Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)

1976-08-13 / 191. szám

Csehsziivák

csipkék

Kelet-Csehország egyik festői táján, az Orlice-hegység alatt csodás, vert csipkék készülnek, leheletkönnyűek . és álomszépek. A csipkeverőnők folytatják a régi krónikák és feljegyzések szerint immár 400 éves hagyományt. A csipkekészítés központja Vam- berk városka.

A Vamberk melletti Dlou- há vés község új szállodájának díszterme az idén május egyik napján nőkkel telt meg. Legtöbbjük ruháját csipke díszítette, s a megjelent néhány férfi kabátjának felső zsebéből is hófehér csipkezsebkendő kandikált ki. Három évtizedes fennállását ünnepelte a Vamberki Csipke (Vamberecka K raj ka) Művészeti Kisipari Szövetkezet, amely tevékenységével a Munka Érdemrendet is kiérdemelte. „Három évtized any- nyi, mint csepp a tengerben — mondta a szövetkezet egyik alapító tagja, s első el- nö'knője, Marie Sterbová. — Mégis derekas munkát végeztünk. Egyetlen bérelt helyiségben kezdtünk, ahol a csipkeverőnők munkáit vásároltuk fel. Ma nyolc szép, korszerű üzemünk van.”

A csipkeverőnők valaha alig pár fillért kaptak nagy figyelmet és művészi érzéket igénylő munkájukért. Kizsákmányolásuk akkor szűnt meg, amikor megalakult a szocialista szövetkezet. Ma már több mint 400 dolgozója van, a csipkeverőnők túlnyomó része azonban otthon dolgozik, ez megfelelőbb számukra. Fizetést kapnak és ugyanolyan szociális előnyöket élveznek, mint Csehszlovákia többi dolgozója. A szövetkezet összlétszámúnak 95 százaléka nő.

A Vamberecka Krajka évente hárommillió korona értékű csipkét készít. Jelentős részét külföldre szállítják, s igen sok külföldi turista vásárolja termékeiket Csehszlovákiában is. A vamberki szövetkezet a legjobb cseh képzőművészekkel működik

együtt, ők tervezik számukra a mintákat. A már ismert készítményeikhez az évek során újak kerültek, s így sikerrel ötvözik a hagyományos mintákat a modernekkel. A csipkeverő nők ügyes keze, technikája, fantáziája az egyszerű fonalból egyedülálló műalkotásokat teremt: kézzel vert bizsut, karpereceket, nyakúkéig gallérokat, kézelőket, térítőkét, figurális csipkéket, abroszokat, csipkével díszített ruházati cikkeket.

A szövetkezet készítményeiért magas kitüntetéseket nyert a különböző külföldi kiállításokon: New Yorkban, Havannában, Manchesterben, Casablancában, Hel- smkiben, Berlinben, Milánóban, Moszkvában, Bécsben, Brugge-ben, Münchenben, Rómában, Budapesten, sikerrel szerepelt a brüsszeli' és montreali világkiállításon is.

A vamberki szövetkezet kézzel vert csipkéje egyre keresettebb divatcikké válik. Legjobb alkotásaik ott találhatók számos múzeum kiállítási anyagában is.

A művelödéspoliéikai népfront munkáról

A közelgő népfrontkongresszusra készülődés kapcsán érdeklődtünk a Hazafias Népfront művelődéspolitikai munkájának az utóbbi években elért eredményeiről a HNF Országos Tanácsánál.

Elmondták: a Hazafias Népfront széles körű művelődési tevékenységének az a célja, hogy a társadalom minél több tagja érezze életszükségletnek műveltsége folyamatos növelését- Ez nem egyszerű művelődési célt jelent, hanem szakadatlan törekvést arra, hogy mindenki többet tudjon a világról, a társadalomról. minél jobban értse a gazdaság, a politika, a kultúra alapkérdéseit, összefüggéseit; mind tudatosabban éljen, vállalja a közösségi feladatokat, s eltökélten küzdjön azokért. Ehhez fel kell kelteni az emberek érdeklődését, biztosítani kell továbbfejlődés-ük, továbbképzésük köznapi lehetőségeit is — vallják a népfrontmozgalomban. Röviden: a munka, a közösség, a kultúra szocialista egységét kívánja szolgálni a Hazafias Népfront,

Az egyén csak a közösségekben kaphatja meg mindazokat az eszközöket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy képességeit minden irányban kibontakoztathassa. Tehát új tartalmú, az egyén képességeit is kibontakoztató, szocialista szellemű művelődő közösségekre van szükség, méghozzá nemcsak a munkahelyeken, hanem ahol csak mód kínálkozik rá, tehát a lakóterületeken, a lakóközösségekben is- Ezekből a meggondolásokból kiindulva javasolta, a HNF előző, V. kongresszusa a népfrontbizottságoknak, hogy szervezzenek művelődési munkaközösségeket, amelyekben minél több társadalmi érdeklődésű, műveltségre törekvő, tudását másoknak is átadni kész, s lehetőleg olyan ember tevékenykedjék, aki még nincs egyéb társadalmi feladatokkal megterhelve. Vonjanak maguk mellé olyanokat is, akik korábban nem voltak a kultúra munkásai, de készek tevékenykedni maguk és szűkebb közösségük művelődéséért. Céljuk ezeknek a munkaközösségeknek. — -a népfront művelődési tevékenységének keretében —, hogy dolgozzanak a szocialista kultúráért, a jobb emberi kapcsolatokért, írott és íratlan erkölcsi törvényeink, szokásaink szocialistává fejlesztéséért. Közreműködésükkel elősegítik újabb és újabb tömegek művelődését, hozzájárulnak a közművelés ..fehér foltjainak” csökkentéséhez. Segítik feltárni a lakóhelyeken a művelődés iránti növekvő igényeket, ugyanakkor közreműködnek a kulturálódóé feltételeinek társadalmi úton történő fejlesztésében.

Az előző népfrontkongreszszusnak ezt az ajánlását erősítette meg a közművelődési párthatározat is, amikor azt kérte a népfronttól, . hogy társadalmi munkatársai körét és számát bővítve tegye teljesebbé művelődési munkaközösségeinek hálózatát, a j lakóhelyi közművelődés színvonalának emelése és hatásának kiterjesztése érdekében. A két népfrontkongresszus, közötti időben — az utóbbi négy esztendőben — több száz művelődési munkaközösséget alakítottak a helyi népfront- bizottságok- Ez a szám alacsony. ha a szükségletekhez, a települések számához viszonyítjuk. Viszont jelentős szám, ha figyelembe vesszük, hogy ilyen munkaközösségeket csak az önkéntesség alapján lehet szervezni. Továbbá: a helyi. HNF-bizottságo,kná' sokkal több olyán közösség tevékenykedik a népfront kezdeményezésére, irányításával, vagy közreműködésével, amely betölti a művelődési munkaközösség feladatait, noha nem nevezi önmagát annak. Ilyenek például a szülői munkaközösségek, a nőklubok egész sorá, a családi és ifjúsági népfrontklubok, a könyvbarátbizottságok,

egyes szakkörök és honismereti közösségek. Ezek valóban önmagukat művelő emberek közösségei, akiket a közös kulturális érdeklődés, a szabad idő hasznos eltöltése kapcsol összeVarsányi pillanatok

Egykettőre itt a szeptember

A szokásosnál is több a dolga ezekben a napokban a varsányi tanácselnöknek. Tegyük tüstént hozzá, hogy Lehoczki József azelőtt sem szűkölködött tennivalókban.

Kéf község tartozik a tanács irányítása alá, Varsány és Nógrádsipek. Nagy az építkezési kedv mind a két faluban. Egymás után magasodnak a szebbnél szebb házak.

— Több alkalommal egészen új utcát nyitottunk, olyan szép sor alakult — mondta az elnök. — Nemrég még kukoricaföldek húzódtak arra.

Amiért különösen sokat jön- megy, intézkedik Lehoczki József, az új óvoda.

— A titkárunk közel egy hónapja szabadságon van és sok a munka. Az óvodának nagyon örültünk. Nemcsak a község vezetői, hanem' a szülők, gyerekek. Nagyin kellett már az óvoda. Fel is vettünk hatvankét gyereket. Ezzel nincs is baj.

Ami viszont gondot jelent, az ivóvíz.

— Szebb helyre már nem is tehettük volna az óvodát. Nagy kertje, udvara van. A gyermekek igazán tudnak játszani. A vizet viszont a KÖJÁL szakemberei nem talá’.- ták alkalmasnak. Megoldást kell keresnünk mindenképpen. Sokáig nem tudjuk hordani' az ivóvizet. Saját kútra van szükség.

— Mi lesz a megoldás?

— Legutóbb is ez ügyben jártam Salgótarjánban. Üj kutat ásunk, aminek a vize megfelelő Ehhez idő kell, nem megy máról holnapra.

Augusztus elsejével megérkezett a vezető óvónő is Varsányba. A tanács ideiglenesen keresett a családnak lakóhelyet. Néhány hónap múlva pedig szolgálati lakásba költöznek.

A tanácselnök bizakodó:

— Építünk Varsányban egy iker ‘ pedagóguslakást. A szé- csényi költségvetési üzem vállalta. A falak már állnak. A szakemberek anyagra várnak, hogy a tetőszerkezetet csinálhassák. Decemberre ígérték az átadást. Reméljük, állják a szavukat.

Ebben a szép pedagógusházban kap lakást az óvónő.

— Azt se felejtsük el, hogy bővítjük az iskolát. Két új tantermet építünk. Ha elkészülnek, Nógrádsipekről idejár minden felső tagozatos. Közel négyszáz gyerekkel számolunk. Ennyien tanulnak szeptembertől a varsányi iskolában.

Társadalmi munkában is segítettek a községbeliek, hogy határidőre befejeződjék az iskola bővítése. Alakult egy

ideiglenes „brigád”, elkészítették a szükséges átereszeket. A szakemberek már a tetőn dolgoznak. Sürget az idő. Egykettőre itt-a szeptember. ..

Lehoczki József búcsúzóul még azt mondja:

— Beszéljünk a sipekiekről is! Több mint kétszázhar- mincezer forintért kaptak új utat. örülnek a faluban, mert a régi már annyira hepehupás, rossz volt, hogy ajánlatosabbnak látszott csendben maradni, ha valaki járművel haladt arra. Különben köny- nyen elharaphatta a nyelvét. ..

— cse —

SPORT, JÁTÉK. TÜRA NAGYMEZŐN

Egyszerre több mint száz budapesti úttörő és kisdobos tölti a vakáció egy részét a nagymezői váltótáborban. Az első csoport közvetlen a tanévzáró után, június közepén érkezett, és azóta folyamatosan tíznaponként váltják egymást a 5ÍVII1. kerületi pajtások. A sátortáborban az őrsök munkáját középiskolás ifivezetők irányítják. Az eddig elkészült díszes krónikák gazdag és színes programokról árulkodnak. A gyerekek meg’átogatták Hollókő várát, és sokat barangoltak, túráztak a környék erdőiben. Autóbusz-kiránduláson vettek részt, melynek célja Galya-. tető és Párád volt. A nyitó tábortűzön mindig tréfás műsorral mutatkoznak be az őrsök. Gyere velünk, csináld velünk jelszóval a tábori olimpián pingpongban, röplabdában és fociban mérhették össze ügyességüket a csapatok. Az esős idő sem vette el a pajtások jókedvét. Ilyenkor vidám énekszóval, daltanulás- sal, játékos vetélkedőkkel töltik idejüket.

Megtudtuk a gyerekektől, a táplálék pompás. Az ebéde* a pásztói Cserhát vendéglőbői viszik a táborba. A napi négyszeri étkezés mindenki számára kielégítő, bőséges, pedig a pajfások étvágya meg- dup'ázódott a friss erdei levegőn..

b. zs. Kukucs az őrstáborból

Kisütött a nap. Felszabadult, örömteli játék a tábor udvarán. (képek: fodor)

Utolsókból elsők Rimócon

Egy évé a járás utolsó alapszervezeteként emlegették a rimóci KISZ-eseket. Jelenleg a legjobb KISZ-szervezet a szécsényi járásban a rimócia- ké.

Kiss Ferenc KISZ-titkár tájékoztatott az elmúlt év munkájáról:

— Alapszervezetünk 53 tagot számlál, nagy részük tanuló. Fél éve választottak meg titkárnak. Kicsit ' számítottam is erre, mégis elfogult voltam. Féltem a rám váró feladatoktól. Folytatnom kellett az előző titkár — Holecz Ferenc munkáját. Ügy is mondhatnám: kijelölte az utat, tovább kellett lépnünk.

— Az elmúlt évben sokat dolgoztunk. Utolsókból elsőkké léptünk elő. A tavalyi .tervünkben például hétszáz óra társadalmi munka szerepelt.

Túlteljesítettük kilencszázra. Elvállaltuk a művelődési ház melletti liget védnökségét. Kitakarítottuk a környékét, kézilabdapályát építettünk, parkosítottunk. Építik községünkben az óvodát. Kétszáz óra társadalmi munkát végzünk. Ha elkészül, mi tesszük rendbe a környékét, takarítunk.

— A Község az ifjúságért, ifjúság a községért akcióban igyekszünk jó kapcsolatot kialakítani a helyi szervekkel, és a szomszédos szervezetekkel, így a varsányi és a nóg- rádsipeki KISZ-esekkel.

.— Az elmúlt hetekben lezajlott a nógrádsipekiekkel közös műsoros estünk, ismerkedés. Ezt követően — szintén együtt — honvédelmi túrán vettünk részt Hollókőn.

— A sok munka mellett élénk a kulturális élet. Jól

működik népitánc-csoportunk. Tavaly megnyerték a Palóc szőttest és a KISZ kb külön- díját. Múlt évben alakult színjátszó csoportunk is jó eredményekkel dicsekedhet. A megyei minősítő versenyen kiválóan szerepeltek, komoly felkészülés folyik az országos versenyre.

— Milyen lehetőségek adódnak a szórakozásra?

— Minden vasárnap a szabadtéri színpadon discomű- sort tartunk. Bevezetésére szintén az elmúlt időszakban került sor. Augusztus 15-én a mi rendezésünkben egész napos sportrendezvény várja nem Vsak a fiatalokat, hanem az idősebbeket is. ősztől labdarúgócsapatunk elindul a járási bajnokságban. Nagyon sok tervünk van, sorolhatnám sokáig. —ol—

Oszlopsor a tábláit

A SZÉLRÓZSA minden irányába rajzanak az emberek, fiatalok és idősebbek, a nyári melegben: látogatni, dolgozni is olykor. Főként diákok bizonyára, mert a vakáció megsokszorozza az országjárás lehetőségeit. Mennek felnőttek is, nyári szabadságra, vagy hétvégi utazásra. Országot, világot látni.

S mit látnak? Tájakat, városokat. Hegyeket és síkságot. Szántóföldet és erdőt. Tanyát és települést. Ódon házakat és modern épületeket. Üton-útfé- len találhatnak egy kék táblát is, rajta fehér oszlopsor, az oszlopokat fönt timpanon fogja össze, a klasszikus építészet szép háromszöge, alul meg írás: Múzeum, s egy útmutató nyíl. Aki keresi, megtalálhatja így a múzeumokat, legalábbis ott, ahol úfrnenti tábla tereli a vándor figyelmét a látnivalóra.

Szűkszavú az efféle tábla, még ha némely hasonló föltünteti a múzeum nevét is. Az emlékmúzeumé valamivel' többet mond, hiszen az író, a művész neve tájékoztatja az utast, mit láthat a tárlaton. De a többi? Érdemes-e letérni az útról, odabóklászni, körbejárni a termeket, csak az tudhatja meg, aki rászánta magát a tapasztalásra.

Cégér kívánkoznék oda az útfélre, cégér, amely érzékeltetné, mit látni a múzeumban, a 'képtárban, a galériában. A

város történetét, s abban miféle érdekességet, olyasmit talán, amit sehol másutt; vagy őstörténeti leletet, az élet jeleit ezredévek távolából? Netán egy foglalkozás, ipar ismerhető meg ott a kiállításon, vagy népművészet, modern műalkotás ?

Akit érdekel, megtudhatja útikönyvekből (ha megvette), prospektusokból (ha hozzájut ezekhez), esetleg érdeklődhet a járókelőktől, (ha tudják csakugyan, mi látható lakhelyük környékén). Akiben tehát már eleve erős az igény, hogy a közvetlenül láthatón kívül megtekintse azt is, amit a kultúra története eléje tár, az megkeresheti és megtalálhatja a múzeumot, a kiállítást, a nevezetes látnivalókat.

De akit odacsalogatni kellene, akinek kedvét ébreszteni arra, ami mellett ma még figyelmetlenül tovahalad ? Bezzeg a gyümölcsárus, aki boltot akar csinálni kertje terméséből, asztalt tesz a kis- pad elé, s az asztalra ízelítőt a gyümölcsből. Bort kínál az út szélére készített hordó vagy demizson. A kultúra cégére meg csupán ez a timpanonos oszlopsor az útmenti táblán.

Kellene a cégér, kellene a kedvcsináló ízelítő a fölkínált kulturális élvezetből, hogy a \

nyaranta a szélrózsa minden irányába kirajzó emberek fölfigyeljenek rá. Fölfigyeljenek, hogy az országot járva, világlátást is kaphatni.

Ilyesmi persze elkelne a múzeumban, a kiállításon is. Kicsi katalógus, képekkel, s főként olvasmányos, élvezetes szöveggel, amely újabb érdeklődést kelt, s visszahívogat a látottak jobb megismerésére, vagy további kutatásra ösztökél. Tudálékosság helyett világos beszéd. Rövid szó, a leglényegesebbel azok számára, akiknek kevés az idejük vagy nehezebben birkóznak még az olvasással. Részletesebb leírás, jellemzés, elemzés, kisebb betűk nagyobb terjedelemben, azoknak, akik tovább érdeklődnek.

A NYÁR AZ erőgyűjtés időszaka. A termés betakarítása,' fölkészülés a télre, a táplálék tartalékolása a további hónapokra. A napsütés, a természet, a levegő, a víz, az üdülés — testi erőink összegyűjtése, növelése, tartalékolása a munkaévre. Szellemi javakat is lehet aratni, begyűjteni, fölhalmozni a nyáron. Megfogadva a táblák, plakátok hívogató útmutatását. Ehhez tábla és plakát kell, de szem is, amely észreveszi, igény és szándék, amely odavezet.

Z. L.

NOGRAD - 1976, augusztus 13., péntek 5