Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)
1976-10-29 / 256. szám
Könyvesbolt k nélkül \ Rétságon A könyvesbolt a Börzsöny- vidéki Egyesült ÁFÉSZ kereskedelmi egysége. A járási hivatal impozáns épületével szemben, a Vácot Balassagyarmattal összekötő főút mentén található. A kirakatot kis ablakok helyettesítik, olyasféle méretűek, mint amilyenek a régi parasztházakon láthatóak. Az a néhány könyv, amennyi elfér e szűkösségben, erős védőrácsokon keresztül kínálgatja magát a járókelőknek. Igazat kell adnom Ruzsá- nyi Gézánénak, az üzlet vezetőjének: rácsos ablakok mögül nagyon nehéz terjeszteni a kultúrát. — De nem lehetetlen. — A nyáron azt csináltuk, hogy áruinkat kivittük a járdára, és ott szétpakoltuk —• meséli. — Aki arra járt, kénytelen-kelletlen „belénk botlott”, és sokan vásároltak is. Most, hogy rosszabbra fordult az idő, kevesebben nyitnak be hozzánk. Késő délutánra jár. Kisebb az utcai forgalom, egy-két vevő azonban így is be-be- toppan. Egy fiatal pár az ifjúsági és meséskönyvek között válogat. — Mennyi a könyvesbolt havi forgalma ? — Sima, ünnepek nélküli hónapokban 120 ezer forint körül — feleli Ruzsányiné. — De nemcsak a könyvforgalomból adódik, — Látom, sok lemezt, komolyat és könnyűzenét is árulnak, ezenkívül reprodukciókat. — A reprodukcióknak nagyon nagy sikerük van. Jönnek vásárlók még Balassagyarmatról, és Salgótarjánból is. — Főleg a Munkácsy-fest- ményeket és a tájképeket keresik — mondja Války End- réné, aki a nyáron került a boltba, az érettségi vizsgák után. A festményeket Budapestről, a Képkeretező és Képértékesítő Vállalattól szerzik be. A falakon, a földön egymás mellé rakva a kevésbé ismert nevűeké mellett klaszszikusok művei sorakoznak: Renoir, Toulouse-Lautrec. Gauguin egy-egy jól ismert munkája. — Egy festőtől általában csak egyféle képet szerzünk be — magyarázza a boltvezető —, mert az emberek nem szívesen látják ugyanazt a szomszédjuknál. Ha nincs, vagy százféle képem, már neheztelnek: most csak ennyi van? A boltot egyébként legszívesebben a fiatalok látogatják. A gimnazistáktól kezdve körülbelül harmincöt éves korig. Az idősebbek közül már kevesebben jönnek, de nyáron, a bolt előtti „kirakodás” idején, ők is többen és többet vásároltak. Ezzel az ügyes ötlettel tágította ki a bolt szűkre szabott kereteit, feledtette kirakatának hiányát, ment elébe a vásárlóknak. Nem tekinthetjük véletlennek, hogy a bolt néhány évvel ezelőtt elnyerte a kiváló kereskedelmi egység címet (ok) Balassagyarmati tévés, aki díssletfestő r..— Csak nem a tévésekkel jöttél te is — kérdeztem Mer- czel Pétertől, akivel a forgatások idején futottam össze a művelődési központ folyosóján, Balassagyarmaton. — A, dehogy! A kertbarátok kiállítására utaztam haza Pestről. Ugyanis édesapám különdíjat kapott, és neki jöttem gratulálni. — Helyes! De valid be, hogy a tévénél dolgozol... — Nem tagadom — nevette el magát —, de én olyan dolgozó vagyok ott, aki soha nem személyesen, hanem a munkában van jelen a képernyőn. — Hol is dolgozol tulajdonképpen? helyszín). Persze, nálunk a díszlet fogalma egészen más. mint a színházban, vagy az operában. — Ecsetekkel dolgoztok? — Mi „landsafter”-nak hívjuk. Egy méter hosszú nyelű ecsetre kell gondolni. Persze, nemcsak hagyományos ecseteket használunk, kompresz- szoros festőpisztollyal is dolgozunk a nagy felületeken. Hatvan-nyolcvan négyzetméter területű vásznat is meg kell festenünk sokszor, háttérnek például egy paraszt helyszínnél _ fehér falként. — Milyen a munkahelyi közérzeted? — Jó! Bata Mihály festőművész csoportvezetőnk nemcsak művészileg segített és segít, hanem emberileg is. — Hogyan szeretnél „továbblépni”? — Főiskolára, festő szakra! — Mit csinálsz szabad idődben? — Nagy túrákat teszünk fél- versenykerékpárunkon. Legutóbb Budapest—Esztergom —Visegrád—Szentendre útvonalon „rajtoltunk”, és közben meg-megálltunk egy-egy festőién szép tájon. Rajzoltunk is. Mert rajzolni, festeni papíron, vásznon, kicsiben és nagyban egyaránt nagyon szeretek — fejezte be a beszélgetést Merczel Péter. (elekes) Világtakarékossági nap október 29. A világ takarékpénztárainak képviselői 52 évvel ezelőtt, 1924. október 27-én Milánóban elhatározták, hogy minden év október utolsó munkanapján az egész világon megrendezik a világtakarékossági napot. Hazánkban a takarékosság eszméje csak a felszabadulást követően kaphatott igazi tartalmat, amióta dolgozó népünk mindennapi életét többé már nem a létért való küzdelem uralja, hanem szorgalmas munkája nyomán hosszú távú terveket, célokat tűzhet maga elé. E tervek megvalósításához megteremtette a reális feltételeket és az évről évre javuló életkörülmények mellett mind többen teszik takarékba nélkülözhető, megtakarításra szánt pénzüket. Mindezt az a mintegy 88 milliárd forint bizonyítja legékesebben, amelyet az Országos Takarékpénztár fiókjainál, a postahivataloknál, takarékszövetkezeteknél helyeztek el. Ebből az összegből megyénk lakossága több mint másfél milliárd forinttal részesedik. Ma már hazánkban az iskolás korú gyermektől az aggastyánig legtöbben tudják, miért van szükség takarékoskodásra. Világtakarékossági napról beszélünk, ez azonban nem jelenti azt, mintha csak ezen a napon lenne célszerű a megtakarított pénzt takarékba helyezni. A takarékosság nem kampányfeladat, mint ahogy a munka, a tanulás, az önképzés, a mind jobbra, szebbre való törekvés sem lehet az. A világtakarékossági nap — a VTN — ma már azonosult az egész országban jól ismert másik három betűvel: az OTP-vel. A VTN azonban mégsem a takarékpénztári propaganda napja, hanem a takarékosság gondolatának ünnepe! A takarékban tartott pénz elsősorban az egyén érdeke, mert a betétek kamatokkal növekednek, pénz- vagy gépkocsinyereményt sorsolnak ki; az ifjúsági betét pedig különleges kedvezményeket biztosít a pályakezdő fiataloknak. Azáltal pedig, hogy a takarékoskodók pénzüket takarékba helyezik el, egyúttal mások célkitűzéseinek megvalósítását is elősegítik, mivel az átmenetileg fel nem használt pénz különböző hitelek forrását is képezi. Ma már egyre többen vesznek igénybe rövid, vagy hosszú lejáratú kölcsönt. Ez azonban távolról sem azonos a múltból ismert eladósodással, ami olykor végrehajtáshoz, árveréshez is vezetett. Ellenkezőleg! Az igénybe vett kölcsönök, televízió, rádió, háztartási kisgépek, gépkocsi, lakás és még sorolhatnánk, mi mindenben ölthetnek testet. Azt mondtuk, hogy az ország lakosságának betétállománya ez idő szerint mintegy 88 milliárd forint, ami egyben azt is jelenti, hogy az egy lakosra jutó megtakarítás összege meghaladja a nyolcezer forintot. Ez azonban korántsem bizonyítja azt, hogy mindenkinek van takarékbetétje. Vannak még olyanok, akik csak a mának élnek, sorsukat az a szemlélet vezérli, hogy „maid lesz valahogy”. Elsősorban ezekhez szól a VTN felhívása: „Takarékosság = gondtalanabb élet”. Biztosan lesznek olyanok, akik az ez évi felhívás alapján térnek rá a rendszeres takarékoskodás útjára, és akkor örömmel elmondhatjuk, hogy szavunk nem maradt pusztába kiáltott szó. Áll az építkezés Szurdokpüspökiben Okok és indokok Aggódom a bisztrónk miatt — mondta Hajnal József, a Szurdokpüspöki községi Tanács elnöke. — Menjen ki, nézze meg, áll az építkezés. Egy ember sincs rajta! A Jobbágyi Építőipari Szövetkezet vállalta november 15-i határidővel. De ahogy elnézem, nem lesz kész akkorra. Sokszor napok, hetek múlnak, nem dolgozik rajta senki. A közelmúltban egyeztető tárgyalást szerveztünk, melyen részt vett volna a tanácson kívül a későbbi üzemeltető képviselője is. Felhívtuk a szövetkezet elnökét. Kértünk tőle egy időpontot, amikor neki alkalmas. A megadott időben mindenki együtt volt, csak ő hiányzott. Félórás várakozás után felhívtuk telefonon. Azt válaszolta: sürgős tárgyalása van, nem ér rá, készítsünk jegyzőkönyvet és küldjük el. Azért hívtuk volna össze a megbeszélést, hogy megtudakoljuk, mi akadályozza a szövetkezetei és szükség esetén segítséget, a község társadalmi munkát, az üzemeltető ÁFÉSZ részéről pedig szakmunkát ajánljunk fel- Tárgyalásra lett volna szükség. Ezt nem lehet jegyzőkönyvben elintézni. Felkerestük a jobbágyi szövetkezetét, ahol Jakus György műszaki vezető adott felvilágosítást a munka helyzetéről. Jelen volt Pusztai Tibor, elnökhelyettes is. A szövetkezet elnökével nem sikerült találkoznunk. Éppen tárgyalt valahol. A műszaki vezető szerint már harmadik alkalommal állt az építkezés. — Tervezői hiba miatt történt. A tetőösszeépítéssel kapcsolatban a terv nem tartalmazott részletes megoldást. A műszaki ellenőr értesítette a tervezőt, aki elkészítette a módosítást. Ennek értelmében a felmenő falakat magasítani kellett. Megváltozott a tetőkötés. A szerkezethez az anyagot újra be kellett szerezni- Két és fél hét esett ki. — önök idejében megkapták a tervet. A hiány a munka megkezdése előtt nem tűnt fel? — Valóban, figyelmesebben kellett volna egyeztetnünk a tervet. — Bizonyára van arról tudomásuk, hogy a községi tanács koordinációs megbeszélést szervezett, mely meghiúsult, mivel a szövetkezettől nem jelent meg senki. — Ebben az esetben — veszi át a szót az elnökhelyettes —, nem volt indokolt az elnök jelenlétei Az építésvezető és a művezető, mint legilletékesebb, ott volt. — összegezve: az építkezés technológiai okok miatt áll és a szövetkezet nem hibás? — Ez nekünk nem lett volna feladatunk — vág közbe a műszaki vezető, de az elnök- helyettes rácáfol— Itt valóban mulasztást követtünk el. Azonban túl nagy késést nem okoz. November 30-ra elkészülünk. A technológiai megoldások felülbírálása szakember feladata. Ezért Illés Józsefhez, a SZÖVTERV műszaki ellenőréhez fordultunk. — A szövetkezet indokait nem tartom elfogadhatónak. Hogy csak egy példát említsek: amíg a tető betonja köt, más munka is végezhető az épületen. A tető például egy héttel a betonozás után már feltehető. Ami a tervmódosítást illeti, én magam hívtam fel rá a tervező figyelmét. A tervezőnk a módosítást öt nap alatt elkészítette és még időben eljuttatta a szövetkezethez. Ennek nem lett volna szabad fennakadást jelenteni. Maga a terv a tetőszerkezetet nem érintette. Ahhoz tehát új anyagot nem kellett beszerezni— Mit tud mondani a megbeszélésről? — Ne is említsük! Én is, akárcsak minden jelenlévő, nagyon nehezményeztem, hogy 'éppen a szövetkezet elnöke, akinek segíteni akartunk, nem jelent meg. — Állítólag ott volt az építésvezető, és a művezető. — Kérem szépen, ez nem igaz! Színüket sem láttuk. Gáspár Imre — A díszletgyártó üzem festőtermében, mint díszletfestő. — Játékkészítő grafikus szakon végeztél a képzőművészeti és iparművészeti középiskolában. Úgy tudom, nem akartál továbbtanulni: — Nem sikerült bejutnom a főiskolára, s mivel éppen a tévétől kerestek az iskolánkban dekoratív festő szakon végzett fiatalokat, én is jelentkeztem. — Nem bántad meg? — Nem, bár itt önálló alkotásaim nem lehetnek. De beleérző képességeimet azért fejleszteni tudom, mint díszletfestő is. — Miből áll a munkád? — Makett vagy rajz alapján dolgozom két volt évfolyamtársammal együtt. — Nevezz meg egy-két díszletet, amiben a te munkád konkrétan benne volt. — A Családi kör egyik adása (szülőszoba, háttérdíszlet). Jogi esetek (háttér) és Ki volt Angyal Bandi (paraszt Lenin brigád Tolmácson A Gránit Csiszolókorong- és Kőedénygyár tolmácsi üzemének Lenin Szocialista Brigádja 1968-ban alakult. Jó munkájukat az évek során zöld-, bronz-, ezüst-, majd háromszor aranykoszorú, tavaly és tavaly előtt pedig a vállalat Kiváló szocialista brigád cím jutalmazta. A tíz főből álló szerkezeti lakatosbrigád már négy éve segíti a község óvodáját. Legutóbb szabadtéri játékokat készítettek a gyermekeknek. Idei társadalmi munkavállalásaikat már túlteljesítették. Részt vettek a rétsági körzeti fogorvosi rendelő vízvezeték-szerelésében, s az előző évekhez hasonlóan, most is készen állnak a mezőgazdasági munka segítésére. A brigád minden tagja részt vesz politikai oktatáson. Ketten második szakmaként hegesztői képesítést szereznek, enyhítve az üzem hegesztő- szakmunkás-hiányát. Tálas István — a brigád vezetője — a marxista—leninista esti középiskolát végzi, s jövőre szakközépiskolán szeretne tanulni. Képünkön: Drajkó Ferenc kiváló dolgozó brigádtársával, az NSZK exportra készülő kerámiaégető kocsik összeszerelését végzi. NÓGRÁD - 1976-október 29., péntek 5