Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)
1976-06-30 / 153. szám
Divat a népművészet Dédanyáink. nagyanyáink letre, ahol a szegedi papucs- pítésére mindig a Iegkiilön- kézimunkákat. általán nem is sejtették egy- tói- a matyó párnákig min- legesebb koron, hogy milyen mara- dent meg lehetett találni. A szítőtárgyakat vásárolják, dandót- mekkora értéket al- plafonig érő polcok zsúfolás- Gyakran találkozunk tanácsig voltak faliszőnyegekkel, tálán vevővel is. aki tőlünk asztali futókkal és egyéb né- kér segítséget. A ballagások szó virágokat. tarka mintá- pi alkotásokkal. Az új pavi- idején mi is rengeteget töp- kat hímeznek. És gyűltek a lonsor elkészültével aztán rengtünk: milyen ajándékot párnák, az asztalterítők, hím- a népművészeti bolt is mél- vásároljanak a fiatalok, hogy Volt belőlük tó helyre került. Színes ki- a pénztárcájuk is bírja? kotnak akkor, amikor a vászonra, szőttesre, ezer színben ját zett falvédők. temérdek. így legtöbb a szék- rakatai. gazdag áruválasztéka rények mélyére került, s már- csalogatja a vevőket, a gyö" már feledte volna az utókor, nyörködni vágyókat, amikor ismét divat lett népművészet. A külföldre utazók rendszerint nem kerülik el a . Görgényl Frieyesné. . bt.. ÜÍTÍSSf". Ä S Kezdetben csak a lakáso- népművészeti termékek áru kát díszítették népi szőtte- sítésával* beszerzésével. .,. ...... ... „ D ■, két. Viszik a matyó párnávezetője 1971-től- foglalkozik ^ kalocsaj térítőkét a világ minden tájára. sekkel. tarka-hímes térítőkkel. később a divattervezők is eszvre gyakrabban mértté * . .... , f - ,, . _» iráni- mini mauapsan. m imui tek ötletet, format a nepmu- emberek igényei hallatlanul rákaf. vészetből- e motívumokban gazdag, kimeríthetetlen kincsestárból. Napjainkban a népművészeti boltok — ezekben lelhető fel a legtöbb népi termék — óriási forgalmat bo nyolítanak le- sokszor nem borso8 áruk ellenére - a Z 1. , , J í ' Ir l-i n yvrtl t AVI 1 OH 1 llűis tudják kielégíteni az igényeket. v A salgótarjániak bizonyára jól emlékeznek még a főút menti- apró. sötét üz— Talán soha nem volt ek- — Talán furcsán hangzik, kora érdeklődés az áruink de sok vidéki, falusi vásáriránt. mint manapság. Az lónk^is van. A zsúrgarnitúkonyhagarnitúrákat, megnőttek, és bizony sokszor jobban viszik, mint a városiszegényesnek tűnik a vá'asz- ak. Azt mondják- nem érde- ték. Nagy sláger és keresett mes már kézimunkázni, idő cikk a magyaros hímzett és sincs hozzá, aztán meg azt a szőttes blúz. Főleg ez utób- a sok vesződséget. ami egy- bi. szinte pillanatok alatt el- egy terítőve] van. nem lehet fogy. Nagyon sokan keresik pénzben kifejezni. Gyönyörködünk a szines kalocsai kézimunkákban, virágos párnákban. Nagyon íz* lélesesek a hímzett gyerekmellények. kisruhák. — Mi a kedvence a bolt vezetőjének. van-e olyan amit különösképpen szeret a népművészeti termékek közül? — A legjobban a kalocsai és a matyó mintákat kedvelem. de egyformán kedves számomra valamennyi áru. Hagy hívjam még fel a vásárlók figyelmét, hogy ismét kapható nálunk a közkedvelt szegedi papucs. bizonyára sokan szívesen vásárolják! —vkm— kézzel hímzett dolgokat, sár nos- ebből is keveset kapunk. — Mi'yen a vevőkör, vannak-e törzsvendégek? —i Nagyon sok jó ismerősünk van, akik lakásuk széSzakszervezeti vizsgálat a tanácsi sütőiparban A sütőipar • fejlesztéséire technológiákat. ellenkező 1968-ban hozott kormány- esetben megismétlődik a ha.ározat nyomán meggyoi g—g évvel ezelőtti néhány sult a műszaki fejlődés es ja- , vultak a dolgozók munkakö- rekonstrukciónál tapaszul! rülményei: több nehéz fizikai hiba: az 1970-es évek élőt! munkaműveletet — például épített, vagy felújított üze- a tésztakészítést és a péksü- mekben, a gépek, de külörúr teménygyártást, — gépesítet- sen a kemencék korszerű tietek — állapította mec az nek. Az országban jelenleg ÉDOSZ vizsgálata. amely több mint ezer úgynevezett 70 üzemre terjedt ki és arra gőzös kemence működik, az (keresett választ, hogyan le- itt dolgozók hagy hőártalom- hetne meggyorsítani a kon” nak vannak Jritéve és a ke- szsrűsítést. nyer készítése nehéz fizikai munkát kíván. A vizsgálat szerint a gépi kemencék üzembe állítása — A szakszervezet vizsgála- eaekből már 510 működik az ta arra figyelmeztet, hogy a országban — lényegesen csö.c- sütőipari gépgyártással meg- kentette a nehéz fizikai mun- bízott vállalat, amely néhány kát és az egészségre ártal- egyedi kisgépíípust állít elő, más munkaműveleteket. A nem tudja kielégíteni a ha- modem nagyüzemekben ké- zai igényeket, és ráadásul a zi munkára már alig van gyártott gépek egv része nem szükség, mert az anyagmozga- felel meg a technológiai és tást is ko szerű gepekre bíz- munkavédelmi követelme- ták, viszont a régi üzemek nyéknek. többségében még mindig ko- , , , molv fizikai munkát kíván a A'vizsgalat nyomta a szak kenvé-gyártás. miutón a f^cvezot javasolta, hogy a gyártási vonalon a nyers- , kemeircetipusokavsgot és félkiss termékeket 1x51 újabbakat mar n* szerer kézzel mozgatják. Jen£v: *el> « ?. Jelf eg .uze‘ meioket pedig fokozatosan A vizsgálat néhány olyan cseréljék ki korszerűbb, köny- problémá* is feltárt, amely er- nyebbe.t kezelhető és a ra figyelmeztet, hogy jobban egészségre kevésbé ártalmas* meg kell választani az új típusokra. Nemcsak a métermázsa EGY pillanatig sem vonom kétségbe, hogy a magyar termelőszövetkezetek és állami gazdaságok sokat termelnek. A grafikonokon a hektáronkénti termés métermázsáit ábrázoló oszlopok esztendőről esztendőre feljebb, törnek. ^ ' Mégis, egy ismerősöm szerint, az eredmények kétségbe vonhatók. Állítja: a magyar mezőgazdaság szemfényvesztő, pénzpazarló. Gyorsan hozzáteszem, hogy az illető nem reakciós. Alig serdülő korában került el faluról, ma középkorú, tisztességes munkásember, gyakran fordul meg vállalata vidéki telephelyein. Jóllehet látja a földeket, ám az is igaz, csak a busz, vagy a vonat ablakából Hosszasan elgondlolkoztam vádjain és sikerült megértenem álláspontját. Talán a szakemberek is egyetértenek velem abban, hogy aki 10—15 éven át kizárólag messziről látta a határt, az a mai terméshozamokat szemmel nem tudja felmérni. Nincs ma már hullámzó búzatenger, vagy hatalmas csöveket mutogató kukoricatábla. Az alacsony, kemény szárú, tehát alig moccanó, kefeszerű, intenzív búzatáblát, vagy az inkább a tövek számával győzedelmeskedő kukoricatáblát csak az tudja felbecsülni, aki évről évre belülről ismerkedik a fejlődéssel. Ehhez jön a már sokak áltál ismert jelenség, az, hogy napjainkban általában a határban évszámra nem látni embert. Eltűntek a cukorrépát egyelő, vagy kukoricát kapáló tarkaruhás asszonycsapatok, az izzadtan hajlongó aratóbandák. Egy-egy táblán rendszerint csak néhány gép megy végig és évente legfeljebb néhány alkalommal. Persze, sok minden van, ami valóban fölháborítja az embert. Ott hever a sok száz szalmabála, esetleg csak a rendre leszórt szalma és nem történik vele semmi. Esetleg egy szombaton füstkígyók szállnak az ég felé:. felgyújtották a szalmát. De a tarló még mindig ott van. Felveri a gyom, már azt se látni, hogy tórló-e vagy valami elgazosodott kuPúrnövény, amíg végre megjelenik egy óriási masina és egyetlen nap alatt elsimított barázdák alá takarja a korábban még bosszantó látványt. Aztán az öntözés. A parasztember jól tudja, hogy bármely öntözésre szánt táblába rengeteg pénzt beleölnek. Aztán műtrágyát, nemes magot, vegyszert, gépi munkát. De ha elmarad az öntözés, akkor elmarad a várt termés is. És híre terjed, hogy a rengeteg befektetés nem térül meg soha, tehát „a mezőgazdaság pazarolja a nép pénzét”. Ezernyi ok késztet arra vezetőt és beosztottat, hogy ne maradjanak csúfoskodó, az időjárás által reménytelenül megviselt, pusztuló táblák a betakarítás végére. Vagyis ne annyi gépet tartsunk, amennyivel éppen „visítva” be lehet takarítani a határt, hanem valamivel többet. Kiszámították a közgazdászok, hogy 1000 hektár búza 1 termés betakarítási veszteségeiből meg lehet vásárolni egy kombájnt. Több ezer hektáréból annyi kombájnt, hogy optimális időben végezhessünk a munkával. És kombájn most kapható! Tudjuk, hogy a betakarítás nem fejeződik be, amikor magtárba kerül az árpa, a búza, a kukorica. A szalmát, a szárat össze kell gyűjteni és felhasználni. A szalma népgazdasági érték, ami nemcsak a papírgyárakban, de az istállókban is gyakran hiánycikk. Alapvető feladatunk a tarló megmunkálása is. Az agyongyomosodott tábla pazarolja a talaj nedvességkészletét, tápanyagkészietét, sőt, esetleg azzal a következménnyel jár, hogy a következő évben a vegyszerezés ellenére ' is gyomos lesz a vetemény. Aki pedig kapát venne a kezébe, ma már nincs. Bűnös pazarlás az is, ha az istállótrágyát veszni hagyjuk, de a műtrágyával,-is gyakran nagyvonalúbban bánunk a kelleténél. A kiadásoknál maradva: az öntözővíz nem felesleges kiadás. Mert mostanában is csak látszólag volt elegendő eső, a talaj vízkészlete nem elégséges. Az öntözőberendezéseket tehát az ország területének nagyobbik részén igenis működtetni kell, mert a rengeteg befektetés csak így térül meg. TERMÉSZETES, hogy mindenki arra törekszik: teremjen több a földjeinken. De az sem közömbös, hogy milyen áron termelünk? A választ magától értetődően nem a véletlenszerűen a határba tévedt vendégektől várjuk, hanem az agrárszakemberektől, lelkiismeretesen és felelősségteljesen dolgozó parasztságunktól. Eöldeáki Béla tJj hétvégi pihenőtelep alakult ki Somoskőújfalut elhagyva a Salg'»bányára vezető út mindkét oldalán.«A tetszetős házak kényelmet, pihenést, olykor, sok-sok munkát adtak lakóiknak. — kj — mii ......................................................................................................... llllll)ll■llllllll■lllllllll■lll■l■,■lll■ll■l•ll■llllll•l>•■■■l>m»lll•■■ll■■>ll•ll■lll■lllllll■lll■■ll■■n llllll■lll■tlll■l■m■llllllmlllllllUlll•■ll■l■llllll■■l■l■llUl*■lll•llll■l■■■■lllll■•■■lllllllllllllll .llllllllllllllll■l■llllll■llllllllull||il|lllltll||Lltlllill■lll»l■■■l. mm T ú lzás nélkül elmondhatjuk, hogy kevés olyan téma van a társadalom- tudományok körében, amely olyan „karriert” futott volna be az elmúlt évtizedekben, mint az életmód. A növekvő társadalmi érdeklődés hatására világszerte szaporodnak az életmódkutatások és -publikációk. A különböző országok legjobb társadalomtudósai mindenekelőtt: szociológusok, pszichológusok, antropológusok és közgazdászok foglalkoznak a témával. Az elmúlt években az életmódkutatás hazánkban is erőteljes ösztönzést kapott a társadalompolitikától, a társadalomtervezéstől, amelyek hatékonysága megköveteli: a különböző rétegek mindennapi életének, szükségleteinek, törekvéseinek, igényeinek pontosabb ismeretét. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy a témával kapcsolatos fokozódó érdeklődést nem tekinthetjük valamiféle múló divatnak, ugyanis a valódi okot a konkrét történelmi, társadalmi körülményekben kell keresni. Az okok részletezése helyett csupán utalni kívánok arra a mindenki által tapasztalt tényre, hogy napjainkban az emberek értékrendszere, szükségletei, életmintái, vagyis egész életmódja eddig soha nem látott változáson megy át. Äz élefmódkutalás kritériumai A változást kikényszerítő tényezők közül mindenekelőtt kettőt emelek ki: az egyik ún. külső hatás; az érintkezések, kapcsolatok a világ más tájain élő népekkel egyre szorosabbak lesznek. A másik pedig a határainkon belül végbement változás; a társadalmi rétegek nagyarányú és történelmileg rövid idő alatt végbement mobilitása. A parasztok tömegei váltak munkássá, a munkásokból és parasztokból pedig sokan értelmiségivé lettek. Ez együttvéve azt eredményezte, hogy a különböző rétegkultúrák, értékek és életminták találkoznak, ütköznek, megkérdőjelezik egymást — mindenképpen hatnak egymás ra. A kép persze teljesebb lesz, ha az említettekhez hozzátesszük a technika gyorsuló fejlődéséből származó ‘ fogyasztási eszközök tömeges elterjedésének várható hatását. Talán elég kettőt említeni ezek közül: a' gépkocsit és a televíziót, amely az elmúlt évtizedben nálunk is jelentős életmód-átalakító tényező volt, A téma aktualitásának van persze egy elég lényeges politikai, ideológiai vonatkozása ’s A két rendszer versenyé- L ,-n ugyanis az életszínvonal mennyiségi mutatói mellett egyre inkább fontos helyet kap az a kérdés, hogy melyik rendszer képes az emberek számára magasabb „életminőséget”, humánusabb életmódot biztosítani. Ez is ösztönzi az életmód mérését és összehasonlítható elemzését, mégpedig az eddigieknél tudományosabb alapokon. Azzel persze tisztában kell lenni a kutatóknak és a kutatásról szóló jelentést olvasóknak egyaránt, hogy az életmód roppant komplex, nehezen körülhatárolható, fogalom. Ezt azért szükséges hangsúlyozni, mert az- életmód fogalmát a mindennapi életben, de gyakran a zsurnalisztikában is általában aggály nélkül, nagy magabiztonsággal és egyértelműséggel használják. Amikor tehát ilyen formulákkal élünk, hogy a „munkások életmódja", a „parasztság életmódja”, az értelmiség életmódja”, vagy az „ember életmódja”, rendszerint arra az egyszerű társadalmi tényre gondolunk, hogy — legáltalánosabban szólva —, hogyan él, milyen életvitelt alakít ki a szóban forgó társadalmi, csoport, vagy egyén. A nehézség csak akkor kezdődik, amikor a „hogyan él?” kérdést akarjuk megválaszolni: gondolhatunk ugyanis az életvitel külső kereteire, objektív feltételeire: települési és lakásviszonyokra, az anyagi feltételekre, a munkakörülményekre, az öltözködésre stb. Viszont gondolhatunk a cselekvésmódokra. az ismétlődő tevékenységekre, amelyek a vizsgált réteget, vagy egyént leginkább jellemzik. Mindenesetre megállapíthatjuk, hogy az életmód rendkívül összetett és sokrétű képződmény, ariiely magában foglalja az életkereteket és az adott keretek között végzett tevékenységeket; azt, hogy a csoport, vagy valamely egyén, mikor, mit csinál, milyen célokra használja a rendelkezésre álló életkereteket. A jelenség sokszínűségéből. bonyolultságából következik, hogy a meghatározások és a kutatások rendszerint az életmód egy-egy elemére. főként ’a szabad időre, a lakáskörülményekre (mint 'életmódkeretre), és a fogyasztási szokásokra korlátozódnak. A többé-kevésbé használható információk az életmódra vonatkozóan ezekI ről a területekről származnak. Az eddig elmondottakat abban lehetne összegezni, hogy ha egy társadalmi csoport, vagy egyén életmódját vizsgáljuk, mindig szem előtt kell tartanunk azt a fontos marxi elvet, hogy az objektív társadalmi köx’ülmények- nek, viszonyoknak meghatározó szerepe van az ember cselekvésében, magatartásában. Vagyis: amennyiben meg akarjuk érteni az emberek magatartásának indítékait, ahhoz mindenekelőtt meg kell ismerni az őket körülvevő objektív viszonyokat. Az életmód elemzéséhez azonban az objektív körülmények felderítésénél nem szabad megállni; szükség van a szubjektív tényezők ismeretére is. Ugyanis az egyén viszonylagos autonómiával rendelkezik tulajdon létfeltételeivel szemben, amelyek pedig előírják tevékenységeinek lehetséges körét. Hiszen a mindennapi tapasztalatokból tudjuk, hogy ugyanazon objektív bázison eltérő életmódok alakulnak ki. Ezt a tényt mindenekelőtt azzal magyarázhatjuk, hogy minden r NÓGRÁD - 1976. egyes egyén sajátos igényszinttel, értéktudattal, érdeklődési körrel rendelkezik. Az egyének meghatározott feltételek alapján mindig választanak a különböző lehetőségek között. A választás és a döntés már önmagában rangsorolja a tevékenységeket. Az életmódminták ezekből az ismétlődő és rangsorolt tevékenységekből épülnek fel. ST z életmóddal foglalko* zó kutatások tapasztalatai ezt mutatják, hogy a legnagyobb nehézséget éppen az objektív, és szubjektív tényezők összefüggéseinek és kölcsönhatásának megismerése okozza. Ez persze egy pillanatra sem szegheti kedvét a kutatóknak és mindazoknak, akik ebben a hallatlan izgalmas és fontos munkában részt vesznek. Az életmódban bekövetkezett változások konkrét ismerete nélkülözhetetlen, a szocialista építés eredményeinek feltárásához és feladataink kijelöléséhez, hiszen a szocialista építésben, Lenin szavaival, „csak azt szabad elértnek tekintenünk, ami meggyökeresedett a kultúrában, a mindennapi életben, a szokásokban”. Módra László szociológus június 30., szerda 5 1 t
