Nógrád. 1976. május (32. évfolyam. 103-127. szám)

1976-05-22 / 120. szám

8 Szlovák Tanácsköztársaság múzeuma A kelet-szlovákiai Eperjes múzeumában a különféle hon­ismereti osztályok mellett 11)63. óta külön résziéit működik: a Szlovák Tanácsköztársaság történetét bemutató kiállítás, amelyet ebben a városban hir­dettek ki 1919. június 16-án. Az eperjesi kiállítás bemu­tatja az 1918'ban megalakult Csehszlovák Köztársaság álta­lános politikai helyzetét, va­lamint a munkásmozgalom rohamos radikálódását Szlo­vákiában. A Szlovákia, s egy­ben egész Csehszlovákia mun­kásosztályát forradalmasító tényezők egyike a Magyar Ta­nácsköztársaság kikáltása volt. Ezt szemléletesen tanúsítja az eperjesi kiállítás. Az eperjesi közgyűlésen megválasztották a Forraralmi Végrehajtó Bizottságot, a Szlovák Tanácsköztársaság fegfelső államhatalmi szer­vét: 1919. június 20-ig műkö­dött, amikoris Kassán forra­dalmi tanácsot vá'asztottak, élén Antonin Janousek elnök­kel. Az eperjesi kiállításon lát­hatjuk Kun Béla külügyi nép­biztos „Mindenkinek’' című dokumentumának fotókópiá­ját. A röpiiat bejelenti a Ma­gyar Tanácsköztársaság meg­alakulását, s felhívást intéz a világ proletárjaihoz a Ma­gyar Tanácsköz;ársaság támo­gatására és védelmére. Szemünk előtt sorakoznak a fotókópiák, eredeti dokumen­tumok és az 1919. év szlová­kiai forradalmi eseményeiben részt vevők visszaemlékezé­seit megörökítő anyagok. Meg­tekinthetjük annak az üdvöz­lő táviratiak fotókópiáját, amelyet a Szlovák Forradal­mi Államtanács küldött Le­ninnek, amelyben bejelenti a Szlovák Tanácsköztársaság megalakulását. Internacionalista szellemről tanúskodik a Vörös Hadse­regbe szólító felhívás a szlo­vákiai munkásokhoz, illetve a csehszlovák katonákhoz inté­zett kiáltvány. Arra szólítja fel őket, hogy ne támogassák a burzsoáziának a magyaror­szági és szlovákiai proletár államhatalom elleni interven­cióját. A kiállításon láthatjuk a Vörös Újságot is, a Szlovák Tanácsköztársaság egyik saj­tóorgánumát, az Ipoly hídján készült fényképeket a cseh­szlovák katonák és a Vörös Hadsereg katonáinak barát- kozásáról. A Szlovák Tanács­köztársaság gazdasági, okta­tásügyi és kulturális politi­kájáról, intézkedéseiről szótó sok dokumentum teszi teljes­sé az eperjesi kiállítást. Küldöttnek választották KÉKESI ÉVA ÓVÓ NÉNI Drágán vett bosszúság Ismerősöm, maga is „csináld magad” szemléletű ember. A na­pokban mégis indulatosan kitört a barkácsolók ellen. Mikor ki­fújta mérgét, megkérdeztem, mi­ért haragos? — Vettem egy új rádiót, m régi krakszni helyett. Egy mo­dernet, amivel az URH műsorát is hallgathatom. El sem tudod képzelni, mennyivel jobb a hang­minőség. Hamarosan rájöttem* hogy egy szobaantennával a P®* töfit is hallgathatom. Azóta min­den reggel arra kelek. S azután beveszem miatta az első anda- xint. Nem tudom melyik szom­szédnak, van barkácsolt elektro­mos háztartási gépe — porszívó vagy kávédaráló —, amit házilag javíthatott, de valamit kihagyott belőle, mert minden reggel fél nyolc tájban vége a rádiózásnak. Valahol megindul egy villanymo­tor, és azontúl a sistergő recse­gés mindent elnyom- Vasárnap bezzeg későn kel a „szomszéd”. Olyankor a délelőtt folyamán szerzi az „örömet”. A panasz nem egyedülálló. Mi­közben e sorok születtek, többen panaszkodtak. Több száz. sőt több ezerre tehető azoknak a korsze­rű — s magasabb szintű szolgál­tatásai miatt drágább — rádióké­szülékeknek száma, melyek az ultrarövidhullám vételére alkal­masak, s melyeket egy otthon bütykölt villanymotor használha­tatlanná tehet. Aki szakértelem nélkül fuserál, ilyen módon egész környezetét mérgesítheti. Meddig még e „távfűtés”? Hélszáz magyar fialaí jelentkezhet INUK-beli munkára A Magyar Népköztársaság, valamint a Német Demokrati­kus Köztársaság kormánya közötti megállapodás értel­mében az idén is lehetőség' nyílik magyar fiatalok kül­földi munkavállalására. Je­lentkezéseket a fővárosban május 21-től fogadnak el a VIII. kér. Baross utca 124. szám alatti Dél-budapesti Munkaerő-gazdálkodási Hi­vatalban. Ebben az eszter.dőben mint­egy 700 fiatal jelentkezhet NDK-beli munkára — mond­ta a városházán Kővári László osztályvezető. összesen 315 — esztergályos. forgácsoló, lakatos, műszerész. villany- szerelő, autószerelő, szakács, vegyipari és nyomdaipari szakmunkás —> továbbá 385 betanítást igénylő különböző munkakörbe — gépgyárba- kohászatba, elektromos-, textil- és vegyiparba — he­lyezkedhet el szakképzetlen férfi és nő. Lényegesebb feltételek: 18—26 év közötti korhatár; megfelelő erkölcsi, politikai megítélés; notier/. hajadon, vagy eltartásra nem kötele­zett; vállalja az NDK-beli ideiglenes foglalkoztatás fel­tételeit; a munka ellátására egészségileg alkalmas; hat hónapot meghaladó katonai szolgálatot ' teljesített. vagy katonai szolgálatra alkal­matlan. illétve a sorköteles fiatalok közül csak az 1957- ber/ és 1958-ban születettek, az eletkroműszerész és ro­konszakmáknál csak az 1958- ban született fiatalok, gép- járművezetők csak a katonai szolgálat letöltése után. Azok a fiatalok, akik sorkatonai szolgálatot még nem teljesí­tettek. az NDK-beli foglal­koztatás idejére szolgálat- halasztásban részesülnek. A szakképzett munkakörbe je­lentkezők rendelkeznek a szükséges szakmai képzett­séggel (szakmunkások, beta­nított munkakörre tem je­lentkezhetnek; nem járnak közép-, vagy felsőfokú isko­lába, kivéve az ez évben végző fiatalokat) A fiatalokkal három évre szóló szerződést kötnek; a szakmunkások két évben Is megállapodhatnak. A kere­seti lehetőség havonta 550— 900 márka, amely a teljesít­ménytől függően természe­tesen változhat A munkahét ötnapos, és a dolgozóknak évente 15 nap alapszabadság jár. NDK-beli munkára augusz­tus végéig lehet jelentkezni, de a legjobb, ha a fiatalok június végéig jelzik munka- vállalási szándékukat. Azért június végéig, mert részükre a Fővárosi Tanács munkaü­gyi főosztálya nyolchetes német nyelvtanfolyamot szervez, ahol az alapvető leg­fontosabb tudnivalókat el­sajátíthatják. A magyar fia­talok az NDK üzemeiben várhatóan) októberben ve­szik fel a munkát. Kékesi Éva óvónőt nemré­giben tagjává választotta a Hazafias Népfront Salgótarjá­ni városi Bizottsága. Egyúttal küldöttnek delegálták a me­gyei értekezletre, amely né­hány hét múlva ül össze. Éle­tében. először vesz részt ilyen fontos tanácskozáson. Érdek­lődéssel és izgalommal várja a napot, amikor a megyei küldöttek sorában hallgatja a beszámolót... Szállnak a piros labdák, kis kezek kapnak utána. Épül a homokvár, száll az ének, a vidám kacagás. A tizenötös számú óvoda — a megyei ta­nács épülete mögött — nagy udvarán találom az óvó nénit. A gyerekek annyira körül­fogják, hogv amikor lehajol, ki sem látszik a gyerekku- pacból. Utánunk szegődnek, amíg az épületbe érünk... — Szép hivatás. — Nekem a legszebb, pe­dig valamikor olyan tervek foglalkoztattak, hogy tanár néniként állok a katedrán. — Hogyan lett óvónő? — Az egészségügyi szak- középiskolában érettségiz­tem. Asszisztensi és csecse­mő-gondozói oklevelet kap­tunk. Minden évben, eltöltöt- tünk néhány hetet a kórház­ban. Amíg a gyerekosztályon dolgoztam, rájöttem, hogy a legkisebbekkel foglalkozni az igazi öröm. Ezért aztán nem is tűnődtem sokat. Beadtam a kérelmemet Kecskemétre, az óvónőképzőbe. Úgy éreztem, megismertem a beteg embe­rek között az élet egyik fon­tos részét. Olyan oldalát, amely ritkán napfényes... Kékesi Éva Kecskemétre utazott, ahol hallgatója lett a rangos iskolának. Megválasz­tották KISZ-titkárnak, szor­galmasan tanult, végezte a mindennapok teendőit. Az oklevéllel visszajött Salgótarjánba. Tavaly augusz­tusban kezdett dolgozni, első munkahelye az óvoda. — Az első hónapok nehezen teltek. A magam bőrén ta­pasztaltam, hogy más az el­mélet és más. amikor az em­berre egy óvodai csoportot bíznak. Ahány kisgyerek, any- nyi félé jellem, érdeklődés, viselkedés. Most az egy év elteltével érzem, hogy hely­rebillentem. Jelentkeztem marxista egyetemre. Ősszel kezdem. Egy kicsit távolab­bi, de majd a szakosítót is elvégzem. Éva óvó néni szeretettel és hozzáértéssel beszél a gyere­kekről, mutatja a színes, vo­nalas, ákom-bákom rajzo­kat. — Kísérletképpen oroszt is tanítunk a nagyobbaknak. Szeretik, szívesen tanulják, Tudják is. Néha mosolygok, mert ha magyarul kérdezek tőlük valamit, ők önkéntele­nül is oroszul válaszolnak. Azt hiszem ez már eredmény. Ugyanilyen szívesen és lel­kesedéssel vesz részt a közös­ségi munkában is. A Bajcsy­Zsilinszky utcában lakik, az ottani KlSZ-titkár „szervez­te” a népfrontba. Azt mond­ta, szükség van a fiatalokra^ gyere te is... — Kisebb összejövetele­ken, tájékoztatókon már részt vettem. Most is kaptam egy meghívót egy munkabi­zottsági ülésre. Szívesen vál­laltam. Még akkor is, ha új területnek tűnik. Ha jól meg­gondolom. talán nem is any- nyira szokatlan. A középisko­lában, de az óvónőképzőben is végeztünk társadalmi mun­kát, szerveztünk összejövete­leket. Tulajdonképpen ezt folytatom. A mi területünkön sok az éoítkezés. Lehet bő­ven társadalmi munkát szer­vezni, hívni az ott lakókat'. Éva egyúttal lelkes népi- táncos, gyakran jár m'óbák- ra szereoelni. Szabad idejében színházba, moziba megy, ol­vas. — Vasárnaponként pedig megyünk „világot látni”. Gya­log, vagy vonattal, ahogy si­kerül. Bejártuk a Karanosot,’ voltunk Párádon, Pécsett, Dunaújvárosban. Nyáron ne- dig a nagy terv: Lengyelor­szág. Mindig az új dolgok foglalkoztatnak. Ügv gondo­lom térvek nélkül nem érde­mes élni. Azt még a középis­kolában jól megtanultam: ha az ember valamit el akar ér­ni. azért dolgoznia, tennie is kell... Csata! Erzsébet Palóc anekdoták Tehén a templomtetőn Nagyon régen történt az eset, de Vizsláson a legöre­gebbek még a nagyanyjuk éle­tére is meg mernének esküd­ni, hogy igaz volt. Hajdanában olyan ágrólsza- kadtak voltak a falubeliek, hogy a templomukat náddal fedték. Takaros kis építmény volt máskülönben- Buzgón lá­togatták vasárnaponként, s ha istentisztelet előtt csopor­tokba verődve megálltak előt­te, tekintetükkel végigsimogat­ták szép fehér falait, vasta­gon nádazott tetejét- Egyszer aztán valami furcsát láttak fenn. A nád közül egy helyen zöldellő növény dugta ki szá­rát. A kíváncsiabbak ernyőt formáltak kezükkel a fejük fölé, hogy jobban szemügyre vegyék a csodát- Csakhamar mégállapították, hogy kukori­ca biz’ az. Mivel akkoriban bőven hullott eső a Mátra Itt a „Kórház tádió’ jelentkezik Hetenként kétszer ad 45 perces műsort a balassagyar­mati városi kórház stúdiója — amit a kórház egészség- nevelési csoportja dr. Asz­talos Béla urológus főorvos vezetésével hozott létre — és hasznos orvost tanácsok­kal látja el a betegeket. Ez­zel jelentős segítséget kap­nak a kórház orvosai és kö­zépkáderei az egészséges élet­módra való neveléshez. A ,-Kórház rádió” tanácsait a betegek gyógyulásuk után- munkahelyeiken és otthonuk­ban is hasznosíthatják, töb­bek között betegségek meg­előzésére- egészséges élet­mód kialakítására. Felsze­relésük egyelőre két erősítő­ből, egy magnetofonból és egy lemezjátszóból áll, amit ideiglenesen az ügyeletes műtőszobában helyeztek ei­ne a kórház vezetősége a stúdió további bővítését ter­Képünkön Járja István fő" műtös műsoradás közben. —sturman-n környékén, szépen fejlődött a növény, s elégedetten bólogat­tak a hívők egy-egy mise után. Közben teltek-múltak a hónapok, s mire csípősek let­tek a reggelek, két hatalmas érett cső virított a száron. Mi­hez kezdjenek most? Azt nem engedhetik, hogy kárba vesz- szen a termés! Nem sokáig vakarták fejüket a gazdák- A bírónak jó ötle­te támadt, nemhiába tartották a falu legokosabb emberének- Hosszú, erős kenderkötelet fo­natott a menyecskékkel, s az­tán annak egyik végét egy tehén nyakához erősítették, a másik végét áthajították a te­tőn. A túlsó oldalon megmar­kolták néhányan, s húzták a kötelet inuk szakadtából, hogy az oktalán tehén a tetőre ke­rüljön, s megegye az érett csö­veket. A tisztelendő úr csak nézte-nézte, hogyan emelkedik a Riska. Egyszerre váratlanul elrikkantotóa magát. — Emberek, gyorsabban húzzák a kötelet ott a túlol­dalon- A tehén annyira meg­kívánta már a kukoricát, hogy a nyelve is kilóg! (Vizslás) A kása Két obsitos vitéz ballagott hazafelé a végtelen ország­úton- A falu határában rá­juk esteledett. Szállást kértek egy nagygazda házánál. Jó helyre kopogtattak, mert jó­szívű ember volt a házigazda- Hát még a felesége! Vacsorá­ra olyan tányér kását kaptak, hogy a szemük könnybe lá­badt a gyönyörűségtől. Olyan buzgalommal láttak az evés­nek, hogy még a fakanalat is majdnem lenyelték. Egy-kettő­re bekebelezték a temérdek ételt. Mégis éhesek maradtak, de restelltek még egyszer kér­ni- Lefekvéskor már korgott a gyomruk- Ezért úgy határoz­tak, hogy ha elcsendesedik a ház, megdézsmálják a sparhel- ton maradt ételt. A merészebb cimbora úgy éjfél tájban el is botorkált a konyhába, és jót lakmározott a finom kásából. Éhségét csillapítva indult visszafelé. De a sötétben ala­posan eltévedt, és a háziasz- szony szobája felé vette sze­kere rút}j át. Azt hitte, hogy jó helyen jár- Ezért nagy bát­ran odatolta a kásás fazekat a párnához­— Egyél öreg, hagytam ne­ked is! A menyecske persze tovább aludt. Ráadásul még horkolt is. — Ne fújd te, nem forró már az! — intette az obsitos, hallva az asszony hangos szu- szogását­(Szurdokpüspöki) A tréfás csizmadia Élt Somoskőújfalun egy Sodró nevű csizmadia mester, akire senki sem panaszkodha­tott, mert elsőrendű lábbelile kerültek ki a keze alól. Egy­szer felkereste a falu legmó­dosabb gazdája, aki szörnyen hiú ember volt. Különösen va­sárnaponként szeretett pávás- kodni az asszonynép előtt a templomban. Megparancsolta Sodrónak, hogy neki olyan csizmát készítsen, amilyen még nincs széles a világon- Hamarosan ott is pompázott a remekbe szabott lábbeli a mű­hely falára akasztva- Az csak­ugyan úgy sikerült, hogy olyannal emberfia még nem dicsekedhetett, mert a sarkát nem hátra, hanem e’őre szö­gezte a ravasz mester, (Somoskőújfalu) Nagy Zoltán gyűjtése ~r Fúvósok hangversenye A balassagyarmati városi fúvószenekar hangverse­nyét hétfőn rendezik meg a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Köz­pontban. A művelődési intéz­mény és a helyi Társadalmi Ünnepeket Szervező Iroda ál­tal rendezett hangversenyen Csikász István és a zenekar tagjaiból alakult kamara^ együttes működik közre. Ve­zényel Veres István karnagy, zeneiskolai tanár. A műsor­ban többek között Supoé. Jo­hann Strauss, Gerschwin, Browing, Zlotnyikov, Erkel Ferenc és Farkas Antal művei szerepelnek. NÓGRAD 1976. május 22., szombat

Next

/
Thumbnails
Contents