Nógrád. 1976. május (32. évfolyam. 103-127. szám)

1976-05-23 / 121. szám

MESÉLŐ CSEIIBAT „MEGPUCOL'l A,NÉGYBE ,,Kedves idesanyám. ha fel akarsz keresni, / a csécsei ré­pafejeire gyere ki- / Ott iá.sz a PRVo’ní. i hátam, derekam össze akar s/a ; : . — t 12 esztendős korában énekel­te először Szilvást Károlyné. Kozárd Angvela nénije ennyi idős korában kezdte enni a summáslánvok kenyerét. — Búzáért, kevéske sóért, 87*’enni ért dógoztunk —, kezdi az emlékezést. — Lá­tásból vakuláeig. a nappal együtt ke'tünk, vele tértünk nyugovóra is a barakkokban. Amikor elindultam a sum- más 'soóor.t'al Mov öheg’es­re. anvámat sem láttam egy fél esztendeig. Veresedett mán a határ' amikor a fizet­séggé! haza "intünk ,Keserű kenyér vöt. Elég volt munka közben akár egy percre fel­állni. mán hallottuk Is a pal­lér hangiát: „Hajúit le, te lyány!" Szentigaz, elnyűtte az a munka az embert. Angyela néni ma hatvanöt éves. Az esti beszélgetésen ott üi közöttünk a vackon ura is, Karcsi bácsi hetven­négy nyarat látott. A sámlin trónoló szomszédasszony, Kli- szenbauer Béláné, két évvel fiatalabb a családfőnél. Az asszonyok beszélnek, gyer­mekkorukat .idézik. Az „em­ber” nagyokat hallgat, csak időnként szólal meg. Pontosít, kiigazít valamit. • — Borsókapálás, répahoro­lás közben már sajnáltuk a korábbi, könnyebb munkát. A libapásztorságot. Nagy di­vat vök ez akkor, m a.,sabb házaknál húsz. meg harminc libát is tartottak. Három-négy bandát összecsaptak, ezt bíz­ták egy gyereklány gondjai­ba. A gazdák kenveret, szalon­nát, néha kockacukrot adtak ..napidíjnak”- Megvolt há az élelem, igv egy nyolc-tíz esz­tendős leányka nyáron már „eltartotta magát”. — Vegkielégilésnek kap­tunk egy darab rongyot is. Szoknyára, köténykére valót. Ennyi volt az egész, ennyiért bajlódtunk egész nyáron át, sokszor száznál is több libá­val. A beszélgetés itt fordula­tot vesz. Könnyebben forog­nak már a nyelvek, kelleme­sebb az emlékezés is. Egy­szerűbb munkáról, mókáról, vidámságról emlékezik mega két öregasszony. — A liba ős kacsa fontos állat volt, ezért tartottak be­lőle sokat — mondja Szilvá­st Károlyné. — Nemcsak a húsa miatt, kellett a sok toll a stafírungba. A korait háromszor, a kései keltetésűt kétszer kopaszto 'ák- A i'iú- gyerekek a patakban jó nagy tótat fogtak, konasztés elő t mindig abban fürdették tisz­tára a ludakat. A legfinomabb nelvhet kü­lön szedték, ezt fosztani sem kellett Dunyhába. pehel\ pár­nába került. Arról a néhány libáról, amit tartanak ma még, már sehol sem szedik a VÁG J A..:’ pelyhet. „Minek is a’, sziva­csot teszünk mán mindenbe". — ilyen egyszerűen adják meg a magyarázatot. December. Ebben a hónap­ban elevenedni kezdett a fa- lu, elkezdődött a tollfosztás rendkívül fontos eseménye. — Ki volt számítva min­den. kérem szépen. Minden gazdasszony tudta: mikor kell a tollyút elővenni, hogy időben rendbe lehessen ten­ni. összehívták a fosztót, s a gazdasszony reggel odatet­te főni a vacsorát. Lapos sze­mű, morzsolt kukoricát ra­kott a nagyfazékba. Meg cu­korrépát. Mert, hogy híján volt a cukor. Megpucolta, négybe vágta, így összefózve édesítette az ételt. Angyela néni után a szom­szédasszony folytatja a fosz­tó előkészületeinek leírását: — Csak fiatal lyányokat hittak a fosztóba, elmentek azért az öregebbek is. A lyá­nyok körülülték az asztalra kiburttott tollyút. úgv dolgoz­tak. Az öregebbje meg a sa­rokba kucorodott, rostát, szi­tát vett a lába közé, abba rav*a a m«"'-—--tott to!'”út­Elbolondoztak a lányok egymással. Nótáztak, no meg..., a pletyka sem marad­hatott el.' Volt idő ilyenkor bőven, megbeszélni a falu eseményeit: szeretőt tartó lá­nyokat, megcsalt legényeket egyaránt a szájukra vettek. Vidáman folyt a munka. Kelemen Gábor Jobbágy Károly: Tűz és VÍZ Néha úgy átjár sugarad, máskor vacogtatsz, jégdarab­Tavasz vagy, lágy és ölelő, s van úgy, hogy mint tél lépsz elő­vizsgállak sokszor, szép egem: Miért vagy olyan idegen; hűvösen kedves, jó nagyon, de nem vulkán e csillagon­Én izzók szinte néha már, de a te lelked másra vár, békére, csöndre szomjazik, mik nagy csatába nem viszik; békés kertre, hol hűs berek remeg, s nem izzó kráterek. Ki vagy te? azbeszt, bőrbe bújt leány, kit nincs, mi lángra gyújt; ki mindened — ha kell — adod, örülsz is, hogyha gyulladok, de csak azért, mert jó nekem, s te meg csak ülsz, jéghidegen. Soha nem látom, hogy veled hogyan táncol az Őrület­Kifulladt, boldog, kapkodó sóhajod látni lenne jó, örömöd egekbe szökő gejzírjét, amint tör elő, s nem ezt a bölcs és csupa fény áldott mosolyt, mely csak enyém, s gazdaggá is tesz végtelen... De jaj! Mi lesz így énvelem? Tamás István: Ahol a forrás fakad térparancsnok a kék lila nyúlszapu s a cserjés ott kopár meredélybe vág Ott állt meg kortyolni tenyeréből vizet hátán venyigével borivó nagyapám Sebes halak s bölcs rákok pitykézik fürge csengettyűkkel tisztelgésre billent virágzó verejték világnyi kalapját Az indiai irodalom lexikona Az indiai országos irodalmi akadémia kiadta az indiai irodalom lexikonét. A kétkö­tetes enciklopédia körülbelül' tízezer szócikket tartalmaz — ezek a soknemzetiségű indiai irodalom főbb irányzatait és kiemelkedő képviselőit is­mertetik. Tájékoztat a lexi- n számos indiai újságíró életéről és alkotói tevékenysé­géről is. Az írók futballcsapata A SZOC EE1L A rossz nyelvek szerint Ma­gyarországon nemcsak az író feje számít, hanem a lába is. Mi sem bizonyítja ezt jobban: ha manapság egy fiatalember­nek némi írói tehetségről ta­núskodó írása jelenik meg, ak­kor ez nem csupán a szer­kesztők. lektorok könyvkiadók körében ébreszt érdeklődést- Eiőbb-utóbb azt is megkérdik tőle. tud-e focizni? S ha igen, máris elhívják a Gellérthegy oldalában lévő Czakó utcai pályára. Minden kedden és csütörtökön délután tudniil­lik itt tartja edzését az írók futballcsapata. Nincs kiesés Az új jövevény, sajnos, ke­vés- Az utóbbi évek pályakez­dő írói között nemigen akad valamirevaló futballista. A hét végi bajnoki meccseken ma is azok rúgják a iabdát, akik több mint egy évtizeddel ez- előt megalakították a Szoc Reált. (Ez az elnevezés Mol­dova Györgytől származik, s nem nehéz kitalálni, hogy a szocialista realizmus és a Re­al Madrid humoros ötvözete) A csapatnak időközben hi­vatalos neve is lett: a Sajtó SK a budapesti összevont ke­rületi bajnokságban . szerepel. Futballnyeiven szólva az „al­sóházban”. Innen már nem le­het alacsonyabb osztályba ke­rülni- A kiesés veszélye egyet­len együttest sem fenyeget- Csupán az első és második helyezésnek van értéke, mert a két legjobb jut följebb, a Budapest III. osztályba. Csurkát, Moldovát és társait ez a „veszély” egyelőre nem­igen fenyegeti: a Szoc Real afféle középcsapatnak számít. Ám ők még annak is örülni tudnak, hogy szombat-vasar- naponkint kifuthatnak a pá­lyára, és kedvükre rúghatják a labdát- Igaz, többnyire nem oda, ahová szeretnék, hiszen egyikük sem futbalítehetség. A vereségek mégsem szegik kedvüket. Az írók ugyanis — szeretnek játszani- Számukra a focinak nemcsak akkor van értelme, ha legyőzik az ellen­felet. Ennél tudniillik sokkal többet számít: egészségeseb­ben élnek, mint azok, akik naphosszat csak íróasztaluk fölé görnyednek, s úgyszólván még szabad levegőre sem mennek. Mindez úgyszólván közhely- Az írók csapatának tíz-egyné- hány éve a példa rá, hiába magától értetődő az egészséges életmód, ha az ehhez szüksé­ges feltételek rendkívül szűkö­sek. Amikor annak idején a Hungária kávéházban néhány író elhatározta, ezentúl heten­ként egy-két alkalommal el­megy valahová futballozni, egyikük sem hitte volna, hogy bonyolult dologba fogtak. Moldova némi „szocialista összeköttetés” révén elintézte: a margitszigeti Palatinusz strand melletti Tűzoltó Dózsa pályára beengedjék őket- (Aligha kell bizonygatni: ha ugyanezt nem a neves író ké­ri, akkor szó sem*!ehe!e.tt vol­na fociról-) Itt zajlottak az el­ső „vérre menő” Szoc Real— Szűr Real összecsapások az öregebb és fiatalabb írók kö­zött. A mérkőzések híre ha­mar szárnyra kelt: az „íróvá­logatottat” először a Hungária pincérei hívták ki barátságos mérkőzésre, majd a debreceni színészek-írók-költők. A Haj­dúság fővárosában a meccs után irodalmi estet is Rendez­tek, nem utolsósorban azért, hogy a bevételből megtérítsék a költségek egy részét. Focizni tudniillik már akkor sem volt olcsó mulatság- Az első években a Szoc Real min­den tagja saját maga vásárol­ta meg fölszerelését. (Időn- kint az Irodalmi Alap utalt ki némi segélyt azoknak, akik­nek nem volt elég pénzük föl­szerelésre. Később író-olvasó találkozók tiszteletdíjából fe­dezték a kiadásokat ) Nincs tarhálás Alighanem a Szoc Real volt az egyetlen magyar futball­csapat, amely többé-kevésbé mégiscsak önerőből tartotta fönn magát. Igaz, nem kevés ügyeskedés árán. Hiszen ko­rántsem csak mez, nadrág és cipő kellett, hanem sok más is- Amikor először, neveztek be az alapfokú bajnokságba, akkor először is az 500 forin­tos nevezési díjat kellett ki­fizetni, aztán meccsenként a bírói díjakat, s a pályabérle­tet- Azt ugyanis már nem le­hetett „szocialista összekötte­téssel” sem elintézni, hogy minden második héten bajno­ki meccsre szívességből oda­adják a pályát Miért érdemes mindezt föl­idézni? Azért, mert manapság mint­ha elfelejtkeznénk róla, hogy a futball rendkívül költséges sporttá vált Nem utolsósor­ban emiatt csökkent tömegbá­zisa. Egyre kevesebb kisegye- sület képes évente 40—50 000 forintos pályabérletet fizetni- Márpedig ennél kevesebbért a leggöröngyösebb föidés pá­lyát sem adják oda; füves pá­lyáért 100 000-ret is elkérnek. Egy focicsapat fönntartása a legszerényebb számítások sze­rint évi 60—80 000 forintba ke­rül. Nem csoda, hogy mind több helyen veszik fontolóra, megévi-e? Játékoscsábítás, szolid vesz­tegetés, csalás az alapfokú tó­dban sem ismeretlen- A Saj­tó SK egyik meccsén a fiatal novellistának kijött a lépés, és három gólt rúgott. A , mérkő­zés után az ellenfél intézője félrehívta: ha a következő évadban hozzájuk pártolna, megvennék a té i tüzelőjét. Nevetséges? Föltétlenül- Csu­pán az elgondolkoztató: a tü­zelő árát az intéző aligha a saját zsebéből fizette volna..­A közhiedelmei cáfolva, ezekben a kiscsapatokban nemigen játszik egykori ne­ves labdarúgó Nem mintha nem látnak szívesen őke. Csakhogy a valamivel maga­sabb osztályú együttesek is két kézzel kapnak rajtuk. S itt még ma is csurrah-esöp- pen valami a kiöregedett sztá­roknak. Ha más nem, legalább az átlagosnál valamivel ma­gasabb órabér, kedvezőbb munkabeosztás, esetleg némi prémium- A legvonzóbb, per-' sze, nem ez, hanem az a bi­zonyos kispad: többnyire az­zal a föltétellel szegődnek el, hogy egy-két évnyi játék után ők lesznek az edzők. (Az „ai- sóházbeli” csapatoknál ed- zősködni sem érdemes; . alig fizetnek valamit érte; a leg­több helyen nincs is edző; fö­löttébb naivitásra vall, ha va­laki azt hiszi, ilyen körülmé­nyek között ezek az együtte­sek képesek épkézláb futbal­listát nevelni.) Az írók csapatától termé­szetesen senki sem vár új fut- balltehetségeket- A Sajtó SK az égvilágon semmi kedvez­ményt nem tud adni. (Az írók a megmondhatói: épp elég nagy szó, hogy fölszere’ést. pá­lyát ad). Az újságok nem fi­zetnek többet az írófutballis­ták írásaiért, a könyvkiadók sem adnak többet verseikért- regényeikért­Jcfiyz i k k ü I föl ti ön Az írók focicsapata sok meghívást kap- Nemcsak itt­honról, küllőidről is. (Nyaran­ta például állandó program­juk: a Balaton menti szak­munkástanuló fiatalok táborai­Ilixtosan csengő hangjuk gyakorta csendül fel ünnepségeken, társadalmi megmozdulásokon. A balassagyarmati Szán íó Kovács János Szakközépis­kola énekkara színvonalas műsorával mindig emeli a rendezvények sikerét. A főleg első és második osztályosokból szerveződött együttes még né­hány évig, közösen énekelhet. így énekkultúrájuk, repertoárjuk tovább gyarapodhat. __kj__ b an játszanak egy-egy mécs­esét, utána pedig író-olvasó találkozón vesznek részt.) Az Expressz Utazási Irodánál még az NSZK-ból is jelentkezne.-: együttesek azzal a kéréssel: szeretnének a Szoc Reáliái játszani­Honnan tudnak a csapatról? Moldova egyik könyvének for­dítójától. aki budapesti láto­gatása során kíváncsiságból megnézte magyar kollégáinak edzését, s erről írott riportja nagy feltűnést keltett az NSZK-ban. Nem csoda, hogy azon a télen minden vasár­nap reggel a margitszigeti Sportuszodába váltottak je­gyet az írók, de nem fürdő- nadrágot, hanem melegítőt húztak magukra, majd’ át­másztak az időközben ^ meg­szüntetett Tűzoltó Dózsa-pálya drótkerítésén, és délig ker­gették hóban-sárban a labdát. Ügy látszik, egyelőre nem .túl sok eredménnyel Nemrég lejátszották első külföldi mér­kőzésüket Bécsben, és 6:4-re kikaptak- Hja, érik a magyar irodalmat vereségek.. ■ Veszprémi Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents