Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)

1976-08-25 / 200. szám

Mélyről hozott erő Megyei filrnbeifuitalók Orvosi Riport-dokumentum film Nógrád megyéről Érdekes és mindenképpen tanulságos filmet láthatunk augusztus 26-án (csütörtökön) este 21 órakor. A tv I. műso­ra riport-dokumentumfilm- ben foglalja össze, hogy egy évtizeddel ezelőtt a hagyomá­nyos mélyművelésű bányászat visszafejlesztése nehéz hely­zetbe hozta a nógrádiakat. Az intézkedéseket népgazdasági érdekek diktálták, de embe­rek ezrei változtattak munka­helyet, sőt, szakmát és ezzel együtt életformát is. Mi történt Nógrádban az utóbbi tíz évben? Hol és ho­gyan élnek azok, akik kike­rültek a hányából? Erre vá­laszol többek között Gajdár Pál, nyugdíjas bányász, a kányási akna volt dolgozója. Szabó Ferenc, a FŰTÖBER nagybátonyi gyárának főmér­nöke és Szőke Hugó, aki a Nógrádi Szénbányák gépüze­méből „alapító tagként” ke­rült a FÜTÖBER-hez. Hogyan dolgozik és él, mi­re törekszik a Karancs Tsz. tagsága? Erről szól Ellenbach Istvánná, a tsz pártvezetősé­gének titkára. Képek villan­nak, összehasonlításokat tesz­nek, a nehéz napokat emlí­tik, de közben a képernyőn megelevenedik Karancslapuj- tő, Karancsalja, Karancskeszi mai élete. Űj iparágak honosodtak meg a megyében, megerősöd­tek, tisztes megélhetést ad­nak a termelőszövetkezetek. A Nagybátonyi Harisnyagyár­ban sok olyan nő dolgozik, aki egy-két éve lépte át elő­ször az ipari üzem kapuját, de ma már szocialista brigád­ban dolgozik és a közös ki­rándulásra büszkén hívja meg a férjét. A tv-film segít­ségével néhány percre Ba­lassagyarmatra, a kábelgyár­ba, Romhányba, az építési- kerámiagyárba látogatunk. Salgótarjánban ma már nemcsak a két üveggyár, ha­nem a ZIM is egyre többet termel exportra. Mit jelent ez a gyárnak és milyen feladato­kat ró a munkásokra? Ho­gyan tudjuk alkalmazni a korszerű technikát és mindez hogyan hat az emberre? Mi volt az előző évek fő törekvé­se és mit akarunk elérni az ötödik ötéves terv során? Dr. Dianovszky Gyula, a ZIM, il­letve Zsuffa Miklós, a Nógrá­di Szénbányák igazgatója, munkások \ és brigádvezetők mondják elVéleményüket. A riport-dokumentumfilm kiválóan alkalmas arra, hogy tárgyilagos pontossággal meg­őrizze dolgos hétköznapjaink történelemmé váló emlékeit. De ennél sokkal többre vál­lalkozik. A bonyolult helyze­tek, politikai, társadalmi, gaz­dasági összefüggéseit, a haj­tóerőt és a helyes megoldás módszereit keresi. A film mondandóját Géczi János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a megyei pártbi­zottság első titkára és Dev- csics Miklós, a megyei pártbi­zottság titkára foglalja ösz- sze. A beszélgetés választ ad arra, hogy a sok munka nem volt hiábavaló a céltudatos, szervezett tevékenység nyo­mán kedvezően alakul Nógrád megye lakosságának élete. A film jól érzékelteti és a be­szélgetések újabb gondolatokat ébresztenek, hogy a kommu­nisták mivel járultak hozzá és mi a feladatuk környezetük formálásához. A Mélyről hozott erő című filmet B. Megyeri Gabriella rendezte. Riporter: Szepesi György, szerkesztők: Konner János, Sipos József, operatőr: Király Ottó, vágó: Gábor Ju­dit. VAN MEGOl DÁS Iskolagond Kistérényén Kistenenyén jó ütemben ha­lad a 260 férőhelyes vegyes korhatárú nevelőotthon épí­tése. A létesítmény ellátását szolgáló közművek, az út, a vízvezeték, a szennyvízcsator­na és az elektromos vezeték készen állnak. A kivitelező a Nógrád megyei Állami Épí­tőipari Vállalat őszre-télre már a szakipari munkákat ígéri, s így, ha az építkezés tovább is ebbejh az ütemben halad, nem lesz akadálya, hogy 1977. szeptemberére be­költözhessenek az intézet la­kói. Ennél a pontnál az új lé­tesítmény feletti örömhöz gond csatlakozik, 160 általa- nos iskolás és 100 középisko­lás, illetye szakmunkástanuló elhelyezését kell megoldani. A középiskolásokkal, szak­munkásokkal egyszerű a helyzet, részben a kisterenyei gimnázium, részben a salgó­tarjáni és a nagybátonyi szakmunkásképző intézetek, illetve szakközépiskolák fo­gadhatják őket, az általános iskolások elhelyezése azonban nehézségekbe ütközik. Kisterenyén jelenleg is zsú­folt az általános iskola. Az ötéves tervben ugyan szere­pel egy új, 12 tantermes is­kola építése, ehhez azonban a tervek szerint - csak 1977- ben kezdenek hozzá. , Leg­jobb esetben tehát 1978. szep­tember 1-én léphet be az új létesítmény, melyhez a me­gyei tanács a községnek több mint ; 15 millió forint támo­gatást ad. Bár a nehéz hely­zettel csak egy év múlva kell szembenézni, a megyei ta­nács művelődésügyi osztályán már foglalkoznak a kérdéssel. — A helyzet korántsem olyan sötét — mondta Koj- nok Nándor osztályvezető­helyettes. — Az igaz, hogy Kisterenyén az általános is­kolai osztályok létszáma az átlagnál magasabb — több mint 30 fő —, azonban eset­leg még bővíthető. Egyelőre nem tudjuk, milyen lesz' a nevelőotthonban elhelyezett általános iskolások kormeg­oszlása, ezért nem áiii that­juk, hogy az osztat yiétszá- mok további bővítésével meg tudjuk oldani a felada­tot. Valószínű, hogy új tanu­lócsoportokat — osztályokat is indítanunk kell. Ez a va­lóban súlyos tanteremhiány miatt csak egyféleképpen megoldható, ideiglenesen — míg az új iskola elkészül •— be kell vezetnünk a „két műszakos”, tehát délelőtti, délutáni oktatást. Hangsúlyo­zom: nem biztos, hogy erre sor kerül és ha sor kerül — a kor szerinti megoszlástól függően — lehet, hogy csak az alsó, vagy csak a felső tagozatban kell bevezetnünk. — A két műszakos tanítás megterheli a pedagógusokat, s várhatóan növeli a tanuló­szoba-igényt is. Ez szintén a pedagógusokra ró újabb ter­heket. Hogyan szándékoznak rajtuk segíteni? — Elvileg semmi akadálya — és úgy vélem, gyakorlati­lag is lehetséges lesz a peda­góguslétszám növelése, illet­ve a napközis csoportok szá­mának emelése. Így a peda­gógusokra nehezedő terheket igyekszünk megosztani, és utóvégre ideiglenes megoldás­ról van szó, hiszen egy évet kell csak „átvészelni”. Megoldás tehát van, ha nem is a legideálisabb, hi­szen az lett volna a legjobb, ha az intézet és az iskola egyszerre készül el. Ez első­sorban anyagiak híján volt lehetetlen. Tulajdonképpen „szerencse”, hogy a nevelő- intézet az eredét: határidő­höz képest késik, ezért lehet­séges, hogy csak egy év a tervek szerint az áthidalandó időszak. Jó lenne, ha ez a „szerencse” nem ismétlődne meg a 12 tantermes általános iskolánál, mely — ha nem készül el határidőre —, meg- hosszabbitnatja a kisterenyei általános iskola szükségből vállalt „nehéz évét”. — g. Sztárparádé Két régi ismerős az Éjfélkor indul útjára/ a gyönyör című olasz filmvígjátckból. Az olasz Marcello Fondato Éjfélkor indul útjára a gyö­nyör című filmvígjátéka vi­lághírű sztárok közreműködé­sével készült- A néző két el­lentétes sorsú — egy szegény és egy gazdag — házaspár életét követheti végig, amely egy per kapcsán összetalálko­zik. A szokványos fiimi esz­közökkel készült vígjátékban, a legkiemelkedőbb a rangos szereposztás, a vígjátéki sze­repben most bemuta’kozó Monica Vittit több Antonioni- filrn ideggyenge. céltalanul hányódó hősnőjeként láttuk, de játszott kalandfilmekben is. Nem kell külön bemutat­nunk a nézőiknek a jómódban élő fiatalasszonyt megszemé­lyesítő Claudia Cardinale-t sem, éppúgy, mint a férjét alakító Vittorio Gassmant. A film negyedik főszereplőjét eddig csak két filmben láthattuk: a Ne ingereljétek a mamát! cí­mű zenés vígjátékban és a Santa Vittoria titka című drá- mában. Midhat Mutapcic, jugoszláv filjnrendező már nem érhette meg Doktor Mladen című- filmjének befejezését- A for­gatások utolsó napjaiban vesztette életét, s asszisztense fejezte be a művet. A Doktor Mladen abban különbözik más partizánfilmektől, hogy itt egy ember középpontba állításán keresztül mutatja be a rendező a közösségi erőt. Krajina népének össze- forrottságát. Mladen doktor a háború első pillanatától kezd­ve együtt élt és harcolt a krajinai néppel, harcával, ha­lálával, emberi méltóságával legendává emelkedett- Szemé­lyisége mítosz lett. a rendíthe­tetlen, törhetetlen, félelmei nem ismerő, határozott, de mindemellett humánus ember példaképe. Mutapcic rendező- azonban nem misztifikálja hő­sét. Az embert mutatja be, a küzdeni vágyó, tettrekész em­bert. Mladen összetett alakját kiválóan éli át Ljuba Tadic, akit számos — köztük a Sut- jeska — filmből ismerhet a magyar közönség, a bányász­ból lett partizán szerepében ugyancsak régi ismerőst üd­vözölhetünk: Ljubisa Sa­mardzic-ot. A kék katona című jó szán­dékú amerikai filmdrámát a héten a balassagyarmati kö­zönség ismerheti meg. A fran­cia Michel Drach filmje, A bál hegedűi, amelynek fősze- replőnője, Marie Jósé Nat Cannes-ban a legjobb női ala­kítás díját nyerte el pár évvel ezelőtt, a Filmbarátok Köre műsorában szerepel­Mai tévéajánlatunk 20.00: A délibábok hősei. Arany László műve kerül ma k»perny»3*e. Garat Gábor és Hor­váth Jenő feldolgozásában. Hőse: Hübele Balár.s. amolyan igazi ,,magyar úr”, a szabadság­harc bukása utáni időszak min­den tehetetlenségével. Mim ju­rátust ismerjük meg, aki lelkes, kíván is valamit tenni a jó ti^v érdekében, de cselekedete csak céltalan pótcselekvés. Drámaírás­sal próbálkozik, de a nagy gon­dolatokat nem követi jó dráma. Garibaldi táborába akar állni, Tiszát akar szabályozni —, min­den kezdeményezését kudarc kí­séri. A tévéjátékban Mihályi Gvőző fh. személyesíti meg Hübele Ba­lázst. Szerelme, Rétfalvi Etelka: Sárossy Kinga fh. A színész: Bessenyei Ferenc. Rétíalw ezre­des: Sinkovits Imre, Szenteczky Dezső: Tord.y Géza. Rendezte: Horváth Jenő. kutatások Vietnamban Több évtizedes háború után Vietnam a békés újjáépítés korszakába lépett. Új lendüle­tet kapott a tudományos kuta­tás is ebben a sokat szenve­dett országban. Vietnam ..szellemi központja” mindig Hanoi volt. A saigoni egyete­met viszonylag későn, 1957- ben alapították- Északon a közoktatás nemcsak egyetemi, de alacsonyabb szinten is sokkal fejlettebb volt a hábo­rús évtizedekben, mint a ko- loializmust viselő Délen. Északon az o'vosi kutatások területén jelentős eredménye­ket ért el Ton That Tung professzor és csoportja a Viet Dúc Ikerházban. a professzor már a háború alatt kimutatta, hogy az amerikai légierő ál­tal alkalmazott herbicidek. különösen egy dioxin nevű méreg többféle betegséget okoz az emberek számára. Amióta az amerikaiak meg­kezdték a nagyarányú vegy­szeres dzsungelirtást, megnö­vekedett a máj rák, szaporod­tak a csecsemőknél a vele született rendellenességek és az anyáknál a koraszülések, abortuszok. Mindezt a pro­fesszor a dioxin alkalmazására vezeti vissza. Északon 1960 óta orvosok, biológusok, gyógyszerészek, nagy erőfeszítéseket végeznek az ország gyógynövényeinek feltérképezése érdekében- Ed­dig mintegy 1000 gyógynö­vényt sikerült azonosítani 160 családba osztva. A gyógynövé­nyek drog-jai különösen haté­konyak a vesegyulladás, a ví­rusos májgyulladás gyógyítá­sánál, kezelésénél. Északon a kutató orvosok, a második világháború óta jó eredményeket értek el a lep­ra gyógyításával és megelőzé­sével kapcsolatban. Délen az amerikai megszál­lás ég a háború egészségügyi szempontból súlyosabb örök- égeket hagyott maga után. Dél egészségügyi hálózata más rendszerű volt, és nem volt olyan szervezett, mint Északon- Dél egészségügyi problémáit nehéz volna felso­rolni: sárgaláz, tuberkulózis, angolkór, idegbetegségek, májbetegségek — ezek a déli országrész fő népbetegségei, Saigon körül pestisfészkeket kell még felszámolniuk az egészségügyi hatóságoknak. A tüdőtuberkulózis délen részben az alultápláltságra, másrészt arra vezethető visz- sza, hogy a partizánok és a la­kosság egy része évekig bar­langokban élt, így tudott csak eredményesen küzdeni az amerikai megszállók ellen. Saseberényi Lehel: 31. A pap megtörölte álmos szemét. — Hogy ki jött ki? Hon­nan jött ki? — Csert.... csert — jajgat­ták a nénikék. Mint fekete fürt, csüngtek a párkányon. Kendőik mélyéből aszott, sár­ga rémület, ugott elő az or­ruk. Megannyi vasorr — mondta magában a pap. — Likból kijött, hol van pokol... Ö, Bozse, ó, Bozse!... Mondj mise gyorsan, vissza ő menjen likba! A pap, ki rövid esztendő óta pásztorkodott e nyáj fö­lött, elnyomott a tenyerével egy tolakodó ásítást, s vele az ajkán átsuhanó mosolyt is elnyomta, — János pápa eltörölt min­den ilyesmit. — Nem baj, mondj mise csak... S hogy a pap nem ment, majd csak a szokásos reggeli misét ígérte, Marina, a temp­lomszolga kinyitotta a temp­lom nagy tölgyfaajtaját a ma­ga kulcsával. Az öregasszo­nyok betódultak, s ki-ki el­foglalta helyét a padokban. Hermina máris kinyitotta csatos könyvét, és elkezdte vékony, reszketeg fej hangon: — Uram, irga,lmazz ne­künk! — Krisztus, kegyelmezz ne­künk! — morajlott fel a templom, mint az erdőkön a fűrész éneklőn felsír. 4 NÓGRÁD - 1976. augusztus 25., szerda — Uram, irgalmazz ne­künk! — jajgatta ismét Her­mina vékonyka hangján, mely mintha a poklok mélyéről szüremlene föl. — Krisztus, hallgass min­ket! — zúgták rá az asszo­nyok, s a falak meghosszab­bították a hangot. — Az ördög cseleitől! — kiáltott fennhangon Hermina. — Ments meg, Uram, min­ket! — kiáltották az asszo­nyok az ég felé. A Fő téren pedig hallgata­gon álltak .a férfiak. Itt is, ott is csoportok verődtek ösz- sze, s mind többen voltak. A tanács még nem nyitott, a kocsma viszont máris any nyit forgalmazott, mint csak estére. Az emberek nem beszéltek, csak odalökték a pénzt a csaposnak és felhajtották a féldecit. Aztán kimentek. Borús nap volt, és a csend aggasztó. Mi jön még? Mi vár még a népre? A csendben szekérzörgés közeledett. De inkább csak a kerekek sírása, nyikorgása. A fával rakott szekér be- kanyaradott a Fő térre, az emberek félreálltak az útjá- ból. Matej ült a fa tetején, fris­sen beretváltan, s kordban, meglökte a fején a kalapot. A városba viszi eladni a fát, amit a Közbirtokosságból jus- soit — tudták. De Matej nem állt meg a Fő téren, nem mert megáll­ni, hogy lehúzzon egy félde­cit. Előrenézett, a lovak fa­rára. Ezért vagy másért, a fe­jét kissé leszegve tartotta, s a kalap karimája jól beár­nyékolta a szemét. — Matej — szóltak rá az emberek —, te mit szólsz ezekhez a dolgokhoz? Matej nem szólt, oda se nézett. Nem mert odanézni. A válla rándult kissé. Mert a gyeplőn is húzott, tán azért. — Mégis, mit szólsz? — forszírozták az emberek. Matej csak nézte, mikor ér a tér túlsó oldalára. — Engem kérdtek? — mond­ta. — Engem ne kérdjetek! — Valakit csak kérdeni kell! — Én ott nem voltam. — Hát a feleséged? — Arról se én nem tud­tam. . . Amikor meg tudtam, megkapott magáét... Na, gyí te! A lovak rákanyarodtak a szerpentinre, ami az erdőkön át a városba visz. Matej nem nézett hátra az emberekre, akik ott maradtak hallgata­gon, mert jámborak voltak ők hangjukban is. Jó természetű nép lakja e falut. Tudott dolog ez. Sandi' is megérkezett a tér­re, a trafikos -a kockás bri- cseszben. Nem tudott semmi­ről. A háza dolgában jött; mit kell ezzel is kilincselni! A következő busszal megy a járáshoz. A trafik meg ad­dig zárva. Nem érdekes. A kocsma is tart dohányne­műt, ha postabélyeget nem is. — Jó reggelt, emberek! — köszönt jó nagyot. — De ösz- szegyülekeztek az urak! Nem nagyon kapott vá­laszt, egy-két kényszeredett bólintást. Volt még idő. Bement ^ kocsmába, s megitta a fél­decijét. — Mért lóg az orrotok? — kérdezte a bent ténfergőket. — Maga nem tudja? — szóltak azok nem éppen ba­rátságosan. — Pedig magá­nak tudni kell! — Na, mi van már me­gint? — Maga úgy tesz, mint ár­tatlan — mondta Králik Fra­nyo, mert bejött ő is kintről. Meg Ondrej is. — Ne vicceljetek, atyám­fiái, mit vétettem? — Kicsit meg is ijedt a szemek fur­csa villogásától. — Kirámoltad az ördög kin­csét — röhögött Martin. a borbély, ki a közelben ivott. — S nyitva hagytad a likat. — Mi?! — Akkorát nézett a kis ember, majd lenyelte a kocsmát. Franyóék meg sötéten hall­gattak. — Tényleg azt hiszitek? Ondrej szólt, mert mind hallgatott: — Akkor mondja meg, mért ő jött ránk! Falura? Letiporta mind egész élet... Ránk hozott nagy szerencsét­lenség! — Ördögöt maga kienge­dett onnan! — csatlakozott Králik Franyo. Látszott raj­ta a megkönnyebbülés, hogy kimondta, szemébe mondta a trafikosnak. — Atyámfiái! — fuldoklóit a kis ember, mert úgy kel­lett levegő után kapnia, az­tán . a röhögés is ingerelte, amire Martin is biztatta. — Ez hülyeség! Babonaság! (Folytatjuk.) y

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents