Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)

1976-11-18 / 273. szám

Kisbtírkányi kérés A Nagybárkányi községi kö­zös Tanácshoz öt .társközség tartozik Ebből az öt köz­ségből négybe kijár a propán­butángáz-palackot szállító autó, vagyis a túrajárat. Kis- bárkányba azonban nem. A mi községünkben 30 háznál van gáztűzhely, így kényte­lenek vagyunk a szomszéd községbe járni palackot cse­rélni. Nem beszélve a szállí­tás nehezéről, hisz’ kényte­lenek vagyunk háton vinni és hozni a palackot, mert az autóbuszon tilos gázpalackot szállítani. Különösen sok gon- dot, nehézséget okoz ez a kismamáknak, mert kicsi gyer­meküket addig nincs kire hagyni. Hiszen Nagybárkány- ban is az autóról kell a pa­lackot cserélni, ami a vára­kozással és gyaloglással bi­zony órákra szól. És itt van­nak az öregek, akiknek nem könnyű háton szállítani a te­li palackot. Jogosan kérdezik, ha az említett 4 községbe ki tud járni a pb.-gáz-szállító autó, akkor az ötödik köz­ség miért mostoha? A Nagybárkányi községi kö­zös Tanácsnál már több eset­ben kértük vb- és tanácsülé­sen de az örökös biztatás még nem teljesült! Minden maradt a régi. Cseréljük, ahol tudjuk a palackot? Kérjük önöket, segítsenek, hogy mi­előbb megoldódjék a prob­lémánk! Varga Sándor tanácstag, Kisbárkány, Béke u. 17. T álas» « Pécskő-dombi kerttulajdonosoknak A NÖGRÁD szeptember 9-i számában megjelent „Utat kérnek a Pécskő-dombi kert­tulajdonosok’’ c. cikkre az alábbi választ adjuk — írja a Salgótarján városi Tanács VB műszaki osztályának vezetője, Lantos Lóránt. — Városunk jelenleg 45 km hosszú földúthálózattal ren­delkezik. Évente az utak fel­újítására és karbantartására biztosított összeg nem teszi le­hetővé földutak szilárd burko­lattal történő kiépítését- A 45 km hosszú földúthálózat ré­gi családi házak területén van, és az ott lakók régi jogos ké­résének sem tudunk eleget tenni. A Pécskő-dombi kert­tulajdonosok kérését is jogos­nak tekintjük. Tudjuk, hogy Életemet szebbé tették Másfél éves koromban gyer­mekbénulást kaptam, mely­nek súlyos nyomait sajnos, örökre viselnem kell. A sok éves gyógykezelés alatt le- ‘ érettségiztem és a legfonto­sabb kérdés az lett: hogyan to­vább? Szerettem volna el­menni dolgozni és ehhez a helyi társadalmi szervek, vál­lalatok segítségét kértem. Elég sokáig kellett vámom, ami nagyon nehéz volt, s már re- ' mélni sem mertem, hogy ál­mom valóra válik és dolgoz­hatom. De mégis: akadtak nemcsak megértő, hanem se- • giteni akaró emberek isi A Volán 2. számú Vállalat­nál László István forgalmi igazgató és Miklós Ernő sze­mélyforgalmi üzemigazgató olyan állást biztosított részem­re —• az új autóbusz-állomá­son —, melyet én is el tudok látni. Ezzel lehetővé tették, hogy teljes értékű ember­nek érezhessem magam. Ok-: I álaszt kérünk közérdekben Körülbelül egy hónappal ezelőtt csöngetett be a salgó­tarjáni Kemerovo körúton le­vő 2 szobás, gázfűtéses laká­somba egy hölgy azzal, hogy az évi kéményseprési díjat szedi. A Nógrád megyei Ké­ményseprő Vállalat nyom­tatványát használta a besze­dett összeg elismeréseként. Bár a kért 41 forintot befi­zettem, mégis bizonyos két­ségét hagyott bennem az ügy. mivel az említett nyomtatvá­nyon levő összeg javított volt. Kételkedésemet fokozta, hogy a házban lakók közül nem kellett mindenkinek kémény- seprési díjat fizetni. A ké­sőbbiekben olyan hírek ke­ringtek a lakótelepen, hogy akit tudnak, becsapnak az említett dologgal. Saját megnyugtatásomra megkerestem levelemmel a Nógrád megyei Kéményseo- rő Vállalatot, amelyben leír­tam az esetet, s tájékoztatást kértem az egy fürdőszobai ké­mény évi seprési díját ille­tően. Erre a levelemre azóta sem kaptam választ. Ennek ellenére mégis tudni szeret­ném, mennyit kell fizetni a szóbanforgó munkáért. Tisztelettel: B. Sándor, S.-tarján, Kemerovo krt. A szerk. megjegyzése: Ol­vasónk levele nyomán úgy véljük, nem árt, ha ezek utón a kéményseprő vállalat szer­kesztőségünknek is eljuttatja a kérdezett ügyben válaszát! tóber elsején elkezdhettem dol­gozni, nagyon kedves mun­katársak között, ami sza­momra kimondhatatlan ér­zést jelent. Azonban az első nap mindjárt akadályokba ütköztem: elektromos beteg- kocsimmal (amivel bejárok), nem tudtam fölmenni az ál­lomást körülvevő járdára, va­lamint az irodai íróasztal sem volt a kocsimhoz méretezve. De mindez csak pár napig tartott, mert újra elértek a segítő kezek. Jöttek a' —szá­momra ismeretlen — Volán­dolgozók, és betonfeljárót építettek a járdához, s az író­asztalt is megfelelőre igazí­tották. Bár tudom, hogy a köszönőszó oly kevés ember­séges segítségükért, mégis ez­úton szeretném mindenkinek nagyon megköszönni — Lász­ló István forgalmi igazgató­nak, Miklós Ernő személyfor­galmi üzemigazgatónak, vala­mint Végh Józsefné tmk-elő- adónak, Molnár Józsefné* mű- helyírnoknak külön is —, hogy életemet szebbé és boldogab­bá tették. Ilyen E M B E RE K között mindent könnyebb el­viselni. Még egyszer köszö­nöm, hogy nehéz helyzetem­ben ennyire mellém álltak! Dávid Katalin St., Kővár út 1/b.-------■—L1U-— 111 ” ‘ Olajitíroló és A z olvasók fóruma önkiszolgáló ...........bolt L evelezőink jelentik Balesetmentes munkát rége» a Zalka-brigád szabad idejüket rendezett kö­rülmények között szeretnék eltölteni. A város pénzügyi eszközei azonban korlátozot­tak. Elsősorban a családi há­zak övezetében kell biztosí­tani a megfelelő közműveket, így a szilárd burkolatú utat is. Sok utcában a lakók tár­sadalmi munkával segítik vá­rosunk szépítését. Így több helyütt épül járdalapból jár­da. Ha a Pécskő-dombi kerttu­lajdonosok társadalmi munká­val hozzájárulnának a salak­terítéshez, úgy 1977. évben salakot tudnánk biztosítani. Ezzel ugyan korszerű utat nem kapnak, de gondjuk mérsék­lődik. A salgótarjáni vasútállomá­son a Zalka Máté Szocialista Brigád, melynek tagjai zömé­ben forgalmi szolgálattevő, átmenesztő, tolatásvezető, raktárnok, távírász, váltóőr és kocsirendező, 15 évvel ez­előtt alakult. Ez idő óta min­den évben méltónak bizonyul­tak a szocialista brigád cím elnyerésére. Kétszer kapták, illetve nyerték el az ezüst fokozatú kitüntetést. 19 fős a brigád, melynek vezetője Bi­bék Imre kocsimester. Mint elmondotta, havonta rendsze­resen értékelik a végzett mun­kát, valamint megbeszélik a feladatokat. Jellemző a bri­gádra, hogy munkájukat bal­esetmentesen végzik. A bri­gád 52 százaléka rendszeres véradó. A politikai tanfolya; mon is valamennyien aktívan részt vesznek. A. nyolc általá­nos iskolát egy kivételével el­végezték. Rendszeresen segí­tik nyugdíjas munkatársu­kat. A brigád ez évben a KISZ javára közel ezer fo­rint értékben végzett . társa­dalmi munkát. A kiállításo­kat kollektíván látogatják. A fiatalok nevelését, oktatását segítik, és fontosnak tartják az őszi és téli forgalom sike­res lebonyolítása érdekében. Az elismerést, dicséretet a széles nyilvánosság előtt is megérdemlik! Szűcs Ferenc Kössön jiik a segítséget A felsőpetényi Munkácsy utcai óvoda az 1972—73-as években épült. Építkezéséhez (nemzetiségi jellegű községi építkezés) jelentős felsőbb ta­nácsi támogatást is kapott a község. Mindezek mellett nem maradt el a lakosság, s ezen belül a szülői munkaközösség tagjainak aktív közreműködé­se sem. A nézsai TÖVÁLL volt a beruházás kivitelezője. Jó munkát végeztek az épí­tők. S az akkor kialakult kap­csolat nem szűnt meg, él to­vább, mégpedig az egyik, Szon­di Szocialista Brigád révén- A szocialista brigád tagjai éven­ként vissza-visszatérően se­gítik az azóta szépen felsze­relt óvodát. Elvégzik a ki- sebb-nagyobb javításokat, karbantartásokat. Forintban mérve jelentős, de ennél na­gyobb ' értékben is az emberi kapcsolatban, melyek egyre erősebbek. Legutóbb, az el­múlt napokban külön autó­busszal elvitték a kisóvodáso- kat hazánk fővárosába, Buda­pestre. Megtekintették a Vi­dámparkot, a Dunát az Or­szágház épületét. Örömtől su­gárzó arccal beszélnek erről az élményről az óvoda dolgo­zói. Nem tudom mennyire szerepel a Szondi Szocialista Brigád naplójában eddigi tá­mogatásuk, de ezúton is nap­lójukba ajánlom elismerő, őszinte köszönetét tolmácso­ló szavainkat. Köszönjük, amit a felsőpetényi óvodáért eddig tettek! Vidovszky András Vékony kenyérszeletek Az itt leírni kívánt sorokat a tapasztaiatból merítettem. Gondolom, többen alátá­masztják, hogy azok megfe­lelnek a valóságnak. Itt van például a közétkez­tetés, amely jónak mondható most már megyeszerte. Ki­sebb hiányosságok ellenére is jól látja el feladatát. a szolgáltatás egyik legfonto­sabb formáját. Sokat írtunk már az adagokról, a minő­ségről, de ezek javuló tenden­ciája mellett szólni kívánok az éttermi asztalokra rakott kenyérszeletek nagyságáról. Egy idő óta úgy fogynak a kenyérszeletek méretei mint a gyertyaláng, csak az ára marad szeletenként 30 fillér! Lassan már olyan kicsik és átlátszó szeletkék lesznek, hogy tíz fillért sem érnek. Jó lenne ezekre is kicsit jobban figyelni, mert szerintem ki­csinyke lopásokból lesznek a nagyok. Mert ha \ (teszem azt) 8 dkg-os kenyérszelet he­lyett 2 dekásak a kenyérsze­letek. jelentős többletbevételt eredményez rövid idő alatt is a fogyasztó rovására. Ezért szóltam ellene! — ti — Csak hárman... Községünk lakosságának újabb kívánsága teljesült az­által, hogy a Szécsényi ÁFÉSá és a községi tanács közös be­ruházásával az ÁFÉSZ kivite­lezésében, 170—180 ezer forint költséggel, az olajtároló elké­szült és november tizedikétől üzemel. A létesítmény elké-1 szítésével a beruházóknak az volt a célja, hogy a tüzelőolaj kiszolgálást minél közelebb hozzák a lakossághoz. ; Szinte ezzel egyidöben az ÁFÉSZ egy másik sürgős és fontos feladatot oldott meg azzal, hogy a központi ve­gyesbolt helyiségét kibővítette és átalakította önkiszolgáló bolttá. Ezzel sikerült előbbre lépni az áruellátás és kiszol­gálás kulturáltsága terén- A bolt bővítése az italbolt he­lyiségének rovására történt, ami célszerű volt, hisz emel­lett még egy modern presszó­val is rendelkezünk. Mindkét megoldással a lakosságnak nyújtott szolgáltatások köre bővült. A lakosság nagy meg­elégedéssel fogadta ezeket a létesítményeket, illetve meg­oldásokat. Az ÁFÉSZ által megvásá­rolt régi kultúrház vegyes­bolttá történő kialakításával a lakosság ilyen irányú igénye is megoldottá válik. Várjuk és kérjük mielőbbi kialakítá­sát! Kiss Béla Rimőc 70 társa daim i m un k a éra Nyugalomra vágyók a Zöldfa utcában A napokban a salgótarjáni házkezelőségen volt szeren­csém végighallgatni egy pa­naszt arról, hogy a zagyva- pálfalvi Zöldfa utca 2/B- ben egyes bérlők semmibe sem veszik a szocialista együttélés szabályait, fittyet hányva a szomszédos lakások lakóinak nyugalmára. Ebben a házban ugyanis (tisztelet a kivételnek) jó néhányan meg­feledkeznek magukról, mert hangosan bömböltetik a rá- . diót, zenegépet, dáridóznak még este 10 óra után is. A házkezelőségen azt is meg­tudtam, hogy a lakások álla­gát sem kímélik az új bér­lők. Pedig már több ízben, mint szabálysértőkre, bünte­tést is kiróttak rájuk. Pgrsze, előfordul hasonló eset a vá­ros más pontján is. Felmerül a kérdés, hogyan lehetne mégis békességet, csendet elérni a ház lakói­nál, ha már a pénzbírság sem segített? Nem akarok nagy szavakat használni, de nem minden esetben segít a pénzbüntetés ahhoz, hogy valaki vagy valakik megvál­tozzanak! Jó volna talán a több okos szó, a meggyőzés, és talán a gyakoribb ellenőr­zés a késő esti órákban, csak­úgy, mint napközben a fenti házban. A salgótarjáni Otthon és a Városközpont Lakásszövetke­zet 1976. november 13-án és 14-én társadalmi munkát szervezett a Pécskő úti és a Lovász József úti 15. és 16-os jelű szövetkezeti lakások kö­zelében elterülő parkokba, díszfák és bokrok — sövény — ültetésére. Az Otthon tag­sága derekasan kivette részét ebből az igazán nemes mun­kából, de a városközpont kö­zel száz lakója közül mindösz- sze hárman kapcsolódtak be: Józsa Pál blnök. Pilisi Ist­ván és Dvorák József tagok. Ezzel szemben nagyszerű­en állták a sarat, a szorgal­mas munkájukkal példát mutatva dolgoztak a nyug­díjasok, mint Lakner József, Petruska Mihály, Káposztás Gyula, Simonfi Jenő, Hollan­di Béla. Kiemelkedtek a munkában: Sánta Imre, Gal- csik István, Csaba Ákos, Alb Ferenc, Szabó Albin és Ve- hovszki István is. Köszönet illeti Müller Lajost, a közös gondnokság vezetőjét, aki mindent a helyszínre fuva­rozott, hogy a betervezett társadalmi munkát elvégez­hessük. Ami a munka meny­nyiségét illeti, elültettünk több mint 20 darab díszfát, 250 díszbokrot, s összesen több mint 70 munkaórát tel-' jesítettünk annak ellenére, hogy végig hullott az eső a nyakunkba, örülünk a szép fáknak, a kedves kis bok- rocskáknak, Ezúton is szeretnék szólni a gyermekes szülőkhöz, hogy hívják fel a kis növendékek figyelmét, ne tapossák le a füvet, ne rongálják a fákat és bokrokat, hiszen ezzel nemcsak lebecsülik az idő­sebbek alkotását, de komoly károkat is okoznak a közös­ségi tulajdonban. A városi tanács hatalmas összegekért szerzi be a díszfákat és bok­rokat, tartja karban a parko­kat. Arról nem is beszélve, hogy nekünk is mennyivel jobb érzés szép, tiszta kör­nyezetben élni, élvezni a szorgos munkáskezek ered­ményét. Kinek tesszük mind­ezt? Magunknak! Övjuk hat mindannyian! Dús József. az Otthon -Lakú-szövetkezet elnöke. S.-tarján, Lovász József út l. Szocialista brigád a Dóssá iskolában IPI'P1! Beszélgetők A balassagyarmati Dózsa György Általános Iskola. szo­ros kapcsolatot épített ki a város üzemeinek, gyárainak szocialista brigádjaival. A bri­gádok tagjai már eddig is nagy segítséget nyújtottak, sok társadalmi munkát végez­lek az iskolában. Legutóbb az ingatlankezelő vállalat IX. KISZ-kongresszus Szocialista Brigádja végzett vízvezeték-szerelést. A több ezer forintot érő társadalmi munkáért a brigád tagjainak, név szerint ölvedi Tibornak, Bérezi Lászlónak, Schummer Istvánnak Frenyó Endrének, Molnár Lászlónak és Szabó Tibornak mondunk köszöne­tét, akik időt és fáradságot nem kímélve — önzetlenül —, végezték el az értékes társa­dalmi munkát! így- iskolánk konyhája sok pénzt megta­karítva, olcsón jutott meieg vízhez. Köszönet érte! Dózsa György Általános Iskola, Balassagyarmat Akikre büszkék vagyunk! Csapatunk november 7-én köszöntötte azokat a kisdobo­sokat, úttörőket és felnőtteket, akik munkája kiemelkedő volt az elmúlt időszakban. A ki­való kisdobosokat és úttörő­ket oklevéllel és jelvénnyel jutalmazták. Kiváló kisdo- oos: Koncsok Cecília. Kivá­ló úttörők: Déri Éva, Kupecz Cecília, Szabadhegyi Éva, Va­das Magdolna. Virággal kö­szöntöttük iskolánk párttag­jait. Majd iskólánk egyik ki­váló úttörője virágcsokrot adott át csapatunk támogató­jának, Ocsovai Istvánnak, akit a KISZ kb dicsérő ok­levelével jutalmaztak eredt ményes munkájáért. Viszon­zásul megígérte, hogy hama­rosan kirándulást, vetélkedőt szerveznek a pajtásoknak, és 1977. március 21-én átadják az új úttörőszobát, melyet az iskola, az SZMK és a KISZ- fiatalok együttes erővel épí­tenek. Ez példája a jó kap­csolatainknak. Szeretnénk sok hasonló hangulatú ünnepet! Varga Krisztina 1099. sz. úttörőcsapat, Balassagyarmat Összeállította: Tóth Jolán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents