Nógrád. 1976. július (32. évfolyam. 154-180. szám)
1976-07-21 / 171. szám
Üjitók a szénbányáknál A Nógrádi Szénbányák dolgozóinak szinte kiapadhatatlan kezdeményezőkészsége, évről évre mind érzékenyebben játszik közre a munka ha- tékonyságának elősegítésében és a munkavédelemben- Számos javaslat segíti elő a gyors ütemben folyó gépesítés gondjainak megoldását, a műszaki fejlesztést, de — főként az anyagmozgatási és a karbantartási feladatok megoldásában — sok példa illusztrálja a nehéz fizikai munka megkönnyítésére való törekvéstAz újítómozgalom igen fontos része a szocialista versenymozgalomnak. s mindez egyben jelzi is. hogy a vállalat célkitűzéseinek megvalósításában nagy súlyt helyeznek a dolgozók javaslataira. illetve az azokból származó nem kis eredményekre. Ily módon nem véletlen egyébkent. hogy az újítási javaslatot benyújtók több mint háromnegyed része szocialista brigád tagAz 1976. évi újítási feladatterv továbbra is jól szolgálja célját, hiszen a vállalat és az üzemék előtt állp legfontosabb cékitűzések megvalósítására irányítja a figyelmet- Természetesen, nem marad <?l*a ..szellemi pluszt'’ nyújtók ösztönzése sem: a legfontosabb feladatok megoldói részére közel 100 ezer forintnyi különösszeget tűztek kiAz eredmények már az elmúlt fél év alatt is jelentkeztek- A legfontosabb teendők közül eddig nyolcra született megoldás, s jelenleg is több benyújtott újítási javaslat elbírálása. illetve ügyintézése folyik. Különösen jelentős, hogy az utóbbi időben nőtt a munkavégzés biztonságát és a munkavédelmet elősegítő újítások száma, melyek közül csupán az első fél évben tizennyolcat valósítottak meg. Az újitók ezekért küiön- jutalmat kaptakAz első fél évben 292 újítás érkezett be. Ezek közül 153- at tartottak hasznosításra alkalmasnak. Kalkulált gazdasági eredményük meghaladja a 4-5 millió forintot. Az újítási kedv fellendülését bizonyítja, hogy csupán a közelmúltban húszán adtak be olyan javaslatot. ésszerűsítést. amelynek elfogadásával először lettek újítók a vállalatnál- Jelentős az is. hogy a benyújtott újítások száma az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva tíz százalékkal emelkedett. a belőlük származó gazdasági eredmény pedig kétszerese a bázishoz viszonyított összegnekE téren az üzemek közül — mint eddig már számtalan^ szór a nagybátonyi gépüzem áll az élen. 113 javaslatával; őket követi a kányási és a ménkesi akna. Az eredményeket é6 a teendőket egyébként a napokban tárgyalják majd meg a szocialista brigádvezetők és a kiváló újítók együttes tanácskozásánEmlítésre méltó még. hogy a fél év során újabb, nagy jelentőségű eredmény is született a szénbányáknál. A Ganz- MÁVAG mátranováki gyáregysége új szerelő- és festő- csarnoka alapozásának módosításával, — amelynek kivitelezését az építési üzem végzi —. több mint 4 millió forintos gazdasági eredményt várnak az újítás nyomán- O. L. Munkában a pásztói malom (Tudósítónktól.) A pásztói malomban folyik/' az ecsegi. a szurdokpüspöki és a pásztói tsz-ek által szállított búza feldolgozása- A szállítás folyamatos, naponta eléri a 100 vagonos mennyiséget- A búza minősége közepes, nedvességtartalma a kívántnál nagyobb. A gabonát feldolgozás előtt szárítják- de még jjgy is gyakran betömődnek a malom száll ítócspvei- Tárolási nehézségek nincsenek, a beszállított gabonát folyamatosan feldolgozzák. Gondolatok - munka közben Hát, szó ami szó: másra, mint a munkára, a soron következő műveletekre gondolni, amik ha minden úgy megy, ahogy kell, másodpercnyi szünetet sem hagynak a töprengésre — nem lehet itt! Hiszen annyira kiszámítottak a mozdulatok, olyannyira behatárolt az egymást követő teendők sora, hogy még ... És ha egyszer, mégha meglehetősen csikorogva is, de beindulnak azok a jelképes fogaskerekek, hát nincs megállás. Mert az öntöde — az öntöde. A maga forrón zubogó vasával, szikrafröccse- néseivel, öntők, formázok, segédmunkások tüdejének zihálásával, az állandóan libegő porral, s — az állandó — feszült munkával. Igen, ilyen, helyesebben: ilyennek kellene lenni a Salgótarjáni Kohászati Üzemek öntödéjében dolgozók mindennapjainak. Akik — közöttük az immáron harmincra szaporodott öntő, a jó néhány segédmunkás, meg a kiszolgálószemélyzet sokasága — nem az elvégzendő munka miatt dohognak. Hanem: érette! Hogy mind többet tudjanak önteni, hogy mind folyamatosabban dolgozhassanak, egyre termelékenyebben, a lehető legkevesebb selejttel. Mert ezt akarják, s miért is ne így lennének vele. Hiszen, miként Varga Béla, az ötvenéves formázó-öntő beszélgetőpartnerem is, aki harmincegyedik éve dolgozik már ezen a helyen, azt mondja: Nincs az a szakmunkás, de még jobb érzésű segédmunkás sem, akinek ne azon járna az esze, hogy. miképp lehetne „megnyomni a gombot”. Higgye el, senki sem, vagy legalábbis nagyon (kevesen születtek lógásra”. Ekképp vélekedik a mester, aki egyébként volt már csoportvezető, meg hosszú időn át művezető is — ugyanitt. Jól ismeri magát, magukat, van hát némi alapja annak, hogy így beszéljen. Csapolás előtt vagyunk -éppen, befejezte már az öntőszekrény előkészítését, s így szabad az a néhány perc, ami alatt elbeszélgetünk. Illetve beszélgetnénk csak, mert miután feltettem neki a kérdést: mi foglalkoztatja munka közben, utána meglehetősen egyoldalúra vált az „eszmecserénk”, ö hallatta csak a szavát, s volt miről. Legelsőként azt panaszolta, illetve dehogy is azt tette, hanem szinte tanácsadóa-n említette: — Kétnaponként öntünk csak. Nagy idő ez itt, r úgy hogy készülünk rá, mint a világ, legnagyobb dolgára. Mert szeretünk dolgozni, mert szeretjük, ha nem lesz hulladék a leöntött munkadarabból, mert az van szinte minden idegsejtünkben, hogy minél többet, minél jobbat. És nemcsak a pénzért. .. Szóval, ez a kiindulópontunk; minél többet, minél jobbat. Igaz, egyben' nemcsak a kiindulópontot, hanem a gondok forrását is képezi ez a néhány szó. Mert... Mindenféle mellébeszélés nélkül az az igazság, hogy sok minden történhetne másképpen is itt. És Varga Béla sorolja is. A közelmúltban szűnt meg az acélöntöde, ahonnan még tizennégy öntő került az ő üzemükbe. Addig is szorosan voltak, mert nem mai gyerekek, a kohászat ezen része most meg ... Gyakran egymásra várnak, hogy dolgozhassanak. Mert nincs daru, mert nincs ez, az, meg aztán szorosan is. vannak, hogy szinte egymást zavarják. Pedig, ha valami balesetveszélyes, hát akkor az öntés — az! És hiába a munkatársak közötti megértés, mert annak is van vége. Néha aztán, amikor már az anyaghiány, a kisegítőszemélyzet hiánya, vagy éppen a felfokozott ten- nivágy miatt —, mert mindenkit teljesítménye után fizetnek — robbannak az idegek. A munka lázában, vagy éppen a semmittevésért esnek szinte egymásnak jó barátok is ... Borzasztó dolog a tehetetlenség — mondja Varga Béla. — Kifejezetten rosszat tesz mindegyikőnknek a várakozás, a várakozás. Amikor pedig tudnánk, mi a teendőnk. Amikor úgy dolgozhatnánk, mint a „kis- angyalok”. Amikor öntőhomokra várunk, vagy azt a formaszekrényt ürítjük ki, amelyeket munkatársunk félbe otthagyott, mert éjszakási- ban nem tudott már vele végezni, vagy akkor, amikor nekiállunk söprögetni, vashulladékot eltakarítani, szerszámot tisztogatni — ami éppen nem a mi feladatunk lenne, de tesszük, - rákényszerülünk, mert nincs elegendő segédmunkás —, hát felmegy az agyunkban a vér. Nem hogy dolgozni kell, hanem azért, mert nem azt végezzük, amire teremtődtünk. Amivel hasznot hajthatnánk a vállalatnak és a népgazdaságnak, arai kielégítené tettvágyunkat ! Mert higgye el, nagyon- nagy on szeretünk dolgozni. És talán ezért veszünk észre minden apró-cseprő hiányosságot is ... Most is, hogy van? Egy segédmunkás jutná nyolc öntőre, ha éppen nem lenne szabadságon. Nem. nem azt akarom mondani, hogy ő ne nyaraljon, nagyon is. De hogyne tudjanak helyette valakit ide irányítani, hát az azért már mégis... Azt kérdezte mi foglalkoztat munka közben. i. Egyszerű lenne egyébként a válasz: az, hogyan lehet még jobbam dolgozni. De hogy nem így van, azt számtalan ok határolja be. Illetve, számtalan hiányosság. Amik közül jó néhány — tudjuk —, mert azért mi is mérlegeljük, mi a jelen leg, 's mi a későbben megoldható, — gond lesz még hosszú idők múlva is. Igaz, az utóbbi években sokat fejlődtünk már: korszerűbb berendezéseket kaptunk, s mi magunk is gyarapítottuk szakmai tudásunkat. S ez mégis kevés! Sokszor elmondogatjuk: a lapát az örökségünk — most, a XX. század utolsó negyedében is. Mert, de mennyiszer megforgatjuk a kezünkben. Talán még annyiszor is, mint a kubikosok . . . Pedig nem az a szakmánk. De muszáj az ön- tőhomokot lapátolni, nem várhatunk senkire. Egyébként is, nem olyan régen rendezték a normát... Mi, higgye el, megértjük, hogy többet kell adni, mert csak így boldogulunk jobban. De tudja, hogy a másnaponkénti öntés után, amikor kimegyünk megszemlé'ni. mi lett a munkánkból, hót nem egyszer elszomorodunk. Mert selejt lett. És ez bánt minket. Engem, s a többieket is. Mert szívünketTelkünket beletesszük, tennénk a formába, de hát a kapkodás. a sietség, a zsúfoltság, az idegesség, a káromkodás ... Gyakran ez a végeredmény. Pedig, hogy szeretjük a jó öntvényeket! Szinte végigsí- mogatjuk őket darabonként, minden porcikájukat! És mégis ... Minden erőnket itthagyjuk a munkában, ha hazamegyek elnyúlok az ágyon, , mert majd leszakad a kezein, fáj a derekam. S ha rágondolok, hogy mások milyent munkával keresnek mennyivel többet... Harmincnégy év alatt elértem, hogy hazavihetek a családnak négy-, négyezer-kétszáz forintot. Azt hiszi, másutt nem keresnék többet? Dehogy is nem? Csak hat én már iderögződtem, s szinte itt vagyok itthon. És a hibákról sem azért beszélünk, hogy bárki szemére hányjuk, hanem hogy többet adjunk. Többet és még többet. Elhiszi? Ha nem kellene Varga Bélának mondókáját megszakítani, mert intenek neki. jön a vas, akkor is rábólintottam volna: igen, hiszem. Nem, nem azért, mert xfélig-meddíg hivatalos ember: az itteni pártalapszervezet titkára, hanem mert ízig-vérig ember. S amit elmond, nemcsak, sőt egyáltalán nem a saját érdekében mondja... Karácsony György Hatás a pártonkíviiliekre . Nem ígért semmit a vezetőség A nézsai termelőszövetkezetben egy esztendeje sten- cilezeií lapokat kaptak a termelőszövetkezeti tagok. Kérdések sorakoztak egymás alatt, a dolgozók véleményére voltak kíváncsiak az ívek szerkesztői. Üj és szokatlan volt, s az egyesülés miatt korai is az információgyűjtés e formájának választása. Az akció fél sikerrel zárult, a lapok ötven szazajeka érkezett vissza. Mire voltak kíváncsiak a gazdaság és a pártszervezet vezetői ? Elsősorban arra, hogy a növénytermesztők, állattenyésztők, traktorosok, miként vélekednek az elnök, a főkönyvelő, a vezetőség, a választott bizottságok munkájáról. — Lehet, hogy elhamarkodottak voltunk, s várhattunk volna még — móndja Holma Miklós tsz-elnök. — Mégis hasznosnak tartottuk, az emberek őszintén leírták tapasztalataikat. Előfordult, hogy a főkönyvelő tevékenységével kapcsolatos kérdésre csak annyi volt a válasz: „Nem ismerem.” Mások a vezetőség tagjait „bólogató jánósoknak” nevezték. .. — A feleleteket értékeltük, s közgyűlésen- tértünk vissza rá. Néhány dologra taggyűlésen reagáltunk — jegyzi meg Szalai István, a párfve- zetőség titkára. A kísérlet egyike volt azoknak a kezdeményezéseknek, amelyekkel Nézsón a szövetkezeti tagokban még inkább erősíteni szeretnék a tulajdonosi érzést, emelni a vezetés színvonalát. A párt- szervezet gazdaságvezető tevékenységének fontos részterületeit elemezték, mindennapos témákról beszéltek, hiszen a pártalapszervezet, a kommunisták szerepe, feladata megnövekedett, s az ehhez való módszereket is tökéletesíteni szükséges. — Közös megegyezés, egységes végrehajtás. így lehetne jellemezni a párt- és gazdasági vezetők kapcsolatát. A munka alapja a cselekvési program. A legfontosabb döntések előtt a párttagok taggyűlésen mondják el véleményüket. Nyitott szemmel járják a határt, , tisztában vannak a termelőszövetkezet előtt álló tennivalókkal — magyarázza Szalai István. A cselekvési program tárgyalásakor többen hangoztatták: feszített a terv, s akadt olyan is, aki kétségbe vönta a teljesítés valószínűségét. Néhány hete úgy nézett ki, az utóbbiaknak lesz igazuk. Az időjárás megtervezhetet- len. a hosszú idejd tartó szárazság következménye: négymillió forint árbevételi kiesés. Gondterhelten jártakkeltek a vezetők, s összedugták fejüket, hogy kitaláljanak valamit, ami pótolná a veszteséget. Mert a program kötelez! — A pártszervezettel közösen felosztottuk, mely ágazatoknak, milyen arányban kell többlettermelést produkálni, hogy a növénytermesztés várható sikertelenségeit ellensúlyozzuk. így a melléküzemágak közül a könyvkötészetre 2—2,5 millió, a mű- anyaghabosító-üzemre 500 ezer forint jutott. Újabb félmillió forintot vállalt az építőbrigád, szabad kapacitását termelőszövetkezen kívüli beruházásokra kötötte le. Még mindig maradt félmillió — sorolja Holma Miklós. Ezzel a félmillióval is megbirkóznak. A recept: a költségtakarékosság. Az elnök utasításba adta. hogy beszerzéseket csak az ő engedélyével lehet végezni. A centralizmust erősítő intézkedéssel a pártvezetőség is egyetértett, tekintettel a rendkívüli helyzetre A megtakarítás mellett más előnye is van a dolognak. Az ágazatvezetők kezdeményezőkészségét, önállóságát növeli, hogy csak azt vásárolják, ami feltétlenül nélkülözhetetlen. — Lehúztam jő pár tételt, s anélkül is megy minden, mint a karikacsapás — mondja Holma Miklós. Arra persze, vigyáznak, hogy a középszintű vezetők felelősséget ne vállalja magára se az elnök, se a párttitkár. — A gazdaságszervező munka fontos láncszeme, párttagok hatása a pártonkívü- liekre. Szerencsés a negyvenkét kommunista ágazatonkénti megoszlása. Mindenütt ott vannak. A termelőszövetkezet életében legfontosabb dolgokról „első kézből” értesülnek, s a tények, a feltételek ismeretében mozgósítják környezetüket a végrehajtásra. Pótolhatatlan erő ez — eleveníti fel a tapasztalatokat a pártvezetőség titkára. Így volt az aratási előkészületek idején is. Kisregény terjedelmű, minden részletre kitérő intézkedési tervet állítottak össze, s a párttagok azt még hasznos javaslatokkal kibővítették. Felhívták a figyelmet a gépek csoportosítására, a betakarítás, szalmagyűjtés. tarlóhántás komplett megszervezésére, a kombáj nősökről való gon; doskódasra A párttagok voltak azok, akik azonnal megértették, hogy a nehézségek közepette, nincs lehetőség célprémiumra. A vezetőség nem ígért előre semmit. Az elnök tréfásan Hofit idézte: „aki nem tud úszni, akkor is megfullad, ha megfizetik.” S most célprémium nélkül is hajszolják magukat a kom- bájnosok, úgy haladnak, mintha legalább százezer forintot ajánlottak volna fel nekik. Nagy dolognak tartják ezt Nézsán, s az is. .. A pártalapszervezet tagjai nem várják okvetlenül a taggyűlést. • Ahogy Zachar Kázmér takarmány termesztési ágazalvezetg fogalmazott, „vedd észre és tedd szóvá!” mozgalmat indítottak, s kivétel nélkül mindenki pári- megbízatásnak érzi, hogy időben figyelmeztesse a vezetőket, hol szorít a cipő, hol tapasztalni fejetlenséget, miben lehetne javítani. Hosszú távon . gondolkodnak a nézsaiak. Ezért is fektetnek az eddigieknél jóval több energiát a gazdaságszervező munkába. Az egyik legfrissebb eredmény: annyi takarmányt takarítottak be, mint még soha. Szinte egy szál fű sem maradt a kaszálókon, legelőkön. Szabó Gyula J NŰGRÁD - 1976, július 21., szerda 3
