Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)

1976-11-21 / 276. szám

Közlemény A Minisztertanács tárgyalta ? Építőiparosok a Finn Köztársaság elnökének magyarországi látogatásáról Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titká­rának és Losonczi Pálnak, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa elnökének a meghívására Urho Kekkonen, a Finn Köz­társaság elnöke november 17. és 30. között hivatalos látogatást tett a Magyar Népköz- társaságban. Kekkonen elnök és kísérete megismerke­dett Budapest nevezetességeivel, látogatást tett a Láng Gépgyárban, a főváros környé­kén és a székesfehérvári Vörösmarty Ter­melőszövetkezetben. 'Urho Kekkonen elnök ba­ráti légkörben ée a kölcsö­nös megértés szellemében beható eszmecserét folytatott Kádár Jánossal, az MSZMP KB első titkárával, és Loson- rzi Pállal, az Elnöki Tanács elnökével a magyar—finn kap­csolatokról és a két orszá­got érdeklő nemzetközi kér­désekről. A fe'ek megelégedéssel ál­lapították meg, hogy a Ma­gyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság hogyamá- nyosan ió, baráti kapcsolatai és sokoldalú együttműködé­se minden téren eredménye­sen fejlődik, s egyaránt szol­gálja mindkét ország és nép érdekeit, valamint a nemzet­közi béke és biztonság ügyét. Kifejezték készségüket, hogy továbbfejlesztik országaik kapcsolatait, politikai, gaz­dasági és kulturális téren. A felek megerősítették, hogy mind kétoldalú kap­csolataik fejlesztésében, mind nemzetközi tevékenységük­ben az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zá­róokmányában foglaltakkal teljes összhangban járnak el. Örömmel állapították meg, hogy a Magyar Népköztársa­ság és a Finn Köztársaság kapcsolatai és együttműkö­dése a különböző társadalmi rendszerű államok békés egy­más mellett élésének jó pél­dája. A tárgyalások során meg­vitatták a magyar—finn gaz­dasági és kereskedelmi kap­csolatok jelenlegi helyzetét. Megállapították, hogy a hosz- szú lejáratú ipari, gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési egyezmény, valamint a kereskedelmi aka­dályok kölcsönös megszünte­téséről 1974-ben kötött egyez­mény biztosítja a mindkét fél számára előnyös, széles körű gazdasági együttműködés fejlesztését. A felek ugyanakkor megá'- lapították, hogy még nem használták ki teljes mérték­ben a magyar—finn kereske­delmi forgalom növelésének és sokoldalúvá tételének le­hetőségeit; ebből kiindulva erősíteni kell a gazdasági, kereskedelmi, ipgri és mű­szaki-tudományos együttmű­ködéssel foglalkozó vegyes bizottságaik tevékenységét. Megállapodtak, hogy az áru- forga’om bővítésére és a gaz­dasági információcsere elő­segítésére törekszenek, s hoz­zájárulnak a vállalatok köl­csönös kapcsolatainak fejlesz­téséhez. A felek nagy figyelmet szenteltek a két ország ha­gyományos és gyümölcsöző kulturális kapcsolatainak, melyek szélesítésében jó eredményeket sikerült elérni. Egyetértettek azzal, hogy a kulturális kapcsolatok a két ország együttműködésének, fontos részét képezik. Készek továbbfejlészteni a kulturális együttműködést különböző területeken, ezzel is elősegít­ve az országaikra vonatkozó kölcsönös ismeretek további gazdagítását. Megállapítást nyert, hogy a magyar—finn vegyes bizottság fontos szere­pet játszik a kulturális kap­csolatok továbbfejlesztésében. Jól szolgálják ezt a célt a Magyarországon és Finnor­szágban megrendezett barát­sági hetek, s mindkét fél tá­mogatni kívánja ezeket a jö­vőben is. Elősegítik a kultu­rális és tudományos intézmé­nyek és szakértők tapaszta­latcseréjét, az ösztöndíjas- cserét a humán- és alkalma­zott tudományok kölcsönös ér­deklődésre számot tartó te­rületein. Az időszerű nemzetközi kérdésekről folytatott eszme­csere középpontjában a nem­zetközi enyhüléssel, valamint az európai biztonsággal és együttműködéssel, továbbá az 1977. évi belgrádi találko­zóval összefüggő kérdések ál­lottak. Ezzel kapcsolatban Kádár János és Losonczi Pál nagyra értékelte Finnország békesze­rető, aktív semlegességi poli­tikáját, valamint a finn kor­mány és személy szerint Kekkonen elnök igen .értékes hozzájárulását a nemzetközi béke és enyhülés megszilárdí­tásához és az európai bizton­ság és együttműködés ügyé­hez. Kekkonen elnök kifejez­te Finnország nagyrabecsü­lését Magyarország eredmé­nyes békepolitikája iránt. A felek egyetértettek ab­ban, hogy az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet záróokmányának a megvalósításában jelentős ha­ladást sikerült elérni. Meg­elégedéssel állapították meg, hogy az enyhülés az európai biztonsági és együttműködé­si értekezlet óta tovább foly­tatódik. Számos kétoldalú és sokoldalú javaslat született a záróokmány rendelkezé­seinek megfelelő együttmű­ködés szélesítésére, a külön­böző ajánlások végrehajtásá­ra. A felek üdvözlik az ENSZ európai gazdasági bizottságá­nak ez év tavaszán elfogadott munkaprogramját, úgyszin­tén azokat a javaslatokat, amelyek a környezetvédelem­mel, a közlekedéssel és az energiagazdálkodással • fog­lalkozó konferenciák megtar­tására vonatkoznak. A felek úgy vélik, hogy to­vábbi erőfeszítések szüksége­sek az enyhülés folyamatá­nak, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya végrehajtásá­nak elősegítésére. Kifejezték eltökéltségüket, hogy folytat­ják aktív, céltudatos tevé­kenységüket az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet által kitűzött célok megvalósításáért. Meggyőző­désük, hogy a záróokmány rendelkezéseinek teljes al­kalmazása fontos hozzájárulás a biztonság erősítéséhez, a kölcsönösen előnyös nemzet­közi együttműködés fejlesz­téséhez. Magyarország és Finnország kész elősegíteni, hogy az 1977-ben Belgrádban megtartandó találkozó ered­ményesen járuljon hozzá a Helsinkiben elfogadott doku­mentumok további végrehaj­tásához, beleértve a jövőbe­ni közös erőfeszítéseket is. A felek kijelentették, hogy további lépéseket is tesznek a béke és a biztonság megszi­lárdításának elősegítésére. Arra törekszenek, hogy az enyhülési folyamat visszafor­díthatatlanná váljék. Megállapították, hogy a fegyverkezési verseny folyta­tása növekvő veszélyt jelent a világbékére és az emberi­ség jövőjére. Egyetértettek, hogy a politikai enyhülést ki kell egészíteni katonai eny­hüléssel. Ez következetes és határozott intézkedéseket kö­vetel a fegyverkezés korláto­zása és a leszerelés területén. Hangsúlyozták a leszerelési tárgyalások eredményessé té­telének szükségességét és ki­jelentették, hogy ezek végső céljának az általános és tel­jes leszerelést kell tekinteni. Ezzel kapcsolatban kifejezték reményüket, hogy a stratégiai fegyverzet korlátozásáról folyó szovjet—amerikai, és a Közép-Európában levő fegy­veres erők és fegyverzet köl­csönös csökkentésére irányuló bécsi tárgyalásokon, valamint a genfi leszerelési bizottság­ban mielőbb eredményeket érnek el. Támogatják a lesze­relési világériekezlet össze­hívását, s úgy vélik, hogy az ENSZ közgyűlésének rend­kívüli ülésszaka előrelépés lehet ebben az irányban. Tá­mogatják nemzetközi egyez­mény kötését az erőszakról való lemondásról a nemzet­közi kapcsolatokban. A felek hangsúlyozták a nukleáris fegyverkezés, a nukleáris és más tömegpusz­tító fegyverek elterjedését, valamint az új típusú tömeg- pusztító fegyverek kifejleszté­sét és gyártását megakadá­lyozó intézkedések jelentősé­gét. Ilyen intézkedés lehet, többek között, az atomso­rompó egyezmény egyetemes­sé tétele és garanciális rend­szerének megerősítése, a stratégiai nukleáris fegyverek korlátozása és a nukleáris kí­sérletek teljes betiltása. Má? nemzetközi kérdések ről szólva a felek kölcsönösen megállapították, hogy a nem­zetközi politikában tapasz­talt pozitív fejlődés ellenén továbbra is aggodalomra ad okot az ingatag politikai hely zet a világ különböző pont jain. Az a véleményük, hogy tar­tós és igazságos béke a Közel- Keleten csak az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának határo­zatai alapján érhető el oly módon, hogy Izrael kivonja csapatait az 1967-ben meg­szállt valamennyi területről hogy elismerik a palesztinai arab nép nemzeti és politikai jogait és tiszteletben tartják valamennyi közel-keleti ál­lam jogát a független léte­zéshez és fejlődéshez, bizton­ságos és elismert határok között. Támogatják a közel keleti válság rendezésével foglalkozó genfi konferencia összehívását. A felek megvitatták a cip­rusi helyzetet is. Ügy vélik, hogy a ciprusi kérdést békés úton, tárgyalások révén kell megoldani, a Ciprusi Köztár­saság szuverenitásának, füg­getlenségének és területi egy­ségének tiszteletben tartásá­val. A felek kifejezték mélysé­ges aggodalmukat az afrikai déli térségben alakult hely­zet miatt. Remélik, hogy Zimbabwe és Namíbia lövőjét érintő tárgyalások lehetővé teszik a békés rendezést és a többség hatalmának megte­remtéséhez vezetnek, a sza­badságukért harcoló afrikai népek számára elfogadható módon. Elítélik a Dél-afrikai Köztársaságnak az ENSZ is­mételt felhívását semmibe vevő, kíméletlen fajüldöző politikáját, amelyet a tör­vénytelenül megszállva tar­tott Namíbiára is kiterjesz­tett. A felek nyomatékosan hang­súlyozták av. ENSZ fontos szerepét a világbéke biztosí­tásában. Kifejezték készsé­elönyben Pro domo: A Minisztertanára den esetben háromévi adó­tárgyalta az ellátatlan terüle­teken működő szolgáltató kis­iparosok és kiskereskedők helyzetét, adózását. Erről szól alábbi kommentárunk. A kormány nagyon prak­tikus és lényegbevágó intéz­kedése teljes mértékben in­dokolt. Adókedvezményekkel serkenti a kisiparosok bizo­nyos köreit a lakosság igé­nyesebb, teljesebb kiszolgá­lására. Erről döntött többek között csütörtöki ülésén a Mi­nisztertanács. A panaszok, észrevételek serege rohamozza mindmáig az államigazgatás illetékeseit, joggal kifogásolva, hogy van­nak helyék, ahol majdnem- hogy hiányoznak a javító-, tatarozó-, lakasszerelő kisipa­rosok. Különösen a kisebb városok, községek helyzete nátrányos, de egész megyék is „ráncolhatják a homloku­kat”, különösen a viszonylag kisebb iparral rendelkező. Haj­dú, To'na, Somogy, Szabolcs, Zala és mások. Es tessék a Balaton mel­lett, vagy a Dunakanyar­ban, avagy Budapesten hiva­tásos kőművest, vízvezeték­szerelőt találni renováláshoz, korszerűsítéshez, hétvégi üdü­lésre szánt házak építésé­hez?! Fusizóba inkább bele­botlik az ember, és fizetheti a méregdrága, bizonytalan minőségű, garantálatlan mun­kát. A kialakult helyzet miatt egyformán volt és van pana- szolnivalója a magánember­nek, a népgazdaságnak és az államigazgatásnak. A helyzetet azonban nem lehet állami pa­rancsszóval javítani — csak a gazdasági ösztönzés segíthet, mint máshol is. A kormány kiterjesztette a bővített adókedvezményeket — elsősorban az építőiparo­sokra, valamint a rosszul el­látott területeken dolgozó, vagy munkát kezdő szolgál­tató iparosokra, magánkeres­kedőkre. Az illetékes tanácsi szervek Javaslatára a községek, váro­sok ellátatlan területein la­kossági szolgáltatásra vállal­kozó kisiparosok és kereske­dők háromévi adómentessé­get kapnak. A lakáskarban­tartást végző iparosokat .min­güket, hogy tovább erősítik az ENSZ hatékonyságát a nem­zetközi problémák megoldá­sában, az alapokmánynak megfelelően. A felek örömmel állapítot­ták meg, hogy a megvitatott kérdésekben álláspontjuk azonos vagy közel áll egy­máshoz. Mindkét fél kifejezte elége­dettségét a tárgyalásokon el­ért eredmények felett. Köl­csönösen kifejezést nyert az mentesség illeti meg, egyide­jűleg ezeknél 48 000 forintról 00 000 -forintra emelték az adómentes jövedelem összeg- natárát. Az adókedvezmények álta­lában olyan tevékenységet érintenek, amelyek a lakos­ság ellátását szolgálják. így a háromezernél kisebb lék - számú községben dolgozó szol­gáltató kisiparosok, magán- kereskedők a mostani 60 000 forint helyett 80 000 forint jö­vedelemig 60 százalékos, az ötezernél, 'vagy ennél nagyobb lélekszámú községekben 20 százalékos adókedvezmény­ben részesülnek. A szakmun­kástanulók után járó kedvez­ményt, az eddigi 15 száza­lékról 20 százalékra emel­ték. Szép számmal vannak ma­gánkereskedők, akik első­rendű lakossági szükségletek kielégítése érdekében szol­gálnak, kereskednek. Ilyenek a vegyesboltosok, zöldség- es gyümölcsárusok. A legfonto­sabb érdek a jó ellátás. Ép­pen ezért az egész eddig is­mertetett rendelkezés hatály­ba lépésétől, 1977-től az em­lített kereskedők szintén ked­vezményes adókulccsal adóz­nak. A kedvezményes adó al­kalmazásának jövedelmi ha­tárösszegét 60 000-ről 100 000 forintra emelték. Az adóátalány megállapí­tásának módosított rendje valószínűleg újabb ösztönzést ad a lelkiismeretesebb mun­kára. Az új rendelkezés itt az eddigi 80 000 forintos jö- védelemhatár helyett 100 000 forintos határt jelölt ki. An­nak érdekében, hogy minél több családtag is segítsen a kisiparosoknak, magánkeres­kedőknek, az adóátalányt többé nem befolyásolja a csa­ládtagok foglalkoztatása. Egyszerűsít és munkabiz­tonságot nyújt az, hogy az adóátalányt a jövőben csak lényeges jövedelemváltozás esetében módosítják, az több éven át változatlan marad­hat Egyszerűsítenek a könyvj vezetési kötelezettségen is. Röviden és vázlatosan eny- nyit lehet mondani egy vár­hatóan jó hatású rendelkezés­ről. Soltész István a meggyőződés, hogy a ma­gyar vezetők és Kekkonen el­nök találkozása jelentősen hozzájárult a két ország és a két nép baráti kapcsolatai­nak fejlesztéséhez. Urho Kekkonen köztársasá­gi elnök meghívta Kádár Já­nost és Losonczi Pált hiva­talos látogatásra Finnország­ba később meghatározandó időpontban. A meghívásokat köszönettel elfogadták. (MTI) Kommentátorunké, Pálfy Józsefé a szó: A hét 4 kérdése f mi AZ EREDMÉNYE A ■ BELGRÁDI CSÚCSTA­LÁLKOZÓNAK? Bebizonyosodott, hogy a szovjet—jugoszláv kapcsola­tok még szilárdaDbá tételéhez megvan minden feltétel. Leo- nyid Brezsnyev és vendéglá­tója, Tito ismételten megerő­sítette a két párt és a két ország közti kapcsolatok alap­elveit: a szuverenitás, a füg­getlenség, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás egyformán ezek kö­zé tartozik. Érdemes idézni a sajtóvisszhangból egyrészta moszkvai Pravdát, amely rá­mutatott arra, hogy a Szov­jetunió és Jugoszlávia a nem­zetközi élet kérdéseiről vagy azonosan vélekedik, vagy na­gyon közelálló álláspontot foglal el, másrészt a belgrádi politikát, amely arra utalt, hogy a két ország útjai a bel­ső. fejlődést és a szocializmus építésének formáját tekintve nein esnek egybe, ez a tény viszont csak növeli a közös közlemény rendkívüli érté­két. A világsajtót bejárta a Brezsnyev-pohárköszöntőből vett idézet és az a találó hason­lat, amely a nyugati propa­ganda „meséiben” a Szovjet­uniót „Farkasnak”, Jugoszlá­viát pedig „Piroskának” titu­lálta... Csattanós válasz volt ez mindazoknak, akik min­denütt „szovjet veszélyt” lát­nak és Belgrádba is valami­féle „szovjet fenyegetést” éreznek ránehezedni. O MIÉRT SZÜLETETT ÚJ ALKOTMÁNY ALGÉ­RIÁBAN? A tizennégy éve független­né vált ország új belső fej­lődés előtt áll, ennek megfe­lelően a világban is, minde­2 NÓGRÁD — 1976. novembei 21-, vasárnapi nekelőtt az úgynevezett har­madik világban és az el nem kötelezettek között akar na­gyobb súllyal fellépni. Nem­rég ott jártam Algériában, és a vilaják (a megyék) főnö­keivel, az FLN (az egyetlen párt) vezetőivel vagy éppen diákokkal, fiatal munkások­kal folytatott beszélgetések közben érezhettem: ez az év a politikai mozgósítás esz­tendeje Algériában. Június­ban már rendeztek egy nép­szavazást: akkor a 190 olda­las „Nemzeti Chartát” fogad­ták el a választók, most en­nek sűrített, rövidített és alaptörvénnyé emelt válto­zatát. Megtanultam, hány jel­ző illik az ország neve mel­lé: arab is, afrikai is, moha­medán áliamvallású is, ugyan­akkor el nem kötelezett, és a harmadik világhoz tartozó. Személyes élményként még egy jelző kívánkozik ide: fia­tal ország! Húsz-egynéhány éves politikusokkal, harminc- egynéhány éves gyárigazga­tókkal, egyetemi tanárokkal találkoztam... S a fiatalságból adódik az is, hogy a népsza­porulat terén ugyancsak gya­rapodnak. Ma már 17 millióan vannak, pedig 1962-ben, a há­ború befejeztekor, 10 millióra fogyatkozott az a lakosság, amely másfél millió halott­ját siratta. S nem is szegény ez az ország: évi 50 millió tonna olaja, vagy éppen hihe­tetlen nagy földgáztartaléka (összesen 4000 milliárd köb­méterre becsülik!) ■ megadja a fejlődés lehetőségét O MIÉRT ADTA BE A DEREKÁT A SPANYOL SZÉLSŐJOBBOLDAL? Való igaz, a Kortez-ban el­söprő többsége alakult ki az alkotmánymódosítás mellett. Az embernek az az érzése, hogy — túlszép a menyasz- szony! A „bunker”, vagyis a francoista szélsőjobboldal egy tekintélyes része egyszeriben belement volna abba, hogy a jövő évi választásokon egyen­lő esélyekkel induljon vele szemben a kereszténydemok­rácia, vagy a polgári baloldal? Alighanem az rejlik a fran- coisták látszólagos meghátrá­lása mögött, hogy biztosítékot kaptak: ezért azok a „szabad vá­lasztások* nem lesznek any­nyira szabadok... A válasz­tási rendszer, a választóke­rületek határainak megvoná­sa stb. stb. a jobboldal ja­vára fordíthatja majd a vá­lasztások kimenetelét. S az is valószínű, hogy Suarez kor­mánya csupán a nem kom­munista baloldalt engedi in­dulni. Az antikommunizmus árnya nem tűnik el Madrid felől a Kortez mostani sza­vazása után sem. MI IS AZ A „NATO- PARLAMENT”? Semmi esetre sem igazi par­lament! A tizenöt ország par­lamentjeiből amúgy meghívá­sos alapon toboroznak össze vagy 200 képviselőt, termé­szetesen még véletlenül sem hívnak oda kommunistát (pe­dig a római és a párizsi tör­vényhozók között tekinté­lyes az arányuk!), hanem csu­pa olyan „megbízható”, a NATO céljaival messzeme­nően egyetértő politikus jön össze egyszer egy évben, aki előtt nyugodtan lehet beszél­ni fegyverkezési kiadások nö­veléséről, a szocialista orszá­gokkal szemben diplomáciai taktika és katonai stratégia kérdéseiről. Nem igazi parla­ment, mert döntéseket nem hozhat, nem is tartozik neki senki és semmi felelősség­gel. Mi hát akkor? Jobbára csupán fórum, ahol újra meg újra el lehet mondani az at­lanti propaganda szólamait, s az egészet úgy lehet tálalni, mint valamiféle „népképvi­selet” megnyilatkozását. Csak azért érdemes mégis odafi­gyelni, mert néha valóban előre elárulják a szószátyár képviselők, hogy mire is ké­szülnek valóban a Pentagon és a brüsszeli NATO-központ vezetői. S például egy aján­lásban kifejezték hő kívánsá­gukat: Spanyolország „a sza­bad és általános választá­sok” után már küldjön ki par­lamenti megfigyelőt a madri­di Kortez, a „NATO-parla- ment” jövő évi ülésér?. Ami nyilvánvalóan Spanyolország leendő NATO-tagsága irá­nyában tett lépés lenne. Vagy az sem volt érdektelen, hogy Nelson Rockefeller, az olaj- mágnás és republikánus ál­lamférfi miként is sürgette a „NATO-parlament” szónoki emelvényéről az iparilag fej­lett tőkésországokat: alakít­sanak ki egységes politikát az olajexportáló országokkal szemben!

Next

/
Thumbnails
Contents