Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)

1976-11-28 / 282. szám

ADR. sportélet Az aranyérmek titka — SPORT — Az. olimpiai játékok ideje alatt világszerte sok szó esett az NDK úszósportjának si­kereiről. A rosszindulatúak „úszók kelet-németországi tenyésztéséről” beszéltek. Aki valamelyest is reálisan ele­mezte a dolgot, arra a meg­győződésre jutott, hogy a Német Demokratikus Köz­társaságban a jövendő ver­senyzőket az úszás iránt lel­kesedő rengeteg gyerekből válogatják ki. Az úszás az NDK iskoláiban — kötelező, de nem azért tették kötelező­vé, hogy a nemzetközi verse­nyeken „tündököljenek”, ha­nem, hogy harmonikusan be­illeszkedjék az úszásoktatás az iskolai testnevelés egé­szébe, és ezzel hozzájárulja­nak a gyermekek, a fiatalok egészségének megóvásához. A számolás és az írás mellett az úszás is része a tanterv­nek az NDK iskoláiban. írás, olvasás, úszás I „Az NDK népművelési mi­nisztériumának egy rendele­té kimondja, hogy a gyerme­kek úszásoktatását a III. osz­tályban kell elkezdeni. Az a célunk, hogy minden egész­séges gyermek a X. osztályt kész úszóként hagyja el” — mondotta munkatársunknak dr. Wolter, a minisztérium sportosztályának munkatár­sa. A rendelet életbe lépése után elért eredményeket a számok igazolják. Sikerült elérni, hogy a múlt évben a negyedik általános iskolai osztály tanulóinak 86 száza­léka megtanult úszni, s az érettségizőknél ez a szám 99,5 százalék volt. A minősé­gi ugrást, amely különösén az 1972-es esztendőben volt érzékelhető, dr. Wolter azzal magyarázta, hogy a rendelke­zésre álló anyagi lehetőségéket jobban kihasználták és több sportoktatót képeztek. am Oder és Suhl megyében használják ki leginkább, mert itt kevés az uszoda. Az úszó­táborokat a többi üdülő- létesítményhez hasonlóan szervezik meg; itt a gyerme­kek iskolákban, vagy sátor­táborokban laknak és tapasz­talt pedagógusok, idősebb ta­nulók, vagy főiskolások fe­lügyelete alatt változatos, vi­dám napokat töltenek el. Mielőtt az úszótáborokba utaznának, természetesen szülői engedélyt kell felmu- tatniok és az orvosi vizsgálat is kötelező. A két hét alatt, amit a gyermekek a táborban töltenek, állandó orvosi el­lenőrzés alatt állnak, rend­szeresen mérik testsúlyukat. Jóllehet az úszásoktatás a fő cél, kirándulnak és megis­merkednek a környék látni­valóival. Fontos szempont az is, hogy a táborozás teljesen ingyenes. „Különösen jól megy az úszásoktatás a nagyobb váro­sokban, ahol nagy uszodák állnak rendelkezésre. Ameny- nyiben a helyi körülmények különlegesen jók, az úszás ok­tatását már a második osz­tályban, sőt helyenként az el­sőben elkezdik” — folytatta dr. Wolter. Arra törekszünk, hogy a tanulókat legalább két úszásnemre tanítsuk meg. Azokban az iskolákban, ahol nincs egész éves úszáslehető­ség, különösen a vidéki isko­lákban, az oktatás a nyári hó­napokban folyik, úszótáborok­ban. A nyári táborok szervezé­sének lehetőségét, Frankfurt Lahótelepi uszodák Berlin központjában az új lakóházak között rövid idő óta egy keskeny, földszin­tes építmény látható: ez a Holzmarkt utcai lakótelepi uszoda, egyike az NDK 141 népuszodájának. (Ezenkívül még számos fedett sportuszo­da áll a lakosság rendelkezé­sére. A nyitott uszodák száma ugyanebben, az évben 1100 volt.) Mi a feladatuk, kiket szolgáljanak a népuszodák? A kérdésre a Holzmarkt ut­cai lakótelepi uszoda veze­tője adja meg a választ: „A népuszodák olyan léte­sítmények, ahol a lakosság szabad idejében sportolhat, pihenhet, s a felnőtteken kí­vül használják az iskolások is, akik itt vesznek részt úszás- oktatáson.” Minden népuszodának van egy nagyobb úszómedencéje, az úszni tudók számára. Egy kisebb azoknak, akik még csak tanulják az úszást, és egy szaunája. Arra is van le­hetőség, hogy gyermekek és felnőttek képzett úszómeste­rektől úszni tanuljanak. A népuszodák rendszerint hétfő­től péntekig 8-tól 18 óráig, vasárnap 8-tól 13 óráig tarta­nak nyitva. A minősített spor­tolók, versenyzők itt nem edz- hetnek. Erre a célra más uszo­dák vannak. Nyár közepén, a főidény­ben naponta 1400—1600 felnőtt és gyermek keresi fel a Holzmarkt utcai uszodát. Ezenkívül még hetente ke­reken 3800 gyerek az iskolai testnevelési órák alatt jár ide. Ha megkérdezzük látogatói­kat, miért is úsznak, mindig ugyanaz a válasz: „Tenni aka­rok valamit az egészségem­ért.” „Szükségem van az úszásra a napi munka után.” „Az úszás élvezet, szórakozás!” így aztán érthető, hogy Ber­linben 1980-ig további tíz ilyen népuszodát építenek, örülnek az orvosok is; az úszás elterjedésében az egész­ség megőrzésének, az embe­rek közérzete, egészsége el­érésének hatékony eszközét látják. Katja Rassmann Megyénk röplabdasportjáról Tovább csőkben a csapatok száma Elcsendesedtek a röplabda- pályák, befejeződött a megyei röplabdabajnokság 1976. évi küzdelemsorozata A nőknél a Kazári TSZ SK, a férfiak­nál a Romhányi Kerámia vég­zett az első helyen, és így mindkét csapat jogot szerzett az NB II-be jutásért rende­zendő osztályozó mérkőzé­sekre. A bajnoki mérkőzések színvonala, a csapatok száma tovább csökkent! A nőknél az idén már csak hat csapat nevezett a bajnok­ságba, me ?t a szövetség két­fordulós körmérkőzéses rend­szerben boii„ jlítolt le. A baj­noki címre esélyes két csapat a múlt é/i bajnok Kazári TSZ SK és az NH II-ből ki­esett, de azóta teljesen át­szervezett ÖMVE között már az első fordulótól kezdve ki­élezett küzdelem alakult ki. A többiek kisebb játékerőt kép­viseltek, és így messze lema­radva. csak a harmadik hely megszerzéséért vehették fel a versenyt. A kettős párhar­cot végül is a tapasztaltabb játékosokkal rendelkező ' ka- záriak nyerték meg, igen sportszerű játékkal és lelke­sedéssel. Az ÖMTE csapatá­nak csak a második helyet sikerült megszerezni. Ta­vasszal mégr vezettek a baj­nokságban, azonban az ősz­szel visszavágó kazári mér­kőzést elveszítették és ez a ve­reség az első helytől való bú­csúzást jelentette. Fiatal, te­hetséges játékosállománnyal rendelkeznek és, ha a társa­ság együtt marad, az elkö­vetkezendő évben sikeresebb szezont zárhatnak. A harmadik helyet a Kiste- renyei SE ificsapata szerezte meg. A fiatal játékosokat fel­vonultató tenenyeiek dobo­gós helyezésükért elismerést érdemelnének, azonban a baj­nokságban egyszeri ki nem állásuk miatt szakosztályu­kat mégis inkább el kell ma­rasztalni. A többi csapatok gyengébb teljesítményt nyúj­tottak. Közülük a nógrádme- gyeriek azzal hívták fel ma­gukra a figyelmet, hogy két alkalommal bajnoki mérkő­zésre nem álltak ki, és ezért a szövetség tőlük büntető­pontot vont le. A nőt bajnokság végeredménye 1. Kazár VM 10 9 1 19 28— 4 2. ötvözet MTE 10 8 2 18 26— 7 3. K.-ter. K. ifi* 10 6 4 15 18—15 4. SBTC ifi 10 3 7 13 10—23 5. N.-megyer** 10 3 7 11 11—22 6. Somoakőü.1. T. 10 - 10 10 1—30 A férfiak mezőnye csapat­létszám tekintetében a női mezőnyt sem érte el, mert a bajnokságot csak négy csapat részvételével lehetett meg­rendezni. Ahhoz, hogy a meg­felelő mérkőzésszám megle­gyen, a megyei szövetség a férfibajnokságot kétfordulós, körmérkőzéses tornarendszer­ben bonyolította le. Így min­den csapat 24 bajnoki mér­kőzést tudott játszani. A baj­noki címet a Romhányi Kerá­mia szerezte meg, toronyma­gasan megelőzve a Szécsényi ELZETT csapatát. Csak di­csérni lehet a Romhányi Ke­rámia röplabdaszakosztályát a kiváló teljesítményért, hiszen nemrég alakultak, az első alka­lommal vettek részt a baj­nokságban, és azt nagy fö­lénnyel nyerték meg! A második helyen a Szécsé­nyi ELZETT csapata végzett. A szécsényiek az elmúlt év­ben bajnokságot nyertek, az idén azonban halványabb tel­jesítményük miatt nem tud­tak beleszólni a végső győze­lembe. A SÜMSE ifi harmadik helyezése, a mezőnyt figye­lembe véve, reális. Évközben is rengeteget fejlődtek, és az őszi fordulókban nagy küz­delmet vívtak a szécsényieli- kel a második hely megszer­zéséért. A negyedik hely a Szécsényi Technikumé. Telje­sen új gárdával álltak ki, a játékosok szinte csak az idén kezdtek ismerkedni a röp­labdázással, és így nagyon le­szakadtak az első három hely­től. Többszöri ki nem állás­sal pedig csökkentették a baj­nokság amúgy is alacsony színvonalát. A férfi bajnoksás: végeredménye 1. Romhányi Kerámia 24 23 1 47 2. Szécsényi ELZETT 24 14 10 38 3. SÜMSE ifi 24 11 13 35 4. Szécsényi MGT** 24 - 24 22 * — büntetőpont-levonás. A bajnokság színvonalá­nak és az első helyezett csa­patok tudásának mércéiét az osztályozok fogják elbírálni Itt találkoznak megyénk leg­jobbjai a többi megye baj­nokaival és kérdés, hogy fel Nehéz, küzdelmes mérkőzésen SBTC—Haladás VSt 2—1 (2—0) Salgótarján, 3000 néző. Ve­zette: Bana (Egervári, Gei­ger), SBTC: Szűcs — Cséki, Kmetty, Kovács II., Tóth — Varga, Básti. Marcsok — Szoó. Márta, Loch. Edző: Dá­vid Róbert. Haladás: Szarka — Kovács, Horváth A., Ki­rály, Kiss — Farkas, Vörös, Horváth Z. — Szabó, Hor­váth I., Hauser. Edző: Sárosi László. / Csere: Varga helyett Lajkó az 50. percben, Horváth I. helyett Sebestyén a 61. perc­ben. Góllövök: Básti (37. perc), Marcsok (44. perc) és Szabó (85. perc). Hűvös időben, igen rossz, mély talajú pályán kezdő­dött a találkozó. Az első tíz percben mindkét csapat a ta­lajt „ízlelgette”. Az SBTC a 10. percben vezette az első ve­szélyes támadást. Ekkor Bás­ti labdájával Szoó ugrott ki, de Szarka az utolsó pillanat­ban felszedte a szélső elől a labdát. Loch kicselezte a bal oldalon Kovácsot. Kapu elé küldte a labdát, amely Bás­ti elől megcsúszott a talajon. Egyik csapat sem tudott tar­tós fölényt kiharcolni. Küz­delem, „dagasztás” folyt a pályán, sok hibával. Az SBTC valamivel többet kezdemé­nyezett, s ez egyelőre szögle­tekben nyilvánult meg. A tarjáni kapu előtt Farkas hi­bázott nagy helyzetben, a 21. percben. Király tört előre a labdával, Farkas elé játszott, aki 7 méterre a tarján! kapu­tól, már csak Szűccsel állt szemben, de csúnyán fölé vág­ta a labdát. A 27. percben az SBTC szerezhetett volna gólt. Básti az alapvonalig vere- kedte magát a bal oldalon, és kapu elé küldött labdáját Loch 3 méterről ráfejelte, de Szarka résen volt. Az SBTC mezőnyfölényben játszott. Vá­ratlanul Básti szerzett veze­tést. A 37. percben a tarjáni csa­pat volt támadásban. A labda balra került, a kaputól mint­egy 22 méterre álló Básti- hoz. A szőke középpályás megszúrta, s a labda az el­mélázó Szarka mellett a jobb sarokba vágódott. 1—0. A gól meghozta a tarjáni fiúk kedvét és növelte elő­nyét a Stécé. tudjuk-e venni a versenyt, vagy sem. Az elmúlt évek ta­pasztalatait, az osztályozó­kon való sikertelenséget és az idei eredményeket, ha meg­vizsgáljuk. tisztán látjuk, hogy megyénk röplabdasport­ja megrekedt a fejlődésben, sőt, rendkívül nehéz helyzet­ben van. Létjogosultságának további elismerése érdekében közös összefogásra van szük­ség! Ahhoz, hogy a sportág visszanyerje régi hírnevét, több fontos feladatot sürgő­sen meg kell oldani. Legfontosabb az utánpót­lás biztosítása! Az általános iskolai röplabdázás népszerű­sítésével lehetne kezdeni. Ez pedig csak akkor valósulhat meg, ha a megyei szövetség és a Művelődésügyi Miniszté­rium által jóváhagyott bázis­iskolákban minél előbb meg­indulna a munka. Ez azért is fontos, mivel ezeknek az is­koláknak az elkövetkezendő évtől a serdülőbajnokságban csapattal kell nevezni. Másik fontos feladat; új szakosztá­lyokkal kell felfrissíteni a bajnokságot! Űj szakosztá­lyokat pedig azokon a helye­ken lehet szervezni, ahol ré­gebben már' volt bázis és anyagi fedezet is biztosítva van. Fontos feladat még, hogy az új szakosztályok — de a meglevők is — szoros kapcso­latot alakítsanak ki az isko­lákkal. A megyei szövetség illeté­kesei keresik az utat, amely a röplabdasportág fellendü­léséhez vezet. Mindannyiunk érdeke, hogy a sportág, amely a montreali olimpia egyik legnépszerűbb labdajátéka volt, ne süllyedjen el me­gyénkben. Varga Nándor A 43. percben jobb olda­lon gördült a tarjániak táma­dása, Szoó vezette fel a lab­dát, aztán magasan kapu elé küldte és a jól érkező Mar­csok 4 méterről a léc alá vágta. 2—0. Szünet után annyiban vál­tozott a játék képe, hogy a kezdeményezést a vendégcsa­pat vette át. Mintegy tíz­perces Haladás-fölény után tért magához az SBTC, s mindjárt Szoó révén veszélyes támadást vezetett. Básti volt az indító, a szélső azonban azúttal is hosszan szöktette magát és újra Szarka avatko­zott közbe. Az SBTC csak néhány percig maradt len­dületben, aztán újra a szom­bathelyi zöld-fehérek szoron­gattak. Szűcsnek háromszor is meleg helyzetben kellett közbeavatkoznia. A szom­bathelyi támadásokat rendre visszaverte a tarjáni véde­lem. Előfordult, hogy vala­mennyi Bányász-játékos Szűcs kapuja előtt tanyázott —véd­te a térfelet. A 73. percben látványos fejesekkel jutott Szarka kapujának előterébe Loch és Marcsok. de Márta nem tudta értékesíteni a ka­pott labdát. A 76. percben Básti a bal oldalról lövésre szánta el magát. Nehéz szög­ben volt. de így is csak cen­timéterekkel suhant el labdá­ja a bal kapufa mellett. A Haladás játszott fölényben. Hauser jó helyzetben 9 mé­terről fölé vágott egy labdát. Sebestyén ugrott ki. Szűcs vé­dett. A 85. percben sakk-matt volt a tarjáni védelem. Hor­váth Zoltán Farkas elé ját­szott, aki a jobb oldalról ka­pu elé küldte a labdát és Szabó senkitől sem zavartat­va, 2 méterről a léc alá fe­jelte a labdát. 2—1. Nagy volt az izgalom a hát­ralevő időben. A 89. percben Sebestyén átkígyózott a tar­jáni védelmen és már a bün­tető területen belül járt, ami­kor Kovács II. buktatta. Ba­na játékvezető „szövegelés” miatt az SBTC javára ítélt szabadrúgást. Nagyon értékes győzelmet aratott az SBTC a bajnokság élcsoportjában helyet fogla­ló Haladás VSE ellen. A két pontra égetően szüksége volt a tarjáni csapatnak, s az együt­tes valamennyi tagja lelkesen, harcosan játszott — átérezve a mérkőzés fontosságát. Mind­ezek mellett a tarjáni csapat csak egy félidőn át nyújtotta azt, amit vártak a szurkolók. Hókkor, ha i.em is kezdemé­nyeztek többet, mint ellenfe­lük. a támadásokban több volt a tűz, azok veszélyesebbek voltak. A mérkőzés tulajdon­képpen hét perc alatt dőlt el. mert szünet után az SBTC nem tudta tartani az első fél­idő iramát. A Haladás — el­sősorban középpályásai ré­vén — fölénybe került. Egy­más után gördültek a táma­dások Szűcs kapuja ellen, de csak a tarjáni 16-osig. A me- zönyfölényt nem tudta a ven­dégcsapat gólokra váltani, mert — a tarjániak szeren­cséjére — középen erőltették a támadásokat, nem a széle­ken kezdeményeztek. Az SBTC játékosai mintha túl korán befejezettnek tekintették vol­na a mérkőzést. Megeléged­tek a vezetéssel és végered­ményben igazuk lett, mert minden találkozón a győzele­mért adnak két pontot. Az SBTC-ben Szűcs biz­tos őre volt a kapunak. Há­tú1. Cséki hazai bemutatko­zása tetszett. Tóth is lelkes volt, csakúgy, mint Kovács II. A középpályán Básti ez­úttal is karmestere volt a csa­patnak. Nagy területen ját­szott, gólt is lőtt és labdái is veszélyesek voltak. Mar- csokot gólja dicséri. Szoó len­dületes volt és Loch is na­gyon akart. A Haladás VSE-ben Szarka az első gólnál kicsit e'aludt. A védők közül kiemelkedett Horváth Árpád és a korsze­rűen játszó, veszélyesen elő­retörő Király. A középpályán Horváth Zoltán volt a szom­bathelyiek motorja. Nagy te­rületen végig fáradhatatlan volt. Farkasnak villanásai voltak, míg Hauser időnként veszélyt jelentett, csakúgy, mint a csereként beállt Se­bestyén. Szokács László A forduló további eredmé­nyei: Ferencváros—Dunaúj­város 3—1 (1—0), MTK-VM— Diósgyőr 1—0 (0—0), Dorog— Csepel 1—1 (0—0). Rába ETO —Ü. Dózsa 2—0 (0—0), Békés­csaba—Zalaegerszeg 2—1 (1—0), Tatabánya—Bp. Hon­véd 1—2 (0—0), SZEOL—Va­sas 1—0 (1—0). A Videoton —Kaposvár mérkőzést ma 13 órakor játsszák. Az NB I álláss 1. Ferencváros 16 11 4 1 42—14 56 2. Ü. Dózsa 16 12 1 3 48—21 25 3. Bp. Honvéd 16 10 2 4 23—19 22 4. Vasas ÍR 10 1 5 43—23 21 5. Haladás 16 8 3 5 27—18 19 6. Békéscsaba 16 6 5 5 22—24 17 7. Videoton 15 7 2 6 34—23 16 8. Zalaegerszeg 16 6 4 6 21—18 16 9. Rába ETO 16 7 2 7 22—22 16 10. MTK-VM 16 7 1 8 22—24 15 11. Tatabánya 16 7 1 8 23—27 15 12. DVTK 16 7 1 8 17—25 15 13. SZEOL 16 4 5 7 14—31 1.3 14. Kaposvár 15 4 4 7 17—21 12 15. Dunaújváros 16 4 3 9 21—30 11 16. SBTC 16 5 1 10 24—42 11 17. Csepel ÍR 2 5 9 14—27 9 18. Dorog 16 1 5 10 9—34 7 Az őszi utolsó fordulóban, december 4-én: Bp. Honvéd1—• Rába ETO. Ű. Dózsa—Tatabá­nya, Vasas—Haladás. Dorog— MTK-VM. Videoton—FTC. Du­naújváros—ZTE. SBTC—Cse­pel, Kaposvár—DVTK. Békés­csaba—SZEOL. Mérlegen megyei kézilabfiacsapafainZi 9. Érsekvadkert 18 4 — 14 300—414 Az Érsekvadkert csapata nem remekelt ebben a bajno­ki idényben. Amíg 1975-ben 12 csapat közül a 7. helyen végeztek, addig az idei baj­nokságban 10 csapat közül csak 9.-ként, vagyis utolsó- előttiként értek célba. A me­zőnyben a legkevesebb gólt dobták és két csapat kivéte­lével a legtöbbet kapták. Az 1975-ös bajnokság őszi fordu­lóiban a csapat eredményes­sége számottevő javulást mu­tatott. Ennek alapján minden remény megvolt, hogy az idei bajnokságban egy még jobban összekovácsolódott, eredmé­nyes játékot játszó együttest láthatunk a pályán. Erre igen­igen rácáfoltak, hiszen tavasz- szal ugyan még 3, ősszel vi­szont már csak 1 mérkőzést nyertek. Ez csak a lejjebb- csúszáshoz volt elegendő. Van tehát a szakosztálynak gondja éppen elég, és kell is tenni, ha nem akarnak sereg­hajtók lenni. Teljes változó szükséges a csapat játékfelfo gását illetően, hiszen a gépe zet mind a támadásnál, min a védekezésnél egyaránt akadó zik. Biztosan így látják ezt i szakosztály vezetői is és meg próbálják a csapat játéká átszervezni, "ütőképesebb tenni. A játékosállomány úg; néz ki, megfelelő, de a minő ségi változás szükséges. Van nak a csapatban jól képzett gólerős játékosok, akikre le hét, s kell is építeni. Ilyer például Gyurkovics Sándor aki 97 dobott góljával a csa pat legeredményesebb játé­kosa és a góllövőlista 8. he­lyezettje. Vagy Fülöp Miklós Cseh Zoltán,, Halászi László akik szintén eredményeseit voltak és gólokkal is bizonyí­tottak. Még ennél is több kell ha előbbre akar lépni a csa pat! Meg kell dicsérni a szak­osztályt a sportszerűségi ver­senyben megszerzett 3. hely­ért. Simon József

Next

/
Thumbnails
Contents