Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)

1976-08-13 / 191. szám

Az állaftenyésztés biztonságáért IV. Javaslatok a jövőért KELLETT MÁR az állat- egészségügy helyzetének át­fogó vizsgálata, mint éhező­nek a falat kenyér- Nem mintha a termelőszövetkeze­tek, állami gazdaságok illeté­kes szakemberei külön-külön nem ismerték volna munka- területük apró és súlyosabb gondjait. Ám a megyei ta­pasztalatok összegzése hasz­nos, mert az egyedi vonások szintéziseként az általános hi- enyosságokat világítják meg. A népi ellenőrök, a legkivá­lóbb szakemberek bevonásá­vá! megpróbálták a legalap­vetőbb fogyatékosságokat megszüntető javaslatokat cso­korba kötni. A mezőgazdasági üzemek állategészségügyi helyzete gyors fejlesztésre szorul, s emellett a háztáji gazdasá­gokban levő állományok el­látását is ki kell terjeszteni. Indokolt a hatósági, igazgatá­si, a termelésfejlesztő és szol­gáltató állategészségügyi munka elkülönítése- Persze, ehhez több állatorvos szüksé­ges. Továbbra is terv az ál­lattenyésztésben, állategész­ségügy területén dolgozók szakmai képzésének megszer­vezése. örvendetes lenne, ha a termelőszövetkezetek, ál­lami gazdaságok végre komo­lyan vennék a megyei állat­egészségügyi állomás törek­véseit, mert elsősorban saját érdekeikről van szó. Az állat- tenyésztő tevékenység haté­konyságának növeléséhez fon­tos eszköz a személyi feltéte­lekről való gondoskodás. A népi ellenőrök javasolták, hogy az Állami Biztosító, az elhullott, kényszerből levá­gott állatok után az érvényes állatárakho-z igazodva többet térítsen, a kockázatvállalást, illetve a biztosítást terjesszék ki az elhullási veszélynek legjobban kitett állatcsopor­tokra is. Célszerű lenne az etetésre használt takarmány­félék laboratóriumi vizsgála­tát rendszeresíteni, hogy az egészségre ártalmas anyagok ne kerüljenek az állatok elé. A MEZŐGAZDASÁGI nagyüzemek előtt olyan hiá­nyok sürgős pótlása is áll, mint a gyógyszer-, tápszer-, fer­tőtlenítőszer-készletek feltöl­tése, az állatorvosok számára szükséges alapvető műszerek beszerzése. A megye állattartó gazda­ságai az ötödik ötéves terv ideje alatt is jelentősen sze­retnék növelni az állatte­nyésztés hozamait, a jövedel­mek nagyságát- Mindez csak akkor teljesíthető, ha az ed­diginél jóval körültekintőb­ben, a jó gazdához illő ala­possággal intézkednek az ál­lategészségügy helyzetének javítására. Mert míg — szok­tuk mondani — az emberi Az együttműködés új stílusa A SZOCIALISTA gazdasági közösség, a KGST-orszá- gok együttműködését bemutató és értékelő írásaink első­sorban az együttműködés elmélyülését és szélesedését, for­máinak folyamatos gyarapodását hangsúlyozzák. Az integ­rációs folyamat előrehaladását érzékeltető megállapítások helytállóak, és reálisak, annál is inkább, mert bőséges, s mind újabb bizonyító anyagra, tényekre támaszkodnak. Hogy csak néhányat említsünk: a KGST-országok je­lenlegi ötéves terveiket az elmúlt évek során nemcsak egyeztették — miként a korábbi ötéves terveket —, ha­nem a tervezési kooperáció tökéletesítése, elmélyítése révén a KGST fennállása óta első ízben a sokoldalú integrációs intézkedések 1976—1980. évekre szóló egyeztetett tervét is kido’gozták és elfogadták, ily módon a legfontosabb integ­rációs folyamatokat és intézkedéseket — például 9 milli­árd transzferábilis rubel értékben hatalmas ipari objek­tumok közös építését —, szervesen beillesztették a tagor­szágok népgazdasági terveibe. Okkal-joggal beszélhetünk az együttműködés szélese­déséről is, mert a két- és többoldalú szakosodási és koo­perációs megállapodások újabb és újabb gyártmányokra, gazdasági ágazatokra terjednek ki. A gépiparban például az 1976. elejéig megkötött egyezmények már több mint hatezer terméket vontak be a szakosított gyártásba, illetve a termelési kooperációba. A KGST-országok tudományos­műszaki együttműködésének fejlődését egyidejűleg jellemzi a kapcsolatok elmélyülése és szélesedése — a tagországok mintegy 80 többoldalú egyezményt kötöttek — a tudomá­nyos-műszaki együttműködés új formáinak alkalmazása. élet felbecsülhetetlen érték, az istállókban tartott állatok milliókat hozhatnak, vagy nem hozhatnak a közös bank­számlájára. Az eddiginél kívánatdsabb a tartási és takarmányozási viszonyok javítása is, össz­hangban az egyes állatfajták biológiai igényeivel, eletfel- tételeivel. Nem tudományos tételek kidolgozása az igény, hanem a meglevő lehetőségek legteljesebb kihasználása, a gondosabb gazdálkodás. Két éve fordult elő a luc" falvi termelőszövetkezetben, hogy rövid idő alatt több mint hetven szarvasmarha hullott el s nem járvány következté­ben- A palotást termelőszö­vetkezetben, a tavalyi elhul­lás okai; az elégtelen higiénia és munkafegyelmi problémák, másutt a gondatlan vásárlás idézett elő százezrekre rúgó károkat. Azért az esetek em­legetése, mert míg a létesít­mények korszerűsítése, a technológiai berendezések cseréje, pótlása komoly, de egyúttal kamatoztatható be­fektetés, az emberek megfele­lő felkészítése nem' kerül kü­lönösebb kiadásba. Volt egy időszak megyénk állatartó gazdaságaiban, ami­kor indokoltan. indokolatla- .»ul építették az istállókat. Aztán, a szabályzók is változ­tak, alábbhagyott az állat- tenyésztés feltételeit meg­teremtő beruházási kedv. S múltak az évek, kevesen gondoltak arra, hogy az állag- megóvás, a rendszeres kar­bantartás, a gépek hibameg­előző vizsgálatának elhanya­golása- ha mindez egyidőben jelentkezik, milyen óriási fel­adat. S most, amikor az állat- tenyésztésben alkalmazott gépek többsége elavult, a borjúnevelők szűk légterűek, zsúfoltak, már nem tűr ha­lasztást mindaz, ami a közel­múltban a legkülönbözőbb in­dokok, vagy csupán a dolgok felszínes vizsgálata miatt el­maradt. A TERMELŐSZÖVETKE­ZET, a tagok és a népgazda­ság érdeke egyaránt azt kí­vánja. hogy a gazdaságok fo­kozatosan teremtsék meg azokat a feltételeket, melyek léte az állattenyésztés újabb sikereit eredményezi majd­Az állattenyésztés bizton­ságáról, jövőjéről van szó, hogy az ország lakóinak hús­ellátása zavartalan legyen, s az exportkötelezettségek is teljesüljenek. Sz. Gy. (Vége.) A jó gazda felelősségé ve! Az elmúlt napokban beszá­moltunk a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemek, az öblösüveg' gyár, a ZIM, a bányagépgyár termelési tanácskozásáról és tudósítást közöltünk a Nóg­rádi Szénbányák műszaki ta­nácskozásáról. Nagy érdeklő­dés, aktív részvétel, hasznos észrevételek és javaslatok jellemezték az eddigi talál­kozásokat. A felszólalásokból kitűnt, hogy a munkások pontos tájékoztatást várnak arról, hogyan sikerült az első fél év, mivel maradtak adósak és mire kell leginkább ügyel­ni ezután. De arról is meg­győződhettünk, hogy a veze­tés sem nélkülözheti a tér- 1 melési tanácskozásokat, mert sok fontos kérdés kerül fel­színre. Több intézkedés cél­ját és lényegét ezen a fóru­mon lehet megértetni, elfo­gadtatni, vagy éppen a mun­kások véleménye alapján mó­dosítani kell. l Kohászok, üvegesek, ' va­sasok, bányászok, munkások és vezetők hallatták szavukat. A munkával, termelékenység­gel és az exporttal kapcsola­tos információk cseréltek gaz­dát. A vezetők pontos össze­függésekről tájékoztatták a munkásokat és a munkások sok olyan észrevételeket kö­zöltek a vezetőkkel, amelyek­re eddig nem figyeltek elég­gé, vagy a munka hevében észre sem vettek. A demokrácia ABC-je zást előkészítő feladatát, se­gíti az információ áramlását, erősíti a kölcsönös bizalmat és a demokráciát. Jól bevált az a gyakorlat, hogy a mérleg és a műszaki tanácskozás alapján a legfon­tosabb adatokat a termelési tanácskozás előtt írásban és idejében megküldik az üze­meknek. Nem számok és'ada­tok halmazát zúdítják, hanem a legfontosabb mutatókat. De a termelési egységre (vállalat, gyár) és az üzemre, üzemrész­re vonatkozókat is. A munká­soknak olyan ismeretekre van szükségük, hogy el tudjanak igazodni a gyár és az - üzem legfontosabb kérdéseiben, hogy egyértelműen lássák helyzetüket és feladataikat. Bizalom és akarat Az öblösüveggyárban közöl­ték a munkásokkal, hogy az első fél évben 21“J,8 millió forint termelési értéket ter­veztek és 214,6 millió forin­tot teljesítettek. Nem sok magyarázat kelleti ahhoz, hogy a lemaradás 3,2 millió, de ez a termelésé értéknek mindössze 1,5 százaléka, te­hát az év végéig pótolható. A gyár nyereségtervét az első fél évben is teljesítették. De a 4-es üzemben a teljesít­ményt nem lehetett az ere­deti tervekhez hasonlítani, mert a kemencék és gépek javítását a második féléves tervre halasztották, a módo­sított programhoz képest csak 92,6 százalékos a tervteljesí­Közismert, hogy a vezető tés. egyik leghasznosabb tulajdon- Mi okozta a lemaradást, ho- sága, ha döntés előtt megkér- gyan lehet behozni? Felelős- dez másokat, ha minél több séggel, őszintén kell erről illetékes véleményét ismeri szólni a gyári vezetőknek és és figyelembe veszi. Ez a szó- az üzemi munkásoknak. Ha cialista üzemvezetés egyik nyilvánosan, a demokrácia alapvető követelménye. A követelményei szerint tárgyal- mostani termelési tanácska- nak és döntenek, akkor meg- zások is bizonyították, hogy' növekszik a megkérdezettek ez a véleménycsere az üzemi felelőssége is. Ha a munkás demokrácia fontos fóruma, azt tapasztalja, hogy vélemé- Vajon milyen feltételek szűk- nyét komolyan vasaik, hogy ségesek ahhoz, hogy a tér- számítanak rá, akkor fele­melési tanácskozás betöltse lősséggel meggondolja, hogy szerepét, hasznos és eredmé- mit helyesel, mit bírál. Ha a nyes legyen? munkások gyakorlati tapasz­Az öblösüveggyárban most talatait átfogó ismeretekkel először — a szakszervezeti kiegészítik, akkor egyre > in­bizottság javaslatára — a bri- kább hozzájárulnak a helyes gádvezetőket, az szb tagjait döntéshez. is bevonták a műszaki ta_ Nézzük az üveggyár példá- nácskozásba. A munkások ját! A 3-as üzem ugyan tel- képviselői részt vehettek és jesítette tervét, de többet és szavukat hallatták azon a jobb minőségű terméket tud- megbeszélésen, ahol a gyár tak volna gyártani, ha nem első félévi teljesítményét küzdenének állandó létszám­értékelték, ahol előkészítették hiánnyal. Nincs elegendő be- a következő időszak legfonto- hordó és pattantó. Magasabb sabb feladatait. Igv a mű- besorolású szakmunkások szaki tanácskozás jobban be- -kénytelenek segédmunkát vé- töltheti a termelési tanácsko- gezni. Nem jó, nem kifizetődő ez sem a gyárnak;1 sem a munkásoknak. Számíthatnak-e újabb munkásokra? Ha má­sutt akadna is, ide nem jön­nek, mert nemcsak a meleg, hanem a füst miatt is szen- ■vednek. Ezt tette szóvá- Lacz- kó Géza, Bangó József és a 4-es üzemben Szilágyi Ferenc. Hogyan és mikor akarják véglegesen megoldani? Ha mindent egyszerre nem lehet, altkor is őszinte választ kér- nelf az emberek. Többen szóvá tették, hogy a hutai selejt valamelyest csökkent, de nagyon megnőtt a huta és a készáruraktár közötti selejt. Az udvaron, a falak mellett sokáig tárolják a félkész árut. Szűk a hely, nehezen férnek el a targon­cával, nem nagyon vigyáznak, sok árut összetörnek. Való­ban kevés a raktár? Nem lehet helyet keríteni a drá­ga árunak? Vajon a mun­kások vigyáznak az üvegre? Vagy nincs szinkronban a huta és a feldolgozórészleg kapacitása? Ezt kérdezik és vitatják a munkások és in­tézkedéseket sürgetnek. Jogok és kötelességek Korábban tervezett bővíté­sek, átszervezések szükséges­sé tettek, hogy a 4-es üzem­ben 6+2-es műszakban dol­goznak. Most úgy tűnik, hogy ez nem feltétlenül szükséges. Sok munkás a nagy zajt és a nyári hőséget nehezen vi­seli el, gyakoribb váltást ja­vasoltak. A termelési tanács­kozás többségének is ez volt a véleménye. Az üzemvezető nem befolyásolt® őket, szaba­don elmondhatták javaslatai­kat. Többen norma- és bér­problémákról szóltak. Általá­nos vélemény volt, hogy a gyár vezetése jobban vegye figyelembe a munkahelyi ve­zetés és a munkások észrevé­teleit és javaslatait. Nemcsak üveggyári, hanem általános tapasztalat, hogy minden ké­rést nem lehet teljesíteni, mert ennek feltételeit előbb jobb munkával meg kell te­remteni. De a termelési ta­nácskozásokat a kölcsönös bizalom és a demokrácia el­mélyítésének szándéka jelle­mezte. Mindebből követke­zik, hogy az észrevételeket és javaslatokat alaposan vizsgál­ják meg és ahogyan a felté­telek engedik, intézkedések következzenek. De addig is felelősséggel válaszolni kell minden kérdésre. Dr. Fazekas László A KGST fennállásának és működésének több mint ne­gyedszázada arról tanúskodik, hogy időről időre — ahogy annak feltételei megérnek —, új súlypontok képződnek az együttműködésben: Ez korántsem jelenti a régi módszerek elvetését, valóban súlypontáthelyezésről van szó, oda össz­pontosítjuk az együttműködést, ahol az előrehaladás sod­rása különösképpen erőteljes és meghatározhatja az egész folyamat, napjainkban már a szocialista gazdasági integrá­ció erősödését. A KGST XXX. ülésszakának határozata Is ilyen folya­matot indított el. Az együttműködésnek ugyanis idővetülete is van. Az eddigiek során gazdasági együttműködésünk a jelenre, pontosabban egy-egy ötéves terv időszakára kon­centrált. Csak elvétve, s többnyire a kétoldalú kapcsolatok­ban akadt arra példa, hogy az együttműködés időbeli hatósugara ennél nagyobb volt. Az öt esztendővel ezelőtt elfogadott komplex program azonban már 15—20 éves idő­horizonton gondolkodott, s jelölte meg a szocialista integrá­ció fejlesztését célzó gazdasági-szervezési intézkedéseket, módszereket.’ Az együttműködés á'lítása hosszú távra korántsem attól függ, akarjuk-e, vagy sem. Ehhez meg kell érlelni az objektív feltételeket, teljesíteni kellett mindazokat a mun­kafeladatokat — hosszú távú tervezés, együttes prognózisok készítése —, amelyeket a komplex program előírt. Ennek a munkának elvégzése tette lehetővé, hogy a KGST-orszá­gok most már nemcsak kétoldalú kapcsolataikban, hanem a sokolda'ú együttműködésbe^ is átálljanak a hosszú táv­ra, 10—15 évre szóló célprogramokat dolgozzanak ki és valósítsanak meg az életbevágóan fontos gazdaságfejleszté­si feladatok közös megoldására. EHHEZ ADOTT zöld jelzést a KGST legutóbbi ülés­szaka, amikor megbízta illetékes munkaszerveit, hogy hosz- szú távú célprogramokban foglalják össze a közös és össze­hangolt fejlesztés teendőit a gazdasági közösség fűtőanyag­energetikai és nyersanyagbázisának növe'ésére, az élelmi­szerek és közszükségleti cikkek, a népgazdaság technikai rekonstrukciójához nélkülözhetetlen gépgyártás, gép- és be­rendezésfajták termelésének fejlesztésére és végül a tagor­szágok közlekedési-szállítási kapcsolatainak és kapacitásai­nak fejlesztésére. Anélkül, hogy e célprogramok tartalmát, összefüggéseit és komplex voltát részleteznénk, megállapít­ható, hogy 'a hosszú távú együttműködés, a gazdasági fej­lődés kulcstermékeit — energiahordozók és nyersanyagok, élelmiszerek é6 fogyasztási iparcikkek, gépi technika — és mellesleg a modern közlekedési-szállít ási rendszert ragad­ják meg, állítják az együttes erővel történő fejlesztés kö­zéppontjába. Az együttműködés új stílusa, átál'ítása hosz- szú távra végső soron akt jelenti — és eredményezi —, hogy a gazdaság és az életszínvonal töretlen fejlődését megalapozó főtermékekben a szocialista gazdasági közösség egyre inkább saját forrásaiból elégítheti ki szükségleteit. G. I. Küldött a kougresézueon A napi munka becsületéről A Horváth házaspár négy esztendővel ezelőtt telepedett le Romhányban. Az ország másik végéből, Siklósról ér­keztek. Tele munkakedvvel, jó elképzelésekkel, az új iránti várakozással. A teherautón, ami a holmi­jukat hozta, a legtöbb helyet a kerámiák és a virágok fog­lalták el. Horváth Sándor iparmű­vész. Hivatalos gyári „rangja”' műteremvezető. A felesége szintúgy. Az építési kerámia­gyár szebbnél-szebb, sokszínű, mintás burkolólapjainak meg­álmodói. Tavasszal felkérték, később beválasztották a községi nép­frontbizottságba. Számítanak rá. Olyan emberként, akinek a világról érdekesebbek, szí­nesebbek a benyomásai, tá- gabb a látóköre. — Egy kicsit könnyebb helyzetben vagyok, mint má­sok. —; summázza Horváth Sándor. — Abból „élek”, hogy mindig nyitva tartom a sze­memet. Az én számomra nincsen külön gyár, vagy falu. Az ember és a környe­zete teljes egészében érdekel. Örökös, állandó és mondjuk azt, hogy hálás téma? Nagyon szép a munkája. Persze nehéz is! Megvalósíta­ni művészi elképzeléseit, ál­mait úgy, hogy azokat nagy­üzemben gyártani lehessen. A legjobb és legegyszerűbb mű­vészeti nevelés. Sok ezer csa­lád még több tagja pillant nap mint nap az innen kike­rülő burkolólapokra. — Megtalálta a helyét? — Igen! Fiatal a gyár, a vezetés, és teljesen új termé­ket kezdtünk csinálni. — A gyakran hangoztatott kezdeti nehézségek elmarad­lak? — Dehogy! Ugyanúgy meg­küzdöttünk velük, mint má­sok. Az üzemben is, otthon is. Az első hónapokat albérletben töltöttük. Amikor jött a szep­tember és a gyerekeknek is­kolába kellett menniük, ak­kor költöztünk a mostani la­kásunkba. — Megszokták Romhányt? — Ne vegye nagyképűség­nek, ha azt mondom, falun élni jó. Legalábbis mi min­dent megtalálunk és megka­punk a továbblépéshez. Ugyanúgy, mintha mondjuk Budapesten élnénk. Az otta­ni nyüzsgés, hajtás, rohanás nélkül. Sokszor késő estig benn vagyunk a gyárban. Ké­nyelmes az otthonunk. Ha nagyon kívánkozunk mesj- szibb tájakra, más emberek közé, beülünk a kocsiba, el­megyünk, Az is igaz, mind a kelten alig várjuk, hogy visz- szajöjjünk... Sok minden ide­köt. Aztán mesél eky jó nyara­lásról. Másik két családdal, gyerekekkel, sátorral bebaran­golták a bolgár tengerpartot. Jöttek-mentek kedvükre. Horváth Sándor tagja a Ma­gyar Képzőművészek Szövet­ségének. Hosszú évekig taní­tott kerámia szakot végző hall­gatókat. Sokat dolgozik, kevés a szabad ideje. Mégis minden­re jut. Kerámiaszakkört ve­zetnek a feleségével együtt a romhányi iskolásoknak. Ame­lyik gyerek érdeklődik, vagy tehetséget árul el, hadd ismer­kedjék a kerámia titkaival. Mindezt társadalmi munkában. Mi tagadás, szívesen vette, amikor népfrontbizottsági tag lett,. — Meglepődtem kissé, mert az ember mindig meglepődik, ha valami új éri. Arra gon­doltam, ha az ember itt la­kik, dolgozik, Romhányban, ide köti munkahely, család, barátság, kamatoztassa a kö­zösségért amit tud, amit fel­szedett magára, netán más­ként lát, mint a többiek. A romhányi gyár iparművé­szét küldöttnek választották a szeptemberben összeülő nép­frontkongresszusra. — Miről beszélne a tanács­kozáson? — Röviden, egyszerű sza­vakkal a napi munka felelős­ségéről. Nem szűkíteném ki­zárólag a népfront tennivalói­ra. Beszélnék arról, hogy min­denki mindennap becsülettel tegye meg, ami tőle telik. A gép, az íróasztal, a betegágy mellett. A kis tettek felelős­ségéről szólnék. Amelyekből lényegében a jó és a rossz dolgok születnek. A napi kis feladatokat úgy becsüljük meg — ezekből élünk — mint a lát­ványosan nagyokat. ■; Csatai Erzsébet NŐGRÁD — 1976. augusztus 13., péntek 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents