Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)

1976-09-26 / 228. szám

Találkozások LÓRÁNT

JÁNOSSAL

A képzőművészeti világhét legkiemelkedőbb nógrádi programjaként ma délelőtt 11 órakor nyílik meg Salgótarjánban, a megyei József Attila Művelődési Központ üvegcsarnokában a Salgótarjánban élő Lóránt János. Munkácsy-díjas festőművész kiállítása. A Nógrád megyei Múzeumi Szervezet és a megyei műve’ődési központ közös rendezésében létrejött tárlatot Rátki András, az MSZMP KB munkatársa nyitja meg.

X

A Tv Galériája 1970-ben történt adásán Barcsay Jenő a kamera előtt meleg szavakkal méltatta a fiatal pályatárs munkásságát. Közel álltam hozzá, így hallottam, amint búcsúzóul azt mondotta Lóránt Jánosnak:

— Vigyázzon az egészségére, nagyon sokáig éljen.

Lóránt János szerényen megköszönte a jókívánságokat. Lóránt János festőművész munkásságának kibontakozása már hosszabb ideje, s napjainkban is jó úton halad. Az utóbbi időben szinte teljessé vált egyéni hangú festészete, megerősödtek sajátos stílusjegyei. Amint azt a művész a televízió nyilvánossága előtt elmondotta, nemcsak az Alföld, hanem a „vizek gyermeke” is. A Körösök partján ismeri a tájat, a benne élő embereket. A Balaton, a környező hegyek és lakói szintén meghitt ismerősei. Képein a lapidáris formák jelenléte talán e két nagy tájegység nagy, nehéz felületeit, arculatát. ennek emlékét idézik. Színei — vagy éppen „színtelensége” — látásmódjából, gondolkodásának lényegéből következik. Alakjai a táj, a környezet szerves részei. Ha tetszik: a tájból nőnek ki, annak folytatói. Ha tetszik: belőlük nő ki, folytatódik a táj. A művész képein figuráinak testtartásával is képes jellemezni. amely az emberismeret mélységére enged következtetni.

Lóránt Jánost 1966-ban, Salgótarjánba költözésekor ismertem meg. Műtermében azóta igen sokszor megfordultam, több alkalommal beszámoltam beszélgetéseinkről, fűztem megjegyzéseket kiállításaihoz. E kiállítás megnyitása előtt korábbi beszélgetésetekre emlékszem. Például 1969. májusára, amikor emberekről és szerepeikről váltottunk szót, aztán pedig az ember és táj viszonyáról.

— A táj nem azonos a környezettel — jegyezte meg altkor a művész. — Az ember valami módon kényszerítve van arra, hogy környezetében botorkáljon. 1966-ig, amíg a Dunántúlon éltem, a kiindulási szempontom a tájban való gyönyörködés volt. Ott kevés ember tudja kivonni magát ez alól. Salgótarjánban azonban koncentráltabban ér az emberi viszonylatok, s ezek társadalmi vetületeinek hatása. Ennek kifejezése, azt hiszem. igen magasrendű művészi és emberi kötelesség. Továbbá úgy gondolom, hogy a művész fejlődése gondolkodásának fejlődébe.

Nézegetem a kiállítás rendezése közben most a képeket, legtöbbje régi ismerősöm. Érthető, hiszen ez a tárlat Lóránt János eddigi munkásságának összefoglalását adja. Többi között, itt akadok ismét rá a Raposka című képre is. Egy művészettörténész korábban azt írta a képről: „mint ázott madarak állnak a sivár tájban az emberek” De ez az ábrázolás mindenekelőtt együttérzésből fakad.

— Akikkel együtt jártam iskolába a faluban, s akik erős, néha verekedés gyerekek voltak, most félszegen köszönnek, ha hazamegyek. Alig szólnak valamit. Mert valamit elveszítettek az évek során. Valamiből kiestek. Miből és miért? Sokat gondolkodom erről is — mondotta egyszer nekem a művész.

X

Végezetül néhány életrajzi adat, a teljesség igénye nélkül: Lóránt János Békésszentar.dráson született 1938- ban. Általános gimnáziumba Szarvason járt. Szegeden pedagógiai főiskolát végzett, ahol mestere Vinkler László volt. 1959-től 1965-ig Kaposvárott élt, 1966-tól Salgótarjánban. Számos egyéni kiállítása volt mind itthon, mind pedig külföldön. Díjai közül említjük a SZOT-díjat, a Munkácsy-díjat. Mostani kiállítása alkalmat nyújt arra. hogy Salgótarján és Nógrád megye közönsége mintegy együtt lássa eddigi gazdag munkásságának legjavát.

Tóth Elemér

KACSA

Ez a kacsa nem az újságokban született Keltetöállomá- son látta meg a villanyfényes világot. Onnan került a falusi család udvarába. Hónapokon át sütkérezett, lubickolt az apró tócsákban, rekedt hápogásával tiszteletet parancsolt maga körül a baromfiudvarban. Élvezte a dróthálók által korlátozott szabadságot, pihegett a terméste- len diófa árnyékában, totyogott a kacsatársakkal.

Addig-addig illegette magát, míg megtetszett a városi unokának. Nagymami — mire nem képesek a nagymamák — másnap behozta Salgótarjánba a jószágot, kedvence nem kis örömére. Babusgatták az állatot. udvaroltak neki, a szomszéd gyerekek ínyencségeket emeltek el a kamrából, úgy kedveskedtek a kacsának, amely pocsékul érezhette magát a harmadik emeleti bér- ■ iakásban.

Hangja elnémult, szomorú kacsaszemeivel az urbanizáció, számára kibírhatatlan korlátjai közül kivezető utat kereste S amikor nem figyeltek ra. óvatosan kitotyogott az erkélyre, s a kilátástalanság hódító érzetével alávetette magát.

tgy tiltakozott a természet „igazságtalansága" ellen.

I aiuái- li-rván:

CSŐSZ

kezéből

kivert

somfabotra görnyed e senkiföldjén it' a szakálas nyárutó hol ordas vadkant s bogyókra vicsorgó savanyú rókát rejt bujtat a bozót Hej

vadászni jó berek

Nyergeivé vén felökleit tőkék horpadt bakhátait harasztot morzsol s bagót porcióz a téesz járadékos ki üthetné bottal unokái nyomát

tévéajánlatunk

Mai

30.05: A legszebb férfikor.

Latinovits Zoltán még sokszor fog feltűnni a tévé képernyőjén, mint ebben az 1972-ben készült magyar játékfilmben is, amelyet Erdős Zoltán novellájából Símé Sándor írt és rendezett.

Latinovits itt egy mérnök szerepét alakítja, a!<i a „legszebb fórfikorbam” éli a hozzá hasonló értelmiségiek tipikusnak mondható életét. Válás után van, új családot alapítana, de a lakás hiányzik. Hozzájuthatna egy albérlethez — amely egyébkén: csak pillanatnyilag, két évrt oldaná meg lakásgondjait — de ehhez pénz kellene. Elindul, hogy megszerezze z pénzt, ezért barátai, ismerősei, még elvált feleségének segítségét is kéri...

Smeberényi Lehelt

59.

Am a villám megtalálta az egyetlen nyílású a kulcslyukat, s az Űr, mint azt megjövendölték, magához vette a lányt- Hiába volt az erős kőház- Alázatos szívvel viseljük hát, mi ránk méretett, s akkor a sötétség kapui is megindulhatnak- akárcsak a világosságé, és ő (kinek nevét nem lehet kimondani) megengeszteiődik velünk.

S míg Hermin duruzsolt. Teréza sírdogált; mind csendesebben- álomba ringatózván— Megládd- még haza is 6 engedheti-. . Kérjünk Panna Mária közbenjárását.

És gyertyákat gyújtottak Szűz Máriának- s könyörgéseket suttogtak hozzá. Mintha bizony nemcsak az égi trónnál, de a pokolbélinél is szava lenne- Oltalmazó-szabadí- tó bűverejében. mint valami mágikus métafában, mindenesetre, vakon hittekImádkoztak hát Panna Máriához. mert őhozzá- ki a Fekete Országot uralta, nem imádkozhattak, az égi Mindenhatót káromolván.

Matej házától a fiúk Zsab- kához mentek.

Dombaj Gyurka és Kis Pista nein . titkolták tovább, amit tudta-k.

— Mért csak most mondjátok ? — vetették a szemükre. S azok nem tudtak mit felelni, Mert be kellett volna val- laniok, hogy bűnsegédi minőségben maguk ig ludasak, s ez zavarta őketA bakancsok zajosan ropogtak a vizek gya’ulta út kifehéredett- legömbölyödött kövein. Ezek után alapos okuk volt- hogy Zsabkára gyanakodjanak. Megtorolta a búcsúnapi pofont a féreg!

Kosznovszki Feró diktálta az iramot, egy lóhosszal a többi előtt járt. Ö lökte be a kiskaput, s a többi utána lódult. Észrevétlen átvett valamiféle megüresedett vezérséget- S ez ebben a pillanatban nyilvánvaló lettAz udvar homályában öregasszony matatott az ólak körül. Jöttükre felegyenesedett óvatos, nehezen forgó derékkal. S csak nézett- nézett- Életszán- totta arcában tört fényű szemekkel.

— Hol a fia?

Az anya nézett: mi lelte a fia barátját? Aztán az ajtóra mutatott: bent vanBe tódultak.

Janó ott ült a sötét konyhában, hisz a világgal takarékoskodni kell. A tűz piros fénye mellett ült. azt táplálgat- ta erdőn gyűjtött gallyával. A fiúkra nézett, és nem is cső. dálkozott.

Nem szóltak egy köszönést se. Kosznovszki Feró azt kérdezte a foga közül:

— Mit tettél a lánnyal?

— Semmit — mondta Zsab- ka- Vigyorgott- A tűz élesen lobogott az arcán- s végigsuhintott a falon, a plafontól a konyhakőig.

— Mondd meg. mit tettél!

Zsabka képén ellobbant a

vigyor- Pillanatra, mert újra visszatért.

— Mondom, hogy semmit.

— Azt csak tudod, hogy hol van? — Gúny seroegett Feró foga között.

— Honnan tudjam?

— Innen! — Feró ütött. S Dombaj Gyurkáék mögötte álltak ugrásra készen.

4 NÓGRÁD - 1976. szeptember 26., vasárnap

1 Templomok tornyán dohogva kondul itt a kehes alkonyat s ködkutyák csaholva nyalják dohos vérét a csapra vert nagy narancs Napnak s beleszelidülnek kerülők elaggott emlékezetébe

Zsabka megtántorodott, és az arcához nyúlt- S nem a késéhez, amire ütés közben gondoltDe hiszen Zsabkának nincs már kése! Elveszhette- És ei. vesztett vele valamit, mint a bibliai Sámson a hajával. Ezt megérezte Feró.

— Ez a lányért volt — sziszegte- S újra ütött. Zsabka orrából vér csurrant- — Ez meg a vérért! A lepényevésnél.

' — örült.,. — nyögött Zsabka és vigyorgott, letörölte a vért.

S Ferót nem ingerelte már a vigyor- Rádöbbent, hogy takaró- A gyávaságé— Szeretném magam szem. beköpni! — mondta utálkozva. — Amiért féltem tőled.

Ég köpött. És megtörölte nadrágjában a kezét.

— Most mondd meg az igazat!

Zsabka Janó felhagyott s

vigy orral— Bizony isten semmit s- tudok- .. Rosszul voltam é. eljöttem. Kérdezzétek meg au öreg Holubot.

Legjobban azon csodál koz tak- hogy úgy tett- míntb semmi se történt volna köz tűk.

Igaz. bejött az anyjaNémi suttogó tanakodó után (az ajtó e'őtt) bekopo: tak Buda tanítóhoz{FolytatjukJ

NÉVNAPI köszöntő

Az Állami Biztositó salgótarjáni városi fiókjának egyik belső pillérén fekete tábla ékeskedik, közepén fehér folt, ide kerül a kicserélhető névtábla. Ügy látszik a biztosító mindenre gondol. Kiterjed figyelme az ügyfelek névnapjára is, felirattal köszönti őket.

Szombaton a tábla közepén ott virított az Edit név. Bizonyára az Editek örültek nekoraibb járaton etffrmás heayén-hátán tolonglak a kisiskolások. A következő kocsin egyetlen diák élvezte, hogy a volán „különbuszt” biztosított számára S ez az állapot rendszeres

Üdvps dolog lenne változtatni rajta!

MEGLEPETÉS

A Karancs Húsipari Szövetkezeti Közös Vállalkozáshoz a megye csaknem minden részéből érkeznek a vágásra

Crseppecskék

ki, még akkor is. ha névnapjukat csütörtökön tartották. Legfeljebb a Zsófiák, Dianák. Vilhelminák bosszankodtak a figyelmetlenség miatt, mert ez idő tájt ők voltak a sorosak.

Persze, ha ilyen nevű ügyfél nincs, vagy az Editek viszik el a pálmát a vendégek közül, minden megbocsátva a Dianák nevében.

ISKOLABUSZ

A salgótarjáni Kemerovo- körútról iskolabusz szállítja a gyermekeket a Béke-telepi oktatási intézménybe. Fél nyolckor indul az első, tíz perc múlva a második. A minap a

érett sertések. Ahogy a közelmúltban elmondták, gyakran találkoznak meglepetésekkel.

Legutóbb az egyik hízóban tizenkét kismalacot találtak, pár nappal az elles előtti állapotban. Az egyik háztáji gazdaságból szállították, természetesen állatorvosi szemle után. Ez sem először fordult elő!

Valamivel korábban az egyik szakosított sertéstelepről beteg állatot küldtek, amit az üzemi állatorvos azonnal elkobozottA húsfeldolgozóban szívesen lemondanának a hasonló meglepetésekről...

Sz. Gy.

Pedagógusok

és népművelők

ifjúsági parlamentje

K

özel hatszáz Nógrád megyei fiatal pedagógus és népművelő tanácskozásara keni’ sor október és november hónap folyamán a pedagógusok és népművelők ifjúsági parlamentjein. A parlamentek munkájába már az a 102 okleveles pályakezdő pedagógus és népművelő is bekapcsolódik, akik ebben az évben álltak munkába a megye művelődésügyi intézményeinél. A parlamenti tanácskozások előkészítését — a KISZ-,, szakszervezet és a művelődésügyi, állami szervek részvételéve' — megyei és járási (városi) szinten alakult előkészítő bizottságok végzik.

Miben különbözik az idei parlament a két évvel ezelőtt megrendezett ifjúsági parlamenttől?

Elsősorban abban, hogy szervezetileg is demokratikusabb lesz: lehetőség nyílik a fiatal pedagógusok és népművelők 6zé'es rétegeinek intenzívebb részvételére. 1974- ben ugyanis csak megyei parlament rendezésére volt lehetőség, ahol természetesen nem lehetett ott valamennyi fiatal, csak a KISZ- és szakszervezet által kiválasztott, kije- 'ölt 150 fő. Ez azt jelentette, hogy több száz fiatal pedagógus és népművelő nem venetett íészt személyesen a munkában. Az idén alapvetően más a helyzet. Az újabb rendelkezések érte'mében ugyanis minden fiatalnak joga van a személyes részvételre, dinnek biztosítására az idén minden járásban és varosban összevont munkahelyi parlamentek megrendezésére is sor kerül, ahol mód nyílik valamennyi 30 év alatti fiatal pedagógus és népművelő személyes megjelenésére, és természetesen nem lehet kizárni a tanácskozásokból a képesítés nélkülieket sem.

A munkahelyi parlamenteket követő megyei tanácskozásra most már nem kijelö't, hanem választott küldöttek mennek. Azok, akiket a járási, illetve i városi összevont munkahelyi parlamenteken választanak meg. A megyei parlament sajátossága lesz az idén is, hogy az óvónők, az általános iskolai, a középiskolai pedagógusok, valamint a népművelők külön szekciókban tárgyalhatják meg sajátos kérdéseiket, gondjaikat, problémáikat. Tapasztalatunk szerint ez a lehetőség növeli a tanácskozások hatékonyságát és konkrétságát.

Abbó' fakadóan, hogy az ifjúsági törvény egyaránt foglalkozik az ifjúság jogaival és kötelességeivel, a minisztériumi végrehajtási utasítás is énnek megfelelően ad igen gazdag végrehajtási programot a művelődésügy területére Végeredményben ez adja majd a tanácskozások alapját. A fiatal pedagógusok és népművelők a KISZ-, a szakszervezet, sőt, az intézmények állami vezetőinek segítségével, velük konzultálva készülnek fel a par'amenti tanácskozásokra. ahol minden bizonnyal lesz miről beszélniük. Bizonyos, hogy sok szó esik majd többek között a fiatalok, a pályakezdők élet- és munkakörülményeiről, a képesítés nélküliek problémáiról, gondjaikró', továbbtanulásáról stb. Az is bizonyos azonban, hogy komoly viták bontakoznak majd ki a kötelességek, a feladatok, a tennivalók oldaláról is.

A miniszteri utasítás summázottan úgy fogalmazza meg a fiatal művelődésügyi dolgozók kötelességeit, hogy azok munkahelyükön — megfele'ő . támogatás mellett — példamutatóan és hivatástudattal lássák el feladataikat^ megfelelő felkészültséggel oktassák és neveljék a tanulóifjúságot, odaadóan folytassák tevékenységüket a közoktatás, közművelődés területén. A konkrétabb feladatokat, tennivalókat elsősorban az oktatáspo'itikai és közművelődés-politikai párthatározatok, illetve ezek megyei dokumentumai jelölték ki.

A megvalósítással kapcsolatos munkának a tanácskozó fiatalok többsége már évek óta aktív részese, lev elmondhatják a munkában elért eredményeiket, gondjaikat, problémáikat. kicserélhetik tapasztalataikat. A pályakezdők csak most kapcsolódnak be ebbe a munkába. Együttes tanácskozásuk jó alkalom 'ehet ennek a bekapcsolódásnak a segítésére, meggyorsítására.

A parlamenti tanácskozásoktól végül is azt várjuk, hogy azok szolgálják a művelődésügy területén dolgozó fiatal pedagógusok és népművelők közéleti tevékenységének kibontakoztatását, a jogok és köte’ességek együttes hooesűlyazésával a szocialista demokrácia fei- 1 évié-ét. és növeljék fe’elősségtudatukat kultúrpolitikai cé'kllü.é-sink megvalósít; ában. Pál Károly

tó

i

■i

/