Nógrád. 1976. július (32. évfolyam. 154-180. szám)

1976-07-06 / 158. szám

Nagy kedvezméüyefc mellett Iskolaszervezés • a kábelgyárban Megyénk nem egy üzemé­ben hallhatunk arról' hogy az utóbbi évek országos és he­lyi erőfeszítései ellenére nem hogy csökkent, hanem éppen­séggel emelkedett a nyolc általános iskolai végzettséggel nem rendelkező munkások száma. Legutóbb Lencsés Fe­renc, a balassagyarmati ká­belgyár személyzeti osztályá­nak vezetője fogadott ezzel a hírrel, s feljegvezéseit előke­resve, egészen friss és részle­tes számadatokkal szolgált. — 1975-ben 77 dolgozónk­nak hiányzott a nyolcosztá­lya, jelenleg 103-nak. A leg­többen természetesen segéd-, illetve betanított munkások, és sajnos több mint egyharmad részben 40 éven aluliak. — Mi lehet ennek a szá­mottevő emelkedésnek az oka? — Mindenekelőtt az, hogy tíj dolgozóink, a nálunk el­helyezkedők jó részt hiányos végzettségűek. Közben pedig helyben sem sikerült jelentős ínértékben csökkentenünk a •létszámukat. — A gyár dolgozói közül évente hányán végzik el az általános iskolát? — Tavaly ketten. Most pe­dig négyen fejezték be a he­tedik osztályt a M’kszáth Kál­mán Művelődési Központ tan­folyamán. X Ä felnőttoktatás measzerve- feése egyre sürgetőbb feladattá vált az évek során. Több íz­ben kihelyezett osztályt sze­rettek volna indítani, hiszen rendkívül kedvező feltételek­kel rendelkeznek a számára, de nem sikerült. Ismétlődő sikertelenségek útján jutottak el a mához ... Gyárvezetői döntés született, melvet sze­mélyre szóló kiértesítés köve­tett: a legnagyobb kedvez­ményeket biztosítják annak, aki a jelentkezési lap vissza­küldésével vállalja az órák látogatását, a tanulást. — Milyen kedvezményekről van szó? — Először is a szükséges tankönyveket, tanszereket a gyár megvásárolja á dolgozók­nak. Biztosítja az oktatási órákon való részvételt mun­kaidőben is. s az erre eső időre átlagbért fizet. A mű­szak utáni tanulás esetében, ha a dolgozó lemaradt a munkásbuszról, a vállalat megtéríti a hazautazást. Ezen kívül jár a tanulmányi sza­badság, a végzetteket egy fo­rintos béremelésben és a ta­nulmányi eredménytől függő­en egyszeri jutalomban része­sítjük. — Mennyi embert szeret­nének beiskolázni? — Egy kihelvezett osztály­ra valót: 18—20 embert Áz offenzívat —, hogv ezzel a ka­tonai műszóval éljek — most indítottuk meg, sokkal átfo­góbban és szervezettebben, mint eddig csináltuk. S el­mondhatom, hogy közben po­zitív irányban változott meg a gazdasági vezetés szemléle­te is- minden lehetséges esz­közzel támogatja a tanulást. — A mostani szervezésben mi az elsődlegesen újszerű? — Bevonjuk a párt- és a szakszervezeti aktivistákat is, meg a KISZ-eseket. A szoci­alista brigádok vezetőit, tag­jait pedig arról szeretnénk meggyőzni, hogy vállalásaikba vegyék be az iskolai végzett­ség megszerzését. Rövid időn belül érjék el. hogy a szoci­alista brigádoknak ne legven olyan tagjuk, aki nem rendel­kezik a nyolc osztállyal. A gyár vezető szervei ta­nulva a több éves kudarcból, az idén valóban okosabban kezdtek hozzá az ősszel kez­dődő oktatás megszervezésé­hez. Nyilvánvaló, hogy nem lesz könnyű feladatuk. Hiszen olyan emberek érdeklődését kell felkelteniük, olyanokat kell jó szóval és érveléssel meggyőzniük, akik már a ko­rábbi években is ellenálltak. A kedvezmények konkrét meghatározása azonban most nagyon sokat segíthet. Bizonyára menet közben adódnak maid — például munkaszervezési — nehézsé­gek is, hiszen a hiányos vég­zettségűek között nagyon sok a közvetlen termelő, a gép mellett dolgozó munkás. Még­is a közös cél, a műveltebb, a magasabb képzettségű mun­kásokért vállalni kell. És hisz- szük, hogy megértik és vál­lalják az áldozatot a munká­sok is, akik előtt ezzel meg- nvílik a szakmunkássá válás lehetősége is. Mert — úgy érezzük, nem követünk el indiszkréciót, ha elmondjuk — ismét nagyon komolyan szó, van a kábel- gyártás szakmásitásáról. —sulyok— 381 fiatal kezdi nieg lanutniányail a szocialista országok felsőoktatási intézményeiben Hétfő reggel a Marx Ká­roly Közgazdaságtudományi Egyetem aulájában tették le az ünnepélyes esküt az új külföldi ösztöndíjas fiatalok. Ezerhétszáz jelentkező közül a felvételi vizsgákon 381-en szereztek jogot arra az el­múlt hónapokban, hogy a ba­ráti szocialista országok — Bulgária, Csehszlovákia, Ju­goszlávia, Lengyelország, az NDK, Románia és a Szovjet­unió — egyetemein, főisko­láin kezdhessék meg szep­temberben tanulmányaikat A legtöbben, 262-en — a ko­rábbi évekhez hasonlóan, a Szovjetunióban fognak tanul­ni. Az NDK egyetemei és főiskolái 75 magyar fiatalt várnak. Az új külföldi ösztöndíja­sokat dr. Garamvölgyi Ká­roly oktatási miniszterhe­lyettes köszöntötte A többi között elmondta: negyedszá­zada kezdte meg az első ma­gyar fiatal a Szovjetunió egyetemén a tanulást és azét* 4 ezer magyar fiatal szerzett diplomát külföldön. Jelenleg 1800 magyar diák tanul a szocialista országok felsőokta­tási intézményeiben. Az új külföldi ösztöndíja­sok az elkövetkező három na­pon felkészítő tanfolyamon vesznek részt. Egyebek között találkoznak a külföldön ta­nuló fiatalok KlSZ-szerveze- teinek, valamint a szakmi­nisztériumoknak a képvise­lőivel. — Csak tudnám, hogy mit esztek egymáson? Én is jár­tam gimnáziumba, de azóta se láttam az osztálytársai­mat- a tanáraimat 6e. Nem hiányoznak. Azt még megér­tem. hogy aki szeret emlé­kezni- elmegy öt évenként egy találkozóra. De. hogy ti hónapról hónapra... A népfrontklub gondno­ka tűnődve forgatja kezé­ben az öregdiákok szekfű­csokrát. Nem kétséges, ked­veli őket. Csak nem érti. Vá­laszolni szeretnék, de hirte­lenében én sem tudok. Hogy is lehetne logikus érveléssel pár mondatban összefoglal­ni mindazt, ami egyszerre to­lul emlékezetembe? — Egyszer majd megmagya­rázom. Nehéz is volna ezt az összetartozást szavakba önteni. Csak éppen nem nosz­talgiáról van szó! Többről! X Nagyhírű- régi iskolák öregdiákjai néhány év óta rendszeresen összejönnek a Hazafias Népfront buda­pesti klubhelyiségeiben. A debreceniek. sárospatakiad- pápaiak- /pécsiek, újabban a csurgóiak is Havonta egyszer övék az adott kerületi klub. feljönnek ilyenkor a vidéken élők is- rendszeresen összeve­rődik nyolcvan—száz fő. fe­le törzstag. a többi alkalma­sint változó, van aki egyszer egy évben jön csak. van aki mindig, ha mindenkit össze­számolunk. lehet úgy isko­lánként két—háromszáz em­ber. aki meghívót vár és kap. Családtagokkal együtt, még többen, hiszen házastársak, gyermekek. olykor unokák is jönnek. Az utódokat is ér­dekli a személyekben megtes­tesülő. eleven helytörténet- az iskola, s a város múltjából minduntalan felvetődő ren­geteg adalék, melyet semmi­lyen kutatás. így fel nem de­ríthetne. ahogy ők összehoz­zák. Ha az összejövetelek értel­me nem volna egyéb, csupán hely- és oktatástörténeti em­lékekből kibontakozó ..kol­lektív történelemfeltárás” Öregdiákok (olykor ennek megírása is), már akkor is felbecsülhetet­len lenne a haszna. És ha nem volna több a szubjektív értelme- mint az. hogy több­ségükben idősebb emberek- számukra kedves társaságra lelnek, ez önnmagában is jó­tétemény volna. Mindegyik öregdiák-kör pártfogolja a jogutód-iskolát- s a várost, mely útjára indí­totta. Ezer módja akad en­nek: Sárospatakot, egyik igen neves- régi diákja ajándékozta meg kép- és grafikagyűjte­ményével. Pápának Somogyi József, az öregdiákok -elnö­ke” készített Petőfi-szobrot; de az irodalom, művészet, zene terén jeleskedő öreg­diákok (vagy gyermekeik) is hazajárnak egykori városuk kulturális életét támogatni; a jogutód-iskolák diákjait, irodalmi szakkörét- önképzö körét is meghívják legalább egyszer évente- ápolva ily* módon 3 haladó hagyomá­nyok folytonosságát- és igye­kezvén kialakítani azt a ko­héziós erőt. ami a régi diá­kokat évtizedek távolából is összetartja, de ami a későbbi évjáratokból eléggé hiány­zik. Az emlékekről egyébként kevés szó esik. azok említet- lenül is jelen vannak. Inkább az időszerű kérdé­sekről: többen pályájuk élvo­nalába jutottak- ők tartanak beszámolót szakmájuk köz­érdekű kérdéseiről (művészet­ről. irodalomról- irodalmi évfordulók kapcsán a kuta­tás legújabb eredményeiről- építészetről, közgazdasági té­mákról. sor kerül néha hang­versenyekre is): egykori ta­náraik büszkén figyelik a volt tanítványt, s az idősebb diáktársak közül sokan éppen általuk tartanak kapcsolatot a változó világgal. X Elnézem a társaságot: egy­kori magyartanáromat- aki Mai tévéajánlatunk 10.00: ABBOTT ÉS COS­TELLO VILÁGA A negyvenes évek két nép­szerű amerikai komikusa je­lenik meg ebben az 1965-ben készült, hetvenperces film­ben, két hajdan közkedvelt színész, akik a megfáradt Stan és Pan helyébe szeret­tek volna lépni. Abbott és Costello, neve már többnyire csak az idősebb nézőknek ismerős, no. meg azoknak, akik végignézték a Mexi­kói kalandos út cimű pro­dukciójukat nemrég, a tévé műsorában. A most képernyőre kerü­lő alkotás tulajdonképpen a negyvenes évek amerikai filmvilágának paródiája is, hiszen a két közkedvelt ko­mikus. szinte valamennyi filmjében az akkor divatos horror-, kaland- és vadnyu­gati filmek paródiájával szolgált, hajdan divatos hő­sök, műfajok kifigurázásá­val. így jelenetek villannak fel, a Tökfilkók, az Abbott és Costello az idegenlégióban, az Abbott és Costello ta­lálkozik Frankensteinnel, a gyilkossal, Kidd kapitánnyal, a láthatatlan emberrel, stb. filmekből. Képernyő előtt Dubrin és SSSSjySJWSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSjrSASSS, 1 ■ i | Fjodor Abramov: *0 lep TT A (H U ÜT Ei I Ji £Í Ej JJ A I id I i * 8 $ S*SSSS/SSSSSSSSS*SSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSS+#-+SSSS/SSSSSS*SSSSSSSSSSSSSSSSSSSS,’SSSS 37. — Bejöttelek megnézni, aszongyák, betegeskedsz. — Beteg vagyok — válaszolta Pelageja. Megpróbált felkelni: vendég érkezett, nem is holmi alacsony rangú — de Pjotr Ivanuvics legyintett: feküdj csak, nem kell. Pjotr Ivanovics első szavainak nem tulajdonított va­lami nagy jelentőséget. Pjotr Ivanovics, mint mindig, mel­lébeszélt, a vízözönoél kezdte: a kolhozról, arról, hogy most jól meg lehet élni a kolhozban, sőt, nagyon is jól ke­resnek az emberek. Mondjuk, Oszka, a pásztor. Azelőtt em­berszámba se vették. Pedig tavaly egyedül szeptember ha­vában több mint kétszáz rubelt vágott zsebre. — Bizony, így van ez manapság — sóhajtott fel Pjotr Ivanovics. — Aztán mink ketten sem vagyunk hülyébbek, mégis, jutott nekünk valaha ennyi pénz? Pelageja bólintott: bizony így van, mindezt ő maga is nemegyszer végiggondolta a betegsége alatt — nagyot vál­tozott az élet —, és türelmetlenül várta, mikor rukkol már ki Pjotr Ivanovics. Hisz’ mégse azért jött ide, hogy meg­beszélje vele a kolhoz ügyeit? — Rosszkor születtünk, ez a helyzet — folytatta Pjotr Ivanovics. — Kicsit elsiettük. A te Alkád bezzeg, az idejé­be’... Szokott írni? Pelagejának vadul kalapálni kezdett a szíve: ugyan, hová lyukad ki? Isak nem esett valami baja Alkának? De azért nyugodtan válaszolt, nem árulta el aggodalmát. — Szokott — mondta. — Aztán, nem akar hazajönni? Nem volt elege még a városból? Nem is tudom, én nem sokra becsülöm a városi életet. Belezavarodik ott az ember abba a füstbe, meg zaj­ba... ■ Pjotr Ivanovics megropogtatta az ujjait — jól ismert szokása: ilyenkor mindig elhatároz valamit. És máris jött a hideg zuhany: — Biztosan tudom: már nincs együtt avval a katoná­val... Egyedül él... Az igazat megvallva, Pelagejának nem volt egészen új a hír. Valahol a lelke mélyén sejtette, hogy Alka családi ügyei nincsenek rendben. De más a saját sejtése és más — hogyha az ember lányát idegenek mocskolják. Fittyet hányva rettentő gyengeségének, akár egy vadállat, sietett tulajdon gyermeke védelmére. — Na, és, ha egyedül van! — mondta kihívóan Pela­geja. — Az én lányom nem kallódik el. Még mindig töb­bet ér egy gyönyörű legallyazott nyírfa, mint egy fiatal, kiszáradt kóró... A célzás könyörtelen volt — még a legostobább ember is rájött volna, mit akar ezzel mondani. Maga is teljesen elhűlt, még a lélegzete is elállt: feküdt, és várta, vajon milyen fájdalmas csapást mérhet még rá Pjotr Ivanovics. De Pjotr Ivanovics hallgatott. Hosszan hallgatott'. Az­tán Pelageja kissé felemelte a fejét, és megdöbbent: Pjotr Ivanovics szemében könny csillogott. Nem is úgy beszélt, mint máskor: Palagyának szólí­totta. Mintha a házhoz tartozna, csak úgy falusiasán, mint ahogyan valaha az apja nevezte. — Palagya — kezdte valami tompa, idegen hangon Pjotr Ivanovics. — Segítettem-e rajtad? Nem felejtetted még el ? — Segítettél, Pjotr Ivanovics... hogy is felejteném el... ' — Hát akkor, most rajtad a sor... Segíts rajtam... Az Isten szerelmére, segíts... Pelageja levegő után kapkodott a csodálkozástól. Még nem tudja, mit kérnek tőle. De ki kéri? Pjotr Ivanovics... Tőle, Pelagejától... — Elpusztul a fiam... — nyögte ki erőlködve Pjotr Ivanovics. % — Szeriozsa? Ugyan miben pusztul bele? Tanult em­ber, tisztelik... v Pjotr Ivanovics reménytelenül legyintett: (Folytatjuk) Egy év híján negyvenesz­tendős, mondhatni, filmma- tuzsátemet láthattunk viszont az elmúlt szerdán a képer­nyőn. Amerikai film, s áz a különlegessége, hogy fősze­repét Deanne Durbin, az az elbűvölő színésznő játssza, akire- az idősebb korosztály világszerte, mint korának ti­nédzserideáljára emlékezik vissza. A neve fogalom volt a harmincas években, a film- vállakozóknak pedig biztos kasszasiker, kivált, ha olyan partnerek sorakoztak oldalán, mint ez esetben például a sa­játos bajúszkájárói népszerű Aldolphe Menjou, vagy Leo­pold Stokowski, a világhírű karmester. Ilyen „felállás­ban” a Száz férfi és egy kis­lány már révbe érkezik a szi­rupos, érzelmes-érzelgős his­tóriák iránt fogékony közön­ségnél. Mert a Száz férfi és egy kislány ilyen Arról az „irodalmi” tőről sarjadt, ahol a szegény emberek csodála­tos karriereket csinálnak, a vezérigazgatók géníró kisasz- szonyokat. titkárnőket vesz­nek feleségül stb., stb. Itt a szegény, állástalan muzsikus (sőt, száz muzsi­kus) és talpig becsületes le­ánykája nyeri el kitartó fá­radozása jutalmát, megpuhít- va a rideg üzletember és a fülig elfoglalt nagy kar­mester szívét, akik anyagi és erkölcsi patrónusaivá 'esz­nek az éhenkórász muzsiku­soknak. s a kislánynak, aki­ről közben természetesen, ki­derül, hogy csodálatos ko- loratúr szoprán rejtezik ben­ne: Nos. ennyi egybevágó sze­rencse a temérdek szeren­e«y éleire elég önbizalnfat öntött belém: a hajdani fő­rabbi unokáját- aki megjár­ta a fél világot, de mégis ha­zatér-: ez orv~s‘. aki nem is öregdiák, de évtizedekig élt a városban és szíve horgonya most isodakött;az Afrikából nemrég hazatért gyógyszerészt, a diplomatát, aki ritkán itt­hon töltött napjaiból is sza­kít időt. hogy eljöjjön; a ber­lini egyetem magyar tanszé­kének professzorát, aki a találkozóról eg ven est a re­pülőtérre siet. reggel előadá­sa lesz; a zongoraművésznőt, aki ugyancsak szülői elbeszé­lésből ismeri a hajdani isko­lát- mert csecsemő volt. m'- kor apja ott tanított, mégis eljön, ha teheti; s az ország minden vidékéről érkezette­ket- akik ma is szülőföldjük dialektikusa szerint ejtik a hangokat, de fejükben gazdag műveltség kincsét rejtik. Kü­lönös jelenség ez a mi isko­lánkban nevelődött magyar értelmiség: egy darab táj- szólásban beszélő Európa. Jó részt paraszti- vaav lega­lábbis falusi eredetű, több nyelven olvasó, tág hori­zontú emberek sokasága. öregdiákok. Nem emléke­ket kergetnek: ahol összeve­rődnek. szellemi műhelyt te­remtenek- gondolatok szik­ráznak. viták forrnak, nyug* tálán pezsgés támad körük­ben. öregdiákok: negyven és kilencven között. Nem vá­lasztja el őket sem nemzedé­ki. sem eszmei, sem társadal­mi. sem gazdasági ellentét — pedig bizonyára valamennyi­re lenne ok és lehetőség, de mindez eltörpül az összetar­tozás érzése mellett. Nem fontos, kinek van autója, ki közlekedik repülőgépen. s ki tanossa a kerékpár pedál­ját sáros dűlőutakon: ki él a tanyavilágban, s ki honos Európa Grand Hoteljeiben: kinek kapta fel a hír nevét. s ki éli le ismeretlenül élete napjait; kit vesz körül utódok sokasága, s kinek jutott osz­tályrészül a magány; még a régi haragok, -bosszúságok- irigységek sem érvényesek már. Csak az összetartozás, a közös szülőföld szeretete- az alma máter bennük megteste­sülő léte a fontos. Van mit tanulnia tőlük a mai oktatásnak. Mert hatá­sa csak annak az Iskolának van. mely diákjaiban él év­tizedek múltán is. A szülő­föld pedig csak akkor édes­anya. ha gyermekeit az emlé­ke is összehozza, ha jelen van ott. ahol miatta gyűlnek ösz- sze. Bozóky Éva Stokowski csétlenség közepette, végül-, is meghozza boldog, meg­nyugtató kifejletét, amivel zsibbasztani lehet a kor álta­lános szociális problémáit. Bi­zonyítva azt, hogv mindenkit érhet szerencse és a kitar­tás elnyeri illő jutalmát. S ha még egy csipet maliciát is adagolunk — természete­sen, illő mérséklettel —. ab­ba a keverékbe, melyből a pénzvilág embereit egybe­gyúrjuk. a T filmpubliku- mot máris Örök hálára kö­telezhetjük. Mert a szöveg­írók: Bruce Manning. Charles Kenyon és James Mulhauser pontosan ezt cse’ekedték. A iópofáskodó üzletembert ala­posan képen teremtetik az ágról szakadt zenésszel. vé­gül persze, finanszírozó vál­lalkozásra késztetik. Mindösz- sze arról hallgatnak mélyen, hogy a művészeípáríolás pro­fitja busás kárpótlást nyúlt majd az elszenvedett* inzul­tusért és tőkebefektetésért. Mindezek ellenére nem volt kár feleleveníteni a fil­met, mert Deanna Durbinban olyan elragadó naíva egyé­niség aranykorszakát hozta vissza az idősebb generáció­nak és ismertette meg az újabb nemzedékkel, akit és amit mé'tó számon tartani a filmművészet történetében. S nem különben^ a nagy d!- rigens, Stokowski' miatt sem. akit az 1937-es produkció­ban ptiy' 'ának talán é— zenitjén láthatunk és csodál­hatunk zenekara élé.: ök ennék a filmnek igazi értékei. Minden más csak csillogó, talmi körítés, és szi­rup, émelyítő ragacs (b. I.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents