Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)

1976-09-03 / 208. szám

Múzeumi úriarat Szécsény gyöngyszeme és a mezei rengő Megyénk idegenforgalmá­nak egyik, a közelmúltban fej­lődésnek indult látványossá­ga Szécsény és környéke. Szép vidéke, történelmi emlékei egyaránt méltóvá teszik arra, hogy az ország mind több tá­járól idesereglő turistáknak egyik központjává váljon. A járási székhelyen megnyílt kastélymúzeumban helyisme­reti, néprajzi emlékek mel­lett országos vadászati anyag is helyet kapott. A múzeum nyári forgalmát értékeltük a létesítmény fiatal igazgatójá­val, Praznovszky Mihállyal. — Nem panaszkodhatom a forgalomra. Májustól 25 ezren látogatták meg egyénileg, il­letve csoportosan a múzeu­mot. Volt olyan nap, főként vasárnap, mikor egyszerre több autóbusz is állt a kas­tély előtt. Egy alkalommal nyolc busszal négyszáz fős cso­port érkezett. Általában a hét vége a legforgalmasabb idő­szak. — Kik a látogatók? — Belföldiek és külföldiek vegyesen. Országjáró csopor­tok, az idegenforgalmi hiva­talok által szervezett túrák résztvevői. A külföldiek kö­zül legtöbben Csehszlovákiá­ból jönnek. De megfordult itt minden szocialista ország kép­viselője, és jöttek Ausztráliá­ból, az Egyesült Államokból, Ghánából, Hollandiából, Bel­giumból. Természetesen a nagy látogatottsághoz az idén jelentősen hozzájárult a Ró- kóczi-emléktúrák országos mozgalma. Meglepően kevés az IBUSZ-csoportok száma- Úgy látszik, vagy nem vesznek ró­lunk tudomást, vagy megfe­ledkeznek a múzeum nyújtot­ta lehetőségekről. — Az állandó kiállítások mellett milyen szolgáltatá­sokkal várják az idelátogató­kat? — Májusban Rákóczi-em- lékkiállítóst rendeztünk, és saját anyagból egy könyvtör­téneti tárlatot. Ugyancsak má­jusban és júniusban volt lát­ható Csohány Kálmán gra­fikusművész bemutatója. Au­gusztusban a természettudo­mányi múzeum vándorkiállí­tásának adtunk helyet, mely az ehető és mérges gombákat mutatta be. Nagy siker volt az idén bevezetett szolgálta­tásunk, a pénztárnál, a^ Palóc HTSZ termékeiből árusítunk. Nagyon fogynak a helyi ké­peslapok is. Az idén új felvé­teleket készíttettünk, ezeket a közeljövőben hozzuk forga­lomba. Az emlékkönyvet lapozgat­va sok szép bejegyzésre ta­lálhatunk, melyek a gyűjte­ményt, a múzeum tisztaságát dicsérik. A látogatók között sok a szocialista brigád. Töb­bek között itt járt a Május 1. Ruhagyár állami díjas brigád­ja is. A helyzetet legtalálób­ban az a bejegyzés tükrözi, mely Szécsény rejtett igaz­gyöngyének nevezi a múzeu­mot. Jó lenne, ha ez a gyöngy­szem kevésbé lenne rejtett, többet tudna róla az ország utazást, múzeumokat szerető közönsége. X Szécsénytől csak egy ug­rás Hollókő. Illetve ezzel az ugrással vigyázni kell, mert a két községet összekötő út több szakasza nem a legjobb burkolatú. S még rosszabbul járnak azok, akik Pásztó felől közelítik meg a skanzenéről és népviseletéről egyaránt híres Hollókőt. Kívánatos lenne, ha jövőre a Salgó környéki ide­genforgalmi centrumhoz ha­sonlóan itt is jó minőségű burkolattal látnák el az uta­kat. Hollókőn tulajdonképpen az egész régi község szabadtéri múzeum, sajátságos épületei­vel- A helyi élet múltjának emlékeit egy kis házban gyűj­tötték össze, melynek a gond­noka Fábián Istvánné. A kis kiállítóhely a nyáron hatezer . látogatót fogadott. Volt olyan nap, hogy három­százan állítottak be; — Megnéztek mindent- So­kat kérdezősködtek — mondja a gondnok. — A tányérokról, hogy miért van a csizma fel­akasztva. Ez a sok mindenfé­le, amit fiatal koromban még mind használtunk, lassan már a falvakból is eltűnik. Legtöbben például a mezéi rengőnél állnak meg. Nem tudják eltalálni, mi lehet az. Ilyenkor aztán elmagyará­zom, hogy abba tettük a kis­babát, ha a mezőn dolgoz­tunk. Viszik nagyon a képes­lapot is. Leginkább azt kere­sik, ahol a bölcsőnél ül egy kislány népviseletben. De az kifogyott, nem tudunk kapni. Sok a (külföldi is. Én ugyan nem tudok semmilyen nyel­ven, de addig mondják, addig mondják, amit akarnak, míg megértem, azután éri mondom addig, amíg megértik. A múzeumközség látoga­tottsága évről évre fokozódik. Ha nem is megvalósítható, hogy több nyelven beszélő tol­mács tartózkodjon a helyszí­nen, talán meg lehetne olda­ni, hogy kartonra ragasztott részletes, szöveges útmutató állna a látogatók rendelkezé­sére- Legalább három-négy nyelven, mely foglalkozna a község történetével, a kiállí­tott tárgyakkal. Esetleg nem lenne rossz befektetés egy ka­zettás magnetofon, melynek kezelését könnyű elsajátíta­ni, s három-négy nyelven ka­zettára vett idegenvezető-szö­veget lehetne rajta lejátszani. Bizonyára nincs akadálya, hogy a külföldön és hazánk­ban is bevált módszer Holló­kőn szintén megvalósításra kerüljön. — g. — Tort „ülnek” a seregélyek Csatazaj a Bézma alatt Jó az aiándékmeleg a sző­lőnek. A megbolydult időjá­rás következtében érése — mint sok más termésé — két héttel eltolódott a szokásos­nál. A hibázó természet talán mulasztását akarta pótolni a szikrázó nappal, a szőlőnek színt, cukrot adó meleggel. Híztak a szemek. A korai Csabagyöngye után ott van már a piacok és üzletek stand­jain az Oliver, a Cardinale, a Pannóriia kincse, a Szőlősker­tek királynője is. A szezon biztos jele: nincs olyan reg­gel, amikor Kozárdról el ne indulna néhány asszony nagy kosarakkal a szécsényi, salgó­tarjáni piacra. A hófehér ab­roszokba kötött batyuban pi­ros és fehér „csaszlát”, sár­guló, apróbb szemű, „szagos szőlőt” visznek. Nem is olyan régen még látványosság volt a reggeli busznál marakodó asszonyok tarka sokasága, a kisebb-na- gyobb kosarak tánca. A szőlő- terület ma alig kisebb, a pia- cozási láz mégis csak árnyé­ka a réginek. Kerestem az okát, s a magyarázat: a na­gyobb létbiztonság, a kénye­lem lehetősége. A szőlő, per­sze, most is „ott van” az ősz eleji falu közvéleményében. Ki, mikor megy férjhez, mi­lyen a vőlegény; melyik új asszony mennyi pénzt tán­colt össze? — Ezek ilyenkor — mert nemcsak szőlő-, ha­nem lagziszezon Is van — a hagyományos témák. De a boltban sorukra váró, s a ka­puban ácsorgó asszonyok „fa­lurádiója” azt a hírt is közzé­teszi: milyen a piac­ilyenkor gyakran hallani: válogat a nép, igencsak szép szőlő kell neki. Nem is lenne semmi baj, ha azok az átko­zott madarak nem csúfíta­nák el a fürtöket. Miközben a „hallottad, lel­kem?”, „no, ne mondd, igaz lenne?” trécselés folyik, a Bézma hegy alól csatazaj hai­tik. Dirr-durr — sokszor egy­más után. A puskaropogás Igazi, gazdag zsákmánnyal ke­csegtető, körvadászatot sej­tet. De ilyenkor? A csatazaj felé indulok. A lankáról katonás rendben ereszkednek le a völgybe a szőlősorok, a levegőben a friss, zamatos gyümölcs illata. A szőlő között őszibarack, szilva, budai körte kínálja magát, incselkedik az arra já­róval. Házaspár jön szembe. A pincesor elején találkozom ve­lük. A mackó módjára lépke­dő férfi hátán puttony, fele­ségénél kosár. Mindkettő gon­dosan lekötve. — Megkezdték tán a szüre­tet ? — kérdezem évődve Ko­vács Jenőt. — Barack ez, nem szőlő — feleli. — Viszem a cefrébe­A piaci árakra gondolva bi­zonyára most berzenkednek a gyümölcsöt napi vásárból kós­tolók. Lelkem rajta, megér­tem én az effajta gyümölcs­hasznosítást. Hiszen, ismerem a nyugdíjas, egykori tsz-el- nök, Kovács Jenő színesre érett, lángoló őszibarackpálin­káját. (Az igazsághoz tarto­zik persze, hogy nem hanya­golja ő el a piacot sem.) A beszélgetés rövid, elkö­szönünk. Elvégre a vadászo­kat keresem. Meredek gya- logúton kell felkapaszkodni a szőlőkhöz, az ember már-már azt hiszi, hogy a pince előtt terpeszkedő borház tetejére hág. Egy petrence „jön” ve­lem szembe. A kötélbe kö­tött, kissé már fonnyadó, az elmúlt hetek esőitől kövérre nizott fű illatos. Kabács Ba­lázs emeli alatta üdvözlésre könyökét. Megáll, fújtat, pi­hen. És itt fény derül a Bés- ma alján nap mint nap is­métlődő fegyverropogásra. — Jó lenne a szőlőm, csak ezek a ronda madarak ne ten­nék tönkre. Riasztom is őket, amikor csak tehetem. Íme, a magyarázat: egy fes­tékes fémdoboz és némi kar- bid kell a madár elleni had­viseléshez. > — Kifúrom a doboz alját, karbidot teszek bele. Kétszer- háromszor ráköpök a tetejére, lezárom, alulról pedig meg- g'yújtom. Hát ez ad olyan vadászpuskaszerű hangokat. Aztán elmondja, hogy már többen átvették ezt a mód­szert, ezért hallani úgy a fa­luban, hogy állandóan van a hegyen egy ügyeletes madár­riasztó. — Így a jó, hisz’ nem lak­hat az ember a háztájiban. Dolgozni kell. Ha a harmadik, negyedik szőlőtáblán szól a karbid, akkor is rebben a se­regély, meg mindenféle tár­sa. — Én is rászánnám szíve­sen az időt, de nem jutok hozzá a szerhez. — Ezzel kapcsolódik be a beszélgetés­be egy érés alá kapáló bácsi­ka. Kabács Balázs rögtön meg­adja a választ. Egy budapesti vegyi boltot említ, ott meg le­het venni a karbidot. Aztán még gyorsan megnyugtat: biztonságos, jó ez a módszer, nem rejt semmi veszélyt al­kalmazójára. * Visszafelé ballagok a sző­lők alatt. A mély, legendák­kal és mendemondákkal öve­zett rózsamáji árok túlolda­lán még mindig hallom a fes- tékesdobozok pukkanását. B'e- jem fölött egy megriadt se­regélycsapat surrog el, mene­külve a csemegét pusztító­csúfító tor színhelyéről. Kelemen Gábor ......................................................iiimiiiiiiijimiimáiiiiiuiiiimimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiHiiimiiiimi.iiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiimiiimiiiuiiii»iiiiiiiiiiiiimi:imiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii<iiiii........ M ERLEG Az ÉVl-n sokáig csemegéz­hetünk. A megyeszékhely központjának újabb ékessége, valamennyi pultjával, dugig rakott polcaival, berendezé­si tárgyaival a vásárlót szol­gálja. A hentesárurészlegnél vég­re felfedezni, a megye keres­kedelmi egységeiben kevés­bé szokványos mérleget. Met- ripond Florenz a neve, s két kis képernyőjén ugrálnak a számok. Az egyiken az áru súlya, másikon az ára. A hentesfiúknak pár, apró moz­dulata a karon, hogy az egy­ségárat átprogramozzák s nem szükséges többé a papír, ceruza, az idegölő fejben szá­molás. Sőt, a mérlegen még azt is feltüntették, mennyi a minimális megengedett el­számolásarány. Az ember akárhogy is mérlegeli, jóval kevesebb jön ki, mint a Flo­renz nélküli helyeken, s a vásárló sem nyugtalankodik, előre tudja, — például száz kilónál mennyivel csapja be az elmés szerkezet. Javaslat a kereskedelem­Csepp nek: írják ki mindenütt a tévedés megengedhető össze­gét. S persze tartsák is magu­kat hozzá. PEREMTERÜLET A város szélén élők mosto­ha gyermekei a kereskede­lemnek. Legalábbis némely peremterületen, s nemrég még ez volt a helyzet az Eperjes-telepen is. Aztán a Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ épített egy százharminc négy­zetméteres boltocskát. Első­sorban a környéken élő tizen ■ öt-húsz családnak, hogy ne kelljen minden apróságért a város „szivébe” gyalogol­niuk. Különösebb csinnadratta nélkül adták át a létesít­ményt rendeltetésének, s a város széli lakosok azóta is hálásan gondolnak az ÁFESZ- re. De vannak még mostoha gyerekek. ecskék KAPOCS A KÜLVILÁGGAL Iliny kisközség, alig három és félszáz lakóval. Annyira nem történik a faluban sem­mi, hogy az újság hasábjain való szereplésre már nem is emlékeznek a helybeliek. Most sem azért szólunk a faluról, mert felébredt volna szunnya­dó szerénytelenségük. Az út miatt keseregnek, amely kapocsként köti össze őket a külvilággal, Nógrád- gárdonnyal. Az egykilométer- nyi bosszúság, nem új keletű. Az út annyira romlott, hogy az autóbusz-vezetők egyenesen megtagadják a faluba közle­kedő járat vezetését. Akko­ra kátyúk éktelenkednek, melyben kisebbfajta jármüvek könnyűszerrel veszhetnének el. A' Csitárban tanuló alsó tagozatosak szenvednek a legtöbbet a zöiykötődéstől, de a szakasz szinte megbénítja az ilinyiek életét. Mondogatják, hogy a KPM kezelésében lenne útjuk, s ha bejelentenék, hogy felújítják, talán még sóval és kenyérrel is fogadnák őket. Csak már jönnének! PECH! A Pécskő presszóban ter­jed az anekdota. A vendéglátóipart létesít­mény alatt közvetlenül az élelmiszer-áruház terpeszke­dik. A fenti WC padlószigete­lésével valami baj lehet, mert időnként átázik a födém, s alulról „kopogtatnak” a köz­egészségügyi szempontból ki­fogás alá eső foltok miatt. Ilyenkor bezárják a mellék- helyiséget. Hónapokkal ez­előtt is ez történt, s egy fér­fiúnak sürgős dolga akadt. A pincér a nyilvánosba küld­te. Az illető kisvártatva meg­jelent, hogy ,az is zárva. A■ vendéglátóipari dolgozó nem esett pánikba, s mentő- ötletként javasolta, látogas­sa meg a Kővár presszó mel­lékhelyiségét. A vendég szót fogadott, s loholt a zebrán. Ott gázolta el egy autó. Mi ez, ha nem pech? Sz. Gy. Tervezők, rajzolók Nógrád megye középületeinek, lakóházainak terve nagy részben a salgótarjáni NÖGRÄDTERV rajzasztalain születik meg. Készülnek itt ipari és szociális létesítmé­nyek, közmű- és mélyépítési munkák tervei is Jelenlegi munkáik közűi legjelentősebbek a salgótarjáni Sebaj-lakó- telep, a balassagyarmati váró (központ és a nagybátonyi lakótelep tervei. _ .......... . A z előtervczés egyik fontos fázisa a talajmechanikai vizs* gálát. A laboratóriumban Donkó Mária a talaj szilárdsá­gát méri, ami az alapozáshoz ad értékes információt. A műtermekben építészek, statikusok, épületgépészek és más szakemberek készítik a magasépítési terveket. Pintér Katalin és Vratni Magdolna, a balassagyarmati Rákóczi út beépítési tervén dolgozik. Végvári Csaba modellező építi fel elsőnek az új épülete­ket. egyelőre plexiből Képünkön a salgótarjáni Sebaj-la- kóteiep 63 lakásos, tízszintes épületének modelljét állítja össze. NÓGRÁD - 1976. szeptember 3., péntek 5

Next

/
Thumbnails
Contents