Nógrád. 1976. május (32. évfolyam. 103-127. szám)

1976-05-26 / 123. szám

Út*hon, műszak után A két iker édesanyja Dolgozó nő, háziasszony, édesanya, feleség. Akárhogy 'is nézzük, négyes „szerep- osztás”. A legtöbb . asszony nap mint nap csinálja. Anél­kül. hogy különösképpen gon­dolkodna rajta. Hozzátarto­zik az életünkhöz. Egyiket sem lehetne elhagyni X Bayer Mártortné eladó Sal­gótarjánban a Pécskő-cseme- gében. Egyike a kereskede­lem sok ezer dolgozójának. Az ő munkájukon sok múlik. Hogy nyugodtan vásárolhassunk, kevesebbet bosszankodjunk és örömmel távozzunk az üzle­tekből. Állják a vevők „ro­hamát”, mosolyognak vagy komolyak, mindenképpen so­kat dolgoznak nyolc óra alatt. Bayerné két ikerlány édes­anyja. Évike és Irénke ti­zenegy évesek, a Rákóczi úti iskola ötödik osztályába jár­nak. Hogy ikrek, külön érde­kesség. Teljesen egyformák. — Amikor még egészen ki­csik voltak, arról különböz­tettem meg őket, hogy az egyiknek a fülén van egy kis anyajegy — mosolyog az édes­anya. — Másoknak nehezebb. Az iskolában külön kérték, hogy a köpenyükön legyen rajta a nevük kezdőbetűje. Így tudják, hogy melyik Irén és melyik Éva. — Nem téveszti össze őket? — Már előfordult velem is. Egyszer itt volt a bátyám látogatóban. Látom, hogy va­lamelyik ül a pádon. Oda­szóltam neki: „Évike, te ülsz a pádon?” Mire visszakiabál: „Nem. anyuci, én Irénke va­gyok!” Egyébként a házban, ahol laknak, pagyon jól megol­dották az ikerkérdést. Egy­szerűen mindenki Huginak hívja a lányokat, mindegy, hogy melyiknek szólnak. Így lett Bayerné a két hugi édes­anyja. — A férjem gépkocsive­zető. Reggel megy, este hat­hét óra körül ér haza. Rá a háztartásban nemigen számít­hatok. Bár, amit tud, így is segít. Az ő reszortja, hogy amikor délutános vagyok, el­lenőrizze a lányok leckéjét. — Hogyan telik egy napja? — Attól függ, hogy délelőt­tös vagy délutános vagyok. Nem tudom más hogy van vele, én jobban szeretem a délutános műszakot. Ilyenkor délelőtt kiürül a ház, nyu­godtan dolgozhatok otthon. Szóval, ha délelőttös vagyok, fél hatkor kelek. Gyorsan rendbe rakom a szobát, a gye­rekeknek felhúzom az órát es megyek. Az üzletben fél há­romkor végzek. — Elfárad? — Mikor hogy! Ha nagyon sokan vannak, vagy nagyon változó az idő, igen. Érdekes tapasztalat. Az időváltozás nemcsak minket, eladókat vi­sel meg, hanem a vevőket is. Több az idegesség, a hangos­kodás. Nekem az a vélemé­nyem. hogy legjobb csend­ben elintézni a nézeteltérése­ket. A vevőre nem tartozik, ha rossz kedvem van, vagy bánt valami. Egy műszak alatt, ha éppen a presszórészlegen vagyok, megfőzünk legalább nyolcszáz kávét, eladunk na­gyon sok süteményt, hűsítőt A pénztárban ugyancsak na­gyon kell figyelni. De azt hi­szem, nem könnyebb az üz­letben sem. Annyi előnyöm van, hogy a bevásárlást hely­ben végzem. Azért nem kell külön mennem, mint más asszonynak. Szakképzett eladó, munka közben szerezte meg a szak- képesítését. Hogy a lányok már nagyobbak, könnyebb a dolga. — A gyerekek születése után hosszú ideig úgy éreztem, so­ha nem fogom kipihenni ma­gam. A rengeteg mosáshoz még a vizet is a kútról hord­tam. Szinte elkoptak a kör­meim, amíg elvégeztem min­dent. Az otthoni műszakhoz hoz­zátartozik a főzés, a család ellátása. — Mindennap főzök. Így a legolcsóbb és a legkiadó- sabb. A gyerekek kedvence a rántott csirke, az készül va­sárnaponként. A házimun­kával úgy időzítem magam, hogy legkésőbb nyolcra vé­gezzek. A televíziót — ez a közös szórakozásunk —, min­den este megnézem. — Hogyan telnek a szabad szombatok? — Mint a legtöbb család­ban. Szombaton elvégezzük a házimunkát. A vasárnap a családé. Kirándulni, látogató­ba megyünk. Vagy éppen otthon beszélgetünk. Ilyenkor azt a luxust is megengedhe­tem magamnak, hogy egész délután a televíziót nézem. Minden évben elmegyünk csa­ládostól üdülni. Az idén Zsó- rifürdőre készülünk. — Családi tervek? — Ha minden jól megy. néhány éven belül szeret­nénk venni kocsit. Rakosgat­juk a pénzt. De nem minden­áron, nem a család rovására takarékoskodunk. Ha meg­lesz, akkor sokat jövünk-me- gyünk, bejárjuk r környéket. Bizonyára eljutunk messzebb tájakra is. A gyerekekkel együtt Csatai Erzsébet ISMERKEDÜNK fi „többes” szereposztásbó’ következik, hogy Bayer Már- tonnénak a műszak, leteltével is elég dolga akad. Kiváló szövetkezet A IV. ötéves terv időszaká­ban a szocialista munkaver­senyben újból kiemelkedő eredményt ért el a szurdok- püspöki Béke Termelőszövet­kezet. A szurdokpüspökiek elnyerték a Kiváló Szövetke­zet címet, s ebből az alka­lomból ma délután 14 órakor ünnepi közgyűlésre kerül sor Jobbágyiban- Ekkor veszi át a kitünfetést a tsz vezetésége nevében Fent Lajos tsz-el- nök- A szurdokpüspökiek harmadszor nverték el a meg­tisztelő címet! ISMERKEDÜNK. Mindig és mindenhol. Utcákon- tere­ken. járműveken- szórakozó­helyeken. Ahol csak lehetőség nyílik embertársaink tüzete­sebb, közelebbi megismerésé­re. Ismerkedünk. Noha- csak véletlenül, máskor előre megfontolt szándékkal. Fér­fiak a férfiakkal- nők a nők­kel- de legtöbbször a kát nem­beliek egymással. Ez utób­biaknál — s- ha kölcsönös a von­zalom — gyorsan megy az egy­máshoz való közeledés. Ud­varias kérdések: hány óra? nincs véletlenül gyufája? hol találom meg a evógvszertárat? s aztán a többi már simán megy. Ha az egyik fél tartóz­kodó. már nehezebb a játék. Egy-két lesújtó pillantás, gu" nyoros grimasz megnehezíti a helyzetet. Ez esetben az is­merkedni vágyók két csoport­ra oszthatók. A tapintatosab­bak beismerik a kudarcot és továbbállnak. A kitartóbbak a kezdeti nehézségek ellenére sem adják fel a harcot. Szóval ismerkedünk. mert társaslények vagyunk, mert szeretjük a közösséget- az embereket, egymást. Ez a ter­mészetesebb. De vannak. akik jobban szeretik a magányt, a zárkó­zottságot. ragaszkodnak bi­zonyos formaságokhoz, s ezért gyakran kerülnek kényes helyzetbe, alaptalan vádak kereszttüzébe. Az a fiatal lány, aki a mi­nap reggel gyanútlanul szállt fel a Budapest felé menő gyorsvonatra, — sem sejtette- hogy milyen kalandban lesz része az úton. Eredi ernyők és feladatok Kisterenyén A KISTEKENYEI nagyköz­ségi közös Tanács a közel­múltban tárgyalta a nagyköz­ség IV. ötéves tervének vég­rehajtását, s elfogadta az. V ötéves és az 1976. évi ta­nácsi pénzügyi és költségve­tési tervet. Mi: jelentett az elmúlt tervidőszak a község­nek, s mit hoz az újabb öt­éves terv — munkatársunk erről beszélgetett a tanács­ülés után Jellínek Tiborral, a nagyközségi közös tanács el­nökével. — A negyedik ötéves terv számunkra, rendkívül ered­ményes volt. Ezt elöljáróban két számmal szeretném bizo­nyítani. Csupán a fejleszté­si alapból a tervezett 3,7 mil­lió forinttal szemben nagy­községi tanácsunk több mint 13,2 millió forinttal gazdálko­dott a tervidőszak során. Eb­ből az összegből elkészült egy középiskolai műhelyterem, felépült egy tanácsi lakás, Szúpatakon és Gyula-aknán autóbuszváró épült. Befejező­dött az ivóvízhálózat 1 máso­dik ütemének építése. Elké­szült a Rákóczi-telepi ivóvíz- hálózat terve. Megkezdődött a csatornamű építése. A csa­tornamű építéséhez a nagy­község területén levő nem ta­nácsi szervek több mint har­mincmillió forinttal járultak hozzá. — Községünk a negyedik ötéves tervben nagy léptek­kel elindult az urbanizálódás útján. Jelentős eredménye­ikre felsőbb szerveink is fel­ügyeltek. Ennek eredménye­ként 1975. decemberében be­vonták Kisterenyét a kedvez­ményes munkáslakás-építési akcióba, mivel a lakásépítés alapfeltételei a víz- és csator­namű rendelkezésre áll. Ter­mészetesen sorolhatnánk az eredményeket azzal, hogy Kisterenye és Nagybátony ré­szére elkészült a közös álta­lános rendezési terv, vagy az­zal, hogy elkészült a 75 sze­mélyes óvoda, vagy mással. Szólhatnánk arról, hogy a nem tanácsi szervek is jelen­tős beruházásokat végeztek nagyközségünkben az elmúlt öt esztendő során. Ezek kö­zül több megvalósult, más ré­szük ebben az ötéves tervben kerül átadásra. Néhányat azért megemlítek. A termelő­szövetkezet lakást épített. Az ÁFÉSZ beruházásában kor­szerű ÁBC-áruházat adtunk át rendeltetésének. Épül a 260 személyes, úgynevezett szé­les korhatárú nevelőotthon és a hozzátartozó 12 szolgálati lakás. Felépült nyolc OTP­lakás, s megkezdődött az OTP-székház kivitelezése. És ami még lényeges, s nem is utolsó helyen említeném: a nagyközség területén az el­múlt tervciklusban 125 csa­ládi Lakóház épült. — Szólni kell arról is, hogy a negyedik ötéves terv­ben foglalt feladatok eredmé­nyes megvalósítását segítette a lakosság és a község terü­letén levő intézmények, vál­lalatok támogatása. Segíteni akarásukat bizonyítja az öt év alatt elvégzett társadalmi munka, amelynek értéke meg­közelíti a 4,5 millió forintot. — Összegezve: nagyközsé­gi közös tanácsunk a IV. öt­éves terv Idején 76,6 millió forintos költségvetéssel és 13,2 millió forintos fenntar­tási összeggel gadzálkodott. Számunkra ez eddig a leg­nagyobb összeg volt. __ A tanács megtárgyalta a z ötödik ötéves terv felada­tait. Mit hallhatnánk erről? — E kérdésnél is először a fejlesztési alapról szólnék Arról már beszéltem, hogy az elmúlt középtávú tervünkben fejlesztés címén 3,7 millió forinttal számoltunk. Ezzel szemben több mint 13,2 mil­lió forinttal gazdálkodtunk. Ez azért is érdekes, mert az ötö­dik ötéves tervben ilyen cél­ra már 29,3 millió forint áll rendelkezésünkre. Ez az ösz- szeg biztosítja nagyközségünk töretlen fejlődését. Természe­tesen a rendelkezésünkre álló összeget növelni kívánjuk a lakosság társadalmi munkátá- val. Feladatunk az alapvető gondok, feszültségek feloldá­sa. Az ötödik ötéves tervi, célkitűzések kialakításakor ezekre törekedtünk. Figye­lembe vettük, hogy az anyagi - műszaki lehetőségek korláto­zottak, és egy tervidőszakban nem nyújthatnak mindenre lehetőséget. — Tanácsunk megállapítot­ta, hogy a nagyközség fejlő­dése az ötödik ötéves terv­ciklusban is biztosított. A fejlesztési és fenntartási cé’- kitűzések realizálhatók. A fejlesztési és pénzügyi tervek jól tükrözik a nagyközség ötö­dik ötéves középtávú tervfel­adatait; Az intézkedési terv pedig jól határozza meg a végrehajtáshoz szükséges ta­karékossági, költségcsökkenté­si és más feladatokat. — Szólni kell a fentartási költség alakulásáról is. Ez az összeg ebben a tervidő­szakban. több mint 62.4 mil­lió forint. Fenntartási költ­ségre csupán erre az évre. 1976-ra 12,5 millió forintot hagyott jóvá a nagyközségi közös tanács. A felújítási alapból folytatjuk a népkerti kastély felújítását, a népker­ti óvoda korszerűsítését, a Rákóczi-telepi iskola átalakí­tását, az öregek napközi ott­honának felújítását. Megha­tároztuk az út, híd felújítá­sának sorrendjét. Felújítást végzünk a Hunyadi, a Mün- nich Ferenc, az Erzsébet úton, korszerűsítjük a Sza­badság utat. összesen tíz utcában végzünk fenntartási munkálatokat. Elvégzünk természetesen még sok más fontos munkát is ebben a tervciklusban. — SZÁMOLUNK A NI5M tanácsi szervek újabb fej­lesztésével, beruházásával, s így öt év múltán bizonyosan Kisterenye újabb nagyszerű fejlődéséről számolhatunk be — mondotta Jelűnek Tibor tanácselnök. S. L. Rágcsálók Rágcsálgatunk, rágcsálgatunk... Miért is ne? Ez a divat, hát követjük. Meg aztán — valljuk meg őszintén — ki tud­na ellentállni a friss, ropogós csemegét kínálgató árusok­nak? Akiknek száma — felismervén az üzletben rejlő le­hetőségeket — egyre nő- Már nemcsak a piaci standokon, az aluljárókban találkozhatunk velük. Salgótarjánban például egy idő óta a legforgalmasabb helyeken — a lakberendezési áruház, Centrum Aruház sarkán — is feltűnik a leleményes napraforgó mag-árus. Kelendő a portékája, jönnek a vevők, a törzsvendégek, két forintért csaknem tele a kabátzseb ro­pogós maggal. Igen ám, csakhogy nem sokáig marad ott. Mert a jó vásár után kezdődik a tulajdonképpeni élvezet- Rágcsálják, ropogtatják, a fogyasztásra nem alkalmas mag­héjat pedig — jobb híján — szórják ezerfelé­Más! Sok ember már annyira szereti, hogy a szórakozó­helyekre is elvisz magával egy-két zsebbel- Es társalgás köz­ben, vagy két pohár bor között vígan rágcsálja- S mivel a hamutartók befogadóképessége sem végtelen, hát jut a mag­héjból asztalra, földre (gyakorlottak ilyen esetben elegáns mozdulattal nem látható helyre rugdossák!) egyaránt. Ha a magárust vonnánk kérdőre, tiltakozna; ő nem te­het az egészről, csupán a családját szeretné némi pénzhez juttatni! Ha betiltanák a magozást, óriási felháborodást vál­tana ki, mondván: más városokban lehet, nálunk nem? Ha viszont így folytatjuk, utcáinkat, szórakozóhelyeinket, a mo­zik előcsarnokát lassan belepi a maghéj, az ott dolgozók nem kis bosszúságára. A szemetelés csak az ügy egyik ré­sze, mert a maghéjat így is, úgy is eltakarítják. De milyen dolog magot rágcsálva sétálni, társalogni, moziban ülni? Finoman szólva udvariatlanság környezetünkkel, em­bertársainkkal szemben! —v— Édes anyanyelvűnk Évről évre több ezer közép- iskolás fiatal vesz részt az Oktatási Minisztérium által meghirdetett „Édes anyanyel­vűnk” szépbeszéd-versenyen. A minisztérium a versenyt az 1976/77- tanévre is kiírta, és az iskolák többségében a he­lyi selejtezőket már megtar­tották. A megyei, illetve fő­városi szintű elődöntőkre szeptemberben, az országos döntőre — amelyet Sátoralja­újhelyen tartanak — október­ben kerül sor. A Kazinczy-verseny mel­lett az „Édes anyanyelvűnk” a másik olyan verseny, amely a középfokú iskolák tanulóinak beszédkészségét, szép beszé­dét hivatott kiművelni, fej­leszteni. Az idei vetélkedő sorrendben az ötödik lesz, a részvevők egy írásbeli — nyelvhelyességi — és egy szóbeli feladatot oldanak meg. Kevés volt az utas- sok az üres fülke. A lány kényelme­sen elhelyezkedett az ablak mellett és rögtön füzeteibe- jegyzeteibe merült. Szemmel láthatóan ideges volt. Nem sokkal a vonat indulása után- fiatal férfi nyitott be a fül­kébe, érdeklődve, var.-e ott szabad hely. A lány bólintott- mormogott is valajnit- aztán folytatta az olvasást. A férfi cigarettára gyújtott és kitar­tóan nézte útitársnőjét. s amikor az cigarettát vett elő- készségesen kaítantotta az öngyújtót. A lány azonban saját gyufáját választotta és ügyet sem vetett a férfira. A vonat futott és az útitárs to­lakodó megjegyzésekkel töl­tötte az időt. Kisterenyén két fiatal lány szállt fel a fülkébe és hama­rosan beszélgetésbe elegyed­tek a már bent ülő harma­dikkal. Azok ketten érettségi előtt álló diákok, emez meg felvételi vizsgára igyekszik; téma tehát akadt bőven. Szó esett a vizsgadrukkról, . az érettségi tételekről, a felvéte­li nehézségeiről. Kedélyesen folyt a társalgás, amikor meg­szólalt a fiatalember az ajtó mellől. — Azt nem tudom, hogy az értelmi képességei egyébként milyenek- de azt igen; ha a felvételi vizsgán a modort is osztályozzák, maga elégte­lent kap. A lány meghökkent- kérdően nézett. — Igen, igen. Bejövök ide. udvariasan kérdezősködöm- maga meg félvállról morog valamit. Különben ne gondol­ja. hogy maga miatt ültem ide. eszemben- sem volt — füstölgőit az ifjú. A megvádolt lány arca megrezdült- aztán megpróbál­ta higgadtan, józanul ráve­zetni a dühösködőt, hogy a NÖGRÁD - 1976. modortalanságról mondottak éppen rá érvényesek. mert az ember önmaga dönti el. hogy kivel kíván beszélgetés­be elegyedni- társalgást foly­tatni, mert ismerkedni egyál­talán nem kötelező. Az egész tulajdonképpen nem nagy eset. Csupán any- nyi történt, hogy egy embert állítólagos modort alansággal vádoltak meg- marasztaltak el. ' ■ MÉGIS érdemes odafigyel­ni és levonni a tanulságokat. Ismerkedjünk, ha módunk­ban áll- de csak akkor, ha az ismerkedési szándék kétolda­lú. Mindig tartsuk be a jó ízlés határait- az illendőség szabályait. Mert különben mi magunk vizsgázunk -,mo­dorból” elégtelenre. —vkm— május 26., szerdo 5

Next

/
Thumbnails
Contents