Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)

1976-11-21 / 276. szám

Csorba Győző 60 éves

November 21-én lesz 60 éves Csorba Győző költő és műfordító. Személyében a pannon táj és kultúra, a

klasszikus műveltségérték mai letéteményesét és őrzőiét köszönthetjük.

o

1316-ban született Pécsett. Neve, költészete, közéleti-irodalomszervező tevékenysége szorosan összefonódott a város történetével. Pedig a csalód eredetét tekintve nem is pécsi: apja nagykállói, anyja dunavecsei. Kilenc testvére közül csak a legidősebb tud leérettségizni, mert az apa 1927-ben bekövetkezett halála nélkülözésre juttatja a népes családot. Ö maga korán megismeri a városi proletáréletet és -sorsot. Jogi egyetemre is azért megy — bölcsészérdeklődésével ellentétben — mert így köny- nyebben találhat munkát. 1935-ben a munkanélküliség, a diplomások állástalansága általános jelenség Magyar- országon. Választását végül is nem bánta meg — erről ő maga így vall: „A jogi tanulmányok, s egyáltalán a jogtudomány az ember gondolkodását valamiképpen fegyelmezi, neveli. Meggyőződésem, hogy sokat köszönhetek a jog kötelező pontosságának, precizitásának. Nem akarok Stendhalra hivatkozni, hiszen hol vagyok én Stendhal- tól. de nagyon igazat adok neki, hogy naponta a Code Napóleont olvasta nyelvre és stílusa tökéletesítése érdekében”.

Az egyetemi évek alatt jelennek meg első versei a ,.Mi Utunk” című budapesti diáklapban Devecseri Gábor és Mészöly Dezső verseivel együtt. 1938-ban saját pénzén adja ki első kis kötetét „Mozdulatlanság” címen, s elküldi a pécsi irodalmi élet egyik legjelentősebb egyéniségének, Várkonyi Nándornak. Az ő ajánlására fordítja le később a fiatal költő a középkori francia Helinan versciklusát ..A Halál versei” címmel. Ez a kötet —. amely a Janus Pannonius Társaság sorozatában jelent meg — bekapcsolja őt Pécs aktív szellemi-irodalmi életébe.

150 éve jelent meg

O

Az a szellemi fejlődés.

amely Pécsett a mai napig is ható jelentős kulturális centrummá tette, 1923-ban indult meg a pozsonyi egyetem

Pécsre történő áthelyezésével. A bölcsészkaron megalakult a Batsányi-kör — többek között Kardos Tibor, Kolozsvári Grandpierre Emil közreműködésével — 1931ben pedig a Janus Pannonius. Társaság. 1941-ben — a szellemileg szinte stagnáló nehéz időben — indult útjára a Sorsunk folyóirat, arpely maga köré gyűjtötte a haladó irodalom számos alakját, így a főszerkesztő Várkonyi Nándort, Weöres Sándort, Bárdosi Németh Jánost, Makay Gusztávot — és Csorba Győzőt, aki előbb főmunkatársa, majd 1943-tól társszerkesztője a lapnak. A Sorsunk feladatát veszi majd át a felszabadulás után a Jelenkor, amelynek Csorba szintén szerkesztője volt.

Közben állandóan jelennek meg kötetei, 1943-ban A híd panasza, 1947-ben a Szabadulás, 1955-ben az Ocsúdó ^vek, 1959-ben A szó ünnepe. Í947-ben Baumgarten-díjat 1957-ben József Attila-díjat kap.

Költészete intellektuális költészet: A valóság reális jelenségeiből, képeiből kiindulva filozófiai mélységig jutó költőkarakter. Meditativ alkat, aktív irodalomszervező tevékenysége ellenére is zárkózott, visszahúzódó egyéniség, babitsi műveltségű költő. Egyénisége és klasz- szikus műveltségélménye az európai humanista kultúra nagy alakjaival rokonítja azokkal, akik olyan értőn és szeretettel fordít: a latin költőket, Janus Pannoniust, Dantét, Petrarcát, a mai olaszok közül Ungarerrit, Quasi- modot, a németek közül Goethét (a Faust II. része!), Rilkét, Brechtet. Fordított Jev- tusenkót is, Mezsirovot is. A Janus Pannonius évfordulóra megjelenő kétnyelvű kötet az ö munkája, és tavaly látott napvilágot műfordításainak válogatott gyűjteménye.

Kifejezésmódja, képei öntörvényű nyelvi költői világot teremtenek. Sőter írja, hogy „egy felhangon düny- nyögő világ legmerészebb képei szabadultak fel új verseiben, meghökkentő képek, alig is megszokható párosodá- sok”. Az utóbbi évek kötetei: Séta és meditáció, 1965. Lélek és ősz, 1968. Anabázls, 1974.

Mocsáry Antal megyei monográfiája

REGI MEGYEI MONOGRÁFIÁINK sorában (Radvá- nyi Ferenc, Bél Mátyás, Nagy Iván) említésre méltó helyet foglal el bocsári Mocsáry Antal „Nemes Nógrád vármegyének Históriai, geographiai és Statisztikai Esmertetése” című négykötetes munkája, mely 150 évvel ezelőtt, 1826- ban jelent meg.

A mű magán viseli a nemesi családból származó, szerző osztályszemléletét, amin valójában nem is csodálkozhatunk, sőt a műnek hibájául sem róhatjuk fel. Értékét elsősorban az jelenti, hogy a négy kötetben valóban keresztmetszetét adja a korabeli Nógrád megyének. A monográfia bevezetőjében a szerző maga fogalmazza meg a négy kötet tartalmát. Az „I. kötetben leírtam a városokat, falukat, a pusztákat. Ezen leírásban feltalálhatni a mostani birtokosok és lelki tanítók neveit is. A II. kötetben előadtam ezen nemes vármegye különösségeit és ritkaságait. A III kötetben a várak történetét festettem le. A IV. kötetben a fő-, s nagyembereknek emlékoszlopot emeltem”.

A mű bevezetőjében megjegyzi még, hogy a múlt leírásában a tudósok írásaira, előadásaira, a jelen bemutatásában pedig saját tapasztalataira, a vele közölt tudósításokra támaszkodott.

Mocsáry Antal (bocsári) 1757. szeptember 18-án született Bozókon (Hont vármegye). A megyénél kezd hiva- talnokoskodni. Első aljegyző, majd 1790-től Nógrád megye (szécsényi járás) főszolgabí- rája. 1800-ban főbiztos, Nógrád és több vármegye tábla- bírája. Feleségének 1803-ban

bekövetkezett halála után visszavonult a közélettől La- pujtőre, kizárólag az irodalomnak, a tudománynak élt. Jó barátságban volt Kazinczy Ferenccel. Vitkovics Mihállyal, Fáy Andrással. Tagja volt a szabadkőművesek balassagyarmati páholyának. 1832. május 24-én halt meg Lapujtőn, itt is temették el.

MOCSÁRY MONOGRÁFIÁJA első kötetében a bevezető sorok után rövid általános történelmi bevezetőt találunk (a magyar nemzet legrégibb idejéből), aztán következik a tulajdonképpeni megyei rész. Olvashatunk a vármegye nevének eredetéről, fekvéséről, megtaláljuk

a nagyságára vonatkozó adatokat (hossza, szélessége, határmegyék, lelkek száma stb.), majd a megye területét és mezővárosait mutatja be járási bontásban.

A vármegye „különösségei és ritkaságai”, amelyeket a II. kötetben bemutat: a levéltár („Leveles Tár”), könyvtárak, iskolák, „plánták, csigák. ásványok, érc és savanyú források, fürdőhelyek”. Olvashatunk még a megye kereskedelméről, a gácsi posztógyárról, a sóházakról, postákról, a megyében található erdőkről, hegyekről, „térsé- gek”-ről, folyókról, a föld termelékenységéről. nevezetes hidakról, szőlőhegyekről, a megye terményeiről, a különböző jelentős gyűjteményekről (pénz, madártojás, kő. könyv stb.).

A megye várainak történetét feldolgozó III. kötetben először a várakról általában olvashatunk. Megtudjuk,

hogy Gács és Kékkő vára kivételével a megye várai a háborúk következtében szinte teljesen omladékká váltak.

Az egyes várakkal kapcsolatban megismerhetjük történetüket. A több-kevesebb részletességgel bemutatott várak a következők: Nógrád, Kamor vagy Komor, Fülek, Divény, Gács. Kékkő, Szé- csény, Hollókő, Balassagyarmat, Salgó, Somoskő, Zagyva. Baglyas, Buják, Ecseg, Szanda, Sámson vagy Fehérkő, Ozdin, a bussai Menedékbástya. Gede vára.

A IV. kötetben megismerjük Nógrád vármegye pecsétjeit (1551-től az 1826-ban is forgalomban levő. 1813- ban metszett pecséttel bezárólag.) A további fejezetekben a vármegye „jelességé”-t, a vármegye „nagy és jeles embereinek megkülönböztetett cselekedetei”-t, a For- gách-család történetét, a vármegye főispánjait és alispánjait. A VIII. fejezetben felsorolja a szerző azokat a „hiányosságokat, amelyeknek orvoslása szükséges”. Például : nincs a vármegyének főiskolája, szükséges a jó és helyes nevelés. szükséges minden nemes ifjúnak a haza javával törődni, nincs a megyében királyi város. közkönyvtár, könyvnyomtatás, a gácsi posztógyáron kívül más gyár, szükséges az utak rendbe hozatala a kereskedelemhez stb.

A VÁZLATOSAN BEMUTATOTT monográfia sokszínűségével, sok-sok adatával megérdemli, hogy a megye hasonló xéllalkozásal között számon tartsuk. Értékét használható adatai jelentik, melyek ízelítőt adnak a reformkori Nógrád megyéből.

Leblanc Zsoltné

o

alkalmáelégedet60. születésnapja ból további alkotó lenséget, jó egészséget és munkában gazdag esztendőket kívánunk.

Réti Zoltán: F. B. lanton játszik

.Sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssysssssssssssssssssssssssssssssssfssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssffsyyss***

E

ső áztatja a földet, csak a megtépázott leMénes-parti látogató...

velekből következtethető, hogy a Ménes-parton, az országút mellett, káposzta virított. Meg három láda egymásra rakva,

amin a csősz, Kiss János fű- te sem görbül meg, szemhé- dolgozott, amíg meg nem őre- nem Kiss Jánost dögéit, hátát mutatva az Ipoly ja is csak rebeg, mintha nem

felől fúvó szélnek. Széles há- akarná, hogy mélyen lecsu- díjba. Azt is szépen tudomá- köket Kiss János és

]ean~Louis Barrault együttesének harminc évi munkássága

•

Jean-Louis Barrault a kö- zett; a Heléne című film Hatvanhét, fényképekkel zönség elé tárja társaságának forgatásakor találkoztak, megrakott tabló, mintegy

1946-ban megalapították a száz eredeti makett és a fala- ” • _ Renaud—Barrault társaságot, kát díszítő hatalmas plakátok

éves munkásságukat 1500 ameiy szilárdan ellenállt a idézik mindazokat, akik Mafénykép. makett, dokumen- sokszoros költözködés min- deleine Renaudt és Jean- tum, vagy emléktárgy illuszt- (jen viharának. Tizenkét év Luis Barrault segítették, rálja.. Ezek többsége mind- Marignyban, ismétlések a inspirálták azokat a színtartóig kiadatlan volt. A kiál- Pigaile-on, Tabarin, Sarah- sulatokat, amelyek befogadták lítás anyagának első darabjai Bernhardt, Palais Royal, ki- őket, írókat, festőket, zenésze- az 1933 1935-ös évekre vo- [enc évig az Odéon, majd az két. Felsorakoznak az együt- natkoznak. Akkoriban Made- Eiysée_Montmartrej Réca_ tesen előadott darabok. a

leine Renaud a Comedie ..................... ........ filmek és intim emlékek egyF

rancaise-ban játszott, Jean- mier es végül az utolso kiko- ar^n^

Van itt ismeretlen fénykép Cocteau-ról és Bérardról, Dul- linről, akit a fényképész kutyájával örökített meg, egy másik képen Claudelt láthatjuk családja körében, majd Max Ernst és Super- vielle fotói következnek. Ott áll Shakespeare és Sztanyisz- lavszkij mellszobra.

E. E. ■ Louis Barrault pedig jfilme- tő, a Théatre d'Oreay.

kötötték le

nyug- 1 a mérnökök, hanem a mérnöjak. Ha a kilenc jó nagy csomóba rakott káposztát megleplek, fekete halommá változott az. Képesek lennének véget is vetni neki, úgy kicsipkedik, és úgy nem kell a kereskedőknek.

De ott volt Kiss János, a kutyája, kutya, meg az ostor. Amiko

tú, magas ember az öreg. kódjon, rőfös bajusza konyul- sül vette, mert miért is méltatlankodjon olyasmin, amin

nem érdemes. A természete dálkozásukat. Mondták azért nem engedte, hogy sem- megállás nélkül:

dűl a rét, rábízzák a borjak helyezi legeltetését. Szereti azt csinálni, mert nincs annál szebb korában. Akár egy

magasodott, még

Még ültében is középterme- tabb, mint amikor ébren van.

tűnek tűnő. Különösen, hogy Pici horkanás csupán a száa bőrkabátja alatt a bárány- ján, jelzi, hogy valahol a

bekecse feszül, amit egy ka- messzeségben jár, és a szája mittevéssel múljék el akár

rikásostor fon körül. A hu- szögletébe billenő mosolya, egy napja is. Amikor kizölzatos rétre fel kell öltözni, hogy jólesik a pihenés. A SuHanem amikor a napfény ki- tyi pedig szolgálatba tolakodik a felhők mögül, ak- magát. Felül, borzas fejét a

kor aztán mintha simogat- széljárásra irányítja, és az számára. Nyugszik a jószág,

nák Kiss János hátát. És ad- orrát magasra tartja. mert ő meg figyeli őket

dig-addig, amíg a láda mély orrával, fülével készenlét- val, a Sutyival.

fotelnak tűnik, muzsikának ben, most Ö a káposztás lega vágtázó szél, meleg fűtő- főbb őre. Tudja, csak egy

testnek a napsugár és az őre- vakkantás, a gazdája get elszólítja az álom. ébren.

Birkózik, hogy ébren ma- Elmúltak az évek Kiss radjon, lesi egy darabig a János felett is. Ott született ott

csalári dombot, ahol vala- ki tudja mikor, de már bizmikor az eke szarvát követ- tosan nagyon régen, Pöste rugalmas léptekkel,

Halászi felé is pislog

A nyarat is így töltötték,

és akad mindig egy meg- máris mosolyognivaló történet.

Mérnökök jártak arra, az

Mérnök lányok is voltak ott, a varjúk közeledtek, egy vak- azok aztán nem titkolták cső- kantás, az öreg pedig nekiruis gaszkodott, és szólt a karikás. Csakhát az álom, az ne

— Micsoda édes, okos kis lett volna olyan nagy úr föállat... lőtte! De bízott a kutya jáAz öreg pásztor pedig ki- ban. Akkor délután is szépen húzta magát, mint fiatalabb szunyókált, és felriadt, mert a sudár fa kutya vakkantott egyet. De a bajuszát nem úgy, mint szokott, ha- kutyájá- is megigazította. Szólította nem másképpen, csodálko- magához a kutyáját, de a cső- zón. Az öreg bontotta osto- dálkozókon volt a szeme. Az rát. és az eget kémlelte. Csak egyik mérnök kockáztatta a felhő sietett azon. A ku- meg:

— Adja nekem ezt a kuutat mérni, amelyik pontosan tyát, megfizetem...

halad el a rét mellett,

ahol a jószág legelt. Sürgésforgásukkal, műszereikkel

— Nincs annyi mérnök úrnak.:, így múlott el a

pénzé nyár, és

tyájára csodálkozott.

— Mi az istennyila van veled? — követte annak tekintetét.

^ Ménes-parton a bozótból egy nyúl ugrált a

aztán ténypusztán. Tán azonkívül, igencsak lekötötték Kiss Já- amikor megérett a káposzta káposztás felé. Minden ugrá

vagy hogy hadba szólították, nem is nos figyelmét. És az a ra- a Ménes partján. Bán Lajos, sa akár egy bukdácsolásaién

kettőt, az országúton is átsik- volt távol az Ipoly partja- koncátlan veres-tarka borjú, a tsz pöstényi vezetője meg- volna. Az öregnek a homlolik tekintete, hogy nem jön-e ról. Minek is ment volna, ne- mintha megértette volna, csa- kérte Kiss Jánost. vigyáz- kára ugrott a szemöldöke a

majd az eget ki ott a legjobb, számára az vargásra adta a fejét, még- zon ‘

hozzá az országúton túlra.

valami jármű, vizsgálja, a varjakat keresve,

a legszebb is. Távolban hódé tehet bármit, az álom gyek, közöttük sík rét, amin ami egy borjú számára nem

erősebb mindennél. Még egy az Ipoly mosott magának egy veszélytelen, mert utolsó mozdulat, a Sutyira, és medret, hogy kedvére balló- autó. odaböffent neki: kázhasson a Duna felé. Ami

— Akkor fe vigyázz! — és ott volt szántóföld, abból ju- ott, ültében, a káposztaföld tott neki is egy darab, azt közepén, a ládán, szépen el szunnyad.

hogy illetéktelenek el ne csodálkozástól. Manapság vigyék a termést, amíg Szpe- már ritka arrafelé a nyúl. vák Jóska, a felvásárló érte Aztán elmosolyodott, az ostoelütheti az nem megy. Ki lett volna al- rát visszatekerte a nyakáművelte, abból élt. Aztán jött és máris nyargalt a csavar- az új világ, azt is tudomásul gó után. Mindezt olyan szak

kalmasabb erre a munkára, De minek lenne a Sutyi. ha mint Kiss János, es a kutyája. a Sutyi. De nemcsak a tolvajoktól kell a termést megvédeni a jó csősznek, mert az embernél is veszedelmesebnem venné észre a rend eile nességet. Ugrott egy nagyot

ba és leült. A kutyája sértődötten nézett rá.

Bobál Gyula

Káldi Judit: Mennek a fecskék

Csak úgy szépen, hogy tes-. vette, és beállt a közösbe. Ott értelemmel, hogy most már bek a felhőként kavargó varNÓGRAD — 1976. november 21., vasárnap 5