Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)

1976-09-21 / 223. szám

A kulturális ágazat fejlődése a megyeszékhelyen

Képernyő előtt

Jobb feltételekkel

a műveltségi színi emeléséért

A közoktatás és közművelődés fejlődését a negyedik ötéves terv idején született párthatározatok és az ezek alapján kiadott miniszteri rendeletek, utasítások jelentős mértékben meggyorsították, nemcsak Salgótarjánban, hanem a megye, az ország más területein is- Nyomukban korszerűsödtek a művelődési munka feltételei, a tartalmi tevékenység. Hatásukra széles körben erősödött meg és bontakozott ki a pedagógus, népművelői kollektívák, a lakosság es az üzemi közösségek cselekvökészsége, tenniakará- sa.

Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kezdtük a beszélgetést Kaáriné Kiss Etelkával, a Salgótarjáni városi Tanács VB művelődésügyi osztályának vezetőjével. Aztán a konkrétumokkal folytattuk.

Üj oktatási, közművelődési Intézmény az elmúlt tervidőszakban — így hozták a körülmények és lehetőségek — nem épült a megyeszékhelyen. Lényeges felújításokra, bővítésekre azonban mind a két területen sor került.

Kezdjük az összegző visz- szapillantást az óvodákkal.

— A tervidőszak elején 997 óvodai férőhelyünk volt, amely a végére 1472-re emelkedett Kérdés: ha nem épült új óvoda, akkor hogyan lehetséges ez? A lakosság és az üzemek társadalmi összefogásával. Négys'záz új férőhely létesült, így, és 75 tanácsi költségvetésből. 1971-ben 206 gyermeket kellett helyhiány miatt visszautasítanunk, az összefogás eredményeképpen pedig jelenleg nincs egyetlen visz- szautasítottunk sem. Ma a város minden részében rendelkezünk óvodával.

— Az általános iskolák vo21.55: Gádor Istváu-portré- film.

Gádor István keramikusművész; a huszadik századi magyar kerámiaművészet

egyik megteremtője, Kovács Margit és Gorka Géza mellett, a nagy triász tagja. Gádor életművészetének jellemző sajátossága, hogy mindmáig képes volt megújulni, minden időszakban képes volt stílusáramlatokkal haladni. Első időszakában groteszk ál- latszobrooskákat készített, nagy megjelenítő erővel. Sokat tett a mázak, a színek fejlesztéséért; tanulmányoznatkozásában milyen előrehaladásról szólhatunk?

— A meglevő intézmények korszerűsítésével igyekeztünk az oktatási, nevelési munka feltételeit, s ezzel természetes kölcsönhatásban a tartalmi színvonalát javítani, illetve emelni. Elvégeztettük a II Rákóczi Ferenc és a Malinovsz- kij úti Általános Iskola teljes belső felújítását Olajka- zán-tüzelésűre alakítottuk át a Mártírok úti iskola fűtését, s kisebb felújításokat végeztünk a Gagarin iskolában és a Bolyai Gimnáziumban.

— Hogyan alakult az iskolák szemléltető- és egyéb eszközellátottságának helyzete?

— Központi pénzkeretből valamennyi intézmény alapfelszereltsége biztosított. Ezen túlmenően az iskolák saját költségvetésükből jelentős összegeket tudtak fordítani a szemléltetőeszközök gyarapítására. S e témakörhöz sorolnám a könyvtári ellátottságot is. önálló könyvtárat hozott létre a Néphadsereg, a Mártírok úti, valamint a Gagarin és a Rákóczi iskola. A többi helyen, minthogy a zsúfoltság csak ezt teszi lehetővé, a magyar kabinetben helyezték el a könyveket.

— A gyermekek testi nevelése számára mindenütt a kívánt szinten adottak-e a feltételek?

— Sajnos, még nem. A Néphadsereg úti iskola kivételével azonban mindenütt. Ahol nem volt tornaterem, tornaszobákat alakítottunk ki. Három iskolában — a Gagarin- ban, a Rákócziban és a Ma- linovszkij útiban — részben a patronáló üzemek szocialista brigádjai segítségével bitumenes tornapályákat építettünk, a korábbinál sokkal kedvezőbb lehetőséget teremtve ezta a fazekas népművészet hagyományait. Sikerrel alkalmazott edényein más anyagokat. Legújabb kísérletei és eredményei a kertplasztitkák, olyan elemek, amelyeket az egyén és a környezet kívánalmai szerint lehet összerakni, módosítani.

Gádor nagy hatással volt a felnövekvő keramikusnem- zedékckze is. Államunk Kos- suth-díjjal. érdemes művészi címmei tüntette ki. Gádor István idén lesz 85 esztendős.

A portréfilmet Zsigmondi Boris rendezte.

zel a játékra, a testkultúra fejlesztésére.

— A tanácsnak vannak köz- művelődési intézményei is.. ■

— Hét peremkerületi művelődési házunk és egy gyermekkönyvtárunk van. A művelődési házakat, melyeket meglehetősen romlott állapotban vettünk át, kettő kivételével felúütottuk. belső felszereltségüket kicseréltük. A gyermekkönyvtár új, kedvezőbb helyre költözött, s könyv- állományának gyarapítására két és félszer annyit tudunk fordítani, mint a tervidőszak elején.

X

Az ötödik ötéves terv első évében két óvodát adtak át Salgótarjánban: az Arany János úton 150, a Kemerovo-te- lepen 75 személyeset. Mindkettő érzékeny szépséghibája azonban, hogy áthúzódó beruházás volt, az építők „jóvoltából”. Áthúzódó beruházás lesz a zagyvapálfalvi 12 tantermes iskola is, melyet a korábbi, többszöri módosítás után is már szeptember 6-ra át kellett volna adniuk az építőknek, de még mindig varat magara.

— Az új ötéves tervben milyen fontosabb beruházást megvalósítására számíthat a lakosság?

— A Sebaj-telepen komplex nevelési intézmény épül. óvodával, általános iskolával közművelődési létesítménnyel, benne könyvtárral, klubszobákkal, előadótermekkel. A megyében ez lesz az első komplex intézmény. Az Arán. János úton 16 tantermes iskola készül. Felépül a 12 tantermes kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskola és szakmunkásképző intézet.

Az említetteken kívül nagyobb mérvű felújításokra is sor kerül. A közeljövőben kezdik el a volt Madách Gimnázium épületének 10 millió forintos teljes külső, belső felújítását- A Hősök úti óvoda 50 férőhellyel bővül, a zagyvarónai iskola korszerűsödik. A közművelődési intézmények közül a baglyasal- jai művelődési otthon felújítását tervezik. A városi tanács törekvése, hogy a legszükségesebb munkákkal még korszerűbbé, a növekvő igények, követelmények számára elfogadhatóbbá, megíelelővé tegye a közoktatás és közművelődés feltételeit; lehetőséget nyisson ezzel a színvonalasabb szakmai tevékenység gyakorlására.

.sulyok)

Mai tévéajánlatunk

54.

— Tényleg láttál valamit? — kérdezte a gyerektől.

Az bólintott.

— Embert?

Bólintás.

— S a kanna? Elvette?...

A gyerek nemet intett a

fejével. Majd meg is szólalt, szégyenkezve, beismerőn:

— Nem tudom... Nem emlékszem. ..

Most Buda tanító bólintott. Elképzelte a gyereket, ahogy magához tér ijedtségéből, s észrevette, rohanni kezd ár- kon-bokron át, ide hozzájuk. Miután kiskora óta rémtörténetekkel tömték a fejét.

A fejét, mely most jól jön Buda tanító tenyerének, hogy ráhelyezze.

S az árnyék ez alatt megint lejjebb csúszott a meddőhányón. Holub Ciprián is rég el- 6zekerezett.

Buda tanító az árnyékra nézett, aztán az órájára. Fejét csóválta.

— Hagyjátok abba — szólt oda a fiúknak. — Menjünk utána.

— Már rég kellett volna — morgott Kosznovszki Feró.

A fiúk oly gyorsan ott termettek Buda tanító körül, mintha már régen, készen állottak volna erre, csak a jeladást várták.

Ki-ki hozta a szerszámát: csákányt, maciit, spicvasat. Szemmel intettek egymásnak: „Jó, ha a szerszám kéznél van.”

Aztán valami hiányzott, mert keresték a szemükkel.

— Ez kökényt evett? — Hornyák Marci tekergette a nyakát.

Most látták, hogy a vezér is elfelejtett visszajönni.

— Zsabkaaaáá! — kiáltották kórusban a bokrok felé, melyek köztudottan függönyül szolgáltak.

Maguk se tudták, miért kiáltanak a bokroknak, mikor úgyse vártak onnan feleletet. Órája már, hogy a vezér eltávozott. És hogy Anyicska is eltávozott.

É6 ez most szöget ütött a fejükbe, noha úgy tettek, mintha eszükbe se jutott volna. De többekben megköny- nyebbülést okozott. Ezek úgy gondolkoztak: előkerülnek maguktól is. És a francsali szemük árulkodott a gondolatukról.

Csak ketten topogtak nyugtalanul, a sietős indulással lábukban. Kis Pista volt az egyik és Dómbaj Gyurka a másik. Semmi kedvük se volt pajkos gondolatokhoz, ók tudták, amit tudtak, és semmi jót nem reméltek.

— Gyerünk már! — sürgetett Kis Pista. — „Ha ugyan meg tudjuk még akadályozni” — gondolta, de nem mondta. Semmi kétség, hogy most számol le Zsabka a lánnyal a múltkoriért. Ketten voltak ott Dómbaj Gyurkával, mikor a vezér megszé- gyeníttetett.

De nem tett erről egyikük sem említést. És a szemükből se lehetett kiolvasni semmit, mert nem is mulatták a szemüket.

Elsőnek vágtak fel a meddőhányón, miután Gyurka a lapátját csákányra cserélte. A csákány nyele nedves lett

NÓGRAD - 1976. szeptember 21-, kedd

A vizuális muzsika

A zenei ismeretterjesztés- a zenei műveltség szélesítése, és minél általánosabbá tétele is egyik igen fontos feladata a televíziónak- Ennek a feladatnak, sajátos eszközökkel kell. hogy eleget tegyen. s ezeknek az eszközöknek maradéktalan feltárása és érvényre juttatása — amint az elmúlt héten a tévénézők is tapasztalhatták — komoly formában foglalkoztatja a szakembereket.

A zene élvezetére gondolva- természetszerűen akusztikai élvezetre asszociálunk, épp ezért kissé bizarrnak érezhettük a műsorcímet- amely a zene látásának lehetőségére hívta fel figyelmünketLátni a zenét? — igen- a televízió révén ma már erről a lehetőségről is beszélhetünk, mint a zene élvezetének- befogadásának újabb variánsáról. Hallgatni és látni egyszerre a zenei mű megszületésének folyamatát. jóval több az egyszerű akusztikai .élvezetnél- mert a jó láttatás

egyben a mű mondanivalójának megismertetését is segíti- Nem közömbös dolog, tehát, hagy egy adott hangverseny közvetítése során- mikor. mit mutat a kamera. Ez nagyfokú zenei érzékenységet kíván a tévérendezőtől- operatőrtől.

Ez a felismerés vezette a Magyar Televízió vezetőit- amikor zenei rendezők nemzetközi versenyét hirdette meg Lássuk a zenét címmel- A verseny válogatóján Európa nyolc országából tizennégy tévérendező vett részt a korábbi hónapokban — közülük kilencet javasolt továbbjutásra a nemzetközi zsűri.

A legjobbak erőpróbájára

az elmúlt héten a tévénézők országos nyilvánossága előtt került sor. Bátran mondhatjuk- nem egy érdekes és izgalmas vállalkozásnak lehettünk szemtanúi. Valamennyiünk számára emlékezetes képi élmény marad például egy fiatal jugoszláv rendező produkciója - — holott ő már a

középdöntőben -elvérzett”. A vasárnapi döntőben két magyar és egy angol tévérendező mérte össze végül is képességeit- s habár az első helyen a kiváló angol fiatalember végzett- a második és harmadik helyezés azt mutatja- hogy a magyar zenei rendezői utánpótlás rendikívül ígéretes tehetségekkel büszkélkedhet- aminek szívből örülhetünk, hiszen a tulajdonképpeni nyertes mindenképpen a tévénézők sok milliós nyilvánossága leszA hét műsorából egyébként említést érdemel Illés Endre: Névtelén levelek című színművének kedd esti közvetítése a Madách Színház produkciójában. a szerdán látott. A házasságszédelgő című Zilahy- komédia. s a nyolcvanéves. Pátzay Pálról sugárzott port- réfilm. Pénteken Racine drámája. a Britannicus nyújtott erőteljes élményt. így összegezve tartalmas és színvonalas műsorhetet tudhatunk magunk mögött.

(b t)

Az egyetemi könyvtár céhlevélgyűjteménye

Mária Terézia oklevele a Tudomány Egyetem alapításáról.

Az egy városban élő, azonos ipart űző kézművesek a középkortól kezdve a múlt század közepéig szervezetekbe, céhekbe tömörültek. Kiváltságaikat, kötelességeiket, önkormányzatuk szabályait okiratokban rögzítették le, s ezeket a város vezetőségével, földesúri birtokon a földesúrral és a XVIII. század elejétől többnyire a királlyal ismertették el. Ezeket az írásokat hívjuk céhleveleknek.

I. Ferenc 1805-ben elrendelte, hogy ez egész országból gyűjtsék össze a céh leveleket, mert új, egységes céhszabályzatot akart kiadni. A beszedett céhleveleket Becsbe küldték, a királyi kancelláriába, s ott hevertek hat évtizedig. Csak a kiegyezés után sikerült ezeket Magyar- országnak visszaszerezni, akkor, amikor a oéhrendszer már megszűnt. Nagyobb részük, kétezer az Országos Levéltárba került, s ez az értékes gyűjtemény 1945-ben a lángok martalékává lett.

Az anyag kisebb részét, 738-at a budapesti Egyetemi Könyvtár kapta. Itt található ma a magyar céhlevelek

a tenyerétől. El volt szánva. Azt mondta magában: „Elég volt belőled!” Feltolult a szívébe a sok megaláztatás és 6értés, amit Zsabkától viseltek sűrű hencegései során.

— Ne szaladjatok úgy! — kiáltott Buda tanító. Alig tudta őket követni. Fújtatott és lihegett, s bokorról bokorra kapaszkodott.

A nap eltűnt, az erdő hűvös lehelete megcsapta őket.

Dobogó szívvel nyomultak a sűrű szálfák közé. ÍVtnt maroknyi csapat, utat vág az ellenséges hadrend sűrű falában.

Keréknyomok vittek eredetileg a forráshoz. De a keréknyomokat . fű nőtte be. Madársóska és kék harangvirág, és a sarjnövényzet mind több helyt összeborult fölöttük. Üjra meg újra bokrok alá bújtak a nyomok, s ha előbukkantak lélegzetet venni, máris elöntötte őket a sáfrány, beszőtték a ragadós kúszók S a harangvirág lámpásai kék derengést világítottak.

— Hahó!... Hahó! — kiáltoztak, s a rengeteg visszazengte a kiáltást.

— Ha bolondok lennének felelni! — mondta Králik Jozso.

— Lehet hogy közbe meg már visszamentek.

— Lehef.

(Folytatjuk)

egyetlen nagyobb gyűjteménye. A céhlevelek az ország legkülönbözőbb városaiból származnak, legtöbb köztük a szabóké (85), a csizmadiáké (77) és a takácsoké (62). Nagyobb részüket a XVIII. százáéiban bocsátották ki. Szövegüket szép, gondos írással pergamenre rótták, bőrbe kötöttek és viaszpecséttel hitelesítették.

Érdemes ezekben az iratokban lapozgatni, inert sok érdekes jellemző adatot árulnak el iparunk múltjáról, a régi szokásokról, erkölcsökről.

Az első szabályok a vallási kötelezettségeket írták elő. A céhlevelek meghatározták, hogy negyedévenként — néhol havonként — gyűlést tartsanak, kétévenként pedig választást. Az artikulusok nagyobb része a céhbe való felvételt szabályozza. Inasnak csak törvényes házasságból származót fogadtak fel. Inas- ideje általában 3—4 év, de néhol 5—6. A pécsi lakatosoknál az erős testalkatú inas 3 évig szolgált, az erőtlenebb pedig 4-ig. Előírták, hogy az inas engedelmes, illedelmes legyen, tűrje el a fenyítéseket, járjon templomba, végezzen el minden munkát, vízhordást, favágást is. Fizetést nem kapott, legfeljebb kevés ruhát, de ezt se mindenütt.

A felszabadult legények viselkedésére is erősen ügyeltek, tiltottak a mulatozást, verekdést. kártyázást, koc- kázást. Ha önállósítani akarták magukat, akkor legalább három évig vándorolniuk kellett. Az idegen városokban az atyamester osztotta be őket munkára egy mesterhez.

Mesterré csak olyat fogadtak be, aki polgárjogot szerzett és „remekelt”, azaz bemutatta, hogy az ipart jól megtanulta. A remek elkészítése után meghatározott taksát kellett lefizetni — a XVIII. században általában 30 forintot — és mesterebédet adni. A céhlevelek sokszor előírták, hogy ez hány fogásból álljon, mennyibe kerülhet.

Meri.emek azonban nem ’■•étiek fel mindenkit, ügyeltek arra, hogy ne legyen nagy a konkurrencia.

A nem céhtagokn-aft, a kontároknak, „himpellérek- nek” munkavállalását a városok szabályai sem engedték meg, megbüntették őket és szerszámaikat is elkobozták.

Az egyéb szabályok gondoskodtak a betegek ellátásáról, a megholtak temetéséről, előírták, hogy a nőtlen mester egy éven belül házasodjon meg, este mindenki tartózkodjék otthon, senki se csábítsa el más legényét, inasát. Rendkívül érdekes a pesti kirurgusok következő szabálya: Ha valamelyik mesternek „nehéz paciense vagyon, vagy incisio (a beteg testébe vágás) tétel, vagy golyóbis kivétel, vagy csontoknak helyre tételének szüksége, tartozik a többi mestereket convocálni (összehívni)” és velük konzíliumot tartani.

A mondottakból kitűnik, hogy a céhek elsősorban érdekvédelmi szervek voltak. Azonban a közönségnek is haszna volt belőlük, mert arra vigyáztak, hogy selejtes áru ne kerüljön ki a kezük alól. A céhmester és a mív- látók rendszeresen ellenőrizték a munkákat, a rosszul elkészített iparcikkeket elvették és** megsemmisítették, készítőjüket pedig megbírságolták. Arra is ügyeltek, hogy a megyék, városok által megszabott árakat ne lépje túl egyetlen céhtag sem.

Vértesy Miklós