Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)
1976-10-08 / 238. szám
Lapvélemény Brezsnyev közelgő NSZK-beli útjáról Leonyid Brezsnyev közelgő nyugat-németországi látogatása kiemelkedő jelentőségű külpolitikai esemény — írja, a Német Szociáldemokrata Párt hetilapja. A lap hangsúlyozza, hogy Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Helmut Schmidt szövetségi kancellár találkozója fontos esemény lesz a bundestagi választások után, s az ilyen jellegű találkozókat mind1 a Szovjetunióban. mind Bonnban nagy érdeklődéssel fogadják. Schmidt és Brezsnyev több nagy jelentőségű problémát vitat meg. Természetesen — hangsúlyozza a lap —, Moszkva és Bonn kapcsolatában fontos helyet foglalnak el a gazdasági együttműködés kérdései, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet eredményei, valamint a fegyverkezési hajsza korlátozásának problémaköre. A fegyverkezés fokozása nemcsak lélektanilag kedvezőtlen a kelet-nyugati kapcsolatokra, hanem más káros következményei is vannak. A fegyverkezés területén tapasztalható, egyre nagyobb erőfeszítések velejárója más létfontosságú feladatok teljesítéséről való lemondás. Az enyhülési politika folytatása függ attól, hogy a két fél készségét nyilvánítja-e a katonai területen történő korlátozásokra. De az, aki azt gondolja, hogy ezt a feladatot rövid idő alatt meg lehet oldani, nincs tisztában a feladat hordereiével — írja végezetül a hetilap. Neto Moszkvában Agostinho Neto, az Angolai Népi Köztársaság és az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA) elnöke párt" és állami delegáció élén csütörtökön hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. Az angolai államfő a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége és a szovjet kormány meghívásának tesz eleget. A szovjet és angolai zászlókkal feldíszített repülőtéren a vendégeket Nyikolaj Pod* gomij. az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja' a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke és más magas rangú személyiségek fogadták. A Minisztertanács tárgyalta Á mezőgazdasági kistermelés érdekében Fontos „húsbavágó” társadalmi ügy a mezőgazdasági kistermelés. Ezt bizonyítja, hogy a Minisztertanács az idén már két határozatot hozott a háztáji és kisegítő gazdálkodásról, de legutóbbi ülésén ismét napirenden szerepelt ez a téma. A Minisztertanács ezúttal áttekintette az eddig hozott döntések eredményét és távlati kérdéseket is tárgyalt. Az erőteljes társadalmi érdeklődés, valamint a megtett hatósági intézkedések egyik napról a másikra természetesen nem hozhatnak gyökeres változást a mezőgazdasági kistermelésben. Az első kedvező jelek azonban már mutatkoznak. A termelőszövetkezetekben megerősödtek a háztáji bizottságok, és a közös gazdaság egyre inkább kiterjeszti figyelmét a nem tsz-tag kistermelőkre is. Általánosítva megállapítható, hogy a tsz-ek háromnegyed részében már jó úton halad a támogatás. Másik igen kedvező tünet, hogy „fellelhetők a termelési kedv javulásának jelei”. Ez főleg az állattenyésztésben mutatkozik meg. A tsz-tagok vagy más foglalkozású kisemberek tulajdonában levő tehene^ számának csökkenése nem állt ugyan meg, de üteme a minimálisra mérséklődött. A kocák száma pedig ebben a kategóriában határozottan növekszik. Ez utóbbi főleg annak tulajdonítható, hogy az állatforgalmi vállalatok komoly erőfeszítéssel munkálkodnak a fellendítésen, és igyekeznek partnernek • megnyerni a helyi nagyüzemeket. Ma már a települések 80 százalékában elvállalta valamelyik helyi nagyüzem — tsz, állami gazdasag vagy ÁFÉSZ —, hogy szervezi és támogatja, azaz integrálja a területén levő valamennyi kistermelő sertéstenyésztési és hizlalási munkáját. Ugyancsak nagy jelentőségű megállapítás, hogy a közvélemény nagy része ma már helyesen értelmezi a mezőgazLosonczi Pál Venezuelában dasági kistermelés szerepét, jelentőségét. Azoknak tehát, akik napi munkájukon túl vállalják, hogy tehenet tartanak, sertést hizlalnak, zöldséget, gyümölcsöt termelnek, bort szűrnek, egyre kevésbé kell még az ezzel nem foglalkozó emberek előítéleteivel is megküzdeniük. Az elért eredményekkel azonban még nem lehetünk elégedettek. Ezért a Miniszter- tanács koncepciót fogadott el az ötödik ötéves terv időszakában megvalósítandó intézkedésekről. Ezek sorában a legjelentősebb, hogy végre megnyugtatóan biztosítani akarják a kistermelők ellátását a szükséges gépekkel, eszközökkel, vegyszerekkel, szaporító anyagokkal stb. Alapos vizsgálat és számítás alapján döntik el, hogy mit lehet idehaza gyártani, mi szerezhető be a szocialista piacon és mire kell dollárt áldozni még akkor is, ha a népgazdaság ennek nincsen bővében. El kell érni, hogy minden jelentősebb településen a kistermeléshez szükséges eszközök értékesítésére legyen legalább egy szakosított üzlet, amelynek eladói érdemi tanácsokat is tudnak adni. A Minisztertanács utasította a pénzügyminisztert, hogy október végéig adja ki a kistermelők adózását szabályozó új rendeletet. Az adók összege lényegesen nem változik — inkább csökken —, azonban az adózási rendszer áttekinthetőbb és egyszerűbb lesz. Megszűnik például a mostani, sok vitára, félreértésre alkalmat adó módszer, amelyben a tiszta jövedelem alapján adózhatnák. A jövőben — évi 150 ezer forint felett — a teljes bevételt, tehát a bruttó jövedelmet veszik alapú; és ezután kell — alacsonyabb kuiesok- Kal — adózni. Bevezetnek néhány új kedvezményt, például a szarvasmarhe-tenyész- tes és tejtermelés jövedelme nem számít majd bele a bruttó bevételbe. (Folytatás az I oldalról) dolgozik. Erre törekszik Venezuela is, küzd függetlenségéért, gazdasági önállóságáért. Ezt a célt szolgálták az elmúlt esztendőkben végrehajtott államosítások, amikor a nép tulajdonába -vette országa természeti kincseit, kőolaj- és vasérckészletét. Venezuela — hangoztatta — a világ valamennyi népével baráti kapcsolatok kiépítésére törekszik, tiszteletben tartva önrendelkezési jogukat. A maradandó tartós barátság záloga: egymás jobb megismerése. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke válaszában hangsúlyozta” — Igaz, hogy hivatalos kapcsolataink egészen friss keletűek, de az idő rövidségéhez, a nagy földrajzi távolsághoz mérve szépen fejlődőek és biztató jövővel kecsegtetnek. Ezért is tekintenek nemcsak érdeklődéssel, hanem kimondott bizakodással is küldetésem, tárgyalásaink elé. Külön örömömre szolgál, hogy látogatásom országuk történetének arra a nagy történelmi fordulót érlelő szakaszára esik, amikor a nép bizalmát és támogatását élvező kormány sikeresen és eredményesen fáradozik azon, hogy saját kezébe vegye országa mérhetetlen természeti erőforrásait, határozottan erősítse nemzeti függetlenségét és önállóságát, lehetőségeihez mérten hozzájáruljon a déli félteke népeinek hasonló irányú törekvéseihez. Bizonyos vagyok benne, hogy megbeszéléseink, tárgyalásaink eredményei egyaránt szolVenezuela gálják a Magyar Népköztársaság és a Venezuelai Köztársaság, a két ország népeinek javát, az emberiség haladó irányzatú fejlődésének, a békének az üdvét. Meg vagyok győződve arról, hogy az országaink történetében először létrejövő elnöki találkozó új fejezetet nyit kapcsolatainkban és a kétoldalú ügyeinken túlnőve — hasznos befolyást gyakorol a nemzetközi fejlődés általános menetére is. Losonczi Pál — Caracas díszvendége, mert szavait követően Rafael Dominguez, a városi tanács elnöke átnyújtotta neki az ezt jelképező kulcsot — megismerkedett a fogadtatására megjelent venezuelai államférfiakkal, a kormány tagjaival. Az Elnöki Tanács elnöke is bemutatta kíséretének tagjait: dr. Bíró József külkereskedelmi minisztert, Garai Róbert külügyminiszter-helyettest, Nagy Miklóst, a Kultqrális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettesét, itt csatlakozott a kísérethez Léderer Róbert, a Magyar Népköztársaság venezuelai ügyvivője. Az ünnepélyes fogadtatást követően Losonczi Pál — Perez elnök társaságában, rendőrmotorosok díszkíséretével — szállására, a La Vineta elnöki rezidenciára hajtatott. Az Elnöki Tanács elnöke csütörtökön megkoszorúzta a legendás hírű szabadságharcos. Simon Bolivar síremlékét a nemzeti pantheonban, majd megkezdte tárgyalásait Perez elnökkel. Az olajparadicsom Thaiföldi puccs liiihass nafta a jobboldal a gyengeségeket A TASZSZ szovjet hírügynökség csütörtöki jelentésében ismerteti a thaiföldi katonai puccs után kialakult helyzetet- s a legújabb intézkedésekről szólva közli- "hogy Széni Pramodzs-Qt. a megdöntött kormány miniszterelnökét a biztonsági erők tartják fogva. Szangad Csalaviu tenger- nagy. a puccsot vezető hadügyminiszter — mint az Associated Press jelenti — szerdai rádióbeszédében a megdöntött kormányt azzal vádolta, hogy képtelen volt Thaiföldön ..feltartóztatni a kommunizmust”. A hírügynökség szavai szerint az államcsíny Thaiföldön véget vetett -,,a demokráciával való kísérletezésnek”. Az amerikabarát katonai diktatúrát megdöntő 1973- októberi fordulat óta eltelt három esztendő alatt egymást követő kormányok megpróbálták stabilizálni az ország politikai és gazdasági helyzetét- kidolgozni független külpolitikai vonalát. Az utóbbi időben érezhetővé vált Thaiföld törekvése az el nem kötelezettségre. a szomszédos országokkal fenntartott kapcsolatok normalizálására, függetlenül azok társadalmi és politikai berendezkedésétől. Ugyanakkor az akciók az alapvető gazdasági és társadalmi kérdésekre vonatkozó kormánydöntések határozatlansága elégedetlenséget szült a tömegekben s ezt a jobboldali és katonai körök siettek kihasználni. Mint egv katonai képviselő a bangkoki lapok tudósítóival közölte, a hatalomátvétel után létrehozott „közigazgatási reformtanács” az új kormány megalakításáig tevékenykedik- (MTI) 2 NÖGRÁD — 1976- október 8., péntek Ez év tavaszán, amikor Henry Kissinger amerikai külügyminiszter rövid látogatást tett Ca- racasban, keserű szájízzel- de a tőle megszokott diplomáciai mosollyal volt kénytelen tudomásul venni; Venezuela már nem a régi. Nemcsak azt kellett ..lenyelnie”- hogy az őt ábrázoló bábukat égette és nagy zsarolónak nevezte a sok ezres tüntető tömeg, hanem az volt fájdalmasabb, hogy egyre több ponton ütközik a washingtoni, valamint a venezuelai nemzeti érdek. Mindezt azért szükséges elVenezuela saját birtokába vette legfontosabb természeti kincseit: a vas- és olajipart. mondani. mert az utóbbi évekig a 13 milliós Venezuela az USA talán legfontosabb, zavartalan dél-amerikai bázisa volt. A térség olyan országa, ahol a tőkebefektetés a világon egyedülálló hasznot hozott: öt év alatt megtérült. Ez pedig busás jövedelmet kínált az amerikai monopóliumoknak. Csakhogy az idők változnak’ és sok. igét múlt időbe kell Kéke és fejlődés Négy napon keresztül ismét színes és mozgalmas képet nyújt majd az Építők Szakszervezetének budapesti székháza, annyi nevezetes nemzetközi konferencia színhelye: október 8-a és 11-e között ott rendezik meg azt a világértekezletet, amelynek hivatalos elnevezése: „Együttes harc a fejlődésért, a békeerők szerepe.” öt kontinensről sok . száz delegátus érkezik, kormányképviselők és tudósok, párt- és tömegszervezeti vezetők, kiemelkedő közéleti személyiségek, a nemzeti felszabadítási mozgalmak küldöttei, hogy közösen megvitassák korunk egyik leglényegesebb és legizgalmasabb problémáját. Hiszen amit a fejlődés címszava alatt értünk, elválaszthatatlan az emberiség jövőjétől, „hogyan tovább”-jától. A második világháborút követő időszakban történelmi változások mentek végbe az afrikai, ázsiai és latin-amerikai földrészen. összeomlott az imperializmus gyarmati rendszere, független nemzeti országok sokasága alakult ki. Csakhogy fel kell számolniuk a múlt súlyos örökségét, a politikai függetlenség mellett ki kell vívni a gazdasági önállóságot, s belső rendűkben fokozottan érvényre kell juttatni a társadalmi haladás és igazságosság követelményeit. A harc nem könnyű, hiszen az elmaradás okozta gondok mellett meg kell küzdeniük a neokolonialista behatolási kísérletekkel, a soknemzetiségű monopóliumok mesterkedéseivel, s nem egyszer a hazai reakció erői akadályozzák a továbblépést. A világ számos pontján pedig éppen a fejlődő országokat érintik a súlyos válsággócok. Rendezetlen a közel-keleti helyzet; megoldásra várnak a dél-afrikai többség, Zimbabwe és Namíbia népeinek követelései; az egységes Ciprust két részre szakítja a „zöld vonal”; Libanon minden negyvenedik polgára életével adózott a másfél éves polgárháborúban; Latin-Amerika testét fasiszta diktatúrák torzítják el, A fejlődés kérdései ezért ezer és ezer szállal fonódnak össze Földünk sorskérdéseivel, mindenekelőtt a békéért és a társadalmi haladásért folytatott küzdelemmel. Nyilvánvaló, ha sikerül tartóssá és visszafordíthatatlanná tenni az enyhülést, megfékezni a fegyverkezési hajszát, akkor szinte egyik óráról a másikra óriási anyagi összegek és energiák szabadulnának fel a fejlődő országok javára. Ha érvényesíteni lehetne a társadalmi igazságosság alapelveit a javak elosztásában és felhasználásában, hamarosan vége szakadhatna százmilliók nélkülözésének és szenvedésének, az elmaradottság és velejárói viszonylag rövid időn belül a múlt idő kategóriájába kerülnének. A fejlődés ügye nem lehet közömbös a béke-világmoz- galom számára. Ez a mozgalom, amelyet olyan találóan neveztek el korunk lelkiismeretének, a maga jelentőségéhez mérten következetesen foglalkozik a béke és fejlődés összefüggéseivel. Így született meg a fejlődési béke-világkonferencia gondolata, amely világszerte egyetértésre talált. Csaknem két éve tartanak az előkészületek, négy munkabizottság Budapesten, Moszkvában, az indiai Indoréban és a kolumbiai Bogotában dolgozta ki a vita alapját adó okmányokat. Ez lesz az első olyan fórum, ahol az ENSZ, az UNCTAD, s más kormányközi nemzetközi szervezetek után társadalmi keretek között tárgyalják meg a problémákat. Megtisztelő számunkra, hogy a választás Budapestre esett, s hazánk fővárosában zajlik majd a négyiiapos tanácskozás. Nem tartozunk a fejlődő országok közé, de jól tudjuk, s nem holt tananyagból, mit jelentenek a szóba kerülő kérdések. A magyar nép évszázadokon át szüntelen szabadságharcot folytatott a külföldi elnyomók és belső kol- laboránsaik ellen, csak 1945. áprilisa hozhatta meg a felszabadulást és függetlenséget. Tudjuk, mit jelent a múlt öröksége, az elmaradottság. Bízunk abban, hogy a világ minden tájáról érkező vendégeinknek alkalma lesz megismerkedni a szocializmus építésén munkálkodó Magyar Népköztársaság hétköznapjaival, találkozhatnak népünkkel, szemtanúi lehetnek cselekvő szolidaritásunknak. tenni. Különösen azután, hogy tavaly a venezuelai kormány állam; kézbe vette az olajipart. Azt az iparágat, amely a múlt évben tízmilli- árd dollár bevételt adott az országnak. Az 1974- márciusában hatalomra került Carlos Andres Perez kormánya néhány hónappal később az acélipart is államosította. Mindez, sok más ténnyel együtt a nemzeti kincsek védelmét- az amerikai ölelés lazítását szolgálja. A Mirafio- res-palotában. ahol 17 éve nem volt ka.onai puccs, a kidolgozás alatt levő tervek mo6t arra irányulnak, hogy az olajbevétel dollármillióit igazságosan elosszák. A nemzeti jövedelemnek ugyanis több mint fele az ország lakossága 4 százalékának jut- A csaknem 2-5 milliós Cara- casban közel egymillió ember majdnem múlt századbeli körülmények között él. A venezuelai belpolitika változásai jóval lassúbbak, mint a kormány külpolitikája pozitív vonásainak erősödése. Lépései, intézkedései határozottan imperialistaellenesek. Washington ellen irányulnak. A Ford-konmányzat az ún. kereskedelmi törvénnyel (az olajexportáló tagországok ellen szankciókat léptetett életbe) próbálta jobb belátásra bírni a caracasi kormányt és igyekezett szembeállítani a kontinens más országaival- De a puska visszafelé sült el. A térség kormányainak többsége szolidáris Venezuelával és nem volt hajlandó részt venni a latin-amerikai külügyminiszteri csúcstalálkozón. így kudarcot vallott a kissingeri -.nagy párbeszéd”. A hatalmon levő Accion Democratica Párt vezetője a balra nyitási politika jegyeben rendezte a diplomáciai kapcsolatot a szociálisra országokkal, köztük Kubával. Nemreg jelentettek be, hogy a caracasi kormány — Mexikó után — megállapodásban szándékozik rögzíteni együttműködését a KGST-vel. Az elnök hangsúlyozta: • Rendkívül előnyös lenne számunkra is az olajipar, a bányászat, a mezőgazdaság területén szerzett tapasztalatok közös hasznosítása. Szívesen küldünk szakembereket tanulni a szocialista országokba.” Ezek a kijelentések, a velük összefüggő lépések joggal okoznak gondot Washingtonnak. Már csak azért' is. mert az USa külföldről beszerzett olajának a fele Venezueláiból származik. Másrészt: a venezuelai példa — a többi között a közeledés a KGST-hez — ,.veszélyes példa” lehet az új áramlatra fogékony Latin- Amerikában. Az sem elhanyagolható, hogy a sokat utazó Andres Perez elnök szívesen látja vendégül a más társadalmi berendezkedésű államok vezetőit is. Igen hasznosnak tartja a személyes kapcso'atokat, az új barátokat kereső- a függetlenségre, a kölcsönösségre épülő venezuelai politikában. Király Ferenc
