Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)

1976-10-24 / 252. szám

Prouza Olló: A röplabda további üépszerűsödése várható A LABDAJÁTÉKOK hó­dolói KÖZÜL a kézilabdá­zók már befejezték az idényt, a kosarasok és a „rőpösök” pedig bevonultak a termekbe, ahol hétről hétre pályára lép­nek a bajnoki pontokért. Ko­sárlabdában a férfiaknál és a nőknél egyaránt háromesélyes az állás, s a női röplabdázók- nál sem mehet még biztosra a sokszoros bajnok NIM együttese, hiszen előnye csak két pont az Újpesti Dózsával szemben. A férfi röplabdázóknál egé­szen más a helyzet. A hat fordulóból öt mar lezajlott, s a kedélyeket a Csepel legutób­bi kettős veresége — Bp. Hon­véd, Újpesti Dózsa ellen — sem tudta különösebben fel­korbácsolni, hiszen a Buzek vezette gárda előnye így is négy pont az utolsó öt mérkő­zés előtt. Elég, ha legyőzik a hatos élboly két leggyengébb csapatát, a Vasas Izzót és a Kecskemétet, s máris ők a bajnokok. Mi közünk nekünk ehhez, gondolhatja az első pillanat­ban bárki a „NÖGRÁD” ol­vasói közül? Ha nem tulaj­donítanánk egy együttes si­kerében jelentős szerepet az edzőnek, akkor valóban kár lenne a szót fecsérelni a cse­peli röplabdások teljesítmé­nyére. Ha azonban azt is hozzáteszem, hogy az edző nem más, mint a Salgótarján­ból elszármazott Prouza Ottó, akkor bizonyára sokan felkap­ják a fejüket...---- 1933-ban születtem, 1946 — 47-ben pedig már a megyei I. osztályban szerepeltem, mint futballkapus — emléke­zik a harminc év előtti idők­re a későbbi kiváló röplabdá- zó. — Nem csupán gyermek­kori lelkesedés vitt a labda­rúgópályára — évekig ez a sport volt az első nálam. 1948- ban a későbbi szövetségi kapi­tány, Soós Károly meghívott próbajátékra az SBTC-be, aho­va végül egy bordatörés miatt nem mentem el. Egyébként is körülményes lett volna a le­igazolásom, mivel az NB I- ben akkoriban korengedmény­re volt szükségük a fiatal já­tékosoknak. Prouza Ottó kapuspályafu­tása itt be is fejeződött, új sportág lépett be az életébe, amely azután a mai napig ki­tölti azt: a röplabda. — Ekkor alakult meg a ZIM-nél a röplabda-szakosz­tály, amelynek játékos edzője a Bp. Építőktől hozzánk került Szaunán Szilárd lett Csak né­hány név a számomra kedves alapítók közül: Galló Miklós, Tóth-Faragó József, Kovács Mihály. Jó kis csapat jött ösz- sze. Olyannyira, hogy 1950- ben már az NB II-ben szere­pelhettünk, ahol rendszeresen a 3—4. helyen végeztünk. Így ment volna ez még na­gyon sokáig, ha 1952. májusá­ban nem utazik le Salgótar­jánba a Magyar Röplabda Szövetség akkori főtitkára, Spányik József, s nem tekinti meg az NB Il-es helyi rang­adót az üveggyár és a tűz­helygyár csapatai között. — Az emlékezetes meccs után a főtitkár közölte, hogy meghív a felnőtt válogatott keretbe. Ez a lehetőség alap­vető változást ho'zott az éle­temben, mivel két nappal az érettségi után már Budapes­ten voltam edzőtáborban. El­fogadtam a Vasas vezetőinek ajánlatát: a piros-kékekhez kértem az átigazolásomat. A fiatal játékos aligha gon­dolta akkor, hogy ilyen hosz- szú időt fog eltölteni a Vasas­ban; 1973. január 1-én kö­szönt el végleg a játéktól. 1953. tavaszán mutatkozott be a magyar válogatottban, amelynek azután 1966-ig 152- szer lehetett a tagja. Ez idő­ben minden Világversenyen ott volt, mégsem elégedett, kü­lönösen azért nem, mert húsz­éves NB I-es játékos-pálya­futása során sosem volt ma­gyar bajnokcsapat tagja! — Miért éppen akkor hagy­tam abba? Mindig szigorú vol­tam önmagamhoz. A váloga­tottságról is önként mondtam le, miként az egyesületben is én léptem vissza. A játék ugyan még ma is jólesne, de be kellett látnom, az életben más is van, ott is illenék bi­zonyítani. Negyedik éve fő­foglalkozású edző vagyok Cse­pelen. Nem feltétlenül edző­nek készültem — játékos pá­lyafutásom során folyamatosan dolgoztam a Ganf-MÁVAG-ban gyártásvezetőként. A közgaz­dasági egyetemet ugyan két és fél év után abbahagytam, en­nek ellenére megtaláltam ot­tani munkahelyemen a számí­tásomat. Talán némi nosztalgiával Is mondja ezt a sikeres ed­ző, aki nem szégyelli bevalla­ni: kissé csalódott ember. Az edzői munka mellett ugyanis mindenki gondjával-bajával is kell foglalkoznia, ami roppant idegölő tevékenységet jelent számára. Ennek ellenére csi­nálja, mert nagyon szereti sportágát. Azt a röplabdát, amelyben számottevő változá­sok zajlottak le az elmúlt húsz évben, miközben Magyar- ország férfiválogatottja saj­nálatosan hátrébb szorult az élvonalból. — A leglátványosabb fejlő­dést ütőerőben tapasztalhat­tuk. Húsz évvel ezelőtt vi­szont sokkal magabiztosabb labdakezelés jellemezte az él­mezőny játékosait. Régen a nagy, kiemelt labdákkal ope­ráltak, ma a japánoktól átvett szúrt labdákat is alkalmazva összvér-stílus alakult ki. Egy biztos: a röplabda további népszerűsödése várható, mi­ként a játék színvonala is to­vább fog emelkedni. Jól lát­hattuk ezt a szovjet—lengyel férfidöntőn is az olimpián. Prouza Ottó' egy pillanatig sem kételkedik abban, hogy Magyarországnak rövidesen ismét komoly férfi röplabda­válogatottja lehet. — Meggyőződésem, hogy egyéves kemény munkával is­mét felzárkózhatnánk. Itt az 5—8. hely valamelyikének megszerzésére gondolok a jö­vő évi EB-n. A rendelkezésre álló játékosanyaggal ez a terv nem rózsaszín álom. Az más kérdés, hogy nálunk a röplabdát — a kosárlabdához hasonlóan — „leírták” az ille­tékesek. Ilyen alaphangulat­ban kétségkívül nehezebb a bizonyítás.., AZ EGYKORI SALGÓTAR­JÁN! JÁTÉKOSNAK min­denesetre kellemes gondjai vannak, hiszen csapata min­den bizonnyal fölényesen megnyeri az 1976. évi magyar bajnokságot. A néhány nap múlva esedékes hatodik, egy­ben utolsó forduló után min­denesetre sokkal több ideje lesz, egy ideig nem parancsol majd neki a versenynaptár. A holtidényben sokkal gyakrab­ban ülnek úgy autóba, hogy irány: Salgótarján! Jocha Károly Oho» hi» gyakorlatok Ülünk az irodában, állunk a munkapad mellett és egy­szerre csak érezzük, hogy el­fáradtunk. Mit tesz az okos ember ilyenkor, aki nem el­lensége egészségének? Elvégez néhány egyszerű kis tornagyakorlatot és máris fel­frissülve folytathatja munká­ját. Például, ha az embernek el­fárad a nyaka, nekidől a szé­ke támlájának, egyenesen tartva törzsét és leejti állát, ■hogy az érintse a mellkasát. Azután elengedi arcának iz­mait (mert ilyenek is van­nak), , és ellazulva, lassan először jobbra fejkörzést vé­gez. Lehetőleg az orron ke­resztül lélegez, azt is üteme­sen. Amíg köröz, nem lélegez, csak a kis pihenők alatt. Fel­váltva jobbra és balra végez­zük a gyakorlatot. A sok odafigyelésben elfá­rad még a szemünk is. Ilyen­kor üljünk nyugodtan, há­tunkkal a szék támlájának tá­maszkodva, s lazítsuk el egesz testünket. Hunyjuk le sze­münket anélkül, hogy erővel zárnánk a szempilláinkat. Szá­moljunk magunkban lassan tí­zig, majd nyissuk fel szemün­ket. Néhányszor ismételjük meg. Elfárad a lábunk is, külö­nösen ha munkapad vagy gép mellett kell huzamosan áll­dogálnunk. Erre az esetre a következőt ajánljuk: üljünk egy (lehetőleg támla nélküli) székre úgy, hogy csak lábuj­junkkal érinstük a földet. Emelkedjünk sarokra, majd ereszkedjünk vissza lábujj­hegyre, s váltakozva ismétel­jük ezt a gyakorlatot. Ha a kezünk fárad el, akkor masszírozzuk meg erőteljesen az ujjakat a hüvelykujjtól kezdve a kisujjig, utána pedig masszírozzuk meg a kézfejün­ket. Néhányszor ismételjük. SPORT Lőtéravatás Salgótarjánban Salgótarjánban a városi ta­nács lövészklubja nem régi múltra tekint vissza. Ennek ellenére a lelkes tagsága jó­voltából mintegy 60 ezer fo­rintos költséggel 10 lőállásos lőteret építettek a Papp-tag- ban. Az MHSZ-klub a fegyve­res erők napja alkalmából avatta a lőteret, amikor ver­senyt rendeztek a Volán, a síküveggyár és a zagyvarónai lövészklub bevonásával. Az avatóünnepségen a tár­sadalmi munkában élenjárók közül 3 főnek nyújtották át az MHSZ megyetitkára által adományozott plakettet. A versenyt két számban — kis­puska, pisztoly — rendezték meg. Kispuskában a férfiaknál ez volt a sorrend: 1. Radics (St. Volán) 176, 2. Kömyei (St. Síküveggyár) 175, 3. H,udák (St. városi Tanács) 174 kör­egység. Pisztolyban: 1. Radics (St. Volán) 124, 2. Forgó (St. városi Tanács) 77, 3. Angyal (Zagyvaróna) 70 köregység. A női kispuskás lövészeiben: 1. Oláh (St. Síküveggyár) 145, 2. Szabó (St. Volán) 119 kör­egység. Csapatban: 1. Sík­üveggyár 502, 2. St. Volán 490, 3. St. városi Tanács 467 kör- .egység. A helyezettek tárgy- és oklevélj utalómban része­sültek. (íjra vereség1 idegenben Szegedi EOL—SBTC 4-2 (2-1) Szeged, Tisza-parti stadion, 5000 néző, v.: Hámori. SZEOL: Nagy — Kádár, Egervári, Forgács V., Tóth, — Hojszák, Birinyi, Zámbori — Kozma, Kőműves, Jernei. Ed­ző: Himmer István. SBTC: Szűcs — Miklós, Kmetty, Var­ga, Tóth — Földi, Répás, Básti — Szoó, Márta, Jeck. Edző: Dávid Róbert. A SZEOL kezdte a játékot. Az első lövést Jernei küldte kapura, Szűcs azonban vé­dett. A másik oldalon Jeck keresztlabdájáról maradtak le a tarjáni csatárok. Az 5. percben Hojszák Jernei elé sarkalta a labdát, majd Kő­műves a 16-oson álló Birinyi elé játszott. A középpályás lövése a jobb alsó sarok mellett zúgott el. A szegediek átvették a játék irányítását — az SBTC beszorult — és a 10. percben megszerezték a vezetést. Zámbori Jerneihez adott. A szélső pazar labdával ugratta ki Kőművest, aki a lesre ját­szó tarjáni védők között ka­pura tört, majd a kifutó Sziics fölött a léc alá lőtt. 1—0. (Az akciónál Miklós bentra­gadt, így a lestaktika már a 10. percben megbosszulta ma­gát.) Továbbra is lendületben ma­radt a SZEOL, sőt két perc múlva növelte előnyét. Kozma botladozott a labdá­éra jának mutatója, amikor a csereként beállt Hegedűs meg­szerezte a SZEOL harmadik gólját. Zámbori tört előre, majd 20 méterről lövésre szánta el magát. A rosszul eltalált labda Vargáról balra perdült és a berobbanó Hegedűs a hosszúsarokba bombázott. 3—1. Lendületben maradt a sze­gedi csapat. Előbb Hojszák, majd Hegedűs nagy lövését védte Szűcs. Az 54. percben újból a hálóban táncolt a lab­da. Jernei a jobb oldalról vég­zett el egy szögletrúgást, ka­pu elé csavarta a labdát, azt Kozma fejjel megcsúsztatta, majd Birinyi ugyancsak fejjel a jobb alsó sarokba továbbí­totta. 4—1. Ezekben a percekben szinte ellenállhatatlanu1 játszott a SZEOL, míg a tarjániak min­den elgondolás nélkül, szét- esően. A 70. percben Répás helyé­re Horváth állt be, s a követ­kező percben büntetőhöz ju­tott a vendégcsapat. Jeck cselezgetett a 16-oson belül, majd átesett a szerel­ni készülő Zámbori lábán. Hámori játékvezető a 11-es pontra mutatott. Jeck futott a labdának, s a bal felső sa­rokba lőtt. 4—2. A SZEOL ezen a találkozón A tarjáni csapatban a két szélsőhátvéd játszott nagyon gyengén, a középpályások pe­dig igen „öregurasan”. Elöl egyedül Jeck volt veszélyes. A tartalékok mérkőzésén: SZEOL—SBTC 2—1. Bagaméry László A forduló további eredmé­nyei: Vasas—Rába ETO 5—0 (3—0), Csepel—DVTK 1—0 (0—0), Tatabánya—Ferencvá­ros 1—1 (0—0), ZTE—Újpesti Dózsa 1—5 (0—1), Haladás— Dorog 4—0 (3—0), Békéscsaba —Dunaújváros 4—0 (3—0), Bp. Honvéd—Videoton A—0 (0—0), MTK-VM—Kaposvár (a talál­kozót szerdán játsszák). A bajnokság állása: 1. Ü. Dózsa 11 9­1 36-15 18 2. FTC 11 7 3 1 29- 9 17 3. Haladás /II 8 1 1 23-11 17 4. Bp. Hon véd 11 6 2 3 14-14 14 5. Vasas 11 6 1 4 27-17 13 6. Békéscsaba 11 4 5 2 18-13 1>3 7. ZTE 11 5 2 4 15-13 12 8. Tatabánya 11 5 1 5 17-18 11 9. Videoton 11 5­6 27-19 10 10. Kaposvár 10 3 4 3 12-14 10 11. DVTK 11 5­6 12-19 .10 12. Rába ETO 11 4 1 6 14-20 9 13. SZEOL 11 3 3 5 12-26 9 14. Dunaúj város 11 3 2 6 13-20 8 15. MTK-VM 10 3 1 6 14-17 7 16. SBTC 11 3 1 7 14-26 7 17. Csepel 11 2 2 7 10-20 « 18. Dorog 11 1 3 7 7-23 5 val a jobb oldalon, majd egy minden csapatrészében felül­irillatncnrn»« aoaIIaI IvAncnnén ^ múlta ellenfelét. Már az első villámgyors csellel becsapta a kitámadó Kmettyt, kapu elé kanyarított, és Hojszák az ötösön előrevetődve a tehetet­len Szűcs mellett a bal alsó sarokba fejelt. 2—0. A Stécé védelme ezekben a percekben hibát hibára hal­mozott. A 25. percben Koz­ma teljesem egyedül tört ka­pura. A felfutó Kőműves elé játszott, aki Kmettytől Szo­rongatva nem tudott a háló­ba találni. Óriási mezőnyfö­lény ben játszottak a hazaiak! A 32. percben Birinyi a 16- oson álló Kozma elé tálalt. A szélső nem tudta átvenni a labdát és odalett a nagy helyzet. A 37. percben vezet­te első támadását az SBTC, és azonnal — igazi nagy po­tyagóllal — szépített. A jobb oldalon felfutó Szoó váratlanul kapura lőtt. Nagy István rosszul nyúlt a lab­dához, az Básti elé pattant, akinek sarkáról aztán a jobb felső sarokba hullott a labda. 2—1. Újból nyílt lett a küzdelem, s a 43. percben akár ki is egyenlíthetett volna az SBTC. Básti szabadrúgást végzett el, a szegedi 16-ossal egymagas- ságban. A /belőtt labdára Márta érkezett és két lépés­ről a jobb kapufa mellé he­lyezte a labdát. Szünetben mindkét csapat cserélt. A 'Szegednél Kőmű­ves helyére Hegedűs állt, a tarjániaknál Földit Loch vál­totta fel. Kezdés után az 50. másodpercre ugrott a stadion tíz perc után látszott, hogy csupán a gólkülönbség lesz kérdéses. A SZEOL-ban Biri­nyi volt a karmester, kitű­nően játszott, gólt is szerzett. A XII. fordulóban, október 30-án: Honvéd—Haladás, SZEOL—Rába ETO, DVTK— Dunaújváros, Tatabánya— Dorog, Vasas—Békéscsaba, Kaposvár—Ü. Dózsa, Csepel —Videoton, FTC—ZTE, SBTC —MTK-VM. Az aranyjelvény közelében — Végül is tartottad. Kurls ' Nándor, a Bgy. SE 17 éves atlétája az egyesület egyik legeredményesebb spor­tolója. A gyarmati klűb 10 olimpiai pontjából 6-ot ő szer­zett súlylökésben és diszkosz­vetésben elért eredményével. — Mi volt az év célkitűzé­se? — kérdeztük a fiatal atlé­tától. — Az aranyjelvényes szint teljesítése és két bajnokság a két dobószámban az országos ifjúsági bajnokságon. — Sokat dolgoztál egész év­ben? — Mondhatom, igen. Heti négy edzéssel kezdtem az ala­pozást. Ügy éreztem, jól sike­rült. Igen gyorsan jöttek az eredmények már az alapozás­nál, úgy,, hogy egy kicsit meg is ijédtem, hogy a formát nem tudom tartani. — Aggodalmam felesleges­nek bizonyult. Sorozatban dön­töttem meg a megyei ifjúsági csúcsokat súlylökésben és disz­koszvetésben. Súlyban az or­szágos vidéki bajnokságon 15.06-tal — megyei ificsúcs- csal — aranyérmet nyertem. A diszkoszról nem szívesen be­szélek, mert csak a hatodik helyezést sikerült elérnem. Részt vettem Győrben az olimpiai reménységek verse­nyén. — Itt is tovább javítot­tam- a megyei ificsúcsot. Minden esélyem megvolt, úgy érzem, hogy nyerjek az or­szágos bajnokságon. — Beszélj erről a verseny­ről. — Mindkét dobószámban ne­gyedik lettem, s ezt kudarc­nak tartom. Nagyon el voltam keseredve, mert nem sikerült az aranyjelvényes szint eléré­se sem. Pedig úgy érzem, min­dent megtettem, nagyon sok munkám van az eredmények mögött. — Most mi a célod? — Ugyanaz, mint volt: mind­két dobószámban elérni az aranyjelvényt és jobb helye­zést szerezni, mint tavaly. Ez atlétikában, egyébként ké­szülök az érettségire — mond­ja Kuris Nándor. A Balassi Gimnázium negyedik osztályos tanulója, négy éve atlétizál. Edzője: Poór Péter. Ha nem is sikerült az idén az arany­jelvény és a két első hely, szorgalmát ismerve biztosan nem marad adósa egyesületé­nek. F. G. Munkahelyi testnevelés 3 aktív pihenés A Budapesti Ruhaipari Vál- ni — mindenki igényli a test-' lalat jánosaknai üzemegységé- mozgást. Másik képünkön fe- ben 1972-től rendszeresen vég- hér köpenyben a fogtechnikai zik a munkahelyi testnevelést vállalat salgótarjáni telepé- a dolgozók. Az üzemi Vörös- nek dolgozóit látjuk. Hat éve kereszt lelkes aktivistái nagy tornásznak munka közben — türelemmel magyarázták in- ha az idő engedi, a szabadban duláskor a dolgozóknak az végzik a gyakorlatokat, üzemi torna hasznosságát. Ma már nem kell senkit meggyőz- Kép és szöveg: Sturman Béla ■■IBI1B—I NÖGRÁD — 1976- október 24., vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents