Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)
1976-08-01 / 181. szám
I Milyen is a tál, amelyben élünk? Valljuk be, ritkán pillantunk magunk köré lakóhelyünkön, hogy annak természeti adottságaiban, s az épített környezetben gyönyörködtünk. Most más országban élő képzőművészek faggatják a tájat Salgótarjánban és környékén, a harmadik salgótarjáni nemzetközi művésztelep vendégei. Erdei Sándor, a művésztelep megbízott titkára közli: négy országból, Csehszlovákiából, Lengyelországból, Romániából és Jugoszláviából érkeztek hozzánk vendégek az idén, s természetesen. magyar résztvevői is vannak a te! ennek. összesen nyolc művész dolgozik itt július 15-től augusztus 15-ig. Tehát, milyen is a táj mi- nálunk? X Mert először is erre figyeltek a képzőművészek Salgótarjánban és Nógrádban. Legalábbis, az első napokban. Később az emberekkel — művésztársakkal is — igyekeztek megismerkedni. Táj és az ember elválaszthatatlan egymástól. Szabó Erzsébet Szlovákiából, Martinból érkezett. Korábban már járt Salgótar- jában, a besztercebányai képzőművészek itteni kiállításán. műveivel is szerepelt Érzékeny művész. Szabó Erzsébet — Hagyom magamat vezetni az élettől, a természettől — vallja alkotói módszeréről. — Itt most, természetesen, a nógrádi tájat szeretném át„ITT LAGYABB A TÁJ... A salgó'arjáni naűvéwuelep külföldi vendégei Jerzy Przybyl vinni a rajzlapra. A Felvidékről jöttem, ahol magas hegyek vannak körülöttünk. Itt lágyabb a táj, szép gabonatermő földeket látni. Szabó Erzsébet, a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán végzett 1966-ban, Vincent Hloznik tanárnál. önálló kiállítása volt Pozsonyban, művei ' rendszeresen szerepelnek a hazai és a külföldi tárlatokon, például a krakkói biennálén, a Szovjetunióban, Budapesten, Velencében, a szlovák kisplasztikái és grafikai anyagban Paler- móban stb. Tagja a Szlovák Képzőművészek Szövetségének. Grafikai tevékenységének szerves részét jelentik illusztrációi. Szlovákiában általában gazdag illusztrációval jelentetik meg a mai irodalom termését, e munkába Szabó Erzsébet is bekapcsolódik. X Jerzy Przybyl Katowicében él. A fiatal lengyel művész először jár nálunk. — Nagyon kedvesek az emberek — jegyzi meg. A Képzőművészeti Akadémiát 1968-ban fejezte be, niakátgrafikusként végzett Festészettel foglalkozik. Eddig kilenc önálló kiállítása volt. hét Lengyelországban, kettő Svédországban. — Mindenekelőtt a lengyel festészet szerkezete érdekel — mondja. — Pontosabban az. hogv a modern kifejezési formákban, hogyan találjuk meg és hogyan alkalmazzuk a lengyel saiá- tosságokat. A modern formákba is beviszem a lengyel hagyományokat, amelyek engem nagyon érdekelnek. — M'n dolgozik jelenleg? — Most egy ősszel megnyitandó varsói kiállításra készülök. Ez egyéni tárlat lesz. Többi között, a banalitásokkal, a gicesei foglalkozó képeim is ott lesznek, például egy őzsorozat. Azt vallom, nem a téma a fontos, hanem a produkció. I X A jugoszláviai tájak szerelmese Vulekovic Branislav. Salgótarjánban is mindenekelőtt a táj érdekli. Növi Sad- ból jött. Mint mondja, sokat dolgozik, Montenegróban is, a fenséges hegyek foglalkoztatják. — A hegyek pompásak, hí- vogatóak és nyugodtak — mondja. — Félelmetesek Í6 néha, közelebb az éghez, mint a földhöz. Vulekovic Bronislav festményeivel. közöttük számos tájábrázolással vonzotta a közönséget egyéni tárlata- tain. Belgrádban, Növi Sad- ban, legutóbb pedig Münchenben. Salgótarjánban a sokat dolgozó művészek közé tartozik, már számos képet festett a nógrádi tájról, a hegyek vonulatáról. szelíd hullámzásáról. X Nistor Coita bukaresti grafikusvendégünk szívesen beszél alkotói felfogásáról. Közben grafikai lapjaival ..illusztrálja” mondandóját. Mint k.özli. nagyváradi lakos, de inkább Bukarestben él. A k én zöm ű vészét i f öis.ko! á t Kolozsvárott végezte 1968- ban. grafikai szakon. Kiállítása volt Nagyváradon, s csooortos tárlatokon szeNistor Coita repeltek művei például Berlinben, Los Angelesben, a román grafikai kiállításon Svédországban. — Elsősorban kompozicionális kérdésekkel foglalkozom — mondja. — A kompozíció érdekel, különösen az újabb lehetőségek, a ki' sérlet. Szívesen kísérletesem, mert meggyőződésem, hogy enélkül új nem születhet. Én keresem az újat. Tóth Elemér Vulekovic Branislav Sseherényi Lehel: 12. — Hajrá, Feró! Hajrá, Feró! — ordított a közönség. Elnyomta a zenekart, mely a finisre gyorsabban húzta. Lonci és Anyicska visszafogták lélegzetüket, s egymás kezét markolászták izgalmukban. Már csak ketten voltak Feró és Zsabka. Farkasszemet néztek egymással a lekvármező fölött. Zsabka Janó Feró orrát nézte, mely a lekvárt szántva nyomult a pénz felé. Hidegen nézte az ellenfél orrát, agya hidegen őrölj: tíz centi... nyolc centi... öt centi... A maga orrtávolságát tizenöt centire becsülte. Mindenki ujjongott Feró győzelmének. S ekkor Feró orra előtt levált a lepény, és Zsabka Janó foga között vigyorogva felmutatta a rézpénzt. Buda tanító lefújta a mérkőzést, s a döbbent csendben a füttyszó élesen hangzott. Aztán moraj lett. Zsabka Janó körülnézett, mintha kutatná, ki elégedetlenkedik. Feró letörölte orráról a lekvárt. De alighogy letörölte, egy helyen újra piros lett. Kis karcolásból szivárgott a vér. — A kését használta — suttogták. — Van neki egy kése — mondták mások a lányok közelében, összehajolva. — Nem is szabad tartani olyat. . • Rágós kés. A pengéje gombra működikA tömegből jól lehetett hallani, hogy valaki azt mondta: — Csalás! Zsabka Janó a hang felé fordult, foga közt a rézpénzzel. S nem jött több ilyen hang. A moraj pedig elbizonytalanodott. — Vájjon hogy ítél? — súgta a lányok közelében valaki. , — Megítéli — mondta a társa. Igaza lett. Buda tanító Zsabkához lépett és magasba lendítette a kezét: ahogyan az ökölvívókét szokták. — Fél tőle... Mindenki fél tőle — hallotta Anyicska a suttogást a háta mögött. Feró kezet fogott Zsabká- val, aztán titokban megnézte az ujját és még egyszer végighúzta az orrán. Mindenki látta, hogy tudja, mi történt. Tudja, és mégse fellebbezett. A# közönség eloszlott, anélkül, hogy ünnepelte volna a győztest. Ki-ki folytatta korábbi mulatságát. Csak a fiúk vették körül Zsabkát, sörényüket és láncukat rázva, s torz hangon óbégatva. Már csak ők voltak a lepénytartó oszlopoknál. Zsabka Janó hátralépett némileg, kipattintotta ritka kését, melyre oly’ büszke volt, és amelyet a többiek irigykedve, s tisztelettel néztek, és amely gazdája hírét fölöttébb megnövelte. Kipattintotta egykedvűen, volt ebben valami hivalkodó; elhajította. A kés pörögve szállt, és vékony, kékes acélpengéje mélyen fúródott az oszlopba. A kés ébenszín nyele még akkor is remegett, mikor Zsabka Janó odalépett, hogy kihúzza. . A lányok egyet gondoltak, s otthagyták a népmulatságot. Unták is, meg aztán Lonci azt mondta: — Imádom az erdőt. — Várj csak, mutatok valami érdekeset — szólt Anyicska. Átvágtak a legelőn. Egyenesen annak a sötét falnak. Hogy közelébe értek,, a fal még inkább megnőtt, hatalmas szálfákra bontódott, s borzongató hűvösséget és susogást bocsátott ki magából. — Imádom, és félek tőle — fecsegett Lonci. — Te nem félsz ? — Mitől? — nevetett Anyicska. Hátradobta hajának egyik ágát, mely minduntalan arcába hullott. Egy ösvényen ereszkedtek lefele, mely ösvény, csak annak mutatja magát, a sűrű, indás bozótban, aki ismerős. A ragadós levelek közt még éretlen málnabogyók zöldelltek. — Én sem úgy gondoltam — locsogott Éonci —, csak olyan izgi. — Vigyázz! — mondta Anyicska. A part meredeken lejtett. Kőről kőre kellett lépni-. S mögöttük, ahogy a bozót ö&szezárulit, mind többet nyelt el a népmulatság zsivajából. Végül már csak a nagybőgő brummogását lehetett hallani. Anyicska egy öreg tuskó gyökerére lépett, s onnan leugrott a száraz paitakme- derbe, a csörgő kavicsokra. Lonci ugyanígy tett, csak óvatosabban, és kicsit a tenyere is homokos lett. EVis- merte. hogy Anyicska a „vadon lánya”. Anyicska nevetett ezen. Tudta, hogy az egy film, és abban van egy lány. *5 » *■ (Folytatjuk.) 4 NÓGRAD - 1976. augusztus 1., vasárnap Wjitiéeí í/m Milyen volt a rimóci vasárnap évtizedekkel ezelőtt? Délelőtt az asszonyok és lányok elkészítették az ebédet, a férfiak a ház körül dolgoztak. Délután a lányok karéiba fogódzva a faluban sétáltak A fiúk csoportba' verődve követték őket. Az idősebbek kiültek a ház elé a kispadra. hogy szemügyre vegyék a fiatalokat, megbeszéljék: ki a legszebb lány a faluban, ki kinek udvarol, hol mikor lesz a legköze’~ ' i kéz ' Aztán, ha leszállt az este. Itt is, ott is fe - '0 ti t a dal ? mindennapi életről, ia munkáról, a szerelemről. Milyen ma egy vasárnap Rimócon ? A falura a délelőtt csendje telepedett. A főutcán csupán Kanyó Máriával és Jusztin Zsuzsannával t a' á Lkoztunk. __ Borért voltunk a k ocsmában a vasárnapi ebédhez — mondja Zsuzsanna. — És mi lesz az esti program? — Táncolni megyünk. A parkban szól a zene, fiatalok dolgoznak. — összekapcsoljuk a kellemest a hasznossal — vélekedik Percze. István, a KISZ- szervezet kultúrfelelőse. A fiatalok szórakozási le* hetősége után érdeklődöm. _ Kedvelt szórakozási hely a klubkönyvtár, amelynek vezetője egyre több és színesebb prog amot ómosí s fiataloknak. Mozi heti két alkalommal van. Elég gyakran rendeznek táncmulatságot. Van három művészeti csoportunk, amelyben megtalálhatják a fiataljaink az. aktív öntevékeny szórakozásukat. A faluban 76 személygépkocsi található. Ilyenkor, nyáron, hét végén nagyon sokan elmennek különböző kirándulóhelyekre. A lehetőségeinkhez mérten biztosítani tudjuk a fiatalok szórakozási, művelődési lehetőségét a faluban. Délután megélénkül az élet. Az úttörők körében népszerű az új úttörőház. — Az űttörőszpvetség megalakulásának 30. évfordulójára, születésnapi. ajándékként kaptuk a tanácstól — mondja Pócsik Sándorné csapat* vezető. — Sokféle játék van itt, a barátnőimmel ezért szeretek ide járnii — magyarázza Pásztor Etelka. — Elvállaltuk, hogv rendbe hozzuk, kitakarítjuk az udvart és kertet. — így Gólyán Katalin. — Rendbe hozzuk a szabadtéri színpad környékét. Közben magnózunk. Zenére jobban megv a munka és a kaszálás is. Estére bulit szeretnénk csinálni. A fák alatt Jusztin István, Gyenes Kálmán, Kanyó János és a többiek serénykednek, miközben Kovács Kati hangja „kavarog” a fák között A Petőfi utcában Jusztin Balázs és rokonsága az épülő új háznál dolgozik. — Fiatal házasok vagyunk. Hét végén, összefogva a rokonsággal építkezünk, őszre szeretnénk a házszentelőt megtartani. A presszóban a szokásos vasárnap délelőtti kép fogad. Az asztalnál csupán két- három ember beszélget. — A délelőtt miódig ilyen — mondja Gólyán Lászlóné. — Nem is nyitunk csak 10 órakor. Egy férfi csatlakozik hozzánk. Elmondja, hogy a kocsma jóval korábban nyit. Mikor a neve után érdeklődöm, erősen tiltakozik. — Nem mondhatom meg. Az asszony elolvassa az újságot és baj lesz. Ő, úgy tudja, hogy dolgozom. Gobala András tanácselnöknél is békés, csendes vasárnap délelőtti hangulat fogad. — Mivel tölti a tanácselnök a hét végi pihenőjét? — Délelőtt a kertben dolgoztam. Délután a választó- körzetembe megyek, az óvodai hozzájárulásokat beszedni. Óvodát építünk, amihez a lakosság társadalmi munkavégzéssel és készpénzfelajánlással is hozzájárul. Délután öt óra. A presszó tele fiatalokkal. Kóláznak, feketét fogyasztanak, egy- egy asztalnál a huszonévesek előtt bor, vagy valamilyen rövid ital. Közben szól a zene. Aztán újabb lemez kerül föl, újabb téma terítékre. — Vasárnap délután a mozi előtt mindig / bejövünk ide — magyarázza Vincze Eszter. — Nem azt mondom, hogy nálunk városi szinten van a szórakozási lehetőség — kezdi eszmefuttatását Lacz- kó Zsuzsanna —, de mi sem unatkozunk. Most hat órától moziba megyünk. Utána tánc lesz. A klub mindig nyitva, oda is eljárunk. Mire a mozihoz érünk, már pereg a film. — Hány jegy fogyott el? — Körülbelül 80-an lehetnek bent — mondja Virág Antalné. A klubhelyiségben Dombóvári József vezetésével a menyecskekórus próbál. — Készülünk a „Palóc Szőttes” napokra — tájékoztat a kórus vezetője. A dal mellett, a vidámság, a jókedv is tanyát vert a klub falai között. Vidámak és jókedvűek az asszonyok, akik arra vállalkoztak, hogy megmentik a régi népdalokat az utókor számára. Ugyanakkor tartalommal töltik szabad idejüket. Este telepedett a falura. A hangszóróból áradó zene szétfolyt a házak között. A fiatalok táncoltak, élvezték a zenét, a fiatalságot, az életet. Sz. F. Mai tévéajánlaíunk 18.30: BÉKÉS ÉLETET, EURÓPA. A Horizont szerkesztőség műsoraA Szovjet Televízió e dokumentumfilmjét, abból az alkalomból vetítik, hogy egy éve írták alá a helsinki biztonsági értekezlet záróokmányát. Az egy éve készült riportokban, interjúkban arról számolnak be, hogy ki, mit vára helsinki értekezlettől. Megkérdeztek egyszerű embereket és vezető politikusokat, fiatalokat és öregeket, férfiakat és nőket- Elképzeléseiről vall az olasz háziasszony és a finn hajógyári munkgs, a dán földműves és a holland virágkertész. S képet kapunk a szocialista országok erőfeszítéseiről isT K É F é k — Nem értem, miért lelkesedik annyira Miss Jones hangjáért. Hiszen Miss Smith hangterjedelme sokkal gazdagabb. — 'Viszont Miss Jonés papája sokkal gazdagabb! X Toto vizsgázni megy. Az egész család izgul, mivel a fiú egyáltalán nem lángelme. Egy óra múlva kinyílik az ajtó — és kilép Toto. — Nos, mi újság? — kérdik valamennyien egy emberként. — Ne izguljatok, legfontosabb az egé^zsóg! — így a nagyreményű fiú. V
