Nógrád. 1976. november (32. évfolyam. 259-283. szám)
1976-11-16 / 271. szám
Művelődési nap DIÖSJ CTCT r A salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központ komplex művelődési program- sorozatának idei következő állomáshelye Diósjenő volt. A község kiváló színész szülöttjéről, Szentgyörgyi Istvánról elnevezett művelődési házban vasárnap egész napos kulturális program várta a község —, s részben a környék — lakóit. Délelőit A művelődési ház nagyterme érdeklődéstől felcsigázott, zsibongó gyermekhaddal telt meg. Várták a Salgótarjánból érkező népművelőket, akik játékos színházi vetélkedőt, beszélgetést és bábelőadást ígértek nekik. A salgótarjániak azonban (szervezési félreértések folytán) félórás késéssel érkeztek. A pontos kezdéssel tehát itt is úgy jártak a szerr vezők, mint Taron, ahol az szintén nem tartozott a rendezvény erényei közé! A gyermekrendezvény mégis sikert hozott, bizonyítva egyben az iránta mindenütt megnyilvánuló nagyfokú közönségigényt, érdeklődést. A bábműsorban a salgótarjáni Főnix-együttes két -finoman didaktikus célzatú, kedves mesejátékot mutatott be. S ahogyan lenni szokott, a hálás gyermekközönség együtt izgulta végig az előadást a szereplőkkel, biztatta kedvenceit az újabb furfangokraElismerően szólt a diósje- »ői gyermekekről a megyei művelődési központ ifjúság- politikai előadója Kiss Gabriella is: — A művelődési nap keretében már számos helyen mutattunk be gyermekműsort, rendeztünk vetélkedőt. De tapasztalatom szerint Diósjenő volt az egyetlen hely, ahol a legjobban lehetett érezni, hogy céltudatosan nevelt, az intézménybe szoktatott közönséggel rendelkezik. Délután Három programot tartogatott az érdeklődők számára: a közelmúltban fiatalon meghalt Kondor Béla grafikusművész kiállítását, a Palócföld megyei folyóirat szerkesztőivel való találkozást és a művelődéspolitikai fórumot. E programnak két mozzanata érdemel említést a korábbi művelődési napokkal történő összevetés szempontjáoól. Az egyik: a Kondor-kiállitás megnyitójának bensőséges jellege, hangulata, ami egyébként általában is ritka a képzőművészeti kiállítások megnyílásának gyakorlatában. Kovács Béla, művészettörténész közeli kapcsolatban állt a grafikussal, s a művész —, még életében — utolsó tárlatát is ő rendezte. Ily’ módon nyilvánvaló, hogy megnyitó beszéde eltért a „műfaji’ hagyományaitól, s érdekfeszítő lírai vallomássá alakult. A Palócföld-ankét elsősorban a község értelmiségét vonzotta. Hogy mégsem alakulhatott ki a várt érdemleges párbeszéd a lap munkatársai és az olvasók között, a folyóirat szűkkörű ismertségével magyarázható. A beszélgetés soA nézsai Röpülj páva körnek szívesen tapsoltunk. Fiatalok, idősebbek egyaránt részesei voltak a nap eser ményeinek. A helybeli néptáncegyüttes ifjú tagjai nemcsak a színpadon, hanem műsoruk után is vidám hangulatot teremtettek. — képek: kulcsár — rán tudatosult —, még a helyi vezetőkben is —, hogy a községbe mindössze egyetlen példány jár! Ha több eredménye nem lesz ennek a találkozónak, mint az, hogy a jövőben nagyobb szómban jut el Diósjenőre a Palócföld, már akkor érdemes volt megszervezni a beszélgetést. A művelődéspolitikai fórum, amelyen a megye, a járás és a község kulturális szakemberei, vezetői válaszoltak a felvetett kérdésekre, az előzőnél sokkal aktívabb légkörben zajlott. Ismertetésére későbbi lapszámunkban visszatérünkEste A folklórműsor megismételte a délelőtti sikert. Zsúfolásig telt ház előtt mutatkozott be a megyei művelődési központ kamarakórusa és táncegyüttese, a nézsai pávakor és a diósjenői néptáncegyüttes. Különösen az idősebbek találták meg örömüket az előadásban. A művelődési nap táncházzal zárult. Először rendeztek ilyet a községben. Emiatt a helyi fiatalok meglehetősen bátortalanul vettek részt a közös táncban, amelyben a prímet — tömegében is — a salgótarjáni táncosok vitték. Igaz, a gépi zene sem a legalkalmasabb a megfelelő hangulatteremtésre, ezért a táncház ebben a formában inkább kezdeményezésként becsülhető, mintsem megvalósításáért. Az egész napos program után a járás és a község kulturális életének vezetői elismeréssel szóltak a rendezvényről. Tisztában vannak helyenkénti fogyatékosságaival, melyeket az őszi munkák dandárjával és az esemény „úttörő” jellegével magyaráznak. E véleménnyel egyet lehet értenünk, hiszen a helyi szervezés élt mindazokkal a módszerekkel, amelyek számára kínálkoztak. Üdvözölhető a művelődési nap évenkénti megrendezésének gondolata is. Mert végső soron a rendezvény e terv megvalósulásának mércéje, tanulsága és előmozdítója. Hosszabb időre termékeny indíttatást adott —, mint Girasek Károly művelődésiház- Igazgató elmondta — a kulturális tevékenység számáraSulyok László Képernyő előtt Kempelen Farkas megidézése Egy sorozat egészében lepergett. egy pedig még csak elkezdődött a tévé múlt heti műsorában. Egyrészt a Sakk, Kempelen úrról, másrészt a Kántorról van szó. Mindkettőt nagy várakozás előzte meg a tévénézők részéről; A Sakk, Kempelen úr! Kár- páthy Gyula tévéjátéka, vagy ahogy a szerző a műsorújságnak adott nyilatkozatában pontosabban meghatározta: tévédrámája. Mert valóban, a Sakk, Kempelen úr! sokkal közelebbi rokonságban van szerkesztési módjában a színpadi szerkesztés klasszikus módjával, mint a televíziós formával. Kárpáthy műve szabályos hármas tagoltságú, melyek után szinte a képernyőn is kívánkozik a felvonas- vegi zárófüggöny. S talán nem egészen véletlen, hogy a szerző ilyen megépítésben bocsátotta elénk a tizennyolcadik század legjelentősebb magyar tudósának, feltalálójának. építő-szervezőjének d'rámai mozzanatokban is bővelkedő élettörténetét, hiszen Kárpáthv személyében színházi dramaturgról és egyben színpadi szerzőről van szó. Színpadaink a felszabadulás óta számos történelmi tárgyú drámáját, dramatizálását és fordítását játszották eddig. Ezek sorához csatlakozott most a Sakk. Kempelen úr! Kárpáthy e műve azonban amennyire színpadszerű szerkezetű, épp annyira tévéellenesnek tűnik. A színhely zártságában szinte elvész a cselekményesség kibontakoztatásának minden kínálkozó lehetősége, ugyanakkor az adott színhely, Kempelen dolgozószobája valóságos átjáróházzá válik, ahol boldogbolcögtalan zavartalanul közlekedik. ki-be jár. Mintha a háznak éjjel-nappal tárva lenne kapuja, ajtaja, ami az aaott történelmi-politikai légkörben nehezen elképzelhető. A zárt játékkeret következménye hogy fontos történések a „kulisszák” mögött zajlanak, nem kapnak helyet a színen, csak elbeszélésben veszünk hírt róluk. Ami előttünk pereg, többnyire pszichikai történés; két, illetve három markáns egyéniség: Kempelen (Sinko- víts Imre), Lasker profesz- szor (Darvas Iván) és Sonnenthal rendőr kapitány (To- manek Nándor) szellemi csatája, más-más politikai, tudományos. érzelmi indíttatással. Sajnos, ez az egymást győzködő küzdelem a tévédráma három részében erősen egyhelyben topog, alig-alig lendül ki holtpontjáról, végül is eldöntetlen kimenetelű; nem érzékeljük, ki, kit győzött meg. így azt is mondhatnék, hogy a színpadon — bocsánat: tévéjátékban — semmi nem történt. Illetve a történés nem főbb, mint vihar egy pohár vízben. A Sakk, Kempelen úrfezért nem válhatott maradandó élménnyé, igazán szíves emlékezetűvé a tévénézők széles táborában Művészi értékben és ismeretnyújtó szándékban egyaránt ^többet vártunk ennél. iSr, hogy sem Békés József dramaturg, sem Hajdúfy Miklós rendező nem élt merészebben a „tévésí- tés” lehetőségeivel, megelégedett az írói alapanyag egy- az-egybeni képernyőre vitelével. Nagy közönségvárakozás előzte meg a Szamos Rudolf regénye alapján Kántorról, a híres nyomozókutyáról készült tévéfilmsorozat csütörtöki indítását is. Az ötrészes vállalkozás első epizódja ígéretes kezdetnek bizonyult, ám bizonyára sokan akadnak majd a nézők közül, akik szót emelnek olyan, a regénytől eltérő motívumok miatt, melyek Kántor „erkölcsi káderlapját” előnytelenebbre igazították, nevezetesen azt, hogy a „főhős” élete korábbi szakaszában közönséges piaci táskatolvaj volt. Mindenesetre érdeklődéssel várjuk a további folytatásokat. Szívesen tapasztaltuk, hogy új sorozatra vállalkozott a Századunk című dokumentumműsor alkotóstábja. Hasznos történelmi-politikai ismeretterjesztés az, amit a Századunk nyújt. Bizonyítja népszerűségét. hogy ezúttal immár a 21. epizódot láthattuk. melynek keretében a Horthy-diplomácia negyvenes évekbeli boszorkánykonyhájába pillanthattunk be. A szombat esti Abszolút Fehér történetek, Fehér Klára filmepizódglosszáinak tarka csokra élénk színfoltja volt a nap műsorának. Apró, de általánosítható jelenségekét tett szóvá ezúttal is az írónő, olyanokat, amik nem kívánkoznak újságok címoldalára, de okvetlenül megérnek egy-egy fricskát. Jól illeszkedett a Szombat este hangvétele Apostol András majdhogynem fi’ozófikus töltetű tévégroteszkje, a Majomparádé is. Vasárnap az Olasz furcsaságok című olasz film valóban csodabogár-furcsaságnak, hellyel-közzel unalmas furcsaságnak tűnt. <b. t.) Salgótarjánban a 25. Színház A Tien-San A budapesti 25. Színház társulata 32 taggal — színházi vezetők, színművészek és zenészek részvételével — hétfőn háromnapos vendégszereplésre Salgótarjánba érkezett. Az együttest elkísérte Szigeti Károly, a színház főrendezője. A művészek bemutatják Moliére—Örkény: Zsugori uram, telhetetlen fösvény ember, és Bartsch— Krtschyl A has című játékát. s több oktatási intézményben rendhagyó iradalomórát tartanak. A Bolyai János Gimnáziumban Gálán Géza színművész ma mutatja be Petőfi perben című, Petőfi-ver- sek és a későbbi Petőfi-iro- dalom anyagának felhasználásával szerkesztett önálló műsorát. Ezen a napon művész-közönség találkozóra is sor kerül a megyei művelődési központ klubjában. jege Mai tévéajánlatunk 20.00: SZÁZADUNK. Dokumentumműsor-sorozat. ' Diplomaták. 1942 elején Horthy menesz- ti Bárdossy miniszterelnököt és helyére Kállay Miklóst állítja. K ál lay feladata: kapcsolatot keresni az angolszász hatalmakhoz — ugyanakkor folytatni a Szovjetunió elleni háborút. A film nyomon követi a magyar királyi 2. hadseregnek a doni pusztulásig vezető útját. És részletesen ismerteti a Kállay-kormány titkos diplomáciai lépéseit, amelyek 1943. szeptember 9-én „eredményhez” is vezettek. Maga a titkos megbízott, a ma Londonban élő Veress László mondja el: miképpen jött létre a Márvány-tengeren, egy angol jacht fedélzetén az a fegyverszüneti megállapodás, amely akkor lépett volna életbe, ha — az angolszász hatalmak csapatai Magyarország . határainak közelébe érnek... NÓGRÁD — 1976. november 16., kedd barabas TIBOR regénye nyomán írta CS HORVATH TIBOR. rajzolta: ZOrAD ERNŐ ötszáz köbkilométer jég fekszik a Tien-San hegység lejtőin és hegycsúcsain — állapították meg a szovjet tudósok. Ez csaknem 100 köb- kilométerrel több, mint a tavalyi mennyiség. Hogy miért érdekes a jégtömeg mérése? Nos, a középázsiai szovjet köztársaságokban levő mezőgazdasági termőföldek vízellátásának előrejelzése miatt van rá szükség. A Kirgiz Köztársaság területén fekvő hegyekben — a Tien-Sanban és a szomszédos Pamír-hegységben — körülbelül nyolcezer gleccser van, melyek mintegy 700 köb- kilométer vizet tartalmaznak jég és hó formájában, annyit, amennyi az Arai-tengerben van. A hegyekben levő hatalmas víztartalékok biztosítani tudják a közép-ázsiai köztársaságok tea-, gyapot-, búza- és cukorrépaföldjeinek kielégítő vízellátását. Kőkorszaki ember Kőkorszaki ember nyomaira bukkantak a Pamír-hegység felhők fölé nyúló részein. A Tadzsik Tudományos Akadémia régészei 4100 méteres magasságban őskori telephelyet fedeztek fel. A tudósok feltételezik, hogy ez a* legmagasabb fekvésű kőkorszaki település a világon. Az archeológusok három kultúrréteget tártak fel, amelyeket 10 000 évvel ezelőtt élt emberek alakítottak ki. A nagyszámú lelet elemkése alapján a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az őskori ember a meleg. nyári időszakban húzódott fel a hegység magasabban fekvő részeibe vadászat céljából. \
