Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)

1976-08-07 / 186. szám

Jó bír a gépkocsi fulajtlonosoknak Salgótarjánban készül az ország egy ik legkorszerűbb AFIT-szervize Egyre több a személygépko­csi megyénkben. Az utóbbi öt évben 7500-ról 10 ezer fölé emelkedett a Nógrád megyei személygépkocsi-tulajdonosok száma. A következő öt eszten­dő viszont még ennél is na­gyobb , fejlődést ígér. Érthető tehát, 'hogy ezzel párhuzamo­san új igények merülnek fel a gépkocsik karbantartására, javítására. Az AF1T salgótarjáni szer­vizállomáson ma naponta 30 —40 gépkocsi fut át. Az egy­re növekvő igények arra kész­tették az AFIT vezetőit, hogy bővítsék a javítás és a kar­bantartás lehetőségeit. Ha minden jól megy, akkor Sal­gótarjánban ez év őszén már átadják rendeltetésének a közel 30 millió forintos ráfor­dítással készülő új, korszerű AFIT-részleget. Rozgonyi Aladár, a salgótar­jáni AFIT-szerviz vezetője el­mondotta, hogy a rekonstruk­ció során 34 olyan műszaki be­rendezést kapnak, amelyek a salgótarjáni AFIT-ot az ország legjobban felszerelt és mű­szerezett szervizei közé eme­lik. A gépek nagy része már megérkezett. Az állomás ezek­kel együtt valóban teljessé válik. Az AFIT-szerviz az új állomás beindításával naponta 60—80 személygépkocsi javí­tását tudja biztosítani és ez­zel az üzem jelenlegi kapaci­tása megduplázódik. Az üzemben jobb színvona­lon folynak majd a motori­kus-, a futójellegű, és a fő- darabcserés javítások, de lesz az AFIT-nak karambolos- részlege is és fényezőűzeme is. A motorikus résznél egyide­jűleg 20—25 gépkocsin, a ka­rambolosrészben pedig 6—9 gépkocsin tudnak munkálkod­ni. A szervizben 6 új hidrauli­kus emelőberendezést állíta­nak munkába. Rendelkezésre áll majd korszerű futómű op­tikai bemérőműszer, lengés­csillapító-vizsgáló. és görgős fékhatásmérő. A színvonalas villamossági munkához beál­lítanak autóvillamossági pró­bapadot, de lesz gyújtógyer­tya-vizsgáló és- tisztítóberen­dezés is. Rendelkeznek pneu­matikus gumi le- és felszere­lő géppel, átgördülős kerék- összetartás-mérővel, lesz al­váz- és korrózióvédelmi be­rendezés és működik majd zárt rendszerű soproni fénye­zőfülke, amelyben 95 fokig melegszik fel a friss festés, és a legtökéletesebben rásza- rít.ia azt a lemezre. A jó műszaki munkának persze megvannak a maga személyi feltételei is. Az üzem műszaki állományát a jelenle­gi 40 főről 120 főre növelik. Eddig 54 szakember jelentke­zését fogadták el. A szolgáltatás teljességét azonban nemcsak a jó mű­szaki munka biztosítja. Az AFIT és a KPM között olyan megállapodás lép életbe az új üzem beindulásával egyidejű­leg, hogy a salgótarjáni AFIT- szerviz önállóan, teljes fele­lősséggel elvégzi a személy- gépkocsik műszaki vizsgára történő előkészítését, vizsgáz­tatását is. Ez azt jelenti, hogy a háromévenként műszaki vizsgára kötelezett gépkocsik tulajdonosai csak leadják gép­kocsijukat a forgalmi enge­déllyel együtt, az AFIT pedig elvégzi a szükséges javítási munkálatokat, biztosítja a génkocsi megkívánt műszaki állapotát és a vizsgáztatás után a gépkocsit a meghosz- szabbított engedéllyel együtt adja vissza a tulajdonosának. A komplettséghez tartozik, hogy az Állami Biztosítónak kihelyezett kárrendezési rész­lege lesz. így lehetővé válik, hogy a helyszínen rendezzék a kár költségeit és egy u ital műszakilag, esztétikailag tel­jesen rendbe tegyék a karam­bolos kocsikat. O. B Vigyázzon rá az anyja! A »»ülői közömbösségről Sétám félútján megpihen­tem az alaposan benépesedett játszótér egyik padján. El­néztem a homokozóban ját­szadozó csöppségeket. Mellet­tem fiatal mam® olvasott. Egyszer csak látom, hogy az egyik, másfél éves forma kis poronty markából eszi a ho­mokot. — Tessék csak nézni! —• szólok az olvasásba merült mamához. — Az a kicsi Ott a szájába veszi a piszkos ho­mokot. — Nem az enyém! — fe­leli az asszony. — És olvas tovább. Majd hozzáteszi: — Vigyázzon rá az anyja! — Ennyi közömbösség láttán csalódottan, de segíteni aka­rással mentem a homokozó­hoz, El akartam vinni a csaphoz, hogy megmosdassam a kicsit. Alig értem mellé, máris ugrott felém a másik pádról az anyja. — Mit akar vele? — Eszi a homokot — mondtam mentegetődzéskép- pen. — Na és? Nem a magáét eszi! Erre már nem is tudtam felelni. Ennyi csalódás sok volt egyszerre néhány perc leforgása alatt. Először a közömbösség, a nemtörődöm­ség tapasztalása hangolt le, amikor a fiatal anya más gyermekével nem volt haj­landó törődni, másodszor se­gíteni akarásom durva vissza ■ utasítása. Szerencsére nem mindenki ilyen. Szép példáját is látom a fiatal anyák összefogásá­nak. Egy mama 3 gyermekkel érkezik a játszótérre. 2—3 évesek lehetne^. Olyan ked­ves látvány, nogy beszédbe elegyedem vele, mert az iménti arcul ütés torsomba szorító gombócát fel kell ol­dani valami széppel, jóval, derűt adóval. — Mind az anyukáé? — kérdezem. — Nem. Csak egy. Hárman vagyunk a házban, gyermek­gondozásin, és . mindennap másikunk hozza el sétálni és játszani a gyerekeket. Addig a másik két anyuka szabad, nyugodtan vásárol, főz, taka­rít, mos, vasal. Vasárnap mindenki maga van a saját­jával. Az asszonyka kedves és szeretettel biztatgatja játék­ra a másik két anya gyerme­két is. Hogy ő is visszakap­ja? Igen. Az egymással tö­rődésnek a kölcsönösségen kell alapulnia! Megbékélten indulok haza­felé. Utam egy iskola mel­lett vezet el. A téren kupac­ba verődött felnőttek állnak. Valamit néznek. Én is oda- furakodom. Látom ám, hogy a kör közepén két — tízéves forma — fiú verekszik. A körben állók biztatására pü- fölik egymást. „Ne hagyd magad, kicsi!” — hangzik innen is, onnan is. Ügy lát­szik, a gyengébbnek druk­kolnak. Senki sem akad, aki Hét vé»i jegyz-1 FÉLRE szétválasztaná a két. kis- kakast. Pedagógüsvérem meg­pezsdül. Áttöröm magam a nézők gyűrűjén, és erélyesein rájuk kiáltok: „Azonnal hagyjátok abba!”. Azok ket­ten egy pillanatra meghök­kennek. Rám néznek. Végig- rnémek, a táskájuk a földön, hozzáteszem hát: „Ha azon­nal nem indultok haza, el­veszem az ellenőrzőtöket!” No, ennek van hatása. Kap­ja mindegyik a táskáját, és csalódottan, megszégyenülten kullog el. A felnőttek közül valaki felém bök, s így szól: „Könnyű neki! Ismerem. Ta­nítónő. Neki szót fogadnak!” Nem, nem azért fogadtak szót, mert tanítónő vagyok. Nem is ismertek. Csupán ha­tározott fellépésemnek kö­szönhetem, hogy komolyan vélték a felszólításomat. Elég baj, hogy senki sem akadt, aki ezt megtette vol­na. • Igaz, ma egyszer — a ho­mokozónál — megjártam a beavatkozással, de kárpótolt érte az utóbbi eset. S én ezután sem nézem közömbö­sen a más gyermekének a helytelenkedését. Jó lenne, ha minél több követőm akadna, mert végül is: minden gyer­mek mindannyiunké! A má­sét is óvnunk, nevelnünk kell, nemcsak a magunkét. Dr. Gergely Károlyné LÉPÉ Háromszázan /igeietekre A Cooptourist megyei ki- rendeltségén e napokban nagy a forgalom. Pénteken 12 gép­kocsi, főként a rétsági ÁFÉSZ dolgozóival indult háromna­pos útra Lvovba. A szécsé- nyj Palóc Háziipari Szövet­kezet 45 tagja kétnapos észak-magyarországi kirán­duláson vesz részt. Vasárnap a Salgótarján és Vidéke ÁFÉSZ csaknem há­romszáz dolgozója, hat autó­busszal indul Aggtelek— Miskolc—Lillafüred útvona­lon, a nézsai termelőszövet­kezet tagjai pedig két cso­portban balatoni körutazá­sán vesznek részt. Mindenre van ember, mindenről készítenek statiszti­kát. Egy nyugati képesújság nemrég ezzel az első oldalas felirattal jelent meg: „Minden tizenegyedik asszony meg­csalja a férjét”. Meglepő. Nem a tény, hanem a pontos szám. Hogyan állapították meg, elvégre az ilyesmiről a leg­ritkább esetben vezetnek főkönyvet, nem készülnek jelen­tések, nincs forgalomszámlálás. Az oly divatos közvélemény-kutatáshoz folyamodtak. Megkérdeztek — természetesen név nélkül — bizonyos szá­mú asszonyt és minden tizenegyedik azt válaszolta, hogy igen. Önök, ugye, már mosolyognak is a közvélemény-kuta­tók naivságán elvégre — ismeretlenség,) névtelenség ide vagy oda —, kevesen vallják be az ilyesmit. Maguk a ku­tatók is hamiskás mosollyal tették közzé az eredményt, ér­zékeltetvén, hogy valójában nem hiszik el a dolgot, de gá­láns mozdulattal az asztalra helyezték, amit a hölgyek ön­ként elismerlek. No, de a közvélemény-kutatásnál a ravaszság is ép­pen a kérdezés módjában van. Ha a feleségeket kérdezik saját magukról, olyan szerény lesz az arány, mint a fen­ti. Ha a férjeket saját feleségükről, még kevesebb száza­lékot lehet várni, de, ha tegyük föl, asszonyokat kérdezné­nek más asszonyokról, tüstént fölugrana a szám. Ha pe­dig férjeket mások feleségéről, talán ennél is nagyobb len­ne a végösszeg. 1 Nyári szünidősök az ELZETT-ben Csata Erika: „Még órabérünk is van . Juhász Kati tanárnőnek készül. ..ilyen munkára soha nem vállalkoznék” — mondja Végh Feri­Fiatalok csarnoka: nyugod­tan. mondhatjuk ezt a Széche­nyi ELZETT zár- és lakat- gyár szereidéjéről. Ha az em­ber végigsétál a munkapadok, szalagok mellett szinte min­denhol vidáman munkálkodó asszonyokat, lányokat lát. akik élénk beszélgetés köz­ben boszorkányos gyorsaság­gal szerelik a lakatalkatré- szeket- A nyári hónapokban aztán még jobban megifjodott a csarnok — megérkeztek a nyári szünidős, dolgozni vá­gyó lányok, fiúk. Talán ki­csit félve léptek be a gyár­kapun, ám amikor megismer­ték a szereidé dolgozóit, íze­lítőt kaptak a munkahely légköréből, azonnal meg­könnyebbültek. — Nekem mondta az anyu­kám, aki itt dolgozik, hogy jöjjek csak nyugodtan! Majd meglátom, milyen jól érzepi magam a fiatalok között, az­tán meg a pénz sem jön rosz- szul — mondja Csala Erika, aki alig múlt 14 éves. össze! a gimnázium padjaiban foly­tatja tanulmányait- Ügy rá­áll a keze a csappantyúzásra, mintha mindig ezt csinálta volna. — Könnyű munka, nem fá­rasztó. Még órabérünk is van, mint az igazi dolgozók­nak. — Mire költöd az első ke­reseted ? — Az iskolaszerekre, tan­könyvekre. Ami marad, anyu­nak adom. Bagó Margit már ismerős­ként ment a szereidébe. Ta­valy nyáron ugyanitt dolgo­zott. A vakáció első felét pi­henéssel. nyaralással töltötte, a maradék időben pedig be­lekóstol a komoly munkába. — Nem is munka ez nekem, inkább pihenés. Az iskolai évet a feszített szellemi mun­ka tölti ki; tanulás, művelő­dés, olvasás. Jó az embernek egy kicsit elengedni magát, nem árt szokni a rendszeres munkához­— El tudnád képzelni ezt állandó munkahelyednek? — Miért ne? Igaz, a köz- gazdasági technikum máso­dik osztályába járok, de őszintén szólva a tanulás nem a legerősebb oldalam. To­vábbtanulást nem tervezek. Érettségi után dolgozni szeret­nék. Itt a szereidében nagyon jó a kollektíva, az összhangu- lat- Feltalálom magam a fel­nőttek között, nem érzem. hogy idegen vagyok. S ezt ők sem éreztetik velem. Juhász Kati, aki tanárnő­nek készül, kicsit más szem­mel nézi a dolgokat. — A társaság valóban rwr gvon jó. Amikor bejöltünk az üzembe, azonnal segítségünk- sz,5 re siettek, mutogatták, magya­rázták, mit, hogyan kell csi­nálni. Érdeklődtek, nincs-e valami problémánk? E’ég gyorsan belejöttünk a szere­lésbe. Nem mondom, egy hó­napig ki lehet bírni, de hosz­távon nem csinálnám- unalmas, egyhangú munka ez nekem. Ne értsék félre, nem akarom leszólni, de szerintem az egyéniség kérdé­se is, hogy kinek milyen mun­ka tetszik. Én nyugtalan ter­mészet vagyok, és képtelen arra, hogy egy he yben ücsö­rögjek. Ha tanár leszek, ta­lán kiélhetem a mozgékony­ságomat. A csappantyú zó brigád egv- ,fm férfi tagját Végh Ferit, nem könnyű 6zira bírni. Haj­lik a munka fölé, kényszere­detten válaszolgat, talán res- telli. hogy ifjú létére női mun­kát osztottak rá? — Az biztos, hogy nem fér­fiaknak találták ki ezt a me­lót. Finom kéz kell hozzá, meg türelem. Na szóval, ilyen munkára soha nem vállalkoz­nék. — Mik a terveid? — A gimnázium után to­vábbtanulni. De, hogy hol, azt ne is kérdezzék, mert még magam sem tudom. Az ELZETT * gyár ifjú ..idénymunkásai” — hatvan lány és fiú — augusztusban kapják meg a fizetést. Aztán búcsút vesznek a gyártól. Várja őket az iskola, a gim­názium. De talán lesznek o'yanok, akik néhány év múl­va ismét visszamennék a gyárba, hogy áilandó munka­helyül válasszák. Hát, most mi a valóság? Azt hiszem, ez a rejtély, ame­lyet nem érdemes kutatni, hiszen a legtöbb férj úgyis azt hiszi, hogy az ő felesége tíz között van és minden lakó­társ meggyőződése, hogy a szomszéd feleség a tizenegye­dik. Maradjon ez a természet azon titkainak egyike, amely a materializmus törvényei értelmében nem megfejthető ugyan, de a módszer, amellyel a tények tudományosan ki­mutathatók, még a jövő távoli ködében rejtőzik. Mint látják, a közvélemény-kutatás meglehetősen gye­rekcipőben jár, ami olyan esetekben, mint az említett, nem is baj, hiszen ott az egyik fél voltaképpen nem akarja tudni az igazságot, a másik pedig nem szeretné, ha kitu­dódnék. A közvélemény-kutatást azonban más célokra is felhasználják, például parlamenti választások előtt. Igye­keznek kipuhatolni a szavazók véleményét, egy-egy párt és politikus esélyeit. Vájod, akkor is ilyen ingatag alapon áll ez a módszer? Mert a szavazófülke olyan, mint a' titkos légyottok hálószobája Ki tudja, hű marad-e a szavazó ah­hoz, aki elvárja tőle, vagy pedig politikai kalandokra csá- bul. Egy szó, njint száz, a pártok azért örülnének, ha a szavazófülkében olyan arányok érvényesülnének, mint ami­lyent az említett képesújság az asszonyokkal kapcsolatban tett közhírré, és száz választó közül csak kilenc lépne léire. De elnézést kérek az o1 vasótól most veszem észre, hogy a választások és a szex között: hasonlatom sántít. El­végre szavazást csak minden négy öt évben egyszer tar­tanak. (ti) Kicsit — vkm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents