Nógrád. 1976. július (32. évfolyam. 154-180. szám)

1976-07-17 / 168. szám

Montreal fénye Felrobbant hát az olimpia lángja, mégiscsak Montrealban, oly sok hiób-hír, aggály, előké­születi megtorpanás, kétkedés után. Bízvást mondhatjuk, nemzetközi vágy és akarat sar­kallta Kanadát, hogy végül is felülkereked­jék a nehézségeken és megteremtse a földke­rekség legjobb sportolóinak halhatatlan fó­rumát. Ott lesznek a sportban vezető orszá­gok csapatai, amelyek most is a legtöbb aranyérem várományosai, s ott lesz az olim­piák többi, ha általában szerényebb szerepre hivatott, de mindig hűséges részvevője, — nem egy ország, amely először sorakozik az ötkarikás lobogó alá, példázva a népek feltö­rő erejét, a sport térhódítását, az olimpiai eszme népszerűségét a világon. De a sorok nem teljesek, hiányoznak majd háborútól megviselt vagy még éppen súlyos harcokat vívó népek küldöttei, s ez a tény emlékeztet a több mint 80 évvel ezelőtt a párizsi Sor- bonne-on tartott tanácskozás elhatározására: „a népek közt való barátságos érintkezés megteremtése céljából a hellén olympiának megfelelően négyévenként tartsanak nagy versenyeket...” Most megint nagy verseny lesz. A mont­reali olimpia szervezői reménykednek, hogy az 1976-os játékok különleges helyet foglal­nak majd el a sporttörténetben. A technika minden vívmánya rendelkezésre áll a ren­dezésnél, a hírközlésnél, műhold és lézersu­gár pótolja a fáklyavivők sokaságát, és, saj­nos, a modern időknek megfelelően giganti­kusak a biztonsági intézkedések is. A rész­vevők száma, az olimpiát megelőző verse­nyek bámulatos eredményei szerint, a vára­kozás jogos. De egy olimpiát nem lehet egy­szerűen számokkal, verejtékesen lefaragott századmásodpercekkel, vagy éppenséggel gó­lokkal megítélni. A jelenkori olimpiák is ré­gen elsüllyedtek volna a feledésben, ha csu­pán a sport népszerűsítését és fejlesztését se­gítő versenyeknek számítanának, vagy ha úgy tetszik, az erő, az ügyesség, a bátorság összehasonlítását szolgálnák. Az olimpia jel­vénye, a nemes hagyományokhoz híven, min­dig, minden időben a béke és a barátság jel­képe volt, s ezt ma sem lehet szem elől té­veszteni. A montreali olimpia még olyan kor­szakban játszódik le, amikor minden össze­fogásra szükség van „a népek közt való ba­rátságos érintkezés megteremtése céljából”. Ma az olimpiai eszme a békeszerető embe­rek számára a különböző társadalmi rend­szerű országok egymás mellett élését, nacio­nalizmustól távol álló vetélkedését segítő eszmévé vált Bízunk benne, hogy a montre­ali olimpia e törekvések újabb megnyilvá­nulása lesz, s ennek sikeréhez hozzájárulnak a magyarok is. Magyarországon nagy hagyományai vannak az olimpiának. A magyar sport képviselői — az antwerpeni olimpia kivételével — vala­mennyi nyári játékon részt vettek, s büszkék vagyunk rá, hogy minden alkalommal magyar versenyző fejét is övezte győzelmi babér. S még inkább jogos a büszkeség, ha számba. vesszük, hogy a felszabadulás előtti 34 „arannyal” szemben, 1948, London óta 67 ju­tott magyar sportolók birtokába. Azt bizo­nyítja ez, hogy hazánkban megbecsülik a sportot, a fiatalság tehetsége a sportban is hathatós támogatásra talál. Létszámban igen erős, sok, nagyobb, gaz­dagabb országot felülmúló küldöttség kép­viseli hazánk színeit Montreal versenypályá­in. Nem kis áldozat ez, de az állam, a ma­gyar sportközönség támogatásával, nem saj­nálta az anyagiakat, hogy rátermett fiaink és lányaink, mindenki, akit ez megillet, ott le­gyen a nagy seregszemlén. Talán nem kell elhallgatni egy fájó pontot: szívesen láttuk volna, ha labdarúgóink is_ eljutnak az olim­piára, de ebben a sportágban még sok az itthoni tennivaló ezért. A sport mindenütt nagy lépésekkel tör előre. Mind nagyobb és erősebb a konkurrencia. Manapság az olim­piákon, akár csak más világversenyeken is, nemcsak az érem, a győzelmi dobogó ad majd rangot, hanem a kisebb helyezések is. Az ember óhatatlanul számolgat már, hány aranyat hozhat Montreal, pedig jósolgatni nem lehet. Az olimpiák, amelyek izgalmai és idegeket igénybe vevő megpróbáltatásai legen­daszámba mennek, hozzászoktattak ahhoz, hogy az előzetes papírforma legfeljebb csak tájé­kozódásra alkalmas. Mindenesetre megnyug­tató az az alaposság és erőfeszítés, amelyet az előkészületek során tanúsítottak a magyar sportolók és vezetőik. Lehetetlent, minden­áron való győzelmet senki sem vár tőlük, de azt igenis mindenki elvárja, hogy teljes oda­adással és sportszerűséggel küzdjenek, be­csüljék meg az ellenfeleiket, de képességeik­hez mérten törekedjenek a sikerre. Szerete- tünket érezhetik Montrealban is, s ez ter­mészetesen kötelességet ró rájuk. Hátha még fülükben csengenek a budapesti búcsú sza­vai: „Érjék el, hogy a magyar sportküldöttsé­get megbecsülés és tisztelet övezze... Együtt vagyunk a csapattal a versenyek izgalmai közepette, együtt örülünk majd a sikerek­nek.” Világítsa be a világot a montreali láng, amely két héten át lobog majd! Hirdesse az olimpiai eszme újabb győzelmét, segítse az emberiség reményét: sohase aludjék ki a ba­rátság fényes lángja! Vető József Számretés a megyei bajnokságról 13 42-44 28 10. Palotás 30 11 6 Eredményesen. játszott a csapatban a Pásztóból átiga­zolt Szűcs. Sokáig a kiesés is fenyegette a palotást együttest, a csapat azonban lelkes já­tékkal,^ jó hajrával végiül is elkerülte. A szakvezetők 25 játékost szerepeltettek. Ilié*, Pete és Molnár B., Szűcs, Szrena, Spisók valamennyi találkozón játszott tavasszal. Molnár L. 13. Szabó F. 12, Matíszlovics 10, Farkas Gy- 9, Kocza és Szabó M. 7—7 al­kalommal játszott. A csapat legjobbjai Molnár B., Szrena és Tóth A, voltak. A házi gólló Tőiistán Szűcs vezet 21 góllal! Illés 7 gólt lőtt. Tóth A. ég Balogh T. 3—3-at. (toriczky) Balogh és Robotka az IBV- keretben A Pásztói SE birkózószakosz- tályánaik k^t kitűnő versenyzője, Balogh Béla és Robotka István Tatán edzőtáborozik. Mindketten tagjai az IBV-re készülő magyar ifjúsági válogatott keretnek. A tatai edzőtáborozást augusztus 2—Zi között újabb követi Buda­pesten. Reméljük, a pásztói fiúk ott lesznek az IBV-re utazók között. Ma visszavágó a tóstrandon Balassagyarmaton: Banska Bysfrica— Nógrád 1:0 (0:0) Két mérkőzésre megyénkbe érkezett a besztercebányai kerületi ifjúsági labdarúgó- válogatott. A szlovák fiatalok Nógrád ifjúsági válogatott javai mérkőznek. Az első találko­zóra Balassagyarmaton került sor, ahol a vendégek 0:0'ás félidő után 1:0 arányban nyertek. A győzelem megérdemelt, mert a vendégcsapat erőteljesebb futballt játszott, mint a vendéglátók. A visszavágóra ma 17 órai kezdettel kerül sor Salgótarjánban, a .»strandi pályán. Képünkön: Banska Bystrica válogatottja- (Fodor Tamás felvétele)-SPORT*­Mérlegen az SBTC (V.) Mi újság a fiataloknál? Kik alkotják az SBTC után­pótlását? Kik azok a játéko­sok, akik pár év múlva ott lehetnek a legjobbak között, bekerülhetnek az első csapat­ba? Kevés szó esik azokról a fiatalokról, akik a tartalék­sorban vagy az ifjúsági csa­patokba]» rúgják a labdát. Az utánpótlásról, az SBTC fiataljairól beszélgettünk két edzővel, Szalai Miklóssal és Baranyai Gyulával. Szalai Miklós, az egykori kitűnő kö­zéppályás, a bronzérmes, csa­pat tagja, két éve foglalko­zik a tartalékcsapattal, Dá­vid Róbert mellett került a „fakó” élére. Ma is még csak harmincéves, de mint edző is éles a szeme, jól lát­ja el feladatát. — Régen „fakónak” hiv- ták a tartalékokat, s a jelző megmaradt ugyan, de tartal­mában egészen más szerepet tölt be a tartalékgárda, mint egykoron. Valamikor, akik nem ütötték meg az NB I-es szintet, „eljátszogattak” a tartalékok között. Aztán, ha valaki megsérült, ‘ bekerültek egykét mérkőzésre. Ma az a célunk, hogy kiszolgáljuk az első csapatot, hogy egy kicsit jobb teljesítményre serkent­sük az ott szereplőket. Az a baj, hogy egy NB I-ben sze­replő klubnál sokszor csak 11 olyan játékos van, aki meg is üti a szintet. Sok he­lyen még ennyi sem. Ez alól talán mi sem vagyunk kivé­telek. Szeretnénk mi is, ha versengés lenne. Ha „törnék magukat” a fiatalok, hogy igenis helyet követelnek a legjobbak között A tartalé­koknál nem az eredmény számít hanem mámt mondot­tam, az első csapatnak való „alájátszás”. Nagyon szép példát szolgáltatott Gecse Feri, aki, amikor elkezdte ná­lunk az edzéseket, hétről hét­re érezni lehetett, hogy még akarja mutatni, nem felejtett el futballozni. Akart mindent megtett, hogy visszakerüljön az első csapatba. Tavaly Angyal Csaba lé­pett egy osztállyal feljebb, de nálunk kezdett Marcsok ás Földi is. Legutóbb pedig Orosházi, Csáki, Budai és Tóth Károly került az első csapat keretéhez, játszott vagy jutott el a kispadig — döngette a kaput. Mini ifjú­sági játékos szerepelt nálunk Mohácsi, Tóth Feri, Tóth Ga­bi, Horváth II. Ferenc, Balga Jóska. Szeretnénk meggyorsí­tani a fejlődést. Megmondom, nekünk kedvezett az MLSZ döntése, hogy nyolc 21 éven aluli játékos kell, készen áll­jon a tartalékcsapatba. Nincs 21 éves játékosunk! Ez a korosztály valahogy kiesett, de két'három évvel fiatalab­bak bőven vannak. Ügy ér­zem, itt fórban vagyunk a többi csapattal szemben. Per­sze türelmes, kitartó munka kell a fiatalokhoz. Nem sza. bad hajszolni az eredménye­ket, amelyek pár év múlva klubszinten mindenképpen jelentkeznek majd — mond­ja Szalai Miklós. A fiatalokról folytatott be­szélgetésben első helyen ér­dekelt Baranyai Gyula, an­nak az ifjúsági csapatnak az edzője, amely a legmagasabb szinten a Bükki csoportban képviselte az SBTC színeit. Az együttes második helyen érkezett célba, a DVTK mö­gött. Győré István segítette az edző munkáját. Az ifjúságiak második csapata bajnokságot nyert Gál Ferenc vezetésével a megyei bajnokságban, míg a Csernák László vezette ifik — a harmadik csapat — a járási bajnokságban lettek elsők. A serdülőkkel Csincsik Sándor foglalkozik — ők má­sodikok lettek az első ízben kiírt megyei bajnokságban. Van utánpótlás bőven, szíve­sen jelentkeznek a fiatalok az SBTC-be. De vajon meny­nyire tehetségesek? A leg­érettebb csapatról, amelyből mint Szalai Miklós említette, már „be-beszálltak” egy pá­ran a tartalékba, Baranyai Gyula mondja: — Húsz játékossal küzdöt­tük végig az évet, hét pont­tal maradtunk le a DVTK-tói. A vasgyáriaknak egy veresé­ge volt — tőlünk. Az ered­ményesség mellett figyeltünk arra is, hogy minél több fi­atalt dobjunk „mélyvízbe”. A könnyebb mérkőzésekre a második. ificsapatból hívtunk be játékosokat, hadd edződje­nek. Ugyanakkor mi is köl­csön , adtunk fiúkat a tarta­lékoknak,' Szalai Miklósnak. A csatársor volt a legerősebb része a csapatnak. Itt futbal­lozott Tóth Feri, aki a leg­több gólt lőtte. Erőszakos, lelkes játékos. Van szíve, gyors is és még nagyon sok­ra viheti. Balga József tech­nikás játékos. Jó irányító- készség, helyzetfelismerés jel­lemzi. varga Jenőről: beállós, jól fejel, s a felfutásokkor gólokkal is észrevétette ma­gát. A gyorsaságán kellene javítani. Kaibás Sándor talán a legképzettebb játékosa a csapatnak. Játéka Bástiéhoz hasonlít. Mindent lót a pá­lyán, jól indít, megjátssza a labdákat. Longauer Róbertét a gyorsaság, robbanékonyság jellemzi. Jó szélső, de belső csatárként is megállja a he­lyét. Jól cselez, de nem sze­ret ütközni. Tóth Gábor a legérettebb bzok közül, akik oda kerülhetnek az első csa­pathoz. Improvizál, játékát nem tudja kiismerni az ellen­fél. Én nagy tehetségnek tar­tom. És folytathatnám to­vább a jellemzést... Egyet azért figyelembe kell venni: manapság nem jellem­zi'az a'kitartás, az a szorga­lom a fiatal labdarúgókat, mint valamikor, az én korosz­tályomat. Ezek a fiúk vala­mennyien tehetségesek és na­gyon sokra vihetik, de min­den — és ezt nem győzöm hangsúlyozni — rajtuk múlik! Ha a futballt tekintik elsőd­legesnek, még nagyon sokat hallunk róluk — fejezte be értékelését Baranyai Gyula. ^ , Szokács László Következik: Beszélgetés Dávid, Róbert vezető edzővel Birkózást, súlyemelést is szívesen közvetít Novotny Zoltán — Harmadéves magyar­történelem szakos egyetemi hallgató voltam, amikor gon­doltam egy merészet:, elha­tároztam, hogy rádióripor­ter leszek. A beadott kér­vény egy meghallgatást ered­ményezett, majd külső mun­katársként a sportrovathoz kerültem. Ez Novotny Zoltán rádiós­pályafutásának első állomá­sa. Fél évvel később — sok­sok próbafelvéte' után — előbb interjút készített, majd az „egyenes’/ közvetítések légkörébe is belekóstolt. A sikeres premier után mégis bemondóként lett a rádió munkatársa. — 1963 januárjában be­mondó-utánpótlást keresett a Magyar Rádió a végzős egye­temisták között. Tizenhatból ketten feleltünk meg — az év júliusában felvettek. A bemondói munkám mellett továbbra is dolgoztam a sport­rovatnak. Szerencsémre ép­pen abban az időben kez­dődtek a körkapcsolásos mér­kőzések, így viszonylag köny- nyebben szóhoz jutottam. Eleinte mindenki azt hitte, dorogi vagyok, ugyanis majd minden alkalommal a Dorog mérkőzéseire küldtek ki... Idővel azután egyre szé­lesedett a kör. 1967 elején pedig teljesült a‘fiatal be­mondó szíve vágya: ettől kezd­ve a sportrovat munkatár­saként dolgozhatott tovább. Rövidesen nemzetközi mér­kőzés közvetítésével is meg­bízták. A prágai S’.avia— MTK preimer érdekessége, hogy egyik tanítómestere, a közelmúltban meghalt Gu­lyás Gyula, és a világhírű cseh­szlovák rádióriporter, Jozef Läufer egyaránt Slavia—MTK labdarúgó-mérkőzésen debü­tált pályája kezdetén! — Kilenc év, alatt 18 világ- és Európa-bajnokság esemé­nyeit jelenítette meg a ma­gyar rádióhallgatók számá­ra. Közel jár a huszonötödik válogatott labdarúgóímérkő- zés közvetítéséhez. Kialakul-e valamiféle sorrend az egyes sportágak között: ezt vagy azt szívesebben csinálja? — Természetesen, szeretem a labdarúgást, azután a bir­kózást és valamennyi kollé­gámmal ellentétben szívesen vá’lalom a súlyemelést. A kézilabda és a tenisz viszont nagyon hálátlan téma... — Riporterpéldaképeitől szí­vesen átvenne egyet, s mást? — Többekre felnézek, tisz­telem őket. Így a már csak felvételről hallott Pluhár Ist­ván például rendkívül sokat tett a magyar nyelv szépsé­gének megőrzéséért. Nagyra tartom Szepesi György köny- nyed, oldott, hangulatterem­tő stílusát, vagy a minden szi­tuációban csevegni-beszélgetni képes volt Gulyás Gyulát, az értelemre apelláló Vitray NÓGRAD - 1976. Tamást. Átvenni azonban semmit nem' kívánok tőlük, • mert abban a pillanatban már nem az igazi önmagamat adnám. Novotny Zoltán szintén az értelemre hatni kívánó ri­porterek közé sorolja önma­gát. Minden közvetítésre ké­szül adatok, információk be­gyűjtésével, a fontosabb ese­mények után pedig visszahall­gatja a közvetítést — az ön­kontroll igényével. Bizony elfoglalt ember: rádiós lété­re a tévében is rendszeresen láthatjuk. — 1965-ben 5Ó perces köz­leményt kellett . beolvasni a tévéhíradóban. Senki nem vál­lalta, ezért áttelefonáltak a rádióba. A bemondók közül egyedül rajtam volt fehér ing és nyakkendő... — Élete egyik nagy élmé­nye előtt áll: ott lehet Mont­realban. A XXI nyári olim­piai játékok eseményeinek közvetítésében komoly szere­pet tölt majd be. Milyen vá­rakozással tekint az olimpia eseményei elé? A Harg'tay—Verrasztó kettőstől, Magyar Zoltántól, a kajakozóktol és a kenuzók- tól, a birkózóktól és a ví­vóktól minél több pon­tot remélek. Egyébként Mont­real már a harmadik olim­piai szereplésem lesz Mexikó és München után Jocha Károly július 17., szombat ..r 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents