Nógrád. 1976. szeptember (32. évfolyam. 206-231. szám)

1976-09-19 / 222. szám

(Folytatás az 1. oldalról) gáltatják annak, hogy né­pünk minden rétege egyet­ért a szocializmus építésének programjával és kész annak megvalósításáért dolgozni. — Népünk politikailag egy­séges. Azzal is tisztában va- gyurik, hogy nincs szó töké­letes egységről, mert van­nak olyan állampolgáraink is, akiknek eltérő a véleménye a miénktől —, de az ország va­lódi képét az az óriási több­ség határozza meg, amelyik a választásokon is igent mon­dott a programjainkra. — Természetesen, élnek és keletkeznek ellentmondások a politikailag egyetértő ál­lampolgárok között is. Ez ösz- szefügg világnézetükkel, a termelésben, illetve a társa­dalmi munkamegosztásban el­foglalt helyükkel és olykor anyagi érdekeltségükkel. De ezek nem kibékíthetetlen el­lentmondások, nem olyanok, amelyek lehetetlenné tennék az együttműködést. Bizonyí­ték erre az, hogy éppen a népfront keretein belül har­monikusan dolgoznak egymás mellett a kommunisták és a vallásos emberek. — A párt, az állam és a népfront is programjainak ki­dolgozásánál mindenkihez szól és mindenkit munkára hív. A hivó szóra tapasztalataink szerint részt kérnek a mun­kából a hazánkban élő nem­zetiségi lakosok és az egyhá­zak vezetői és hívei is. — A hazánkban élő nem­zetiségek szabadon ápolják nemzeti hagyományaikat, anyanyelvűket, szokásaikat. Kapcsolatuk a magyarsággal baráti és a teljes egyenjogú­ságon alapul. Hazájuknak te­kintik a Magyar Népköztár­saságot, és odaadással, buz­galommal dolgoznak a szocia­lizmus építésén. Továbbra is mindent elkövetünk azért, hogy jó érzéssel, büszkén vallhassák magukat szlová­koknak, délszlávoknak, né­meteknek, románoknak és, hogy országunk egyenjogú állampolgáraként élhessenek, boldogulhassanak. — Kedvezően alakult és alakul az egyházak szerepe a magyar társadalomban. Mind a két fél betartja az állam és az egyház között lét­rejött megállapodásokat és ennek eredményeként a val­lásos emberek anélkül, hogy hitbeli meggyőződésüket sé­relem érné, tevékenyen, gyakran kezdeményezően részt vesznek az országépítés mun­kájában. Ehhez bátorítást és segítséget kapnak az egyházak vezetőitől, akik hazafiként vallási közösségük nevében támogatják célkitűzéseinket. Ezután beszélt Sarlós Ist­ván, a család szerepéről tár­sadalmunkban, a fiatalok, a nők, az idős emberek, a sok- gyermekesek, a bejáró mun­kások helyzetéről, életkörül­ményeinek javításáról, májd így folytatta: hogy az elosztásra kerülő, te­hát megtermelt javak meny- nyisége nemcsak a munká­sok és parasztok munkájá­tól függ, hanem a termelés­sel közvetlenül vagy köz­vetve összefüggő valameny- nyi más területen dolgozók munkájától is. — Ötödik ötéves tervünk­ben jelentős szerepet játszik a településpolitika, a terü­letfejlesztés. A népgazdaság jelentős anyagi erőkkel és szellemi kapacitással is se­gíti az ország településeinek színvonalas fejlődését. Mind­ezek ellenére a területfejlesz­tés állami és tanácsi e-zkö- zeit a lakosság önként vál­lalt társadalmi munkájával a jövőben is szükséges és cél­szerű kiegészíteni. A telepü­lésfejlesztési társadalmi munka az elmúlt évek során imponáló fejlődést ért el. je­lentős népgazdasági értéket hozott létre. Amíg *1971-ben a társadalmi munka összérté­ke 834,6 millió forint volt, 1975-ben elérte a 2 milliárd forintot. Ez olyan anyagi, szellemi, politikai erő, amely- lyei a jövőben már a terve­zésnél is számolni kell. Szükségesnek tartjuk, hogy fejlesszük az így kig lakúit kol­lektívákat, amelyek _ politi­kánk hordozói és megvalósí­tói. — Üj, de nagyon fontos feladatként jelentkezik a mozgalomban a környezetvé­delem társadalmi támogatása. Korszerű köznzellemet A Hazafias Népfront külön­böző környezetvédelmi ak­ciói során messzemenően tá­— Szinte felmérhetetlenül sokat fejlődtünk a felszaba­dulás óta. Hazánkban isme­retlen a munkanélküliség fo­galma — mindenkinek nyílik lehetősége arra, hogy kenyér- keresethez jusson. Ez az ál­talános megállapítás azon­ban nem takarhatja el a gondjainkat. — Miközben nap mint nap szó esik a munkaerőhiány­ról, kialakult nálunk egy új probléma, amit a kapun be­lüli miínkanélküliség okoz. Sokszor hallunk arról, hogy egyes munkahelyeken a mun­kaidő kihasználtsága csak 75 —80 százalékos. Arra kell tö­rekedni, hogy a munkaidőt mindenki a dolgainak ellá­tására használja fel, s első­sorban a munkahelyi kollek­tívák legyenek minden ezt sértő magatartás legfőbb el­lenzői. — Az ország előtt álló fel­adatok megvalósításának tá­mogatása nem jelentheti csu­pán azt, hogy országos, vagy helyi tervek megvalósítására ösztönözzük a dolgozók min­iben rétegét. Természetesen ezt tekintjük az egyik köte­lességünknek- Ennél többet teszünk, ugyanis az állampol­gárokkal való beható esz­mecseréinket akképpen is hasznosítjuk, hogy a töme­gek bírálatát, észrevételeit, javaslatait felszínre hozzuk, s azokat képviseljük az álla­mi és politikai szerveknél. Jelezzük a feltárt hibákat és a felmerült észrevételek szel­lemében kidolgozott javasla­tainkat is eljuttatjuk az ille­tékesekhez. Ezért bátorítjuk a mozgalomban részt vevő állampolgárokat, hogy mond­ják el véleményüket, beszél­jenek tapasztalataikról. Kü­lönös gondot fordítunk arra. hogy az elhangzott megjegy­zések ne maradjanak megvá­laszolatlanok. Mindig meg kell talál­nunk a módját, hogy a fel­szólaló tapasztalja: komo­lyan vettük a szavát, s arra értelmes és elfogadható for­mában kapja meg az igenlő, vagy a tagadó, illetve az ígé­retet tartalmazó választ. Gazdaságpolitikai témák­kal foglalkozott a továbbiak­ban a főtitkári referátum. Sarlós István egyebek között rámutatott: — Csaknem háromnegyed éve munkálkodunk eredmé­nyesen és a terveknek megfe­lelő ütemben az ötödik öt­éves terv végrehajtásán. Az eddigiek közül ez a terv az, amelynek előkészítésében a leginkább bevonta a kormány az állampolgárokat és azok képviselőit. A tervteljesítés alapelve, hogy az eddiginél is szervezettebb, fegyelmezet­tebb és jobb minőségű ter­méket produkáló munkára van szükség. A termelés biz­tosításához nem áll majd rendelkezésre többletmunka­erő. tehát ismét a termelé­kenység fokozása lesz az egyik fő feladatunk. Arról is be­széltünk: továbbra is sok a tennivalónk, hogy a külkeres­kedelmi mérlegünk egyensú­lyát helyreállítsuk. — Gazdasági építőmun­kánkban a hatékonyság, a gazdaságosság, a korszerűség határozzák meg: eleget tu­dunk-e tenni nemzeti és nem­zetközi kötelezettségeinknek. Ezért olyan közszellemet igyekszünk teremteni, amely a korszerű, az igényekhez al­kalmazkodó termelés kialakí­tását az egész társadalom ügyévé teszi. Az eredmé­nyes gazdasági munka ter­mészetes velejárója az ész­szerű, az okos takarékosság. Javaink gyarapodásával, a termelés növekedésével a ta­karékos gazdálkodás jelentő­sége növekszik- A legjobb ta­karékoskodás : ha jó minőségű termékeket állítunk elő. mogatta az állami és tanácsi környezetvédelmi intézkedé­seket. Jelentős környezetvé­delmi aktivistahálózatot hoz­tunk létre és a településfej­lesztési társadalmi munka nagy része is környezetvé­delmi jellegűvé vált. Végső soron a népfront település­politikai tevékenységének az a lényege és értelme, hogy a terület lakosságát bevonja a fejlesztési tervek kidolgozásá­ba és társadalmi munkaak­ciókat szervezzen ezek kivi­telezésére. — Nem hagyhatjuk fi­gyelmen kívül a hátrányos helyzetben levő társadalmi rétegek és csoportok ügyét sem. A népfrontmozgalom akcióival továbbra is támo­gatja az ezzel kapcsolatos ta­nácsi erőfeszítéseket. A hát­rányos helyzetben élő embe­rek száma társadalmunkban még meglehetősen magas. Mintegy 800 000 ember él pl. tanyákon, pusztai tele­püléseken, mesze a falu vagy város nyújtotta lehetőségek­től. A mozgalom sokat tett és tesz a tanyán, az aprófal­vakban, a pusztákon élők tár­sadalmi helyzetének javításá­ért. 1974-ben a helyi taná­csokkal közösen elemeztük a különböző településtípusok helyzetét és javaslatokat dol­goztunk ki az állami és tár­sadalmi erők felhasználására a helyzet javítása érdekében. Jelzéseink, akcióink kedve­ző meghallgatásra találtak és nyomukban hathatós intézke­dések születtek. — A hátrányos helyzetben élők társadalmi rétegének je­lentős része az ország ci­gánylakossága. Életükben fejlődést tapasztalhatunk, de a javulás mértékével még nem lehetünk elégedettek. Változatlanul hangoztatjuk, hogy társadalmi beilleszke­désük felemelkedésük és jó­létük alapja továbbra is a rendszeres munka, a tanulás, az egészségtelen telepek fel­számolása. Társadalmi ii{*y az emberformálás A művelődéspolitikáról és ennek népfrontmozgalmi elő­mozdításáról szólt ezután a főtitkár: — Az elmúlt két évtized­ben fokozatosan nőtt az a társadalmi igény, hogy a Ha­zafias Népfront foglalkozzék ■gazdaságpolitikai kérdések­kel. A termelőszövetkezeti szervezés korszakától a mai napig, sok elvi téma kidolgo­zásában és gyakorlati meg­oldásában vettünk részt: a IV. és az V. kongresszus e 2 NÓGRÁD - 1976, vonatkozásban sok tennivalói adott bizottságainknak. — Arra törekszünk. hogy állampolgáraink megértsék: a jólét forrása a tervszerű, fegyelmezett munka — ebből mindenkinek ki kell vennie a maga részét. De azt is vall­juk, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. Ehhez azt is hozzátesszük, szeptember 19., vasárnap — Egyik legfontosabb fel­adatunknak tartjuk, hogy tár­sadalmunk lehető legszéle­sebb köreit mozgósítsuk a párt és a kormányzat műve­lődéspolitikai programjának végrehajtására. Arra törek­szünk, hogy a szocialista szellemiséget nyújtó iskola, amely a szükséges ismeret­anyag elsajátításával együtt az önálló gondolkodásra, a munka iránti tiszteletre ne­vel, vonzó legyen a gyermek, a szülő, az ifjúsági szerve­zetek és a pedagógusok szá­mára. — Mindent elkövetünk an­nak érdekében,, hogy a neve­lés, az emberformálás, a szo­cialista ember kialakítása társadalmi ügy legyen, te­hát ne korlátozódjék csak az iskolára vagy csak a szü­lőkre, váljék általánossá az a közgondolkodás, amelyben az önművelésre való törek­vés — természetes szükség­let. — Fokozatosan meg kell szüntetni az indokolatlan színvonalbeli különbségeket, a városi és falusi, a belterü­leti és a külterületi iskolák között, hogy gyermekeink min­denütt és mindenkor egyenlő feltételek mellett indulhassa­nak el életútjukra. — Fontos feladatnak tart­juk, hogy mindenütt, ahol gyerekeinkkel foglalkoznak, alapvető cél legyen a múmiá­ra nevelés a közösségben, a közösségért élő harmonikus személyiség kifejlesztése. Ez megint nem érhető el csupán az oktatási intézmények ré­vén, hanem csak az iskolák, a családok, a munkahelyek közös erőfeszítésével. — Valamennyi iskolatípus szocialista módon gondolko­dó embereket formáljon, kor­szerű, biztonságos tudásala­pot nyújtson,, segítse .a, . kér. pességek kibontakozását. Az iskolatípusokon belül meg­különböztetett figyelmet ér­demel az iskolára előkészítő óvoda, az általános iskola és a szakmunkásképző intézet — mondotta, majd hangoztatta: — Legyen egyre több em­bernek mindennapos társa a jó könyv, szokása az olvasás. Ebben a könyvkiadás és a könyvterjesztés, a közműve­lődési, szakszervezeti könyv­tárhálózat jó munkája mel­lett megvan a nem pótolható szerepe a családi könyvtár­nak, a szülők, a művelődő közösségek, a barátok pél­dájának. A művészetek le­gyenek elérhetőek és érthetők minél több ember számára. A művészeti alkotások mon­danivalója azokhoz . szóljon, akik létünk feltételeit bizto­sítják. É cél elérése érdeké­ben nagyon sokat segíthet­nek művelődési munkaközös­ségeink, amelyek létrehozását legutóbbi kongresszusunk ha­tározta el. Művelődéspolitikai tevé­kenységünk nem öncélú, a szocialista életmód és életfor­ma általánossá válását kí­vánjuk szolgá'ni vele és ál­tala. A szocialista életmód feltétele, hogy az egyén — egyéniségét nemcsak 'meg­őrizve, hanem továbbfejleszt­ve —, mindent megtegyen a szűkebb és tágabb közös­ségért. Tegye abban a biztos tudatban, hogy a mi társadal­mi rendszerünkben a közös­ségek legfontosabb célja, hogy az egyén számára az igazi boldogságot, a megszolgált jólétet, az emberi élet tel­jességét biztosítsa. A szocia­lista életmód feltétele,, hogy mindenki tisztességgel elvé­gezze a képzettségének és ké­pességeinek megfelelő mun­kát. A szocialista életmód megköveteli az ember és az emberi alkotások iránti tisz­teletet. Aki szocialista módon él, az nyitott szemmel jár á világban, érdeklődik a poli­tika iránt és részt vesz ben­ne. Aki szocialista emberr ként él, az művelt, tiszta fe­jű és szívű és mindig van­nak megvalósításra váró cél­jai. Művelődéspolitikái mun­kánk során arra törekszünk, hogy ezt mind többen meg­értsék, magukévá tegyék. Csak így, a közösség és ön­magunk iránti kötelezettsé­geinknek megfelelve, a szo­cialista rendszer elfogadásá­val, erősítésével, építésével ■ válhatunk igazi- - hazafiakká, mondhatjuk el, hogy jól sze­retjük a hazát — A hazája iránti köteles­ség teljesítése nélkül senki sem vallhatja magát interna­cionalistának. A hazafiassá? a szülőföld okos szereteté- vel, a lokálpatriotizmussal kezdődik, de ez a szeretet so­sem sekélyesedhet provincia­lizmussá. A hazafiság a nem­zetköziséggel egybeforrva válik' szocialista hazafisággá. Az internacionalizmus tel­teket igényel, elkötelezettsé­get a Szovjetunió, a szocialis­ta közösség, a nemzetközi ha­ladás ügye iránt, együttmű­ködést minden erre kész nép­pel, törekvést a népek közöt­ti közeledésre, elhatározott­ságot arra. hogy segítsük a bajbajutottakat. Beszéde végén Sarlós Ist­ván. a HNF Országos Taná­csa nevében köszönetét mon­dott a pártszervezeteknek, azoknak a társadalmi szer­veknek és intézményeknek, különösen a tanácsoknak, amelyekkel együttműködve érhette el a népfront a kong­resszus elé tárt eredménye­ket. Azt kérte, hogy a kong­resszus, az országos tanács, a megyei, városi, falusi bi­zottságaink érdeklődésének középpontjába az előterjesz­tett állásfoglalás szellemé­ben a következő kérdéseket állítsa: 1) A folyamatban levő ötödik ötéves terv végrehaj­tása, célkitűzéseinek teljesítése népgazdasági és éppen ezért egyéni érdek. A teljesítés során felmerülő problémákat fi­gyelemmel kell kísérni. A célkitűzések megvalósítására mozgósítsuk a rendelkezésre álló erőket, a felmerülő ész­revételeket részben továbbítsuk az illetékesekhez, részben pedig, ahol arra mód van, javaslatot dolgozzunk ki a ne­hézségek kiküszöbölésének módjára. 2) Olyan közhangulatot alakítsunk ki. amely köteles­ségnek tekinti a jól végzett munkát és elítél minden rest­séget és hanyagságot. Ez legyen a jövőben is szilárduló né­pi nemzeti egység egyik sarkalatos kérdése. 3) A művelődéspolitikai irányelvek szellemében a köz­oktatás terén meglevő színvonalbeli különbségek megszün­tetése céljából társadalmi munkákat szervezzünk új intéz­mények létesítésére, a meglevők felújítására. Külön prog­rammá tegyük a szülői munkaközösségek felkészítését az iskolai munkák elvégzésére és támogassunk minden olyan akciót, amelyek lehetővé teszi, hogy a pedagógusok magas szinten oktassák gyermekeinket. 4) Mindenki kísérje figyelemmel a nemzetközi helyzet alakulását, a népfrontbizottságok tájékoztassák erről a la­kosságot. s amikor indokolt, támogassák azokat a külföl­di akciókat, amelyeknek célja egyes népek szabaddá és függetlenné tétele. Befejezésül arra kérte a fő- lót vitassa meg és hozzon titkár a kongresszust, hogy megfelelő határozatokat, az írásos anyagokat, köztük Felszólalt a kongresszuson ..., , , . / . ’ . Gáspár Sándor, az MSZMP az allasfoglalas-tervezetet, va- Politikai Bizottságának tag­iam int a szóbeli beszámo- ja, a SZOT főtitkára. GÁSPÁR SÁNDOR: Nemzeti egység és szövetségi politika a szocializmusért Tisztelt kongresszus! szöntöm a Hazafias Népfront Kedves elvtársak! VI. kongresszusát, s a kül­— A Magyar Szocialista dötteken keresztül. társadal- Munkáspárt Központi Bízott- műnk e fontos mozgalmának sága nevében tisztelettel kö- valamennyi tevékeny része­sét, akik önzetlenül munkál­kodnak szocialista hazánk jelenéért és jövőjéért. A nép­frontmozgalomban részt ve­vő százezrek és milliók tár­sadalmunk egyetértését feje­zik ki pártunk politikájával, a fejlett szocialista társada­lom felépítését szolgáló nem­zeti programmal. — A Hazafias Népfront tág teret, jó keretet biztosít tár­sadalmunk osztályainak, ré­tegeinek a politikai szövet­ség gyakorlásához, a pártta­gok és pártonkívüiiek szo­cialista építést szolgáló együtt­működéséhez. Elismerés il­leti a Hazafias Népfrontot olyan országos és helyi kez­deményezésekért, akciókért, amelyek vonzó alkalmat ad-, tak hasznos közéleti tevé­kenységre, a közös értékek gyarapítására, egymás meg­becsülésére. A népfrontmoz­galom az állampolgárok tíz­ezreit tette szocialista tör­vényeink kialakításának ré­szesévé, százezreket vont be a lakóhelyi közösségek mun­kájába, részese kulturális éle­tünk fejlesztésének, közvéle­ményünk formálásának- A népfrontmozgalom mindezzel a szocialista hazafiságot, és a proletár nemzetköziséget erősíti. Segíti, hogy e nemes érzések tettekben is kifeje­ződjenek. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents