Nógrád. 1976. október (32. évfolyam. 232-258. szám)

1976-10-20 / 248. szám

Nemzetiségi lakosságunk művelődése (I.) Életkörülmények — műveltségi színvonal A MAGYAR NÉPKÖZTÁR­SASÁG alkotmánya kimond­ja: „A Magyar Népköztár­saság területén élő minden nemzetiség számára biztosít­ja az egyenjogúságot, az anyanyelv használatát, az anyanyelven való oktatást, saját kultúrája megőrzését és ápolását.” Nemzetiségi politikánk alap­elveinek a gyakorlatban tör­ténő érvényesülésével me­gyénkben is nap mint nap találkozunk. A nemzetiségiek a megye politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális hala­dásával párhuzamosan a ma­gyar anyanyelvű lakossággal testvéri együttműködésben te­vékenyen vesznek részt a szo­cialista társadalom építésé­ben- A nemzetiségi lakosság­ra is mindazon folyamatok érvényesek, amelyek a megye egész lakosságának életét meghatározzák társadalmi, po­litikai, gazdasági és kulturá­lis szempontból. A Hazafias Népfront mind­ezeken túl fontos szerepet vállal abban, hogy a nemzeti­ségi lakosság számára, a sajá­tosságoknak megfelelően, mind szélesebb körben tegye lehe­tővé a kulturálódást, haladó hagyományainak ápolását, a szocialista nemzeti egység to­vábbi erősítése jegyében. A népfrontbizottságok művelő­déspolitikai feladatait 1974- ben feladattervben határozta meg a Hazafias Népfront Nóg- rád megyei Bizottsága, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa, s az MSZMP Nógrád me­gyei Bizottsága határozatai alapján. Ebben külön is meg­szabta a nemzetiségi közsé­gekben folytatandó művelő­déspolitikai teendőket. A me­gyei közművelődési bizott­ság közelmúltban Salgótar­jánban lezajlott ülésén tájé­koztatót hallgattak meg a Hazafias Népfront-bizottsá­gok tevékenységéről a nem­zetiségi lakosság művelődé­sének fejlesztésében- Ebben részletesen szerepeltek az eredmények, szó volt a to­vábbi feladatokról is. Ter­mészetesen, a megfogalma­zott tennivalók nemcsak a Hazafias Népfrontnak szólnak* közös teendőkről van szó. Ezek végzésében, segítésé­ben — a szövetségi politika megvalósulása jegyében — tevékenyen vesz részt a Ha­zafias Népfront. NINCS MÓD E HELYEN részletekbe menő elemzés­re, csupán néhány fontosabb vonást emelünk ki a nemze­tiségi lakosság művelődésé­vel kapcsolatban, a tájékoz­tató alapján. Amint az a köz- művelődési bizottság ülésén is elhangzott, az utóbbi időben gyorsabbá vált a nemzetisé­giek által lakott települések fejlődése megyénkben. Csu­pán néhány adat ennek ér­zékeltetésére- A IV. ötéves tervben több, mint 34 millió forintot használtak fel a te­lepülések fejlesztésére, en­nek döntő többségét az okta­tás, a kultúra, az egészség­ügy, a kereskedelem fejlesz­tésére. Az V. ötéves tervben fejlesztésre 23,5 millió forint, felújításra több mint 17 mil­lió az előirányzat. Nyilván­való, hogy az életkörülmé­nyek javulása a műveltségi színvonal alakulását is ked­vezően befolyásolja­Miben foglalható Ö6sze a népfrontbizottságok művelő­déspolitikai tevékenysége a nemzetiségi községekben? ^Mindenekelőtt a községpo- litikai feladatok folyamatos megvalósulásában adódnak fontos tennivalók: Tapaszta­lat szerint, ezekben az el­múlt időszakban jó eredmé­nyek születtek. Kedvezően fogadták nem­zetiségi községeinkben is a párt közművelődési határo­zatát, ennek nyomán, többi között nőtt a lakősság köz­életi aktivitása, a nemzetisé­gi lakosság műveltségi szín­vonala. Az elfogadott közmű­velődési törvény szellemé­nek érvényesülése minden bi­zonnyal szintén hozzájárul ahhoz, hogy a kulturálódás iránti igény nemzetiségi la­kosságunk körében is to­vább emelkedik a jövőben. Az önművelés, a tanulás, a mű­veltség gyarapítása napjaink­ban már nemcsak joga, ha­nem kötelessége is hazánk minden polgárának. A NEMZETISÉGI KÖZSÉ­GEKBEN végzendő művelő­déspolitikai feladatok sokré­tűek. Egyebeken túl, ide tartozik az anyanyelvi okta­tás segítése, az anyanyelvi klubok működtetése, a honis­mereti és helytörténeti tevé­kenység előmozdítása, az Olvasó népért mozgalom mind teljesebbé tétele a nem­zetiségi lakosság körében, ezzel kapcsolatban is a nem­zetiségi könyvtárak fejlesz­tése, látogatottságuk további növelése, az öntevékeny mű­vészeti csoportok támogatá­sa. Továbbra is fontos sze­rep jut a hagyományok ápo­lásában a nemzetiségi na­poknak, ezek programjai ha­gyományosan jól szolgálják e napok célját megyénkben­T. E. yfKövetkezik: Eredmények és gondok) képesítés nélküli pedagógusok bérezését Módosították a Az oktatási, valamint a munkaügyi miniszter együt­tes utasításban módosította, a képesítés nélküli pedagógu­sok bérezéséről szóló 1971-es jogszabályt. Eszerint lehetővé vált, hogy az alsó- és a kö­zépfokú oktatási intézmé­nyekben dolgozó képesítés nélküliek bérét — 1976. szep­tember 1-től — 1450—1900 forint' között állapítsák meg. X Az előzmények közé tarto­zik, hogy a kormány 1976. január 1-től felemelte az óvo­dai dolgozók bérét, s a vég­rehajtási utasítás lehetővé tette, hogy a képesítés nélkü­li óvónők törzsfizetése ne maradjon 1600 forint alatt. A munkáltatók általában éltek ezzel a lehetőséggel, és a ké­pesítés nélküli óvónők törzs­fizetését 1600—1900 forintban határozták meg. Egy március­ban megjelent miniszteri uta­sítás a képesítés nélküli, pá­lyakezdő pedagógusok mun­kabéréről intézkedett. Ettől kezdve minden képesítés nél­küli pedagógus törzsfizelése elérhette az 14C0 forintot. A tanítói és tanári munkakört betöltő képesítés nélküli pe­dagógusok/ esetében azonban a munkáltatók többsége nem élt ezzel a lenetőséggel. így érthető, hogy feszültség ke­letkezett az óvónők és a töb­bi pedagógusok között és a feszültség feloldása általános igénnyé vált. Más szempontból is indo­kolt volt a most megjelent intézkedés. A pedagógushiány évek óta nem szűnő gond, és az iskolai munkahelyek képe­sítés nélküliekkel való betöl­tése ma még szükségszerű. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a képesítés nélküliek túlnyomó többsége a szak- képzettség hiányából adódó hátrányokat fokozott szorga­lommal, igyekezettel ellensú­lyozza, és munka melletti ta­nulással megszerzi képesíté­sét. Az új rendelkezés módot ad arra, hogy alapbérük arányban legyen munkájuk­kal, erőfeszítéseikkel, és összhangba kerüljön más munkaterületek dolgozóinak bérével. Az Oktatási Minisztérium­nak az utasítás végrehajtá­sát segítő, a munkaügyi, a pénzügyminisztériummal, és a pedagógusok szakszerveze­tével egyetértésben kiadott rendelkezése kimondja, hogy 1976. szeptember 1-től a képe­sítés nélküli pedagógus mun­kabére sehol sem lehet keve­sebb 1450 forintnál. A mi­nisztérium külön is Hangsú­lyozza, hogy kezdő bérként nemcsak a legalacsonyabb összeg fizethető, célszerű ezt legalább 1600 forintban meg­állapítani. Sseberényi Lehel: A RÉM 79. Mióta, hogy nem látott ke­nyeret és sót? A házi tűzhely e páros szimbólumát. És szí­vében különös, távoli tájak­ról felderengő melegséggel fogadta. A gyermekkor ho­mályából érkező jó üzenetet. Kenyér és só. Mélyebben él a jelkép, mint a gyermekkor emléke. Vele születik az emberrel, mert népek bölcsőjénél van forrásvidéke, első csiholása, és nemzedékek adják kézről kézre, az ősidőktől. Mint há­zi tüzet, melynek nem sza­bad soha kialudnia. Mon­dák, példabeszédek, altatóda­lok borostyánmélye őrzi szent parazsát, békességmelegét. Ahol barátságos lángja fello­bog, magát nyújtja a szív, bizalommal és kitárulón: fo­gadd el! Lásd, fegyvertelen. Fogadd el a kenyeret és sót. És a lány, fehér orcáján, ünnepragyogással, fehér karja ünnepáhítatú mozdulatával elővette a nagy kenyérvágó kést, síkos pengéjén végig­■ 4 NÓGRÁD- 1976- október 20., szerda csúszott a kürtőn át bekan- dító fény. Elővette, s baljában tartva kenyerét, keresztet rajzolt rá. A kés hegye szelíden kezd­te volna éppen a szent jel karcát S a lány, hogy föl­nézett, keze megbénult a kés nyelén. A kurta villámot látta előbb a szemek gyermeki tükrén, pillanat alatt sötét, vad borulattá vált az arc bo­zótja. Idegen fény gyűlt a szemek helyén, merev, viasz- sárga fény, mint holtak sá­padása, üvegfény, mint ádáz bomlottaké. Mesealak, ki megrázkódik, s ím a bárányból farkas lesz. Az erdei legenda rémalakja állt a lány előtt. Alit ugrásra kész, s már szökkent, mielőtt a lány ket­tőt gondolhatott, vagy felet szólhatott volna. Ott termett, s durva rán­tással kiragadta a kést a Megyei filmbemutatók Amit látni kell: Az ötödik pecsét Fábri Zol­tán, a három­szoros Kos­suth-díj as, ki­váló művész, a Színház- és Filmművészeti Főiskola taná­ra új filmje, Az ötödik pe­csét a csütörtö­kön kezdődő műsorhét egyik legfigyelemre méltóbb ese­ménye lesz. Fábrinak ez tizenhetedik alkotása, s má­sodszor nyúl Sánta Ferenc írásművészeté­hez segítsé­gül, értő, ava­tott., kézzel- Az első találko­zás jó egy év-' tizeddel ez­előtt történt; akkor Sánta Húsz óra című regényét fii- cia film rendezőjének, Michel bemutatott filmben láthat^ mesítette meg, az eredeti mű- Deville-nek egyik legjobb al- tunk, és aki a Belfegor, azaz vei azonos értékben. A téma kotását alig egy hónappal ez- Juliette Gréco férje, új filmjében Is — éppúgy, előtt láthatták a nézők a te- A' filmbarátok körének mint a megelőzőekben, ésaho- ievízió képernyőjén. A film újabb előadása a Két férfi gyan minden nagy alkotóval címe: Bye, bye Barbara. A a városban című francia— lenni szokott — a kiszolgál- kékruhás nő is egy kicsit ti- olasz film. Jósé Giovanni a tatott ember, a történelem tokzatos történetben az embe- franciaoiszági büntetési eljá- viharaiban, saját helyét nehe- ri magatartásformákat vizsgál- rás és a halálbüntetés ember­zen meglelő kisember gyötrő ja, az említett korábbi film- télén mivoltát mutatja be, konfliktusait és a vele szem- mel még abban is rokonsá- és felveszi a harcot azokkal ben álló erőszak összefüggé- got mutatva, hogy a rendező az előítéletekkel, amelyek seit elemzi. ezúttal is népszerű színészek- megnehezítik, vagy éppen­Az ötödik pecsét a kisem- kel dolgozik együtt. A kék- séggel lehetetlenné teszik, berek helytállásának és elsőd- ruhás Mőt Lea Massari, az hogy a 'büntetett előéletű ródásának drámája. Szerep- Olasz furcsaságok, a Katona- emberek beilleszkedhessenek a lói a hétköznapok mindany- lányok egyik ragyogó képes- társadalomba. Filmjének fő­nyiünk által jól ismert alak- ségű színésznője játssza- Part- szerepeiben Jean Gabint, jai, az órás, a könyvügynök, nere Michel Piccoli, akit Alain Delont és Michel Bou- a vendéglős, az asztalos, a ugyancsak több nálunk is quet-t láthatjuk, fényképész és környezetük­nek nélkülözhetetlen alakjai. 1 Jelenet Fábri Zoltán Az ötödik pecsét című legújabb fi lmjéből. Kj az omber T kenden Pályaválasztási hetek: október 20— tolunk Fábri ezúttal is. Az, ■’ december 1. aki' a nálánál is szoronga- tottabb helyzetben levőkért vállal felelősséget, vagy az, aki csak önmagáért, önnön emberségéért? A filmben, ameíyr*k for­gatókönyvét is ki*/.'a a mi­dizi írta, szísiJ.-szeink legkivá- lóbbjaival találkozhatunk. Öze Lajos. Márkus László, Ben- cze Ferenc, Horváth Sándor, Dégi István, az utolsó fiím- szerepéfcer. látható Latino- vits Zoltán és a többiek is mind tehetségük legjavát ad­ják ahhoz, hogy az alapvető­en humánus rendezői gon­dolat és szándék csorbítatla­nul érvényesüljön­A kékruhás nő című fran­Mai tévéajánlatunk 18.25: SZÖVETKEZET A VAROS PEREMÉN- Kornsresszusra készülnek a mezőgazdasági szövetkezetek. Eb­ből az alkalomból rlnortíllmet készített a televízió (Terlandav Mária szerkesztő riporter. Királv Ottó operatőr és Wiedermann Károly rendező). Az Óbudai Me­zőgazdasági Kertésze« Termelő- szövetkezet közgyűlésén ismer­kedünk a gazdaság múltlával és lelenével. Megtudjuk. hogy a szövetkezet komolv részt vállal a főváros zöldségellátásából. s /ezt a feladatot a szövetkezet taglal is igen fontosnak tartlák. A vá­ros peremén levő mezőgazdasági területek .iobb hasznosításáért is sokat tettek. Terveikkel és a kongresszusi készülődéssel is megismertet a riport, miközben arról is sr.ó esik. mit várnak a szövetkezetek, a taz-tagok a de­cemberi kongresszustól. gyenge kézből. Kiragadta, s félrelökte tulajdonosát. S a lány iszonyattal látta a dühöngőt borzalmas őrüle­tében. Vad hajának szerte- bomlását. vérbe borult, zava­ros tekintetének félelmetesen cikázó villámlásait. „Vége az életemnek” — hunyta be szemét a lány. S reszketősében kis idő múlva újra felnyitotta. Nem értette, hogy máris elvonult a vihar, és ő él és sebzetlen. Az ember nem volt sehol. S akkor látta a fény meg- sokasodúsát. Látta a fényt alulról is felszivárogni, s ölel­kezni a fontivel. Látta az elmozdított követ, mely asztalnak szolgált a bő­rök mellett. Annak a helyén bugyogott fel a világosság. Már tudta: a kijárat! Az iga­zi! Gondolt egy merészet — honnan a szív ekkora bátor­sága? —, s elindult az ember után. (Folytatjuk.) Segítsük szervezettebben a fiatalok pályaválasztását! Alig néhány hét választja el a végzős általános és kö­zépiskolai korosztályt az egyik legfontosabb döntési hely­zettől: a pályaválasztástól. Két korosztály, mintegy négy­ezer fiatal keresi az élethivatást, a szakmát, a foglalkozást, a hezza vezető iskolatípust és vár megbízható segítséget. Ennél sokkal szélesebb az érintettek köre: szülők, ro­konok az egyik oldalról, iskolák, üzemek, munkahelyek, szervezetek a másik oldalról. A fiatalok pályaválasz­tására figyel az egész társadalom. Az elmúlt évek tapasztalatai mutatják, hogy az egyre javuló Iskolai pedagógiai munka, az ifjúsági és társadalmi szervezetek, üzemek növekvő segítségével a fiatalok nagyobb része megtalálja a megfelelő iskolatípust, ahol felkészülhet a választott foglalkozásra. Be sok tnég a probléma a pálya- választás körül. A pályaválasztási hetek azért szerveződnek, hogy a közvetlenül pályaválasztás előtt állók, a szülők, az érintett és kapcsolódó körök kapjanak érdekegyeztető se­gítséget, hogy csökkenjenek a gondok. A pályaválasztási folyamatot egyéni és környezeti ol­dalról egyfajta feszültség kíséri. Izgalmakkal jár, mert bi­zonytalansági tényezőket is hordoz. A probléma lényege ott kereshető, hogy az esetek zömében ne-m alakul ki a reális egyetértés a fiatal személyiség tulajdonságai és a választott pálya követelménye között. Ezzel függ össze az is, hogy a választás nem arányos a megyei igényekkel. Egyes pályákra (iskolatípusokra) aránytalanul sokan — a felvételi lehető­ségeket többszörösen meghaladóan — jelentkeznek. Más is­kolákban, egyes szakmákban pedig hiányok keletkeznek. A kiegyenlítődés folyamata azután ismét elkerülhető nyugta­lanságot okoz. A pályaválasztás folyamata a mi társadalmunkban nem drámai lefolyású. Gyors ütemben fejlődő gazdaságunk, is­kolahálózatunk a lehetőségek nagyon széles skáláját kínálja fiataljainknak. Az alkati jellemzők, az egyéni adottságok harmóniába hozhatók a szakemberigényekkel. Optimistán nézhet a jövőbe minden fiatal. A pályaválasztási hetek szervezői az egyépi és társadal­mi oldal jobb összhangjának megteremtéséért tenni akar­nak. Ezért került a program középpontjába a szakképzés, a szakmunkásképzés. A szakmaismeret nélkülözhetetlen a vá­lasztó számára. Köztudott, hogy az élményt adó formák, a közvetlen tapasztalat a legjobb elígazodási lehetőség. A pá­lyaválasztási heteken szakmabemutatók, üzemlátogatások, ve­télkedők keretében biztosítják a találkozást a munkával, a munkással. Szocialista brigádok, szakmunkásképző intézetek segítik az alapos megismerést. A programban főleg általános iskolásokat, segítő akciók; szerepelnek, de nem feledkezik meg a középiskolásokról sem (például látogatások szervezése felsőfokú intézmények­be). Újszerű rendezvény a' rajzkiállítás, mely a fiatalok leg­jobb műveiből készül, és témája a pályaválasztás. Az él­mény és a pályaelképzelés érdekes tükrözését ígéri. A programban helyet kap a tanácsadás kultúrájának fejlesztése is. Tanácsadás tanácsadóknak! A tanácsadó in­tézet közvetlen és közvetett módon, sokoldalúan igyekszik segíteni. A rendezésben, szervezésben együttműködő állami és társadalmi szervezetek erőfeszítéseket tesznek a pálya- választási hetek céljának eléréséért. A hivatalos program azonban tovább szélesedik. A pályaválasztási hetek olyan keret ma már, mely átfogja V helyi kezdeményezéseket, minden olyan iskolai, üzemi, társadalmi megmozdulást, mely segíteni tud és akar a választás előtt álló négyezer fiatal­nak. Szabó Ferenc a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet igazgatója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents