Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)
1976-08-06 / 185. szám
- t s., ^ Tíz éve (a nú esi os Tejüzem Pásztón Magának már régen az ülésen kellene lenni... Naponta harmincötezer titer toi érkezik Fehér köpenyben hajol nap mint nap a receptek fölé. Kérdez, figyelmeztet, tanácsot ad. A gyógyszertár a munkahelye Kertész Miklósnénak, Balassagyarmaton. X A gyógyszerész asszony amolyan „csendes” jubileumra . készül. Tíz esztendeje tanács- ’ tag. — Nagyon érdekesen kezdődött —■ idézgeti az emlékeket Kertészné. — A legelső jelölő gyűlésen, amikor gélni iratokban, az ügyinté- tam részt venni. — Miért? — A férjem továbbképzésen volt, én meg otthon, a két gyerekkel. A lányom négyéves, a fiam hathónapos. Kokon, nagymama a városban sehol. Éppen fürdettem a kicsit, amikor kopogtak. Bojtos bácsi jött. Mondta : „Kedvesem, magának már régen ott kellene lenni a jelölő gyűlésen. „Magát akarjuk megválasztani ...” Nagyot néztem, örültem, meg nyugtalan is lettem egyszerre. „Tetszik látni, fürdetem a kicsit, utána etetni kell, itt van a másik, nem tudok elmenni” — mondtam. Bojtos bácsi elmosolyodott, de komoly hangon válaszolta: „Látom, látom. Akkor megmondom a jelölő gyűlésen, hogy halaszthatatlan elfoglaltság akadályozza.. Bojtos Sándor bácsi bizonyara jól közvetített. Kertész Miklósnét . távollétében is megválasztották a Balassa és a Táncsics utca tanácstagjává. X — így kezdődött a tanácstagi pályafutásom. Azt mindig fájlaltam, hogy másutt lakom, mint ahol tanácstag vagyok. Az ember jobban együtt él a választóival, ha ugyanazok a kisebb-nagyobb gondok, örömök foglalkoztatják. A magám módján azért igyekeztem áthidalni a „távolságot”. — Hogyan? — Legelőször megismertem minden családot. Egyszerű módszerrel. Végigkilincseltem a lakásokat. Elmondtam. én vagyok a tanácstag, szeretném, ha a választóim nem csalódnának munkámban. Aztán megkérdeztem, van-e valami panaszuk, elintézésre váró ügyük. Azzal búcsúztam, szeretném, ha rpeg- keresnének, ha tudok, mindenben segítek. X Nyolc-tíz évvel ezelőtt még sok volt. Legalábbis a mostaninál lényegesen több az úgynevezett „kis ügy”. Csepegő csatornák, út-, járdagondok. — A fejlődést, ami ma Balassagyarmatot jellemzi, ebből is nagyszerűen lehet érzékelni. A kis ügyek legnagyobb hányada eltűnt. Az embereket inkább a városrészt, avagy az egész várost érintő építkezések. feilesztések foglalkoztatják. Többen és többet szólalnak fel közügyben. Jönnek tanácstagi beszámolóra és kérdeznek, mi lesz itt, építenek-e. netán bontanak ... Ilyenkor mindig eszembe jut egy régi fogadóóra. Idős bácsi jött. kezében azzal a levéllel, amellyel hívtuk. Megijedve kopogtatott: „Megidéztek engem. valami baj van velem? Egyáltalán jó helyen járok?...” X — Az is érdekes, mióta tanácstag vagyok, még jobban szeretem Balassagyarmatot. A férjem is. én is alföldiek vagyunk. Egyszerre végeztünk az egyetemen. Itt, az Ipoly partján akadt két üres gyógyszerészi állás. Itt születtek a gyerekeim, alakítottuk ki az otthonunkat, lettem háziasz- szony. Mindez szorosan ideköt. Most már haragszom, ha valaki Gyarmatot szidja. Vagy mondja, hogy ez csak vidék... Az a véleményem, ha ezek az örök elégedetlenek minden hangversenyre, tárlatra, színházi előadásra elmennének, könyvtárba járnának, se pénzzel, se idővel nem bírnák ... X Kertész Miklósné tagja a tanács ügyrendi bizottságának is. —- Ez milyen munkával jár? — Nagyon érdekesnek találom. Egy tanácstagnak meg különösen hasznos. Az ügyrendi bizottságnak tulajdonképpen az a feladata, hogy ellenőrizze a tanács osztályainak és más bizottságainak tevékenységét. Egy példa. Vizsgáltuk, hogy az interpellációkra miképpen reagáltak, mennyi idő múlva kaptak választ az emberek. Bármelyik osztályra mentünk, nem is nagyon kellett keresgélni iratokban, az ügyintézők „kapásból” válaszoltak, annyira ismerték az ügyeket. X Kertészné gyakran felszólal tanácsülésen. Lelkiismeretesen és alaposan elolvas minden kiküldött anyagot. — Még azt is betűről betűre, amihez szakmailag talán nem értek. Enélkül minek ülnék ott. A szószaporítást nem szeretem. Azt tartom, az ember mindig mondja el a véleményét, ha szükségesnek véli. Csatai Erzsébet V etélkedtek Bércéiért Jól sikerült politikai vetélkedőt rendeztek Bercelen az Ipari Műszergyár üzemében. A gyár Che Guevara KISZ- alapszervezete kezdeményezte a versengést. Meghívták a Veres Páíné és s községi Kun Béla alapszervezet fiataljait is. A KISZ-esek alapszerve- zetenként háromszor háromfős csapatokban mérték ösz- sze tudásukat. A vetélkedő témáját az akcióprogramban meghatározottak szerint a nemzetközi ' politikai élet eseményei jelentették. Harminc kérdésre és három rejtvényre kellett válaszolni, mindössze huszonöt perc alatt. Az elérhető legtöbb pontszám hetven volt. A jól felkészült fiatalok közül végül is az első helyet* a műszergyár csoportja szerezte meg. Tagjai Matyóka László, Matyóka Erzsébet és Jele László, ötvennyolc ponttal győzött. A CIGÁNY ÉS A TOJÁS Talált a cigány egy jókora lúdtojást. Hazavitte nagy boldogan, és vigyázva az asztalra helyezte. — Idesüss, asszony, ilyet még a király libája sem tojik! Mit csináljunk ezzel a szépséges tojással? — Főzzük meg a rajkóknak! — lelkendezett a feleség. — Bolond lyukból bolond szél fúj...! Az a kis étel a fél fogára sem lesz elég annak a sok gyereknek. Megmondom én, hogy mit tegyünk — csillant fel a cigány szeme. — Kikeltetjük, lesz belőle egy liba. Az sokat tojik, a temérdek tojást megint kikeltetjük. .., végül annyi libánk lesz. hogy azon két szép lovat meg egy kocsit is vehetünk a gyarmati vásáron. A cigányasszony felsikol- tott a boldogságtól. — Aztán felpakoljuk a rajkókat a kocsira, és meglátogatjuk a rokonokat, dáde- kám! Az embernek nem volt ínyére a tökéletlen asszonyi szó, Ahol élünk Ha nincs bennünk kibékíthetetlen ellenérzés, vagy valamilyen külső tényezővel meghatározható idegenkedés környezetünkkel szemben — általában szeretjük a bennünket közvetlenül övező világot. A „csak elviseljük” érzésénél jóval bensőségesebb ez, a lakóház, a kerület, a falu, a város iránt tfpiált érzelmünk; hiszen a szőkébb pátria figyelmes szemmel tartását tükrözi, azt a jóleső rokonszenvet, amellyel az ember magáénak vall egy környéket, egy emberi, lakóhelyi közösséget. Ennek a — szűkebb pátria iránti — pozitív érzésnyilvánításnak (fogalmazhatunk úgy is: táj és ember, lakóközösség és személyiség együvétartozásának) sok-sok jelét érzékelhettük az elmúlt hetekben, hónapokban. A népfront szeptemberi kongresszusára készülve, falvakban és városokban — egészen kicsinyke közösségtől a nagyokig — számba vették, s mérlegelték a népfrontbizottságok a helyi patriotizmus sokféle, sokszínű megnyilatkozásait. Volt többféle közös jeT.emzőjük ezeknek a számadásoknak — a szűkebb haza arculatának változásán érzett öröm, vagy a teendők újabb sorának leltározó számbavétele —, de a lényeg azonos volt. A népfront kongresszusára készülve, a helyi közösségek megint egy lépéssel közelebb kerültek falujuk, városuk életéhez, örömeihez és gondjaihoz. Most érdemes ismét — helytörténészeknek, honismereti szakkörök ügybuzgó tagjainak — e'időzni a települések fejlődését idéző beszámolóknál, méricskélve kicsit a felszólalók, a mondandójukat fogalmazók gondolatait. Az emberek, ha a házuk tájáról van szó, az utca, a község, a kisváros mai meg holnapi teendőiről, általában igényesen őszinték. Nyíltan, tán kicsit a követelés nyugtalanságával szó'nak olyan teendőkről, amiket sürgősnek éreznek. Hajlamosak tán a felnagyításra is: vélve, hogy ha az apró gondokat éllel mondják, megnyomva a hangot, előbb kerül sor a legyűrésükre is. Szövődnek a gondolatok. A népfrontkongresszust előkészítő tanácskozássorozat is hordozott magában ilyen — nem elítélendő — követelőző türelmetlenséget. De — és ez a fontosabb — e’sősorban ékesen bizonyította, sugározta az emberek érzelmi kötődését a szűkebb hazához, a lakóhelyhez, ahol élnek. Lehet lokálpatriotizmusnak nevezni a jelenséget. A szóhasználat idegensége, néhol még lebecsülő csengése arra indít: maradjunk inkább a szülőföld szeretete kifejezésnél. A szeretet felelősségénél — ha ezt a szálat tovább gombolyítjuk —, ame’v elemeire bontva például így fest: egy közösség holnapjáért korántsem csak a tanács, a hivatal felel. A lakóhelyek arculatát, mindjobban és mind több helyen a közösségek határozzák meg, Formálják, hozzáadva a magukét — erőben, munkában, nekigyürkőzésben — az állami iparkodáshoz. A sok helyütt estébe nyúló népfronttanácskozásokon ilyen „hoz- záadjuk”-számadásra is jócskán jelentkeztek, tanúbizonyságul. Tsz-ek és ipari üzemek embereinek tíz- és tízezer javaslata, ötlete, kezdeményezése íródott jegyzőkönyvbe, vagy — írásnál is többet mondóan — öltözött kézzelfogható, jó akciókba máris. Cselekvőkészség és buzgalom ’-’lemzi a „kisebb haza” szeretetét és értő figyelését. Olyan cselekvőkószség, amely együvé adódva már a haza javán buzgólkodó egységes nemzeti akaratot mutatja. V. M. , Maczák Mária a túrót adagolja. A patikatisztaságú termekben a fehér az uralkodó szín. Fehér a köpeny, a fal, az anyag, amivel dolgoznak a tejipari vállalat pásztói üzemében. Évek óta rebesgetett téma egy új, korszerű üzem létrehozása a meglevő helyett. Mert ez elavult, a . berendezések képtelenek versenyezni az idővel. A módszerek „özönvíz”, illetve tejözön előttiek. Az üzem napi tizenötezer liter tej feldolgozására „hitelesített”, de nem ritka, hogy e mennyiség háromszorosát kell fogadniuk. Ilyen körülmények között, élen a törzsgárdatagokkal, szorgoskodtak a dolgozók a féléves terv célkitűzéseinek megvalósításáért. — Munkánkat az időjárás rendkívüli módon befolyásolja. Nem közvetlenül, a tehenek takarmányozási, tartási lehetőségeinek módosulása által. A tejtermelés csúcsát vártuk, hullámhegyet, ami nem következett be — mondja Ispán Károly, a tejüzem vezetője. Ennek ellenére eredményes fél évet zártak. Volt időszak, amikor 40 ezer liter tejet vásároltak fel, jelenleg napi 35 ezer liter az átlagos. A tavalyihoz képest hat százalékkal több tej került a termelőszövetkezetekből, háztáji gazdaságokból a tejüzembe. Túlteljesítették az értékesítés előirányzatát is, az időnként hiányzó mennyiséget a szomszédos Pest megyéből szerezték be. — Az lenne a kedvező, ha a tejet mi szállítanánk ki a megyéből, s nem fordítva. Köztudott, hogy a nógrádi gazdaságokban alacsony a tejtermelés, s a fogyasztás is ezzel „tart. lépést” — magyarázza az üzemvezető. Az egy főre jutó tejfogyasztás hazánkban évente 180 liter körüli, megyénkben 120—130 liter között mozog. Júliusban már valamelyest emelkedett az arány. Pásztón arra számítanak, a környékbeliek megkedvelik a tápláló tejet, tejterméket. Az elmúlt hónap közepéig az üzem profiljába három termék előállítása tartozott. A tejcsomagolás mellett túrót és vajat gyártottak. A múlt idő csak a vajra vonatkozik, hiszen az épület állagának megőrzése végett le kellett mondaniuk a nagy rezgéssel járó vaj készítésről. Túróból viszont naponta húsz mázsát is előállítanak. — Dolgozóink nagy erőfeszítésébe került, hogy a terv időarányos részét teljesíteni tudtuk. Gyakori volt a túlóra, a berendezések sokszor erőn felül üzemeltek — jegyzi meg Ispán Károly. A nehézségek közepette áthidaló megoldást keresnek. Leghatékonyabbnak a rekonstrukció látszik, hogy felszámolják az (áldatlan állapotot. Abban bíznak, hogy az ötödik ötéves tervben módjuk lesz az épületet felújítani, a gépeket, berendezéseket korszerűsíteni. Ez sem lesz olcsó mulatság, tizenötmillió forintba kerül a termelés feltételeinek javítása. S utána talán nyolc esztendeig pótolni tudják egy új tejüzem hiányát. S addigra a megye termelőszövetkezeteiben is magasabbra szökik a tejhozam. Sz. Gy. Zsila Zsuzsa a mérlegelést végzi. (Kulcsár József felvételei) A Fáklya 15. számának tartalmából — Kárpátontúl — Szabolcs- Szatmár (befejező rész). — Magyar internacionalisták nyomában. (II. t;ész.) — „2x5 = 15” rejtvénypályázat utolsó fordulója. A Fáklya augusztus 8- án megjelenő új száma címoldalán köszönti az észtországi dalosünnepeket, színes képes összeállítás olvasható. Közli a lap a „Kárpátontúl — Szabolcs-Szatmár” riportsorozat III., befejező részét és folytatja Kuc nyugalmazott vezérőrnagy „Magyar internacionalisták nyomában” című háromrészes sorozatát. „Egy évvel — Helsinki után” címmel Nyikolaj Poljanov, az európai biztonságért küzdő szovjet bizottság elnöke a megállapodás aláírásának első évfordulója alkalmából nyilatkozik a további feladatokról. Mi újság a világűrben? — Borisz Petrov akadémikus, az Interkozmosz elnöke tájékoztatja a lap olvasóit, min dolgoznak a szocialista országok tudósai —, köztük a magyarok is, a világűr közös kutatása során. Hogyan élnek a diákok az egyetemi építőtáborokban ? — Színes riport kalauzolja el az olvasót a BAM-hoz, a Jenyi- szejen épülő erőművekhez, a szovjet főiskolák, egyetemek nyári táborába. A 82. orosz nyelvlecke, hagyományos Fáklya-fotó, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának programja, olimpiai beszámoló zárja a 15. számot, és ebben a számban közli a lap a „2 x 5 = 15” című rejtvénypályázat utolsó fordulóját! Palóc anekdoták ezért mérgesen az asztalra vágott. — A rajkókkal akarsz te a rokonokhoz menni, hogy megszakadjanak azok a szegény ló vak? A kemény ökölcsapástól megrezzent az asztal. A tojás pedig a földre huppant, és menten szétloccsant. Azóta sincs lova a szerencsétlenül járt cigánynak. -• (Nógrádsipek) ÖREGASSZONY NEM VÉN ASSZONY Három mrhálygergei anyóka battyogott a tarjáni piacon. Egyikük megállt a ba- záros cifra bódéja előtt, és hosszasan turkált a zsebtük- rölt- között. Mindegyikbe belekukucskált, és hunyorogva gusztálta ezer ránctól gyúródó ábrázatát. Asszonytársai végül is megelégelték a várakozást, a hiábavaló topogást a nagy hidegben, és türelmetlenül nógatták a vásárlót. — Siess már, Boris! Ne válogass annyit! A megszólított továbbra sem mozdult egy tapodtat sem. Csak saját képmásában gyönyörködött, s közben öreg cimboráira förmedt. — Hagyjatok békén! Már csak megnézem, melyikben mutatok szebbet! (Mihálygerge) AZ ÁLMOS LEGÉNY Egy mihaszna bárnai legény a zagyvarónai erőműben dolgozott Éjszakai műszakon nemegyszer megtörtént, hogy mikor megszállta az álmosság. végignyújtózott a pádon a salakpincében, s durmolt egész áldott éjszaka. Egyszer hajnaltájban a művezetője akadt rá. Felrázta, és keményen ráförmedt. — Ember, én maga miatt tűvé tettem az egész üzemet az éjjel, maga meg itt húzza a jóbőrt? A mi legényünk a goromba szavakra csak álmosan pislogott,1 majd így mormogott az orra alatt. — Mi az, maga tud jobb helyet is ettől? 1 (Barna) A PAP ÉS A BOR A mulatós kazári plébánostól egyszer megkérdezte égy falubeli: — Ha víz nem volna, tisztelendő atyám, akkor mivel keresztelne? — Borral! — És ha az sem-volna? összeráncolja homlokát a pap, majd rávágja: — Akkor én nem lennék itt plébános! (Kazár) Nagy Zoltán gyűjtése NÖGRAD - 1976, augusztus 6., péntek 5 \
