Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)
1976-08-28 / 203. szám
VI TANÉV ELŐTT ITsz és közművetődés Ahogyan a szakoktatók látják A szakmunkástanulók számára befejeződött a vakáció, megkezdték nyári termelő- munkájukat. A nagybátonyi ipari szakmunkásképző intézet diákjai a tanműhely munkatermeit rendezgetik, renoválják. A szakoktató Az egyik csoportot a 2-es munkateremben a 32 éves Bakos István szakoktató irányítja. Munkás éveit gépszerelő lakatosként kezdte a kis- terenyei Mezőgépnél, elvégezte a gépipari technikumot, s 1968 fordulatot hozott az eleiében. Abban az évben ugyanis üzemi gyakorlatra küldtek a vállalathoz néhány tanulót, s ő annyira megkedvelte az oktatást, hogy oktatói beosztást vállalt a nagybátonyi intézetnél. Azóta nyolc év telt el. Közben pedagógiai tanfolyamot végzett, elvégezte a műszaki egyetem oktatói szakát. Munkatársai, vezetői és tanulói is megbecsülik, kedvelik. — Hány tanulóval foglalkozik? — Két csoportom van. Az egyik csoport 10 fős, kintla- kók, a másikban 13-an vannak, és valamennyien kollégisták. A két csoport közül a bentlakók tanulmányi átlaga a jobb, ami talán a jó összetartásnak és összhangnak köszönhető. — Felmerült-e valamilyen nehézség a tanév során? — Nem. Anyagellátási gond, szerszámhiány nincs. Szemléltető eszközeinket magunk készítjük, az audiovizuális eszközök pedig biztosítottak. A fegyelemmel kapcsolatosan sincsenek kifogások. Jó volt a csoportvezetők kiválasztása, ami az ő munkájukat is dicséri. A KISZ-vezelő Még tanítási szünet van, nincsenek taggyűlések, de az igazi KISZ-tagok most sem pihennek. Vonatkozik ez Bakos Jánosra is, az intézet fiatal, energikus szakoktatójára. Már második éve a nagybátonyi szakmunkásképző intézet KlSZ-csúcsvezető- ségének titkára. Megkértem, hogy mondja el véleményét az intézet KISZ-munkájáról, helyzetéről. — Nálunk is az országos jellegű problémák jelentkeztek: a létszámnövelés, politikai képzés, tömegsport kérdései. Egyelőre nehézségeket okoz a vezetésre alkalmas tanulók kiválasztása. Tizennégy- tizenöt éves fiatalokról van szó, akik most kezdik el a mozgalomban való munkát. A tantestülettől sem kapjuk meg azt a segítséget, amit a jobb KISZ-munka érdekében elvárunk. Ennek egyik oka, hogy az elmúlt tanévben nagy volt a tanárok igénybevétele, emiatt a KISZ-es tanárok a taggyűlésekre sem mindig tudtak eljönni. De ettől függetlenül az osztály- főnöki órákat és más alkalmakat is felhasználhatták volna a KISZ érdekében. A szakoktatók pedig jórészt „kinőtték” a KISZ-t, nem tartják szívügyüknek a patroná- lást. A politikai képzést viszont pártmegbízatásként jól végzik. Az egész tantestület összefogására lenne szükség ahhoz, hogy előbbrelépjünk. Nélkülük nem lehet jó KISZ-munkát végezni az iskolában. — A tanulók milyen munkát végeznek a KISZ-ben? — A bázisüzemnél van alapszervezetünk. a kollégiumban és a nagybátonyi Harisnyagyárban KISZ-csoport. Így minden üzemet bekapcsoltunk a mozgalomba. Legtöbbel szocialista szerződést kötöttünk. Minden KISZ-tag- nak van egyéni megbízatása, vállalása. Örömmel mondhatom, hogy valamennyi beindított mozgalom sikerrel járt, és külön örömünk a KISZ- tagok példamutató munkája. Részt vettünk a község szépítésében, az iskola és környékének rendezésében, a szorospataki tábor építésében. Itt minden alapszervezet egy napot dolgozott. Építőtáborba a nyáron 17 fiú és 28 lány utazott. A gyakorlati oktatás- vezető Örök-vidám, 35 éves fiatalember a nagybátonyi szakmunkásképző intézet gyakorlati oktatásvezetője. Bakos Gyula. A pedagógusok közül talán ő dolgozik az intézetnél a legrégebben. Előszór szakoktatóként esztergályos szakmunkástanulókat tanított, később gyakorlati oktatásvezető lett. Munkatársai sokat adnak értékes és segítőkész tanácsaira Közel tud kerülni felnőttekhez, tanulókhoz egyaránt Az 1976 77- es tanév beiskolázási tapasztalatairól kérdezem — Sajnos, nem minden szakmában sikerült a beiskolázási terv teljesítése. Kevés a kötő-hurkoló és a hegesztő szakmunkára jelentkezők száma. Jó viszont a női szabó, szerkezetlakatos és esztergályos szakmákban. — Milyenek ni oktatás személyi és tárgyi feltételei? — Kilenc tanműhelyben folyik csoportos képzés. Ezek a tanműhelyek a bázisüze- meinknél vannak, szociális, kommunális, és a tárgyi feltételek, például szerszámok, nyersanyagok, munkadarabok biztosítása tekintetében évről évre magasabb színvonalon tudják kielégíteni az oktatás feltételeit. Ugyancsak biztosítják a vállalatok a tematikus oktatás feltételeit. A nyári üzemlátogatások alkalmával erről meggyőződtünk. — Milyenek az intézeti tanműhely feltételei? — A vállalatok tanműhelyeinek színvonalához hasonlóak. Itt történik az első éves vas- és fémszerkezet-lakatos tanulók fémipari alapképzése. A tanműhely az oktatás mellett termelőmunkát is végez, és az elkészített termékeket a kereskedelem forgalmazza. A tárgyi feltételek mellett a tanulók gyakorlati fejlődését megfelelő személyi feltétellel tudjuk biztosítani, A vállalati és az intézeti tanműhelyekben 15 intézeti, és 9 vállalati állományú szakoktató irányítja a gyakorlati képzést. Szakoktatóink mind politikailag, mind szakmailag képesek a szakmunkásreform követelményeinek megoldására. Eddig 13-an végezték el a műszaki oktatóképzőt, s most már az üzemi szakoktatók közül is többen jelentkeznek erre az oktatási formára. Érzésem szerint eleget tudunk tenni a feladatoknak. Soós Imre Mire adjuk a pénzt ? A káliói termelőszövetkezet négy község mezőgazdasági munkásait tömöríti. S mint a környék egyetlen termelő- egységének. nemcsak Kálló, hanem a közi gazgatási lag is társközségeknek számító Erdőkürt, Erdőtarcsa és Va- nyarc lakóinak kulturális igényeit is Szolgálnia kell. A gazdaságnak megvan rá a törekvése. 1975. december 1-én szerződést írtak alá a tanáccsal, amelynek értelmében a következő — tehát idei — évben 30 ezer forinttal támogatják a tanácsi fenntartású közművelődési intézményeket, a négy község művelődési házait, klubkönyvtárait. Az idézett pénzmennyiség a jelenlegi szociális alap, amelyből sok minden más között támogatják az óvodákat, sportköröket is, tíz százalékát jelenti. Nem nagy összeg, különösen úgy nem, hogy négy község között oszlik meg, mégis a tenniakarás, a segítő szándék kifejezője. — Az egyesülés után nagyon nehéz évet kezdtünk — magyarázza Szomszéd János- né, a mezőgazdasági termelőszövetkezet főkönyvelője. — Űj szabályozókkal dolgozunk, a termelési költségek is nőttek, aztán jött ráadásként a szárazság. Nem panasz-, vagy mentségként mondom ezeket, csupán realitásként. A műtrágya. az alkatrészek árai jelentősen emelkedtek a múlt évihez képest, az értékesítési árak viszont csak néhány termék esetében, ott sem számottevően. Rendszeresen figyelemmel kísérjük; a szárazság miatt is több millió forintra rúg a nyereségcsökkenésünk. Ilyen helyzetben nagyon megnézi az ember, mire költi a pénzt, mit vegyen, hogy év végén valami eredményt tudjon felmutatni. — Az előző években talán nem volt szükség ilyen körültekintésre, elővigyázatosságra? — Gazdálkodni akkor Is jól kellett. De jobban, szabadabban lehetett költeni a pénzt, már ami a hasznosságot és a megtérülést illeti. Most minden fillért megnézünk, hova tesszük. Az előrelátás, az óvatosság érthető álláspontja a gazdasági vezetőknek. Különösen a nehezebb és a még hatásaiban kevésbé ismert körülmények között. Az óvatosság azonban nem jelenthet — mint ahogyan nem éreztük annak a káliói termelőszövetkezetnél sem — oktalan tartózkodást mindenféle jónak látszó ötlettől, kezdeményezéstől, újító szándéktól. Mert a nehezebb körülmény mindig az okos, rátermett embert serkenti, erősíti, segíti a felülemelkedésre, győzelemre. Az idei év személyes hozzáértést, rátermettséget próbára tevő változásait — ami legalábbis az új gazdasági szabályozókat illeti —, a gazdasági vezetők már előre látták, hiszen nem volt titok senki, egyetlen ember előtt sem. Jól látták ezt Kállón is és tudták mit, hogyan kell cselekedni. Gazdasági téren, kulturális téren. Mert a szociális alap egy tizedét elkölt- hetnék éppen másra is, mint a művelődési intézmények tartalmi tevékenységének támogatására, mégsem teszik. Nem, mert ezzel is tervük van. Azt kérték ugyanis az intézményektől, hogy a kapott' pénzt a tsz dolgozói művelődési igényeinek kielégítésére használják. — 1.300 tagunk van — mondja a főkönyvelőnő. — A korábbi években is többféleképpen próbálkoztunk szórakoztatásukról, művelődésük biztosításáról gondoskodni. Ha szakmai, politikai oktatásról, ilyen jellegű tanulásról van szó, nincs is különösebb baj, csak akkor, ha kulturális rendezvényekre kell menni. Például felkívántuk kelteni az érdeklődést a színház iránt, vettünk jegyeket és ingyen osztogattuk a tagok között. Alig néhányan mentek el vele. Volt amikor Tárcsáról kelleti szervezni a közönséget, hogy Kállón meg lehessen tartani az előadást. — Ilyen nagyfokú lenne az érdektelenség? Miért? — A falusi embernek egyelőre, úgy látom, elég a televízió. Nem fárad a kiöltözködéssel. A mozit is inkább csak a gyerekek látogatják. X őszintén: hány ilyen, vagy ehhez hasonló helye van Nógrád megyének?... És éppen ezért fontos a feladat: népművelő, gazdasági vezető, kommunista, tömegszervezeti tisztségviselő számára egyaránt. Igényt kell teremteni! Az emberek sokaságához szóló, jó programmal. A leállói termelőszövetkezet ebben az irányban megtette az első lépést: nem esetlegesen, hanem szerződésben vállalt, egy összegben támogatja a művelődési intézményeket. De vajon elég-e ennyi? Megfelelően segíti-e a célt: az emberek tudásának gyarapodását, műveltsége sokoldalúságának fejlesztését? Nem. Nem elég odaadni, átutalni a pénzt — konkrétan kérni kell ,érte. Isfneret- terjesztő, színházi, vagy bármilyen más előadást — lehetőleg az emberek szellemi épülését a legjobban 6egitő témában. (sulyok) 34. r — Hát már a gyereket is megtámadja? A gyereket felvezették a lépcsőn. A hivatalsegéd minden hivatali tekintélyét latba vetette, hogy távol tartsa, s némileg visszaszorítsa a mögöttük felnyomulókat. — Hagyjuk szabadon az utat! — kiáltotta. — Megtudnak mindent úgyis. A külső szobában egy fiatalasszony ült, az íróasztal mögött, a titkár. Ijedten ugrott fel a székről. Szólni is elfelejtett, csak a szemében repdesett a riadt kérdés. Keze viszont rögtön tudta, mit kell tenni, s már tolta is a széket a gyerek alá, kinek falfehér feje rángatózni kezdett, s némileg elalélt. Az asszony poharat ragadott, s a vízcsaphoz ugrott. A beszédesebb bányász aztán megszólalt: — Behoztuk — mondta. Majd hozzátette: — Megtámadták. Az asszony vízzel itatta a gyereket. Tarkóját, halántékát dörzsölte. S közben a gyanús zajra kijött a tanácselnök. — Mi történt? — nézett furcsán a szelíd kék szemével. Rögtön látta, hogy az öreg bányából valók, mely községi tulajdon, és tulajdonképpen már régen nem üzemel, s a bozót csak azért nem nőtte be egészen, mert néha mégis kimennek oda fejteni, amikor a tanácsnak szüksége van kőre valamely középítkezéshez. — Vízért küldtük a forráshoz — mondta a bányász. — Vártuk, mikor jön már. Aztán, hogy nem jött, utána mentünk. Hát ott feküdt, az élet ki volt szállva belőle. Ütésnek, szúrásnak nem láttuk nyomát. De a kanna, az szőrén-szálán eltűnt. A víz, az ott volt kifolyva a gyepen. Hát a kannát, azt elvitte az illető. — Nagyon őt megijeszthette — mondta a másik bányász komoran és jelentőséggel. Ez volt az egyetlen, amit mondott. — Megijesztett valaki? — kérdezte a tanácselnök a fiút. De az csak nézett homályos, riadt szemmel. Kocogott a foga. — Mi is hiába kérdeztük — mondta a beszédesebbik bányász. — Elvesztette a szavát. A tanácselnök felvette a telefont, s hívta a rendőrkapitányságot. Nem állt az eset magában, s a rendőrség is kíváncsi volt rá. 4 NOGRAD — 1976. augusztus 28., szombat { Fél órán belül két nyomozó érkezett a városból. A nép félretakarodott az autójuk elől. A nyomozók egy pillantást vetettek a gyerekre. — O az? — ö — felelte a tanácselnök. — Mint a múltkori eset. A múltkori eset egy idős paraszt volt. Azt is úgy szedték össze az erdőn, rémületbe fagyva. Egy szót se tudtak kihúzni belőle. De azon legalább karcolások voltak, mintha zsilettel szabdalták voln« meg a képét. Ám az is lehet, a tövis karcolta össze, ahogy beesett a bozótba. — Nem nagyon képzelődések itt az emberek? — kérdezte félreszaladó szájjal a korban és rangban tekintélyesebb, miközben kalapját a fogasra, táskáját az asztalra helyezte. S noha még csak leülni készült, mosolygós szeme, mely nagy és kizökkent- hetetlen nyugalmat árasztott, máris áthatóan fürkészte a gyereket, mint egy láthatatlan bonckés. — Mert van egy ilyen érzésem, hogy óvatosan fogalmazzak. A tanácselnök is félrehúzta a száját. Kesernyésen mosolygott. — Eléggé. A nyomozó térdére helyezte kezét, és előrehajolt. — Mondd, fiam, hogy nézett ki a támadód? A gyerek hallgatott és reszketett. Tekintete bomlott volt, závaros, egy más'k világba meredő, s a rémület tócsái még mindig nem oszlottak szót a tükrén. — Láttál egyáltalán valakit? Hallgatott és reszketett. Ügy látszott, nem jut el hozzá a kérdés. — Láttál valakit?! Azt kérdeztük! — kiáltott rá a másik, a fiatal, ki föl-alá sétált és most éppen odalépett. A gyerek egész testében összerázkódott és köny- nyek potyogtak a szeméből. Az öreg, ki ült és térdén nyugodott a keze megfogta, ifjú, még túlbuzgó társának karját. — Ejnye — mondta neki csendesen, majd visszafordult a fiúhoz. — Na, ne sírj! Nyugodj meg szépen. Mi nem bántunk. Megvárta, míg lecsillapodik, reszketése szűnik. — Na, jól van. És most figyelj rám! Mi jót akarunk és megvédünk téged. Azért jöttünk, hogy megvédjünk. A gyerek révült tekintetében megjeient egy gyönge kis fényecske, egy rés a homályon, mely mint bizakodó su- garacska e világra nyílott. — Elcsípjük, ne félj! — mondta az öreg, mosolygott a szeme, és váltott egy pillantást a fiatallal. — De tudnunk kell, hogy nézett ki. Nos? A fiú most se szólalt meg. csak fejét rázta: „nem, nem”. — A múltkori pont így tett — sóhajtott a nyomozó, a tanácselnökre nézett, némileg kérdőn: megint csak egy vizionáló? — A fejük tele van agyrémmai — morogta. — Ha ki lehetne mosni a szeszáztatta agyukat... Még mindig pálinkás zsömlével etetik a gyerekeket? — Előfordul. — Maguknak mi a véleményük? — tekintett az öreg a bányászokra. (Foil/tatjuk; 450 EV MÚLTÁN Történelmi emlékhelyet építenek Sátorhelyen, az 1526-os mohácsi honvédő csata tömegsírjainak színhelyén. A két és fél hektárnyi területen, az Országos Természetvédelmi Hivatal megbízásából építik az emlékparkot, amelynek ünnepélyes felavatása a csata 450. éves évfordulóján, augusztus 29-én lesz. Mai tévéajánlatunk 21.40: Musical pódium. Ezen a szombat estén tűzi újra műsorra a televízió a montreali olimpiai közvetítések miatt elmaradt, Látszólag ok nélkül című francia bűnügyi filmét, amelyet a Musical pódium követ. A musical hamar népszerű lett hazánkban, a nevezetes My Fair Lady óta. Azóta már sikeres magyar musicalek is születtek először Hubay— Ránki—Vas Egy szerelem három éjszakája, majd a Déry Tibor regénye alapján készült Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. A műsorban mindkét magyar musicalből ethangz.k egy-egy részlet. De megelevenednek a többiek is, amelyeket vagy amelyek zenéjét már megismerte a magyar közönség- Többek között a My Fair Lady, a West Side Story, a La Mancha lovagja. Részleteket hallanak majd a híres Hair (A haj) című musicalből. A szereposztás külön érdekessége, hogy szokatlan előadók szólaltatják meg a musicalszámokat. A West Side Story szerelmespárja: Hűvösvölgyi Ildikó és Máté Peter. A My Fair Lady csavargói: Tahi Tóth László. Lukács Sándor és Tímár Béla. Szovjet—román atomenergetikai kutatások A jelenlegi ötéves tervidő- nagy jelentőségű, terv újabb szakban — a Szovjetunióval feladatokat állít a román tu- együttműködésben — Romá- dósok elé és széles távlatoméban is megkezdődik az kát nyit az atomenergetikai atomerőművek építése. A kutatások területén. V
