Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)

1976-08-14 / 192. szám

Transzformátorok Romhányből A Váci Híradástechnikai Anyagok Gyárának romhányi gyáregysége évről évre többet termel. Tavaly 86 millió fo­rint értékű árut állítottak elő. Az idei terv meghaladja a százmillió forintot. A hazai és külföldi piacokon főként transzformátoraik keresettek. Szállítanak az Orion-, a Vi­deo ton-gyárnak. a BRG-nek, s újabban az NSZK-beli Olim­pia céggel is szerződést kötöttek. Évente 240 ezer darab transzformátorigényt kell kielégíteniük. A gyáregység dolgozóinak nyolcvan százaléka nő. Két műszakban dolgoznak, hogy az idei célkitűzések mihama­rabb teljesüljenek. Az OW-gyártósoron készülnek a híradástechnikai transzfor­mátorok és a számítógépek alkatrészei. Kokavszki József­fé és Kaliczka Istvánné összeszerelik a trafókat. Az MK—25-ös magnetofon hálózati transzformátorát Slezák Terézia és Hídvégi Jánosné tekercseli. Az MK—25-ös magnetofon hálózati transzformátorát Slezák Terézia és Hídvégi Jánosné tekercseli. A Z—320-as zavarszűrő egység végellenőrzése Makó Ucna feladata. Az utcai higanygőzlámpákhoz a 250 YV-os higanyfojtó­TSS s&ssslését Balkó Lászlóné végzi. (Kép: Fodor Tamás) Család és iskola A taggyűlés megvitatta Dessau — több mint száz­ezer lakosával — az NDK nagyvárosai közé tartozik. A 3—7 éves gyermekek 85 százalékát készítik elő 45 óvodában az iskolára. A vá­A munkásművelődésről Karcmcsságon ros tizenöt és fél ezer isko­láskorú gyermekét 23 tíz- osztályos politechnikai is­kola várja, egy kibővített középiskola és egy kisegítő iskola. A dessaui fiatalok nevelé­sében azonban nemcsak az oktatási intézmények és pe­dagógusaik vesznek részt: 4500 édesanyát és édesapát választottak be a szülői munkaközösségekbe, a ne­velési feladatokba való ak­tív bekapcsolódásra. E szülői munkaközösségi tagok gondoskodnak a jó kapcsolatról az iskola és az otthon között. Meglátogat­ják a családokat, hogy bi­zalmasan beszélhessék meg a gyermeknevelési problé­mákat. Évente háromszor szülőgyűlést is összehívtak, a tágabb közösség életének, munkájának a »megvitatásá­ra. Az iskola-szülő kapcsolat élénkítését szolgálja az is­kolai sport-» és kulturális rendezvények közös előké­szítése, megrendezése. A vá­rosközpont egyik nagy isko­lájában, a 8. számúban mindezen felül különféle bi­zottságokat alakítottak, amelyek a következő kér­désekkel foglalkoznak: ok­tatási-nevelési feladatok, anyagi-műszaki problémák, higiéniai kérdések, a tanu­lók iskolán kívüli tevékeny­sége, a családi nevelés kér­dései, ipari üzemek védnök­sége az iskola felett stb. A jó együttműködés nem­csak a bizalom légkörét te­remti meg az iskola és a szülői ház között, de szá­mos anyagi eredménnyel is jár. A szülői munkaközössé­gek kezdeményezésére és közreműködésével 1970. és 1973. között társadalmi erő­ből tanuszodát, játszótereket építettek, továbbá segítenek minden évben az iskola re­noválásában. KARANCSSÁGON a közsé­gi pártalapszervejet a közel­múltban taggyűlésen érté­kelte a művelődéspolitikai ha­tározat végrehajtásának ed­digi tapasztalatait. A művelő­déspolitikai munka folyama­tosan halad. a pártmunka szerves részét képezi. A tag­gyűlés rendszeresen számon kéri az alapszervezet intézke­dési tervében foglalt felada­tok végrehajtását. A munka középpontjában természetesen a munkásműve­lődés áll- Itt is két területen határoztuk meg a tennivaló­kat. Ezek közül az egyik, a községből eljáró dolgozók mű­velődési -lehetőségeinek szé­lesítése, s meglevő lehetősé­gek jobb hasznosítása. Az el­járó dolgozók Salgótarján üze­meiben dolgoznak, vagy bá­nyászkodnak. A bányaüzem­mel jó kapcsolatot alakítot­tunk ki. Évről évre megszer­vezik például a munkások politikai képzését- A bánya­üzemek vezetői rendszeresen foglalkoznak a szocialista bri­gádok tevékenységével, mun­kájának értékelésével. A ter­melési feladatokon túl rend­szeresen számon kérik a mű­velődési vállalások teljesíté­sét. Nem ilyen egyértelműen pozitív tapasztalatokat gyűj­töttünk a gyári dolgozóknál. Jó részük sem a gyárban, sem itthon a faluban nem él az­zal a lehetőséggel, hogy szak­Kihasználják a berendezéseket A salgótarjáni öblösüveg­gyárban a nagy teljesítményű automata gépek, berendezé­sek folyamatos üzemeltetése érdekében — többek között a Wágner-féle pattantó csiszoló­automatánál — létszám­átcsoportosításokat végeztek. A gyár tervosztálya, s az üzemek rendszeresen vizsgál­ják a veszteségidők és a tel­jesítménymutatók alakulását. A létszámhiány miatt to­vábbra is fontos eszköz a nagy teljesítményű berende­zések üzembe állítása. A ter­vek szerint az idén még a fúvó automata mellett, durva- és dekorcsiszoló automatákat is üzembe helyeznek. A közélet serkentője A Hazafias Népfront kö­zelgő VI. kongresszusának tar­talmi előkészítése a mozga­lom vezető testületéinél és helyi bizottságaiban egyaránt időszerűvé teszi, hogy a nép­frontmunka fő területein — a nemzeti egység erősítésében, á szocialista demokrácia fej­lesztésében, a művelődéspoli­tikai, a gazdaságpolitikai és a közjogi tevékenységben ' — mérlegre tegyék az elmúlt években elért eredményeket. A szocialista demokrácia mind szélesebb körű kibon­takoztatását — amint a Ha­zafias Népfront országos köz­pontjában elmondták — sok­féle formában segíti a nép­front. Azt tartják szem előtt a mozgalom aktivistái: társa­dalmi fejlődésünk jelenlegi időszakában különösen fon­tossá vált a szocialista köz­gondolkodás elterjesztése. E cél szolgálatában a Hazafias Népfront szervei mintegy 2600 tömegpropaganda fórumot működtetnek. Az állami és társadalmi szervekkel együtt­működésben gondozzák, ser­kentik az „Olvasó népért” mozgalmat. A bejáró, ingázó munkások bevonása a műve­lődésbe, a háziasszonyok, a gyermekgondozási segéllyel otthon maradt anyák művelt­ségének bővítése, a tanyákon, kis településeken élők bekap­csolása a kulturális élet vér­keringésébe — mind-mind a népfront mozgalmi munkájá­nak részévé vált. Jelentős a közreműködése az állampol­gári ismeretek terjesztésében — előadásokkal, közéleti fó­rumok szervezésével —, a szü­lők között végzett pedagógiai propagandában is. A mozgalom szervezeti fel­építése lehetőséget nyújt ar­ra, hogy a népfront a társa­dalom, a közélet legfontosabb kérdéseivel foglalkozzék, az ország politikai intézmény- rendszerébe szervesen beillesz­kedő népfrontmozgalomnak több mint négyezer helyi bi­zottsága működik. A, népfront­bizottsági tagok száma mint­egy 120 000. A választott tes­tületek tevékenységét mintegy 5000 munkabizottság egészíti ki. A népfrontmozgalom mun­káját segíti a jóval több mint 15 000 lakó- és utcabizottság is. Csupán ezek a szervezeti keretek mintegy félmillió ál­lampolgár számára nyújtanak lehetőséget a közéletbe való bekapcsolódásra, A demokra­tizmus megvalósulásának lé­nyeges eleme a nők tényle­ges egyenjogúsága, az ifjúság jogainak biztosítása. Az a tény, hogy nálunk a nagyko­rúság korhatára 18 év, lehe­tőséget nyújt a fiataloknak, hogy választók és választhatók legyenek, teljes joggal szere­peljenek a közélet fórumain. A népfront választott testületéi­nek összetétele tükrözi a tár­sadalmi változásokat és igé­nyeket; soraikban 25 százalék a munkások, 32 százalék a nők és 20 százalék a 30 éven aluli fiatalok aránya. mailag, vagy politikailag ké­pezze, továbbképezze jnagát- S a helyzet megváltoztatásá­ért az üzemek nagy része alig-alig tesz valamit. A sal­gótarjáni síküveggyár vezetői e tekintetben kivételt képez­nek. Kapcsolatot kerestek községünk 'tanácsával, párt­szervezetével, s közösen ke­restünk megoldást a mun­kások gondjaira. Szóba ke­rült többek között, hogy helyben megszervezzük a dolgozók esti iskoláját. A község pedagógusai szívesen vállalják a bejáró dolgozók oktatását. Mi pedig biztosít­juk a folyamatos és eredmé­nyes munkához szükséges anyagi és tárgyi feltételeket­Munkánk másik jelentős részét a község cigány lakos­sága adja. Sok éves szívós, ki­tartó munka eredménye, hogy lassan fölszámoljuk a falu szélén a régi cigánytelepet. Egyre többen építenek közü­lük új, korszerű, egészséges lakásokat. A - körülmények változása jó hatással van a cigány lakosság igényeinek alakulására is. Az ötven éven aluli emberek között ma már nincs -analfabéta és egyre több azoknak a fiataloknak a szá­ma, akik gimnáziumban, vagy szakközépiskolában tanulnak. Sikeres ankétokat is szer­veztünk a cigány lakosság, részvételével. Célunk az volt, hogy tájékoztassuk őket a község életéről, lehetőségei­ről és fokozatosan meggyőz­zük és bevonjuk őket a köz­életbe­A pártalapszervezet e hal­latlanul nehéz munkában, mind jobban számíthat a községben élő, dolgozó értel­miségiekre. pedagógusokra, orvosokra. A taggyűlés úgy határozott, hogy megszervez­zük az értelmiségiek klub­ját. Az összejöveteleken töb­bek között megvitatjuk kö­zös tennivalóinkat a munkás- művelődésben. Megpróbáljuk kialakítani azokat a legjobb módszereket, amelyekkel az értelmiségiek segíthetik e munkát. A MŰVELŐDÉSPOLITI­KAI határozat végrehajtásá­ban természetesen jelentős feladata van a körzeti műve­lődési otthonnak. A taggyűlés úgy döntött, hogy eddigi te­vékenységének elismerése mellett az intézmény prog­ramját igazítsa még jobban a község lakosságának növekvő igényeihez. A szórakoztató, rendezvények mellett több szakkör indítását is tervezik, már az ősszel. így többek kö­zött fotószakkört, kézimunka- szakkört szerveznek. Utób­bival az a cél, hogy összefog­ja a faluban élő és dolgozó asszonyokat, néhány esetben ismeretterjesztő előadásokat tartanak számukra­Báli János a községi pártszervezet, titkára Unatkozik a gyerek Előfordul bizony, hogy a szülő kezdi számolni a na­pokat: meddig tart még a vakáció, mikor megy végre a gyerek rokonokhoz, vagy táborba, vagy — legjobb esetben — a családdal együtt nyaralni, mert most, a vakáció vége- felé, csak nyűgösködik, unatkozik. Kis ideig jólesik a kö­tetlenség, hogy nem kell időre iskolába menni és nincs lec­ke másnapra, de aztán szétporlad az idő, kihull a gyerek kezéből. A barátok is nyaralnak valahol, de olykor sem­mivel sem jobb, ha azok is idehaza vannak, mert akkor együtt unatkoznak a gyerekek, átragad a tétlenség egyik­ről a másikra. Mit tegyen a gyerek a szünetben, ha már nem élvezet, hanem nyűg a semmittevés? Hasznosítja az idejét, lehet mondani, igen ám, de hogyan? Sétáljon, menjen kirándulni (de ekkora melegben?), vagy úszni (ha van hová, s nem veszélytelen). S aztán? Idén a szünidő elején egy régóta vájúdó kérdés újra- fölvetésével a gyerekek időtöltése, mi több: művelődése, mintha ismét az érdeklődés fénykörébe került volna. A MOKÉP és az úttörőszövetség gyermek- és ifjúsági film­szemlét rendezett Zánkán, s a szemle befejezéséül vitát is a gyermekfilmek égető problémáiról. Akad már a műsoron gyermekfilm, ez tagadhatatlan, sokkal több, mint mond­juk tíz-tizenöt évvel ezelőtt. A vitán azonban szó esett ar­ról is, hogy csakugyan jók-e ezek, csakugyan ezeket né­zik-e a gyerekek. Alapos a gyanú, hogy ha nézik is gye­rekek a gyerekfilmeket, még többször néznek meg „ál- gyermekfilmeket”. korhatár nélkül megtekinthető filmeket, és olyanokat, amelyeket eleve csak az őnáluk idősebbek­nek ajánlanak. Kétségkívül szerepel a műsoron jó néhány igazan fel­nőtt film, amelyet a gyerek nem értene meg, ha beülne is . a moziba, unatkoznék, esetleg bosszankodna. De miért nem gondoljuk végig, hogyan hat a gyerekre sok-sok film, ame- - lyet gyakran „épp ez való neki” minősítéssel kínálunk, például egy sor kalandos-háborús történet? Hiszen a gye­rek még nem ismeri a harcok és küzdelmek hátterét, iga­zi okát, amit különben a filmek jó része ismertnek té­telez fel? S ha csak az izgalmat önmagát élvezi, ez nem szoktatja-e le őt az elmélyültebb ábrázolás kedveléséről? A szünidőre sok könyv jelenik meg gyerekeknek, s ez így helyes. A könyv több mint unaloműző, ráadásul igazán nincs kötve az időjáráshoz. Olvasni lehet reggel és napközben, árnyékban és esőben, olvasni lehet még a stran­don is, ha ügyesen tartja valaki a könyvet. Gyermekkönyv­ben, jó gyermekkönyvben nincs hiány — legfeljebb az a baj, hogy ezek a kisebb korú — az általános iskolát épp- csak megkezdett — gyerekeknek valók, hat-nyolc, legjobb I esetben tízéveseknek. Ok viszont többé-kevésbé nehezen ol- ' vasnak, segíteni kellene nekik, például a verseket fölol­vasni. Nagyobb gyerekek már maguk is szívesen olvasnak, ha van mit. Ennek a korcsoportnak azonban már valamivel nehezebb megfelelő olvasnivalót találni. A „klasszikus” gyer­mekolvasmányok — indiánkönyvek, kalandos történetek — egyik-másika hasonló problémákat rejt, mint a filmek: a felszínes ábrázolás nem épít utat az irodalom élvezeté­hez. Az ifjúsági regények legjobbjai beillenek felnőtt­könyvnek is, az átlagtermés azonban sem a gyerekek tet­szését nem nyeri meg igazán, művészi mércével pedig ne­hezen mérhető. Mondhatná az olvasó, hogy ez nem az 5 dolga: az gon­dolkodjék el ezen, az vonja le a következtetéseket, aki if­júsági könyvet ír, gyermekfilmet rendez, vagy vásárol. Részben igaz, mégis van ennek családi vonatkozása is. Hi­szen a gyermek érdeklődése, művelődése, műélvezete, idő­beosztása egy kicsit tükre a felnőtt érdeklődésének, műve­lődésének, műélvezetének, időbeosztásának is. Ha a szülő unatkozik szabad idejében, miért is ne tegye ezt a gyere­ke? Ha a szülő megelégszik irodalomban, moziban, szín­házban, tévében a felszínes, üres „művekkel”, miért törne többre a gyerek? Zay László NÖGRÁD - 1976. augusztus 14., szombat 5

Next

/
Thumbnails
Contents