Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)
1976-11-07 / 264. szám
ACÉL Fiatalokkal a barátság útján — Magasan repült velünk az ezüstösen csillogó gépmadár. A felhők mélyen alattunk- Tudtam, hogy még néhány óra és az annyira távoli Kemerovo földjére lépünk- Mi, akik Nógrrád megye fiataljait képviseljük. Ennek ellenére szinte hihetetlen volt a nagy utazás. — Villanyszerelő a szakmám. Ötödik éve KISZ-titkár vagyok a kohászati üzemekben- Amikor megmondták, „Dezső, utazol a Szovjetunióba, pontosabban testvérmegyénkbe, Kemerovóba” alig akartam hinni a fülemnek. Nagyon jólesett, igazán szívből örültem a megtiszteltetésnek. — Salgótarjánban, a Kemerovo körúton lakunk. Két ikerfiaim van, négyévesek- A feleségem, amikor elújsagoi- tam a hírt. először azt gondolta, viccelek .. „Hidd el, hogy komolyan utazom” — bizonygattam. Velem együtt örült, aztán lelkesedett- De egy kicsinyke szomorúságot láttam a szemében. Az lett volna az igazi, ha együtt mehetünk.. . — Először utaztam a Szovjetunióba és először ültem repülőgépen- Mondanom som kell, hogy az élmények sokasága zúdult rám. De azt hiszem, nemcsak rám, hanem kis nógrádi ..különítményünk” valamennyi tagjára. Elérkezett az utazás pillanata. Ferihegy, repülőgép. Szombaton érkeztünk Moszkvába- Leraktuk a csomagokat, s rögvest a Tretyakov képtárba indultunk. Jártunk a Vörös téren, a Lenin-mauzóleumban, sétáltunk Moszkvában— Másnap ismét reoülő- tér, Domogyedovo, újfent utazás. Megérkeztünk Kemerovóba- Baráti kézfogás, kedves szavak, virágcsokor fogadott minket- Nagyon szép szállodában laktunk. Minden pillanatban éreztük, hogy őszinte, igazi vendégbarátsággal vártak. Sok mindent akartak megtudni rólunk. És bemutatni az ottani fiatalok életét, munkáját, megismertetni minket Kemerovo szépségével, a tajga fenségével— Nem tudom különválasztani az élményeket, találkozókat, barátságokat. Jártunk a kémért.vói úttörőházban, ahol a gyermekek külön műsort adtak a tiszteletünkre. Hajókirándulásra invitáltak és szippantottunk a tajga levegőjéből. Esett a hó, csodálatos élmény volt a behavazott tajgá. Ellátogattunk egy selvem- gyárban. Hatalmas műhely, sok ember, rengeteg gép- Talán a nagyság a leginkább lenyűgöző. A magyar feliratok, virágok sehonnan nem hiányoztak. Osztogattunk Nógrádból vitt jelvényeket és kaptunk viszonzásul ottaniakat. Ke- merovói fiúkkal, lányokkal beszélgettünk- Címeket írtunk fel, és otthagytuk a magunkét- A sok-sok élmény életireszó'ó. Mondjam azt, szeretnék még visszatérni a távoli Szibériába? Mindenesetre úgv búcsúztunk: viszontlátásra! Elmondta: Szilágyi Dezső Lejegyezte: Csatai Erzsébet A „Pobéda” nevű kolhoz egyik legjobb fejőnője, Raisza Szolodovnyíkova. Föl „Folyóparton tűz lobog:, moha füstöl, ás ropog.*» (Szergej Jeszenyin) Ezerarcú, sokszínű folyó a Tom- Mit számunkra jelent a Duna. annyira kedves a nyugat-szibériai kemény embereknek a Krasznojarszk megyében eredő, s az áthatolhatatlan tajgán is utat törő, ezer kilométer hosszú folyó. Fél kilométer széles, általában 5—6 méter mély. Partja sokfelé kedvenc üdülőhely Kemerovo megyébenA vegyiparban, kohászatban, szénbányászatban dolgozó emberek szívesen pihennek a Torn partján. Több mint tízezren dolgoznak a kemerovói AZOT vegyipari kombinátban. Számos üdülőjük közül az egyik a megyeszékhelytől 25 kilométerre északra, Zsuravli falucska mellett található a Tom partjánA túlsó oldalon meredek partszakasz, távolabb kiezdőMihail Nyebogatov: Oroszország: A dal születése Oroszország itt kezdődik a szívben mely szerelmes belé, mióta él, mely szerelmes a halk, egyszerű népbe, ekét, kardot megbíró erejébe, behavazott tenger területébe, s az elragadó szép orosz beszédbe mely csípős, mint a bors, de benne érzed gyümölcs mézét, könnyes keserűséget... Oroszország a szívben él, mit áthat örök fénye a nyírfák aranyának. Viktor Ba/cmov: NEM KÉNE E boldog és keserű órán száll a gabonaföld felett — kié vagy? — mint a zaklató vád: a kibic kérd, mert észrevett, hogy emlékezzünk mindörökkön, bárhol föld msnnyboltozatunk, itt nőttünk fel, ezen a földön, ehhez a földhöz tartozunk. Mihail Szlyepanov: w ÁLLOMÁS Megannyi sínpár itt fut össze a fényt röpítve messzire, a sorsát minden út itt kezdi és minden út itt végzi be. A sok-sok út akármiféle érzi, akár egy jóbarát a kézfogások boldogságát s az elválások bánatát. Hány állomás van, száma nincsen... De egyről még nem szóltam itt, Mindenkinek van egy, amely csak neki szórja fényeit. Fordította: Tóth Elemér (Találkozás. Ezzel a címmel .lelem meg 1974-ben KemerovO és Nrtgrád testvérmegyék költőinek kétnyelvű antológiája. Ebből a kötetből idéztünk részleteket.) szetét- Aztán csak hátat for. dított a településnek és nekivágott a tajgának. ■. Hirtelen szállt le a sűrűkék alkonyat. Valka egész nap nem tett meg többet húsz kilométernél- Előtte volt még hatvan. Az estét tábortűz mellett húzta ki és hajnalban indult tovább, a telefonosa..o- pok szerint tájékozódva.. -Két nappal később, este Valkát fe'vette egy MÁZ sofőrje. A hosszú úttól elcsigázott ember szörnyen érezte magit: sajnálkozás nélkül hagyta az útszélen síléceit’ s ügyetlenül felmászott a vezetőfülkébe— Az építkezésig, ha megkérhetem, gazda! — Hová ilyen sietős, barátom! — A másvilágról egyenest előre- És még a nadrágom is száraz. összehúzta magát és azonnal elaludt. A zökkenőknél megbicsaklott a feje, odaütő- dött a fülke falához, de ő fel sem riadt. — Még egy kis idő — és megfagyott volna! — mondta fennhangon, mintegy magának a sofőr, és óvatosan a kabin sarkába igazította utasát- — Igencsak zöldfülű féle! Valka akkor tért magához, mikor beértek a városba- Úgy örült, mint egy gyerek: — Odianézz, daru! — Daru! No, itt van bőven. .. — Állj meg, hallod, állj meg! Az utas vállára dobta tarisznyáját, átfutott az úton és elkezdett felfelé kapaszkodni a daru lépcsőjén— No, ezt is megértem! •. .A lépcsőfokok úgv zengtek, mint a basszushúrok. Valka megkopogtatta a vasat és a bejárat nyílásában egy sovány, hosszú arcot- a sapka alól kibukó, rőtvörös hajat pillantott meg— Engedj be, testvér! — Hogyhogy? Valka nem merte elmagyarázni az okot, a vörös hajú viszont csak nem mozdult odébb a kijárati nyílásból. — Lehet, hogy részeg vagy? — Kérlek, ne csukd be! Engedj be. elvtársam! — Idegeneknek tilos a bemenet — mondta szigorúan a vörös hajú. — Igyekezz csak vissza! — N m vagyok én idegen, magam is darus vagyok, elv- társ! A7_ egv pillanatig gondolkozott, aztán félreállt: — Mássz be, hogy az a . ■ Miiéle szerzet.., Nem vagy te véletlenül részeg? No nézd csakVakítóan fehér fény tört be a szobába. A szomszédos ágyon, fejjel az ablaknak, valaki aiudt egy haiom ruha alatt- Üvöltött a rádió. Csizmák kopogtak a folyosón, valahol folyt a csapból a víz. A ruhakupac hirtelen feléledt a szomszédos ágyon, földre evett egy tízéves öltöny és egy foltos pufajka- Borzas, fekete fej tűnt elő a paplan alól, tele pillével. Az ember élesen felhorkant, és egy tűzött nemezcsizma vágódott az ajtóhoz- Ott valami felcsörömpölt, aztán csönd lett. Valka mérge* lett, hogy szomszédja elhallgatiat- ta a hangszórót, de így dör- mögött- „Ügyes, az ördögbe is!” Aztán újra elszendere- dett, maga alá húzva hideg lábait. De — úgy tűnt nézi, pár perc múlva — újra nyitva volt a szeme. A fekete hajú az ágyán fiit és borús képpel tanulmányozta Valka nadrágját, valósz'- nűleg azért, mert a nadrág pontosan a szoba közeppén feküdt. Ujjúval meg is forgatta. kipiszkált belőle érv megpörkölődött vatt-adarab- kát, szétmorzsolta, leejtette és ráfújt- A vattacsomócska a földre hullott. A fekete hajú komolyan és hozzáértően szórakozott Mikor végre megfordult, Valka azt a grúzra emlékeztető legényt ismerte fel benne, aki ott ült tegnap a Komszomol-bizottsá- gon és annak vezetőjével végighallgatta Valka vallomásátTrikó volt a grúzon és vastag barna alsónadrág. Nyújtózott egyet, izmaival játszva, aztán lábujj hegyen végigfutott a szobán, éjjeliszekrényre dobta a hangszórót és hosszút füttyén tett: — Szemétbe való technikailyen rosszul sikeredett! Kapcájával megtörő! gette a hangszórót és talpára áiU- totta. A rádió sértett, recsegő hanggal telt meg. Valka emlékezett rá- nogy ma november hatodika van, és elbúsult- Régen nem nt az anyjának, feltétlenül míg kell eresztenie egv képeslapot — ünnepi jókívánságokkal. Felült ő is az ágyon, tenyerével elfojtott egy ásítást- aztán térde közé szorította a kezeit — zavarba ;ött. Szomszédja átható pillantással méregette. mosolytalan arccal. Valka lesütötte a szamát- Pont ísy kellett történ- nie: éppen azzal az emberre! élhet együtt, aki tanúja v^.t az ő gyengeségének és sa'.r füleivel hallotta az erdőgazdaságban és az építkezésen történteket, elejétől kezd re végig tud-ta az igazat - —. vagyis csaknem az igazgat. • . Fordította: Végh Miklós yópa rton dik a tajga. Az oly’ békés folyó Időnként megárad. így történt tavaly is. Hullámai a hétvégi házak alapjait nyaldosták- Szerencsére gyorsan visszatért a medrébe. A folyóparti réten állnak a hétvégi házak. Fölöttük magasodik a kétszintes, fehérre vakolt, téliesített gyári üdülő. Egyszerre hétszáz dolgozó pihenhet itt- Hamarosan bővül. Épül az új, 108 ágyas pavilon. A beutaló egy naptól egy hónapig szólhat. A szállásdíj jelképes, egy éjszakára 30 kopek- Középkorú, alacsony, csendes ember az üdülő gondnoka. V. M. Antonov. öt esztendeje látja el feladatát- Milyen időtöltés! lehetőségek állnak az üdülők rendelkezésére — kérdezzük. — Legfontosabb a csend és nyugalom. Pihennek, sétálnak, csónakáznak, horgásznak, sportolnak a dolgozóink. Vadászni is leihet- Ott szemben a szigeten sok a nyúl. De vadkacsa is található. Medve csak távolabb, a taligában él. Van egy jól felszerelt szaunánk is- Nyáron csak hét végén fűtjük be. Télen gyakrabban vesszük igénybe. Sétálunk a fövenyen. Ifjú hölgy jön szembe- A távoli vendég kíváncsi. H. G. Szakma magáról, mondja: — Kedvelem a csendet ém a t nyugalmat Két hétig üdülök itt- Üj dolgozó vagyok a gyárban. A politechnikai főiskolát 1976. nyarán fejezteim be. Közgazdászként dolgozom a kemerovói AZOT- bianBúcsúzunk nz üdülőtől. a folyótól. A sokarcú Tómtól, melyen télen 40—50 fokos hidegben két méter vastag jéjg is képződik. Egy autóbusz isi átmehetne rajta. •. Nyáron itt sétálnak, sportolnak, télen errefelé síelnek, korcsolyáznak, a kemerovói vegyipari munkások. —R— 1 Készül a Tyumcny—Kemerovo gázvezeték.
