Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)

1976-10-31 / 258. szám

SPORT — Jó iramú, küzdelmes mérkőzésen, szünet utáni kitűnő játékkal SBTC-MTK-VM 3—2 (1—2) Tor nászofifmpfl konok Salgótarjánban Nagy sikere volt Salgótarjánban a munkás kulturális hetek keretében rendezett tornabemutatónak, amelyen a legkiválóbb tornászok — olimpikonok — adtak Ízelítőt a sportág szépségeiből. Felvételeink a sportcsarnoki bemu­tatókon készültek. Magyar Zoltán olimpiai bajnok a lovon. Kelemen Márta gerendagyakorlata. Dónáth Ferenc a korláton. Fotó: Herbst Rudolf Sorokban A Bgy. SE férfitőrözői Ko­máromban a területi vívó CSB-n népes mezőnyben a 3. helyet szerezték meg. A női csapat 6. lett. Ma Dunaúj­városban II. osztályú tőrver­senyen Aigner József, Macs­kás: Zsolt, és Deák György képviseli az egyesület színe­it. ★ A megyei atlétikai szövet­ség a járási sportfelügyelő­ségek támogatósával négy já­rásban községi tehetségkutató atlétikai versenyt rendezett, amelyen 350 fiatal indult. A megyei döntőre 20—20 leányt és fiút hívtak meg 19 köz­ségből. A döntőt ma rendezik Salgótarjánban, a SÜMSE-pá- lyán. Balassagyarmaton a körzeti középiskolás kézilabda-baj­nokság döntőjéhez érkezett. A 'eánycsapatok mezőnyében a két finalista, a Szántó Ko­vács János Szakközépiskola és a Balassi Bálint Gimnázium csapata volt. Rendkívül iz­galmas küzdelem után a Ba­lassinak csak a hosszabbítás­ban sikerült nyerni 10—7-re, s így bejutottak a megyei dön­tőbe. ★ Pásztón, a járási sporthiva­tal helyiségében a Pásztói SE természetjáró-szakosztálya el­méleti versenyt rendezett. A lányoknál Szálkái Éva (Váci Kötött) győzött, Szappan Má­ria és Klement Anna előtt. A fiúknál Holtner Attila (Pásztói SE) nyert. Szőllősi Attila és Balogh Lajos előtt. A szakosztály minden 'szerdán 16—18 óra között várja azokat a fiatalokat, akik kedvet éreznek a tájfutás iránt. A hét végén Salgótarjánban, a várost sportcsarnokban ren­dezik meg ifjúsági röplabda­csapatok részvételével a Kó­nya Ferenc-emlékversenyt. A kétnapos tornán 8 együttes — négy megyei és négy meghí­vott — indult. A rajt szom­baton volt, ma 8 órától foly­tatódik a küzdelem. Salgótarján, 5000 néző, v.: Tompa. SBTC: Szűcs — Mik­lós, Kmetty. Kovács II., Tóth, — Répás, Básti, Varga — Márta (Szoó 46. p.), Marcsok, (Kovács III- 73. p.) Jeck. Ed­ző: Dávid Róbert. MTK-VM: Gáspár -— Szigeti, Csetényi, Csorna, Nyirő — Kovács, Sik­lósi, Burg — Takács, Kiss, Kunszt. Edző: Keszthelyi Mi­hály. Jobbára hazai térfélen fu­tott a labda, az MTK táma­dott, az MTK bánta. A 3. perc elején már a hálójában táncolt a bőr. Básti Jobb ol­dalról mintaszerűen ívelt középre. Labdáját a kirohanó Gáspár felett Csetényi saját kapuja felé fejelte. A szem­füles Marcsok a gólvonalon rácsapott, s a hálóba továbbí­totta. 1—o. Egy percig tart­hatott a lelkes szurkolótábor öröme. Ártatlannak látszó tá­madás végén a hazai védelem a jobb szárnyon szabálytala­nul szerelt- Kiss csavart szabadrúgása az ötös vonala felé szállt. A beugró Burg a balra mozduló Szűcs mel­lett félmagasan fejjel a kapu jobb oldalába továbbitott.. 1—1. Mintegy tíz percig ki­egyenlített volt a küzdelem. A 15. percben Kovács fel­futott, s a 16-os sarkáról la­posan kereszbe lőtt. Labdá­ja a lekéső Márta és a bal ka­pufa között jutott túl az alap­vonalon. A 16. percben Básti 18 méteres, félmagas jobb­sarokra tartó lövését ütötte Gáspár szögletre. A 28. perc­ben váratlanul vezetéshez jutott az MTK-VM, Burg nagy erejű lövését még hárí­totta Szűcs, de a következő tá­madás végén a keresztező, a labdát elveszítő Kmettyről, az elcsípett lehetőséggel egyedül tört kapum. Az ötös magassá­gából a támadást követő Ko­vács felé gurított, aki 6 mé­terről lesgyanús helyzetből lőtt a hálóba. 1—2. A közönség és a játékosok is mind a partjel­zőnél, mind a játékvezetőnél lest reklamáltak. A játékveze­tő középre intett. A félidő hátralevő részében Básti ve­szélyeztette az MTK kapuját, két szabadrúgása id* továbbá szöglete adott munkát Gáspár­nak. Szünet után nagy harci kedvvel és lendülettel roha­mozott a hazai együttes. A 47. percben ugyan az MTK növelhette volna előnyét, mert egy három húzásos támadásuk végén, Kunszt előrevetődve a felső kapufára féjelte a jól ívelt labdát. Az 50. percben egyenlített az SBTC- Csetényi a pompás cselekkel gólratörő Jecket az ötös sarkánál fel­vágta. A büntetőt Jeck laposan élesen lőtte a bal alsó kapufa mellett a hálóba. A jó érzék­kel vetődő Gáspár nem érte el a helyezett labdát. 2—2. Az 53. percben újból tombolt a ha­zai közönség. Ezúttal már a győzelmet jelentő gólnak. Szoó a jobb oldalon ügyes cselekkel lerázta védőjét, majd kapura lőtt. Az éles lövést Gáspár a 11-es pont felé ök­lözte. A jó ütemben érkező Répás védhetetlen lövéssel bombázott a kapu közepébe- 3—2 A 63. percben Básti a fedezetlenül hagyott Szoó fe­jére helyezte a labdát. A szél­ső két méterről a kapusba fe­jelt. A 65. percben Básti 16 méterről a felső lécre bombá­zott. A visszapattanó lab­dánál ismételt', a kapu mellé. A 70. percben Jeck újból fa­képnél hagyta védőit, 12 mé­terről lőtt, a jól helyezkedő Gáspár elvetődve védett. Az utolsó negyedórában az MTK játszott mezónyfölényben, a jól romboló hazai védők . Ko­vács II- vezetésével, s a több­ízben is biztosan kifutó Szűcs tisztázásával veszélytelenítet- ték rohamaikat. Ugyanakkor az SBTC szórványosabb el­lentámadásai zavart okoztak az MTK-védelemben. A szombat délutáni talál­kozó több szempontból is je­lentőségteljes volt. A gyenge rajt a bajnokságban, a tabella második részében elfoglalt hely mindkét együttesre jel­lemző volt. a vendégek szur­kolótáborát némileg megvi­gasztalta csapatuknak a ku­paküzdelmek során kivívott igen jó teljesítménye. A feke­te-fehérekre a szombati ki­lencven percben várt a fe- ledtetés nagy feladata. A küzdelem a gyorsan lőtt, majd kiegyenlített gól után nem sok jóval kecsegtetett. Egyik együttes játéka sem volt fo­lyamatos.- Mindkét oldalon sok hiba csúszott az összjá- tékba, s a helyzetek megte­remtésébe. Az MTk támadá­sai ebben a játékrészben terv­szerűbbek voltak. Az SBTC- nél a tervszerűséget ideges­ség, kapkodás akadályozta. Csupán Básti labdái emelték időnként a játék színvonalát. Szünet után változott a kép. Az MTK-kapufán csattanó nagy gólhelyzete után szár­nyakat kapott a hazai együt­tes. A gyors, széleken futó öt­letes támadások végén a há­rom perc alatt lőtt két gól el­döntötte a találkozó sorsát. ' Az SBTC növelhette volna vezetése arányát. Ekkor nagy gólhelyzetek maradtak kiak­názatlanul. Az utolsó negyed­órában lélegzetvisszafojtva figyeltük a játékot, amikor az előző fordulókhoz hason­lóan helyenként ismét felad­ták a legjobb védekezés a támadás elvét. Szerencsére a kezdetben gyakran zavarba- jövő védelem ezúttal bizto­san állt helyt. Egyénileg kü­lönösen a szünet utáni lelkes, jó játékért az egesz csapatot dicséret illeti. Kiemelkedett a mezőnyből1 Básti nagyszerű irányítókészsége, pompás lab­dáival, veszélyes lövéseivel. Répás és Jeck szünet utáni lendülete, Varga és Kovács II. eredményes, romboló tel­jesítménye. Az ellenfélnél Gáspár, Csor­na, Nyíró és Burg játéka emel­kedett az átlagon fölé. Mátyus László További eredmények: LZE- OL—Rába ETO 0—0, DVTK —Dunaújváros 2—2, Ferenc­város—Zalaegerszeg 1—1, Cse­pel—Videoton 2—2, Bp Va­sas—Békéscsaba 3—0, U. Dó­zsa—Kaposvár 3—2, Tata­bánya—Dorog 1—0, Bp Hon­véd—Szombathely 2—1. AZ NB I. ALLASA 1. Ű. Dózsa 12 10­2 39—17 29 2. FTC 12 7 4 1 30—10 18 3 Haladás 12 8 1 3 24—13 :7 4. Bp. Honvéd 12 7 2 3 16—15 16 5. Vasas 12 7 1 4 30—17 15 6. B.-csaba 12 4 5 3 18—16 13 7 ZTE 12 5 3 4 16—14 13 8. Tatabánya 12 6 1 5 18—18 13 9. Videoton 12 5 1 6 29—21 11 'lO. DVTK M 5 1 6 14—21 11 11 Kaposvár 12 3 4 5 14—18 10 12. Kába ETO 12 4 2 6 14—20 1« 13 SZEOL 12 3 4 5 12—26 lO 14. MTK-VM 12 4 1 7 17—20 9 15. D.-újváros 12 3 3 6 15—22 9 16 SBTC 12 4 1 7’ 17—28 9 17. Csepel-­-12 2 3 ? 12—22 7 18 Dorog * 12 X 3 8 7—24 5 A 13. fordulóban, november 6-ám: Bp. Honvéd—DVTK, Ü. Dózsa—Dunaújváros, . Haladás —FTC, Tatabánya—MTK-VM, SBTC—Vasas, SZEOI^—Csepel,’ Kaposvár—Dorog, Rába ETO —Békéscsaba, Videoton—ZTE. Birkózásról a szakfelügyelő szemével... A MAGYAR BIRKÓZÓ Szövetség helyiségeiben szor­gos munka folyik ezekben a hetekben. A sportág vezetői­nek mérleget kell vonniuk, ér­tékelniük kell az 1976-os esz­tendőt, s mindenekelőtt a montreali olimpián járt vá­logatottak szereplését- Ebben a munkában komoly rész jut Járja István szakfelügyelőnek is, aki Őrhalomban született és a Salgótarjáni KSE-ben kez­dett el sportolni. Természetes hát, hogy beszélgetésünket innen, a nógrádi. élmények felelevenítésével kezdtük. — Az általános iskola el­végzése után a salgótarjáni Gépipari Technikumba kerül­tem, annak kollégiumában laktam. Az ottani sportolási lehetőségek között válogatva jutottam el először a torna­szakkör foglalkozásaira, majd az ökölvívók, világába is be­lekóstoltam. A bunyó ugyan jól ment volna, mégis abba kellett hagynom, mivel állan­dóan eleredt az orrom vére. — Ezért kötött ki végül a birkózásnál ? — Pontosan így van. Ez volt az utolsó lehetőség. Itt is hamar feltaláltam ma­gamat, kortársaimat — ter­mészetesen a velem egy súly­csoportban levőket — vi­szonylag könnyen lefektettem, mégis komoly gondjaim vol­tak a versenyzéssel. Ugyanis mindössze 36 kiló volt a test­súlyom — ez alatta volt a legkönnyebb súlycsoport alsó határának. Ezért ha nem en­gedtek felöltözve mérlegelni, akkor annak a versenynek lőttek. — Szerencsére ez az Idő­szak hamar elmúlt-.. — 1955-ben már 53 kilo­grammosok mezőnyében nyer­tem országos ifjúsági bajnok­ságot. A következő évben érettségit tettem. A gyöngyö­si Szerszám- és Készülék- gyárnál kezdtem dolgozni. Rendszeresen játszottam a gyár labdarúgócsapatában, közben pedig birkózóedzé­seket is látogattam, továbbra is az SKSE sportolójaként versenyeztem. így ment ez egészen 1958-ig, amikor be­vonultam katonának. — Ezek az évek hoztak vál­tozást sportpályafutásában ? — Már 1955-től hordoztam magamban egy tüskét. Akkor ugyanis ketten nyertünk vi­dékről magyar bajnokságot; egyikünk sem jutott el kül­földi versenyre. Ugyanez a mellőzés ismétlődött meg, amikor 1959-ben — ekkor Kiskunhalason töltöttem a katonaidőmet — megnyertem a hadsereg-bajnokságot, még­sem jutottam el az ORT-re! Ekkor elhatároztam, hogy mindenképpen feljövök Bu­dapestre. Járja István jelentkezett a tisztiiskolára. és az Egyesített Tiszti Iskola sportkörében birkózott tovább. Innen a Bp- Honvédba vitt az útja. 1960-ban második lett az olimpiai válogatón, a követ­kező évben leszerelt, és át­igazolt az MTK-ba. 1961-ben a későbbi olimpiai, világ­és Európa-bajnok Varga Já­nossal vívta az 57 kilogram­mos súlycsoport bajnoki dön­tőjét — második lett. Az or­szágos bajnokságokon több­ször volt mindkét fogásnem­ben ezüst- és bronzérmes, Bu- dapest-bajnok, aranyérme­ket is szerzett. Az igazán nagy eredmények azonban elma­radtak, amiben egy, makacs vállizomsérülés is akadályoz­ta. — 1968-ban egyidejűleg edzősködtem a KSI-ban és az utánpótlás-válogatottnál, majd 1969-ben az MTK-ban vállal­tam állást. Ott voltam egé­szen 1972. májusáig, amikor a Magyar Birkózó Szövetség szakfelügyelői teendőinek el­látásával bíztak meg. Itt egy pillanatra vissza­ugattunk időben, s mielőtt végképp a legutolsó fejezet történéseiről kérdeztem vol­na Járja Istvánt, előbb a kezdetről, a tarjáni időkről^ mondta el legmaradandóbb' benyomásait. — Akkor Stadler Gyula volt az edzőnk a „Sesében” — mi csak mindig így hívtuk a klubot. — Janák Gyula, Gyu- ra Béla, Kézdi László, Mik­lós Endre és a többiek mind jó birkózók, jó barátok voltak. Sajnos tudomásom szerint egyiküknek sem maradt semmilyen kapcsolata a sport­ággal. Amire ma is büszke vagyok: mindig keményen kiálltam a sportköri vezetés­sel szemben — a birkózók ér­dekeinek védelmében. Min­dent a labdarúgóknak bizto­sítottak. ma, gondolom már másként van­Ha már szó került az anya­egyesületről, innen már csak egy ugrás volt a megye bir­kózóéletére ráterelni a szót... — Nem vitás, pillanatnyi­lag Pásztón áll legjobban a birkózás helyzete. Illés Ru­dolfot, aki előzőleg a Bp. Honvédban is versenyzett, jó edző, lelkes, rengeteget vál­lal a sportágért. Három leg­jobb versenyzőjét jól isme­rem. Balogh Béla, Bátka Jó­zsef és Robotka István közül Bátka jutott a legmesszebbre: ő 1975-ben ott volt az IBV-n, a romániai Georgiu Dej-ben, de kiesett. Balogh Béla is komolyan szóba került az idei IBV csapatkijelölésnél, végül azonban lemaradt a lengyelországi Sierazban meg­rendezett viadalról. Kíván­csian várom, mire sikerül vin­nie a lelkes pásztói szakosz­tálynak? Az SKSE-nél is intenzív munka folyik az utóbbi idő­ben. A megyében egyébként még legfeljebb Balassagyar­maton lehetne létrehozni ütő­képes szakosztályt. hiszen a lehetőségek adottak­— Ha már az olimpiai érté­kelés kellős közepén talál­koztunk, kérem mondja el saját véleményét erről a kérdésről is! — TIZENHAT PONTOT szereztünk a tervezett 26—28- cal szemben. A lemaradást a legkülönfélébb okokra lehet visszavezetni. Sérülések, rossz sorsolás és várakozás alatti szereplés — elsősorban He­gedűs Csabára gondolok — egyaránt hátráltatták a ter­vezett pontszám begyűjtését. Hadd ne menjek a részletek­be. hisz’ végső soron ez nem is az én asztalom. Jocha Károly NÓGRAD - 1976. október 31., vasárnap 7

Next

/
Thumbnails
Contents