Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)
1976-09-14 / 217. szám
Rendszeresen ellenőrzik a villanyszerelők biztonsági öveit Kányáson, a Nógrádi Szénbányák bányaüzemében. Havonta súlypróbának vetik alá az olykor életmentő felszerelést, csak azokat a biztonsági öveket hagyják használatban, melyek a 350 kilogrammos terhelést alakváltozas nélkül elviselik. Pádár József végzi a bányaüzemnél ezt a fontos feladatot, emellett az aknaszállító berendezés karbantartó munkáit is ellátja. Nemrég újítási javaslatot nyújtott be, mely a fékberendezés teljesítménynövekedését eredményezi Zománcozó szakmunkás — Á mi munkánkban az a szép, amikor az ember a kész gyártmányt látja. Sok a tűzhelygyári termékekben a zománcozott alkatrész, és ez az, ami a szemet is gyönyörködteti — mondja munkájáról Koza Sándor, a tűzhelygyár zománcozó szakmunkása. — Mikor kezdte? — Már 15 éve itt vagyok. Előtte -25 évet ledolgoztam az acélgyárban. Ide kerültem a zománcozóba i és nagyon megszerettem ezt a munkát, öt év gyakorlat kellett, és azután heti háromszor jártunk tanfolyamra. Így lettem — idősebb fejjel már — zománcozó szakmunkás, mert segédlevelet kaptunk. A mi feladatunk a zománciszap előkészítése. Az egyik legfontosabb fázisa ez a zománco- zásnak. Amikor a dobot őrlésre megtöltjük, egyszerre vagy 30 ezer forint érték van abban. Hazai alapanyag mellett gyakran importanyagot is használunk. — A bekeverés a lényeg, az a lelke a zománcnak. Mikor az őrlemény kijön, már látja az ember, hogy jó, szépen lehet vele dolgozni. Ez jelenti a mi számunkra a munka örömét. Minden egyes keverést megvizsgálunk, próbaégetést végzünk, mert, ha hibát észlelünk, még lehet' élet rendje. Segítek, ahol tukorrigálni. Csak ezután mehet az árura, a termékre' Kényes dolog ám a zománc, mert rögtön megmutatja a hibát — magyarázza Koza Sándor. Olyan lelkesedéssel, szeretettel beszél munkájáról, mintha meg akarna győzni arról, hogy nincs szebb szakma ennél. dók, mert, ha hibát észlel az ember, nem szabad elmenni mellette közömbösen — mondja az idős munkás. — Közeleg tehát a nyugdíj. Nem lesz majd furcsa? — Biztos, hogy az lesz, szeretem ezt a helyet és a munkámat. Be is jövök majd, ledolgozom az engedélye— Munkája mellett, itt az zett munkaidőt. Ügy gondoüzemnél, más elfoglaltsága is lom, lesz rá lehetőség, mert volt hosszú időn keresztül, kevés az ember. Mondana valamit erről? — Nincs utánpótlás? — Mit mondhatnék? Szó- — Nincs elegendő. Valacialista brigádban dolgozunk, hogy nem jelentkeznek fiata- Én voltam a vezetője. So- lók erre a szakmára. káig- betegeskedtem, műtötték. Most más a brigádvezető, fiatalabb. A műhelybizottságban meg munkavédelmi felügyelő voltam sokáig. Tudja, itt .nálunk mindig hullámzó a balesetek alakulása. Különösen megszaporodtak a sérülések, amikor a sajtolószerszámok megkoptak. A vágásos kéz- és lábsérülés volt sok. Az oktatásnál azután mindig ezekre a veszélyekre hívtuk fel a figyelmet. — Már nem végzi ezt a munkát? — Nézze, öt évre választanak ilyen tisztségre. Nekem már csak öt hónapom van a nyugdíjig. Fiatalabb került a helyemre- Ez az — Miért? — Ki tudja azt? Pedig megvan a szépsége — bizonygatja, majd hozzájfűzi. — Én csak biztatnám a fiatalokat. Koza Sándort legutóbb Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesítették. A szakma sze- retete vezetett e jól megérdemelt elismeréshez. B. J. Az alkotó m Mezőgazdasági üzemeink jó szervezéssel, idejében megoldották a kalászosok betakarítását És nincs megállás. Felkészültek, már hozzá is kezdtek az őszi nagy munkákhoz. Most az a fontos, hogy mindenütt megmentsék a mááodvetéseket. Következik a tömeges betakarítás ideje, amely a nyárinál is nagyobb munkacsúcsot jelent. Vajon a több község határát és sok embert egyesítő termelőszövetkezetek pártalap- szervezetei hogyan teljesítik gazdaságszervező, -segítő és -ellenőrző tevékenységüket? A megváltozott körülmények között hogyan működik együtt a gazdaságvezetés és a párt- szervezet? Erről beszélgettünk Nagy Zoltánnal, a rétsági járás pártbizottságának első titkárával. — A közelmúltban a rom- hányi tsz pártalapszerveze- tének munkáját vizsgáltuk. Beszámoltattuk Szlezák Istvánt, az alapszervezet titkárát, a járási párt-vb megtárgyalta a jelentést. A testület döntését taggyűlésen ismertették a termelőszövetkezet párttagjaival. Ennek nyomán az alapszervezet kiegészítette a gazdaságszervező, -irányító munkával kapcsolatos feladatait, meghatározták a tisztázták, hogy kinek mi feladata. adatokat. A pártszervezet ügyelt arra, hogy a gazdasági, vezetők ne csak utasításokat adjanak, hanem türelmesen magyarázzák az összefüggéseket Ne általában beszéljenek az üzem- és munkaszervezésről, hanem konkrét példák nyomán értessék meg. hogy a jó terménybetakarítás népgazdasági, szövetkezeti és ,iól felfogott egyéni érdek is A munka hevében akadt gond. Idejében tudomást szerzett erről az alapszervezet és a járási pártbizottság is. Négy-öt emberrel ismételten, beszélni kellett. De a folya- 1 matos munkában nem támadt zavar, mert azonnal és egységesen intézkedett az alapszervezet, és a gazdaságvezetés. ÖSSZPONTOSÍTÁS A LEGFONTOSABBRA A tsz-alapszervezet tagsága nem országos ügyeket irányító politikusokból, nem képzett közgazdászokból, tevődik össze, mégis vállalkoztak arra, hogy szót értsenek a gazdaságirányítás, a termelési szerkezet alakítása, a gépesítés fejlesztése és központosítása kérdésében. A párt- Konkrétan szervezet arra törekszik, hogy teendőket, a tagság reálisan ítélje meg a népgazdaság helyzetét és ebben saját feladatait. A kétkezi dolgozók tapasztalják, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt az idén kevesebb a mezőgazdaság árutermelése. De fegyelmezett munkával, helyt- vetkezet 1975. január 1-én álással, ha nem is teljes égé EGYSÉGES CSELEKVÉS Romhányban, az egyesült Rákóczi Mezeje Termelőszö alakult. A szomszédos községekkel egyesülve 5500 hektár területen gazdálkodnak. Az összes tagok és alkalmazottak száma 970 Negyven párttaggal létrejött a romhászében. legalább megközelítően ellensúlyozni lehet a terméskiesést, a nemzeti jövedelem csökkenését. De hogyan, milyen módon? Ennek magyarázatára és a jó keznyi tsz-pártszervezet. Az egye- deményezésekre vállalkozik a sített szövetkezetben 72 párt- pártszervezet. tag dolgozik, de többen lakó /helyük pártszervezetéhez tartoznak. ! _A járási pártbizottság első titkára elismerő szavak- kol szólt arról, hogy a rom- hányi tsz szervezetten, példamutató szorgalommal és gyorsan betakarította a kalászosokat. A gépesítés sokat segített, de a siker az embereken múlott. Kombájnosok, szemszállítók, szalmalehúzók, raktárosok, mintegy másfél- száz ember összehangolt — A gazdasági helyzetből következik, hogy a pártszervezet gazdaságpolitikai szervező és ellenőrző munkáját meg inkább a legfontosabb kérdésekre kell összpontosítani. Még szervezettebb, még jobb munkára van szükség ahhoz, hogy az év hátralevő idejében terveinket teljesítsük, tevékenységünk megfeleljen a népgazdasági céloknak és érdekeknek. Ezért pártszervezetünk az eddiginél is differenciáltabban, az adott munkájára volt szükség, hogy helyzethez és a helyi sajá- idejében megbirkózzanak a feladatokkal, hogy nagyobb szemveszteség néíkül raktár- hs_ kerüljön a gabona. Az előkészület' során és menet közben is megbeszélték a feltosságokhoz jobban alkalmazkodva iparkodik végezni' gazdaságpolitikai tevékenységét. Az alapszervezet vezetősége határozottan támogat minden olyan kezdeményezést. törekvést, amely a jobb a hatékonyabb gazdálkodást szolgálja, amely a szervezettebb, a fegyelmezettebb munkát segíti — mondta Szlezák István, az alapszervezet titkára. A legfontosabb feladatokat az alapszervezet cselekvési programjában jelölték meg. Ezek: a termékszerkezet további korszerűsítése, a műszaki-technológiai színvonal emelése, a költséggazdálkodás javítása, az anyag- és energiafelhasználás mérséklése, a munkaerő-gazdálkodás és a munkafegyelem javítása, a folyamatban levő beruházások gyorsítása. a szarvasmarha- és jubprog- ram következetes megvalósítása. társulások, kooperációk létrehozása. Ebben megvan a pártszervezet. Törnek Jenő elnök, Varga Rafael elnökhelyettes, Pekári László főmezőgazdász és minden tsz- tag sajátos feladata. De az elmúlt évben még csak 2000 liter körül volt a fejési átlag, amit az idén 2500 literre kell emelni. Szükséges és gazdaságos a juhtársulás. Jó lenne Nézsa, Romhány, Nagyoroszi, esetleg a Borso-s- berényi Állami Gazdaság lehetőségeit egyesíteni. A párt fontos feladatának tekinti a szocialista munkaverseny, a szocialista címért küzdő brigádok segítését. FELELŐSSÉG a végrehajtásért Az itt felsorolt, vagy nem említett, de fontos feladatok megoldásában mi, a pártszer- vézet, és mi a gazdaságvezetés feladata? Romhányban is azt vallják, hogy nincs „tiszta pártmunka”. vagyis a gazdasági munkát nem lehet a pártmunkától elválasztani. A párthatározatok összefüggenek, összekapcsolódnak, egységes egészet alkotnak. Az alapszervezet munkatervében és cselekvési programjában az alapvető ösz- szefüggésekre utalnak. A politika és a gazdaság egysége tükröződik abban is. hogy a pártszervezet és a gazdasági vezetés vállvetve dolgozik a határozatok egységes értelmezéséért és helyi alkalmazásáért, végrehajtásáért. Az utóbbi időben pártcsoport- ertekezleten, -taggyűlésen és brigádértekezleten egyre több alapvető feladatot és annak megvalósítását vitatják meg és így egyre több embert vonnak be közös dolgok intézésébe. F. L. A GAZDASÁGFEJLESZTÉS KULCSPROBLÉMÁJA (6.) Irányelvek helyett gyakorlati segítséget lalati szervezési apparátus erejét, képességeit pedig általában meghaladják ezek a feladatok. A vállalat kutathatja, hogy mi az összefüggés például a termelékenység és a dolgozók élet- és munkakörülményei között, a munkateljesítmények és difrerenciált bérezés, a Fogalmak — közelről Közös beruházás Közös beruházásnak minősülnek mindazok a — termelő és nem termelő — létesítmények, amelyeket kettő, vagy több vállalat (esetleg ország) közösen hoz létre. A közös beruházás eredményéből a létrehozók általában a befektetés arányában, pénzben, vagy a beruházás termékében részesednek. A KGST-országok eddigi gyakorlatában más tartalma van a közös beruházásoknak, azok nem hoznak létre közös tulajdont. Az ilyen beruházásoknál a részvevők beruházási javak szállításával járulnak hozzá az új kapacitások felépítéséhez, s hozzájárulásukat az új létesítmény termékeivel fizetik vissza. A KGST-országok közös beruházásai közül kiemelkedően fontosak azok, amelyeket a nyersanyagok kitermelésére és szállításának megoldására hoztak létre a partnerországok. A legjelentősebb — közös beruházással létesülő — objektumok a következők: az Orenburg s a Szovjetunió nyugati határai közötti gázvezeték, amelyet előreláthatólag 1978 végére helyeznek üzembe. Ezt követően a Szovjetunió az építésben részt vevő országokba összesen évi 14 milliárd köbméterrel, — Magyarországnak évi 2,8 milliárd köbméterrel — növeli földgázszállításait; a 750 kilovoltos Vinnyica és Albertirsa között kiépülő villamos távvezeték 1980-ban a Szovjetunióból Magyarországra 3,3 milliárd Kí- lowattórával több villamos energia szállítását teszi lehetővé; hat KGST-ország együttműködésében épül a Szovjetunió Irkutszk területi fakészletére és az Angarán létesülő vízi erőműre alapozva az évi 500 000 tonna kapacitású uszty-ilimszki cellulózgyár. A gyár üzembe lépése után a Szovjetunió növeli az építésben részt vevő országok, igy hazánk számára is a papíripar alapanyagainak, a cellulóznak szállítását; a szovjetunióbeli Kijembajevben közös vállalkozásban felépülő azbesztdúsító kombinát révén építőanyagiparunk egyik fontos alapanyagát biztosítja a Szovjetunió. A munkaerő-gazdálkodásról, a létszámhiányról, a munkaerőhelyzetről, e sorozat előző részeiben bőségesen idézett tények, adatok és esetek további fölsorakoztatása helyett, ezúttal inkább egy tévhitről szólnék (elismerve, hogy a most következő mondatok — éppen a mai munkaerőhelyzet miatt — kissé mulatságosan hatnak). A közhit, ugye- azt tartja, hogy azért kell a munkaerővel takarékoskodni, a rendelkezésre álló létszámot ésszerűen, gazdaságosan foglalkoztatni, mert nincs szabad munkaerő. S e gondolkodásmód mögött változatlanul felfedezhető a sok éven át folytatott gyakorlat, illetve feltételezés, tudniillik: ha lenne szabad munkaerő, ha módunkban állna még több nőt bekapcsolni a társadalmilag szervezett termelőmunkába, ha mozgósítani lehetne a még munkaképes nyugdíjasokat (netán egy rendelet, egy határozat eredményeként), vagy ha már jó másfél évtizeddel előbbre lennénk (egy remélhetőn újabb demográfiai csúcs tetőpontján), akkor jóval kevesebb gondunk lenne. Netán változatlanul — és számolatlanul — gyarapíthatnánk a munkahelyeket, továbbra is ésszerűtlenül foglalkoztathatnánk az embereket; nem kellene újabb és újabb , szabályozási megoldásokhoz és adminisztratív intézkedésekhez folyamodni, egyszóval: feltehetően sokan furcsálanák napjaink racionalizálási törekvéseit. Meglehet: ez a malí- ciózus töprengés könnyen szembeállítható azzal a ténynyel, hogy a gazdasági növekedés üteméhez a foglalkoztatottak számának emelkedése is hozzájárul: Csakhogy: nem mindegy, hogyan, milyen elvek szerint növekszik —, ha egyáltalán van miből növelni — a foglalkoztatottak számát. Nem mindegy, hogy a teljes foglalkoztatottság, mint társadalompolitikai cél, együtt jár-e a gazdaságpolitikai és a gazdaságossági megfontolásokkal. Vagyis: az emberek ésszerű, a gazdaságosság követelményei szerint való foglalkoztatása a tévhit szerint — nem függ össze azzal, hogy szűkében, vagy bőviben vagyunk- e a munkaerőnek. S ez már átvezet egy másik tévhithez, ahhoz ugyanis, hogy a .termelékenység első sorban a munka intenzitása, illetve a jobb vállalati létszámgazdálkodás függvénye. Nem vitás: lenne mit tenni a munkafegyelem szigorítása, a munkaintenzitás növelése ügyében és lenne mit javítani a létszámgazdálkodáson is. De az sem mindegy, hogy a munkaerő elosztása milyen, s hogy a munkaerő a népgazdaság szükséglete! szerint koncentrálódik-e a megfelelő munkahelyekre. S a másik kérdés: milyen konkrét segítséget kapnak a vállalatok a termelékenység sokat emlegetett feladatának megoldásához, a belsőj tartalékok felkutatásához as hasznosításához? Van-e nálunk olyan intézmény, vagy intézményhálózat, amely nem csupán a termelékenységnövelés elméleti feladatának tekinti megannyi tényezőjének kutatását, elemzését, hanem arra is képes, hogy e feladatot sokoldalúan közelítse meg és gyakorlatilag közvetlenül is hasznosítható eredményekhez jusson? A vállalatok előtt ott áll egy többé-kevésbé pontosan körülhatárolt követelmény- rendszer; de vajon elyárha- to-e, hogy egymaguk birkózzanak meg e követelmény- rendszer közgazdasági, műszaki, szakképzési, szervezési, bérezési, élettani és lélektani, szociológiai és megannyi egyéb problémáival? A minisztériumok és a főhatóságok — természetszerűleg — inkább csak ajánlásokkal, irányelvekkel terelgetik az efféle munkát. A konkrétabb segítségre elvileg alkalmas szervezési intézetek munkájáról nemrégiben egy KNEB- vizsgálat állított ki nem éppen kitűnő bizonyítványt. A váljobb, anyagellátás, a megfelelő minőségű alkatrészek és szerszámok biztosítása között. Felfedezheti, hogy nem mindegy, miiyen körülmények között érkeznek a dolgozók a munkahelyükre, hogy javítani kellene a szolgáltatóintézmények munkáján, vagy hogy mi a szerepe a kis és nagyobb csoportok hangulatának a termelékenység rövi- debb és hosszabb távú alakulásában. Mindezt általában vizsgálják is a vállalatoknál, de minek? Megfelelően felkészült szakemberek hiányában nem juthatnak tovább az ismert közhelyeknél, vagy legfeljebb csak a jelenségek regisztrálására van módjuk. Márpedig itt segítségre lenne szükség. Erre hivatott intézmények átgondolt vizsgálódásaira, s ezek eredményei nyomán nemcsak kormányrendeletekre, vagy határozatokra. H a kell, tanácsadásra, — de használható tanácsokra —, ha kell a főhatóságok gyors és határozott közbeavatkozására —. amitől a vállalati önállóság még csorbítatlan maradna —, s ^ ha kell, akkor nagyobb szabású akciókra, intézkedéssorozatokra, de olyanokra, amelyek végrehajthatók és végre- hajtandók. Vértes Csaba (Vége) NÖGRAD - 1976. szeptember 14„ kedd 3
