Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)
1976-08-11 / 189. szám
PÁSZTÓI PÉKEK A nép front bizolt srí a tervezi Tenni is keli a kalapba Nagy fába vágták a fejszéjüket a rónabányaiak néhány hónappal ezelőtt. Közös akarattal úgy döntöttek, hogy társadalmi munkában kívül- belül felújítják a művelődési házat. Böhm Frigyes népfronttitkár meséli: — Éveken keresztül csak elégedetlenkedtünk, hogy Rónabánya kiesik a „szórásból”, nekünk nem jut semmi, se építés, se fejlesztés. . . Amikor Salgótarjánhoz kerültünk, egy gyűlésen felvetődött: egyszerű dolog ez tulajdonképpen. A tanács ad anyagot, biztatást, a rónabányaiak pedig lássanak hozzá és csinálják meg • közös erővel. Mások is fgv tesznek, haladnak előre. Sok biztatás nem kellett. Annál inkább sem, mert a művelődési házat még valamikor az ötvenes években újították fel utoljára. Mállóit a vakolat, beázott, sok helyütt nem látszott a festés, korhadt a padló. Amikor tavasszal megválasztották az új népfrontbizottságot, szó szót követett, hogy társadalmi munkában hozzák rendbe a művelődési házat. — A döntés nemcsak a bizottságra tartozott. Éppen ezért összejöttek a rónabányaiak, hogyan lehetne a leggyorsabban és a legszebben megcsinálni — idézgeti a titkár. — Huszonnégyezer forintot kaptunk a városi tanácstól. Pontosan felírtuk mire, mennyi kell. Olyan jól sikerült a haditerv, hogy még az új függönyöket is meg tudtuk vásárolni. Olyan nagy lelkesedéssel kezdtek az egésznek, hogy egyetlen hét alatt összeszedtek minden anyagot. Nagyon sokat segített az ötvözetgyár és az ingatlankezelő vállalat, —r Nélkülük nem boldogultunk volna. Ha segítség kellett, szaladtunk . az ötvözetgyárba: „Gyerekek, nincs ez vagy az, csinálni kellene valamit. ..” Egész Rónabánya közös ügye lett a felújítás. Külön brigádok alakultak, így szervezetten és gyorsan dolgoztak. Volt festőbrigád, kőművesbrigád, villanyszerelő brigád. .. Ott dolgozott Palko- vics Gyula párttitkár, Szecsőéit Zoltán népfrontelnök. A neveket csak azért nem soroljuk tovább, mert hosszú listát tenne ki. Minden dicséretet megérdemelnek a nyugdíjasok, akik délelőtt-délután bőven kivették részüket a tennivalókból. — Sokan még szabadságot is vettek. Nem egyszer éjszaka dolgoztunk. A festést — szakember irányításával — két nap, két éjszaka csináltuk meg. A tapétázást ugyancsak. Ha jól számolom, kétszázötvenezer forint értékű munkát végeztek a rónabányaiak. Májusban már ünnepséget tartottak a felújított művelődési házban. Szovjet fiatalokat fogadtak. Táncoltak is reggelig a nagyteremben. A rónabányaiak tudják, érdemes összefogni, szívvel-lé- lekkel dolgozni. Tavaly a városban indított társadalmi munkaversenyben másodikok lettek. Ezzel hetvenötezer forintot „szereztek.” Közös elhatározással a pénz egy részéből színes televíziót vettek. A montreali olimpiát a telep apraja-nagyja színesben figyelte. Nagy élményt jelentett. Legtöbben most láttak először színes tévét. Nézték is rendületlenül, fél éjszakákon át. — A továbbiakban marad-e még a lendületből? — Már abba sem tudnánk hagyni... Mindenesetre tovább csináljuk. A művelődési ház egyik felében lakott egy család. Végre kiköltöztek. Ügy döntöttünk, hogy rendbe hozzuk azt a részt is. Lesz vele munka. Járdát építenek. Mikor pedig dönt a városi tanács, hogy miképpen alakul az út sorsa a telepen, oda is besegítenek. Megalakítják a nyugdíjasok klubját. Tartalmas, jó programmal. Mert megérdemlik az öregek... — Dióhéjban ennyit a mi nagy elhatározásunkról. Az igazság, hogy rájöttünk, tenni is kell a kalapba... Akkor kivenni is lehet. Azzal pedig mindenki jól jár. Csatái Erzsébet Öltözködésünk és a ruhaipar A divatos öltözködés régebben szinte kizárólag az ifjúságot érdekelte. Bár ma is a fiatalok költik jövedelmük viszonylag nagyobb hányadát ruházkodásra, napjainkban minden korosztály igényesebben, korszerűen, választékosán kíván öltözködni. Minden korosztály: ezen nem csupán a középko- rúakat és az időseket, hanem a legfiatalabbakat, a gyermekeket, sőt, a csecsemőket is értjük. A legkisebbek esetében természetesen a szülők igényéről van szó, akik részben fejlettebb esztétikai érzékük, részben a korszerűbb ruházati cikkek könnyebb kezelhetősége miatt keresik a divatos gyermekruhákat, csecsemőknek való tipegőket, kötött holmikat. Ezért nem túlzás azt állítani, hogy az ország egész lakosságát érintette a Minisztertanács egyik legutóbbi határozata, amely a könnyűipar további rekonstrukciójáról döntött, s az a tájékoztató, amelyet a kormány ülésének másnapján a |könnyűipari miniszter tartott a belföldi és a külföldi újságíróknak e téma részleteiről. A ruházati ipar elmúlt öt évben lezajlott rekonstrukciójának eredményeit mindannyian érzékelhetjük a boltokban, ahol divatosabb, korszerűbb ruhákat, kabátokat, pulóvereket, cipőt, fehérneműt találunk, mint azelőtt. Az iparág rekonstrukciójának második szakaszában, ebben a tervidőszakban az előzőnél többet, 17 milliárd forintot fordítanak új gépek beszerzésére, a legújabb technika meghonosítására. a műszaki színvonal emelésére. Az elképzelések szerint 1980-ig 100—110 millió rubel és 110—120 millió dollár értékben importálnak termelőberendezéseket a ruházati ipar számára. A modernebb gépekre nemcsak azért van szükség, mert azok korszerűbb ruházati termékeket állítanak elő, hanem azért is, mert — nagyobb termelékenységükkel — részben pótolják a hiányzó munkáskezeket. Miközben ugyanis az iparág termelésének mennyisége növekszik, a munkáslétszám csökken; a budapesti ruházati üzemekben például ma 20 százalékkal kevesebben dolgoznak, mint 1970-ben. A létszámcsökkenést nemcsak pótolja, hanem talán mérsékli is a ruházati ipar rekonstrukciója. Hiszen az új, jó gépéken könnyebb a munka, s a gépek beállításával egyidőben általában felújítják az egész üzemet, javítják a munkakörülményeket, továbbfejlesztik a szociális létesítményeket is. A rekonstrukció azonban nem merül ki a gének cseréjében, a munkahelyek felújításában, hanem kiterjed a termelési és értékesítési folyamatok megszervezésének korszerűsítésére is, ami ugyancsak emeli a megvásrolható ruházati cikkek színvonalát, egyúttal pedig javítja a munkások közérzetét és a termelés gazdaságosságát. A ruházati ipar rekonstrukciójával magától értetődően együttjár a „gyártmányszerkezet korszerűsítése”, ami közérthetőbben azt jelenti, hogy mind több divatosabb, szebb, könnyebben kezelhető áru kerülhet forgalomba. Vagyis az iparág további felújítására szánt milliárdok — amelyek jelentős részét a költségvetés nyújtja a gyáraknak — azt a célt szolgálják, hogy csinosabban, választékosabban öltözködhessünk. A cél azonban nem kizárólag a lakosság jobb áruellátásának közvetlen szolgálata; más célokat is szolgál a rekonstrukció. Ilyen az export, amely végül is alapot teremt további gépek, gyárberendezések, vagy akár fogyasztási cikkek behozatalához. A tőkés cégekkel főként a tartós termelési kapcsolatok kialakítására törekszünk. Az új halasi kötöttárugyárban például olasz szervezési eljárást vezetnek be. amiért cserébe a létrehozandó termékek egy részét szállítjuk. Hasonló elvekre épül egy francia kooperáció keretében a Si- montornyai Bőrgyár rekonstrukciója, vagy a Minőségi Cipőgyáré, amely a licencért, technológiai és gyártmányfejlesztésért készáruval fizet. A KGST-országokba irányuló exportunkat a közös beruházásokban való részvételünk, a szakosodás és egyéb együttműködések segítik. Pantikopej — a Krímben A Krímben hamarosan megnyílik az időszámítás előtt VI. századi Boszporusz! Birodalom fővárosának, Pantika- pejnak szabadtéri múzeuma. A turisták megláthatják a hatalmas városvédő falakat a kapukkal. A város területén meglehetősen épen maradt az akropolisz, a templomok sora, a központi víztároló medence és vízvezetékhálózat. Szép történelmi értéket képviselnek a Démétér- templom maradványai. Az ásatások területén számos fegyvert, edényt, háztartási eszközt, szerszámot, aranyból és drágakőből készült ékszert találtak. Ezeket a tárgyakat az egyik restaurált templomban állítják ki. A Krím-félszigeten, Panti- kapejen kívül még száz ókori emlékművet, fal- és épületmaradványt restaurálnak. Többek között a szkíták ősi városát a Szkíta-Nápolyt és a Bahcsiszeráji kán palotáját. Délután öt óra. Az ' esti disco-program egy óra múlva kezdődik. A klubvezetőn és a technikai felelősön kívül senki sincs még. Csendes a Salgótarjáni Kohász Művelődési Központ ifjúsági klubja. X / Nyolc órára már szép számmal összegyűltek a fiatalok. A modernül berendezett klub- helyiségben találkoznak a baráti körök, az ismerősök üdvözlik geymást. Az asztalok fölé hajolva, élénken beszélgetnek, fel-fel csattan a zenét is túlharsogó nevetés. A jó zene, a piros-sárga-kék fénnyel villogó fényorgona táncra csábít. X — Először járok itt — mondja Kiss Sándor váci diák. — Nagyon jól érzem magam. Tetszik a berendezés, a technikai fölszereltség. Érdekesség számomra, hogy a klubhelyiségben nem lehet dohányozni. Bár én is nagy dohányos vagyok, helyesnek tartom az újítást. Sajnálom, hogy nem tudtam a klubról előbb. A múlt héten is eljöttem volna. A látogatók nagy része Itt a tá, lekváros Itt minden deka számít. Finom illatok szállnak- Sűrű lisztpor permetez a levegőben. A teremben munká.- kodó „fehér emberek” ügyel sem vetnek rá. Szinte észre sem veszik a friss kenyér, a finom vajas sütemények illatát, az arcukba ruhájukra hulló lisztesőt. Gyors kézzel, nagy-nagy figyelemmel dolgoznak, hiszen több tízezer ember mindennapi kenderéért felelősek. Hiszen ők. a pékek biztosítják, hogy a reggeli kakaóhoz, , kávéhoz, friss kifli, sütemény kerüljön. X Könnyű művelet a dasasz- tása? Szemre igen. Legalábbis a húszéves Kanyó Miklós az óriás; csészék forgatása közben nem mutat fáradtságot. Hanem mikor mi, magunk is megpróbálkozunk a hatalmas tálat a dagasztókar mozgásával ellentétes irányba forgatni, akkor ugyancsak megcsodáljuk a vékony dongájú legénykét. Hát még amikor elmondja, hogy egy műszakban 19 csészével is elbánik! Kanyó Miklóst a legügyesebb, legszorgalmasabb pékek közé sorolják. Ennek köszönheti, hogy fiatal kora ellenére már csoportvezető. — Az iskolában kaptunk egy kis tájékoztató füzetet. A jelentkezési lapra két szakmát lehetett felírni. Otthon meg sem kérdeztem a szüléimét- Péknek jelentkeztem. Nem láttam még akkor péket dolgozni. Nem ismertem a mesterséget, de gondoltam, jó lehet, hasznos, hiszen sok-sok embert, a lakosságot szolgál-j ja. A tanulóévek után kerüli tem ide, a pásztói sütőüzembe. Voltam süteményes, vető, végigpróbáltam az összes munkafázist- Engem a dagasz- tás sem fáraszt. Megtaláltam a számításomat. Havonta 3500 forintot keresek. Igaz, otthon dolgozni nem nagyon tudok. A szabad időt pihenésre fordítom. X Két lépés előre, egy hátra — ígv fogalmaz a Nógrád megye: Sütőipari Vállalat pásztói - üzemének vezetője. Mikó József. Az öt éve műköFormálódik a mákos kifli. dő üzem profilja változatos. Készítenek két-három kilogrammos kézigyártású, kenyeret, zsemlét, kiflit, ' tú- ristacipót. Készül a fonott kalács, kakaÓ6 csiga, túrós, ízes- sütemény- Húsz pék három műszakban dolgozik azon, hogy a körzethez tartozó harmincezer ember ellátása biztosított legyen. Mindez az előremutató két lépeshez tartozik. És az egy lépés hátra? — Hagyományos g'pekkel dolgozunk. Legtöbb gondot a lapátos kiszolgálása kemence okozza- Meglehetősen korszerűtlen, elavult, igénybe veszi az ember fizika: erejét, tűrőképességét. Aztán meg az áru m'ncségét is sokszor meghatározza. — — . . ... A három gőzkemence közelében, kánikulai hőség uralkodik. Megállás nélkül emelgetik a hosszú nyelű lapátot a vetők. Hosszasan elnézzük összehangolt, összeszokott munkájukat. A kenyérforma nyers tészta, az alsó sütőtérben tíz percig pirul. Onnan béemelik a felső sütőtérbe, ahonnan frissen, barnára sülve 45 perc múlva kerü; elő. Tóth Miklós betanított munkás három év-e „kemencézik.” — Meleg van, de mit csináljunk? Már ráállt a szervezetünkE rövid mondat után hátat fordát és máris mozdítja a vetőlapátot. X — Itt minden deka számít — mondja Könnyű György, miközben a margarint adagolja a mérlegre. — Ezzel gyúrjuk, hajtogatjuk a süteménytésztát, hogy könnyű,' leveles legyen. Naponta elfogy negyven kiló margarin isKönnyű György 27 évével a legidősebb pékek közé tartozik; tíz éve dolgozik az üzemben. — Sokan azt tartják, nem jó a pékmestei ség. — Én sem vagyok elragadtatva tőle! Ha újra kezdeném, az biztos, hogy nem lennék pék. Az embernek sokszor se szombatja, se vasárnapja. Van egy kétéves fiam. akit alig látok. Pedig a süteményes részlegnél változatos a munka. Fürge kezek fonják a kalácsot, mások a túrót, lekvárt adagolják, formálódik a makos kifli. — Tanulóéveinkben nekünk is élvezet volt a 6ok finomság. Most meg? Higyje el, együkünk sem szereti a süteménytX — A szakmai utánpótlás? Nem túl biztató. Három friss szakmunkásunk van, és három tanuló jár hozzánk gyakorlatra. A fiatalokat nem1 nagyon vonzza a pékmester- seg. Nehéznek találják a munkát. Kevésnek a szabad időt- De azért úgy érezzük, aki nálunk dolgozik, nem panaszkodhat. A munkán túl igyekszünk a szocialista brigádokat művelődésre serkenteni. Őszre színházbérletet is váltunk a dolgozóknak. Hogy dicsekedjek: négy fiatal jelenkeze.t esti gimnáziumba. A közeljövőben házi könyvtárat, csinálunk — tájékoztat Mikó József, miközben egy -,liszt es szempiliájú pék” illatos kocsit tol el mellettünk. Nevetve kiabálja: — Itt a túrós, lekváros] — vkm — Fiatalok klubja Mindenki jól érzi magát törzsvendég. A kohászati üzem fiataljai és környéken lakó lányok, fiúk alkotják a klub tagságát. Márton Zsuzsa a lelkes tagok közé tartozik. — Minden szombat estém itt töltöm. Közel lakunk, a zárás után hamar hazaérek. Találkozunk az ismerősökkel, beszélgetünk, táncolunk. Észre sem veszem, olyan hamar eltelik az idő. Zdere Tibor is először járt itt. — Salgótarjáni vagyok' hallottam már a klubról. Eddig valahogy mégsem jutott idő arra, hogy eljöjjek. — De — mivel jó itt, tetszik a környezet, barátokat is találtam, — többször eljövök. X A kívülállónak úgy tűnik, másból sem áll a klubélet, mint a szombat esti táncból. Ponyi Sándor klubvezető azonban érdekes, változatos programokat tárt elénk. — A nyári rryitvatartás szerint minden héten szerdán és szombaton tartunk nyitva, Szerdán szabad program van, Lehet társasjátékot játszani, kártyázni, olvasni. Klubkönyvtárunk 300 kötettel áll a tagok rendelkezésére. A szombat estékből sem hiányzik egy kis kultúrműsor. Szeptembertől isimét beindul a Ma ki kap? című tízperces, tréfás játék. A múltkoriban a 'Kohász-színpad mutatkozott be, a Tabaren mester kalandjai című vásári komédiát adták elő. — A városunkba látogató fiatalokkal is megismertetjük a klubot. A TIT nyári egyetem hallgatóinak módszertani bemutatót tartottunk. A közgazdasági egyetemisták — építőtáborozók — a jövő hónapban keresnek fel minket, vidám, játékos est keretén belül ismerkednek meg a tagokkal. Szintén a jövő hónapban francia ifjúkommy- nistákat várunk. Szeptemberben kerül sor a névadóra, chilei szolidaritási hetet tartunk, ennek keretében szeretnénk felvenni a Vidor Jara nevet. A chilei hetet városi szinten valósítjuk meg. — Őszre tervezzük a magnósklub beindítását, s kapcsolatot szeretnénk létrehozni a nyomdaklub fotószakkörével. Mivel biztosítani akarjuk a klubtagok utánpótlását, a Malinovszkij úti iskolában megalakítjuk a nyolcadikosok klubját, szeptembertől.-— Fél éve nyílt meg a felújított klub. Mennyi munka áll emögött? — Pár nappal ezelőtt tartott a kohászati üzemek KISZ-bizottságy ülést. A féléves tevékenységet értékeltük. Megállapítottuk az eddigi eredményeket. A működési szabályzatot a vezetőség átdolgozta, kiegészítette. Fő feladatunk a tagság aktivizálása, az öntevékenységre való vezetés. A fél év mögött sok munka áll. Megvalósult a klub, szép számmal tartottunk rendezvényeket. Egy számadattal támasztanám alá: az eddigiekben 58 rendezvényen 3189 fő vett részt. Sikerült mozgósítani a fiatalokat, s reméljük, ez a továbbiakban is így lesz! A következő fél évben mindez kiderül. —O. L.— NOGRAD - 1976. augusztus 11., szerda 5
