Nógrád. 1976. július (32. évfolyam. 154-180. szám)

1976-07-17 / 168. szám

4 pár Int ii ni; a gyakorlóidból Cselekvési program és a végrehajtás Kánváson A KÁNYÁSI PÁRTVÉZE- TÖSÉG az idén elsődleges fel­adatként jelölte meg a gazda­sági, gazdaságpolitikai, tár­sadalmi jnunka hatékonyságá­nak növelését, az aknaüzemi tervek teljesítésének elősegí­tését. Ennek érdekében az MSZMP KB 1975. november 26—27-i határozatának meg­felelően .cselekvési programot dolgozott ki. A pártvezetőség cselekvési programja alapján az aknaüzem gazdaságvezeté­se intézkedési tervet, a szak- szervezeti bizottság és a KISZ- vezetőség akcióprogramot ké­szített. A cselekvési program a legfontosabb politikai, gazda­sági feladatokat tartalmazza. Az elkészítés után több fóru­mon — pártvezetőségi ülésen, alapszervezeti vezetőségi ülé­seken, pártcsoport-értekezle-. teken, taggyűléseken, a párt­oktatás keretében, a gazdasá­gi vezetőkkel folytatott meg­beszéléseken — ismertettük a cselekvési programot, annak jelentőségét, az abban meg­határozottak végrehajtásá­nak fontosságát. Ügy érezzük, sikerült meghatározni a súly­ponti kérdéseket, a termelés, a hatékonyság növelésére szóló intézkedéseket. A meg­határozott feladatok reálisak, teljesíthetők. Ezt bizonyítja egyébként az elmúlt féléves eredmény. Igaz viszont, a ve­zetőktől és beosztottaktól ha­tékonyabb munkát követelt meg a program végrehajtása. A feladatok megértése ér­dekében a tájékoztatás min­den eszközét igénybe vettük. A mennyiségi termelés mel­lett nagy gondot fordítottunk a cselekvési programban a minőség javítására, az anyag­gal, energiával való takaré­kosságra, célszerű gazdálko­dásra. Erre már a február havi taggyűléseinken konk­rét megbízatásokat is adtak alapszervezeteink. A tömeg- termelő munkahelyen példá­ul tisztaságfel élőéként meg­bízatást kapott több pártta­gunk. A cselekvési program jó politikai légkörben került is­mertetésre. A jóváhagyó tag­gyűlésen párttagjaink úgy vé­lekedtek, ilyen konkrét ter­vekre van és lesz szükség a jövőben is. Követeljük meg a végrehajtást. Kedvező volt aknaüzemünk gazdasági és műszaki vezető­inek hozzáállása a cselekvési program elkészítéséhez és időarányos végrehajtásához. A tenniakarás, az eredmé­nyek növelésére való törek­vés látszott mar az elkészí­téskor. Napjainkban is ez jellemző. Igaz, vannak viták, ezek azonban a jobb munka, a nagyobb eredmények érde­kében folynak. Rendszeresen visszatérünk ugyanis a cse­lekvési programban meghatá­rozottak végrehajtásának el­lenőrzésére. Pártvezetőségi ülésen, az alapszervezetek ve­zetőségi üléseken értékelik az időarányos végrehajtást. Má­jusban összevont párttaggyű­lésen az értékeléskor párttag­jaink újabb javaslatokat tet­tek a feladatok megoldásához. A cselekvési programmal kapcsolatos intézkedési terv végrehajtásával a nemrégen létrejött DH-bizottság is ko­molyan foglalkozik. A leg­utóbbi ülésen értékelte az időarányos végrehajtást. Meg­állapítottuk, hogy helyesen választottuk ki a tennivaló­kat, ezt már az eredmények bizonyítják. AZ ELSŐ FÉLÉVES ter­vünket 111.5 százalékra telje­sítettük. Terven felül a nép­gazdaságnak 15 757 tonna szénnel többet adtunk. Árbe­vételi tervünket 7 millió 400 ezer forinttal teljesítettük túl. Az aknaüzem jövője érde­kében — a cselekvési prog­ramban — igen komoly erő­feszítéseket határoztunk meg a feltárás, elővájás biztosítá­sára. A fél évre tervezett 2935 folyóméter feltáró, elő­készülő vágat helyett 3095 folyóméter készült el. Jól gazdálkodtunk a kieső műszakokkal is. Ez a ter­vezett 35 649 helyett — 34 517 műszak volt. A betegség címén csak 3139 a kieső műszak­csökkenés. A törvényes tá­voliét, valamint a hiányzó műszakok csökkenése viszont még újabb intézkedést kíván a mozgalmi és a gazdasági vezetők részéről. A cselekvési programban, valamint a komplex intézke­dési tervünkben is szerepel az eníergiatakarékosság. Gáz­olajból mintegy 2146 litert, benzinből 274 litert takarítot­tunk meg. Energiafogyasztás­ban túllépésünk van, ami részben a mennyiségi, rész­ben a vágathajtási terv túl­teljesítéséből származik. Az elővájásokon terven felül be­épített ventillátorok is több áramot fogyasztanak. Az elért eredmény sem a gazdasági vezetést, sem a mozgalmi szervek vezetését nem tette elbizakodottá. Keressük a le­hetőségét, hogy eredményein­ket hogyan tudnánk még job­ban fokozni. Erre irányulnak az utóbbi időben kiadott pártmegbízatások és azok vég­rehajtásáról történő beszá­moltatások is. Figyelembe vettük és a jö­vőben ez még inkább szüksé­ges, hogy a munkaerő-után­pótlásban, főleg fiatalokra nem számíthatunk. Ezért fő célként határoztuk meg a gépesítést.' A harmadik ne­gyedév lesz az előkészítés időszaka a szovjet önjáró biztpsító gép üzemeltetési fel­tételeinek megteremtésére. Megoldjuk e gép kezelőinek oktatását, a szükséges techni­ka elsajátítását. Eredményeinkhez nagyban hozzájárultak a pártvezetőség irányító, szervező, ellenőrző tevékenysége mellett, szocia­lista brigádjaink sikerei, me­lyekre továbbra is támasz­kodunk. Kérjük, igényeljük aktív tevékenységüket a vál­lalások teljesítésében, túltel­jesítésében. A felsoroltak mellett se­gítséget jelentett az újjászer­vezett szocialisfa munkaver­seny is. Ma már a tervek túlteljesítésére irányul. To­vábbra is alkalmazzuk a jól bevált módszert, hogy a na­gyobb termelési eredményt elért brigádokat az erkölcsi elismerés mellett, anyagi meg­becsülésben is részesítjük. ELMONDHATJUK. hogy párttagjaink és pártonkívüli dolgozóink megértették, ma­gukévá tették a cselekvési programot és annak végre­hajtásáért aktívan és sikere­sen tevékenykednek. Csammer Emil. a pártvezetŐ6ég titkára Felvételi tapasztalatok A népgazdasági terv a szakmunkásképző intézmé­nyek első évfolyamára ez év­ben összesen 58 200' köztük 5000 középiskolát végzett fia­tal — ezen belül 18 750 leány — felvételét irányozta elő. Az iskoláztatás tavaszi idősza­kában a terv 85-8 százalékra teljesült' további 5500 fiatal pedig éppen akkor volt az előzetes orvosi vizsgálatokon. Bár a felvételek még nem zárultak le. a Munkaügyi Minisztériumban már össze­gezték az eddigi tapasztala­tokat­A nem végleges adatok szerint az általános iskolát idén elvégzett mintegy 115 000 fiatal közül az összlétszám 44.2 \ százaléka jelentkezett szakmunkásképzésre, s ez az arány némileg magasabb a múlt évinél- A jelen tkezés Baranya- Bács-Kiskun, Fejér- Hajdu-Bihar. Szabolcs-Szat- már. Tolna- Veszprém és Za­la megyében kedvezőbben alakult. Ezeken a helyeken a továbbtanulóknak több mint fele a szakmunkásképzőt vá­lasztotta­Az a tény. hogy a szakmun­kásképzői iskolákba a legna­gyobb arányban — 63 , szá­zalékban — a községekben- illetve tanyákon élők jelent­keznek. egyúttal jelzi azt is- hogy ez az iskolatípus igé­nyelné a legtöbb diákotthoni helyet, mivel az iskolák a városokban, ipari centrumok­ban működnek­Megfigyelhető- hogy a vá­lasztott szakmacsoportok kö­rét tekintve a jelentkezők létszáma különösen a kohá­szatban és az építőiparban marad el a tervezettől, ala­csony a jelentkezettek száma az építőgépszerelő, a gépi for­gácsoló. a lakatos és szer­számkészítő. a. szerkezet- és karosszéria-lakatos szakmák­ban- amellett, hogy hiány van az utánpótlásban még jó né­hány műszer-, vegy és papír­ipari szakmában is­A szakmunkásképzésbe kap­csolódó lányok aránya több éve javuló tendenciát mutat- A jelentkezők összlétszámú­nak kedvező alakulása elle­nére sem hagyható azonban figyelmen kívül- hogy érdek­lődésük meglehetősen behatá­rolt. kevesen választják a már sok tekintetben korsze­rűsödött. könnyebb fizikai munkával járó gép- és mű­szeripari szakmákat, amelyek pedig igényelnék a fürge lánykezek ügyességét, gondos­ságát. fi negyvenhetedik Miközben élete történéseit hallgatom, miket úgy ad elő, hogy közben, ha csak villa­násnyi időre is, de odaveti te­kintetét a gépre, azon jár az eszem: nem egyszerűen ír­ni, hanem megírni kellene ezeket az életmozaikokat. Részletesen, semmit ki nem felejtve Szőke Ferenc sorsából, aki két kezét illő magasságba emelve egymás­tól mutatja: ekkora halom kitüntetésem van. ..Éppen most lesz. július 26-án negyvenhetedik éve, , hogy itt vagyok a gyárban. Gyerekfejjel kezdtem el él­ni a felnőttek megszokott ritmusát. A koránkelést, a kevés evést, a tízórás mun­kát, meg a többit. Soroljam, milyen volt akkoriban az egyik napom, meg a másik is? És még ráadásul tízen vol­tunk testvérek, bizony, ennyi­en. Igaz. négyen mai'adtunk már csak mostanra, közöt­tük én, a legfiatalabb.” Jászberényben született Sző­ke Ferenc, a Salgótarjáni Ko­hászati Üzemek ősz hajú hen­gerésze, de az elemi iskola utolsó két osztályát Tarján- ban végezte el. Átköltöztek. Miért? Ki tudja? Talán a jobb megélhetés reménye ve­zérelte őket fel a síkról. ,,Tizenhárom éves sem vol­tam, amikor a szegcsomago- lóban kezdtem dolgozni. Nem sokat, egy hónapot húztam le ott. Azóta, egyfolytában, a negyvenhetedik éve. a hen­germű az én helyem.” Miközben beszél, keze a vezérlőpulton, szeme meg itt is, ott is. Figyelni kell, olyan sebességgel tekeredik le a dobról, be a gép hengerei közé a szalagacél, hogy egyet­len rossz mozdulat — és... Nem mondja, mi a követ- kezmenye. Nem is akarja, mert vele a legritkább eset­ben történik meg az ilyes­mi. Inkább arról beszél, hogy milyen kitűnő is ez a tizen­öt éves gép. Aminek érzé­kenységére jellemző, hogy egy­szer, nem is olyan régen, még öt századmi’liméter vas­tagságú acélt is hengerelt. — Ott van valahol, az iro­dában, megnézheti. Olyan, mint a fólia, vagy a cigaret­tapapír. Még dohányt is le­hetne belesodorni. De hogy aztán elszívná-e valaki? Mestermunka már ez, á le­hető legmesteribb! Amihez nemcsak a gép szeretete, ha­nem az anyag, a rideg-féme­sen csillogó acélszalag „lei­kének” legmélyebb ismere­te is szükségeltetik. Mert „lel­ke” van neki És más sem kell a kellő minőségű meg­munkáláshoz, mint az ősz ha­jú mester szemrevételezése, s kezének tapintása. Meg­mondja ő aztán, mit, bogyan kel1 csinálni, mi az, amin ott kell lenni a figyelemnek. — Jóismerősök vagyunk már — mondja, mintegy megsze­mélyesítve az anyagot. Igen, megtalálták egymást. De amíg eddig eljutott, bi­zony napok tengere ment fe­ledésbe. Illetve. neki azért egy-kettő immáron kitöröl­hetetlenül rögződött meg em­lékezetében. „Már fiatal koromban jól hengereltem. Még nem a nyilvánosság előtt, mert de­hogy is bíztak volna ilyen jelentős gépet suttyó gye­rekre. Lopva, tanultam. Mond­ta a mester, vigyázzak, fi­gyeljek a' gépre, amíg ő el­megy. Hát én hallgattam a szóra. Még azt is megcsinál­tam, ami bűn lett volna.” ­Ezerkilencszáznegyvenkettő- ben lett előhengerész. Rá négy évre meg — így mond­ják a szakmában — tovább- hengerész. A precízebb mun­kák végzője. De bele sem lendült még a munkába, ami­kor jött már a háború. A má­sodik, a világot megrengető. Behívták, megszökött, vissza­jött. És egyszer csak, az egyik napon, gondolkodik, tudná-e melyiken, orosz katonát lá­tott. .. „Sokszor leírták már, mi maradt a gyárban. Úgyszól­ván semmi! Síkei’ült egy csomó alkatrészt, meg anya­got a csatornákba süllyeszte­ni, hát abból állítottuk ösz- sze az első gépeket. És hogy örültünk, amikor megindul­tak. . .” — És — indult Szőke Fe­renc is: 1947-ben sztahano­vista lett — Hogyan 9sinálta? — Sehogy! Szeretek dol­gozni. Ügy gondolom, nem szükséges egyéb magyarázat. Mert ugye, a jó munka se­hol sem kíván bizonygató sza­vakat. Aztán a szakma kiváló dol­gozója lett, később kivá’.ó ko­hász, aztán négyszer, vagy ötször, esetleg hatszor, nem is tudja pontosan, hányszor, megkapta a Kiváló Dolgozó kitüntetést. 1954-ben a Mun­ka Érdemérem tulajdonosa lett, és most, idén, április ne­gyedikén a Munka Érdem­rend ezüst fokozata került a birtokába. Az okleveleknek se szeri, se száma. Ekkora stócot tesznek ki — mutatója kezét illendő távolságra tart­va egymástól. Elnézem munka közben, mint vágja az acélszalagot, mint fűzi a henger alá. Cso­dálom minden mozdulatát. Észreveszi, hogy figyelem. Rámnevet, s mondja: — Tudia, kinevetett volna, ha néhány évvel I ezelőtt lát. | Kisnövésű vagyok. Látja, ak­kor meg volt itt egy olyan masina, aminek a szorítóke­rekét csak úgy értem el, ha néhány ládát tettem a lábam alá. Humora, s mint mondja: ereje, s egészsége is kitűnő. Csak hát. az évek... Egy év múlva nyugdíjba megy. „Nehéz lesz. s talán szo­morú is. Tudja, negyvenhét év egy helyben. .” Félrefordul, mintha a végte­lenül tekeredő acélszalag von- zaná tekintetét. Aztán visz- szanéz. „Vigasztal, hogy van itt né­hány fiatal, akik viszik az örökségünket. Csak akarniuk kell. Akarni, akarni, és akar­ni. És szeretni, amit tesz­nek, s olyan boldog lesz az életük, mint az enyém.” Igen, mint az övé. Aki — ismétlem ugyan, de még- egyszer leírom —, nagy ha­lom kitüntetés birtokában is a világ egyik legszerényebb embere. S akit még boldogab­bá tesz, hogy mindkét gyere­ke, a fiú. s a lány is, a válla­lat dolgozója Apjuknak, az ősz hajúnak, a negyvenhét éve itt dolgozó­nak, a követői... Karácsony György A malomüzcm, területen minden felkészülten várja a szál* lítmányokat. 1500 vagon búza átvételé­re készültek a Nógrád njie- gyei Gabonafor^almi és Ma­lomipari 2. sz. körzeti üzem­ben. Az első szállítmány már július tizedikén megérkezett. A malomüzem területén 650 vagon búzát szeretnének át­venni. Ebből 360 vagon a fémsilókba, 120 szükségtáx'o- lókba, a többi pedig a DV-, illetve agrószínekbe kerül. A vasút melletti fémsilók­ba 560, DV-színbe 200. a szá­rító körüli nyitott színbe 40 vagon búzát fognak tárol­ni. Optimális körülmények között a szárítást 10 órás mű­szakban végzik, de szükség esetén 20 órás üzemeltetés­sel 20 vagon búzát képesek szárítani. A tároló- és szárítóüzemreszt ez év áprilisában adták át. Vilinii László és Baranyi József a fogadógarat bélésanya­gát készítik. Fenyvesi András és Sztigán Zoltán az utolsó simításokat végzi. (Képek: Fodor Tamás) NÓGRÁD — 1976. július 17., szombat 3

Next

/
Thumbnails
Contents