Nógrád. 1976. június (32. évfolyam. 128-153. szám)

1976-06-20 / 145. szám

AZ SBTC-NEL JÁRTUNK Elküldték a l>iidt ózok tói, így lett ökölvívó — Hogy mikor voltam utoljára ököl vívó-mérkőző' sen — kérdez vissza Haran­gi Imre. — A legutolsó va' lamirevaló esemény, a Cse­pel Kupa mérkőzéseit is megnéztem. Igaz, csak Ge- dó lépett szorítóba a leg­jobbak közül, de az ő for­mába hozása nagyon érdekel. Egyébként a Szabadság-he­gyi sísánchoz gyakran fel­járok — Pap Laci nagyon jó barátom. Biztos vagyok benne, hogy a Pap—Adler duónál jobb edzőpáros nincs szerte a világban. Az ő munkájuk az -eredményeken is meg fog látszani. Leg­alábbis én azt várom, hogy ökölvívóink az öss^°s olim­pia közül Montrealban fog­nak a legeredményesebben szerepelni! Gedó, Badari és Botos a három legtapasztal­tabb versenyzőnk, de raj­tuk kívül is van több, meg­lepetésre képes ember a kilencfős ökölvívó-különít­ményben. Mindezt szinte egy szusz­ra mondta el a berlini olim­pia könnyűsúlyú ökölvívó­bajnoka, akit a Münnich Ferenc utca 5. szám alatti trafikjában kerestem fel. Miközben a vendégeket szol­gálta ki, nem győztem a fe­jemet eleget kapkodni: a keskeny üzlet mindkét hosz- szanti fala tele van a Ha­rangi Imrének dedikált sportfotókkal. Megtalálható ott az első magyar olimpiai bajnok. Hajós Alfréd éppen úgy, mint a szellemi olimpi­án 1928-ban győztes dr. Me­ző Ferenc, vagy a legújab­bak: Balczó, Kozma. Pólyák és a többiek. Közben azért jutott idő a beszélgetésre, a régi emlékek felidézésére is. — Szegény sorsú mun­kásgyermekként éltem a Mester utcában — emlékezik a ma már 62 éves bajnok. —, s bizony sokszor össze­verekedtünk. Az évek múlá­sával mind nagyobb lett az ökölvívó-tekintélvem. ám, amikor a sportolásra került a sor, először birkózni je­lentkeztem a Mávaghan. Az edző eltanácsolt azzal, hogv előbb szedjek fel néhány kilót, mert fél, hogy összetö­röm magamat, ha egyszer odavágnak. Lógó orral in­J>e csak nézd, csináld is! Ennek szellemében ren­dezte meg Szécsényben a két általános iskola az év vési tornaünnepélyét, játékos sportvetélkedőjét. A bemutató és a verseny célja az volt, hogy mindkét intézmény tanulói ne csak nézzék a sportrendezvénye­ket, hanem öntevéken'’en kapcsolódjanak is a verse­nyekbe, a testmozgásba. A lelátókon ott voltak a szülők, ismerősök, a zöld gyepen az általános iskolás korosztályhoz tartozó közel ezer kisdiák. Juhász Lajos, a Mikszáth Kálmán Általános Iskola igazgatója, helyettese kö­szöntötte a felsorakozó tanu­lókat, megjelent vendégeket. A sportbemutató hangu­latos. izgalmas volt. Nem sokat kellett várni az első győztesre. A legkisebbek az első osztályos lányok síkfutá­sán " Görög Edina vitte el a pálmát, illetve a három cso­koládét. A két iskola csa­patai fej-fei mellet+i küzdel­met vívtak a játékos sport- vetélkedőn. Csak emelte a ■ vensenv érdiekes“é°:ét- sz;r.- vonalát, hogy tanárok, szü­lők is szerezhettek pontot iskolájuk csapatainak. - Óri­ási üdvrivalgás fogadta Kovács György tanár úrnak a II. Rákóczi Ferenc iskola tanárának a célbatalált ko­sári abcLadobásalt. • Hasonló sikere volt Csőri Miklós tanár úrnak, a Mikszáth is­kola tanárának, aki a hulla­hopp karikával szerzett ér­tékes pontot az iskola . csa­patának. Természetesen a szülők tettrekészségéről sem sza­bad elfeledkezni. Jancsó István apuka elsőként jelent­kezett. hogy a gyakorlatok végrehajtásával, pontot sze­rezzen gyermeke csapatának. Talán az egész délután legkedvesebb színfoltja az volt. amikor a műsorvezetj arra kérte fel a közönséget, hogy pár percig tornásszanak együtt. A közönség pedig — kicsik és nagyok — együtt csinálták a gimnasztikái gya­korlatot Veress Attila test­nevelő tanárral. A végig hangulatos és iz­galmas versenyt —, amelyen a közönség is jól szórako­zott, aktív részese volt — a Mikszáth iskola nyerte. Nem mehetünk el szó nél­kül a két iskola testnevelő­jének neve mellett sem- Oroszlánrészt vállaltak az újszerű sportbemutató és ve­télkedő megszervezésében és lebonyolításában- Veress At­tila, a Mikszáth iskola test­nevelője, a forgatókönyvet állította össze és Tóth Gvőző. a II. Rákóczi Ferenc óla testnevelő tanára. Sz. F. Kézilabda A Jelsőioldi lányok veretlenek A pásztói járás női kézi­labda-bajnokságában a felső- tóid^ lányok veretlenül, pontveszteség nélkül állnak az élen- Előnyük négy pont a csécseiekkel szemben- Baj­nokságuk biztosnak látszik, annál nagyobb küzdelem fo­lyik a helyezésekért. A bajnokság: állása: 1. Felsőtold 9 9­­82:2« 18 2. Csécsc 9 7­2 58:21 14 3. Szirák 9 6­3 56:32 12 4. Palotás II. 9 6­3 38:23 12 5. Tar 9 5­4 36:30 10 6. Van y arc 9 4­5 51:51 8 7. Buják 9 4­5 43:42 8 8. M.-szőllős 9 4­5 28:55 8 9. E.-deng, 10 2­8 10:42 4 10. Kalló 9­­9 11:56­11. Hasznos 9 •­• 0:35­dúltam haza. ám összetalál­koztam az egyik barátom­mal, aki éppen az ökölvívók edzésére indult. Együtt men­tünk tovább — így kerültem kapcsolatba a boxkesztyűvel. A barátság tartósnak bi­zonyult. A 15 éves fiú nem egyszerűen „ottragadt” a bunyósok között. hanem gyors fejlődésen ment át. Három hónappal az első ed­zés után már győztes mér­kőzésen mutatkozott be’ a szorít óban. Az első sikert hamarosan bajnoki címek sorozata követte: 1929-től 1932-ig az ifik, majd 1931- tól 1938-ig a felnőttek kö­zött bizonyult a legjobb­nak. Az 1934. évi budaoesii EB-n még „csak” ezüstér­met szerzet, két évvel ké­sőbb azután az olimpiai aranyérmet is sikerült meg­szereznie. — Szerencsém is volt, jó­kora. Végső soron ez is hoz­zátartozik a sporthoz, igaz? A Fülöp-szigetekről érke­zett PadiUával vívtam a leg­nehezebb mérkőzést a leg­jobb nyolc között. Az elő­döntőben a dán Kops csú­nyán lefejelt — vérző sze­möldökkel verekedtem, vé­gig rettegve a leléptetés 61. Másnap az észt Stepulovval szemben alighanem a nagy pontfölényem mentett meg az idő előtti befejezésből, mivel ezen a meccsen is vé­gig véreztem... Harangi stílus« mindig rendkívüli közönségsikert biztosított. A „Tatár” bece­névre hallgató versenyző ugyanis a feltétlen támadás híve volt. A sors úgy hozia, hogy évekkel később Ha­rangi Imrét csak a népsze­rűsége mentette meg a biz­tos haláltól 1 — Az amerikai hadifog­ságból hazajövet hónapok­ig nyomtam az ágyat, Ba­bies professzor űr ö'ször operált, az egyik vesémet ki kellett vennie. A gyógyulá­somhoz szükséges antibio­tikumot egy, magát meg­nevezni nem akaró fiatalem­ber bocsátotta a rendelkezé­semre. Életben maradtam, megnősültem, négy gyerme­künk született, most pe­dig már a második unokát várjuk. 1968-ig vezettem a GANZ-Mávag ökölvívó­szakosztályának edzéseit, de amióta az megszűnt a mama nem ad ki újabb engedélyt. Igaz. átvészeltem két láb­trombózist, s ezért fokozot­tan vigyáznom kell magam­ra. Márpedig a bunyót nem lehet ülve oktatni 1 A mama, a munkában és a gondokban mindig kitartó feleség nevet. Nyugalma je­lentette. s jelenti a mai napig is a legfőbb támaszt, Harangi Imre számára. Nagyon kevés feleség fogadta vol­na olyan megértéssel, a világ legtermészetesebb hangján, a férj következő bejelen­tését, mint ő tette azt. — Igaz. mama. én majd egész éjjel a tévé előtt fo­gok ülni, te pedig dolgozol helyettem is a boltban? Mi mást tehetnék — vála­szolta Haranginé. — Még szerencse, hogy csak két hét­ig fog tartani... Jocha Károly A megérdemelt pihenés következik Itt a vakáció a labdarú­góknál is! — A focistáknál igen, de a szertárosoknál nem 1 — fogad Pattogató Ferenc, az SBTC szertárosa. Huszonkét éve látja el feladatát, úgy ismeri a fiúkat, mint a te­nyerét. \ — Milyen feladatok vár­ják a szünetben ? — Mosás, vasalás, foldo* zás-toldozás. — Csak nem kell mosni egy szertárosnak? , — Azt nem én csinálom. Mosnak az asszonyok. Nyolc- száz-kilenszáz mezt. gatyát. Jómagam átnézek, vagy száz labdát Megvizsgálom a cipő­ket. Sorra veszem őket és ki­javítom, merthogy cipész a mesterségem. Legyint egyet, amikor új­ra a szabadságot említem. — Minden évben biztos bentmarad a szabadságom negyedrésze. Nem számolok utána. Nevet egyet. _ Azért elmegyek a szü­net alajt Győrbe, meg egy kis fürdőzésre Berekfürdő­re, mert igen fáj a dere­kam. Ki, hol tölti a szabadságát? A levezető edzések után „hivatalosan” június 19-től szabadságra mennek az SBTC játékosai. Ki, hol töl­ti szabadságát? — tettük fel a kérdést. Magyar Lajos: Jórészt itt­hon leszek, de felugrunk Pestre is a családdal. Gecse Ferenc: Itthon. Nem tervezünk utazást. Miklós József: Segítek a sógoromnak. Hatvanba há­zat épít. Tóth Károly: Megyek ha­za Palotásra! Szeretek hor­gászni, minden nap ott le­szek a tónál. Kovács III. István: Balas­sagyarmaton töltöm a szü­netet és a*' katonaságra gon­dolok. Jeck Ferenc: Lemegyünk egy hétre a Balaton mellé. Varga Sándor: A család­dal együtt Dejtárra megyünk látogatóba. Básti István: Itthon pihe­nek. Olvasok, lazítok. Kovács II. József: Egyelő­re nem tudunk kimozdulni, mert pici még a gyerek. Marcsok János: Séták, ki­rándulások itthon, Tarján- ban. Kmetty József: Hajdúszo­boszlóra tervezünk utat, ott fogok pihenni. Kelten „igent” mondanak Nincs a nyilatkozattevők között a Stécé két fiatal já­tékosa Szűcs István, a vá’o- gatottjelölt kapus és Szoó József jobbszélső. Mindket­ten 24 évesek lesznek ebben az évben és nagy dolog előtt állnak, hamarosan ki­mondják a boldogító igent. Ha pár nappal is, de Szoó Jóska lesz a gyorsabb. A Salgótarjáni városi Taná­cson június 23-án tartja es­küvőjét Bocsó Mártával. Szűcs Pistának még kötele­zettségei vannak a váloga­tottnál. úgyhogv. ö jú’ius 3-án tartja esküvőjét An­gyal Máriával, ugyancsak Salgótarjánban, a városi ta­nácson. A házasságkötő teremben mindkét alkalommal ott lesznek a játékostársak is, akik valamennyien hivata­losak a nevezetes eseményre. Azért a szurkolók sem maradnak futball nélkül. Az SBTC öregfiúk csapata a hét végén, szombaton Salgó­tarjánban az SKSE-stadion- ban fogadja az osztrák SV Neufeld öregfiúk csapatát. A találkozó 17 órakor kez­dődik. Az SBTC ifjúsági csapata is nemzetközi mér­kőzésre készül. Meghívás érkezett a klubhoz Romániá­ból, Nagybányáról. A tár­gyalások megkezdődtek és valószínű szerdán Salgótar­jánban a tóstrandi pályán fogadja az SBTC csapata Baia Maré (Nagybánya) fia­taljait, akik megnyerték Erdély bajnokságát. A visz- szavágó egy hét múlva lesz. Kajái Tibor: Csak ősszel kezdhetem... Nehezen és óvatosan 'ép- ked, de mégis boldog Kajái Tibor. — Végre levették a gip­szet a lábamról! Március 20-a óta feküdtem bepólyá­zott lábbal. Nem kívánom senkinek — mondja a kö­zépcsatár és szinte repdes az őrömtől, amikor a foci* ról beszélgetünk. — Csak az MTK-VM el­leni mérkőzést ne emlR'd. A sérülés. Nemcsak a lá­bam ficamodott ki, eltört a bokám is. Nagyon nehezen teltek a napok otthon. Olva­sás, tévénézés. A f’úk na­gyon rendesek voltak, mert sokszor meglátogattak. Biz­tattak. — Mit mond Szőke Sza­bolcs főorvos? — Egyelőre tornára já­rok és bármilyen furcsán hangzik, gyakorolom a já­rást. Most már lejöhetek az utcára is. — Sokan megállítanak, ér­deklődnek. Mikor játszhatsz? — Ez még. sa.mns, naivon távoli dolog. Az ősz végén talán már beszálltatok... Átigazolások nevek nélkül A szabadság július 3-ig tart. Ekkor orvosi vizsga, súlymérés, aztán július 5- én megkezdődik a felkészü­lés az őszi fordulókra. A szurkolókat a légióban az át­igazolás izgatja. Ki jön, ki megy? Kikkel erősít az SBTC? A kérdést Toldi Miklós­hoz, a labdarúgó-szakosztály technikai vezetőjéhez to­vábbítottuk: — Amíg be nem fejező­dött a küzdelem az NB II- ben és az NB Ill-ban neve­ket nem mondhatok! Szigo­rú utasításunk van az MLSZ-től, s ezt kötelezően be kell tartani! Annvit mondhatok csupán, hogy előrehaladott állapotban vannak a tárgyalások. Az átigazolás az I-es játé­kosoknál júniuk 29—július la az alacsonyabb ősz tál vit­áknál pedig július 1—15. kö­zött történik. Az SBTC több játékost igazol! — mondta Toldi Miklós. A szurkolókat megnyug­tatjuk: azokat, akikről be­szélnek. Szokács László Sorokban Búcsúznak. Nagybátony- ban szerdán, a volt NB I. B- s öregfiúk labdarúgócsapa­ta barátságos mérkőzést ját­szik az NB Il-es öregfiúkkal. A 17 órakor kezdődő mérkő­zésen búcsúzik a labdarúgás­tól a Nagybátonyi Bányász három kitűnő labdarúgója. Kovács Ferenc, Nagy Attila és Pozsár I. István. ★ Lehet nevezni! A megyei labdarúgó-szövetség hamaro­san elküldi az érdekelt szak­osztályoknak az 1976—77. évi bajnokság és az MNK neve­zési lapjait. Újság, hogy a következő évadban a me­gyei I. és II. osztályban sze­replő csapatok nemcsak ifjúsági, de serdüiőegyüttest is kötelesek indítani. ★ Nemzetközi mérkőzés. Romhányban a rétsági járás ifjúsági labdarúgó-váloga­tó ttja barátságos mérkőzé­sen, 300 néző előtt 6:4 arány­ban nyert a szlovákiai Hli- nik N/Hronom csapata el­len. * Rajt augusztus 8-án. A megyei kézilabda-szövetség­ben kijelölték a megyei I. osztályú női és férfibaj­nokság őszi fordulóinak já­téknapjait. A nőknél és sl férfiaknál is augusztus 8- án kezdődik a küzdelem. A nőknél október 17-én, a fér— fiáknál október 10-én lesz az utolsó forduló. A roinliányi példa Három évvel ezelőtt szervezték meg Romhányban a Híradástechnikai Anyagok Gyára szerelőüzemében a mun­kahelyi testnevelést. Ma már 230-an végzik az előírt gya­korlatokat. A dolgozók —, akiknek jó része ülő munkát végez —, igénylik a mozgást —, mint ezt Varga Sándorné gyakorlatvezetőtől megtudtuk. A gyakorlatokat dr. Bor­nemissza Éva állítja össze, aki maga is részt vett a mun­kahelyi testnevelés szervezésében — előadásokat tartott a foglalkozási ártalmakról. A doktornő segílséget kapott az üzem vezetőitől. Az üzem ápolónője, Visovszki Erika előtornászként is részt vesz a munkahelyi ' tornában- A romhányi tapasztalat szerint a torna bevezetése óta keve­sebb az üzemi baleset, a hát-, fej- és derékfájás, amivel korábban sokan keresték fel az orvosi rendelőt- Képünkön: szabadban végzik a gyakorlatokat a lányok-asszonyok. (Sturman Béla) NÓGRAD — 1976. június 20., vasárnap ^ I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents