Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)

1976-10-13 / 242. szám

flTai arcok — mai emberek Vállalni a vasutat örömeivel, gondjaival Sok száz, sőt több ezer em­bernek. ismerőse. Nap mint nap ott áll a peronon. Szalu­tál a vonatoknak: barátságo­san, de feszesen üdvözli az is­merősöket. Magas, szálas alakjára, feltűnően oedáns egyenruhájára, makulátlan megjelenésére az idegenek is felfigyelnek. A vonaton ellesett két pár­beszéd vitt el Tóth Ernőhöz, a pásztói állomásfőnökhöz. Az idős nénike — aki szabad­jegyét kihasználva gyakran utazik Budapestre — így ára­dozott a gyors fülkéjében: „Lelkem, a mi állomásfőnö­küket meg lehet nézni. Mint ha skatulyából lépne elő. Meg is látszik az állomáson is. Mert olyan az, amilyen a főnöke.” A másik megjegyzés egy va- sutascsoport'oól hangzott el. Emígyen: „Tegnap a főnök tel­jesített szolgalatot a torony­ban. Valaki helyett be kellett ugrania.” Az állomásfőnöki iroda, mint a patika. Egy, kettő, há­rom négy... számolom a virág­vázákat. Szégyenlősen piruló tearózsa, tűzpiros gladiólusz, több színben hivalkodó őszi­rózsa illatozik. A sarokban óriási ládában sziklakért. Eszembe jut a régi bölcsesség: „Aki a virágot szereti...” — A legtöbb ember pályát választ. Én születtem vasu­tasnak — kezdődik a vallo­más. — Apám vonalgondozó volt, amióta az eszemet tu­dom a sínek mellett nőttem fel. Ez nemcsak az én sorso­mat határdzta meg, öt fiútest­vérből négyen öltöttük ma­gunkra az egyenruhát Melles­leg:' a feleségem is a MAV- nál dolgozik, Salgótarján- külsőn munkaügyi ügyintéző. Tóth Ernő 34 éves. A Homokterenyén felcseperedő, kertészkedésnek, virágnak, szépnek és ' jónak örömest élő fiatalember útja hosszú és kanyargós volt mostani be­osztásáig. A szegedi Vasútfor- galmi es Kereskedelmi Tech­nikumból Mátranovákra ve­zetett. Itt kezdte a szolgála­tot 1961-ben. Forgalmi gya­kornokként. Aztán Mátramind- szenten forgalmi szolgálatte­vő, 1962-ben pedig életének emlékezetes és szép állomása, a tiszti iskola következett. .— A kinevezés — vasúti fő­tiszt — szépen és egyszerűen hangzott. Annál bonyolultabb volt a munka. Salgótarján- külsőn minden elképzelhető beosztást végigjártam. Végül rendelkező forgalmi szolgá­lattevő lettem. Ekkor ..élhet­tem” már igazán. Egy rendel­kezési . szakasz forgalmát ösz­szefogni, érezni a vasút lük­tetését, milliós értékekre, utasok ezreire ügyelni izgal­mas feladat. Felemelő, szép hivatás. Kerek három esztendeje ál­lomásfőnök Pásztón. Elmesé­lem a vonaton szerzett „füle­seimet”, s a kezdetet tudako­lom. — Meditációra nem volt időm. Váratlanul ért a kine­vezés. Sok új dologgal kellett megismerkednem. Furcsa talán, hogy én is kimondom, rendet kellett teremteni. Én magam csak így tudok dolgoz­ni, de ezt beosztottaimtól is megkövetelem. Örülök, hogy a változást az utasok is észre­veszik az állomáson. A torony esete? Előfordult. Gyűlölöm és megvetem az iszákos em­bert és volt rá példa, hogy dülöngéltek a szolgálatban! így történhetett például az is, hogy este fél tízkor valakit hazazavartam és a helyére áll­tam. Az ilyen eset miatt nagy szigorral büntetek. Szóvá teszem: Pásztón olyan precíz, udvarias az utastájé­koztatás, hogy el is feledünk bosszankodni az esetleges apróbb késések miatt. - A tó­nusból, a hangnemből érez­zük: a vasút van értünk. — Nem teljesen jogos ez a dicséret — hárítja el szavai­mat. — A fiatalabbak való­ban így dolgoznak, de az idő­sebb szolgálattevőknek gyak­ran fel kell hívni a figyelmü­ket, a helyes tájékoztatásra. Kényes téma következik. A vasutasok gyakran élcelődé­sek célpontjai, s az egész szol­gáltatást gyakran éri kritika. — „Kirakatban” dolgozunk, ez a magyarázata. A panasz — érje a vasút bármely terüle­tét — elszomorít, de örülök is a kritikának. Mert segítheti a változást. Az utasok között kell lenni, én is azért állok ki a peronrá, minden vonatnál. De azzal a tudattal vagyok ott hajnaltól estig, hogy be- osztottaimmal együtt mindent megtettünk, ami tőlünk tellett. Megcsörren a telefon. A 303- as gyorsvonat érkezését jel­zik. Az óllomásíönök elnézést kér. Felveszi karszalagját, megigazítja sapkáját. Megy a vonatot fogadni. Addig szemlélem a két bekeretezett Kiváló Dolgozó oklevelet, él­vezem a virágillatot. És né­hány perc múltán még sokáig hallgatom az elkötelezett, hi­vatásának élő ember vallomá­sát. Arról, hogy megmozdul benne a vér, ha nagy a nyüzs­gés, ha pluszpénzlárt kell nyitni. A „családi” egyenru­háról, a vasútról. Amelyet örömeivel, gondjaival együtt vállal. ★ Késő este magasan jár már a hold, amikor rögzítem be­nyomásaimat. Az jut eszembe: Pásztón talán most dübörög át egy vonat. A lakásán pe­dig pizsamába öltözött állq- másfönök ösztönösen az órá­jára néz; pontosan érkezett-e? Kelemen Gábor A falu és város, a fizikai és szellemi mun­ka ma még lényeges különbségéi, a termelő­erők viszonylagos elmaradottsaga, az eloszt­ható javak korlátozott mennyisége, s ezekkel összefüggésben a munka szerinti elosztás el­vének szükségszerűsége, mostani viszonyaink között is fenntartja, sőt újratermeli a társa­dalmi egyenlőtlenséget. Ellentmondásokhoz vezetnek a társadalom szociális csoportjai között az áru-, pénz- és a piaci viszonyok. Az osztályharc jelen van az elosztási viszonyok­nál is, ezért állandó feladat fellépni az egyen- lösdi, a nem munkán alapuló jövedelmek, a spekuláció, a harácsolas ellen. Az erdekek különböző formákban, törekvésekben jutnak kifejezésre; s gyakran osztályjelleget kapnak. Ezért megoldásuk is csak osztályelv és szem­lélet érvényesítésével — azaz osztályharcban — következhet be. Az osztályharc sajátos formája az is, amit a munkásosztály szövetségesei t*. saját maga átneveléséért folytat. Az ideológiai osztály­harcnak sokféle formája van, és sok tekintet­ben összefüggésben áll a nemzetközi helyzet kedvező alakulásával. A nemzetközi enyhülés feltételei mellett a két világrendszer küzdel­me az ideológia területén szükségképpen erősödik. A szocialista nemzeti egység keretében te­hát egyidejűleg érvényesül az egység és harc dialektikája. A szocialista nemzeti egység nem zárja ki, sőt feltételezi az osztályszem­léletet, az osztálj'érdekekre építő politikát, mert csak így lehet a munkásosztály szocia­lista céljait következetesen megvalósítani. Ugyanis a szocialista nemzeti egység elvesz­ti értelmét, valódi tartalmát akkor, ha az összefogás nem a munkásosztály történelmi küldetését, a dolgozo tömegek érdekeinek ér­vényesítését szolgálja. Történelmi tapasztala­tok bizonyítják azt is. hogy a munkásosztály egymagában, elszigetelten nem győzhet. Ez­ért olyan elvi alapokon nyugvó szövetségi po­litikát kell folytatni, amely elősegíti a nem­zeti. összefogást és a szocializmus céljait szol­gálja. Ebben az összefüggésben pedig a szo­cialista nemzeti egység az osztályharc fontos eszköze. . Az osztályharc napjainkban is három fő területen: gazdasági, politikai és ideológiai síkon folyik. A szocialista építés belső, és nemzetközi körülményeinek változásai alap­ján azonban az osztályharc eszközei, módsze­rei jelentősen megváltoztak. Jórészt ezzel magyarázhatók a különböző félreértések, hi­bás nezetek is. Akadnak sorainkban olyanok, akik értik az osztaiyellenség ellen közvetle­nül vívott harcöt, de amikor az bonyolultab­bá válik, amikor már nemcsak a „kézzelfog­ható” ellenséggel van dolgunk, úgy gondol­ják, hogy megszűnt az osztályharc. Az építő- és nevelő munka fokozódó jelentőségéből pe­dig arra következtetnek, hogy „liberálisak” lettünk, nem vagyunk már olyan „harcosak” mint korábban. Míg mások a'közvetlen, nyílt osztályütközések megszűnéséből azt a követ­keztetést vonják le, hogy maga az. osztály­szemlélet vált feleslegessé. Nehéz lenne fel­tárni a torzulás minden jellemző formáját,1 mert ez gyakran úgy jelentkezik, mint a párt politikájának következetlen végrehajtása. Létezik, s nem keveseknél az osztályharc egészévél, lényegével kapcsolatos illúzió. Eszerint' nem az osztályharc formáiban tör­tént változás, hanem maga az osztályharc „halt el”. S e felfogásnak több veszélyes megnyilvánulása van. Gyakori, hogy az olyan politikai kategóriákat, mint az éberség, a bel­ső ellenség, nem létezőnek, feleslegesnek tart­ják. Az ilyen szemléletet nemcsak a hazai viszonyok változásai, illetve azokból levont hibás következtetések erősítik. A nemzetközi osztalyharc formáinak, módszereinek válto­zásai is szülnek es táplálnak az osztályellen- ,séggel kapcsolatban illúziókat, amelyeken az­tán a liberális, kispolgári szemlélet „kapva kap”. Szükséges tehát, hogy az osztályharccal kapcsolatban létező hibás, olykor végletes, a valóságtól elszakadt, ezért megtévesztő torzí­tó nézeteket ideológiai nevelő munkával — ha úgy tetszik — osztályharcban leküzdjül'c. A jelenlegi realitásokhoz tartozik, hogy sem hazánkban, még kevésbé nemzetközileg az osztályharc nem szűnt meg. Dr. Bandur Károly Nem mindenáron Ellenkezőleg :c£™: törő, alapos, megfontolt in­tézkedésekkel, az azonnali fel­adatokat elősegítő és a távla­tokat jól szolgáló kisebb1 és nagyobb hatású döntésekkel szükséges megalapozni az új tervciklus nyitányát jelentő, fejlődésünk további ütemét sok tekintetben ‘előnyösen meghatározó 1976-os eszten­dőt­Ügy kel', ezt megtenni, hogy közben jóformán észre se ve­gyük a gazdálkodás folyama­tában bekövetkezett új évet. Mert december 31. csupán olyan állomás az ötödik .öt­éves tervben, ahonnan vissza­pillantva újabb erőt merít­hetünk a sikerekből, nagyobb cselekvésre sarkallnak ben­nünket a kudarcok, becsvá­gyunkat pedig felkeltik 'az újabb' tennivalók. Ebbe az irányba befolyá­solják megyénk termelő-gaz­dálkodó egységeinek vezetőit az irányító minisztériumok, fő­hatóságok, erre hívta fel a fi­gyelmet a megyei pártbizott­ság legutóbbi ülése, ahol a gazdálkodás hatékonyságát szorgalmazták, ahol e tpma állt a vita középpontjában, s ennek megfelelő határozat született. • Érthető, mert az új követel­mények hadat üzennek an­nak a szemléletnek, amely úgy véli, hogy az utolsó negyed­évben mindenáron pótolni kell a korábban elmulasz­tottakat. Erről szó sincs! A minőségi követelmény nem változott. Olyan gazdálkodást segítő intézkedésekre van szükség, amelyek garantál­ják a hatékony és jövedelme­ző termelést. . Csak az a tervteljesítés a jó, amelynek megvalósítása során növekszik az egy főre eső nyereség, emelkedik a műszakszám. javul a gépek kihasználtsága, gazdaságosabb lesz az export, a belföldre 6zánt termékek előállítása, ha csökken a készáruk meny- nyisége, ugyanakkor tovább bővül a munkaerővel való ésszerű gazdálkodás. A megvalósítás megfontolt, sokrétű, megalapozott intéz­kedést, hozzáértést, széles lá­tókört, nagy piaci ismeretet igénylő, jó szervezési készsé­get felmutató vezetőket kí­ván. Csak az ő segítségük­kel lehet elkerülni a korábbi években megszokott, időnként erőteljesen megnyilvánuló mennyiségi termelés hajsz»lá- sát, az ezt megtestesítő hó-, negyedévi vagy év végi haj­rát­Semmi sem indokolja, hogy megyénk azon gyáraiban, ahol lemaradtak , az éves program teljesítésével, a hátralevő időben csak erre koncentrál­janak, erre összpontosítsák fi­gyelmüket. Ellenkezőleg. Ügy kell tevékenykedniük, hogy az esztendő végén és az új év első munkanapián is folyama­tos legyen a termelés. Meg lehet ezt tenni, mert alapve­tően minden feltétellel ren­delkezünk e követelmény megvalósításához. Téved, aki azt hiszi, hogy egy jottányit is engedünk a növekedési ütemből. Sőt, a le­hetőségek birtokában tovább kívánjuk növelni. Szilágyi De­zső. a Salgótarjáni Kohásza­ti tjizemek nagyüzemi párt- bizottságának titkára a me­gyei pártbizottság ülésén, ami­kor számot adott az eddig végzett munkáról, elmondta, hogy 1977-ben a termelési ér­téktervüket 12,2 százalékkal, a tőkésexportot 20 százalékkal, a nyereséget ugyancsak 20 százalékkal kívánják növe'ni a meglevő létszám ésszerűbb felhasználásával. átcsoporto­sításokkal, az üzem- és mun­kaszervezés színvonalának nö­velésével. Amennyiben elkép­zeléseiket megvalósítják, ak­kor 4,5 százalékos béreme­lést tudnak elérni. Következetesen továbbfej­lesztjük életszí nvona'-politi­kánkat, nem csökkentjük a lakásépítés tervezett ütemét, erőfeszítéseket teszünk az egyensúlyi helyzet további javítására. • Nem a régi felfo­gásban és módon, hanem a ha­tékonyság követelményeinek nagyobb szintű. eredménye­sebb végrehajtásával. Ez a többi között azt is je­lenti, hogy nemcsak több árut kívánunk exportálni. hanem olyanokat, amelyeknek jobb a tartósságuk, esztétikusab- bak és a kívánt’célnak' a le­hető legjobban megfelelnek, azaz minden tekintetben áll­ják versenyt, és minden piacon kedvezően eladhatók. Az exportképes termékek számának növe’ése nemcsak ebben az esztendőben került a figyelem középpontjába, ha­nem a jövő évben is ott lesz, mivel exportunk alakulása sok tekintetben meghatároz­za fejlődésünk egyéb terüle­teit is. Helyes az előbbi célok el­érésének szolgálatába állíta­ni a műszaki fejlesztést, a kü­lönböző jellegű és tarta’mú kooperációkat, a munkások képzését, továbbképzését, a munkaerő-gazdálkodást, 1 az utóbbi években elhanyagolt üzem- és munkaszervezést, a szocialista munkaversenyt, a szocialista brigádmozgalmat, az újítók népes táborát. Nyugodt. kiegyensúlyozott, de nem ellentmondásos az ed­digi fejlődésünk. A jobb ered­mények eléréséhez, az ellent­mondások feloldásához, a to­vábblépéshez megvan a ked­vező politikai légkör. Megyénk közvéleménye is a korábbi­nál reálisabban és .iózanabbul ítéli meg helyzetünket. Job­ban becsüli elért eredménye­inket. Többségük pedig kész az eddiginél hasznosabb, az ügyet jobban szolgáló csele­kedetek sokaságáig. Erre csak akkor képes, ha világosan látja a célt, ismeri az ebből fakadó előnyöket, tudja, hogy melyik ténykedésével, mit se­gít elő. A meavei pártbizottság leg­utóbbi ülésén nyomatékosan felhívták a figyelmet. hogy semmiféle kapkodásra, indo­kolatlan türelmetlenségre nincs szükség- A jelen és a jövő mega lapozása viszont az in­tézkedések sorozatát kívánja meJ a, gazdálkodás minden területén, az üzemek-gyárak sajátosságainak megfelelően, A* irloi feladatok okos,’ ,uw* érlelines, gaz­daságos megvalósítása érde­kében, a jövő év jó előkészí­tése cél jából a karmester sze­lepét, akárcsak eddig, tovább­ra is a pártszerveknek, párt- szervezeteknek kell ellátni. Összefogva, irányítva a vál­lalatnál meglevő lenni vágvó, cselekvésre kész erőket, kö­vetkezetesen ellenőrizve a. gazdálkodás folyamatosságát garantáló1 intézkedések, dön­tések megvalósítását. Komplexbrigád A Lampart ZIM salgótarjá­ni gyárának Kossuth Lajos komplexbrigádja 1964-ben alakult. A kőműves, ács és festő szakmunkások az üzem karbantartását végzik. Jó munkájukért már kétszer, 1974-ben és 1975-ben elnyer­ték a Vállalat Kiváló Szocia­lista Brigádja címet. Tavaly kemenceépítési és -felújítási munkáikat hat nappal a határidő előtt végezték el, s ezzel 40 ezer forint megtaka­rítást produkálták. A flexosmalt zománcozási el­járás bevezetéséhez szüksé­ges kőművesmunkák gyors elvégzése 60 ezer forinttal növelte az üzemrész terme­lését. Idén is fontosnak tartják a határidők pontos betartását, illetve csökkentését. Az ala- gútkemence felújításakor egyenként 55 túlórával sike­rült a munkát öt nappal a tervezett időpont előtt befe­jezni, ami 65 ezer forint meg­takarítást eredményezett. A 15 brigádtag az év első ki­lenc hónapjában 373 óra tár­sadalmi munkát végzett. Többek között a'Csizmadia, úti iskola festésében. válaszfa­lak építésében, tornatermé­nek felszerelésében segítette.*. Kiss B. János, már 35 éve dolgozik a gyárban. Fiatal brigádtársával, Szládek Bé­lával (képünkön) a tmk-csar- nok építésének előkészületein dolgoznak, festik az acél födém­szérkezetet. NÓGRAD — ; 1976, október 13., szerda 3

Next

/
Thumbnails
Contents