Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)

1976-06-11 / 137. szám

Filmtarok írissen buzogó forrás Tanácskozás a palóckutatásról Emlékezz a nevedre I Az idei palóc napok közös, Heves és Nógrád megjei ren- dezvénysorozata lehetőséget adott a palóckutatás, a népi hagyományok őrzése és ápo' lása terén jelentkező eszmei, ideológiai és gyakorlati prob­lémák tisztázására is. A kéf megye országgyűlési képvise­lőinek csoportja együttes ér­tekezleten beszélte meg az ezzel kapcsolatos, ötödik öt­éves tervi teendőket. Hogy megbeszélése, mindenek előtt azt bizonyltja, hogy ilyen szinten került sor a nagy közösséget érintő, eleve­nen élő« lényeges feladatok megoldásáról van szó. Mert a népi hagyományok. a népi kultúra értékeinek ápolása nem önmagáért való. nem öncélú elhatározás kérdése, hanem fontos láncszeme, esz­köze és területe — lévén az a szocialista nemzeti kultúra- történelmünk haladó hagyo­mányainak szerves része — a marxista—leninista ideoló­gián alapuló tudatformálásnak, a szocialista hazafiságot és internacionalizmust egységben magában foglaló új nemzeti öntudatra nevelésnek. A palóckufatáe múltja A korábbi évtizedekben nem teljesen ily módon vető­dött fel a kérdés. A hagyo­mányőrzésnek. palóckutatás­nak elsősorban a kuriozitást, jelentő értékeit számították, és használták fel a polgári ideológia, az uralkodó osztály érdekei szerinti eszmék szol­gálatára. A kutatások megin­dulása azonban — megtisztítva rossz ízű sallangjaitól —, így is rendkívüli jelentőségű, s eredményei a mai kutatás­ban is. a dialektika módszeré­vel kitünően hasznosíthatók. A palóc hagyománvok feltá­rásának kezdeti- 1817—1880. közötti időszakában a kutatók elsősorban nyelvészeti vizsgá­lódásokat folytattak- s ennek alapián igyekeztek fényt ríteni a palócok erede1 é rai történetére. A köx szakaszban sorra láttak nap­világot a különböző mélységű leírások, monográfiák, etni­kai csoportelemzések, virág­korát élte a nénraizi gyűités. A többirányú, részletek vizs­gálat viszont új ideológiai alapon csak a felszabadulás után. az 1950-es években kez­dődött- folytatódott és tart a mai napig is. 1962-ben Debrecenben szim- poziont. Egerben palóc konfe­renciát, 1968-ban Salgótarján­ban munkabizottsági tanács­kozást rendeztek. Az összejö­vetelek eszmei-gyakorlati kö­zéppontjában a kultúra integ­rációjának kérdése, a népraj­zi vizsgálatok komplex, me­gyék között összehangolt vég­zése. a palóc kultúra napjaink­ban történő változásainak nyomonkövetése állt. Ennek egyik gyakorlati eredménye a közös, hevesi és nógrádi pa­lóc nap. A palóc napok értéke Lenin fogalmazta meg: >,A szocializmus... először terem­ti meg annak lehetőségét, hogy valóban a dolgozók többségét vonják be az olyan munkába- ahol megmutathatják. hogy mit tudnak, ahol kifejleszthe­tik képességeiket, ahol meg­nyilvánulhatnak azok a te­hetségek- amelyek a népben- e frissen buzgó forrásban meg­vannak.” A palóc napok maradéktala­nul igazolják a lenini tételt. Ebben minden község, közös­ség. egyén megmutathatja tu­dását. képességét, tehetségét népdalban, táncban, zenében, népi furfangban. játékosság­ban. A palóc nap színvonalasan ápolja a népművészeti hagyo­mányt, és falejthetetlen kö­zösségi szórakozást valósít meg. • Heves megyében az ötve­nes évek végén rendeztek elő­ször palóc bemutatót. Nóg- rádban a salgótarjáni járás ' 'rületén a hetvenes évek lejétől kezdve. A két megye — megegyezés szerint — kö­zösen először 1974-ben tartott palóc napot Kistérenyén. majd az idén Parádfürdőn. A meg­egyezés minőségi változást is hozott a palóc napok történe­tében. Tágabb körben, széle­sebb áttekintést nyújt a palóc népművészetrőlv erősíti a kap­csolatokat- az együvétartozás érzését, s azt mondhatjuk, egyik legjelentősebb kulturá­lis eseményünk. A palóckutatás mai tervei A palóctáj népművészeti értékeinek kutatása, hagyomá­nyainak ápolása — aa előz­ményekből is kitűnik —. ösz- szetett feladat. Felöleli a népi műemlékvédelem, a szabad­téri múzeumhálózat. a zenei műveltségnevelés, a néprajzi- háziipari kutatás, a kulturá­lis napok egészét. A kutatás­nak mindezzel foglalkoznia kell. De a munka — minthogy a palócság nagy területen he­lyezkedik el — területileg is megosztott, Nógrád. Heves. Borsod. Pest és Szolnok me­gye muzeológus kutatói és a központi tudományos műhe­lyek vesznek részt benne. Központja és összefogója He­ves megye. A kutatásban — főként a gyűjtésben — igény­be veszik az iskolák, egyéni érdeklődők segítségét is. A kutatás irányítói az idei ötéves terv fő feladatául a népcsoport történetét, népraj­zát összegző palócmonográfia megjelenését jelölték meg. De a tervek között szerepel a pa­lócterület reprezentatív tör­téneti. néprajzi kiállításának megvalósítása is. Budapesten és külföldön. Heves megyében központi palóc múzeumot sze­retnének létrehozni. Nógrád- ban- Balassagyarmaton már van egy. csaknem száz éves palóc múzeum, gazdag gyűjte­ménnyel. szakemberekkel el­látva. A leendő múzeumhoz bizonyára sok szakmai ta­náccsal szolgálnak majd. es Horgászverseny vasárnap 'A jó idő beálltával a MO­HOSÉ Ipoly- és Matravidéki Területi Bizottsághoz tarto­zó horgászegyesületek sorra rendezik versenyeiket. Az egy­re népszerűbbé váló egyesü­leti horgászversenyek sorár ban vasárnap a salgótarjáni erőmű horgászai tartanak ver­senyt —, kizárólag csak saját tagjaik részvételével. A kiírás értelmében minden kifogott hal után darabonként és grammonként egy-egy ponto’ kapnak a versenyzők, s kü­lön megkötés: csak egy boto: és úszós felszerelést lehet hasz­nálni. A felnőtt- és az ifjúság, versenyzők első három he'ye- zettjei értékes jutalmakban részesülnek ők is gyarapodnak. A palóckutatás ma — er­ről győzött meg a képviselők tanácskozása — kétségtelenül újabb. ' minden szempontból megalapozottabb virágkorát éli. Hasznossága szinte felbe­csülhetetlen, s mértékét a legkifejezőbben az mulatja meg. ahogyan majd eredmé­nyeit beépítik az emberek is­mereteibe, amilyen alkotó mó­don kamatoztatják a közössé­gek mindennapi életében, ha- gvományőrző tevékenységé­ben. (ok) Két filmgyártó állam szö­vetkezésének, közkeletű szó­val : a koprodukciónak akkor van értelme, ha a művészek közös történelmi múlt vagy jelen fontos kérdéseihez szól­nak hozzá. Ez egyszer­smind annak is biztosítéka, hogy az alkotók azonos hul­lámhosszra hangolódjanak. Mindezt azért bocsátjuk elő­re. mert gyakori eset, hogy sem a téma, sem az eszközök nem indokolják az együttmű­ködést. Példa a mi gyakorla­tunkból: a rossz emlékű FE­KETE SZEM ÉJSZAKÁJA. De tucatnyi francia—olasz vagy más produktumot is említhet­nénk. .. Az Emlékezz a nevedre! cí­mű szovjet—lengyel alkotás a szerencsés kivételek közül való. Cselekménye több évti­zedet fog át, s « világégés­sel kapcsolatos, melynek az oroszok és a lengyelek szen­vedő részesei voltak. Hőse egy anya és egy fiú A koncentrá­ciós táborban, elszakítják őket egymástól, s csak hosszú­hosszú évek múltán talál­kozhatnak. Idegenként és is­merősen. A gyermeket Len­gyelországba vetette a sors, fölcseperedett, emberré nőtt, tisztességes egzisztenciát te­remtett magának. Az anya ösz­tönei mélyén érzi, hogy kis­fiú — azaz: most1 már nagy­fia —, él és bízik a viszont­látásban. Felejthetetlen napo­kat töltenek együtt, hogy az­tán ismét elváljanak. De most már a viszontlátás reális re­ményével. .. Tipikus eset, tipikus sors: a második világháború évei­ben családok százezreit zilál­ta szét a fasiszta önkény, és nagyon sokan vesztették el örökre szeretteiket. Szergej Koloszov, a film rendezője a múltról mértéktartó tárgyi­lagossággal beszél: nem any­aira sokkolni akarja a né­zőt, inkább a tényeket sora­koztatja elénk Számára első­sorban az emberi viszonyla­tok fontosak: az anya emlé­kezése, a megváltozott élet­körülmények ábrázolása, az új szituáció, melyben, az asz- szony és fia elárasztják egy­mást szeretetükkel. Az Emlékezz a nevedre! drá­mai helyzetei — noha konk­rét időponthoz, és helyhez kö­tődnek — voltaképpen álta­lános tanulságokat sűrítenek magukban. A fiim az anyai szpretetet ar é7et egy1'k m.-v?. gatójának tekinti — indokol­tan, hisze* nem rendhagvó mesét látunk, hanem min­dennapos és igaz történetet. Ssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssss/ssss/ $ Fjodor Abramov: ! 1 IPEL AGE J A| I 1 „Sssssssss/ssyssssssssssssssssssss/sssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss, 16. Nézd csak, nézd, Pjotr Ivanovics a tudós verebedet (szakasztott olyan, mint egy veréb, kivált, ha a vastag szemüvege felett felnéz), nem mindig a tied a dicsőség. Én meg az én lányomat nézem. Pelageja nézte a lányát. .Emelt fővel nézte. És vala­hogyan szinte maguktól elszálltak a gondjai meg az imén­ti izgalma. Az ő lánya! Az ő vére diadalmaskodik! A tánc hamar véget ért — rövid életű az öröm —, Pe­lageja magához, intette Alkát: ha Pjotr Ivanovics a lánya mellett áll, neki miért ne lehetne? Alka odaszökellt — milyen szeleburdi, még csak nem is úgy jár, mint egy igazi nagylány, de mikor olyan bol­dog! Mintha autót nyert volna a tombolán. Lehet, hogy csakugyan nyert, gondolta Pelageja, és úgy, hogy a többiek eszre ne vegyék, tekintete kör besza­ladt: hol a tiszt? Mit csinál? A tiszt feléjük tartott. Nem sietett, kacsázva közele­dett, és könnyedén legyezte kipirult arcát fehér zsebken­dőjével. — Alja, mutasson be a mamájának. Pelageja megszorította a feléje nyújtott kezet, de nem talált ke'lő szavakat, zavarba jött. Valamit a melegről da­dogott. Nagy a hőség. A munkára is meleg van, a szóra­kozásra is. — Nem tesz semmit — mondta a tiszt. — Azért a ter­vünket valóra váltjuk. Igaz. Alja? Alka lelkesen bólogatott: micsoda kérdés Hát per­sze! Pelageja még magához sem tudott térni, azon tűnődött, hogyan is tekintse a lánya csintalanságát; vajon nem ké­ne-e megdorgálni a saját érdekében, amikor odajött Anto­nyida Petrovna­— Alja, Vl&gyiszlav* Szergejevics, nem innának egy kis teát? Éppen felforrt a szamovárunk... Pelageja furcsállotta a hallottakat: mióta szokása Pjotr Ivanovicsnak, hogy éjszaka befűti a szamovárt? Aztán ki­találta: hát persze, a lánya útját egyengeti­— Nem, nem, Antonyida Petrovna — felelte sietve a lánya helyett Pelageja. — Elnézést kérünk- De még mi se tartottuk jól a vendégünket — kapóra jött most a nászasz- szony! — Alevtyinka, mit állsz itt? Hívd meg a fiatalokat. Legyél egy kicsit házias. Pelageja mindezt mosolyogva mondta, de közben ingott a talaj a lába alatt: mi nem jut eszébe? Kivel mer ujja’ húzni? És egészen az iskoláig hátra sem mert nézni. Csak ment, és a tarkóján érezte Pjotr Ivanovics dühös tekinte­tét. Régen, a háború előtt, a faluban katonás rendben áll­tak a házak — közel, szinte szorosan egymás meUett, nyíl­egyenesen. Hogy a háznál fürdő, kút, veteményes legyen — ez eszébe se jutott senkinek- Minden a maga helyén: a há­zak házak, a kutak kutak, a fürdők fürdők — a kertek al­ján, az isten háta mögött. Elsőnek Pelageja Amoszova bontotta meg a rendet. Ö rendezett be majort elsőnek a háza mellett. Fürdő, verem, kút, meg veteményes- Minden egy helyen, kéz alatt- Még kerítést is húzatott. Nehogy valaki, akár gyalogos, akár lo­vak, vagy bármilyen jószág véletlenül is betévedhessen hoz­zá. Később. Pelageja példáját követve, a többiek is utánoz­ták, most alig akad olyan ház, amelyiknek nincs bekerített udvara. Pedig micsoda vádaskodás érte akkoriban! „A kulák- fajzat! Feldúlta a falut! Tönkretette a szülői házat!...” Min­denki szidta- Szidták az idegenek. Szidta a Pavel rokonsá­ga. Még Moszkvában is szidták. Igen, igen. még a fővá­rosból is előkerült valaki, aki sajnálta a más házát- Szem­rehányásokat tett, majdnem sírt: istenem, oda a falu szép­sége- Különösen a kétszintes tornác miatt volt oda. Mi ta­gadás. az öreg ház tornáca szép volt, ezt Pelageja is tud­ta. Esztergált oszlopokkal. Faragásokkal. De bizony, télen a pokolba kíván'ák a gyönyörű tornácot: a vizet is, a fát. akárha hegyre kellett volna felcipelni. No, és a hóvihar, a kutya idő? Akkora hóbuckákkal fújta be, hogy még a ka­put is alig bírták kinyitni. (Folytatjuk) Koloszov forgatókönyvében az is erőteljes hangsúlyt kapott, hogy bizonyos sebek sosem gyógyulnak be. Felejteni le­het, elfelejteni — nem. És még egy fontos következte­tés: amíg élünk, .nem szabad feladni a reményt. Ne a cso­dák szalmaszálába kapasz­kodjunk, hanem önmagunk­ban, a humánum erejében, az értelmes cselekvésben bíz­zunk. A honvédő háború — mint élményforrás — továbbra is kimeríthetetlen a filmművé­szek számára. Korábban, egy­két évtizede, főképpen a har­cok lefolyása, az összecsapá­sok természetrajza, a helyt­állás jellege érdekelte a ren­dezőket. Néhány esztendeje megváltoztak a hangsúlyok: mostanában inkább a belső világ változásai, a megpróbál­tatások pszichológiája szere­pel a vizsgálódás középpont­jában. Ezzel magyarázható, hogy a látvány mindinkább háttérbe szorul, s a csatajele- neteket köznapi epizódok he­lyettesítik. Az Emlékezz a ne­vedre! csak a legszükségesebb háborús képeket villantja fel, alkotója fontosabbnak tartja, hogy a hősökre gyakorolt ha­tás sajátosságait elemezze bombahullás idején, vagy az embertelen önkény elszenve­désének , kényszerhelyzetében. Koloszov aprólékos részlete­zettséggel jellemzi figuráit: a főszereplőket markáns vo­násokkal, az epizódistákat — például az anya lelkes kör­nyezetét —, egy-két beszé­des gesztussal. A ritmus vi­szont kissé visszafogott: az e'beszélés nyelve kicsit ter­jengős, néha túlságosan ap­rólékos. A film egyik-másik kriti­kusa azzal vádolta Koloszo- vot. hogy az érzelgősség mel­lékösvényeire tévedt. Vita‘- kozunk ezzel a minősítéssé!. Az Emlékezz a nevedre! jó néhány jelenete érze'mileg túlszínezett — ilyen az anya veszélyeket vállaló látogatá­sa a gyerekbarakkbam, vagy a több tucat televíziókészülé­ken egyszerre látható ausch­witzi dokumentumfilm —, de innen van minden szentimen- talizmuson. Az Andrei Rub'- jov kegyetlen kort fest — a kegyetlenség színeit nem nélkülözheti. Az Emlékezz a nevedre! megható eseménye­ket beszél el — ugyan miért lenne csupán az értelemhez szóló alkotás7 Ludmilla Kaszatkina ala­kítja az anya szerepét, a film­ben. Noha sokszor láttunk már hasonló karaktert, a szí­nésznőnek teljes mértékben sikerült egyéni módon meg­formálnia a figurát. Visszafo­gott és kitárulkozó, csöndes és szerény, dolgos és okos, harcos és szenvedélyes. A film nézője bizonyára sokáig megőrzi magában azt az őrző- óvó-féltő tekintetet, mel'yel az asszony — egy kicsit: az örök Anya megtestesítője —, vonatra szálló fiát kíséri... (s. f.) Mai tévéajánlatunk 20.05: A NAGT FORDULAT. Dokumentumfilm. Dél-Vietnamban járt a Ma­gyar Televízió forgatócso­portja az északi és déli or­szágrész egyesítésének nap­jaiban. Polgár Dénes szer­kesztő riporter és Márton Jó­zsef operatőr filmjének egy részletét néhány héttel koráb­ban a Hét műsorában láthat­tuk. Most átfogó képet ka­punk az „új é'et küszöbén” álló országról, a tervekről, el­képzelésekről. A film készí­tői sok helyen jártak, for­gattak Ho Sí Minh-városöan, a Mekong deltavidékén —több hetes ott-tartózkodásuk alatt a mai és a jövendőbeli Vietnam­ról próbá’tak képet alkotni. S akikkel beszélgetnek — mun­kások, parasztok. háziasszo­nyok, gyerekek, a honvédő há­ború hősei —, még a hábo­rúra emlékeznek. De nem hi­ányzik szavaikból az ű.i élet reménye, a jövő hite sem. Salgóbányán a Nógrád megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet húsz gyermek ide glenes otthona. A gyermekeket, anyagi-erkölcsi problémák, rendezetlen családi körű'me­nyek miatt a gyámhatóság rendeli az otthonba, ahol orvo­si, pedagógiai, pszichológiai vizsgálat állapítja meg. milyen oktatási és elhelyezési forma segítené legjobban a gyermea fejlődését. Így a gyermekek óvodás, általános iskolás, kö­zépiskolás. vagy szakmunkásképző intézeti nevelőotthonba, nevelőszülőhöz, vagy örökbe fogadó szülőkhöz kerülne:.:. Salgóbányán a gyermekek további elhelyezéséig hézagpót­ló oktatást kapnak, idén nyolcán fejezték be az általános iskolát. Képünkön: az óvodás korú gyermekek Dolnegó Pál nevelő irányításával készségfejlesztő játékot készítenek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents