Nógrád. 1976. július (32. évfolyam. 154-180. szám)

1976-07-13 / 164. szám

i / Olvasótábor szakmunkástanulóknak Képernyő előtt A barokk stílusban épült, egykori kolostor ma a szé- csényi mezőgazdasági szak- középiskola diákotthona. Itt kapott helyet július 5—14. kö­zött a megyében most első ízben megrendezett ifjúsági olvasótábor, szakmunkásta­nulók részvételével Megfelelő körülmények kö­zött, csodálatos környezet­ben dolgozik itt harminchat fiatalember; a jövő szakmun­kásai. Különböző helyekről, a salgótarjáni, a nagybótonyi és a balassagyarmati .szakmun­kásképző intézetből érkez­tek. Egy lényegi dologban azonban valamennyien meg­egyeznek: szívesen forgatják a könyveket, örömmel olvas­nák. * A diákotthon folyosóján baktatunk. Lépteink zaját többszörösen felerősítve ve­rik, vissza az óriási mennye­zetű, sima falak. Az olvasótábor irodájában csendes diskurálást folytat három fiatal leány. A helybe­li gimnázium negyedik osz­tályos tanulói; a táborban ifivezetők. Napi munkájuk­hoz tartozik a mindennapos adminisztráció intézése, a dél­utáni könyvkö’csönzés. A tá­bornak ugyanis, a Balassi Bá­lint Megyei Könyvtár jóvol­tából, saját 500 kötetes kézi­könyvtára van, remek olvas­mányokkal, lexikonokkal fel­szerelve. A tábort Végh Miklós, a Palócföld társadalompolitikai és művészeti folyóirat fele­lős szerkesztője vezeti. — Milyen céllal hozták létre a megyei szervek ezt az olvasótábort? — Mindenekelőtt azért, hogy a szakmunkástanuló fia­talokat közelebb hozzuk a kultúrához, a művelődéshez, erősítsük az olvasás -iránti belső igényüket. általános műveltségüket elmélyítsük. Természetesen, részint elmé­leti, részint gyakorlati isme­retnyújtáson keresztül. — Konkrétan hogyan tör­ténik ez? — Elméleti előadásokat tar­tunk és kiscsoportos foglal­kozásokat. Az előbbieket ál­talában délutánonként, me­lyeket aztán a kiscsoportok — öt ilyen van — a követ­kező nap délelőttjén megbe­szélnek, feldolgoznak. Eze­ken a foglalkozásokon vég­zik a műelemzéseket, és szer­zik meg azokat az informá­ciókat, amelyek szükségesek a következő előadás jobb, teljesebb megértéséhez. Mind­emellett gyakorlati ismerete­ket kapnak a könyvtárhasz­nálathoz, például a kataló­guscédulák szerepéről, az olvasnivalók kiválasztásának .gyors és pontos módszerei­ről. * Néhány előadás témáját soroljuk fel ízelítőül az olva­sónak! A másfél hét alatt előadás hangzott el a műve­lődés és műveltség társadal­mi, emberi szerepéről, a me­gye irodalomtörténeti múlt­járól, a szép könyvről és az illusztrációkról. Érdemes megemlítenünk azt is, hogy kik fordultak meg a táborban, előadókként, vagy művészvendégekként a sike­res munka érdekében. Elő­adást tartott a fiataloknak Kiss Aurél, a megyei párt- bizottság osztályvezető-helyet­tese, Czinke Ferenc grafikus, Munkácsy-díjas érdemes mű­vész. író-olvasó találkozón beszélgetett a táborlakókkal Kulin Ferenc kritikus, Ku- rucz Gyula, Marosi Gyu­la, Asperján György író. Nyilasi Balázs és Pass Lajos költők csoportvezető­ként tevékenykednek a tá­borban. Az említett, kötött jelle­gű foglalkozásokat kötetle­nebbek: irodalmi emlékhe­lyeink meglátogatása, kiál­lítások megtekintése, játékos vetélkedők, élménybeszámo­lók, sportversenyek — egé­szítették ki, A mai, korszerű, komplex táborszervezési elv szerint. + Hogyan vélekednek a tábo­ri életről, a tábori élmények­ről maguk a résztvevő fia­talok? Cziprok Ilona, a salgótar­jáni szakmunkásképző inté­zet nőiszabó-tanulója: — Én annak örülök a legjobban, hogy a művek mellett íróikat is megismerhetjük. Oravecz Gyula, a nagybáto- nyi intézet szerkezetlakatos- tanulója: — Őszintén meg­mondom, írót eddig én csak a televízióban láttam. Most életreszóló élmény a velük való élő találkozás. Berta Annamária üvegcsi- szoló-tanuló Salgótarjánban: — Korábban is voltam már író-olvasó találkozón, és most is csak azt mondhatom, hogy egy könyv sokkal többet je­lent a számomra akkor, ha az íróját személyesen is is­merem. Bozók Julianna üvegcsiszo­ló-tanuló: — Érdemes volt eljönnünk a táborba. Jó al­kalom arra, hogy fejlesszük a kifejezőkészségünket. A művek elemzésével pedig megtanuljuk értőként olvas­ni a könyveket. íme az olvasótábor érté­ke, haszna! Amit magukkal visznek hazára . a fiatalok, községükbe. munkahelyükre, iskolájukba, hogy szétárad­jon egész környezetükben. ★ Holnap, az utolsó nap dél­előttién még összeülnek egy végső beszélgetésre. Minden­ki elmondhatja a véleményét: kinek, mi tetszett, milyen vál­toztatást javasol a következő tábor érdekében? Mert, hogy lesz folytatás, az nem kétséges. Csak jó volna, ha akkor már a nagy­üzemek is hozzájárulnának anyagilag a megszervezésé­hez, nemcsak a megye álla­mi, politikai és társadalmi szervei. Sulvok László A tévéjáték' címe tulajdon­képpen csak Blanka volt. de szépérzékem- idősebbek iránti tiszteletem hozzákényszeríti a nénit« gondolom mások is így vannak vele. hiszen a mi társadalmunk mégsem csupa nyolcvan éven felüli fiatalból áll. Persze, ez a kezdés senkit se tévesszen meg. mert alap­jában véve* vagyis ami a lé­nyeget illeti, jó véleménnyel vagyok a fiatalok öreg-prob­lémáról szóló játékáról, kü­lönösképpen azért, mert vég­re eleven problémával foglal­kozó témával találkoztam a képernyőn, amely még csak nem is egy szűk rétegben ál­talános. mégiakább nem a Világon előforduló egyedi eset. amint azt már merő unalom­ba fulladva vagy bosszankod­va annyiszor megszoktunk a televíziótól. Ez a téma azonban vala- ■ mennyiünknek elevenjére ta* ■pint. mintha része lenne annak a folyamatnak, amit mi a család felbomlása címszó alatt szoktunk aposztrofálni. Ha a család ugyanis még •konzervatív, öröklött norma­tívák mellett összetart is. a család címszó alaposan le­szűkült. jó ideje úgy mutat­kozik. már nem vonatkozik az idősebb szülőkre- A . fiatal kiröppen a házból, az öreg marad, de ezzel már le is van húzva a redőny a két gene­ráció között. Megkezdődik a fiatalok maguknakvaló, el­idegenedett élete- s a szülő sóvárgása gyermeke után. S a nemlátás távolsága egyenes arányban nő a szülők anyagi Nyilasi Balázs költő csoportjával megbeszélést tart. el hagyatottságával- Mert ha még van valamije, ha vala­miért érdemes megtenni azt a néhány száz métert vagy megmászni azt a néhány lép­csőfokot. akkor talán szegény anyuka és apuka is meglát­hatja gyermekét, a nagyma­ma és nagypapa is unokáját- Elvégre van miért! Ez a van miért a .'Blan­ka’’ című tévéjátékban tu­lajdonképpen csak egy sao- ba-konyhás kis lakás. ami azonban, jól tudjuk, a lakás­ínség és a Pestre áramlás kö­zepette fölötte nagy érték, s valóban vonzó lehet rokon, családtag vagy idegen szem­pontjából- a ezért a lakásért indul meg a küzdelem az Esti Hírlapban megjelent sze­rencsétlenségről szóló hír névazonossága folytán- Jánost, a fiatal eltartót kivéve min­denki azt hiszi, hogy a sze­rencsétlenség áldozata az el­hanyagolt. magára hagyatott Blanka néni- Megindul tehát a küzdelem a kis lakás meg­szerzéséért. amely ugyan a szerződés értelmében Jánost illeti, de hát még mindig hát­ra van a kitúrás vagy a meg­vesztegetés lehetősége- Beállít előbb a mondén hölgy leány (Tábori Nóra), aki többszöri válás és kaland, és kilenc­évi távoliét után ..lelki szük­ségét” érzi édesanyja látásá­nak. Majd az unokaöccs ko­pogtat be. végül a huszonkét éve nem látott testvér (Kő­míves Sándor). A hullaszagra megjelentek a keselyűk. S habár író és ' rendező vígjátéki szintre korlátozza a vérbe és húsba maró témát, a könnyedebb megközelítés is megberzengteti a gátakat- kellemetlen figyelmeztetőül érint meg bennünket az ele-, ven téma szele. Végered­ményben így is lehetne. (A szerző és rendező műve érté­kén csökkent azonban vala­mit az a tény. hogy művüket láthatóan nem vígjátéknak- könnyű szórakozásnak szán­ták!) Ez a majcLnenrrkatarzis eszünkbe juttatja az élet va­lódi drámáit e téma körül- Mindamellett ennek a tévé­játéknak életszaga volt és a szerző, az író is szinte iskolás fegyelemmel alkotta meg forgatókönyvét, amely a Kis­mutatók című. főiskolán be­mutatott bohózata után még csak a második önálló alko­tása. A Blanka című tévéjá­téknak rendhagyó módon lí­rai komédiában jelölte meg a műfaját, éppen műfaji tisztázatlansága miatt. Nem bohózat, legalábbis nem iga­zi bohózat, arra mindjárt rá­jövünk- s méginkább nem lí­rai. mert eppen a líra hi­ányzik ébből a műből- De ez a furcsa vígjáték így Í6 örömet keltett témájával­Az író neve: Juhász 1st* ván. a nagyközönség számá­ra teljesen ismeretlen- ami érthető, hiszen mindössze két éve végzett a főiskolán. Ka­rinthy Mártonnal, a tévéjáték rendezőjével egyetemben­Előzetesében a rendező a té­ma lényegét így foglalta ösz- sze: .-Blanka és János sorsá­ban a játék a magányt vizs­gálja- mely egyre nagyobb és szomorúbb méreteket ölt a világ zsúfolt nagyvárosaiban- Blanka néni mindannyiunk ismerőse, és mindannyian fe­lelősek is vagyunk magányá­ért- Darabunk azt vizsgálja: hogyan is viselhető el ez a magány- hogy lehet túlélni és van-e kiút belőle--..?” No. ha ez volt a cél- ebből vajmi ke­vés vált be. Mert mi hát a válasz a kérdésre: ki kell rúgni a hűtlen gyermeket, rokont és egyezkedni kell a távozni akaró, de rokonszen­ves és megszokott idegennel. Helyenként a tandarabok utánérzései is kísértenek. a refrénszerűen visszatérő mo­dorosságokban (gyermekek zavaró játéka a gangon. a red ők és idegek működésé­nek számlálása stb)< talán csak egynek örülhettünk iga­zán. amikor kiderült- hogy Blanka néni «tökéletesen érti az ellenében létrehozott tol­vajnyelvet. Ettől függetlenül jól szórakoztunk- még ha tud­juk is. hogy már régen nincs prágai és kassai sonka- s tudjuk, hogy ezt Blanka né­ni is jól tudja. Ismét meg­mutatkozott. hogy az élet kis dolgaiban élnek benne a nagy emberi dolgok. Örömünk ellenére- hogy végre kedvünkre kívánt ten­ni a tévé- meg kell állapíta­nunk- hogy maradéktalanul művészit' csak a kitűnő Pat­kós Imre nyújtott, ő „vitte” a tévéjátékot- A rendező nem tudta legyőizni önmaga kor­látáit- a tévéjáték alatta ma­radt egy színpadi mű lehető­ségeinek is- S ez az operatőr­nek is bírálata­(b. t.) Kemerovóban jártunk (1) Kánikulai körséta Kemerovóban mtv jwou n ----- -----r-------------­r ei már állnak. A megyeszék­helyen három nagy szálloda található: a Kuzbasstz. a Tom és a központi szálloda. Ki­sebb Szálláshelyek mellett sokan igénybe veszik a nem­rég bővített, korszerű repülő­téri szállót is. Kemerovót Moszkvával naponta két légi- jánat köti össze. Az egyik reg­gel indul, a másik este. Az időeltolódás Moszkvához vi­szonyítva. négy óra. Nógrád- hoz hasonlítva hat óra. Az IL—18-as repülőgépek leszál­lás nélkül öt és fél óra alatt érnek Moszkvába, vagy visz- sza. Öriási a hőség — csakúgy mint itthon — júliusban Ke- meroivóban. Elutazásunk előtt egyik ismerősünk — hiedel­mek rabjaként — tolmácsolta, hogy ha Szibériába utazunk, ajánlatos télikabátot is vin­ni magunkkal. Természete­sen nem hallgattunk rá. A 93 000 négyzetkilométer ki­terjedésű — hazánknál na­gyobb — Kemerovo megyet járva a hőmérő higanyszála árnyékban felkúszott plusz 38—40 fokra is. A Tom folyó­ban, a nyírfaligetektől öve­zett szén tavacskákban tízez­rek kerestek felüdülést — főleg szombaton és vasárnap. Nógrád és a nyugat-szibé­riai Kemerovo testvérmegyei kapcsolatai az idén tíz eszten­dősek. A megyénktől \6200 kilométerre Keietre elterülő ásványkincsekben, ipari lé­tesítményekben rendkívül gazdag Kuznyecki szénms- denoében közal másfél e^er kilométert utaztupk. Ismer­kedtünk Kemerovo megyével, a jelennel, a biztató kilátá­sokat, az óriási távlatokat ígérő jövővel. Kemerovo megye az öt nyugat-sz bériai megye közül a legkisebb. Ám jelentősége — mint arra Leonyid Brezs- nyev, az SZKP KB főtitkára a XXV. kongresszuson is rá­mutatott — rendkívül szá­mottevő. A megyében, a 17 járásban hárommillió ember él. Legtöbbjük a tizenkilenc varosban, s az iparban kere­sik kenyerüket. A foglalkoz­tatottak csupán tizenöt száza­léka él a mezőgazdaságból. A legutóbbi öt esztendőben to­vább növekedett a dolgozók életszínvonala, bővült az áru­választék, emelkedett a szol­gáltatások színvonala. Kánikulai körsétával kezd­tük ismerkedésünket egy csendes vasárnap a megye központjában, a 487 ezer la­kosú Kemerovóban. A megye névadó városa a Tóm folyó partján fekszik. A Tom közel olyan széles, mint a mi Du­nánk. Az utóbbi tíz évben épült több úi lakónegyed- a centrum a folyó jobb part­ján, sík vidéken terül el. A bal parton combok, erdők ta­lálhatók, sok dácsával (hét­végi házzal.) A régi faházak arra emlékeztetnek, hogy er­refelé található az óváros. A korszerű lakótelepek, széles utcákkal, zöldövezet­tel, távfűtéses. komfortos lakásokkal épültek fel. Az ut­cákon piros-sárga színű villa­mosok járnak. Sokan kedve­lik a trolibuszt. A tömegköz­lekedés. de a lakásikölteág is rendkívül alacsony. Jóleső érzéssel láttuk, hogy kedvelik Kemerovóban az Ikarus autó­buszokat, Legkorszerűbb na~ norámaváltozatuk — Sal­gótarjánban gyártott szélvé­dőkkel — gyakran feltűnik a város sugárútjain. A sze­mélygépkocsikból legtöbb a Volga, Moszkvics, Zsiguli és a Zaporozsec. A külföldi már­kák közül egyedül a Skodá­val találkoztunk. A Tom folyót egy közúti és egy vasúti híd ívelj át. Ma­napság épül az északkeleti városrész közelében a máso­A város főútja a Szovjet su­gárút. Széles fasorokkal, virá­gokkal szegélyezett, tudatos vá­rostervezői munka gyümölcse. Sétálunk a? átépítés alatt álló NÖGRÁD utcában, a Tavaszi utcában, mely a Volkov térbe torkollik, E téren áll Mihail Volkov szobra, ki kezében szenet tart. Több. mint két évszazaddal ezelőtt Kemero­vóban ő találta meg az első szenet. Állítólag ő mondotta: ez a szén, ha nekünk még nem is. de az unokáinknak jó lesz. Igazat mondott! Ma a Kuz- nyeoki szénmede nőében 96 bánya található, zömük kok­szolható szenet ad. közülük számos külszíni bányaként működik. A szénvagy ont 900 milliárd tonnára becsülik. Az idén 137 millió tonnát adnak a szovjet népgazdaságnak. A X. ötéves terv végére — 1980-ban — 163 millió tonna szén kibányászásával szá­molnak. Olyan korszerű eljá­rásokkal termelik a szenet, melyek külföldön még alig ismeretesek. Kemerovo — mely 1932 óta város — négy kerületre oszlik: központi, gyári, kirovi és bányászati. A kemerovói emberek hangsúlyozzák, hogy a megyeszékhely már nem bányaváros, hanem elsősorban vegyipari város. Novokuz- nyeckre a kohászat Mezsime- csenszkre és Leninszk-Kuz- nyeckre a szénbányászat jel- r lemző. A Tom folyó partján sokan látogatják a szovjet hősök fasorát. Hatalmas emlékmű néz a" város felé. Virágerdő borítja a talapzatát. Kiváló pionírok — negyedórás vál­tással — őrséget állnak az emlékmű előtt. A hársfákat a hősök ültették, az első fát 1965-ben B. M. Amoszovics. Kis táblán örökítették mag a nevét. Ma is kegyelettel és szeretettel emlékeznek Keme­rovo megyében arra a három- százezer katonára, akik a má­sodik világháborúban életü­ket vesztették. Kemerovói kánikulai sétánk este tíz órakor ért véget. Szokatlan látvány volt, hogv a nap még sütött! Csak éjjel 11 órakor sötétedett. De reg­gel három órakor már pir­d< NÖGRÁD - 1976. július 13„ kedd Kemerovo, Lenin sugárút. (Folytatjuk) Fazekas László Itozgonyi István t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents