Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)
1976-10-26 / 253. szám
Munlsdß kulturális hetek Film és vitája A József Attila megyei Művelődési Központban a salgótarjáni munkás kulturális hetek alkalmából díszbemutatón vetítették le a napokban Mészáros Márta legújabb filmjét, a Ki'enc hónapot. A vetítés után a megyei moziüzemi vállalat ankétot rendezett Munkásábrázolás a magyar filmművészetben címmel. A 300 főnyi közönségből mintegy negyven ember 'gyűlt össze a . művelődési központ klubjában, hogy véleményt cseréljen a látottakról. 1. A FILM Mészáros Márta hatodik nagyjátékfilmje, a Kilenc hónap. Szerves folytatása az előzőeknek, különösen jó’, érzékelhető a hasonlóság az elsőként forgatott Eltávozott nappal és a mostanit közvetlenül megelőző, a nyugatberlini filmfesztiválon díjat nyert Örökbefogadással. Az említett filmek mindegyikének központjában munkásnő áll, pontosabban a nőnek az az újfajta típusa, amelyik már nemcsak a törvényileg szavatolt területeken, a munkában és a társadalmi életben egyenjogú és -rangú a férfival, hanem a konzervatizmust, a hagyományokat mereven konzerváló családban, a magánéletben is. A Kilenc hónap főszereplője leányanya — aki a fizikai munka mellett agráregyetemre jár, természetes törekvése a kiemelkedés vágya. Becsületesen dolgozik, látogatja, neveli szüleinél lakó gyermekét. Gránitból faragott, határozott, következetes je’lem. Férjhez mehetne főnökéhez, a gyári munkásból lett mérnökhöz, de egyelőre — mert végérvényesen nincs lezárva a történet —, inkább a függetlenséget, az egyedüliséget választja. Érthető elhatározás; a történet során a férfi számos esetben tanújelét adja szóban és viselkedésben egyaránt, hogy számára a nő nem annyira társnak, mint inkább a „klasz- szikus” értelemben vett feleségnek kell. 2. A VITA A sokéves tapasztalat szerint kezdődött. Nehezen, vontatottan. A piszkálódó csendet végül egy fiatal tanárnő töri meg. Meglepő dologgal kezdi: nem érti, miért munkásfilm a Kilenc hónap, amikor főszereplői nem kimondottan munkások. Egy középkorú férfi is támogatja ezt a véleményt: szerinte a történet nem sajátosan munkás jellegű, a munkáskörnyezet ábrázolása kulisszaszerű. A kirobbanó vita tisztázza a felvetett kérdéseket, és részben igazat ad a felszólalóknak. Majd egy szelíd arcú munkásember kér szót. 18 éve nem vett részt filmvitán — mondja —, és most örömmel tapasztalja az akkori és a mostani közötti különbséget, ami a módszerben és a vélemények tartalmában érezhető. Akkor még csak a külsőségeket kritizálták, most pedig már a lényeget is. Aztán újabb kritikai észrevételek következnek. A szakszervezeti népművelő nem tartja egyértelműen pozitív figurának a nőt, mert az újabb gyerekszüléssel csak magának, a családjának és a férfinak okoz gondot. Egy másik szakszervezeti kultúrmunkás, Monori Lili natúr szülési jelenetét és a magyar filmekben elharapódzott, szerinte funkciótlan meztelenséget kifogásolja. Van aztán, aki a happy endet hiányolja, más az indítást, a fiatalok megismerkedését érzi leegyszerűsítettnek. Mindegyik hozzászólás újabbakat szül, s közelebb visz az egységes nézőpont, vélemény kialakításához. A mű lényegét legtisztábban az egyik tanácsi dolgozó fogalmazza: a műben az értelmes, önálló gondolkodású nő és a régi típusú, konok férfi konfliktusát látja. Másik oldalról elindulva jut hasonló következtetésre az a szakmunkás, aki a férfi „hagyományos” viselkedését az otthonról hozott konzervativizmussal magyarázza, és a nő szülésében következetességet, a férfi iránti szerelmet érez. Másfél órás beszélgetés után végül is elégedetten és egyetértésben állnak fel az ankét résztvevői: érdekes, jó színvonalú film a Kilenc hónap, s minden valószínűség szerint a mozikban sikere lesz. 3. A TANULSÁG Nagyon jó érzés országos bemutató előtt látni egy jelentős művészi értékeket, élő, valóságos társadalmi problémákat feszegető filmet. Nem szerencsés viszont, a hozzászólók is céloztak erre, ha ez a film csak részben felel meg az előzetes ígéretnek; így valóban sokkal nehezebb beszélni a magyar filmművészet munkásábrázolásáról. A Jelenidő, a Végül, vagy a Harmadik nekifutás például inkább megfelelt volna. Fiatal, rokonszenves előadóknak szurkolhatott a közönség vasárnap a Salgótarjánban megrendezett Ki mit tud városi vetélkedőn. A korábbi esztendőkben már hagyománnyá vált népszerű verseny az idén folytatja hódító útját. Városi, járási, megyei selejtezők után országos szinten, a televízió előtt mutathatják be produkcióikat a legtehetségesebb fiatalok. A megyeszékhelyen a vers- és prózamondóktól a hangszeres szólistákig, a beal- együttescktől a népitáncegyüttesig szinte valamcny- nyi kategóriában indultak versenyzők. A zsűri szigorú figyelmén túl, a több száz férőhelyes nézőtéren, mindössze néhány tucat érdeklődő tisztelte meg az előadókat. A Kohász Művelődési Központ színháztermében azonban így is forró sikert mondhatott magáénak Schnéberger Ferenc gitárjátéka, a kazári népdalokat éneklő középiskolások, a megyei művelődési központ, valamint a Kohász Művelődési Központ népi- tánc-együítese. Szurkoltak a nézők a Start ’76. elnevezésű beatzenekarnak, sokáig tapsoltak a kiemelkedően jól verset mondó Bácskái Olgának. Bodon Katalin és Kun Zsuzsa igényességgel előadott énekkettőse valószínűleg a megyei bemutatón is számottevő elismerést arat. A teljesség igénye nélkül szóltunk néhány fiatalról. Érdemes lenne megfontolni, hogy bősz- szú évekre visszatekintő rangos Ki mit tud eseménysorozatnak nem kellene-e nagyobb figyelmet szentelnünk már az előkészítés során, mert a kongó színháztermek semmiképp nem ösztökélik a résztvevőket az eredményesebb teljesítményekre! Képünkön: Kiss Ida, Durnyik József, Kun Zsuzsa és Bodon Katalin, akik a megyei Ki mit tud-on győztes társaikkal képviselik Salgótarján várost. —kulcsár— Mai tévéajánlatunk ' 20.00: Brassbound kapitány megtérése. G. B. Shaw színműve a Madách Színház előadásában. G. B. Shaw szellemes színművében az angol bíróról kiderül, hogy rokona a marcona kalózvezérnek. A kalandokra termett kalózkapitányról, hogy gyengéd lelkületű, érzelmes fickó. A tartózkodó angol ledyról, a bíró sógornőjéről, hogy egykettőre leszereli a haragvó férfiakat, s még kezét nyújtani sem vonakodik Brassbound kapitánynak, aki tisztes nevén Black Paquito és nem más. mint Sir Howard Haliam unokaöccse. Miután a bonyolult szálú cselekmény eléggé kibogozódott, s mindenkiről, kiderül, hogy más, mint ami — kellemes fordulatot vesz a történet és mindenki megelégedésére — véget ér. Főszereplők: Márkus László, Vass Éva, Gábor Miklós. Nagyon jó, hogy egyre gyakrabban szervezünk ankétokkal egybekötött filmbemutatókat. Egyrészt, mert képet festenek közönségünk filmesztétikai műveltségének, ízlésének, vitakészségének fejlődéséről, másrészt, mert segítségükkel — minthogy az ankét ismeretterjesztés is —, egyre többen tanulhatják meg az értő filmnézést Nem szerencsés viszont, ha a munkások számára szervezett ankétről éppen azok hiányoznak, akik jelenlétére építettek. Mert szó se róla, a munkásábrázolás témájában ők a legil’.etékesebbek, az ő véleményük a legérdekesebb. Sulyok László Több gőz Zagyvarónán a salgótarjáni hőerőműnél jelentős bővítésre készülnek. Az egykor híres, villamos energiát szolgáltató hőerőmű szerepe Salgótarján, a megyeszékhely távfűtési ellátásában mind nagyobb. Az igények a jelenleg meglevő kapacitást túlhaladták. Éppen ezért jelentős beruházással növelik az erőmű gőzszolgáltató-kapacitását. Januárban megkezdő- I dik az új kazán szerelése. 84. r Azon a reggelen ragyogott ez égKék volt. kékebb már nem. is lehetett. Makulányi folt nélkül. S, mintha a harmat permetétől csillogna. Minden csillogott. Csillogással kezdődött már a rap. Teréza szemének csillogásával. — Te —, szólt Matejnak, kezében papírszeletke reszketett, öreg újság letépett széle: hogy á kamrát sepergette, a földön lelt rá. — Anyicska zsije... él! Él! A paplrszeletkén e-z állt: ,,Én jártam itthon, ne aggódjatok ” Nézték Matejjel, és még nem tértek magukhoz, hogy elinduljanak a hírrel- Akármerre, csak vinni, szétkiabálni. Örömükkel telekiáltani mindent. S, hogy magukhoz tértek- és éppen elővették a ruhát, a szekrényből, hogy elinduljanak otthonról — megszólaltak a harangok. Mind a három. Vadul zengtek, és szokatlanul ebben az órában. Mert nem volt még mise ideje. A beharangozásé legalábbis nem jött még el, s ha el is jő, kurta csendítés mindösz- sze. Vészt jajgattak a harangok, hallható volt. Tűz van talán? Háború tört a földre váratlan? Lábdobogások- emberi zajok, kiáltozások hallatszottak. De nem túl közelről, mert Matejék háza félreesett kissé, a zsákutca végében, mint tudjuk- S, odale dübörögtek az emberek, a kövesutcán. Egy gyerekhangot mégis jól ki lehetett venni- Végig- sivított a falun — lélekszakadva iramlott árkom-bok- ron. utcaköveken át a mezítlábas pásztorgyerek: — Jönnek! Jööönneeek! A juhok mellől látta, megismerte a katonát, s mellette a fogva tartott lányt. A hegyről ereszkedtek, az erdő szélében- jó puskalövés távoltudta, befele a faluba, a hír- Mennybéli Atyaisten, Írrel. gaimazz minekünk 1 — Hazudsz, te gyerek! — A fiatal pap ismerte: az kétkedtek némelyek. ének könyörgő körmenetekre Nemsokára pedig megken' való, nagy csapások és hábodultak a harangok. Mint, idején... Háború idején? mikor viharfelhőt akarnak Halántékán verítékgyöngy faszétkergetni. kadt. Az asszonyok kihozták a templomi zászlókat. Súlyos A pap a szemét törőlgette a parókián. Nem tudta- mi van- Kibújt az ágyból. Magára öltötte a reverendát, s ahogy gombolgatta, meghallotta az asszonyok énekét. Bosszúsan csóválta fejét: „Már megint valami babona- sági” brokátjaik himbálózva haladtak a fejek fölött hosszú ru- dakon, aranyhímzésűk mesz- szire csillogott- S, akik futva jöttek, hogy csatlakozzanak a kisded csapathoz, mindjárt meglátták— Ott vannak! — mutattak Odafigyelt az énekre, és arra. hallotta, hogy nem a templom falai közül jő, hanem a szabad ég alól- távolodván- Ügy ’jön- remegőn szétterülve a házak fölött, mint a kövek forrósította -lég. NÚGRÁD - 1976- október 26., kedd A határban vannak — állapította meg. Figyelt a dallamra. Elnyújtva emelkedett, kétszer is nekiindulva, mélyből magasba az ének- hogy az Ür lábaihoz felérvén, ott egyetlen megnyújtott hang panaszos jajgatással időzzön, mígnem elernyedten aláeresz- kedjék újra, s emelkedjen égre emelt szemmel ismét. Tele lett a rét emberrel, mert ráaadásul szabad szom bat volt. s azok is itthon voltak, akik az építkezésekhez jártak. S, akik nem a templomi zászlók rúdját fogták, vagy mint Králik Franyo, az éne kiskönyve iket gyürkölő asszonyok élén a hosszú szárú processziós keresztet, azok kapát- vagy villát vittek, vas hegyű vonyigával és kazalrakó nyárssal szerelkeztek fel: mindenképpen volt a kezükben valami, (Folytatjuk.) Képernyő előtt ' A teljesebb Csongor és Tünde Az elmúlt műsorhét kétségtelenül legkiemeikedőbo, eseménye ez volt, hogy ezúttal új műfaji közegben, televíziójáték formájában láthattuk nemzeti drámaköltészetünk egyik legnépszerűbb alkotását, Vörösmarty; Csongor és Tündéjét. Klasszikus színpadi irodalmunk hármas csúcsában, Az ember tragédiája, a Bánk bán mellett a Csongor és Tünde a könnyed játékosságot,1 a lenge költői- séget képviseli, s az emberi boldogságkeresést példázza. A népi mesevilág csodás eseményei és figurái elevenednek meg ezen a színpadon; költői álomból, képzeletből gyűlt ifjú szerelmesek, rontó boszorkány, csibész ördögük, Jó és rossz, nemes és nemtelen kél birokra egymással, természetfelettiség és földi realitás, s mindez Vörösmarty romanticizmusának nemes ötvözetében. A Csongor és Tünde valahol Shakespeare Vlz- keresztjével, vagy Szent- ivánéji álomjával van irodalmi rokonságban, de sajátosan magyar, melynek gyökerei a mi népmesevilágunkból erednek és merítik éltető nedvüket. Szép és nagy feladatra vállalkozott a rendező Zsurzß Éva,. amikor elhatározta, hogy Vörösmarty drámai költeményéből tévéjáték-adaptációt készít. Kiváló rendezői érzékkel megsejtette, hogy a Csongor és Tündéjében jóvalta több ki- bontakoztatási lehetőség rejtezik, mint a színpadra állítások eddigi keretei között. S habár a színpadi produkciók mindig is törekedtek a kor kínálta technikai lehetőségek minél teljesebb kiaknázására, a költői képzeletet, cs-ak igen nagy erőfeszítések árán. es csak részben voltak képesek követni. Tréfásan talán azt mondhatnánk, hogy, a költő ezt a művét a film, illetve ez esetben a televízió számára írta, amely a képzelet legféktelenebb csapongását is szabadon követni tudja. S voltaképpen^ ennek az abszurd feltevésnek az igaza vezette el most Zurzs Évát a Csongor és Tünde feldolgozásához. Merész vállalkozásra szánta el magat. ugyanakkor szerény és alázatos feladatra, mert a rendelkezésére álló technika felkínálkozását egyetlen pillanatra sem használta arra, hogy az író és mondandója elé tolakodjék. Ezt művészi egyenességgel a következőkben fogalmazta meg: „Én úgy hiszem, hogy amikor a Magyar Televízió' ezt a programját megvalósítja, minden rendezőt egy cél vezérelhet: minnél közelebb kerülni az íróhoz, minél inkább hűnek maradni az író elképzeléseihez, gondolataihoz... Az a legfontosabb, hogy Vörösmarty szólaljon meg... Nem tolakodhattam az író elé. Legalábbis szándékom szerint.'’ A szándék és a megvalósulás volóban nem jár külön utakon, s ez Zsurzs Éva Csongor és Tünde-rendezésének legfőbb érdeme. A budapesti művészeli hetek sorozatának másik színvonalas vállalkozása vasárnap a Munkécsyról látott dokumentumfilm volt. Az író-rendező Bartha Attila .nem kevesebbet tűzött maga elé, mint azt, hogv ellebbentse köztudatunkból azt a hamis legendát, amely legnagyobb festőnket eddig körülvette, és valóságában mutassa meg számunkra Munkácsy küzdelmes, sok- - szór művészi megalkuvásoktól sem mentes életét. (b. t.)
