Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)
1976-08-20 / 197. szám
A tudományt a haszna méri EMBERI JOGAINK Párbeszéd dr. Vonsik Gyulával A filozófiai tudományok kandidátusa. Ilyen minősítéssé] mifelénk rendszerint a magas tudományokba temetkezik az ember. Vendéglátónk, a TIT főtitkára úgy látszik másként vélekedik. Szerinte: a tudományt a haszna méri. S hogy e haszon gyarapodjék: kell a gyakorlat. Terjedjen csak az ismeret, ez az igazi próba. — Mondana néhány, a társulat munkáját jellemző adatot? — Az elmúlt esztendőben 507 ezer órát dolgoztunk. Előadás, tanfolyam, szakköri foglalkozás, tudománybaráti kör, országjárás, távcsöves bemutató, nyelvtan- folyam stb. egyaránt szerepel ebben az összesítésben. Jelzésszerű e felsorolás, hiszen több mint 30-féle formában tevékenykedünk. E szám legnagyobb tétele a 103 ezer órányi előadás. Korábban főként egyedi előadásokat látogathattak a résztvevők, most jó ötven százalékuk zárt rendszerű tematikát, szabadegyetemi, akadémiai rendszerű sorozatot hallgatott. Rendezvényeink látogatóinak száma a hatmilliót is meghaladta. Körülbelül 30 ezer előadót foglalkoztattunk, az ország 3100 helységének 80 százalékába rendszeresen eljutottunk. Ekkora közönséggel, ennyi munkatárssal a TIT még sosem dolgozott. Most mar inkább minőségi változtatásokra kell törekednünk. sú sorozatunk a példa erre. Úgynevezett TÉT (tudomány, élet, társadalom) sorozatunk ipari és mezőgazdasági munkásokhoz, valamint az ifjúsághoz kíván 10—12 olyan nágy témakörben szólni, amelyben társadalmi önismeretünk hiányos. (Pl. A gép és az ember viszonya; Régi falu, új falu; Milyenek vagyunk mi, mai fiatalok). TTT (tudomány, technika, társadalom) elnevezésű sorozatunkban a természettudományokat próbáljuk új módon terjeszteni. (Pl. A természeti kincsek nyomában, vagy A hírközlés stb. tárgykörében). A szocialista életmód kérdéseit öleli fel harmadik új szériánk. (Mitől szocialista az, amit életnek nevezünk; a munka, a közélet, a család legkülönbözőbb összefüggései) ... — Milyen gondol? — A minőségi változtatásnak három feltétele van. Az első: az igényformálás. KétŰj vállalkozásaink már az módosításokra egész ország területén élnek, működnek, de ma még csak kis számban. Az is oka ennek, hogy az előadóknak úgyszólván új szakmát kell falóiéképpen lehet az igénye-1 nulniok. Aki korábban, mondjuk az 1848-as forradalomról, vagy a newtoni mechanikáról beszélt, most merőben más feladat előtt áll. Komplex előadást kell tartania, mert ma már csak az összefüggések feltárásával érdemes bármiről is sízólni. két formálni. Az egyik mód: tudomásul vesszük, hogy a tudományok termelik a maguk igazságait, ezeket meg kell ismertetniük a hallgatókkal. Az új igazságokat is. Ez a klasszikus forma, mely — nyugodtan mondhatom — elavult. A tudományok fejlődése közismerten olyan gyors, hogy megismertetésük: hiú ábránd. Azt keli tehát ismertetni, amit az itt és ma élő embereknek (ahhoz, hogy feladataikat jól elláthassák) meg kell ismerniük. Vagyis problémacentrikus, gyakorlat- központú, emberszemléletű ismeretterjesztést kell létrehozniuk. Mert az embereknek —, ha nem a tudományok valamelyikével foglalkoznak — általában nincsenek tudomá— Módosulnak-e az egyéb zgrt ismeretterjesztési formák? —- A József Attila szabad- egyetemre Budapesten több tízezer ember jár. De természetes az ország más tájain élők hasonló igénye. A szabadegyetem feltételei most vidéken is megértek. A cél: minden megyeszékhelyen legyen ilyen ismeretterjesztési forma. Már az elmúlt esznyos gondjaik. Legtöbbjüket tendőben 256 tagozat műkö- inkább a mindennapos kér- hött országszerte, a hallgatók dések foglalkoztatják. Ezéket SZRnla megközelítette a 30 ezérdemes tehát jól ismernünk, ■ a tudományok ismeretében megválaszolnunk... A második feltétel: ki-ki a dolgokkal rendszerint nem valamelyik tudomány szem pontjából találkozik. Arra keil tehát törekednünk, hogy megadjuk, megértessük a dolgok összefüggésének rendszerét. Korszerűek pedig csak akkor lehetünk, ha válaszaink mennél komplexebbek. Ezért igyekszünk tematikáinkat úgy összeállítani, hogy gondolattartalmakat közöljenek. ne csak információkat... A korszerű ismeretterjesztés harmadik feltétele az aktivizálás. Dolgoztatni kell a hallgatóságot, a közös megoldást kell szorgalmaznunk... Nem egyszerűen a műveltséget, hanem a szocialista műveltséget kívánjuk terjeszteni. Társulatunk alapítója, Bugát Pál még a tudomány népszerűsítéséről beszélt. Messzire jutottunk ettől a felfogástól. Terjesztenünk kell a tudományt. — Gondolom, líj vállalkozásokkal és megújult előadói szemlélettel valósulhat meg ez a korszerű felfogás... — Természetesen mindkettő kell hozzá. Sőt, a hallgatóság szemléletmodosulasa is... Mégis milyen változtatások szükségesek? Három új üpuret. 16 százalékuk fizikai munkás volt. Ez azért is értékes szám, mert a szabadegyetemi beiratkozás alapfeltétele az érettségi... Ugyancsak nagy reményeket fűzünk a szocialista brigádvezetők akadémiájához. Ennek az egyre több helyen megalakuló fórumnak az adja életképességét, hogy meglevő közösségre épít... Októbertől indul a televízió és a TIT közös vállalkozása, a tévéegyetem. A 40 előadásból álló sorozatot a TIT a maga eszközeivel feldolgozza, bízva abban, hogy talán sikerül olyan szervezett, tervezett, nagy tömegekhez szóló, iskolán kívüli oktatási formát létrehozni, amely ellenőrizhető. Minden megyei székhelyen, valamint a jó TIT-ha- gyományokkal bíró nagyüzemekben szeretnénk konzultációs központokat létesíteni. — Nagy számok, rokonszenves tervek, de még most is gyakran előfordul, hogy az előadó csak néhány betévedt hallgatónak beszél. Mi lehet ennek az oka? — Még mindig hajlamosak vagyunk a tudományok misztifikálására. Pedig a tudomány nem aranyborjú,- amelyet imádni kell. Az „én úgysem érthetem meg”, vagy a „nincs is szükségem rá” szemlélet nem kedvez az ismeretterjesztésnek. Pedig a tudományt nem félni kell, hanem a .magunkévá kell tenni.' Hiszem, hogy le lehet küzdeni az előítéleteket, mert semmi, de semmi' nem szól mellettük... Érvényes persze ennek a felfogásnak a fordítottja is: a magyar szellemi életben nincs még elég becsülete a tudományos ismeretterjesztésnek. Pedig az átlagnál műveltebbek körében is, de gyakori az egyoldalúsági A szocializmus a tudatosság társadalma, a tudomány behatol az ember életének minden mozzanatába — mondogatjuk. De amikor ennek jeleit a közgondolkodásban keressük, elcsodálkozunk. Nem jutottunk el oda, hogy az emberek igazi szükségletüknek tekintsék a korszerű, vagyis az összetett tudást. Van üres előadóterem, áim szerencsére kevés. De vajon azok vannak-e ott, akiknek ott kellene lenniük? Mi a teendő? Láthatunk CASCO és láthatunk OTP-reklámokat. Ami az anyagú létünkhöz kötődik, annak a reklámja rendszerint kitűnő. De az értelmes lét hírverése nem kielégítő. Pedig ennek a szükségletünknek is kell a reklám. Hogy módosuljon szemléletünk, hogy hólesőbben válogassunk, hogy szellemi létünket is megtervezzük. Nádor Tamás __ ■ zaj, mennyi fecsegés hangzik ®nnyi Nyugaton az emberi jogok körül. És mily’ szép is lenne, ha e valóban magasztos fogalmak a valóságban is úgy nyilvánulnának meg, úgy élnének, mint a törvénytárak ünnepélyes szövegeiben, a politikusok szónoklataiban, a kérkedő sajtóformulákban, a burzsoá sajtó cikkeiben. A „minden ember szabadnak és egyenlőnek született” gyönyörű gondolatát már megszületése pillanata után hatályon kívül helyezte a valóság, hiszen például á sokat idézett amerikai Függetlenségi Nyilatkozat (amely először fogalmazta meg 1776-ban ezeket az elveket, és amelyet Marx maga is „az emberi jogok első nyilatkozata”-ként üdvözölt), még a rabszolgaságot se helyezte hatályon kívül a ■maga. idejében. Annak az eszmének pedig, amely szerint e célokkal ellentétbe kerülő kormányzási formát „a népnek jogában áll megváltoztatni, vagy teljesen megsemmisíteni”, tehát a népek jogának a felkelésre és a forradalomra, éppen ott kellett hosszú üldöztetést kiállnia, ahol ezeket a jogokat valamikor megfogalmazták. A kérdés, mármint az, hogy ki veszi komolyan és ki juttatja következetesen érvényre minden jogát a szabadsághoz, méltósághoz és államoolgári egyenlőséghez, változatlan érvényű. És változatlan az is, hogy a választ nem a nyilatkozatok, az ünnepélyes deklarációk adják meg, hanem azok a társadalmi és emberi körülmények, .amelyek lehetővé teszik, hogy a meghirdetett alapvető jogok érvényesüljenek. Mi szépnek, ünnepélyesnek tartjuk a Magyar Népköztársaság alkotmányát, amely megszabja minden polgárának alapvető jogait, szélesebb értelemben természetes emberi jogait is. Lehet, hogy vannak más alkotmányok, amelyek még szebb, vagy fenn- költebb kifejezéseket találtak az illető ország államoolgárai jogainak meghatározására. A kérdés azonban mégis az: mennyi valósul meg azokból? Az 1972. évi országgyűlés, amely módosította a korábbi szövegezést, egyebek között beiktatta paragrafusai közé, hogy „Az állampolgárok munkahelyükön és lakóhelyükön közvetlenül is részt vesznek a közügyek intézésében”. Ugyancsak törvénybe iktatta azt is, hogy „a gazdasági rend alapja a termelési eszközök társadalmi tulajdona”, minthogy csakis ez utóbbi rend nyithatja meg az ember, minden állampolgár lehetőségét ahhoz, hogy valóban érdemben, közvetlenül is részt vegyen mind munkahelyén, mind lakóhelyén a közügyek intézésében. Részt venni, beleszólni, egyenlő állampolgárként befolyást gyakorolni a közügyekre csak olyan társadalomban lehetséges, ahol a tulajdon nem szolgálhatja masok kizsákmányolásának és elnyomásának céljait. Csak ilyen állam képes garantálni, amit az alkotmány törvénycikkelyei sorra kimondanak, például az, hogy „A Magyar Népköztársaság védi az állampolgárok életét, testi épségét, egészségét és betegség, munkaképtelenség, öregség esetén támogatja őket”. Vagy azt, hogy „szervezi és támogatja a társadalom fejlődését előmozdító tudományos munkát, segíti a haladást szolgáló művészetet, biztosítja az állampolgárok képzettségének és műveltségének állandó növelését”. Az emberi jogok, ugyanis ott kezdődnek, hogy egy társadalom túl a nyilatkozatokon* valóban tud-e polgárainak lehetőséget biztosítani képességei kifejlesztéséhez. hasznosításához, egyéni céljainak eléréséhez oly’ módon, hogy azok ne mások érdekeinek rovására, mások kizsákmányolásával valósuljanak meg. Igen, mi azt mondjuk: minden embernek joga van a szabadsághoz, de olyan szabadsághoz, amely nem fenyegeti, vagy sérti mások szabadságát. Minden embernek joga van a boldogsághoz, de csak úgy, hogy annak nem mások boldogtalansága az ára. Minden embernek élveznie kell az emberi megbecsülés és méltóság érzéseit, de úgy, hogy nem alázhat meg másokat és nem sérthet méltóságukban másokat. Ezért a szocialista felfogás szerint az emberi szabadság, méltóság és jog ott kezdődik, hogy az embereknek módjuk legyen és joguk legyen dolgozni: ne váljanak feleslegessé. Módjuk legyen tanulni és művelődni, hogy megértsék koruk követelményeit, képzettséget szerezzenek. élhessenek demokratikus jogaikkal, ne pedig csupán alanyai legyenek egy fogyasztásra és politikai manipulációkra berendezett rendszernek. Mindezek valóra váltásához pedig szocialista rendszerben, demokratikus társadalomban nvílik valóban lehetőség. Um mt amkari jogokat nemcsak na at emoeri deklaratíV értékük szempontjából, hanem társadalmi konkrétságukban vizsgáljuk, büszkék lehetünk arra, amit eddig is elértünk és megvalósítottunk. hiszen e jogok kiterjedt létbiztonság, ’ szilárd törvényesség, demokratikus részvétel és humánus társadalmi célok emberhez méltó politikai eszközei útján valósulnak meg. Alkotmányunk, melynek napját most ünnepeljük, valóságot tükröz: az emberi jogok tiszteletére és érvényesítésére alapozott társadalom valóságát. Rózsa László Kuba építkezik Ruba szembetűnő jellegzetessége ma az építkezés. Űj gyárak, üzemek, iskolák, kórházak, óvodák és bölcsődék épülnek az ország különböző részein: az építőiparban jelenleg 275 ezer ember dolgozik. A legnagyobb ipari építkezések közé tartozik a holgui- ni cukornádkombájn-gyár és a Ciego de Avila-i élelmiszer- ipari komplexum. A kubai építők büszkék az új nuevita- si nitrogénműtrágya-gyárra is, amely 1975-ben kezdte meg a termelést. 1976—1980. között, az első kubai ötéves terv idején kétszeresére növelik az építőipari beruházások értékét. A közművelődésért Az üvegipari Művek pásztói szerszám- e*, készülékgyárában közös párt", szakszervezeti és KISZ-vezetőségi ülésen megtárgyalták a gyár kőzművelődés-pplitikai tervezetét, amely az ötödik ötéves tervidőszakra szól. A tervezetet az MSZMP közművelődés-politikai határozatának irányvonala és a gyári tömegszervezetek programjaiban szereplő tanulmányi, kulturális és sportfeladatok alapján állították ösz- sze. E feladatok összehangolására megalakult a gyári közművelődés-politikai bizottság. Tagjait a társadalmi szervek vezetőségeiből választották- így minden bízott* sági tagnak önálló feladatköre van. A gyár közművelődés-politikai terve tartalmazza: a dolgozók továbbtanulásának, szakmaszerzésének biztosítását, a politikai képzés területén magasabb szintű előadás- sorozat indítását, szellemi Vetélkedők szervezését, mozi- és színházlátogatást, valamint sportversenyek szervezését. Nagyon fontos feladatként jelöli meg a terv az iskolák és a szocialista brigádok, kapcsolatát. ezenkívül a gyári KISZ és az úttörők kapcsolatának erősítését. k 1. Cigány művészek Igrat Jóska, Valentyina Po- nomarjova és Georgij Kvik (balról jobbra) cigánydalokat ad elő. Ök a tagjai annak a népszerű szovjet esztrád- ■ együttesnek, amely mindössze három évvel ezelőtt alakult Romen néven, és már számos külföldi országban is ismerik. Előadásukban az ősi ci- gánydalok szinte klasszikus formát nyernek, anélkül, hogy népi jellegüket, erőteljes kifejező készségüket elveszítenék. Mind a hárman magas fokú zenei képesítéssel rendelkeznek. Igrat Jóska a kijevi konzervatóriumot végezte, gitár szakon, majd a neves argentin gitárosnőnél, Maria- Luisa Anidónál tanult. Va- letyina Ponomarjova és Georgij Kvik zenei középiskolát végzett. A trió mindhárom tagja olyan előadói családban nőtt fel, ahol féltő gonddal óvták a cigányművészet évszázadon hagyományait.
