Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)
1976-10-21 / 249. szám
Nemzetiségi lakosságunk művelcÁdése (II.) Eredmények és gondok Nem utolsósorban a népfrontbizottságok tevékenysége folytán ma már olyan közvéleményről adhatunk számot, amely a nemzetiségi községekben is mindinkább ösztönöz a kulturális értékek elsajátítására. Nemzetiségi községekről lévén szó, ehhez elengedhetetlen az anyanyelv ismerete és pontos használata. Többek között, ezért is van olyan hatalmas szerepe az anyanyelvi oktatásnak. Hogyan állunk jelenleg? Nemzetiségi nyelvet .oktató óvoda működik NézsánJ Te- rényben, Galgagután, Lucfal- ván, Sámsonházán, Keszegen és Berkenyén'. Az anyanyelvi oktatásra Nógrádon és Felső- petényben is van igény. Az óvodák anyanyelvi oktatása Sámsonháza kivételével megfelelő. Nemzetiségi nyelvoktatás 14 iskolában folyik megyénkben, tizenkettőben szlovák, kettőben német nyelvet tanulnak a diákok. A múlt tanévben Berkenyén szünetelt az anyanyelvi oktatás, nevelő hiányában. Ugyancsak az adatokhoz tartozik, hogy megyénkben a nyelvoktatás a múlt tanévben 49 csoportban, 926 tanuló részvételével folyt. A korábbi évekhez viszonyítva a tanulócsoportok és a tanulók száma valamivel csökkent, ez az iskolák körzetesítésének következménye. Ennek ellenére az a tapasztalat, hogy a nyelvoktatás folyamatosságát a körzetesítés nem zavarja. A gondok között talán a legégetőbb, hogy nem mindig sikerül a megfelelő szakemberek biztosítása. Ez a nemzetiségi nyelvoktatásra is kihat, de természetesen a nemzetiségiek körében végzendő köz- művelődési tevékenységben is érezteti esetenként hatását. A közművelődési bizottság ülésén is elhangzott, hogy például a megyénkben szlovák nyelvet tanító 17 nevelő közül nyolcnak nincs képesítése, bár jól beszélnek szlovákul. E tekintetben — a körzetesítés következtében — Lucfalván javulás van. A megoldás? Középiskoláink közül szlotsák nyelvoktatás a rétsági gimnáziumban folyik. Jó lenne, ha a csaknem harminc tanuló közül néhány nemzetiségi szakos pedagógiai főiskolára menne. Többek között ez is enyhítené a szakembergondot. Ez egyébként nem újkeletű igény, kívánatos volna további erőfeszítéseket tenni megoldása érdekében. Hiszen a személyi feltételek további javulása kedvezően befolyásolná nemcsak közvetlenül a nemzetiségi nyelvoktatást, hanem közvetve az egész nemzetiségi közművelődést is. Fontos szerepet töltenek be az anyanyelv iránti igény felkeltésében azok a klubok, szakkörök, amelyek létrehozását a népfrontbizottságok kezdeményezték. A jövőben azonban szükség volna arra, hogy ezek működése javuljon, az itt zajló munka színvonala emelkedjen. (Egyébként, az itteni gondok is részben ösz- szefüggnek a nemzetiségi nyelvoktatás meglevő nehézségeivel.) A nyelvművelés újabb formái közül a tájékoztató olyan szakköröket említett (szabás- várrás, főzés stb.), amelyekben nyelvművelés is folyik, a résztvevők foglalkozás közben beszélgetnek egymással, a társalgásokat pedig igyekeznek úgy irányítani, hogy mód lelegyen az irodalmi nyelv megismerésére, illetőleg gyakorlására. A nemzetiségi községek köz- művelődési tevékenységében kiemelkedő szerep jut a hagyományok ápolásának. Ennek formái közül az öntevékeny művészeti csoportok, pávakörök, népi énekkarok, tánccsoportok, zenekarok a legeredményesebbek. Vannak közöttük kiemelkedő csoportok, például a bánki népi együttes, amelynek műsoráról 1974-es csehszlovákiai vendégszereplésük alkalmával a csehszlovák tv felvételt készített. A né- zsai, legéndi menyecskekórusok az országos döntőben első és második helyezést értek el. Az erdőkürti pávakör is országosan ismert. Mindez jó alapot teremt arra, hogy a jövőben további eredmények szülessenek. Ehhez a műsorpolitika további finomítására is szükség van. A nógrádi nemzetiségi nap évről évre kiemelkedő politikai és kulturális eseménye megyénknek. Ez a rendezvény az évek során mindinkább komplex eseménysorozattá vált. Nem szóltunk még a könyvtári tevékenységről, a nemzetiségi honismereti és helytörténeti munka még meglevő gondjairól. Például az Olvasó népért mozgalom a nemzetiségi községekben csak kezdeti eredményeket hozott. Fokozni kell az olvasási kedvet, s tovább kell növelni az érdeklődést a nemzetiségi kiadványok és sajtó iránt. A nemzetiségi szövetségekkel az együttműködés eredményesen alakult, e szövetségek nagy segítséget nyújtanak a nemzetiségi lakosság körében végzett kulturális munkához. Az összegezés igénye nélkül jegyezhetjük meg: társadalmi fejlődésünk jelen szakaszában kedvezőek a feltételek ahhoz, hogy az életmód alakulásával szoros msz- szefüggésben tovább növekedjen megyénk nemzetiségi lakosságának műveltségi színvonala, nemzetiségi politikánk szellemében. T. E. (V égé). Mai tévéajánlatunk 20.55: EGYETEM A KÉPERNYŐN. Üj közművelődési sorozat indulását, a Televízió Szabad- egyetemének célját, témáit ismerteti ez a bevezetőnek szánt adás. A 41 részes sorozat először „A változó világegyetem” címmel a Föld, az élet kutatásával kapcsolatos eredményeket ismerteti a tudományok népszerűsítéséhez jól értő előadók közreműködésével. A változó világegyetem, az anyag, a tér, az idő, a gravitáció, a galaxisok, a világűr szerkezetének kutatási eredményeit és lehetőségeit részletezi. A sorozat az anyag fej'ődéstörténe- tét dolgozza fel. ezen belül három fő témakörrel, a világegyetem, a Föld és a földi élet kialakulásával, változásaival, fejlődésével foglalkozik. A Tv Szabadegyetem minden vasárnap 16.50 perces kezdettel jelentkezik. Zágrábban a Főnix A salgótarjáni József Attila megyei Művelődési Központ Főnix bábegyüttese, amely a kazári hagyomány- őrző együttessel annyi szép sikert aratott helyi és országos fórumokon október 24-től a jugoszláviai Zágrábban vendégszerepei. A salgótarjáni bábosok legutóbb a pécsi nemzetközi bábjátékos fesztiválon arattak kiemelkedő sikert Vujicsics Tihamér Az Árgyélus királyfi című többtételes kompozíciójukkal. Zágrábban a nemzetközi eszperantó bábfesztiválon vesznek részt, amelyre a felkészülést — eszperantó nyelven már csaknem egy hónappal ezelőtt elkezdték. Megkezdődött a színházi évad Salgótarjánban. Rangos előadásnak lehettünk tanúi kedden este, amikor a szolnoki Szigligeti Színház előadásában bemutatásra került Federico Garcia Lorca: Bernarda Álba háza című tragédiája. Főszereplőként Horváth Teri, a jelentősebb szerepek egyikében Miklós Klári lépett színpadra. — kép: kulcsár — Bukovinából Baranyába került székely párnafej (Somberek). Baranyai (magyar, német és dél szláv) keresztszemes hímzések Balassagyarmaton Még látható a Gyapjúszőttesek és -szőnyegek Baranyából című vendégkiállítás a Palóc Múzeumban, s máris újabb bemutató készül a fenti címmel az alagsori kamarateremben (mindV'-éc kiállítás november 7-én tekinthető meg utoljára!). A soknemzetiségű déli megye változatos népi kultúrájának sok érdekességét szemléltetik és bizonyítják a keresztszemes hímzések is, melyek az azonosságok mellett ékesen dokumentálják a palóc keresztöltéses hímzésektől eltérő motívumokat is —, hogy az itt ismeretlen tárgyakról (például Dráva menti horvát főkötő — pocelica) ne is beszéljünk. A ma nyíló kiállításon ugyanekkor divatvetítéssel kísért előadásban kívánjak ismertetni Baranya keresztszemes hímzéseinek sajátosságait — ideértve a Baranyába telepített moldvai csángók és bukovinai székelyek tárgyait is! A kiállításról előzetesen csak annyit, hogy a paraszti használatból gyűjtött viseletdarabok, sok-sok mintarajz mellett egy nagy múltú „műfaj”, a keresztszemes mintakendő néhány baranyai példánya is bemutatásra kerül, s a kiállítás igyekszik megvilágítani (részben az iskolai kézimunka-oktatásból eredő) ezen tárgyak közvetlen hatását a népi hímzésekre. Mándoki László múzeumi osztályvezető 80. Alattuk is volt egy barlangüreg, amolyan rövid, sziklafolyosó, nyílásánál kis párkány, a játékos fantázia erkéllyé is előléptethette éppen. A lányt, hogy kilépett oda, bénító erőtlenség fogta el. Sziklafal alatta, sziklafal fölötte. Az ég felhőiről függött az alá, és szédítő mélységekbe lógott. S ő mintha megkapaszkodott volna valahol a függélyes falon — semerre se léphetvén onnan —, közelebb a felhőhöz, távolabb a mélység feneketlen fenekéhez, melynek homályában patakocska fonala zengette a sziklákat. Túloldaláról, honnan óriási bálványoknak tűntek e sziklák, tán a lány alakját is ki lehetett venni, bogámyi alakját egy sziklaköntös redőjé- ben, közvetlenül a váll gödrénél, ahol a köntös különösen sok ráncot alkot. S első szédülete után felfedezte a lány, hogy a ráncon tovább lehet menni; hogy a nyak inain, nyaktöíés veszélyével ugyan, de feljebb lehet hatolni, s az arc, a fej már lankákat, zugokat, pihenőket ígér. S a repedésekbe fészkelt csenevész növény itt is, ott is kapaszkodókat. S elindult felfelé a lány; ügyesen lépett, hiszen gyermekségétől barátságot kötött az erdővel, a fákkal, a bozótosokkal, mostoha, sziklás terepekkel — az „erdő lánya” volt, sose gondolt ilyesmire, míg Lonci ámuló szava nem tudatosította. Most mosolyt vont az arcára, és erőt adott, s a kő csodálatos otthonosNÓGRÁD - 1976- október 21., csütörtök sággal és engedelmességgel hajolt a talpa alá. S lm, fenn volt már a tetőn, a messzi táj legmagasabb pontján, hol a kopároson csak néhány fűszál lengett, s hol a reggeli nap az ég sarkából úgy végigsuhin- totta sugarait, mintha az egész világot súrolni tudná velük, minden árnyékot elnyelvén. A zegzugos sziklafennsfkon csak kisebb horpadások, mélyedések mutatkoztak. Ezek törték több darabra a vidéket, melyet egyképp uralt a satnya csenkesz, gyöngy- perje, s díszlettek köztük a csipke ritkás bozótcsokrai. Mindjárt meg lehetett látni némileg délkeletre az egyetlen mozgó alakot. Éppen egy mélyedésből hágott fel, s a kés meg-megvillant a kei zébén, a súrló fény útjába ütközvén. Odafönn megnőtt az ég mezejében, mint az árnykép, a kés is így megnőtt vele. És hét bükkfa állott ott kissé oldalt. Világosszürke törzsük kísértetiesen úszott a kék levegőtengeren. Hegyükben tépett kis zöld bojtot viseltek. Mit csinálhat? Az ember lehajolt, s a kés eltűnt a kezéből. Föld nyelte el — mondta Anyácska, és nem is sejtette, mennyire igaz. Egészen közel lopakodott. Az ember egy kövön ült, maga elé nézett, és egész testében remegett. Sír — csodálkozott a lány; az ember elméjében bajt gyanított. Hirtelen belevakított a gondolat: egy őrült! Hogyan nem gondolt eddig erre? ügy lehet, a magányba zavarodott bele. Vagy elméje még előbb megbomlott? S talán éppen ezért bújt el az emberek elől? De legfőbbképp, szinte bénul- tan arra gondolt, hogy az őrültek kiszámíthatatlanok cselekedeteikben. Most fogta el csak a félelem reszketőse. „Menekülj!” — súgta a gyöngeség hangja. „Itt maradsz,;” — parancsolt rá a másik hang, az a kis erős, ami annyira az övé volt, hogy mindig felül tudott kerekedni. Ezt csodálta meg benne Lonci és mások is. A ketrecajtót magukra záró állat- szelídítők lélekereje lakott e lányban, s a kíváncsiság akadályt nem ismerő szomjúsága hozzá. S az ember hangtalan rázkódásából felneszeit. A bozót zizzenésére, mely mögül a lány előlépett. Szemközt álltak egymással. A lány fejét csóválta kissé íeddőn, kissé megbocsátón. Azért így, mert feledte minden rossz gondolatát. Feledte, ahogy meglátta az ember felemelt arcát. Elpirult az az arc, mint a csínytevö gyermeké. A szem lesütve bujkált a lány elől. Máskülönben ugyanaz a szelíd, megejtő kedvesség, az aranybama szakákban szétosonó szomorú mosoly keveredett a gyermeki bűntudattal, amit már ismert. Az ember nagyon kifejezően mutogatott, arca nagyon kifejezően beszélt. Anyicska megértett mindent. A kés nincs, hál’ istennek — mondta a kéz és az arc egymást segítve. — Elnyelte a föld, itt, ezen a lyukon. Es most már nagyon jó, most már nyugodtak lehetünk... Az arc bozontjában fickán- dozó vidám fényecskék nyelvén beszélt, harsogott a megkönnyebbülése. Milyen gyorsan változnak a hangulatai — gondolta a lány.- S noha nem sok élettapasztalata volt, mégis arra következtetett, belső sugaiom- ra: ez az ember nagy megpróbáltatásokon mehetett át. Elindultak visszafelé. Az ember ujjai erősen a lány csuklójára kulcsol ódtak, mintha félne, hogv elszökik, s fogva akarná tarrani. A lány pedig nem tudta még pontosan, mit akar az emberrel. Csak tudta: noha a látszat más, hatalma van fölötte. Tudta a jó ösztöne, hogy nem engedheti ki a kezéből, a képletes kezéből, hiszen a valóságos éppenséggel fogva volt. Tudta, hogy missziója van az emberrel, s mindenekelőtt a titkába kell behatolnia. Ez a furcsa késdolog nyiladéknak tűnt a titok burkán. Talán a kulcsa éppen. Leereszkedtek a sziklafalon.' A bálvány fejének horpasza- in, a nyak dudoros erezetén, a köntös laza ráncában. Az ember egyik kezével biztosan fogta a lányt, másik kezévei úgy tapadt a sziklafalhoz, mint a pók. S alattuk zengett a mélység. A kicsiny sziklateraszon, a barlangnyílás előtt fellélegeztek.. Megálltak ott kissé, és széttekintettek a mélység fölött. Olyan volt valóban, mint a bibliában megnyílott föld, hol a repedésben a poklok melye tátong. A nép nemhiába félte, reszkette a vidéket. És ekkor ott a peremen az ember megdermedt álltában. Megdermedt, és a lányt durván a háta mögé tolta, önkéntelen mozdulattal. (FolylatjukJ j
