Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)

1976-06-24 / 148. szám

Mosgatgatuuh*: (I.) lleíven éve történt „...hogy a család éhen na pusztuljon” A legutóbbi statisztikák szerint Magyarországon közel egymillió ember foglalkozik anv a# mozga­tással. A ZIM salgótarjáni gyá­rában, az ez év júniusi adatok azt mutatják, liogv a kétezret alig meghaladó munkáslétsz.tm- ból több mint háromszázötven a fenti tevékenységet végzők szá­ma. X Szaporán szedjük lábainkat, átmenetben a gyárudvaron, mert. esik ám az eső, s köz­ben kísérőmmel, a munkává" delmi osztály vezetőiével be­szélgetünk. Miről is? Hát sz anyagmozgatásról. Általa is­mert tényeket közöl, néha számadatokkal is illusztrálva, és amikor már majdnem el­érjük az Öntöde bejáratát, hirtelen, szinte, mintha össze­beszéltünk volna, mindketten megtorpanunk. Barnára égett arcú ember villázza — igen, hosszú á'gú villával „lapátol­ja” egykedvűen a kokszot a vas talicskába. — Hová viszi? — Hová? Hová? Hát ide, be... — int fejével az ön­töde felé. — És így? — Hát miképpen? — Mondjuk: a rakodógép megrakja a targoncát, maga meg irányítja a gépet kezelő­ket. — Ugyan! Ne vicceljenek már! — szól vissza morózu- san, mintha rossz viccel trak- táltuk volna. Pedig, dehogy ... X Gyenes Vendel, a gyár szál­lítási osztályvezetője mondja: — Az osztályomhoz tarto­zók. csak a gyárba beérkező vagonok, tehergépkocsik ki­rakásával foglalkoznak. S függetlenül attól, hogy több mint húsz tehergépkocsink van, azok áruval való feltöl­tése már a kereskedelmi fő­osztályhoz tartozó munkások­ra hárul. Nálunk húsznál több ember foglalkozik kézi anyagmozgatással. — És a fentebbieknél? — Tudomásom szerint, leg­alább harmincöt—negyven. — Sok!? — Meglehetősen. De nem is a szám a lényeg, hanem az, hogy sok pluszmunkát végeznek. Merthogy mesz- szire kell tolni a késztermé­ket; a végellenőrzéstől, illet­ve a raktárakból a vasúti vágányokig több mint ' száz méter a távolság. Egy hagyo­mányos tűzhely súlya, testvé­rek között is megvan vagy száz kiló, egy gáztűzhelyé is vagy hatvan-hetven. És eze­ket kis kézikocsikon tologat­ni ..: Szóval, nem éppen le­ányálom. — Mennyire gépesített önöknél a rakodás? — Hát... Négy évvel ez­előtt éltünk azzal a lehető­séggel. hogy e célra kölcsönt tehetett kérni. Akkor vásá­roltunk egy rakodógépet és egy PANTHER-típusú autó­darut. — És azóta? — Semmi. Nincs rá keret. Mindezt a fejlesztési alapból kellene megoldani, de hát az akkora, hogy másra sem igen futja. Márpedig, mint min­denütt. nálunk is a legelsőd- legesebb a termelést közvet­len segitő gépek beszerzése. Pedig jó néhány villástargon­cára lenne még szükségünk, s aztán, mert igazán lépést kellene tartani a fejlődéssel, szeretnénk bevezetni, illető­leg bővíteni a rakodólapos szállítási módot. Csak egy példát említenék erre. Rette­netes nagy mennyiségű sa- mottéglát használ fel a, gyár. Ha ezt rakodólapokon külde­nek, s ha lenne megfelelő mennyiségű villástargoncánk, szinte tizedannyi idő alatt üríthetnénk ki egy vagont. — Üríthetnének .. i — Igen. Csak így feltételes módban. Mert jelenleg, főleg ha csak úgy ömlesztve jön, egy műszak is rámegy. — És a konténer? — Gondolkodtunk már raj­ta. Köztudott, hogy praktikus, csak a mi esetünkben nem megfelelő. Tudniillik, egy va­gonba berakunk X mennyi­ségű gáztűzhelyt, vagy ha­gyományost, mindegy melyi­ket: szóval, hagyományos ra­kodással X mennyiség jut el a megrendelőhöz. Ám, ha ezt konténerben szállítanánk, egy vagon már ennek csak a ne­gyedrészét tudná továbbítani. A mi esetünkben ez nem praktikus. Persze, a partner szemszögéből sem, mert ők annak örülnek, ha egy vasú­ti kocsival mennél több ter­mék érkezik meg hozzájuk. — Szóval, gond. — Igen. De az is, hogy „elfogy” meglehetősén hama­rosan, az így foglalkoztatot­tak nagy része. Öregek már. És tudja, sok év sem kell hozzá, s aztán elkezdik maid mondogatni: helyezzenek más munkára, mert nem bírom már ezt a nehézséget. És iga­zuk van, természetes a kí­vánságuk, emberi szemszög­ből teljesen megérthető. A fiatalok meg...? Higgye el, igen-igen kevesen választják közülük ezt a munkakört. Mert, hogy kényelmesebbek, meg ha nem is, akkor' meg több osztályuk van, s talál­nak a számukra jobban meg­felelő. könnyebb tevékenysé­get is. Tehát: — ha nem is vég­következtetésképpen — az áru ki-berakását végzők ki­öregednek, a gépesítés pedig még egyáltalán nem éri el a kívánt szintet. Pedig a kí­vánság — nem is maximális. Csak hát a lehetőségek ... Karácsony György Reggel hat óra. Körüljárja a ZIL-t, átnéz mindent, rendben vannak-e a dolgok, azután in­dulásra készül Varga Gyula gépkocsivezető. — Tavaly hoztuk ezt a kocsit Nyíregyházáról. Azóta sem volt vele különösebb bajom. Igaz, az első négy nap után le kel­lett cserélni a karburátort. Nem adagolta rendesen az üzem­anyagot. Másik kettőt is kipró­báltunk, de a harmadik lett jó. Ezt azután nagyon eltalál­tuk. Olyan, hogy nem szabad hozzányúlni, csak rosszabb len­ne — mondja Varga Gyula, akitől arról érdeklődtem, van-e különösebb titka annak, hogy jelentős üzemanyag-megtaka­rítást ért el. Az elmúlt öt hónap alatt több mint 25 ezer kilométert tett meg az FN 32—44 forgal­mi rendszámú tehergépkocsi­val, és a normához viszonyítva 1128 liter benzint takarított meg. — Nincs ennek különösebb tit­ka. A kocsi is megkívánja a rendszeres gondozást, szervi­zelést. Az üres járatások csök­kentésével is lehet megtakarí­tani anyagot. Erős gép ez, ae azért nem kell a gázpedált fe­leslegesen nyomkodni, mert az AZIL és gazdája nem jó a motornak. így sike­rült. Talán könnyebb területen fii­vá rozott? — Nem mondhatnám. Általá­ban követ szállítunk útépítés­hez. A szénbányák fuvarozási irodája az útépítőkkel szerző­déses viszonyban van. Szállí­tunk a Karancsból, Nógrádkö- vesdről, illetve a szondái kőbá­nyából. Sok a hegyi út, és nem a legideálisabbak az útviszo­nyok. Erre a gépkocsira 100 ki­lométerre 36,5 literes a norma, vagyis elég feszes, örülök, hogy mégis sikerült ennyit megtaka­rítani. — Mióta vezet gépkocsit? — Már 11 éve. Akkor tettem szakmásított gépkocsivezető­vizsgát. Azóta teherautóval já­rok, de nem is kívánkozom más kocsira. — Ez akkor eredeti szakmá­ja? \ — Nem. Bútorkárpitosnak ta-' nultam kisiparosnál. Akkor itt a környéken nem tudtam elhe­lyezkedni a szakmában. Ró­nán lakunk. Az apám ott volt bányász 41 évig. Nem akartam távolabb elmenni. Az acélgyár­ban dolgoztam három évig. A feleségem is ott dolgozik, illet­ve gyermekgondozásin van még. A gyerek 3 éves, rr^ár ké­szül vissza a feleségem is dol­gozni. A kovácsológyárban „stá- jeroló”. így hívják azt a mun­kát, amit végez. Oda akarvisz- szamenni. .Megszoktam a gépkocsiveze­tést. Szeretem ezt a szakmát. Ez|en a kocsin csak akkor ül más, ha szabadságon vagyok. Már 55 ezer kilométert megtet­tünk együtt, de még nem ha­gyott cserben ez a ZIL - mondja a vezetője. Zatykó Gyula 17 tagú szo­cialista brigádjában, de úgy is mondhatnánk, a Nógrádi Szénbányák fuverozási irodá­jánál Varga Gyula gépkocsi- vezető ért el legtöbb üzem­anyag-megtakarítást az eimúlt öt hónap alatt. Lehet-e majd ezt az elsőséget tartani egész éven át? — Nem tudom, de minden­esetre szeretném — mondja ne­vetve, azután elköszön. Egymás után útrakelnek a ZIL-esek, várja őket a fuvar. B. J. i MAI KOMMENTÁRUNK Gép és alkatiész Az emberek felkészültek az aratásra’ készítik a gé­peket is- gondoskodnak arról is, hogy ha elromlik a gép- kijavíthassák rövid időn be­lül. A mezőgazdálkodás tna, már jól felszerelt gépek es az ahhoz szükséges alkatré­szek nélkül nem lehet el­képzelni. Különösen nerm olyan körülmények között, mint a jelenlegi, hogy- közel negyvenezer hektárról két hét alatt teljes egészében komplex módon kell learat­ni a kalászos termését. Késni nem szabad- mert a termő­földet nyomban elő kell ké­szíteni a jövő évi termésre. íay korszerű a mezőgaz­dálkodás. Érsekvadkerten például elképzelhetetlen­hogy ne eredjenek az arató­gépek nyomába a talajlazí- tók> a szalmabetakarítók és annak rendje, módja szerint a kellő időben majd a ve­tőgépek. A munka középpont­jából nem hiányozhat tehát az ember és a gép. A kettő együtt alkotja azt az erőt, amely képes arra- hogy a jövő évi kenyérnekvalót veszte­ségmentesen betakaríthassuk. Az embernek kell gondos­kodnia arról- hogy fennaka­dás semmiképpen ne legyen a nyári betakarítási munká­ban. Ezt viszont csak óhajta­ni, kevés- ezért cselekedni kell, következésképpen, min­den lépést tudatosan meg kell szervezni- az aratáshoz szük­séges gépeket alkalmassá kell tenni arra- hogy zavar­talanul működjön. Az aratás sikeres lebonyolításának ez elengedhetetlen feltétele. Mezőgazdasági üzemeinknek elegendő gép áll rendelke­zésükre. Ma már azzal is dicsekedhetünk, hogy nem is a legelavultabbak ezek a gépek, hanem jelentős ré­szük korszerű. De a gép ter­mészetéből adódik, hogy azt a nagy feladat előtt részlete­sen vizsgálni kell, nincs-e különösebb baja- nem szorul-e valamelyik alkatrésze kicse­rélésre. Most még van időnk ezzel foglalkozni, sőt, köteles­ségünk átvizsgálni. Hiszen arról van szó- hogy ezeknek a gépeknek kell az ember di­rigálása mellett több száz va­gon terményt betakarítaniuk. Ha a gépeket mostohán ke­zelik. hibáit nem javítják ki, akkor hálátlanok lesznek az emberhez. Sok vitára adott már okot, hogy a szerelők készen állnak arra- hogy a gépeket kijavít,-, sák. Csak nem mindig lehet­séges ez. Mert a javításhoz szükséges alkatrészek nem állnak korlátlanul rendel­kezésre. Sók vitára adott ez már okot. de jelenleg inkább megoldottnak tekinthető­mint nem A jó gazda időben a legszükségesebb alkatrésze­ket- biztosította rVigán lk. Nem is szükséges — a túlzott óvatosságra hivatkozva —, fölöslegesen tárolni alkatré­A századeleji litikai tömegsztrájkja zajlott le a salgótar­jáni szénmedencében hetven évvel ezelőtt. A, salgótarjáni bányászsztrájk 1906. június 24- én kezdődött, s több hétig tartott. A század- forduló után — e sztrájkot megelőzően — csak 1904. márciusában szüntették be a bá­nyászok a munkát. Helyzetük javítását kö­vetelték, de az erőszak miatt a sztrájk csak két napig tartott. A korabeli polgári sajtó közlése szerint 1906. július első napjaiban már 4000 bá­nyász állt harcban. Leállt a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. öt és az Északmagyaror­szági Kőszénbánya Rt. hat aknája, köztük Baglyasalja, Mizserfa, Etes, Inászó, Szék- völgy, Károlyakna, Bikabikk (Gusztáv- akna) bányamunkásai szüntették be a mun­kát. A sztrájkoló bányászok csaknem azonos követelésekkel léptek fel, mint az 1904-es munkabeszüntetés idején. E nagy tömeg­sztrájkot kiváltó okok között szex-epeit a mér­hetetlen arányokat öltő péxízbüntetés, a ki­látástalan nyugdíj, és az úgynevezett jancsi- bankó jogtalan érvényesítése. A pénzbünte­tést okkal, ok nélkül, mindenért alkalmazta a bányatársaság. Ha nem köszöntek az ak­násznak, 4—6 koronára büntették a bányá­szokat, akiknek napi keresetük 80—120 fil­lér volt. A Népszava közlése szerint a salgótarjáni aknában dolgozó bányászoktól 1905-ben 31 000 korona büntetéspénzt vontak le. A nyugdíjkérdés is foglalkoztatta a bányászo­kat, mert mielőtt elérték volna a nyugdíj­jogosultságot, rendszerint elbocsátották őket. E két alapos és megokolt sérelmet kiegé­szítette a jancsi-bankó alkalmazása, a tő­késkizsákmányolás egyik formája. A lénye­ge; hogy a munkabér egy része helyett utalványt kapott a munkás, melyért a mun­káltató által fenntartott üzletekben kellett élelmezési és ruházati cikkeket vásárolnia, sokszor 50—60 százalékkal magasabb • áron, mint a piacon. Bár a XIX. század végén tör­vényesen betiltották a jancsi-bankót, a tő­kések e tilalmat számos esetben nem vet­ték figyelembe. E nyomós sérelmeket csak tetézte a durva bánásmód, melyet a bá­nyásznak el kellett szenvednie munkaadó­jától. A sztrájkban résztvevő aknák bányászai egységes követelésekkel léptek fel. A Friss Üjság 1906. július 3-í száma közli a tömör és alapvető követeléseket: az alapbér 4 ko­rona legyen. A 12 órai munkaidőt csökkent­sék 8 órára. A vasárnap végzett muhka után kettős bért fizessenek, s vasárnap csak az el nem halasztható munkákat végeztessék. Rendezzék a betegsegélyző- és lakásügye­ket. Bánjanak tisztessegesen a bányásszal, és a gyermekek munkabérét 1 korona 60 fillérről 2 koronára emeljék. A bányászokat, akik a munkások köve­teléseit tartalmazó memorandumot benyúj­tották a bányatársaságok igazgatóinak, vas­ra verték, és kitoloncolták lakóhelyükről. Családjukat kilakoltatták a társaság tulaj­donát képező lakásokból. Hajléktalanná tet­tek több száz embert. A kilakoltatott mun­káscsaládokat munkástársaik fogadták be, és amennyire tőlük telt, ellátták éle'emmel. A kőszénbánya-részvénytársaságok igaz­gatói hallani sem akartak a bányászok kö­veteléseinek teljesítéséről. Bár úgy tettek, mintha helytadnának a bányászok követelé­seinek. Kilátásba helyezték többek között, hogy a beteg, munkaképtelen bányamunkás naponként 80 fillért kap, „hogy a család éhen ne pusztuljon”. Vagy: a szerszámokat eddig a munkásnak kellett vennie és javít­tatnia, és az igazgatós - gok hajlandónak mu­tatkoztak arra, hogy évente egy öt korona értékű kalapácsot adnak a bányászoknak. Ezek a semmitmondó- ígérgetések azonban nem elégítették ki a sztrájkolókat. A bányamunkások sztrájkjának elfojtá­sára 200 csendőrt és 1000 katonát vontak össze a salgótarjáni szénmedencében. Kas­sáról Salgótarjánba vezényelték a 34. gya­logezred hét századát és Losoncról a huszon- ötösöket. Budapestről titkosrendőröket ho­zattak le, figyeltették a bányamunkásokat, és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt helyi vezetőségének tagjait. Több polgári Tap egybehangzó közlése alapján a sztrájkoló salgótarjáni bányászok ellen a csendőrség jogtalanul használta fegyverét, melynek kö­vetkeztében 11 munkás megsebesült. De a véres összetűzés sem törte meg a sztrájko­ló bányászok ellenállását. Az erőszak al­kalmazása mellett Olaszországból 109 bá­nyamunkást hozattak sztrájktörő munkára. Mikor az olasz bányamunkások erről tudo­mást szereztek. 28 bányász kivételével nem mentek le a bányába. Szolidaritást vállal­tak magyar bányásztestvéreikkel, s haza­utaztak. A sztrájk letörésére alkalmazott erősza­kos és egyéb eszközök ösztönzőleg hatottak a munkásmozgalom szervezettségére. A Népszava korabeli számai szerint sok száz- ia tehető az MSZDP-'oe belépő bányamun­kások száma. Válaszul mind kíméletleneb- bü! korlátozták a gyülekezési szabadságot. „Ha három bányász összeáll beszélgetni, a katonaság rögtön közbelép, úgyannyira, hogy az elnyomott munkások a hegyszakad'ékok­ban gyűlnek össze tanácskozásra.” _ írta a Népszava. A bányává iköatok, a hatósá­gok, a katonaság, rendőrség, . csendőrség együttes brutális fellépése a telepi, társu­lati lakásokban lakó bányamunkásokat a sztrájk feladására kényszerítette. A környé­ken lakó mintegy 2000 bányász még egy ideig folytatta a .harcot, kik ellen a kiéhez- tetes módszerével éltek. zott. ták le valamelyest a társulati üzletekben. Mégis, az imperializmus kezdeti szakaszá­nak e nagyszerű munkásmegmozdulása bi- zonyította, hogy a bányászság a munkásosz- läly öntudatos, oszta’yharcos része, képes önálló, szervezett politikai megmozdulás­ra, Bár a legközelebbi nagyobb méretű sztrájk csak 1912-ben, majd 1917-ben kö­vetkezett be, a salgótarjáni szénmedencé- ben, a bányászság szervezettsége, összefogá­sa, szolidaritása már a századforduló elején is figyelemre méltó volt. Vonsik Ilona többhetessz,rájk csak rész~ ■LAW eredményt bo­Csupán az élelmiszerek árát szállítot­Szocial ista brigádok Az elmúlt négy hónap alatt központi kezdeménye­zésre az Állami Biztosító me­gyei igazgatóságának és fiókjainak testületén belül 11 szocialista brigád alakúit, összesen 125 taggal. Ezek kö­zül Salgótarjánban 6, Balas­sagyarmaton 3, Szécsényben és Pásztón egy-egy kollektí­va tevékenykedik. Sokrétű vállalásaik közül igen sok az ügyfelek még jobb- még gyorsabb kiszolgálását segí­ti elő. Emellett szakmai is­mereteik bővítését és a kö­zösségi élet- a munkahelyi demokrácia szintjének eme­lését vállalták a szocialista brigádok. székét, mert az AGROKEE.- nél a bejelentett igényeket igyekeznek kielégíteni. Erről egyébként a megyei szinten megrendezett tanácskozáson is szó esett. Azért tehát, al­katrészekért- ne az országot Járják kérész tül-kasul- az anyagbeszerzők- hanem ke­ressék a megyei kirendeltse- get, és azon keresztül bizto­sítsák azokat a szükséglete­ket, »melyekből jelenleg a raktáron nincs készletük. De az is lehetséges, ha alkat­részből valahol a szükséges­nél nagyobb a készlet- azt kedvező feltételek mellett- az üzemek egymás között ki­cseréljék. A legfőbb tanulság az- hogy most, az aratásra való felké­szülés időszakában gondosan munkára készek legyenek a gépek, előreláthatóan bizto­sítottak a legszükségesebb alkatrészek- hogy a legfon­tosabbat- a kenyérgabonát időben- a legjobb minőségben betakaríthassuk. — B. — Az Erdőkémia Erdőgazdasági Vegyi és Ipari Vállalat tol­mács! üzemében mintegy 30-fé!c vegyipari termék készül. Faszénből és származékaiból. oldószerekből. hígítókból évente 80 millió forint értékű áru hagyja el az üzemet. A késztermékek negyedét kapitalista országokba exportál­ják. Havonta 20—22 vagon áru indul a nyugat-európai or­szágokba, de a kereslet olyan nagy, hogy tovább lehet bő­víteni a termelést. Már épül az új faszénbrikett lepárló üzem, ami átadása után tovább növeli a jelenlegi 9 va- gonos havi termelést. Képünkön a retortaüzem irányító központjában Dinkó Gábor m > w 5 v „ iaszéníepárlás műveleteit ellenőrzi. NÓGRÁD - 1976. június 24., csütörtök 3 t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents