Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)

1976-08-27 / 202. szám

V NÉPI Útjára indult egy hasznos a balassagyarmati kiállításon A balassagyarmati városi népihímző-szakkörben már haladó hagyomány, hogy au­gusztus 20. tiszteletére ren­dezik meg kiállításukat, amelyben bemutatják egy esztendő alkotó munkáját. Az idei kiállításon 26 kiál­lító a Mikszáth Kálmán Mű­velődési Központ szakköré­nek és a kábelgyárba kihe­lyezett üzemi hímzőszak­kör tagjai. A kiállítást Zólyomi József, a Palóc Múzeum igazgatója nyitotta meg, aki elmondta, milyen . régi hagyományai vannak a népi hímzésnek, beszélt a viseleti darabok formai szépségéről és arról, hogy mennyire szívet melen­gető, ahogyan mostanában divat lett a hagyományaink, népi kultúránk ápolása. — A balassagyarmati népi díszítőművészeti szakkörök tevékenysége különösen fi­gyelemre méltó, mert össze­jöveteleik, tevékenységük elősegíti a palóc tájegység kultúrájának felkutatását, megismertetését és továbbél- tetését. Ezért is lehet látni, sok piros, kék, fehéren fehér és fehér palóc motívummal díszített blúzt, függönydra- périát, térítőt, párnát a ki­állításon. — Régi öltözetdarabokról, ágyi ruhákról és a falusi ház belső felszerelését szolgáló tárgyakról készített mustrák­ról „kézimunkázzuk le" — magyarázta a tárlatvezetés során Mindszenti Lászlóné, a szakkör vezetője. Az idei kiállítást szó sze­rint is színesebbnek látjuk a tavalyinál, ami érthető is, hiszen az ország több tájegy­ségéről való hímzések is ké­szültek a szakkörökben. Így eredeti mezöségi, torockói írásos. keresztszemes, kalo­csai, karádi hímzésekkel ékes díszes blúzokat, térítőkét, párnákat, faliszőnyegeket. A fáradhatatlan szakkör­vezető és ügyes asszonyok keze munkájának sok szép darabját gondos, hangulatos rendezésben mutatja be a művelődési központ emeleti alkotó termében. A kiállítás iránt megnyil­vánuló eddigi nagy érdek­lődés- és komoly közönségsi­ker igazolja legjobban a népművészet térhódítását és a hímzőszakköri program időszerűségét. —élekes— s A nyári napsütésben, a bérhdzak mögött két kis­gyerek játszogat: A nagyob­bik öt-hatéves lehet, a ki­csi éppencsak, hogy totyog. Testvérek. „Sántikáznak”. (Hosszú évek teltek el, hogy nem láttam ezt a já­tékot játszani, amit mi an­nak idején — gyermekek — naphosszat műveltünk. És ma szinte megilletödtem a két kislány láttán...) A kislányok játszanak... azazhogy... az idősebb egé­szen belemerül a játékba, dob, ugrik egyet. Dob és ug­rik. Féllábon, amint azt a ú n t' k játék szabályai előírják. Mindaddig dob és ugrik, amíg sikerülnek a dobások. Egyszer aztán rosszul esik a kövecske, és akkor oda­fordul a kicsihez: — Te jössz, Kati! — mond­ja, de a totyogós ott guggol a fal tövében, és a porban turkál. Oda se figyel. A na­gyobbik most már türel­metlenebbül újra rászól: — Hallod, Kati? Te jössz! A kicsi most ránéz, de folytatja a játékát a porban. A nagyobbik megmérgese­dik, odamegy a kicsihez, az & egyik karjánál 'fogva felál­lítja: — Dobjál! — mondja, de ő fogja kézbe a másik üveg­cserepet és dob, a földre raj­zolt ábra első kockájába. — Na, gyere! — mondja a ki­csinek, ő maga féllábra áll, és húzza maga után a ki­csit. Most helyette ugrál. Az pedig esetlenül totyog mel­lette, vagy még inkább mö­götte. Így megy a játék a máso­dik és harmadik dobás után is. De, akkor a nagy unni kezdi. Hiába, így nem jó! A kicsi újból leggugol, most a színes üvegcserepet veszi fel. — Tép... tép... — mondja selypítve, a nagyobbik most már türelmét végképp el­veszítve rákiált: — Veled nem lehet játsza­ni! — és kikapja a kicsi ke­zéből a cserepet. Most veszi észre, hogy nézem őket. Ar­cán mosoly suhan át, az öröm villanása, és máris lelkendez­ve fut hozzám: — Bácsi, gyere velem ját­szani! — és megfogja a ke­zemet. — Ugye, jössz...? — kérdi. De, aztán hirtelen elkomorul a tekintete, és bi­zonytalanul hozzáteszi: — Ugye, te tudsz sántikázni?... A. I. K í v ü Nyár vége közeledik, mér­legkészítések ideje. Sokan nyaraltak az idén, s nyaral­nak még ezekben a hetekben is, népesek az üdülőhelyek a Balatonon, a Duna-kanyar- ban. Jó időért fohászkodnak a nyaralni készülők, s a ba­rátok is napsütést, felhőtlen eget kívánnak nekik. 'De mennyi minden kell még ahhoz, hogy a nyaraló jól érezze magát. Hány cél­talanul kóborló unatkozóval találkoztam a Duna és a Ba­laton partján. Jártam Siófokon, a magyar tenger „metropolis”-ában. Megnéztem az egyik céllövöl­dét a^kettő közül, ahol az ide­jüket agyonütni, kívánók emel­gették a puskát, bementem a játékterembe, ahol tizenki­lenc játékautomata közül ti­zenhármon ott volt a felirat: rossz. Kerestem helyeket., ahol futtballozni, pingpongozni le­hetne, klubhelyiséget, ahová olvasni térhet be a nyaraló. Klubhelyiség?! — Repedtek e! a bennszülöttek —, még új­ságot se lehet kapni, csak ha időben odaáll a sorba az em­ber. A szakszervezeti beuta’tak előnyösebb helyzetben van­nak. Az üdülők legnagyobb Visszahordják a kis Gellérthegyet Különleges műszaki meg­oldással építik Gellérthegyen az ország legnagyobb, 80 ezer köbméteres víztárolóját, amely Budapest egyenletes vízellátását segíti majd elő. Az új technológiai eljárás lé­nyege, hogy a két — egyen­ként 40 ezer köbméteres — „kamrából” álló zongora ala­kú medence, oldalfala, födémé ég belseje olyan betontest, amelybe utólag építik be az acélhuzalokat. Az acélrudak átmérője 26.5—32 milliméter és szakító szilárdságuk egy négyzetmil­liméteren eléri a 105 kilo­grammot- A vastag huzalokat a betontesttel együtt „feszí­tik” ki, s az utólag megfeszí­tett betontömeg még „injek­ciót” is kap: cementet fecs­kendeznek belé, amely kitölti az esetleges kis hézagokat. A. medence ezáltal még „fesze­sebb” lesz, így a hatalmas vastoetonszerkezeten még haj­szálvékony repedés sem ke­letkezik. A medence méreteit egyéb­ként jól érzékelteti, hogy egy- egy oldala csaknem 100 méter és összesen 212, egyenként nyolcméteres töcsér alakú oszlop tartja. A tárolóban a víz egyen’etesen kering majd, „mozgatásával” a baktériumok e'szaporodását előzik meg. Az áramlástechnikai méréseket a Műszaki Egyetemen végez­ték el. A medence szellőzteté­sét mesterségesen oldják rneg. A levegőt előzetesen megszű­rik, megtisztítják a szennye­ződéstől, majd hőmérsékletét a víz hőmérsékletéhez igazít­ják, hogy a páraképzödést megakadályozzák- Egyébként nemcsak a víz és a levegő egyforma hőmérsékletét biz­tosítják, hanem azt is, .hogy megegyezzék a víz és a leve­gő keringési sebessége. Az új, 80 ezer köbméteres medence 10 méterrel maga­sabban épül. mint a Gellért­hegy gyomárban már koráb­ban elkészült 30 ezer köbmé­teres tároló- A két medencét egy kilométer hosszú alagút köti össze, amelynek építése befejezéséhez közeledik. Az új tárolót az észak-pesti és az észak-budai vezeték tölti majd fel vízzel. A medencét két ütemben — 1978. és 1979. kö­zepén — helyezik üzembe- A munkálatokat követően „visz- szahordják” a kis Gellérthe­gyet. A kitermelt, mintegy 130 ezer köbméter földet ugyanis —, hogy ne foglalja el a heiy-et az építési, felvonulási terüle­ten — a balatoni műút mellé szállították. Ha a mamm-ut tároló készen lesz, ezt vissza­fuvarozzák, a medence tetején elterítik és a területet parko­sítják. Hírek Romániából Huszonnyolc légszennyező­dés-ellenőrző állomás kezdte meg működését Románia leg­nagyobb ipari központjai­ban, köztük Galatiban, Hu- nedoarán, Nevodariban és Bu­karestben. A legmodernebb automata berendezésekkel és műszerekkel felszerelt állo­másokon különböző módsze­rekkel vizsgálják a levegő szennyeződését és ennek ha­tásai a lakosság egészségére. Románia idei mezőgazda- sági terve 20,5 millió tonna gabona begyűjtését, a cukor­répa-, a napraforgó- és a zöldségtermelés lényeges nö­velését irányozza elő. Ennek megvalósításához egyre újabb földterületeket kell mező­gazdasági művelésre alkal­massá tenni. A jelenlegi öt­éves tervidőszakban több új öntözőrendszer épül, s így Romániában az öntözhető te­rületek nagysága 1980-ra el­éri a 3 millió hektárt. akció Pásztói tapasztalatok Üj lakóház Pásztóa Dinamikusan fejlődik Pász­tó. Az üzemek mellett az új lakások sokasága sorakozik a nagyközségben. Modernek, kényelmesek ezek az ottho­nok. — A baj csak az, hogy így is kevés — kezdi mindjárt a beszélgetést Nagy József, a nagyközségi közös tanács el­nöke. — Egészséges türel- met'enség jelentkezik most a községben. Sok a lakásigény­lő. éppen ezért keresni kell azokat a formákat, amelyek­kel meggyorsíthatnánk a la­kásépítés ütemét. Részt vesz a beszélgetésen Kovács Ferenc, a pásztói já­rási hivatal elnöke is, aki azonnal véleményt is mond. — Mi úgy gondoltuk, hogy Salgótarján, Balassagyarmat, Kislerenye, Nagybátony után Pásztón is adottak a lehető­ségek a munkáslakás-építési akció beindításához. Pásztó nagyközségnek a munkásked­vezményi lakásépítési kijelö­lésre az alapvető feltételek biz­tosítottak. A Nógrádi Sándor- lakótelepen például új, telep­szerű és többszintes lakásépí­tés folyik, amelynek előkészí­tő munkálatai már a negye­dik ötéves tervben elkezdőd­tek. A nagyközségi közös ta­nács igen tervszerűen, s az­óta is folyamatosan bonyolít­ja a lakótelep megépítésé­vel kapcsolatos feladatait. Ügy is summázhatnánk, hogy Pásztó nagyközségben a la­kásépítés 1980-ig folyamatos és tervszerűen előkészített. Együttesen sorolják a kü­lönböző jelű, építés alatt le­vő lakásokat, vagy azt a te­rületet, amelyet előkészítet­tek a lakásépítésre. Sorolják azokat az épületeket is, ame­lyeknek a kivitelezési tervei készülnek — Mivel a több lakás épí­tésének feltételeit éppen a munkás’akás-építési akció beindításában látjuk, ezért ké­réssel fordultunk a megyei ta­nács elnökéhez a kijelölés ér­dekében — folytatja Kovács Ferenc. — összehívtuk a községben levő üzemek kép­viselőit is, ahol ismertettük terveinket, elmondottuk el­képzeléseinket. A kezdeti eredmény meglepő. Eddig nyolc vállalat jelentette be igényét, ami azt jelenti, hogy megfe'elő előkészítés után már 1977-ben az akció kere­tében 36 lakást építhetnénk meg. Nem nagy ez a szám, de Pásztó szempontjából igen jelentős. A beszélgetés során felme­rült, hogy a nagyközségben már sokan ismerik a mun­káslakás-építési akció feltéte­leit. őszintén el kell monda­ni, hogy vannak, akik ma­gasnak tartják a lakóház ér­tékét, a fiatalok közül pedig — akik most indulnak el az élet útján —, soknak tart­ják az úgynevezett belépési összeget. Erre fel számolunk, mi is az igazság. Számításaink után azt kell megállapítani, hogy jól jár az a munkás, aki részt vesz az akcióban. De jól jár a vál­lalat is, hiszen biztosítja a munkás-, nem utolsósorban a szakmunkás-utánpótlást. Egy kétszobás, félkomfortos la­kás értéke 350 000 forint. Eb­ből állami támogatás címén 80 000 forint mindjárt kiesik. Ha a családban két gyermek van, szociálpolitikai kedvez­mény címén újabb 60 000 fo­rinttal csökken az összeg. Ma­rad a 210 000 forint. Ennek az összegnek a 10 százalékát saját erőből a dolgozó fize­ti, a vállalat pedig a 20 szá­zalékot biztosítja, kölcsön cí­mén. A havi törlesztés így alig 470 forintra jön ki. — Ha pedig azt is hozzá­tesszük, hogy a törlesztés 35 évre szól, egyszázalékos ka­mattal, akkor ez az építési forma mindenképpen kedve­ző — állapítja meg Nagy Jó­zsef. Mi úgy ítéljük meg, hogy eddig is kerestük an­nak a lehetőségét, hogyan le­hetne a munkásokat, elsősor­ban a fiatal munkásokat ott­honhoz juttatni. Most meg­találtuk az útját. így több la­Fodor Tamás felvétele kás épülhet Pásztón, tovább fejlődhet nagyközségünk. De előnyös ez a vállalatoknak is. Ezzel biztosítani lehet a mun­kás-, elsősorban pedig a szakmunkásellátást. — Tudjuk, hogy néhány vállalat még gondolkodik, döntését az 1976. évi nyere­ségtől teszi függővé. De ne­künk máris meggyőződésünk, hogy az érdeklődés egyre nagyobb lesz. Ezért is várjuk az újabb üzemek csatlakozá­sát. Elhatározott szándékunk, hogy évenként megismétel­jük az akciót, s már várjuk az 1978-ra való jelentkezé­seket. hogy időben megkezd­hessük az előkészítő munkát — summázza véleményét Ko­vács Ferenc. Egy biztos Nagyon hasz­nos akció indult útiára Pász­tón. Következményeit ma még alig lehet látni. Az azonban tény, hogy sokkal több új, korszerű lakás épül a nagy­községben, meggyorsul a vá­rosiasodás folyamata. Nem utolsósorban több munkás jut modern otthonhoz. Végül jól jár a vállalat is, hiszen hely­ben laknak szakmunkásai. En­nek előnyét aligha kell ma­gyarázni. Somogyvári László 1 a kéri részében gondoskodnak a viszonylag kulturált szóra­kozásról. A társalgókban te­levízió, a kertben pingpong­asztal, kisebb focipálya, tár­sasjátékok, biliárd, csónakok, könyvek állnak a nyaralók rendelkezésére. De mi történjék azokkal, akiknek nem jutott beutaló, akik a szabadságidőt sátor­ban, magánháznál, vagy saját nyaralóban töltik. Mi legyen akkor, ha nem elégednek meg a balatoni vagy Duna-parti kisközösségek poharazóivál, eszpresszónak álcázott kocs­máival? Jobban kellene gon­doskodni azokról, akik most csupán a kerítéseken kívül ácsorogva nézik, hogyan rúg­ják odabenn a labdát. Azok­ról, akiknek — egyébként ért­hető módon — ott a tiltó tábla az üdülők kapuján: idegeneknek belépni tilos! Ki vállalja magára a ter­heket, az intézkedést? Kinek a költségkeretéből futja, ki engedheti meg magának, hogy pingpongasztalt - vásároljon, sporttelepet létesítsen, kul- túrhelyiséget hozzon létre? Ami persze, ha jól szervezik meg, visszatérülhet anyagi­lag is. De a gond akkor is gond. t é s e n A községi tanácsok veze­tőinek így is fő a fejük a problémáktól. Ott van igaz a községfejlesztési alap, de mi mindenre kell az az alap, hányféle lyukat kell azzal betömni, hány hiányosságot pótolni. Nem, cseppet sem irigyel- nivaló a községi tanácsok helyzete. Mégis, az 6 törődé­süktől — és másokétól is — függ, hogy az üdülőhelyek vonzerejét ne csak a víz, a hegy, a természeti környe­zet adja, hanem mindaz, ami a kulturált időtöltéshez szük­séges. Luxushotelek és rosszul fel­szerelt strandok, első osztá­lyú éttermek és rozzant tal­ponállók — ezek a végletek. Változtatni ezen a helyzeten kettős célt szolgál. Nyáron a vendégek, télen az elcsen­desedő -község lakosai űzhet­nék el • unalmukat, a szórako­zást, játékot és művelődést szolgáló helyiségekben. Meg­teremtésük megér időt, fá­radtságot, pénzt és sokaknak társadalmi munkát is. Csak kezdeményezni, cselekedni kellene. Bcnde Ibolya Turistavárás Kubában A szocialista országokból és a környező latin-amerikai ál­lamokból — Venezuelából, Mexikóból, Jamaikából, Ko­lumbiából —, valamint Ka­nadából évről évre több tu­rista látogat Kubába. Míg 1973-ban csak négyezer, ma már ötvenezer turista keresi fel évente a szigetországot. Kuba azonban még ennél is nagyobb turistaforgalomra ké­szül fel. A hazai turizmus fejlesz­tésére a turisztikai intézet életre hívása óta negyven­millió pesőt költöttek. Az ide látogató külföldiek kényelmes fogadására 1980- ig 36 új szállodát adnak át. Ezek közül három — az or­szág különböző részein — már az idén megnyitja kapuját. Szállodasorok épülnek az or­szág nyugati partvidékén, Ma- tanzas .tartományban, az Azur- parton, a Havannától észak­ra fekvő tengerparton, Cien- fuegos közelében. Üj üdülő­körzeteket alakítanak ki a sziget középső részein, vala­mint Kuba nyugati tartomá­nyában is. NÓGRÁD - 1976. augusztus 27., péntek 5

Next

/
Thumbnails
Contents