Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)
1976-10-22 / 250. szám
Szécsényben jártunk Ifjúsági páriámért Nem tudtuk, miről szólha Különösebben nem kell arról beszélnünk, mi a jelentősége a most folyó ifjúsági parlamenteknek. A munkahelyi demokrácia e fórumának célja, feladata a világon másodikként megszületett ifjúsági törvény határozatainak megvalósulásáról, az ennek alapján készült intézkedési .tervek alakulásáról való számadás. Az .adott munkahelyek legmagasabb szintű vezetői beszámolnak az elért eredményekről, a hiányosságokról és természetesen az előttük álló feladatokról. A fiatalok hozzászólásaikban elmondják véleményeiket, javaslataikat, észrevételeiket. A jogok és kötelességek összhangjában ma már egyre több szó esik a két évvel ezelőtti ifjúsági parliam,-nlekkel ellentétben a kötelességekről. így az ifjúsági fórumoknak két alapvető feltételnek kell eleget tenniük. Az egyik: a tartalmas és minden részre kiterjedő beszámoló. A másik: aktív, őszinte és javaslat- tevő hozzászólások a fiatalok részéről. Az érsekvadkerti Magyar— Cséhszlovák Barátság Termelőszövetkezet hétfőn megtartott ,.parlamentjén” feltűnően gyér volt a részvétel. A meghívott hetvenkét fiatalból mindössze tizenhárom KISZ- tag és öt-hat harminc éven aluli dolgozó ment el! Ez rányomta bélyegét az egész fórumra. A gondosan elkészített be- számalót, melyet HaLaj Ignác, a .termelőszövetkezet általános elnökhelyettese terjesztett elő, nem követték a várt hozzászólások. Felszólalások ugyan voltak, de ezek egy közepe® színvonalú KlSZ-gyű- lésen sem állták volna meg a helyüket. A szervezeti életben tapasztalható érdektelenségről, passzivitásról esett szó. Mint később kiderült, a fiatalok azt sem tudták, hogy miről beszélhetnek a parlamenten ! Szervezetlenség, elő- készületlenség volt a jellemző. Mivel magyarázható a sikertelenség, érdektelenség — kérdeztük a fiatalokat a fórum befejezése után. Sokan így vélekedtek: „Ha lesz ital, jövünk, ha nem, akkor maradunk”. Nem vették komolyan a parlamentet, ezért voltunk ilyen kevesen — mondta Szabó János vezetőség« tag, alapszervezeti szervező titkár. — Azt hiszem, a vezetőség is hibás abban, hogy elmaradtak a megfelelő hozzászólások, mert gondok és problémák vannak — szólt közbe Szabó Péter állattenyésztő. Hiányzott a parlamentet megelőző KISZ-gyűlés, ahol közösen megbeszélve összegyűjtöttük volna azokat a kérdéseket, javaslatokat, melyekről nap mint nap szó esik a munkahelyeken. Malatinszky Jenőné, a termelőszövetkezet KlSZ-alap- szervezetének titkára röviden így vélekedett: — Ezt a mai estét nem nevezhetjük parlamentnek, de főképp nem ifjúságinak. Tájékozatlanok voltunk, nem tudtuk, miről beszélhetünk, szólhatunk... A parlament Zsiga László szakmunkást választotta a termelőszövetkezet egyik küldöttévé. Miről lehet ezek után beszámolni a felsőbb szintű fórumon — kérdeztük. — Azt hiszem, kellő felkészültséggel, a kérdések, észrevételek összegyűjtése után bőven lesz mit mondani. E rövid beszélgetésből is kitűnt: a fiatalok érzik, tudják a gondokat, problémákat. Mégsem tették szóvá, nem mondták el. És hogy miért? A választ is megadták. . (békési) Posta Karancsságon Hamarosan költözködnek Emléktúra Régi, közel száz esztendős épületben található Karancs- ságon a postahivatal. Előtte kis rózsaszínű házikó. Szorosan tapadva a nagyobbhoz. Harsányi Margit hivatalve- eető már régi postás. Erre mindig bü3*ke vagyok. Szeretem a hivatásomat. Több évtizede csinálom, és nerh untam meg. Persze, az emberek többsége úgy gondolja, hogy amikor elveszem a pénzt, levelet, vagy beírok a takarékkönyvbe, ezzel el is intéztem. Pedig az igazi munka csak ezután kezdődik. Szirákon lett postáskisasz- szony Harsányi Margit. Az ott* töltött évek után végleg Karancsságon telepedett le. — Mindenkit ismer a faluban? — Nyugodt szívvel mondhatom, hogy igen. Tudja, a postán mindenki megfordul. A kicsi gyerektől kezdve egészen az öregemberekig. Sok titoknak tudója a hivatalvezető. Nemcsak „szakmai” dolgokra gondolok. Akadnak, akik külön megkérnek: „Jaj, Margóka, ha levelem jpn, nehogy kiküldje. Senkinek oda ne adja rajtam kívül...” Az élet sokszínű, ilyen is előfordul. Harsányi Margit ismeri a posta csínját-bínját. Minden bizonnyal ezért küldték Ka- rancsságra tanulni Imre Anna pilinyi kislányt, aki érettségi után e hivatást választotta. Három hónapja postáskodik. Karancsságon már sokat tanult a szakmából. A karancssági hivatal né- hányi héten belül szép, új épületbe költözik. Már csak kisebb javítások hiányoznak és megnyílik az új posta. Akkor pedig már nem lesz szükség a régi telefonközpontra, amely oly sok évet kiszolgált Karancsságon. Néhány évtizede még Ságújfalu és Nóg- rádmegyer is innen kapta a postáját. Szalmatercs ma is ide tartozik. A hivatalvezető. Harsányi Margit pedig nagyablakos, szép helyiségből kérdezheti: — Tessék kérem, mi tetszik? (E. Cs.) Karancsberénybe Vasárnap délelőtt rendezi meg a KISZ salgótarjáni városi bizottsága az MHSZ városi vezetőségével közösen Salgótarján fiataljai részére a Nógrádi Sándor emléktúrát. A találkozó célja: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára való politikai felkészülés, továbbá túrákkal, egyéni és csoportos versenyekkel az „Edzett ifjúságért” mozgalom követelményeinek teljesítése. A délelőtt tíz órakor kezdődő találkozó gazdag és színes programmal várja a fiatalokat. A megemlékezés után a Pénzügyi és Számviteli Főiskola salgótarjáni tagozatának irodalmi színpada tart előadást, melyet játékos versengések, ügyességi próbák követnek. Hat asszony egy brigádban Röpke brigádértekezlet kellős közepébe toppantunk. Mosolygós arcok, közbeszólások, fontos mondókák, vidámsággal, nevetéssel körítve. Ahol hat asszony összeül, nem is lehet másként- Pontosabban hét, mert „villámlátogatásra” megérkezik a segítő Hegedűs Ferencná is. A kis közösség ' a szécsényi 16-os számú kötöttárubolt Há- mán Kató brigádja. Szocialista brigád- ez év márciusában nyerték el a ráegtisztelő rangot. Azóta is nagyon igyekeznek- Tudják, látják a vevők, hogy itt nem akármilyen kollektíva, hanem szocialista brigád dolgozik- Ez pedig kötelez. Sümegi Jánosné a brigádvezető. Meséli a megalakulás történetét: — Két évvé] ezelőtt döntöttünk, hogy megpróbáljuk a egy idő után az ember vérévé vá'ik... Van a dologba valami, mert hasonlóképpen vélekedik Tauner Józsefné is. Fiatalasszony, kétéves a kisfia. — Egy esztendőt voltam otthon, a gyerek mellett- Aztán kívánkoztam vissza. Társasházban lakunk, a négy fal között egyedül éreztem magam. A gyerek körül elvégeztem, megcsináltam az otthoni munkát- Aztán arra gondoltam. mi lehet a boltban- Mondtam egyszer a férjemnek, visszamegyek dolgozni. Hiányzik a közösség, a megszokott légkör- Egyetértett velem: — A gyerek? — Bölcsődében van. Reggel én viszem, délután a férjem hozza, mert ő ér hamarabb haza. Jól bírja a bölcsődét, szeret járni, ezzel nincsen A brigádvezető éve dolgozom itt, az üzletben-' Jövőre elkezdem a boltvezetői tanfoiyamot. Éva a bolt nettje. Itt volt szakmunkástanuló, egy esztendeje kapta meg a szakmunkás-bizonyítványt. Előtte a jövő. Igaza van, miért ne tanulna tovább? Mati Istvánná, a legrégebbi dolgozó- Huszonhat esztendeje szolgálja ki a vásárlókat, rakja eléjük a pulóvereket, fehérneműt, harisnyát- Ebben a boltban..— A vállalattól megkaptam a jubileumi pénzt. Sajnos, éppen kórházban voltam. De a névnapomon meglátogatott -a brigád. Hoztak virágot és csokoládét. Meg vidámságot, jókedvet magukkal. Szeretem az állandóságot- Jó így együtt dolgozni. Megbeszéljük a gon. dókat, bajokat. Sokszor jólesik elmondani- Régóta vágyóig itt, ismerem a különbséget. Jó a szellem, és egy munkahelyen ez fontosBaranyi Istvánná Endrefal- váról ment Szécsénybe lakni- Két gyermek édesanyja. Be. illeszkedett a brigádba, és a közösség is befogadta. Cjabb ötletek, közös programok szervezése kerül szóba a brigádtanácskozáson. — képek: kulcsár — szocialista címet megszerezni. A szécsényi ÁFTSSZ-jnél ekkor már több hasonló brigád dolgozott. Gondoltuk, nekünk miért ne sikerülne?! összedugták a fejüket. Nevet kerestek. Közös elhatározással döntöttek, Hámán Kató nevét választották. Valamennyien szfvvel-lé- le-kkel kereskedők. Sümeginé még a Népbolt-cégnél kezdte valamikor. Dolgozott élelmi, szerboltban, volt vendéglátós, aztán háztartási üzletbe került. Jelenleg boítvezető-he. lyettes— Az irodában ki sem bírnám. Nem nekem találták ki- Emberek között lenni, beszélgetni, segíteni a vásárlásban, ezt szeretem, örül a szívem, ha látom, hogy egy-egy vevő a neki legjobban illőt viszi. Ügy mondják, a kereskedés gondunk. Sokan azért mennek vissza a gyermekgondozási segély lejárta előtt, mert a fizetés és a segély között különbség van. A pénz pedig főként a fiatal házasoknak kell. Az én esetemben nem ez volt a döntő szempont, mert ha a bölcsődei díjat is beleszámítom, nem marad olyan sok- Nekem elsősorban a munka, a mindennapi rendszeres tevékenység hiányzott. Lehoczki Éva Pilinyből jár naponta árusítani. Közelebb van a falujához, mint ha Salgótarjánban dolgozna— Otthon nem talált helyet? — Nálunk csak vegyesbolt van- Én viszont a ruházati szakmát szeretem. Nem cserélnék semmi pénzért. Négy — El ne feledkezzünk az „egyetlen” férfiról. A boltvezető, Vitovics László is bn- gádtag. Jelenleg jutalomüdülésen van a Szovjetunióban — figyelmeztetnek az asszonyok. Sztrémi Józsefné pénztáros, a tiszteletbeli tag- Egyelőre még „tartalék”. Nemrégiben jött ide dolgozni, jól érzi magát- Reméli, hogy nemsokára ő is „Hámánkaíós” lehet. Ennyit a bolti szocialista brigádról. Dicsérik őket az ÁFÉSZ-központban- Az asz. szonyok pedig igyekeznek mindenben eleget tenni a vállalásnak. Vezetik a brigádnaplót, közösen járnak szín. házba, társadalmi munkára és szórakozni. Még Hollókőbe is elutaztak a palócnapra. Nem utolsósorban pedig tanulnak. A boltvezető- a helyettese is. Mindenkinek van szakképesítése ugyan, de úgy tartják, tanulni fontos, és soha sem késő.., Csatai Erzsébet Harsányi Margit a telefonközpont „titkait’; magyarázza. CSEPPECSKÉK SZOLGÁLTATÁS A szécsényi járási Népi Ellenőrzési Bizottság egyilc jegyzőkönyvében olvastam, hogy mikor nem kerül jogviszonyba a szolgáltató vállalat ügyielével. Mikor is? Egy varsányi asszonyka tranzisztoros rádióját a helyszínen levő műszerésznek adta át, aki a GELKA szécsényi kirendeltségének alkalmazottja. A javítás elhúzódott. Annyira, hogy amikor a tulajdonos szóvá tette: közölték vele, hogy a javítás nem állna arányban a rádió forgalmi értékével. Ugyanis, mint kiderült, jó- néhány alkatrész hiányzott a rádióból. Az asszony bizonygatta az átadáskor még benne volt. A műszerész az ellenkezőjét. S aztán bebizonyosodott, hiába is erősködne a rádió átadója. Azzal, hogy a műszerésznek nyújtotta át javításra a szerkezetet, kihagyta számításából, hogy nem jött létre közötte és a GELKA között a jogviszony. Ugyanis a rádiót az ügyfél- fogadónak kellett volna kezébe adni. Így legfeljebb polgári peres úton keresheti igazát! Az is tény viszont: a műszerész sem adta át az arra hivatott személynek, s munkalapot sem állítottak ki róla! A kérdés, hogy vajon mulasztásáért (ami vitathatatlan) felelősségre vonták-e? S mindjárt melléje egy másik példa. A salgótarjáni pavilonsor órajavító részlegében a garanciális javításra leadott óra átvételekor nem nyújtottak át semmiféle elismervényt. Még arra sem hívták fel az ügyfél figyelmét, hogy ha majd jön az órájáért, hozza magával a garanciáról szóló jegyet. De kérték! Vajon honnan döbbenhetne rá a szolgáltatást igénylő a szokásos eljáráira? LABIRINTUS A pásztói vasútállomáson könnyű helyzetben van, aki menetjegyet szeretne váltani. Mert mindjárt ott az első ablaknál a tábla: „Jegykiadás a másik ablaknál”. Tehát nem a forgalmi irodában, nem is a trafikban. Aztán a másik ablaknál még egy felirat: „Jegykiadás a szemben levő ablaknál”. Az ember úgy érzi magát, mintha a mitológiabeli labirintusba került volna. Néz a szemben levő ablakra, azaz csak nézne, mert ajtó ékeskedik ott. Azon is egy tábla: „Magánlakás”. Aztán ujjongás, mert tényleg van egy ablak valahol, ahol a jegyet adják. Tessék mondani, nem lehetne egyszerűbben? Például a bejárattól az igazi pénztárablakig kihúzni egy Ariadné-fonalat, s arra egy táblát: „Tessék a fonalat felgombolyítani, a vége a pénztár!” Csak ott nehogy egy másik gombolyag legyen! VACOGOK Napokon keresztül nyolc- van-kilencven kisgyermek I didergett a salgótarjáni Ke- merovo-körúton nemrégiben átadott óvodában. A fűtési idény október 15-én kezdődött, de a picinyek még 19- én reggel is vacogtak. Az óvónők óvták, öltöztették, tornásztatták őket. Honnan is tudhatták volna az ember- palánták, hogy felnőttek hanyagsága okozta irigylésre nem méltó helyzetüket. Az illetékesek egyszerűen elfeledkeztek róla, hogy az új óvodát fűter\i illenék! A városi tanács az ingatlankezelőt bízta meg a fűtés biztosításával (bár nem a vállalat tulajdonában van az épület). Az IKV szakemberei, miután néhányszor rájuk szóltak, siettek fűteni a gázkazánt. Ök rugalmasak voltak, hiszen tervdokumentáció, üzembe helyezési eljárás, próbafűtés nélkül is szolgáltatják a meleget, míg a háttérben tart a tárgyalás a végleges megoldásról. Hát ezért vacogtatok napokon át gyerekek! Sz. Gy. NÓGRÁD - 1976-október 22., péntek Ő