Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)
1976-10-14 / 243. szám
Üzemlátogatások — pályaválasztás törvény? Tapasztalatok szerint az utóbbi években a tanulóknak csak kis százaléka nem volt még egyáltalán üzemlátogatáson. a középiskolások közül pedig szinte mindenki legalább egyszer — de a tanulók zöme többször is — meglátogatott valamilyen üzemet, illetve üzemeket. Ez is igazolja, hogy a pályaválasztás előkészítése az iskolai te ékenvség szenes részévé vált megyénkben. Arra. hogy az üzemlátogatások, mennyire voltak hatékonyak. mennyire járultak hozzá a tanulók látásmódjának alakulásához, pályaorientációjuk fejlődéséhez, nincsenek konkrét adatok. 7 uflaiosságol az iizemlátogatárnát Főleg az üzemek vezetői, munkaügyi és tanulmányi osztályok vezetői fogalmazzák meg, hogy a tanuioiíjusag- nak ma már elég gyakori, nagyszámú üzemlátogatása korántsem olyan eredményes, mint azt e tény alapján elvárhatnák. Bizonyíték erre, hogy az olyan üzemekbe is kevés fiatal jelentkezik szakmunkástanulónak, ahol korábban ezrével látogatták az üzemet. Ennek okát elsősorban e látogatások hiányos, vagy nem ritkán teljesen hiányzó előkészítésében kell keresni. Természetesen elsősorban az üzemek a ludasok, mert az üzemet bemutató szakemberek nem tekintik e fontos kérdést kiemelkedő megbízatásnak. Többször előfordult, hogy a kísérő csupán végigvezette a fiatalokat az üzemen, nem szólt egy szót sem a termelésről, az előállított termékek minőségéről, a szakmunkát végzők felkészültségéről. Egy-egy ilyen üzemlátogatás után a tanulók még olyan egyszerű kérdésre sem tudtak válaszolni, mint például műszak, fizetés, teljesítmény — pedig ezek érdeklik a fiatalokat, ,e tények pozitívan hatnak pályaválasztásukra. Az is tapasztalat, hogy előzetesen nem kapnak a fiatalok megfigyelési szempontokat. a beszámolás is elmarad, megbeszélés híján a tanulók zöme tanulás és házi feladat nélküli lógós napnak tekinti az üzemlátogatást. Az üzemlátogatás jelentősége — az ismeretgyarapítás mellett — a helyes pályaválasztást előkészítő személyiségnevelés szempontjából fontos. Ezért e látogatások feladatkörét igényesebben és átfogóbban kell meghatározni. Helytelen az a szemlélet, hogy minden tanuló menjen el minden üzembe. Már az iskoláknak kell differenciálni, hogy ne legyenek a látogatások hatástalanok. Az a helyes, ha érdeklődés szerint viszik a tanulókat az egyes üzemekbe. Isliola és üzem felelőssége Nemcsak az iskolai előkészítést, hanem az üzemek, vállalatok illetékes szervei részéről történő bemutatás fogyatékosságait igazolja az a tény, hogy az üzemi termelésről a látogatás után csak homályos, differenciálatlan ismerettel térnek haza a tanulók. A helyes látásmód, a pályaorientáció alakítása az üzemlátogatások legfontosabb és meg is valósítható feladata. Ezért az alapos előkészítés és megszervezés iskola és üzem alapvető tennivalója. Az ifiúsági szer vezetet» kel A tanév elején az iskoláknál elkészítettek a munkaterveket, s megjelölték a pályaválasztással kapcsolatos legfontosabb feladatokat. Megtervezték az üzemlátogatásokat, a tanulmányi kirándulásokat is. Helyes, ha az. osztályfőnök az üzemlátogatás előtt felkeresi az üzemet, s pontosan megbeszéli a látogatás célját, a bemutatás részleteit. Az üzemek KISZ- szervezetei — a fiatal műszaki értelmiséggel — támogatást nyújthatnak a vállalat vezetőségének és az altalános, vagy középiskolának. Ezt indokolja, hogy a jól előkészített, levezetett és feldolgozott . üzemlátogatás a pályakövetelmények helyes felismerése .területén fejlesztheti leginkább a tanulók szemléletét. Megyénkben már évek óta működik pályaválasztási tanácsadó intézet. Szervezeti felépítésénél és személyi ösz- szetételénél fogva — a jövőben — még hatékonyabb segítséget tudna adni a tanintézeteknek az üzemlátogatásokhoz is. Helyes volna, ha üzemlátogatási terveket készítene, s azokat az általános és középiskolákhoz, eljuttatná. Ezzel is segítené — megyénk iparszerkezetéhez alkalmazkodva — a tanulóifjúság helyes, tudatos pályaválasztását. A kérdést nem kevesen tették fel azok közül, a tízezrek közül is, akik az elmúlt másfél-két év alatt részt vettek a törvénytervezet vitáin. Mert a tervezetet a legkülönfélébb szinteken, és résztvevőkkel igen sokat vitatták, s hogy viszonylag hosszú idő után került csak az országgyűlés elé az bizonyára annak is a jele, hogy a felmerült észrevételek alapján volt mit átalakítani, beledolgozni a tervezetbe. A válasz a miértre elsősorban jogi természetű, amelyre azonban a magyar parlament csakúgy, mint nagyon sok, más szocialista és nem szocialista törvényhozás is válaszolt azzal, hogy létrehozott ilyen szankció nélküli törvényeket. Elég talán emlékeztetni az ifjúsággal kapcsolatos törvényre, vagy a világ legtöbb országában valamilyen formában létező alkotmányra. Alaptörvények ezek, amelyek természetesen nem nyújtanak automatikus biztosítékokat a végrehajtásra. (Ilyent persze A szankciókkal járó törvények sem nyújtanak). Mégsem lehet mellékesnek tartani, hogy például a magyar alkotmány törvénybe iktatta a munkához való jogot, vagy a nők és férfiak teljes ' egyenjogúságát. Ettől még nem biztos, hogy minden munkahelyen valóban egyenlő jogokkal rendelkeznek a nők és a férfiak, de az egyén és a közösség számára fontos tudni, hogy ahol ez nem így van, ott törvénytelenül járnak el. Megszüntetésén fáradozni kötelesség. Ezek szerint a közművelődési törvény legfőbb előnye, hogy lesz egyáltalában ilyen törvény? Ilyen végletesen is meg lehetne fogalmazni, ha a dolgok ennyire elvontak A Nagybátonyi nagyközségi Tanács a« elmúlt években sok figyelmet fordított az óvodák és iskolák fejlesztésére, fel- szereltségi színvonalának javítására. Sok éves gondot oldott meg az általános iskolai napközi otthonos konyha építésével. A 6,5 millió forint értékű konyha műszaki átadása megkezdődött. Az ebédlőt már használatba vették a napközis tanulók. __gy— l ennének a valóságban, mint ahogy a jog — szükségszerűen — mindig is elvontan foglalkozik a valóság tényeivel. Szerencsére — vagy természetesen — az élet dúsabb, ösz- szetettebb, gazdagabb, s egyúttal egyszerűbb is. Az emberek dolgoznak, hogy megéljenek, hogy ameny- nyire csak lehet, a rnunkaoan kibonthassák személyiségüket, hogy sikerélményük legyen, hogy kényelmesebbé, gazdagabbá tegyék az életüket', a munkában és persze a munka után is. Otthon a lakásban, a kertben, a könyvtárban, vagy a klubban, a moziban, vagy a tévé előtt, színházban, vagy a napon lieverészve, hegyre- mászva és székben lustálkodva, kiállításon, vagy szomszéd kerítésén barkácsolva. . Az életnek azt a nyolc óráját, amit dolgozunk, — már mint a munkahelyen — számtalan törvény, rendelkezés szabályozza. (Egyesek szerint túl sok is van belőlük). De azt a másik nyolcat, amit nem a munkahelyen és nem alvással töltünk, azt is el kell rendezni. Na nem szabályozással, ngm azzal, hogy bárkinek is rendelet írja elő; most éppen mit kell, vagy mit lehet -csinálni. Rágondolni' is rossz, ilyen rémképekre, amelyek — akár a legjobb indulattal — éppen attól fosztanák meg az embereket, hogy legszemélyesebb érdeklődésüket, kibontásra váró készségeiket, vagy éppen a pihenéshez szükséges perceiket áldozzák fel, valami közösséginek vélt köz- művelődés oltárán. A részvétel, vagy éppen részt nem vétel a közművelődés bármely formájában csak magánügy lehet. Ám, ha egyszerre jut eszébe ötvenezer embernek, hogy november táján fát akar ültetni, és ehhez jó lenne valami szaktanfolyamon ismereteket szerezni, akkor ez az egyén szempontjából magánügy, de a társadalom számára már közügy. Az, hogy valaki a Szépművészeti Múzeumot választja vasárnap délelőtti szórakozásul, vagy a kocsmát, az az illető magánügye, de hogy sokan válasszák a múzeumot is. — ez a társadalom közügye. Az, hogy valaki szabad óráiban elmegy pénzért árkot ásni, a harmadik faluba, s ezért este holtfáradtan kikapcsolja a televíziót, mert abban Shakespeare III. Ri- chárdját játsszák, az az illető magánügye. Ám. hogy sokan értsék: a III. Richárd is adhat valamit az élet gazdagításához, nemcsak a harmadik faluban keresett pénz, ez már megint csak közügy. A példákat, a párhuzamokat, a végtelenségig lehetne sorolni, de 'talán ennyiből is kitetszik: mire való ez a készülő törvény. Ami az egyes ember számára magánügy, annak mindig vannak közösségi, társadalmi vonatkozásai a kultúrában is. S. ha egy társadalom azt a célt tűzte maga elé: segíti az embert, hogy életét a lehetőségek szerint minél gazdagabban. teljesebben élje végig, akkor segíteni kell ebben a látszólag magánszférában is. Anélkül, hogy bárkinek, bármit előírnánk. Ezt a segítséget szolgálja a törvény. Ami persze előírásokat is tartalmaz majd. főként a végrehajtási utasításban. Előírásokat, követelményeket, nem az egyes emberek számára: az intézmények, társadalmi szervezetek, művészeti műhelyek, tömegkommunikációs rendszerek számára, általában mindenki számára, akinek valamilyen formában dolga van más emberek művelődésével, időtöltésével, szórakozásával. Őket sem büntetéssel fenyegeti a törvény,' hogy több segítséget adjanak, végezzék el a dolgukat jobban, inkább a feladatok pontosabb megfogalmazásában, a tennivalók egymásra utaltságában ad eligazítást a törvény és szab mértéket. S ha meg lesz a közművelődési törvény, ettől önmagában ugyancsak nem pörögnek gyorsabban a fogaskerekek. De a törvény mércéje alá állni, hogy megnézzük milyen magasak vagyunk, akár holnap is lehet. Különösen, ha holnapután még gyorsabban szeretnénk növekedni. B. L. Mai tévéajánlatunk 21.05: SZÍNHÁZI ALBUM. Évad elején, az új színházi bemutatókról ad hirt a Színházi Album. Ellátogattunk a 25. Színházba, ahol Fejes Endre „Cserepes Margit házassága” című színművét mutatták be, Törőcsik Marival a főszerepben. A Nemzeti Színház új bemutatójáról Gelrnan • „Egy ülés jegyzőkönyve” című darabjából is részleteket láthatunk. S a Vígszínház készülő premierjéről, Garcia Lorca „Bernarda Alba háza” című drámájának előkészületeiről kapunk hírt. Interjú készült Major Tamással, aki vendégként a Pesti Színházban Déry Tibor „Kedves bóper” című darabjában, az író határozott kívánságára játssza a címszerepet. Néhány hír a vidéki színházakból, a színházi élet kulisszái mögül — ez röviden a Színházi Album tartalma. Smeberényi Lehelt n m 74. Új házasok Maga, az út, ez a reményfonal is eltűnt a járatlan fűbe, kúszók, sarjnövények és sáfrányok alá. A harangvirágok üzengettek csak, mint kék csillagok a lét melegebb tájairól. Anyicska haragosan intette csendre szívét: „Mitől félsz? Hiszen nem is létezik... Be kell bizonyítanod, hogy nem létezik.” Dacosan vágta a sűrűségben a sejtelme, az ösztöne szerint a csapást. Magában beszélgetett, csipkelődve a gyengeség sarjaival, melyek felütötték fejüket az erősnek hitt lélekben. „Hiszen az erdő lánya vagy. Lonci mondta”. „Téged, megvéd az erdő.” „Igen, de ezt az erdőt itt, nem ismerem” — felelt egy mélyebbről való hang. „Majd most megismered” — szólt újra a csipkelődő. És kellett neki ez a beszélgetés, hogy társaságot teremtve magának, elűzze a szorongás. És az időt elvesztette, az utat nem érzékelte. Elég, hogy tudta: mélyen bent jár a járatlan rengetegben. Szétnyíltak előtte, meg összezárultak mögötte az erdő szálfa- és bozótrendjei. A terep vad és nyugtalan lett. És akkor hirtelen egy kürtőn át bezuhogott a fény. Bezuhogott egy szűk szikla- katlanba a peremre kapaszkodó szálfák alkotta kürtőn. Odalenn a sziklalépcsők alján kis víz csillogott: a forrás. A víz csevegése zengve szólt a sziklák csendjén. Leereszkedett a kőlépcsőkön, a tenyérnyi fűpadra, mely élénkzölden és selymessűrűn tenyészett a víz közelében. Leereszkedett és most először nézett körül, eddig egyszer se tette, mióta elindult. Erőltette nyakát. Mintha forgásában különös rozsda akadályozná. „Félek látni? — haragudott magára. — Azért is szembenézek veletek, ti fák, és kövek! Nem félek, hogy megmozdultok?. Belemeresztette szemét a lombokba majd lesiklatta a vízre a hallgatag sziklák szürke hátán. S megint fel a lombokra, a titokrejtő, sunyi bozótra, mely sűrűn, raga- csos-kúszán betelepedett a sziklák közé. Farkasszemet nézett mindegyikkel: meg- megmártva tekintetét a vízben, s kirántva, fellendítve onnan, mintha próbálná. A lelkét próbálgatná. Vagy ed- zené. Az asszonyok rém meséd mind eszébe jutottak. És hiába akarta elhessenteni. A fiúk lesúnyt szemmel. : gyáván ültek a tűz körül. És hiába akart a képtől szabadulni. Szabadulni — mondta csaknem hangosan. Tudta, hogy az embereknek meg kell szahadulniok valamitől. Mitől is?... A szívük ostoba félelmétől. Hogy minden béklyótól megszabaduljanak/ Hogy élni tudjanak. Élná. Szabadon, ember módra. Emelt fővel, nyílt tekintettel. Okosan és méltósággal, és nem mint a földhöz lapuló csúszómászó. Kocsmák és minden nyomorok mélyén oktalanul bújká- ló. Ezért kellett neki ide jönni. Erre a lehetetlen helyre. I-lyen buta módon, magányosan farkasszemet nézni az őscsenddel. Szíve zakatoló bátorságával megváltani őket! Óhatatlan, hogy e szíváldozathoz ne társítsunk amolyan bibliai gödölyeáldozatot. A lány mindezekre csak homályosan gondolt. De dacos és erős lelke minden figyelmével mégis. E figyelem tapogatta ki aprólékosan a szemmel bejárható zugokat az eltűnt kanna után. De eredménytelenül. (Folytatjuk^ Jókai Anna, az emberi, társadalmi kérdések iránt érzékeny és fogékony írónő Tartozik és Követel című regénye nagy érdeklődést keltett néhány esztendővel ezelőtt az olvasók körében. Most színpadon is megismerkedhetünk a két főszereplő fiatal ember házassága kezdeti időszakának tanulságos történetével. A Déryné Színház a regény A Hazafias Népfront városi bizottsága és a városi tanács művelődésügyi osztálya a hét elején tanácskozást rendezett Salgótarjánban a Jurij Gagarin Általános Iskolában a szülői munkaközösségek elnökei, elnökhelyettesei részére. A tanácskozást azzal a céllal hívták öásze, hogy előkészítsék az idei tanév szülői munkaközösségeinek tevékenységét és konkrétan megadaptációját Űjházasok címmel, ma a rétsági Asztalos János Művelődési Központban, szombaton a tari művelődési házban mutatja be. A főszerepekben Zubor Ágnest, Koldus Nagy Lászlót és Köti Katit láthatja a közönség. A darab jelmezeit Rima- nóczy Yvonne, díszleteit Suki Antal készítette. Rendezte Petrik József, Jászai-díjías. határozzák a feladatokat. Az óvodai szülői munkaközösségek vezetőinek Mészáros Ottóné óvodai felügyelő, az általános iskolákban tevékenykedőknek Kaáriné Kiss Etelka, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője, a középfokú tanintézetek szülői munkaközösségeinek pedig Csik Pál, a Hazafias Népfront városi alelnöke tartott előadást az oktatási és nevelési tennivalókról. 4 NÓGRÁD — 1976- október 14., csütörtök Segítség a szülői munkaközösségeknek
