Nógrád. 1976. augusztus (32. évfolyam. 181-205. szám)
1976-08-20 / 197. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! NOGRA A w.\ y t I I A - 4 A XXXII eVF.. 197. SZÁM ARA: 1 FORINT 1976. AUGUSZTUS 20., PÉNTEK ÖSSZEFONÓDÓ KEZEK yermek, a nagyobb testvér, s a szülő, idős ember, a támaszt kínáló ismerős, vagy ismeretlen, az érzelmek kötötte emberpár a társ kezét keresi. Talán léphetne, haladhatna mindegyikük kezük összekulcsolása nélkül is, de úgy érzi, hiszi, s azt tapasztalja, jobb, biztonságosabb, meghittebb, ha kezük kapcsolódik. Nemcsak fizikai összetartozást tanúsít a másikért, a másik után kinyúló kéz, hanem lelki, idegi megnyugvást is ad: tartozunk, kötődünk valakihez. Túlzás-e átplántálni a jelkép mondandóját a társadalom bonyolult terepére, s feltételezni, ott sincs máskülönben? Aligha rugaszkodunk el a realitásoktól, ha ezt tesszük. A társadalom fejlődésének logikája vezet el a két alapvető osztály kezének mind erősebb összefonódásáig, a munkás-paraszt szövetség természetességéig. Vannak e szövetségnek ünnepi, látványos pillanatai, mint a mai nap is. Alaptörvényünk, az alkotmány mondja ki, rögzíti ezt az összetartozást, a munkásosztály vezető szerepét, munkások és parasztok hatalmát. Mégis, hisszük, a legíontósabb törvény betűinél is mélyebben ivódott tudatunkba a köznapi tapasztalat. Ezerféle ' kisebb és nagyobb ismeret, bizonyíték arról, hogy ez a szövetség él, hat, jelen van mindenütt és mindenben. ‘ Az összefogásra, a tudatos együttcselekvésre milliónyian vagyunk tanúk. Igaz, a» tanúságtétel formája időről időre változott. Volt, hogy ipari üzemek munkásai szerelték össze rissz-rossz darabokból a földekre induló gépeket, villanyvezetékeket húztak a csendben guggoló falusi házakhoz, s volt az is, hogy a mezők néf>e rakott meg szekeret, vasúti kocsit élelemmel, így enyhítve a városban élő munkástestvérei gondjain. Messzire jutottunk az első lépésektől. Olykor illendőbbnek érezzük a nagy, összefoglaló tényeket, mint a hétköznapi apróságokat. Valóban, egy nemzetközi tudományos konferencián sokat mond a résztvevőknek, ha azt halljak: Magyarországon a nemzeti jövedelem évi átlagos növekedése 1920 és 1945 között nem érte el a két százalékot, míg a másik negyedszázadban, 1950 és 1975 között 5,7 százalékot tett ki. Haladásunkat legfőképp mégsem anyagi gyarapodásunk igazolja, hanem emberi méltóságunk, jogunk korábbiakkal össze nem hasonlítható foka. Az, hogy a munkás-paraszt szövetség szilárd köveire fölépülhetett egy rendszer, mely mindenféle tekintetben a dolgozó embert tartja a középpontban állónak, a legfontosabbnak. Tömegek tapasztalták és (apasztalják, hogy a két alapvető osztály érdekeltsége a társadalmi haladás ügyében közös, céljaik egységesek, tevékenységük eredményeinek hasznosítása nem ismer megkülönböztetéseket. Olyan társadalmát formáltunk magunknak, ahol minden ember számít, s nemcsak állampolgári jogon, hanem cselekvő, szövetséges társként, testvérként örömben és bajban. E tudati és érzelmi hasonulást szőkébb és tágabb környezetünkben egyaránt meglelhetjük. Hiszen regények, szociográfiák lapjaira húzódott vissza az a keserves valóság. mely „rendet” szabott szegény és gazdag között, mely előírta, ki honnét választhat bai átot, párt, ki hová juthat el a társadalmi elismertség lépcsőfokain, kinek mi engedtetik meg, ki kit, hogyan süvegeljen, szólítson, kitől, mitől féljen, miről álmodjon, mire vágyakozzon. Nyitott társadalomban élünk — fogalmaznak a szociológusok. Meglehet, soha nem hallotta e megjelölést a gyermek, de tudja, jövőjének kovácsa elsősorban és döntő mértékben saját maga. Az lesz belőle, amit képességei, akarata, szorgalma alapján elér, s nem bele születik sorsa, holnapja megváltoztathatatlanságába. Szembe kell néznie e követelményekkel,de ezek nem léte bizonytalanságát, származása meghatározó jegyét tudatják vele, ha- nem azt, mit kíván és vár el tőle a társadalom. Az így gondolkodó és dolgát napról napra teljes szív- ' vei tevő százezrek érték el, hogy ma az ipar egy hónap alatt termel annyit, mint a felszabadulás előtt egy egész esztendőben. E tömegek alkotasa az iparosodott mező- gazdaság, a másfél évtized alatt fölépített egymillió lakás. E tömegek mozdulnak meg, ha bárhol segítségre, támaszra van szükség, ők teljesítenek kommunista műszakot sajátjuknak tekintett, nemes célokért, ők ültek a perzselő nappalból a fülledt éjszakába nyúló műszakban a kombájn vezetőfülkéjében, s tették ezt zokszó nélkül. A- kenyérért is, kötelességtudatból is, de azért is, mert látták, mások ugyanígy cselekedtek, s büszkék arra, hogy ők sem maradtak hátrább, tőlük is tellett annyi, ha nem több. A legfőbb országépítő erő nem anyagi javaink tömegétől, nem az embertől elválasztott technikai minőségétől, korszerűségétől függ, hanem e gondolati, tudati változás ütemétől, a szocialista céljainkkal való azonosulás hogyanjától. |a ünnepi gyűlések emelvényein^ munkás-paraszt találkozók baráti csoportjaiban sok szó esik a szövetségről, az összetartozásról. S nem azért, mert így illik, hanem, mert mindannyiunkban ott sűrűsödik róla a tapasztalat, mert mindannyian érezzük az összefonódó kezek biztató, bátorító, társakról valló melegét. Lehet, e melegség a legutóbbi hetekben csupán annyi volt, hogy soron kívül elkészült néhány alkatrész a földeken mormogó gépekhez, útnak indult néhány teherautó, hogy megfelelő áron legyen zöldség a gyárkapu előtti pavilonban, ám e szinte semmiségek beloptak csöppnyi örömöt a szívünkbe, s a társak szívébe, mert megint tettünk kötelességünkön felül valamit, megint kaptunk valamit, ami több mint amennyi jár. Sűrűbben van köznapunk,, mint ünnepünk, s nemcsak a naptárban, hanem a szövetség mikéntjében is. Társak vagyunk, s nem azért, mert hangoztatjuk, hanem, mert a cselekvésben szorosan összefonódik kezünk. Felvonták az állami zászlói1 Az alkotmány ünnepének tiszteletére csütörtökön délután az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren ünnepélyesen, katonái tiszteletadással felvonták a Magyar Nép- köztársaság állami zászlaját. A Gellérthegyen ugyancsak katonai tiszteletadás közepette vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját. Vendég Libanonból Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására augusztus 19-én látogatást tett Budapesten Nádim Abdel Szamad, a Libanoni Kommunista Párt politikai bizottságának tagja, a KB titkára. A Libanoni KP képviselőjével megbeszélést folytatott Győri Imre. az MSZMP KB titkára és dr. Bereez János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. A megbeszéléseken áttekintették a közel-keleti helyzet legutóbbi fejleményeit, különös tekintettel a libanoni eseményekre. Alkotmánynapi ajándéknak számít a Salgótarjánban két nappal ezelőtt átadott, korszerű, kívülről impozáns látványt nyújtó, belül választékban rendkívül gazdag, új áruház. Amelyben már a megnyitás napján ezrek fordultak meg. mintegy bizonyítva: nemcsak az Arany János úton lakók, hanem a megyeszékhelyiek, s az idelátogatók számára is építették. Kulcaár József felvétele VI. kongresszusa tiszteletére I Hazafias Népfront öregek napközi otthona és gyermekintézmények A Hazafias Népfront Or- szágós Tanácsa titkársága, a Győr megyei kezdeményezést felkarolva, a Hazafias Népfront VI. kongresszusa tiszteletére javasolta a megyéknek egy akció kezdeményezését öregek napközi otthona és gyermekintézmények létesítésére. A kezdeményezést a Minisztertanács Tanácsi Hivatala is támogatja, s javasolja a megyei tanácsoknak, hogy segítsék ezt az akciót. A Nógrád megyei Tárnics Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén foglalkozott a javaslattal, .s úgy döntött, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkársága által felajánlott hetvenezer forint mellé további nyolcvarfezer forintot ad az akció anyagi támogatására. A végrehajtó bizottság abban is döntött, hogy az öregek napközi otthona és a gyermekintézmények felújítására, illetve létesítésére öt- ven-ötyenezer forint egyszeri anyagi támogatást nyújt Kis; terenye, Rimóc és Vanyarc községi tanácsoknak. Ebből az összegből és a lakosság mintegy újabb ötvenezer forintos társadalmi munkafelajánlásából a kongresszus napjára Kisterenyén befejezik'az öregek napközi otthonának felújítását. Rimóc községben az óvodaépítéshez nyújt segítséget a Hazafias Népfront és a megyei tanács, ahol a lakosság a társadálmi munka mellett százezer forint készpénzt is felajánlott a gyermekintézmény létesítésére. Vanyarc községben az óvoda bővítését segítik elő az akció keretében, itt a lakossági társadalmi munka értéke meghaladja a százhúszezer forintot Tervteljesítés Gustáv Husák köztársasági elnök, a CSKP KB főtitkára csütörtökön a prágai várban fogadta ti csehszlovák mező- gazdasági dolgozók küldöttségét, amely jelentette, hogy a Cseh Szocialista Köztársaságban is teljesítették a gabona- felvásárlás idei állami tervét. A nehéz időjárási feltételek ellenére a mostani betakarítás folyamán Szlovákiában 921 037 tonna, Csehországból pedig több mint 2 millió tonna gabonát vásároltak fel, így az állami magtárakba összesen 3 millió 12 ezer tonna gabona került. Szövetkezetek közös beruházása Átadták az új húsfeldolgozó üzemet A Karaites Húsipari Szövetkezeti Közös Vállalatot csütörtökön ünnepélyesen adták át. Az ünnepségen jelen volt Géczi János, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei párt- bizottság első titkára, a megye és Salgótarján város, járás párt-, állami vezetői, alapító szövetkezetek képviselői. A társulás igazgató tanácsának nevében Sótér István, a ceredi termelőszövetkezet elnöke köszöntötte a megjelenteket, akik a vállalat dolgozóinak sorfala között , lépték át az uj létesítmény kapuját. • Géczi János mondott avatóbeszédet. Megemlékezett az alkotmány napjáról, hangsúlyozta, hogy eddigi eredményeink záloga a munkás-paraszt szövetség erősödése, a párt következetes és helyés szövetségi politikája. Az üzemátadás kapcsán kiemelte, hogy kettős cél lebegett az építésről szóló döntés meghozatalakor á megyei és szövetkezeti vezetők előtt. Egyrészt a húsprogram megva-. lósításához szükséges feldolgozói kapacitás bővítése, másrészt a lakosság, a munkáslakta területek hús- és hús- készítményekkel való ellátásának javítása. Nyolc termelőszövetkezet és öt ÁFÉSZ alakította a közös húsipari vállalatot. Ä beruházáshoz jelentős összeget biztosított a MÉM és a megyei tanács. Az alapító szövetkezetek több mint tizenötmillió forinttal finanszírozták a kivitelezést. Az új élelmiszeripari üzemben évente 25 ezer sertés és 2500 darab- hízómarha feldolgozására nyílik lehetőség. A sertésalapanyag zömét a háztáji gazdaságokból kívánják biztosítani, hogy ezzel, is zavartalanabbá tegyék az értékesítés folyamatát. A szarvasmarhát a tagszövetkezetek szállítják a vállalatnak. A százhúsz dolgozót foglalkoztató húsipari vállalat csaknem hetvenféle terméket állít elő, jelentősen, segítve a megyeszékhely és a vonzáskörzet lakóinak ellátását. Emellett hozzájárulnak termékeikkel az üzemélelmezés, diákélelmezés javításához is. Évente mintegy 240 vagon tőkehús és 90 vagon egyéb. húskészítmény hagyja el az üzemet, aminek egy- harmadát, dolgozzák fel hús- készítményeknek. • Hús és hús- készítményből összesen 138 millió forint értékű árut bocsátanak ki, ami megközelítőleg százezer ember igényeit elégíti ki. A hetvenkétmiUió forintos költséggel épült létesítményt az ÉLTERV tervezte, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat és az ÉLGÉP víte- lezte ki, az AGROBER lebonyolítása mellett. Az építők, akik annak ellenére, hogy az eredeti határidőt nem tudták tartani, a próbaüzemelés tapasztalatai szerint jó minőségű munkát végeztek. Herencsényi József, a megyei tanács elnök- helyettese Kiváló Dolgozó kitüntetést és jutalmakat adott át. A vállalat dolgozói nevében Bíró Miklós igazgató mondott köszönetét, s ígérte, hogy azon fáradoznak: az új létesítmény kedvező hatása mielőbb érződjék a megyeszékhely és környéke élelmiszerboltjaiban, húsüzleteiben. Az ünnepség után a résztvevők fehér köpenybe öltözve, követve a technológiai sorrendet, megtekintették a korszerű berendezésekkel felszerelt termeket, a nagyobb termelési kapacitást is kielégítő hűtőkamrákat. A KtÉencs Húsipari Szövetkezeti Közös Vállalat próbaüzemelése az ünnepélyes átadással véget ért, s megkezdődött a teljes üzemben való termelés. r