Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)

1976-10-15 / 244. szám

Nehéz kezdet, ígéretes befejezés Művelődési Taron A TAHI MŰVELŐDÉSI Bizony, nem árt tisztázni HÁZBAN, DE a korábbi hely- ezeket a kérdéseket. Meirt a ségek, Cered, Rimóc, Luciái- félreértés, a rossz tájékoztat­va intézményeiben sem volt tás, amelynek alapja lehet a még ilyen, a község egész la- régi közművelődési szemlélet kosságának aktivitására épí- továbbélése, talán még a tő, teljes napot átfogó, tuda- szándékosság is, kezdéskor tosan megszerkesztett műve- alaposan megijesztette a ren- lödési rendezvény. Vasárnap dezőket. De a gyerekek sza­vaidban mindenkié volt a rer.csére megmentették a művelődési ház: a kis- és helyzetet. Kerékpárokra pat- nagygyermekeké, a flatalo- tantak és úttörő-riadólánc ké, felnőtteké éppúgy. mint formájában értesítették pajtá- az életük alkonyán járó idő- saikat a tévedésről. Nyomá- sebbeké. ban fél óra múlva már 40— A gyermekek számára szer- 50 főre növekedett a felső vezett programokkal délelőtt tagozatosok tábora, s el lehe- kilenc órakor kezdődött a tett kezdeni — igaz, az ere­be, szintén nagy érdeklődést keltett, mint ahogyan az esti discotnűsor is, mely létében kimondottan az ifjúságra ala­pozott. A népfrontfórum az idő­sebbek számára nyújtott ér­tékes alkalmat a tájékozódás­ra. A járási és a községi po­litikai, állami szervek, tö­megszervezetek képviselőire valósággal záporoztak a kér­dések, mindegyike a község ötödik ötéves tervi fejlődését, a társadalmi élet jelenkori problémáinak megoldási le­hetőségeit tudakolta. Ennyire aktívak, érdeklődők talán művelődési nap, Pontosabban deti időponttól másfél őrá- niég sohasem voltak a tannak ‘ M| | ■ | M újabb indokot szolgáltatva ezzel az Ilyen és hasonló cél- CJSZERÜ VOLT SZAMUK- . rendezvények RÁ A JÁTÉK: a lapszerkesz­kezdődött volna: mert az óvodásokon és kísérőiken kí­vül alig volt más a kultúr- házban. Az óvodások is csak fél tízkor kezdhették el a já­tékot, amikorra már minden­ki, akire számíthattak, meg­érkezett. val később — velük is a fog­lalkozást. tés, de csinálták érdeklődés­sel, sikerrel. Néhányan egé­szen kitűnő tájékozottságról, Az alsó tagozatos iskolások ügyességről, találékonyságról tíz órára gyűltek össze, a kombinatív készségről tet- nagyobbakra azonban még tek bizonyságot. Csak sajnál- mindig várni kellett. Nyol- hatjuk, hogy erről mindósz- can-tízen, ha voltak, ők is sze három tanárnő győzódhe- tanácstalanul ját'kálgattak az tej^ me£- akik egyáltalán épületben, futkároztak a ház szükségesnek érezték részvé- előtt. Hol vannak a többiek, a még vagy hatvan felső tago­zatos diák? — ezt kérdezte mindenki: a gyerekek egy­mástól, a tanárnők, Jankó Imréné igazgatóhelyettes és Budai Lászlóné párttitkár tő­lük, Takács Lajosné, a mű­velődési ház igazgatónője a pedagógusoktól. A kérdésre hamarosan kiderült, hogy a gyerekek rosszul tudták a kezdési időpontot. Volt aki 11, más 12 órára tudta. — Sajnos, pénteken és szombaton nem voltam ide­haza — mondja Budainé —, mert akkor csak jobban oda­figyeltem voina erre a ren­telüket a rendezvényeken. X A művelődési nap folytatá­sa már zökkenőimen tes volt. Ami visszamenőleg is bizo­nyítja, hogy a szervezéssel — az első benyomással ellentét­ben — nem lehetett baj, a re. Örömmel és nyíltan szól­tak ezen a demokratikus fó­rumon az őket foglalkoztató gondokról, problémákról, mert megérezték, hogy felelősség és segíteni akarás vezérli a másik oldalt, a válaszadók táborát is. Egy kísérletszámha menő művészeti bemutatóra került sor az est folyamán: Köllő Miklós pantamimegyüttese mutatkozott be a közönség­nek. Az előadás érdekes egy­részt abból a szempontból, hogy nálunk szinte alig mű­velt műfajjal, a pantomimmai jelentkezett, másrészt abból, hogyan fogadja ezt a falu kö­zönsége, amely a drámai színházzal is csak az elmúlt rendezvényt megfelelően elő- években barátkozott meg. készítették. A kultúrház meg- Nos, a fogadtatás, a közön­tette a tőle telhetőt: a köz- ség _ többségét tekintve ked- ség vezetőit előzetes prog- ^ező, s igazolni látszik az rammegbeszélő tanácskozásra újító törekvések jogosultsá- hívta össze, a társadalmi szer- Sát, a bátrabb kezdeménye­vek, intézmények vezetőit, zÁ&t. aktivistáit levélben értesitet- ÖSSZEGEZVE TAPASZTA- te az eseményekről. LATAINKAT MEGÁLLAPÍT­A délutáni programoknál a HATJUK: a tari művelődési dezvényre. Annyira örültem, tari közönség érdeklődésből, nap a korábbiakhoz hasonló­hogy ilyen esemény lesz ná­lunk és most tessék... — Mindenesetre ezt meg kell beszélnünk majd — ha­tároz gyorsan Jankó Imréné. — Szülőértekezleten is, mert aktivitásból jeles-re vizsgázott. A Nógrád megyei képzőmű­vészek kiállításának megnyi­tójára vagy félszázan jöttek el. Főként fiatalok, ami azért is örvendetes, mert távlatban több gyerek már hosszabb is jelzi a művészetek tömeg­idő óta arra hivatkozik, hogy bázisát. A popmúzeum című szüleik nem engedik el őket műsor, amely a beat arany- a kultúrházba. korának együtteseit mutatta an még magán viselte az új művelődési formákra jellem­ző gyermekbetegségeket, egé­szében viszont igazolta a ren­dezők szándékát. Utat nyitott az átfogó, nagy tömegeket mozgósító művelődési prog­ramok számára. Sulyok László Pálya­választási vetélkedő ’ Á Magyar Úttörők Szövet­ségének Nógrad megyei el­nöksége, a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a megyei palyaválasztasi ta­nácsadó intézet az idén októ­ber 20. és december 1. között rendezi meg a pályaválasz­tási hetek hagyományos ese­ménysorozatát. A program ge­rincét a balassagyarmati, szé- csényi, rétsági járásban és Balassagyarmaton meghirde­tett pályaválasztási vetélke­dő jelenti, amelyben a hete­dik osztályosok hattagú őrsei vehetnek részt. A vetélkedő té­mája a balassagyarmati ipari szakmunkásképző intézet tör­ténetét, az intézetben oktatott szakmák és a szakmunkás- képzés általános ismereteit foglalja magában. A vetél­kedőre szóló jelentkezési la­pot október 15-ig az illeté­kes járási, illetve városi ál­lami szervek művelődésügyi osztályára kell beküldeni. Az úttörőcsapatok vetélkedőit ok­tóber utolsó napjaiban ren­dezik, a járási és városi szin­tű. úgynevezett előveté’kedő- ket november 17-én a járás1 székhe'yeken, míg a rétsági járásban Diósienőn bonyolít­ják le. Az elővetélkedők el­ső három helyezést elért őrse november 30 án Balassagyar­maton. a művelődési központ­ban rendezendő döntőn mér össze tudását. A vetélkedő érdekessége, hogy az első he­lyezést e'ért őrs valamennyi tagja felvételi beszélgetés nélkül nyer felvéte’t a ba­lassagyarmati ipari szakmun­kásképző intézetben oktatott bármelyik szakmára. Mai tévéajánlatunk 20.05: Ötös ikrek. a tévé képernyőjén. Most’át­Ezúttal a lengyel televízió juk őket, amint már kilépnek látogatott hozzánk egy este a csecsemőkorból, s óvodába időtartamára. A színes, váltó- kerülnek, zatos műsorból az „Ötös ik- Bűbájos pillanatoknak le rek” című dokumentumra hív- hetünk tanúi, amint játsza juk fel nézőink figyelmét, nak, nyiladozó értelemmel Adam, Agata, Ewa, Piotr és felfogják a világ dolgait. Roman, az öt kisgyerek, aki- Az ikrek azért is érdemei­ket hároméves korukig követ nek figyelmet, mert őkavi- a film. Az 1971-ben született lág egyetlen ötös ikrei, akik ikrekkel, mint csecsemőkkel, túlélték a csecsemőkort, s már korábban is találkoztunk egészségesen fejlődnek. Nagy választék a politikai könyvnapokon Közelednek a politikai dikus munkák. A Filozófiai munkaadókat és a munkavál­könyvnapok, s ebből az al- Kislexikon tartalmas és gaz- lalókat egyaránt. A Gazdaság­kalomból a hazai könyvki- dag anyaga immár negyedik politikai Kisszótár, a Po'iti- adás ismét gazdag választékot kiadásban lát napvilágot, míg kai Kisszótár, valamint a Föl­nyújt a különböző tárgykö- a Bíró Vera főszerkesztésé- dünk országai című, rű — riport, emlékirat és ta- ben megje’enő „Kulturális in- nulmány — művekből- Fried- tézmények és szervezetek Ma­nch Engels útirajzai arról gyarországon” című lexikon győzik meg az olvasót, hogy érdekes,1 új vállalkozás. In- a nagy filozófus-közgazdász formatív hasznát szerteágazó nemcsak tudományos mun- témája különösen növeli, kásságával, hanem stí’usmű- Gárdos Miklós összeállítá- vészetével is maradandót al- sában megjelenik az évforcíu- kotott. lók — 1977. című kiadvány. A politikai könyvkiadás A Munkaügyi Kislexikon a kínálatában ezúttal is jelen- meglehetősen tős helyet foglalnak el a kü- munkajogi szabályokban iga- landos életútját eleveníti fel lönböző lexikális, enciklopé- zítja el olvasóit, segítve a Borisz Noszik könyve­térké­pekkel illusztrált kézikönyv méltán tarthat számot a leg­szélesebb olvasóközönség’ ér­deklődésére. Gondoltak a lektűrök ked­velőire is: „A vadnyugat tör­ténete indián szemmel” az amerikai őslakosság tragikus históriáját beszéli el teljesen új szemszögbő'.. Korunk nagy , humanistájának, Albert szövevényes gchweitzernek gazdag és ka­Portrék fából, fában A kis szoba falán csupa Is­merős: Madách, Csokonai, Pe­tőfi, Lenin... Előttük az „is­meretlen”: Olexa Miklós, aki a híres emberek portréit min­tázta. Nem akármilyen anyag­ból készültek a művek, fából. Intarziákat készít már évek óta a balassagyarmati fiatal­ember. — Faipari technikumot vé­geztem, itt lettem a fa szerel­mese. Versengve egymással csináltuk az intarziákat, ügyes­kedtünk, hogy ki tud szebb, változatosabb alapanyagot be­szerezni — mondja. Az intarzia művészeti ág. Sokan mégsem sorolják oda. mert a művelés technikája túlzott szerephez jut. Miből is áll egy ilyen alkotás? Leszá­mítva a témakiválasztást, töp­rengést, adott a faanyag, s a művész ezt illesztgeti, ragaszt- gatja, préseli, csiszolja, hogy az­tán e szempontból tökéletes legyen a mű. Oiexa Miklós is nagy bizton­ságra tett szert a kivitelezés­ben. Helyzeti előnye, hogy az Ipoly Bútorgyár diszpécsere, ahol az üzem vezetőinek hoz­zájárulásával, hozzájuthat a szükséges hulladék fához. A világos jávor és a sötét dió. E két faféle az alap. S aztán kö­vetkezhet a „játék”. — Az intarziakészítők ke­vesen vannak, s főként váro­si képeket öntenek formába. Én a nehezebbet választottam, a portrét. Izgalmasabb is. Nem fényképmásolat, úgy ér­zem több annál. Amikor dön­tök, ki lesz a következő, akit fába mintázok, hosszas elő­készítő munka következik — magyarázza a fiatalember. A Petőfi-arcképnek például 15 változata készült el, míg végül az „igazi” megszületett. Tanulmányozza az arcot, a jellegzetességeket, az illető személy életét, s aztán rajzol, tervet hoz létre, hajnalba rült. vésznek. Fiatal hozzá, s nem szerettek volna venni belőle, is azért csinálja. A szabad Nem adta, mert szegényebb­idő hasznos eltöltését találta meg a fában, a fölösleges ener­giáját köti le az alkotás. Mert nek érezte volna hajlékát. — Mit tervez? végül is az. A Madách-portré . ~ ^dnótit éretném .1**- _____ v......... közelebb az intarzia sajátos p éldául a győri Xar.tus Já­nos Múzeum Madách-gyűjte- ményébe került. A másolat ott a falon, büszkén tekinget rá néha. Egy másik intarzia, mely a „Révület” címet viseli, ka­landos úton Hollandiába, ke­nyúlik az éjszaka, s még min­dig asztala fölé görnyed. S miért? Nem tartja magát mű­Rendezett, s rendeztek neki kiállításokat. Szívesen bocsá­totta közszemlére darabjait. S eszközeivel megörökíteni. Já­vorból, dióból, cseresznyéből, mahagóniból, ami legközelebb állhat hozzá — mondja. Nem pályázik babérokra. Érdekes hobbit választott, ami elsősorban neki okoz örömet. S ha az alkalom úgy adódik, másoknak is. Sz. Gy. 75. E figyelem nézett farkassze­met kihívóan a lombok sej­telem-takarójával. Beleme­redt azért is a fények és ár­nyak villanásával teli moz­dulatlanságba; belehallga­tott a konok csend lélegzésé­be. És ekkor valahogy nem úgy villantak össze a fények és árnyak, a levelek közt, mint természetük szerint kel­lett volna. Egy pont különö­sen villogott, s ez a pont nem mozdult tovább. Mint ma­kacs tükör, vagy eredeti fény- ®zen az eszméletét forrás. A lány képtelen volt moccanni. szemét elvenni: odagyökerezett a lombhoz. S ekkor már hallotta, hogy a csenddel is van valami fur­csa: alattomos neszek za­varták. És ekkor megroppant egy gally, legurult egy kő. És át szemközt hirtelen elvillant a makacs fény, mint ha csil­lag kihuny. A lomb felcsapott, ruga­nyosán lengett egy ág. Egy emberalak vetette alá magát macskaügyességgel, szikláról sziklára pattanva. Szakállrengeteg fedte arcát. Anyicska látta a nyűtt kato­nazubbonyt. Sikítani akart, de hangja csütörtököt mon­dott. Elhanyatlott, eszmélet­lenül a füvön. De nem vesztette el egé- Érezte, hogy viszik. Csak szemét nem bírta felnyitni, s később is csak csak szűk résen át lesett ki a környező világra. az érzés, mint biztos tudó-t „Milyen gondos és vigyá- a szemekkel, és soha ki nem más, a zsibbadt agyban: „Hát zatos...” Mint különös köd, égethető belőle. S ez a gyer­létezik!” lebegett Anyicska fejében a meki kedvesség, és bánat sze­S ringott a könnyű teher gondolat, magától és termé- líddé tette az arcot, noha vad a két erős kar között, mint szetesen nyílt, akár dz erdei volt másképp és cserzett. De óvatos hálójában valamely virág. a szakállerdőt mindenütt meg­ágakra erősített függőágynak. Felnyitotta szemét. Mint, ki bontották annak a meleg Többször is megbillent e bátorságot nyert az érintés- fényforrásnak a sugaracskái. háló. A lány érezte, hogy tői. Varázsérintéstől kíván- „Különös — gondolta a lány, fél karral tartják. Ilyenkor esi bátorságot. ahogy elrablója magára hagy­felijedt szinte és pillája résén A könnycsepp volt az első, ta és körülnézett kissé. — Két­amit megpillantott; Szivárvá- ségkívül barlangban vagyok”, riyosan csillant a szakállren­geteg zugában. Ez az arany­barna bozót alacsonyan füg­gött fölötte, némileg a bar­lang füstös boltozata alatt. Gyorsan lehunyta szemét látta karnyújtásnyira a* sziklafalakat, s tulajdon lá­bait a mélység fölött csünge- ni. És örült, hogy ájulásába visszacsúszhatott. Sokáig nem tudta, mi tör­ténik vele. Hűvöset érzett ar­cán. És szokatlan volt. hogy újra a lany­a ringás megszűnt. Tagjai zsibongtag, s testét puha fé­szek-meleg vette körül. Szemét nem merte felnyitni. Pillái rebbenetlen takarója ólomsúllyal nehezedett a szem­gödrök peremére, mint kagy­ló szorosan záró izmai. De ujjai tapogatózva meg­mozdultak. Állatbőr — érzé­kelték ujjai a puha, kellemes tapintású derékaljat, az őz­prém gyönge selymét. Le­A férfi vizet hozott és meg­emelte a lány fejét, tenyerét alátámasztva. S a lány kortyolgatta a hűs forrásvizet. És többé nem csukta le szemét. Elmosolyo­dott, köszönte. Egyszerre mo- solyodott el a férfival, hogy annak erős mellkasát a meg­könnyebbült sóhaj elhagyta: él! S tudta, hogy a barlang, csak­is a „százlikú” szurdok egyik ürege lehet. Tán a legrejtet­tebb, tán a leghozzáférhetet- lenebb. A bejáratot sehol se lát­ta, a barlangban mégsem volt sötét. Ügy tűnt, rejtett fény szűrődik be, s terül derengve szét. Nyílást keresett a szik­lában, vagy legalább repe­dést. De sehol egy törésvonal a természetvéste, durva fa­lon. S akkor, ahogy fejé^ félreíördította, meglátta a tűzhelyet és fölötte a kürtőt. A fény a kővel körülágyazott hamura, s megszenesedett fa­MÓGRÁD - 1976-október 15., péntek Gyors, szökellő léptekkel csúsztak az ujjak, és érzékelték haladt zsákmányával a » rétegeket. „Hány rétegen szörnyalak, katona zubbonya fekszem? Talán tíz...” suhogott. A lány még fél- S akkor valaki megigazítot- álomállapotában is érezte a ta a takarót fölötte, óvatos, durva vászon súrlódását ar- kézzel. derekánál betűrvén cán, görcsöseit keringett ez gondosan. A mosoly a lány orcájának darabokra hullott. A boltozat gödröcskéiben, ha még félénk ott természetes szűkületet al­vóit is, de igazi mosoly volt. kötött, tölcsérformán. Csak Felkelt a lélekből, mert fel- fenn, magasan segítette a keltették. A szemek. természetet az ember keze, át­Kedves gyermektekintet ütvén a sziklát, hogy a füst csillant ki a szakállerdőből. távozhasson. Keskeny volt a Nedvesen csillant benne vala- lik. ha tenyérnyi, de a nap mi nagyon hozzá tartozó bá- most betűzött rajta, nat. Mint ami együtt született (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents