Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)
1976-09-23 / 225. szám
Együtt a közös célért Szülőknek — gyermekekről Űjra iskolába igyekeznek a gyermekek! reggelente. Salgótarjánba is kicsik, nagyok sietnek iskolatáskával — több-kevesebb örömmel, vá- ra-kozáissal — második otthonuk felé. Most a legkisebbekről írnék. Azért róluk, mert nekik a legújabb, s talán a legmaradandóbb élményeket nyújtják e napok. Hogyan segíthetünk ebben nekik — közösen — szülők és nevelők? y Gondoljunk vissza a saját első osztályos élményeinkre egy kissé! Mennyi aggodalom, majd azt felváltó, feloldódó öröm volt az iskolába járás. Ha a szülők biztosítiák időben, gondosan a kellő felszerelést gyermeküknek, már ezzel is segíthettek. Emellett igen fontos a pontosság. A helyes napirend és az iskolai házirend betartása és betartatása. Az a gyermek, aki életkorának megfelelően időben elalszik este — legkésőbb 8 óra — és pontosan kelti fel szülője reggel, nem lesz fáradt álmos, nyugtalan, figyelmetlen az órákon. A szülői segítéshez hozzájárul, hogy otthon megfelelő, állandó, nyugodt helyet biztosítsunk tanszerei és a tanulása számára. Fokozottan törődjünk azzal, hogy elbeszélgessünk vele iskolai élményeiről. Teremtsünk őszinte, becsületes légkört körülötte, akkor ő is igyekszik majd ilyen lenni. Semmi olyan megjegyzést ne tegyünk előtte, ami nevelőire, iskolájára nézve elmarasztaló lenne. Ha mégis valamivel nem értünk egyet, beszéljük meg a pedagógussal, kérjük tanácsát, segítségét bátran, őszintén, jóindulattal. A szabad szombatokon és vasárnap osszuk be úgy az időnket — bármilyen kevés —, hogy menjen együtt a család a szabadba, legyen meghitt, közös szórakozással töltött idő. Ez hozzásegít majd ahhoz, hogy sok mindent megtudhatunk kisgyermekünk gondjairól, örömeiről, kívánságairól. A szülői értekezletekre, majd a fogadó órákra feltétlen pontosan menjünk el és fogadjuk szívesen az otthonunkba ellátogató nevelőket. Igyekezzünk, hogy pedagógiailag továbbképezzük magunkat. Sok szülő ösztönösen helyesen neveli gyermekét. Eredményesebb lenne ez a tevékenysége, ha egy „kissé” tanulmányozná az iskolás korú gyermeke lélektani sajátosságait. Türelmesebben, eredményesebben foglalkozna vele, ha egy kicsit tudományosan is értene ehhez a szülő. Még egy fontos tanács. Ne oktassuk előre a gyermeket olyan tantervi, iskolai tananyagra, melyről azt hisz- szük, előnyére válik. Ha figyel fiúnk, leányunk az iskolában, ott mindezt megtanulja. Ha sok mindent tud ebből előre, unatkozni fog, figyelmetlenebb lesz, pedig a szülő „jót” akart ezzel. Természetesen nem azt jelenti ez, hogy kiváncsi, tud- nivágyó kérdéseire ne adjunk választ. Erről szó sincs. Magyarázzuk meg azt, amit életkorának megfelelően megért, de ne tanítsuk előre olvasni, írni, számolni. Hasznosabb, ha a helyes, szép, magyaros beszédre szoktatjuk, neveljük. Ezzel szókincsét, ismereteit gyarapítjuk és ez igen-igen fontos. Kocsis Józsefné Műemlékek pusztulása Világszerte pusztulnak a szabadban álló műemlékek, különösen az épületek és a szobrok. Az UNESCO már a hatvanas évek elején nemzetközi összefogást sürgetett a szabadban álló műemlékek védelmére. A műemlékek pusztulását elsősorban a levegő kéndioxid és széndioxid szennyezése okozza. A légi közlekedés által okozott légrezgés is árt a műemlékeknek- Sok esetben a nem megfelelő restaurálás okoz nehézséget a műemlékek megmentésénél. Az Akropolisz esetében például nehezíti a restaurálást, hogy a 19. századbeli helyreállítás során cementet is használtak. Ugyancsak ésszerűtlennek mondható, hogy oxidálásra hajlamos fémrészeket is beépítettek az említett restauráció során. A nappali és éjszakai hőmérsékleti különbség a különböző anyagokban olyan feszültséget kelt, amelyek idővel kisebb-nagyobb márványdarabok leválásához vezetnek. A tapasztalatok szerint még a harmat is káros hatású, mert a gépjárművek kipufogó gázaival és az ipari gázokkal kénes savakat alkot, amelyek behatolnak a hajszálrepedésekbe. Ezek a savak a műemlékek felületét megtámadják, porózussá teszik. Az oldódó sók is kivírá- gozhatnak az addig sima felületű márványon. A levegőszennyezés az épületeken kívül a szobrokra is hat, sőt, még károsabb mértékben. A szobrok ruháin először a redők tűnnek el, majd a domborzat lekopik, elmosódik, ezáltal a szobor fokozatosan elveszti jellegét. Ezt főleg a homokkőből készült szobroknál lehet tapasztalni. A kőből homok lesz, és esetleg lepereg a szobor arca is. A szakértők kételkednek abban, Rogy kizárólag a gépkocsik kipufogó gázai és az ipari szennyezés okozná ezeket a mállásokat. Iratokra utalnak, amelyek a kölni dóm esetében az 1800-as évből, a hamburgi dóm esetében az 1533-as évből származnak, és ezekben a meleg és a fagy, valamint az eső hatására tönkrem'enő . szobrokról lehet olvasni. Az építészeti, valamint a képzőművészeti alkotások megóvásának módszerei igen sokfélék, azonban eddig egy sincsen, amely végleges megoldást tudna nyújtaniEgy üzem — egy ihkola Diósjenőn Az ipartelepítés, amint arról egy korábbi, Nógrádi megyéről szóló tv-adás is beszámolt, a munkalehetőség biztosításán túl, emelte a községek közművelődési * tevékenységének színvonalát is. Dr. Horváth Sándorné iskola- igazgató beszámolója szerint, Diósjenőn is megkezdődött ilyen folyamat. A VILLTESZ vállalat diósjenői üzemegysége sok változást hozott a község életében, így az általános iskolában is. Az Egy üzem — egy iskola, illetve Egy üzem — egy úttörőcsapat mozgalom gyümölcsöző volt. Sokat köszönhet az iskola a VILLTESZ-ben dolgozó szocialista brigádnak, vezetőiknek, személy szerint Fejes Frigyes telepvezetőnek is. Az igazgatónő szerint segítségük értéke elsősorban az, hogy időben jönnek a dolgozók javítani, karbantartani, újat készíteni. Az iskolában például tervezik a szaktantermek kabi- netfaiának megépítését. A matematikafal elkészítésével ez meg is kezdődött. Az úttörőcsapatnak is segítenek a dolgozók, például az úttörőszoba létrehozásával. Az iskola pedig — többi között — segíti a telep felnőtt dolgozóit az általános iskola 7—8. osztálya elvégzésében. A salgótarjáni Bolyai János Gimnázium évkönyve Megjelent a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium 1975 —1976-os évkönyve, amelyet dr. Antal Elemérné, Czinke Ferenc és dr. Fabulya Lász- lóné szerkesztett. A kiadványban Herold László igazgató elemzi a középiskola egy évtizedes tevékenységét, dr. Fabulya Lászlóné az iskola rövid történetét ismerteti, Czinke Ferenc pedig a Der- kovits Gyula-iskolagaléria tíz évéről számol be. A továbbiakban szó esik az iskolában folyó tanulmányi munkáról, a Bolyai napok rendezvény- sorozatról, az iskolában zajló politikai, közéleti tevékenységről, a pedagógiai kísérletekről, továbbképzésről, művelődésről és sportról. NÓGRAD — 1976. szeptember 23., csütörtök Á Képcsarnok tárlatai > A Képcsarnok rendezésében ma Békéscsabán, Szegeden és Nagykanizsán nyitnak képző- művészeti kiállítást. Békéscsabán Keleti Jenő festőművész alkotásaiból nyílik tárlat. A művész 192Ó-ban Budapesten született, 1956-ban szerzett diplomat a Képző- művészeti' Főiskolán, önálló k'ál’ítása eddig Budapesten és Kaposvárott volt. Dér István festőművész kiállítása ezen a nanon Szegeden nyílik meg. Dér István 1975-ben lett a képzőművészeti szövetség tagja. Képei rendszeresen szerepelnek a nagv országok kiállításokon. Több önálló kiállításon is találkozhattunk képeivel. Czene Gábor tárlatát Nagykanizsán nvitiák meg. A fiatal művész szülei, Czene Béla és Hikádi Erzsébet műtermében kezdett rajzolni fe művészek alkotásaival Salgótarjánban is találkoztunk a korábbi években). Czene Gábor külföldön és itthon már szerepelt egyéni kiállításon. Honvédelmi napok Nagyhátonyban A Magyar Honvédelmi Szövetség salgótarjáni járási elnöksége a fegyveres erők napja tiszteletére Nagybá- tonyban, szeptember 24—26. között honvédelmi (lapokat rendez. Ennek keretében haditechnikai kiállítás, honvédelmi vetélkedő, üzemi lö- vészbajnokság, gépjárművezetés és modellezőbemutató várja a résztvevőket. Az MHSZ salgótarjáni járási elnöksége a háromnapos rendezvénysorozat gazdag programjával kíván hozzájárulni ahhoz, hogy a lakosság, ezten beiül az ifjúság honvédelmi nevelésével kapcsolatos akciók, célkitűzések megvalósuljanak Fontos feladatának kíván eleget tenni az MHSZ abban is, hogy segítséget adjon a KlSZ-alap- szervezeteknek, az úttörőcsapatoknak a honvédelmi programok gazdagításához, s egyben módszereket adjon a szabad idő célszerű kihasználásához. eltöltéséhez. A háromnapos rendezvény- sorozat keretében a munkásőrség, a határőrség, a polgári védelem és az MHSZ életét tablókon mutatják be. A honvédelmi kiállítást a 299. számú Zsinkó Vilmos Ipari Szakmunkásképző Intézetben tartják meg. megnyitót Varga Ferenc nagyközségi pbtitkár mond. Szeptember 24- én kerül 6or a honvédelmi vetélkedő lebonyolítására, valamint határőr-bemutatóra. E rendezvényekre várják az idősebb és fiatalabb generációt is a rendező szervek. Szeotember 25-én, szombaton üzemi lövészbainokságra, valamint légpuskás lövészvensenyre. gépjárművezetésre nevezhetnek be az érdekeltek Vasárnap. 26-án a sportpályán gépjárművezetési gyakorlat. modellezőbemutató és a Karancs Ku- pa-Iövészverseny lesz. A háromnapos programot délutáni filmvetítés teszi élménydússá. A mozilátogatók majd a fegyveres erők olykor nehéz, de mégis szép. vonzó, romantikus életét ismerhetik meg a vetített filmek alapján. Felhívás Délelőtti torna Az Oktatási Minisztérium és a Munkaügyi Minisztérium, a KISZ központi bizottságával. a Magyar Úttörők Szövetségével, a Magyar Rá-: dióval, valamint a Szakszer-1 vezetek Országos Tanácsával j egyetértésben felhívást inté-1 zett valamennyi alsó és kő-1 zépfokú oktatási intézmény igazgatójához, nevelőtestületéhez, úttörőcsapatához és KISZ-szervezetéhez, mely szerint szeptember 6-tól valamennyi iskolában tegyék lehetővé, hogy a tanulók a rádió által sugárzott időpontban elvégezhessék a „Délelőtti tomá”-t. Tudatosítsák valamennyi tanulóban a mozgás élettani és egészség- védelmi hatását, jelentőségét. Szoktassák ezáltal is a tanulókat rendszeres mozgásra, egészséges életmódra. Szeptember 23., I. műsor, 20.00: Nagy kalandom Északon. (6). 56. t Buda tanító elöl ment, s ők utána. Felhúzódzkodtak a sziklatömbön. Gyökerekbe- silány bokrokba kapaszkodtak, meg alkalmas, kiugró szíkia- fokokban- S kezüket nyújtották az utánuk jövőnek. Dom- baj Gyurka a csákányát vagdosta bele egy-egy sziklarésbe, s a nyelénél fogva feljebb és feljebb húzta magát. Végül már mindannyian fenn voltak- ahol már meg lehetett állni, és kapaszkodás nélkül is előrehaladhattakAzon. csodálkoztak, hogy éppen o.yan kultúrerdő tárult eléjük, mint amit ismertek- Szálfák levegős oszlopai, s fölöttük a zöld kupola- A^ erdőben derengő templomhomály. S ebben 6arjnövényzet- alig tudott megélni- Ellenben száraz gallyak mindenütt a vastag harasztszőnyegen. Mint valami szítcibált drótakadály. És. ahogy ropogott a talpuk alatt- zengett az egész erdőA nép itt nem gyűjtött. És nemcsak a távolság miatt- S az Erdészetnek se voltak húsz év távolában tervei vele. Hacsak az nem. hogy meg kell hagyni a maga ősállapotában- a turisztika gyönyörűségére. A fákon itt-ott valóban láttak kopott túri*' :’'zéseket- S minthogy az utat még sejteni se igen lehetett, némiképp ezek iránt tájékozódtak. Beszélni nemigen beszéltek, de lépteik ropogása kétszer is felriasztott gyanútlan őzcsapatot- s muflont is láttak. Esetlenül futott előlük, rókavörös hátát mutatva’ s fehér ülepe alá kapkodva lábát- El is tűnt egy pillanat alatt a sűrűben- Mert ott- ahol a muflont látták- sziklás és vad lett az erdő- és néhol át- hatolhatatlanul sűrű. — Meddig megyünk? — kérdezte Králik Jozso— Menjünk csak — mondta Buda tanító. Nem volt kétséges. Buda tanító hová akar eljutni. Noha ő is csak térképen látta a helyet- $ a napról tájékozódott. mely erőteljesen kezdte mutatni a nyugati iránytA nap most már sűrűn kibukkant a rendetlenül nőtt erdőből- melyet a sziklák is szétdobáltak a szeszélyes terepen. Nem egyszer megcsúsztak. és nadrágféken jutottak előre. A turistajelzéseket végképp elvesztették. Eljutottak egy gyepes tisztásra- Kis lapos hely volt- egy csepp udvarnál nem nagyobb. de valóságos enyhely a nyaktörős út után. Itt várták be egymást, mert meglehetősen szétszakadoztak. Míg kifújták magukat- körülnéztek: eddig erre nem jutott- elég volt a lépteikre ügyelniS ekkor látták- hogy a tisztásuk egy sziklaterasz- Lábuk alatt feneketlen mélység tátongott. s a túloldalon szikla- szörnyetegek nyúltak fel az égre. és vakítottak a napba» noha már csak oldalról kapta el őket a fény- s hatalmas árnyékuk. mintha suhogó fekete uszályt viselnének, be leomlott a mélységbe. Dermedten álltak, a látványba feledkezveÁmbátor tekintetük visszavisszahúzódott- hogy megkapaszkodjék egy közeli saj- meggybokorban- vagy csak egy kásafűcsomóban- mely ismerősen rájuk mosolygott. Kosznovszki Feró szédült- s mintha percekre elvesztette volna magát. A vakító fénytől van — talált rá okot. Meg kellett reszelnie a torkát* mert nem akart a hang kijönni- Aztán mégis kijött- némileg fúltan- elrekedten: — Mikor érünk oda vajon? — Hova? — nézett rá Buda tanító, mint aki furcsállja a kérdést— Ahová megyünk-. • A szurdokhoz— Ott vagyunk. Hallgattak. Aztán Homyák Marci átkiabált a szikiaszörnyetegek- nek — nyilván, hogy bátorságot mutasson: — Hahó! Azok kísérteties kórusban visszafeleltek: — Hahóóó! S tovább álldogálltak ott- Buda tanító és a fiúk; mintha tán nem is akarnának már továbbmenni; egyik se sürgetteSőt, Králik Jozso- mintha úticéiukról is elfeledekezett volna, szívdobogása múltával- melyet a vakmerő felfedezők emelkedett érzése keltett benne (hiszen ahová futottak- nem tapodta ismerős emberláb). most egyszerre beszédes lett- ’mintha elodázni akarna valami egyebet — esetleg éppen a cselekvést. Mintha nem iS jappangana ott mindannyiokban a továbbhaladás kínos kényszere. Mintha elegendő volna nem venni róla tudomást. Tájolósdit játszott: merre esik a falu- merre az Erdészet fűrésztelepe. — És mit gondoltok, a Kakukk-rét merre van? — kér* dezte— Arra — mutattak a fiúk némileg a nap iránt— Szerintem idébb- És a Vaskapu-szikla? Annak itt« kel) lenni- egészen közel. — Talán ott a nagy' fejű bálvány mögött — kapcsolódott bele Buda tanító, is s az egyik sziklaóriásra mutatott- — Kicsit délkeletnek- Nem lehet nagyon messze. A fiúk megértették, hogy Buda tanító se bánja az elodázást. I/elkében alighanem alkudozik magával- A napot is nagyon nézegette. A távoli és kékesfekete színt öltött múmiahegy tetején ült már a nap. legurulni készült onnan. S ekkor Dómbaj Gyurka felkiáltott: — Nézzétek! Mindnyájan odakapták a* fejüket. Látták a nyomot a fű-vön., A sűrű- selymes szálak- mint a dőlt rend- úgy lapultak a talajhoz, embernyi helyen. Feró is odanézett, de csak egy pillanatig hűlt meg tőle— Eredjetek a fenébe! Hor- nyák Marci nyomtatta le az előbbFellélegeztek- Csakugyan. Homyák Marci leült az imént egy percre- Hornyák Marci némileg tűnődve nézte a saját nyomát- Ha nagynak találta is kicsit, de elfogadta. Különben is Králik Jozso véleménye látszott a legreálisabbnak. (Folytatjuk) (
