Nógrád. 1976. július (32. évfolyam. 154-180. szám)
1976-07-02 / 155. szám
Ifií láUunli a színházban? Évad végi számvetés BEFEJEZŐDÖTT az 1975/ 7tj,-os színházi évad S mint ilyenkor szokásos, mi is elkészítjük a számvetést. A salgótariáni József Attila Megyei Művelődési Központban — nem számítva a gyermekelőadásokat — tíz színoadi bemutatót tartottak: ebből nyolcat a szolnoki Szigligeti Színház, kettőt a debreceni Csokonai Színház. Valamennvi darab — egyetlen kivételével — érdemes volt a bemutatásra: a máról szólt és a mának, még azok is. amelyek a régmúlt időkbe repítették vissza a nézőt. idézzük fel tehát a látottakat! A sort Gogol Revizor- ja nyitotta, s a színházi szezon első felében láttuk Örkény István Kulcskeresőkiét, Vámos Miklós Asztalosindulóját és Labiche-Michel Olasz szalmakalapját. Igazén kitűnő kezdet. A nagy orosz realista író, Gogol szatírája nagyon sok kellemes percet szerzett a nézőknek. Ragyogóan érvényesült kíméletlenül leleplező humora, ami dús termőtalajra talált a szolnokiak színpadán. S ami külön dicséret: csupa fiatal színész oldotta me.e az egyébként nem könnyű feladatokat. Minden színházi szezon örömmel látott bemuta'ói a kortárs magyar darabok. Az idén — hála a színház és a szerzők között kia'ákult ió kapcsolatnak — kettő Is jutott. belőlük. Örkény István szinte háziszerzőnek számít Szolnokon. Macskaiátéka az 1970/71-es színházi évad egyik kiemelkedő eseménye volt, s a groteszk komédia tulajdonképen innen, a szolnoki színpadról elindulva hódította meg a világ színpadiait. Most játszott Kulcskeresők című, komédiájának művészi színvonala, elhitető, meggyőző ereje nem éri el ugyan a Macskajátekét, de így is érdeklődést keltő alkotás. Pilótahőse nem éppen tehetséges ember. A bravúrokat hajszolva. állandóan kudarcot szenved, melyet aztán természetesen hőstettként magyaráz. Megszépíti, színesre festi az életét, mint a gyerek a kifestőkönyvet. Ez a szerep nagyszerű játéklehetőséget adott egy tehetséges, fiatal színésznek, Piróth Gyulának, akinek az idén kapott Jászai- díjában ez a szerep is minden bizonnyal benne van. Á másik mai magyar darab Vámos Miklós Asztalos- indulója egyelőre tehetséges ígéret. A 26 éves író érthető módon nem tudta minden szereplőjét kellő hitelességgel ábrázolni, a személyes tapasztalás, átélés hiánya érződik az élethelyzeteken is. Valló Péter —, aki jövőre a Vígszínházban folytatja munkáját —, rendezése azonban nagymértékben feljavítja a darabot, ezért szívesen emlékszünk rá. VÉGSŐ SORON MINDKÉT előadás azt bizonyítja — a magyar dráma és a magyar színház vitáinak ideién —. ellentétben sok más véleménynyel —, hogy nincs mit szégyenkeznünk. Ha nem is születnek mai életünk ellentmondásait kimagasló színvonalon elemző, hibátlan értékű alkotások, születnek jók, és belőlük érdekes, emlékezetes előadások ... Ott, ahol a színház szívügyének tekinti a magyar drámát, okos szóval, értő tanácsokkal segíti az írót. Az Olasz szálmakalapót véleményem szerint kár volt bemutatni. Igénytelen — bár helyenként pikáns szellemes- ségű — francia vígjáték, teie közhelyekkel és azzal a kétségtelen igazsággal, hogy elöbb-utóbb minden turpisMai tévéajánlatunk 21.35: A rémkirály. Az új formába öltöztetett, felfrissített Tv Zenei Klub ezúttal a bécsi klasszicizmus nagy korszakát idézi a komoly muzsika hívei örömére. A Goethe ballada nyomán írt dal, amelyet Gáti István, a Magyar Állami Operaház magánénekese tolmácsol, az Opus 1 — megjelölést viseli, s egyike a szerző legelső munkáinak. Schubert 18 évesen írta dalát, amely viszonylag gyors karriert futott be, s a később; években is nagy sikerrel hangzott el hangversenydobogókon, házi koncerteken is. Hallhatjuk ugyanakkor az eredeti költeményt Men- sáros László előadásában, majd felcsendül az a Lisztszerzemény is, melyet a nagy zongoraművész a Schubert-dal nyomán írt. ság — még a házasságtörés is — kiderül. Előnye viszont, hogy semmiféle szellemi erőkifejtésre nem kényszerít, s ezt — mármint a szellemi lustálkodást — egyszer egy évben, ha jól utána gondolok. valóban megérdemli az ember Efféle meggondolások indokolják az operettek, bemutatását is, a közönségigényen kívül. Egyet láttunk belőle: Oscar Strauss Varázs- keringőiét. szerencsére nagyon jó, szellemes, maivá nemesített előadásban. örültünk az olyan kezdeményezésnek is, amely régi magyar drámákat állított színpadra. Bornemisza Péter Magyar Elektrája archaikus nyelven szólalt meg, Csokonai Kamyónéja eredeti ízeit megőrizve, de némiképp finomított változatban. Coster regénye, a Thyl Ulenspiegel szovjet átdolgozásban került színre. Az előadás tele volt ötlettel, lendülettel. Shakespeare Makrancos hölgyét egy hónappal később mutatták be. ugyancsak Valló Péter rendezésében. Dicséretére váljék, hogy a Thyl Ulenspiegel ötletzuhataga nem apasztotta el szellemi forrásait. sőt, az angol drámáfeje- delem még inkább inspirálta. Ügy érzem, hogy minden szempontból az évad legjobb előadását láttuk. Eredeti, sajátosan egyéni volt a rendezés, a színészek valósággal tobzódtak a játék gyönyöreiben. Csomós Mari. Piróth Gyula ismételten megcsillogtathatta jeles színészi képességeit. Sajátos élményt jelentenek; — különösen a zenerajongóknak — az operaelőadások. A debreceni társulat évről évre a legsikeresebb produkcióit hozza el Salgótarjánba. Az idén Verdi Rigolettóját és Borodin Igor hercegét. S mint eddig, nem csalódtunk ezúttal sem. A zeneileg igényes, kiforrott előadások kitűnő szolgálatot tettek és hozzájárultak a zenekedvelők táborának növekedéséhez. ÖSSZEGEZVE: az idei színházi évad színvonalasabb, tartalmasabb volt az előző évinél, a produkciók színvonala egyenletesebb. A színház színészeinek adottságaihoz, tehetségéhez mérten jól választotta ki a darabokat, sikeres előadásokat produkált. Reméljük, így lesz a következő évadban is. Sulyok László A ÄIlami Népi Egvüttes iúlius 3-án Balassagyarmaton vendégszerepel. A szabadtéri színpadon a Táncra. muzsikára című kétrészes, látvánvos folklórműsorukat mutatják be. Külön érdekessége lesz a bemutatónak a hegyközi lakodalmas. amelyben szinte az égés? együttes részt vesz. A kitűnő műsort Rábai Miklós és Léta« Dezső tervezte. az énekkart Pás^ti Miklós, a zenekart Daróci B. Tamás, a tánckart. liétai Dezső vezeti. A néni zenekar prímása Perki László. K*oűnk«i lele- netet látnak az előadásból. O mú seam Moszkvában Moszkva egyik védett kerületében, az Arbal-negyed egy csendes mellékutcájában új múzeumot avattak. Itt alkotott 17 éven át —. 1910-.Ő1 1927-ig Anna Golubkina, a neves szovjet-orosz szobrásznő. Koitánsa, a híres szobrász. Szergej Konyenkov mondta róla: ,.Művészete nagv jövő előtt áll. A nagv érzések, a jövőbelátás, az értelem művészete az övé”. Elragadtatassal nyilatkozott Golubkina műveiről Rodin is, a nagy- francia szobrász. .,Oroszország egyik legigazibb művésze. Kevés ilyen van nálunk, mint ő” — írta rpla Valentyin Szeröv, a hírneves festőművész. Vén harsak övezte, tágas udvaron jártunk az alkotóműhelybe, a kiállítási terembe. Bronzba öntött, márványból, fából készült alkotások. .. A falakon vázlatok és rajzok, elkezdett, be nem fejezett munkák. Éppen ebben áll a múzeum sajátossága: gondolatban így nyomon követhetjük- az egész alkotási folyamatot. Megvalósulatlan merész tervek, ötletek. Mintha csak percekre távozott volna a művésznő. Szembetűnik Tolsztoj mellszobra. melynek bronz másolata a Tretyakov-képtár- ban található. Az ,.Olasz fiú”, a ..Nyírfácska” című alkotás egy kislányt ábrázol, ahogy felénk jön a . szélben, és az • ■öregség”, amely annyira ámulatba ejtette Rodint is. Maga Golubkina vallotta: „A művésznek meg kell ismernie az egész életét. De a Fjodor Abramov: IPEIL A I 34. Pelageja hirtelen dühében sírva fakadt. De hát ki, ki a hibás, hogy ezek a rongyok tönkretették az életét, a férjét és mindent a világon? Hát tehet ő arról, hogy é’ete egyharmadát végigéhezte? Harmincháromban éhen pusztult az apja meg a fivére? Na és a háborúban? És a háború után, amikor a szeme láttára sorvadt el a fia, az elsőszülött gyermeke? És ezekben az években egyetlenegy áru volt, amiért egy darabka kenyeret lehetett szerezni — a rongy. Mert az emberek azokban az években hihetetlenül lerongyolódtak. Nincs mit csodálkozni rajta, hogy mihelyt a pékségbe került, minden erejét csakis arra fordította, hogy anyagot harácsoljon! Eveket át harácsolta, nem bírt megállni. Mert azt gondolta: nem kartont, nem selymet rak a ládákba, hanem magát az életet. Élelmet tartalékol. A lányának, a férjének, saját magának... E naptól kezdve Pelageja megint csak az ágyat nyomta. X Pelageja egész télen beteg volt. Igaz, feküdni feküdt, de azért egy kicsit mindig tett-vett, dolgozni azonban nem tudott. Meg aztán, az- igazat megvallva, már nem is volt kedve dolgozni. Alka nagyon ritkán írt. Rövid, kimért leveleket — tisz- teltetem és „jól vagyok”. De hogyan? Egyedül? Vlagyikkal? És ha a lelkét kikiabálja — akkor sincs válasz. Süket fülekre talál. Télen, úgy két héttel új év után eljött hozzá Pjotr Iva- novícs Szerjózséja — reszegen, alig állt a lábán. Szerjózsa tetszett Pelagejának — egyszerű, egyenes lelkű —, és nem Pjotr Ivanovics, hanem Szerjózsa miatt a lelkére beszélt a fiúnak: ugyan, Szergej Petrovics, nem jói leszed, ha így felöntesz a garatra, korai még neked a flas- kával vigasztalódni... — Korai? — paprikázódott fel Szerjózsa és kihívóan, akár egy megrögzött iszákos, a mellét verte. — Miért, és ha nincs jókedvem? Ha fáj a lelkem? — Ugyan, miért fájna a lelked? Tanult ember vagy, mindenki tisztel, hála istennek, egészséges is vagy — mit akarsz még az- élettől? ' — Nem érted, Pelageja!... Te ezt nem érted.;. Csakugyan, Pelageja nem is értette, mi baja lehet ennek az embernek. És ha egyedül csak Szerjózsa volna, de hát a mai fiatalság folyton csak a lelkét fájlalja. Ugyan miért? Mi bajuk? Nem, Pelagejának ebben a korban nem volt ideje a leikével törődni. Csak a mindennapi kenyeret adja meg az Isten. Meg aztán velük akkor nem is kukori- cáztak. Reggel valaki nem ment ki az erdőbe, este már vitték is a bíróságra. — Nem ütöttél az apádra, Szerjózsa, nem ütöttél rá — mondta Pelageja. — Nincs magadhoz való eszed, mint neki..; — Hála istennek! — rikácsolta Szerjózsa, akár a kakas. Mit kakaskodik? Az ap.ia, a kevés iskolájával, lám, milyen rangot vívott ki magának. Hát ha még ennyit tanult yo'na. mint a fia! — Meg kell nősülnöd, Szerjózsa — tanácsolta Pelageja. — Olyan feleséget válassz, aki erősebb nálad: Meg nincs lelke... — Nem fogok megnősülni, Pelageja. Soha az életben! — jelentetté ki kerek perec Szerjózsa. — Az nem járja, Szergej Petrovics, nem járja... Meg kell nősülni. Akkor a flaskának is hamar búcsút mondasz. .. — Nem fogok! — tüzeskedett megint Szerjózsa. — Összetörték a szívemet... Darabokra! — Ugyan, ki törte össze? (Folytatjuk) Műteremsarok.., szobrásznak nem csak az arányokat a szerkezetet és hasonlókat kell megtanulnia, har nem az igazi művészetet, ahol már nem a tanulás a fontos, hanem az értelmezés és a felfedezés.” Ö az egyik legelső proletár- ábrázoló szobrász az orosz művészet történetében. A ..Vasmunkás”, a .;Lépő férfi” című alkotásaiban az elnyomók ellen lázadó proletariátus ereje testesül meg. Az 1905-ös forradalom napjaiban ő volt az első művész, aki Marx portréját megalkotta. Elmondta, hogy ebben a munkában Marx eszméinek kezdődő megvalósulását akarta érzékeltetni, amelyek új korszakot nyitottak az emberiség történetében. A múzeum emlékszobái á(Fotó: APN) ban Anna Golubkina szemé* lyes tárgyai, dokumentumok, ritka fényképek láthatók. A tablók a művésznő életének különböző mozzanatait mutatják be. Szülőföldje, a rja- zányi terület két híres tudóst, Pavlovot és Micsurint, valamint a nagy költőt. Jeszenyint adta a világnak. Az önkényuralom idején, Anna Golubkina a munkások első soraiban harcolt a „Krasz- naja Presznyja” barrikádja- in. Nem egyszer küzdött a legelső vonalban a cári különítményekkel vívott harcok során. A szovjet főváros új művészeti múzeumában egy nagyszerű művész mintegy száz alkotása vonzza a látogatót Alekszej Grjaznov Tréfák — Az orvostudomány szerint az alkohol nem gyógyítja az influenzát. — Lehet, de az orvos'.udo- mány sem! X A tengerész panasza: — Azért lettem tengerész, hogy világot lássak, s végül egy tengeralattjáróra kerültem! X Ketten beszélgetnek. A fiú: Drágám, hol fogsz várni vasárnap 10 órakor? A lány: Az anyakönyvve- zető előtt, esküvői ruhában. A fiú: Ne ott. Biztosan tudom, hogy megint közbejön valami. A lány: Már hatodszor? X Két skót tanakodik: — A fiam egyetemre akar menni. Mit, érdemes tanulni? — Legyen fogorvos. — Miért éppen fogorvos Lehetne gégész is. — Egyszerűen azért, .mer az embernek csak két fül« egy orra és egy gégéje var viszont 32 foga! X — Drágám, hol voltál égés délután. — A szomszédiban, szüle tésnapot ünnepeltünk. — És miért voltál ott olya: sokáig? — Tudod, amikor valak elment, rettenetes dolgoka mondtak róla. Én nem mer tam eljönni, megvártam, mi, magam maradok. X — Nem szégyenled magad Ilyen kicsi gyerek, és má dohányzik! Ha az apád len nék... — Erről beszélhetünk, i mamám ugyanis elvált j /