Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)

1976-10-07 / 237. szám

Hányáson sem könnyű a munka — KÖNNYŰ KÁNYASÜN! Jói allnak, mi meg a vetek­kel kínlódunk — mondta nemrég az egyik szorospataki bányászismerősöm. Arról volt szó. hogy SzorospaiaKon már annyi lesz az adósság --ha nem vigyáznak —, mint K anyáson a tervben szerzett előny. Eszembe jutott ez a beszélgetés, amikor Hányáson ■artam Sándor Jánosnak, az egyik aranyjelvényes szocia­lista brigadvezetőnek fel is tettem a kérdést: valóban jól megy minden Hányáson ’ Ed­dig ugyanis több mint 18 ezer tonna szén kitermeiasevol túlteljesítették az éves tervet. — Erről szó sincs! Jelerleg iszapot termelünk. Az előny pedig nagyon is komoly munkát, harcot jelent. Aki nem hiszi, jöjjön, próbálja meg! Ügy tudom, a brigád a jö­vőt készíti elő. — Jól hallotta! A déli bá­nyamezőben a kettes sikló ki­hajtásán dolgozunk. Előre fú­runk és a fedőréteg oe is, hogy a vízbetörés ellen véde­kezzünk, lecsapoljuk a te"ü- letet. Július 22-én is ez tör­tént, amikor a vízbetörést kaptuk. Az egyik munkatár­samat. Berzák Gézát, c i Viszi- tóttá és betakarta az iszap. Úgy jött, mintha ailctték volna. Először gáttal próbál­koztunk. sikerrel, de utána ki kellett üríteni a bányát. Jött a víz, az iszap úgy. hogy tönkretette a munkánkat. Hozta, amit ért, felszaggatta a légcsöveket, a sínt. sőt, össze is hajlította. A belésíát is halomra hordta. Azóta is iszapot takarítunk. Már 500 méteren túlvagyunk, de még. van vagy 120 méter előttünk és csak 50 centiméter a Jgé- zag. Iszap, fa és vas. Lassan haladunk. Közben jön a víz, csöpög. Van védőruhánk, ha megázik nem lehet benne dolgozni, olyan nehéz. Fóliát kötünk inkább a nvukunkra, hátunkra. Volt amikor 40 csille iszapot raktunk lel egy nap alatt — mondja Sándor János, s kis nosztalgiával meg hozzáfűzi: — A MUNKÁNK nagyon nehéz most az iszapuika.hús­sal, a forint meg kicsi. Ha a vágaton haladnánk előre, a méterek után. bizony sokkal többet keresnénk. Valahogy nincs ez rendben. Ellentétes irányban, a ket­tes ereszke ki hajtásán dolgo­zik Baranyi István aranyjel­vényes szocialista brigádja. — Már 300 méter körül já­runk, de még sok van előt­tünk, hogv a széntelep halá­láig elérjünk. Iszapot takarí­tunk mi is. Előrefúr ássál ha­ladunk. Van, amikor 50 mé­terre is előrefúrunk és ilyen­kor ki kell hozni mindent mert jön a víz. Van, amikor ezer liter, de volt ötezer li­ter is percenként. Állandóan csöpög felülről. Az a furcsa, amikor 10 méternyi szaraz te­rületen haladunk át. Talán 20 fokot is elér a lejtő szöge, amiben haladunk. Ez azt is je­lenti, hogy minden víz, iszap a munkahelyre tódul. Onnan kell eltakarítani állandóan — panaszkodik Baranyi István — Gépesíteni nem lehetne? — Nem ismerünk olyan gé­pét még, amit itt alkalmazni tudnánk. Van szívlapa;. amit meg kell fogni! Sok az iszap. Két kilométert utazik a csil­iében, míg a meddőhányóra leljut. — Négy munkahely van ezen a területen. . Feltáró vagatos. A nagy vízbetörés óta csak iszapot takarítunk, előrehaladás nem történt. Az sknaüzem legfontosabo feltá­ró vágatairól van szó. Az első féléves vágathajtási ter­vet 160 méterrel túlteljesítet­tük. Ezt az előnyt elveszítet­tük. Ha az éves időarányos­hoz viszonyítunk, 330 méter az elmaradásunk — mondia Tóth József, az aknaüzem fő­mérnöke. Mennyi iszapot szállítói Uik felszínre a négy munkahely­ről? Koós Zoltán íöaknász végzett gyorsszámítást és kö­zölte az eredményt. — Júliusban még 1450 csil­le augusztusban 4600. szep­temberben újabb 3550 es'lle iszapot „termeltünk” es szál­lítottunk ki. — Mennyi lehet még ami hátravan? — Becslésem szerint leg­alább négyezer csillére va'ó mennyiség — kapom a tömör választ. — Mit jelent ez a szér.ter- melesben ? — Egyelőre a széntermelést nem befolyásolja annyira még az iszapeltakariiás. A jövőt zavarja. Feltétlen Ke­resni és találni kellene ezek­nek a követelményeknek megfelelő gépi berendezéseket a jövőre. — A SZÉNTERMELES13TN. a fejtésekben is megvan a gondunk. A gyalut, a víz és a puha talp miatt ki kellett szerelni. Tóth G. Lász-.óék frontja kézi műveléssel ha­lad. A másik frontátszerelés előtt áll. Eredeti tervünk sze­rint október 1-én már a szov­jet önjáró biztosítással kebelt volna indítani a frontfejtést. Napi 65 vagon szénről van szó. A front kész, • de egyedi tárnokkal, kézi műveléssel in­dul október közepén Két írontátszerelés is lesz ebben a hónapban. Tehát sokasod­nak a gondjaink. Egy célunk van. Meg akaa'juk tartani az év végéig az eddig megszer­zett több mint 16 ezer ton­nás előnyt. Ehhez bizony megfeszített munka kell a jövőben is — mondta a fő­mérnök. B. J. Kulturális felelősök A közoktatás- és közművelődés-politikai határozat végrehajtása sokféle feladatot ro a pártalapszervezetekre. Többek között, hogy szervezzék, irányítsák az iskolán kívüli aktív, önkéntes, folyamatos művelődést. A nagyüze­mekben segítsék, hogy a párttagok, a mun­kások, a szocialista brigádok tagjai, a bejáró dolgozók az alapműveltség megszerzése után tovább gyarapítsák politikai és szakmai ismereteiket. Elsősorban a párttagság értse meg. hogy a tanulás, a művelődés nem öncé­lú dolog. S hogy a művelt munkásról nem azért szólunk annyit, mert manapság ez di­vatos kategória. A munkásművelődés szoro­san összefügg a termelékenyebb, a - hatéko­nyabb munkával, az üzemi, a munkahelyi demokratizmus szélesítésével. Ezért a kultu­rális nevelő munka része a pártmunkának Szervezéséért, irányitásáért, ellenőrzéséért, a szakszervezet, a KISZ a művelődési intéz­mények munkájának összehangolásáért a pártalapszervezetek felelősek. A kulturális nevelő munka jelentősége, sok­rétűsége indított több megyei alapszervezetet is arra, hogy a vezetőségválasztáskor, amikor a feladatok elosztására került sor, kulturális, művelődési felelőst válasszanak. A kísérlet — amely annak idején országosan is figyel ­met keltett — tulajdonképpen csak fél si­kert hozott. Mert igaz ugyan, hogy a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemekben, a ZIM sal­gótarjáni gyárában, a Volán 2. számú Válla­latnál, a salgótarjáni Bányagépgyárban és még egy sor üzemi, termelőszövetkezeti, hi­vatali alapszervezetnél munkához láttak a kulturális felelősök. Azonban azt sem szüksé­ges hosszan magyarázni, hogy a kísérlet azokban az alapszervezetekben volt eredmé­nyes, ahol a kulturális munkát sem a párt­vezetőség, sem pedig a párttag nem tekintet­te formális pártmegbízatásnak. Csupán néhány példa a sok közül. A kohászati üzemekben, a hideghengermű alapszervezetének kulturális felelőse irányítja a közművelődési bizottságot, amely a gyár­részlegben alakult. Amikor a pártalapszerve- zet a Központi Bizottság határozatának vég­rehajtását. a művelődési munka helyi tapasz­talatait összegezte, szóba került a közműve­lődési bizottság, a művelődési felelős tevé­kenysége is. Ügy értékelték: a bizottságnak, a kulturális felelősnek is része van abban, hogy a gyárrészlegben évről évre növekszik azoknak a munkásoknak a száma, akik pó­tolják hiányzó általános iskolai ismereteiket. De az üzemi olvasómozgalom szélesítésében, az ismeretterjesztő munkában is ott van a „kezük nyoma”. A ZIM salgótarjáni gyárában négy alap­szervezetben tevékenykedik kulturális felelős. Amikor a nagyüzemi pártbizottság a mun­kásművelődés helyzetét vizsgálta, kiderült, l hogy sokat segítenek a szocialista brigádok kulturális, művelődési vállalásainak kialakí­tásában. A műszaki értelmiség közül többel is megnyerlek a szocialista brigádok támogatá­sára. A salgótarjáni Bányagépgyár pártveze’ tőségében ugyancsak eredményesnek tartják a kulturális felelős munkáját. Mindenek­előtt azért, mert következetesen törekszik arra, hogy a párttagok közül mind többen1 megismerjék a párt művelődéspolitikai cél­kitűzéseit. Rendszeresen képezi magát és a napokban induló- kulturális kérdések tanfo­lyamának propagandistája a Bányagépgyar- ban. A kulturális felelősök másfél esztendős te­vékenysége azonban nemcsak kedvező ta­pasztalatokat hozott. A követésre méltó pél­dák mellett bizony nem kívánatos is akad._ Vannak alapszervezetek, amelyek erejet le­kötötte a napi munka, a gazdasági feladatok, teljesítése. A kultúrát, a művelődést lassan-; lassan ráhagyták a szakszervezetre, a KISZ- re, a művelődési intézményekre. Azt’ sem tar­tották lényegesnek, hogy a pártvezetőségeit belül „gazdája” legyen a művelődésnek. Há választottak is annak idején kulturális felelőst — mint többek között -a salgótarjáni öblös- üveggyárban, a síküveggyárban, vagy a Nóg- rád megyei Állami Építőipari Vállalatnál — nem segítették, nem kérték számon munkáju­kat, megbízatásukat. Ha ritkán — főképpel* a közművelődés-politikai párthatározat vég* rehajtásának ellenőrzése során — nevük még­is csak szóba került, egykönnyen rájuk sü­tötték, hogy „nem váltak be”. Hogy miért? Ezt bizony meglehetősen kevés esetben vizs­gálták. Talán az elmondott példák elégségesek ah­hoz, hogy bizonyítsák: a kulturális felelősök rendszerének folyamatos kiépítése a párt- alapszervezetekben, a közművelődési, a köz­oktatás-politikai határozat végrehajtását szol­gálja. A tapasztalatok szerint munkájukat csak ott kíséri siker, ahol az alapszerveze­tek az arra legalkalmasabb párttagnak adják a megbízatást. Ahol az általános szólamok helyett közösen — vezetőségi ülésen, taggyű­lésen — határozzák meg a kommunisták, a munkahelyi értelmiség, a kulturális felelős feladatát a közművelődés-politikai határozat helyi végrehajtásában, s rendszeresen ellen­őrzik, számonkérik tevékenységüket. A fo­lyamatos kulturális nevelő munka, a határo­zatok végrehajtásához kapcsolódó kulturális jellegű pártmegbízatások — példák sora iga­zolja ezt — együtt járnak a párttagok esz­mei-politikai gyarapodásával, szakmai mű­veltségének emelkedésével. Erre pedig — a ma és még inkább a jövő feladatait tekintve — a gyárakban, a termelőszövetkezetekben, a hivatali alapszervezetekben mind nagyobb szükség van. Vincze Istvánná J/júkommunisiák az ötödik ötéves tervért Nemcsak papíron, a valóságban is A VEGYÉFSZER salgótar­jáni gyárának 14 fős tmk KISZ-alapszervezet a legaktí­vabb kollektívák, csoportok közé tartozik. Munkaterüle­tük a gyár egészét behálóz­za. Villanyszerelőkre, lakato­sokra, hegesztőkre és vízve­zeték-szerelőkre mindenütt szükség van. Feladattervüket a mozgal­mi évre a KISZ kfc, vala­mint a gyár KlSZ-bizottsa- gának akcióprogramja alap­ján sajátos vállalásokkal ki­egészítve állították össze. Az ifjúkommunisták az ötödik ötéves terv sikeres indításá­ért, megvalósításáért akció­hoz elsőként jelentkeztek. Fel­adattervüket külön vállalási lappal bővítették. — Az eddig eltelt fél év alatt mit valósítottak meg a tmk-s fiatalok az akcióprog­ramból? — kérdeztük Bakos Andrástól, az alapszervezet KISZ-titkárától. — Társadalmi munkában 160 órát vállaltunk. Ez külö­nösebben nem sok, de komoly munkával megtöltve már je­lentős. Nem szeretnénk abba a hibaba esni, hogy vállalá­saink csak papíron szerepel­jenek. ott nagyon szépen, ám a valóságban nem realizálha­tók. Nem „alibl”-idötöltesre van szükség, hanem munká­ra. — Vállalásunkból eddig több mint 60 órát teljesítettek a fiatalok. Egyik legjelentősebb munkánk a plazmavágó hű­tésének, vízellátásának meg­oldása. Eddig ugyanis a be­rendezés hűtésére városi ivó­víz szolgált. Ez túlságosan drága, költséges volt. Arról nem is beszélve, hogy ivó­vízből a városnak amúgy is elég kevés van. Ezért elhatá­roztuk, hogy valamilyen meg­oldást keresünk. És sikerült találni. A hűtést átkötöttük ip^ri vízre, melyet sajat kút- bol nyerünk. Ez sokkal gaz­daságosabb e& olcsóbb. Ha­vonta tízezer forint megta­karítást jelent. — Már évek, óta szoros kapcsolatban áll gyárunk a salgótarjani Gagarin Általános Iskolával az Egy üzem — egy iskola mozgalom kere­tében. A nyári szünetben az iskola felújítási munkálatai­ból alapszervezetünk: is kivet­te részét. Az udvar kerítésé­nek javítását, a villamos ve­zetékek es berendezésen fel­újítását végezték el a fiata­lok. Igaz, köztünk nincsenek festők, de azért ennél a mun­kánál is volt mit csinál­nunk. Az úttörő—KISZ kapcso­lat erősítése erdekeben már több éve nyolcadikos osztá­lyokat, pajtasokat segítünk. Túrákat szerveztünk, szám­háborúk megrendezését vál­laltuk és gyárlátogatásra hív­tuk meg a gyerekeket. A tag­gyűléseinkre várjuk az út­törőket és mi is ellátogatunk a rendezvényeikre. A moz­galmi évben Kivaló úttörő kitüntetést elért pajtásokat felvesszük a KISZ soraiba. Ezt a jő kapcsolatot és ha­gyományt tovább folytatjuk a jövőben is. — Az ősszel induló új po­litikai képzési évbe hogyan kapcsolódnak be az üzem dolgozói ? — Célunk, hogy minden fiatal részt vegyen az okta­tás valamelyik formájában — folytatta a titkár. — Az ak­tivisták köre. az ifjúsági vi­tafórum, valamint a titkár­képző tanfolyam megfelelő lehetőséget biztosit erre. Az előadásokat, beszélgetéseket, vitákat fiatalos hangulatban, az előző évinél nagyobb 'ak­tivitással szeretnénk megren­dezni. A tartalomban olyan témák szerepelnek, melyek az egész ifjúságot érintik, fog­lalkoztatják. Az ifjúsági parlament égjük fontos kérdése lesz a sport- mozgalom. Vállaltuk a sport­pálya építésének kezdemé­nyezései, és természetesen, társadalmi munkában a meg­valósítását is. Az alapozási munkák már elkészültek. Je­lenleg a szintezésnél tartunk. Szeretnénk mielőbb befejez­ni, hogy a fiataloknak még több lehetőségük legyen a rendszeres sportolásra. A feladatterv-akcióprogram szerint lesz még mit tenni az alapszervezetnek. Az eddig elmaradt kommunista műsza­kok es hulladékgyűjtési ak­ciók megszervezése még hát­ravan. Az üzemi ifjúsági parlamenten felmerülő kér­dések, az ott elhangzó ötle­tek, javaslatok remélhetőleg tovább segítik a munkát, a vállalások maradéktalan tel­jesítését. Hal vanezep autóbusz Az Ikarusgyár futószalag­jairól az év első kilenc hó­napjában több mint 8600 au­tóbusz gördült le — mintegy 400-zal több a tervezettnél, jó­részt a szocialista brigádok munkaverseny-feiajánlásai- nak teljesítése nyomán. A kész buszok nagy részét már értékesítették. A Szovjetunió­ba sok száz Ikarust szállítottak határidő előtt, köztük az orenburgi gázvezeték építé­séhez speciális munkásszál­lító buszokat. Az Ikarus az év végéig még körülbelül 2500—3000 autó­buszt állít elő. 1980-ig — a vállalat ötéves terve szerint — 60 000 autóbusz gördül ki a gyár kapuin. Fogalmak — közelről Rekonstrukció A meglevő üzemek technikai tökéletesítését megvalósító beruházástípus. Rekonstrukciót nemcsak egy-egy vállalat végezhet, a rekonstrukció iparági méreteket is ölthet. Az ötvenes évek végén es a hatvanas évek elején pl. a gyár­ipar egyes ágazataiban — elsősorban a műszer- és a híra­dástechnikai iparban — hajtottunk végre rekonstrukciót, a IV. ötéves terv időszakában pedig a könnyűiparban (a tex­tiliparban, a nyomdaiparban, a bútoriparban). A rekonstrukció — mint beruházás — több szempont­ból előnyös. Rendszerint alacsony az építési hányada, a pénz zömét a termelő állóeszközök — gépek, technológiai be­rendezések — korszerűsítésére, megvásárlására használják fel. A rekonstrukció — gyárépítés a gyáron belül: a meg­levő üzemépületekbe viszik be a fejlettebb technikát, nö­velik egyrészt a gyár kapacitását, s egyidejűleg a termékek minőségét, a munka termelékenységét, gyakran a termelés önköltsége is kedvezőbb lesz. A rekonstrukció az intenzív gazdaság — és iparfejlesztés beruházástípusa, szemben a „zöld mezőri” történt beruházással, amely nálunk is jelle­mezte az extenzív fejlesztés kezdeti időszakát. A rekonstrukcióra jellemző, hogy az állóeszközök tel­jesítőképessége — korszerűbb berendezések beállításával — számottevően megnő. A Szojuzzagrangaz szovjet vállalat szakemberei, akik * Testvériség gázvezetéket építették hazánkban, ismét M..gyár- országon. Szabolcs-Szatmár megyében dolgoznak. Az or­szághatártól Leninvárosig új távvezeték épül. Az 58 kilo­méter hosszú. Nyírbogdányig vezető szakasz 324 millimeter átmérőjű acélcsöveit Nyírmadán állítják össze. Jelenleg azokat a darabokat liegesztik. amelyeket Vásárosnamcny. határában a Tisza medrében helyeznek cl. NÓGRÁD — ' 1976-október 7., csütörtök 3 1

Next

/
Thumbnails
Contents