Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)
1976-09-29 / 230. szám
Szovjet önjáró és jöveszíőberendezés A mecseki bányászkodás történetének fontos eseménye, hogy a komlói Béta-bányán háromszáz méter mélységben, megkezdte kísérleti üzemelését a szovjet gyártmányú önjáró fejtcsbiztosító és jövcsztöbcrendezés, amely 50 foknál me:-edekebb dőlésű széntelepből bányássza ki a szenet. Érdekessége, hogy a Szovjetunión kívül, hazánk az első. ahova az új berendezés eljutott. A 24 egységből összerakott, 25 méter hosszú berendezés a lejtős széntelepben saját súlya, illetve a ránehezedő kőzet nyomására mozog, halad a telep dőlésében lefelé, miközben biztosít, kibányássza továbbadja a szenet. A képen: hárman a gépen dolgozók közül: Baehmay Károly, Oláh Mihály és I.ászló. Pillantás a vásárra (2.) Az otthon a vásáron A ma és a holnap bútorai — „Tufa/” a vásáron KÉRDŐJELEK SZINTE VEGE-HOSSZA SEM VOLT beszélgetésünket ezzel a gondolattal zártuk ott Pásztón. a Fővárosi Kézműipari Vállalat telephelyén: a jelen — természetesen ismert. De a jövő? Az bizony csupa kérdőjel. X Kovács Sándorné telepvezetővel, aki amolyan gyáregységi igazgatói pozíciót tölt be leginkább, és Kelemen Jánossal, a pártalapszervezet fiatal titkárával boncolgattuk' Pásztó egyik könnyűipari bázisának hétköznapjait. Amik természetesen — ha vizsgálódásunk csak felszínes — semmibe sem különböznek más gyárak, gyáregységek, telepekétől. Hiszen adott a terv, s úgyszólván minden biztosított annak teljesítéséhez. Es adottak a megfelelő műszaki tudással, intelligenciával bíró vezetők is, akik ennek elérését biztosítják. Látszólag hát minden rendjén is volna, de — ismétlem: vége-hossza sem volt — beszélgetésünk során olyan, eddig még senki által meg nem válaszolt kérdések kerültek „terítékre”, amikre érdemes odafigyelni. Mert fontosak, nagy jelentőséggel bírnak, s némiképp behatárolják a telephely jövőjét is. A tény mindenesetre: Pásztó inkább csak az áprilisi vezérigazgatói csere révén került a fővárosi központ figyelmének előterébe, s jószerivel azóta történik az, ami... Néhány hónapja foglalkoznak csak igazán, érdemileg a telephely fejlesztésével, s csupán hetekre rúg azon idő mértéke, amióta szóba került az eddigi szervezési felépítés felülvizsgálata. Pásztó egyébként a vállalat egyik legnagyobb telephelye; több mint 500 dolgozót foglalkoztat, idei termelési terve pedig megközelíti a 60 millió forintot, s ami főképp jelentős.: ennek 92 százaléka kerül exportra. Termékeik eljutnak a Szovjetunióba. Franciaországba, Törökországba, s közvetítéssel máshová is. S mindezt úgy produkálják. hogy... És itt következik a nem megfelelő szervezési rendszer. A telepvezető —, hogy némiképp érzékeltethessük, felsoroljuk —, a központhoz tartozik ugyan, de alárendeltie a vállalaj, gyáregységvezetői - nek, akik utasítást adhatnak neki. Látszó’ag logikus a sorrend; a baj csak akkor jelentkezik, amikor az előbb említett vezetők őt kikerülve, közvetlen utasításokat adnak a telephely részlegvezetőinek. Amitől szinte fejére áll a világ, azaz a terme'és, mert Kovácsné szinte kívül reked, s dehogy is tud eleget tenni a szerintünk csak a papíron létező munkaköri leírása kötelezettségeinek. Az első kérdőiéi: biztosítható-e hosszabb távon a termelés folyamatossága emí- gyen ? Amivel eddig ugyan — köszönve a dolgozók megfelelő hozzáállásának — túl sok baj nem volt még. mert bár igaz. a fél évben 6.2 százalékkal elmaradtak a terv teljesítésétől. de mindez az anyagellátás akadozásának „eredménye”. Nem volt elegendő mennyiségű gyorszár, s egyéb, a késztermékhez szükséges más tartozék, mert a központ nem szállított. S így halmozódott a félkész termék — hetekig. Ami ugye. hiába van benne X számú dolgozó jelentős munkája, forintot nem jelent. Igaz, azóta — az igazgatónő szavai szerint — normalizálódott a helyzet, s minden adott ahhoz, legalábbis pillanatnyilag. hogy behozzák lemaradásukat. Ebből adódik a második kérdőjel: elmarasztalható-e a telephely a tőle teljesen objektív okokból adódó terv- nemteljesítés miatt? Logikus lenne, hogy nem, főként azután, hogy tudatában lennék munkakörülményeiknek. Márpedig, lévén, hogy személyes tapasztalatunk is bizonyítja, ez sem serkentő, inkább hátráltató tényező. A TELEP VEZETŐNŐ és a pártalapszervezet titkára is fájó pontként emlegette az immáron tűrhetetlenné vált zsúfoltságot, a szinte ember ember háténi állapotot. Amin igaz, rég szerettek volna már változtatni, de az elképzelések csak elképzelések maradtak. Bővíteni szeretnék a telepet, rekonstrukciót végrehajtani. vagy a más!k szisztéma: új telepet létrehozni valahol a nagyközség habárában. De eleddig egeikben sem biztosak. A megyei és a helyi tanács ugyanis nem nyilatkozott még. hogv enae- dé'yezi-e újabb terü’et kisajátítását a telephelyet övező. s a nemrégiben védetné nyilvánított parkból. lévén zöldterület, vagy az esetleges vasútrekonstrukció nvatt új helyet. jelölnek ki á közvetlen a töltések mellett épült * üzemnek. — Harmadik kérdőjelünk ez, s talán a legégetőbb — fogalmazta meg Kovács Sándorné. — Hiszen régóta már. s talán még jó ideig állandó bizonytalanságra kényszerít minket. Már csak azért is. mert ezen elhatározás függvénye a bujáki,’ a hozzájuk tartozó te’en sorsa is. Ha új terü’e- tet jelölnek ki számukra, azt a részleget is beköltöztetnék, mert a pénz, a 18 millió, arpi az építkezéshez szükséges, már rendelkezésükre áll. Ha nem, akkor ott is bővítenék, s jelentősen átalakítják jelenlegi központjukat is. Uj munkacsarnokot terveznek, raktárt, szociális létesítményeket. Csakhogy...? Mielőbbi döntést várnak ott, Pásztón, fentről, s innen is. Hogy ne kérdőjelekkel telin nézzenek az elkövetkezendők elé... Karácsony György Kényelem, szépség kis helyen A BŰTOROK IRÁNTI KERESLET tekintélyes: az utóbbi 5 évben például 438 ezer új lakás épült, s a tervek szerint ennyi, vagy valamivel több épül 1980 végéig. Ha az új lakások mindegyikébe nem is vesznek azonnal új bútort, azért az bizonyos, hogy 70—80 százalékába — igen. Ezek szerint a 70-es években 700—750 ezer család vásárlója volt, vagy lesz a bútorüzleteknek. _ A bútorzat kiegészítőinek, ’ felújítóinak számát is — 10 éves időtartamot tekintve — legalább ugyanennyinek vehetjük: ösz- szesen tehát, mintegy másfél- millió lehetséges bútorvásárlóval számolhat idehaza, a bútoripar és a kereskedelem. 1971—75 között hazánkban 24 milliárd forintért vásároltak bútort az emberek, 1980-ig, várhatóan, ugyanennyit — 25—30 milliárdot — költenek maid lak berendezésre. Nos, e tek intélye^ vásárlóerő számára Qüye í a kínálat? Az őszi BNV bútorválasztéka nemzetközi mércével is rangosnak értékelhető: 20 ország lakberendezési ipara mutatja be termékeit (ha egy- egy országot esetleg csak egy- egy cég képvisel is.) Ebben a termékcsoportban a legnagyobb külföldi kiállító Jugoszlávia. Sok szép és praktikus bútort hoztak ezúttal a finn vállalatok. Jelentős a szovjet, lengyel, csehszlovák és osztrák ajánlat A hazai bútoripart 20 minisztériumi, 6 tanácsi vállalat, és 32 szövetkezet képviseli. Modern lakószobák, gyermekszobák, magyaros ebédlők, kisbútorok. variálható szekrénysorok gazdag választékát mutatják be. Manapság főként a kárpitok és a színezések szerinti szűk választék miatt nehéz rátalálni a megfelelő bútorra. Forrni ban, praktikusságban gyorsír, megfelelő portékát ta- lá’tii. Ki kellene alakítani, hogv a boltokban megta’áF- ható kárpiti' és színminták alapján előre rendelhessen az igényesebb vevő. S 20—40 ezer forintért ki az, aki nem igényes, aki ennyi pénzért ne szeretné összeválogatni úgy a bútorait, hogy az neki is tessék? E rendszerhez egy kis kapacitású számítógép is megfelel, amit az ipar és a kereskedelem közösen vásárolna, s a BŰTORÉRT hálózatában elhelyezhetné. Egy ilyen gép könnyen megoldaná az előrendelések alapján ütemezett termelésprogramozást. Persze, némi többletfigyelem is kellene azért ehhez a rendszerhez; csakhogy & mái kereslet mellett, versenytársak nélkül, a szűkös importKeret miatt az ilyen befeketetésben, különösebben nem érdekelt sem az ipar, sem a kereskedelem. Dehát. akkor miért kutatják a közvéleményét?... AZ EFAJTA PIACKUTATÁS a másik szereplő, a fogyasztó oldaláról sem teljesen komoly: az így szerzett válaszok nem tekinthetők teljes értékűnek Aki a vásárban véleményt mond, nem bizonyos, hogy1 venni is akar. Érdekeltsége, szavahihetősége annak a vevőnek van, aki pénzzel a zsebében betér a boltba. Az ő kérése jelzi a valóságos piaci keresletet. Itt a vásáron tehát félő, hogy mindez csak játék — két részről is. Ettől eltekintve azonban, mindaz, ami az őszi BNV-n a hazai bútoripar bemutatóján látható, jó színvonalról tanúskodik és az ellátás további gyors Javulását helyezi kilátásba. Rengeteg szép, praktikus, könnyen mozdítható, tisztítható garnitúrát és egyedi darabot látni a haza kiállítóknál. Vona’akban, színekben nem üt el a rangos külföldi cégek bemutatójától sem. Jól érzékelteti ezt. egy aorósá'’. nevezetesen, hogy a „Tutaj" ''dusú heverő elgondolása. tehát, hogv az ágy egy kisebbfajta felfújható, tengeri mentőcsónakhoz legyen hasonlatos — tucatnyi ’külföldi és hazai gyár kollekciójában is szerepel. Ugyanígy sokszor feltűnik a bőrbevonat, vagy a textiV, bőr-, szőrmekombináció, a patinás hatást keltő színtónus, vagy éppen a meghökkentően harsány színek és így tovább. Az egész nemzetközi mezőnyben látható az a törekvés, hogy kis helyen, a lehető legnagyobb kényelmet, esztétikai összhangot és sok ap- róbb-nagyobb szolgáltatást nyújtsanak a mai bútorok. Sok a könnyen mozdítható, átalakítható szekrény, asztal, a fotelágy, bőséges az úgynevezett kiegészítő darabok választéka: a puffok, padkák, zsámolyok, kisebb szekrények sora, ötletesen, fantáziával belekofnponálva egy-egy garnitúrába. Ezek a kiegészítő darabok tehetik egyénivé az otthonokat és növelik a kényelmet is. Jó irányzat. EGYSZÓVAL, AMI EBBŐL látvány — kiállítás —, az valóban magas színvonalú és jó alkalmat nyújt a tanulságos. szórakoztató nézelődésre. S végül is, ami itt látható, az előbb vagy utóbb az otthonok mindennapos tárgyaivá válik, méghozzá valószínűleg most már sokkal gyorsabban, mint eddig bármikor, hiszen ez hozzátartozik az életszínvonal emelkedéséhez, s a gyárak gazdasági érdekei is mindjobban siettetik ezt a folyamatot, főként a mindén piacon eladható termékek nagysorozatú gyártásában rejlő előnyök miatt. Már belföldre sem lesz kifizetődő kis darabszámban, korszerűtlent gyártani G. F. El sem akartuk hinni... Diploma Moszkvából A kis esztergapad — működő darab, fele akkora, mint az eredeti —, ennek a történetnek a hőse a 2U-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet új otthonában található Salgótarjánban. A közelmúltban nagy útról érkezett haza. Kiállították Moszkvában, a népgazdasági kiállítás egyik pavilonjában megrendezett, a szocialista országok fiataljainak legkitűnőbb alkotásait bemutató tárlaton. Mint az Ezermester című lap augusztusi számából értesülhettünk, a kis gép az intézet gépszerelő és gépi forgácsoló szakkörének munkája, első díjat nyert. Hogyan született a kis gép, erről beszélgettünk az intézet igazgatójával, Horváth Lászlóval. és a szakkör egyik vezetőjével, Kálmán Józseffel. — Mindig gond volt a szemléltetéssel —, mondja az igazgató. Régi elképzelésünk volt. hogy a gépek kicsinyített modelljét kellene felhasználni. Ezt többször szóba hoztuk a szakkör vezetőinek, végül elvállalták, hogy megcsinálják. — A feladat nem volt egyszerű, — mondja Kálmán JóNem kiváló, mert ártalmas A jövő év elejétől eltűnik a kivaló minőséget jelző négyágú csillag a szovjet cigarettákról és szeszes italokról. A szovjet állami szabványügyi hivatal és az élelmiszeripari minisztérium úgy döntött, hogy kizárja a kiváló minőségű áru címre javasolható termékek köréből az egészségre ártalmas dohányárukat és égetett szeszes italokat. Ezzel egyidőben megszűnik a cigaretták reklámozása is. zsef tanár. — Azért esett az esztergapadra a választás, mert ez ígérkezett a legszebb munkának. Jó szakköri kollektíva jött össze, bíztam a gyerekekben, hát belevágtunk. A terveket a meglevő gép alapján én készítettem, a munkát három tanár és 15 szakköri tag végezte. 1974. tavaszán kezdtünk hozzá, rengeteg maunkaóra bennevan. Gyuris József kollégámmal és a gyerekekkel sokszor késő estig dolgoztunk. A gyerekei« nagyon lelkesek voltak, sok szór úgy kellett őket ház l zavarni a szakköri foglalkozásról. A nyári szünetben is bejöttek. 1975. április 3-ra lettünk kész, a több mint négyezer egyedi kézi munkával készült alkatrészből álló kis esztergapaddal. A belefektetett anyag ugyan nem nagy érték, de kiszámítottuk, hogy a munkával együtt 80 ezer forintot ér a pad. Ez még a Salgótarjáni Kohászati Üzemek tanüzemében készült, ahol minden segítséget megkaptunk munkánkhoz.. Április 4-én nyitottuk meg az Alkotó Ifjúság kiállítást, melynek zsűrije első díjjal jutalmazta munkánkat és már akkor hangzottak el jóslatok, melyeket magunk sem akartunk hinni arról, hogy nagy siker lesz. Első díjat nyertünk az országos pályázaton is, pedig óriási volt a konkorren- cia, tudományos munkák, üzemi újítások voltak a versenytársak. Mi vártunk sikert, de ekkorát nem Mondanom sem kell, hogy milyen meglepetést jelentett, mikor megtudtuk, hogy Moszkvába is elviszik. Ide elkísérte az egyik alkotó. Nagy György gépszerelő, aki tanulóként vett részt az építésben. többek között ő egyedül készítette el a szánszerkezetet. Május 25—töl június 2-ig volt kinn a kiállításon. A lefelezett esztergapadot azóta egy ugyancsak tökéletesen működőképes 1:3-hoz kicsinyített gyalugép követte. Szintén a szakkör munkája. — Ezeket a gépeket véglegesen az intézet tervezett Iskolamúzeumában. a demonstrációs sarokban szeretnénk majd elhelyezni. Fontos szerepet szánunk nekik a pályaválasztási bemutató alkalmával is, mondja az intézet igazgatója. A gépépítő szakmunkástanulókkal nem sikerült találkoznunk. Nyár elején sikeres szakmunkásvizsgát tettek, melyen már kamatoztathatták a szakkörben szerzett tudásukat. Mindnyájan jó eredményt értek el. A hagyomány azonban folytatódik. Kálmán József elmondta, a tanműhely átadása után októberben újra megalakul a szakkör, A törpegéppark várhatóan egy marógéppel bővül. A vörös mappába kötött orosz nyelvű diploma már megérkezett a moszkvai kiállításról. A gép ugyancsak az intézetben látható majd. s a példa valószínűleg lelkesíti az újjáalakuló szakkör tagjait is. hogy méltók legyenes elődeikhez. — g- — NÚCRÁD - 1976. szeptember 29., szerda
